Rész, Fejezet
1 1, 3 | komédiás pántlikát.~- Jaj lelkem, Icig szomszéd, de furcsa
2 1, 3 | hallják kegyelmetek édes lelkem: még most is mintha a szemem
3 1, 3 | tintát. Attól olyan fekete a lelkem. Oh, ha látnák nagyságos
4 1, 8 | ruháját viseled, mint az én lelkem… szép tõled, hogy eljöttél;
5 1, 9 | egy pamlagra s igyekeztem lelkem jobbik felét feléleszteni
6 1, 11 | Apolka, térj magadhoz, lelkem!~De az ott feküdt mozdulatlanul,
7 1, 13 | úr! Mért olyan nyugtalan, lelkem tekintetes úr!~Csak magát
8 1, 13 | szerkezeten mozog. - Hát lelkem, tekintetes tanár úr, mi
9 1, 13 | Jahodovska?~- Semmit se mondott, lelkem Druzsba úr.~- Hát igenis,
10 1, 14 | El nem tûrhette tovább a lelkem. Szemtanúja voltam mindennek.
11 1, 14 | helyettem, szívem elszorult, lelkem háborgott, de ami aztán
12 1, 14 | ráakadni. Ne féljen, ne sírjon, lelkem, galambocskám…~Hanem, amint
13 1, 14 | magyar nyelvre.~- Esztikém lelkem, ne okoskodj! Hiszen téged
14 1, 15 | ölelgesse: - De szép vagy, kis lelkem, de szép vagy. Ne is haragudj
15 1, 15 | No, majd ha jóllaktál, lelkem, megmutatom neked a herceg
16 1, 16 | nagy csörgetéssel:~- Márton lelkem, nekem egy bõrt!~Mihályi
17 1, 18 | mikor meglátott: »Jaj, lelkem, galambocskám, ne jöjjön
18 1, 18 | annyira?~- Mi-e? Hát az, lelkem, hogy ez az ember úgy rászedett (
19 1, 20 | Szakasztott olyat csináljon, lelkem Findura bácsi, mint a Moronyinéé.
20 1, 20 | ujját összecsókolva: »Oh lelkem, lelkem!«~Tóth Pista csinos
21 1, 20 | összecsókolva: »Oh lelkem, lelkem!«~Tóth Pista csinos és szeretetreméltó
22 1, 20 | neked se olyan unalmas, lelkem. Hiszen annyi bolondságot
23 1, 20 | asszonykáját.~- Természetesen lelkem, természetesen.~Az asszony
24 1, 22 | hozta! No, csak jöjjön be, lelkem, mert már olyan parádét
25 1, 22 | No, csak kérdezze ki, lelkem, ha már itt van - szólt
26 1, 22 | asszony -, elbírja azt az én lelkem!~- Hát isten neki. Rakassa
27 1, 23 | amelyikkel találkozik:~- Látta, lelkem ténsasszony, a dinnyéimet?
28 1, 23 | sokszor hiszem, bátyámuram lelkem, hogy belebolondulok.~Lassan-lassan
29 1, 23 | Nem illik megszólni, lelkem bátyám, de tessék elhinni,
30 1, 23 | istenem, ez õrá vonatkozik. Lelkem, most légy erõs, hogy el
31 1, 23 | ott volt a közelben. Mert lelkem egyébként haraggal, gyûlölettel
32 1, 24 | elgondolkozva. - Adjon nekik, lelkem Makaláné, mindent, amit
33 1, 24 | Ozaj dusa moja! (Ugyan, lelkem.) Hova gondolsz? Hiszen
34 1, 25 | Odaszökött az urához: »Pali lelkem, ne ijessz meg, ne tüzeskedj!«~-
35 1, 26 | örömmel mentem, megkívánta a lelkem, hogy annyi évek múlva megint
36 1, 26 | mászkálnak madarak után.~- Hja, lelkem, azért szeretem én a madarakat,
37 1, 26 | megijeszteni valakit?~- Uccu, lelkem, de tüskés vagy ma, üss,
38 1, 27 | szebbnél-szebbek, de mind megvette, lelkem, a báró Balassa.~Nagy csapás
39 1, 27 | karja van még!)~- Nosza, lelkem Safranyikné, kapjon föl
40 1, 27 | elõször.~- Jaj, de szép vagy, lelkem, úri dámának.~- Hát parasztleánynak
41 1, 29 | mellé, s betakargatta a lelkem gyönyörûséget a bundába,
42 1, 31 | eredj! Oda menj! Benákné lelkem, az a zsák mintha lyukas
43 1, 31 | Valami baj ne legyen, Vince lelkem. Ha hûvös idõ lesz, kendõt
44 1, 31 | hányt el a cigánynak:~- Hja, lelkem, tûrj mármost, ha rosszul
45 1, 31 | jól van, csak szaladjon lelkem, a legelsõhöz, akit ér.~
46 1, 31 | jó vége, majd meglássa, lelkem nénémasszony; és Pali is
47 1, 32 | Hiszen ez semmi. Mit gondol, lelkem, csak nem írhatjuk föl egy
48 1, 32 | rákiáltott: »Vigyázz a ruhádra, lelkem, mert aludttejbe estél!«~
49 1, 33 | fojtott hangon - föllázad a lelkem a gondolat ellen, hogy én
50 1, 34 | légváraim alól. Beteges lett a lelkem, egyre hervad, mint a rózsa
51 II, 17 | Szívesen tenném, édes lelkem öcsémuraim; de nem lehet,
52 II, 17 | szükséges hozzá.~- Kérje a lelkem üdvösségét, azt is od’adom -
53 II, 26 | köznépnél - pedig hát édes lelkem, szalonnán hízott kedves
54 II, 33 | barátnõje.~- Hogyne sírnék, lelkem! Lutriba tettem X. Y. öngyilkos
55 II, 46 | viszi be a szobába?~- Jaj, lelkem, olyan az, mint a farkasordító.
56 II, 46 | a szegények orvosa, édes lelkem. Meg is írta a receptet.
57 II, 74 | sarkpont, amelyben szomorú lelkem megfenekszik.~Az általam
58 II, 84 | borjúistrángot. Mert hej, lelkem úrfi, mikor én a maga bátyjával,
59 II, 86 | aszaltszilvává váljék a lelkem, ha nem olyan tiszta ártatlan
60 II, 89 | megszûnt. - Elpocsékoltam a lelkem mûvére négy esztendõt és
61 II, 91 | megvigasztalódva repesett lelkem örömében, hogy: de iszen
62 II, 95 | Klári te, hallod-e! Klári lelkem, itt vagyok ám...~A két
63 II, 99 | föltalálhatni Londonban.~- Lelkem legmélyebb érdekével vagyok
64 II, 113| remegnek a gyönyörtõl, s lelkem már olvassa a sorokat benne.~-
65 II, 123| rózsabimbóm.~Míg úgy megnyugszik a lelkem, ha jó helyen vannak, s
66 II, 130| De az én testem és az én lelkem megtagadta a szolgálatot:
67 III, 2 | az Isten. Ugyan tegyen, lelkem, egy-két hasábot az üst
68 III, 2 | Beleütött a mennykõ, lelkem. Összetörte. Pedig csak
69 III, 2 | nagyságos asszony. Biz az a lelkem egészen eltanulta az úri
70 III, 2 | veres haj… Igaz-e, Zsófi lelkem?~- Nem igaz, Zsuzsi néni!
71 III, 2 | nevess hát! Gyere ide, lelkem.~De az Eszterke nem nevetett,
72 III, 3 | Pintyinérõl hallani. Biz az, a lelkem, egészen eltanulta az úri
73 III, 5 | veri az Isten. Ugyan tegyen lelkem, egy-két hasábot az üst
74 III, 16 | talán bizony nem is ösmer, lelkem, nagyságos uram? Nem-e?
75 III, 18 | bolondult meg? Ne beszélj, lelkem, ne keseríts!~A szép Kacsóné
76 III, 22 | tehetek én róla? Tudod, lelkem, részvényes vagyok, aztán
77 III, 25 | ludak nélkül. Az bizony, a lelkem, úgy nézem, felhörpentett
78 III, 70 | Adjon isten, szép asszony lelkem! - mond Laucsik hanyagul
79 III, 70 | voltam itt a múltkor.~- Hja, lelkem, nem káptalan az én fejem,
80 III, 72 | a királyt keresik? Jaj, lelkem, a király nem lakik itt!
81 III, 77 | a járásbírónéhoz:~- Jaj, lelkem, Nelkám, vannak-e spalétek
82 III, 79 | arcképnek.~- Hová megy, lelkem Mariska?~- Sétálok egy kicsit.~-
83 III, 87 | principálisommal a székvárosba. Lelkem tele volt keserûséggel,
84 III, 89 | egyszer aztán lefekvés elõtt a lelkem kívánt meg valamit. Legnagyobb
85 III, 115| könnyeiket.~- Köszönöm, lelkem, amit értem tett. Hogy jutott
86 III, 126| engesztelheti többé. De lelkem öcsécském, ne szóljon ám
87 III, 144| fa alatt.~- Hej, Fruzinka lelkem - szólt Hatvani -, ha maga
88 IV, 1 | össze voltam törve. Háborgó lelkem testemet is megdermesztette.
89 IV, 18 | mondtam volna még el? Oh, oh, lelkem, ténsuram, hiszen a ködmönben
90 IV, 18 | ellopott ködmönben! Úgy ám, lelkem! Ott volt az írás róla Herkentyû
91 IV, 26 | volna!~- Jaj, el van az ott, lelkem, bújtatva. Úgy lesz az,
92 IV, 39 | tekintetes asszony… ne, ne lelkem, mert mégsem fogja elveszteni
93 IV, 41 | a gödrös arcát.~- Uccu, lelkem! Be sok lehet a méz maguknál,
94 IV, 45 | állottam volna ki! Nincs ott lelkem erdõ annyi sem, mint a tenyerem.
95 IV, 61 | azért pityeregni. Ne sírjon, lelkem. Nem úgy van az, ahogy maga
96 IV, 61 | úgy venni. Hallgasson ide, lelkem, törülje le a könnyeit.
97 IV, 61 | használta?~- Mire? Arra lelkem, hogy azóta õ járt deputációkkal
98 IV, 61 | mi történt?~- Az történt, lelkem, de minek vág a szavaimba,
99 IV, 61 | asszonynénire.~- Így, így, lelkem. Jöjjön maga mihozzánk,
100 IV, 65 | vágván rajta.~- Az meglehet, lelkem, de nem jó helyen jár. Menjen
101 IV, 79 | Szemerét félre:~- Bercikém lelkem, csináljál te nekem egy
102 IV, 85 | bontogatta.~- Hej, kisasszony lelkem, nem jó állása van annak
103 IV, 85 | kisasszony hajának. Adja ide, lelkem, azt a fésût, majd megmutatom
104 IV, 85 | fügefa alatt.~- Hej, Fruzinka lelkem - így kezdé Hatvani a tánc
105 IV, 87 | is út, alá is út, mehet.«~Lelkem még szebben is kiszínezte
106 IV, 117| csak nem rejtem véka alá, lelkem, hogy franciául is tudsz.
107 IV, 132| semmit, doktor úr, jöjjön be lelkem, ne féljen. Nem rosszból
108 IV, 132| Egyszóval adott pénzt…~- Adott, lelkem, adott. Mindjárt is hazahozta
109 IV, 132| Nem lehet az embernek, lelkem, mindene.~.......~Kifáradva (
110 IV, 134| szerkesztõségében.)~- Ödönkém, lelkem, hány óra?~Gajári, az örökké
111 IV, 142| mert csípõs lenni:~- Ejnye, lelkem Erzsi, de korán kelhetett
112 IV, 146| öregúr?~- Nem láttunk mi, lelkem, egy fiát se ezekbõl.~A
113 IV, 148| csináljunk? Mit tegyünk, lelkem? (És a fogai vacogtak. )~-
114 IV, 148| csináljak vele. Gyere ki, Anna lelkem. Nézd mivé lett. Te okos
115 IV, 148| hagyom a házadat.~- Anna! Lelkem, Annám, ne haragudj, hiszen
116 IV, 152| rákiáltott a feleségére:~- Kriska lelkem, hozz ki egy tarisznyát
|