Rész, Fejezet
1 1, 3 | kelmetek?~Az öregebbik atyafi nyájasan felelt vissza a legénynek:~-
2 1, 9 | alatt levõ fiók-szakállt s nyájasan mondá:~- Nem tesz semmit,
3 1, 9 | mondja Kléner úr egyszerre nyájasan - akkor bizonyosan hallottál
4 1, 9 | deresedõ fiókszakállt s nyájasan mondá:~- Nem tesz semmit,
5 1, 9 | Chalupka!« - üdvözli a kancsó nyájasan, ha ugyan nem õ maga felelget
6 1, 9 | egy szép szõke leány olyan nyájasan nézett rá… valami volt a
7 1, 10 | leszel, ha nem országbíró.~Nyájasan megcsípkedte hegyes, madár
8 1, 10 | kapitánynak.~Borka elmosolyodott s nyájasan kérdé:~- Hát kicsoda maga?
9 1, 11 | választották.~Sótony kikérdezte nyájasan:~- Hány éves?~- Harminc.~-
10 1, 11 | nyanyuska - csitítgatá nyájasan Apolka, mellé térdelve -,
11 1, 12 | fel, s az apró csillagok nyájasan pislogtak le, mintha mondanák: »
12 1, 12 | Fogadj isten! - felelte nyájasan Pista.~- Mit kerestek itt,
13 1, 12 | Azzal fölkelt, s megköszönve nyájasan a háziak szívességét, könnyedén,
14 1, 12 | tegnap volt. Feléje jön s nyájasan kérdi:~- Nem lát Óbuda felõl
15 1, 12 | ragyogott, az ódon házfedelek nyájasan mosolyogtak a napfénytõl,
16 1, 12 | bátya? - kérdé a fejedelem nyájasan.~- Egy nagy kérésem van,
17 1, 13 | keressük a borral, - szólt nyájasan a major domus. - De teringette,
18 1, 15 | a fejüket, s a nyakukon nyájasan szóltak a csengõk. A párolgó
19 1, 15 | a mi Gergelyünk? - kérdé nyájasan.~- Az imént láttam az udvaron -
20 1, 16 | Mihályinak már elmúlt a haragja, nyájasan biztatta meg a nyugtalankodókat:~-
21 1, 16 | el fogjuk hozni.~A király nyájasan mosolygott, aztán így szólt:~-
22 1, 16 | hol az ismerõs bokrok, fák nyájasan köszöntötték: »Eszel-e cseresznyét,
23 1, 17 | Csak a füst szállt, szállt, nyájasan, bodoran fel magasra, a
24 1, 18 | fogadta az kedélyesen, nyájasan, éppen most ébredve a délutáni
25 1, 19 | melyek a rétet körülszegték, nyájasan csiripelték a verebek: »
26 1, 22 | csak azok fogadják néha nyájasan, akiktõl elvesz valakit;
27 1, 23 | meglehetõsen - felelte nyájasan a kovács.~- Ha szíves volna
28 1, 24 | fölség.~A király szeme nyájasan siklik el a kapitány alakján
29 1, 24 | ajkakon.~- Úgy? - mondá nyájasan Divéky - és hogy veszed,
30 1, 24 | Apró púpos emberke volt, nyájasan mosolygott, mikor bemutattam
31 1, 25 | agyagcserép mosolygott rá nyájasan, ismerõsen.~Õ maga öntözte,
32 1, 25 | megérzi, ki az õ emberük, s nyájasan nyújtá kezét a két parasztnak.~-
33 1, 25 | Makóról, s elébe nyújtja nyájasan nagy kérges tenyerét:~-
34 1, 25 | az? - kérdé Kállay Ákos nyájasan.~- Hát abban van a dolog,
35 1, 31 | Hogy adtad el? - kérdené nyájasan, vidáman. - De talán éhes
36 1, 32 | múltját, hanem köszöntik nyájasan.~A Szoltsányi gólyáját éppen
37 1, 33 | az özvegy megcsillapodva, nyájasan. - Hanem most eredj, kérlek,
38 II, 13 | János? - kérdé Jurisics nyájasan.~- A török jõ - felelé amaz,
39 II, 19 | ajtóig kíséri látogatóját s nyájasan rázza meg kezét.~- Apropó -
40 II, 26 | terjedelmes batyu alatt izzadva, nyájasan köszönté a kisasszonykát.~-
41 II, 45 | magaslata. A hír és dicsõség nyájasan mosolyog feléje a magasból...~
42 II, 52 | jókedvû lett és szokatlanul nyájasan mosolygott, ugrált örömében,
43 II, 54 | édes fiam - mondá a basa nyájasan (mert sok gonosz ember hordja
44 II, 60 | pillanatban Katica olyan esengõ nyájasan, olyan bocsánatkérõn, szelíden
45 II, 66 | jössz-e velem? - kérdezte tõle nyájasan.~A fiú szíve hevesen kezdett
46 II, 66 | nemde? - szólt az özvegy nyájasan a fiúhoz -, honnét jössz
47 II, 66 | aludni - mondá végre, s nyájasan vezette ki a gyermeket a
48 II, 83 | jéten, Bibicz úr? - üdvözli nyájasan egyik kérges udvarlóját
49 II, 101| köszöntem »jó napot«, õ nyájasan mondta vissza:~- Jó napot!
50 II, 112| akartam beszélni. Tudtam, ha nyájasan távozásra kérem, engedni
51 II, 114| kedves barátom? - kérdé nyájasan.~- Öcsém, Cséry István bizonyítványát
52 II, 120| szólott a hatalmas úr nyájasan - szeressétek is, fiaim,
53 II, 138| kijött a fiú felkiáltására s nyájasan köszönt.~- Nos, hogy viseli
54 III, 1 | kisasszonya a kertben sétál, nyájasan int gyönyörû fejecskéjével
55 III, 1 | egy lépést és így szólt nyájasan, de szomorúan:~- Igen, Miklós;
56 III, 1 | mosakodni, nehogy letörölje. Nyájasan búcsúzott el, kérve, jó
57 III, 1 | szólt a bojtárhoz, oly nyájasan, mint soha azelõtt. - Egy
58 III, 1 | deresedõ fiókszakállt s nyájasan mondá:~- Nem tesz semmit,
59 III, 2 | megnyalogatta, jámbor szemeivel nyájasan bámulta, mintha érezné,
60 III, 2 | fésûre fogott deres haját s nyájasan kérdé:~- Miféle bárányodat,
61 III, 2 | az országbíróé is odább, nyájasan integet neki a néma falról,
62 III, 2 | szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott. A füvek nevettek
63 III, 2 | szólt a fõszolgabíró úr nyájasan.~Filcsik sóhajtott. Talán
64 III, 2 | kendert tilolt az udvaron, nyájasan fogadta a legény köszönését
65 III, 2 | ha megbocsátasz…~Maris nyájasan nyújtotta neki engesztelésül
66 III, 5 | szomorú arcát, az égbolt pedig nyájasan mosolygott. A füvek nevettek
67 III, 8 | Kupcsik Nepomuk János lehetõ nyájasan.~Frau Léni hunyorított a
68 III, 17 | atyus? - kérdé Gerge uram nyájasan. - Miféle ügyben van itt?~-
69 III, 19 | fényesruhájú asszonyság nyájasan.~Gyurinak a feje szédül,
70 III, 23 | és azt mondta neki nagy nyájasan:~- Eredj haza, édes fiam.
71 III, 36 | ajtóig kíséri látogatóját s nyájasan rázza meg kezét.~- Apropó! -
72 III, 44 | mivel tartoznánk? - kérdi nyájasan a kormánybiztos, midõn újra
73 III, 51 | hanem az ajtót s hítta be nyájasan:~- Gyere be no, öreg néni,
74 III, 52 | beszélt velem mindig, de nyájasan. Csak egyszer, mikor már
75 III, 68 | kívánsága van? - kérdé tõle nyájasan.~Az öreg inszurgens hátrarántotta
76 III, 70 | így van - szólt Laucsik nyájasan -, nekem semmi kifogásom
77 III, 72 | a pénze, mint a kavics?~Nyájasan intett a kezével, hogy közeledjenek.
78 III, 79 | magadat? - mondá az igazgató nyájasan.~- Egy jegyet akarok Brassóig.~-
79 III, 81 | õsz gazda a kezén fogta nyájasan, a vén anyóka pedig ráncos
80 III, 81 | gödölyét, mely mekegett és nyájasan mereszté reá szemeit.~-
81 III, 91 | még olyan derülten, olyan nyájasan soha.~Ettõl a perctõl nem
82 III, 100| gázak, és a fehér abroszok nyájasan mosolyogtak.~Csak Titli
83 III, 102| visszatért kortesi higgadtsága, s nyájasan szólt oda két karcsú tót
84 III, 108| kosarad, lányocskám - szólt nyájasan. - Köszönöm az uborkát.
85 III, 123| Megörült amint meglátott, s nyájasan ültetett le egy székre,
86 III, 124| mikor meglátott, s nem igen nyájasan kérdé:~- No, mit akarsz,
87 III, 124| tagjai mind felugráltak, s nyájasan szorongatták a kezeimet.
88 III, 127| elém jött messzirõl, és nyájasan nyújtá kezét.~- Köszönöm -
89 III, 128| Gergely bácsit; köszöntem neki nyájasan, de õ olyan idegenül, érzéketlenül
90 III, 128| nem néztek üvegszemeikkel nyájasan, a redõnyök le voltak eresztve,
91 III, 131| kegyelmed - üdvözlé Serédi nyájasan -, ahol a madár se jár.~-
92 IV, 17 | nemzetes uram - mondja nyájasan -, ott az isten se vesz,
93 IV, 20 | elégedve - ismétlé a fejedelem nyájasan, s biccentve kissé a fejével,
94 IV, 22 | tüzet!«~- Tessék - szólt nyájasan.~Egy darabig hallgatagon
95 IV, 29 | Baj van - szólította meg nyájasan -, az egyik gyûrûd pompásan
96 IV, 36 | benyit, s az isten nagyon nyájasan fogadja, valamint gyöngéden
97 IV, 43 | volna elszalasztani.~Nagyon nyájasan fogadta Schmidt urat, és
98 IV, 43 | méltatlankodás zsivaja.~A fõispán nyájasan mosolygott.~- Hja, nem tehetek
99 IV, 45 | fekszik? - kérdé a nagy ember nyájasan.~- Gondolom - felelte Dákos,
100 IV, 48 | a kapuajtóig kikísérte nyájasan:~- Ha holnap ismét eljön,
101 IV, 73 | egyszer csak rám kiált valaki nyájasan.~»Jó estét, monsieur Pilinyi,
102 IV, 90 | jött, mérnök úr« - üdvözlöm nyájasan -, »hogy gratuláljak önnek.«~»
103 IV, 101| valami hivatalról.~Az alispán nyájasan fogadta õket.~- És mire
104 IV, 101| Balics bácsi - biztatta Gyuri nyájasan -, sõt inkább köszönöm,
105 IV, 101| Jöjjön be hozzám - hívta nyájasan az úrnõ.~- A fiatal úrhoz
106 IV, 104| mondta, igaz, hogy végtelen nyájasan:~- Ugyan ne beszéljen bolondokat,
107 IV, 109| megsajnálta, és így szólt nyájasan:~- Tíz forinttal fölemelem
108 IV, 121| Még a sötét »karcer« is nyájasan mosolyog most ránk keserű
109 IV, 125| asztalnál. Lámpafény ömlik el nyájasan a hófehér abroszon. A viháncoló,
110 IV, 127| vivének a basának, ki is nyájasan fogadta, őket, mondván:~-
111 IV, 128| Mért ne innám? - szólt nyájasan.~A bolt tündére felugrott,
112 IV, 129| beszélgettünk magunk közt, nyájasan. Egy kicsit drágállotta.~-
113 IV, 134| egyetlenegy Lukács Béla nézett rám nyájasan, ismerõsen.~Végsõ kísérletül
114 IV, 142| hozzám nem szólott még ilyen nyájasan. Levettem nyakamról a boros
115 IV, 150| lehet - fûzé odább szavait nyájasan. - Különös súly lesz fektetve,
116 IV, 152| õexcellenciájánál.~A hatalmas ember elég nyájasan fogadott, mert sem meg nem
|