Rész, Fejezet
1 1, 1 | egész geográfiai tudományt, vígan, fütyörészve ment a Molnárék
2 1, 4 | Fogtõy, - mondá az öreg vígan… Nagy nap ez, édes öcsém…
3 1, 10 | a szõre, mint a tükör, s vígan ropogtatja a sarjút. Gyönyörködve
4 1, 10 | járása, csillogó a tekintete.~Vígan, könnyedén pattant fel a
5 1, 12 | természet volt, ahol a madarak vígan ugráltak ágról-ágra, és
6 1, 12 | diákok - kiáltott fel majdnem vígan - …a kutyákat nektek hagyom,
7 1, 12 | piros húsa kis vártatvást vígan sercegett a nyárson.~Szemök
8 1, 12 | felbátorodva, miközben a kutyája vígan veregette a farkával -,
9 1, 12 | koccintsunk, mulassunk!~Mulattak, vígan voltak egész tíz óráig éjjel,
10 1, 12 | visszafelé. A Dráva kutya vígan ugrándozva szaladt elõtte
11 1, 12 | kocsmába, melynek ajtajában vígan szalonnázott Boncz Márton.~-
12 1, 12 | beszélem én azt el neked.~Vígan kurjantott erre Marci:~-
13 1, 12 | mesélgetett a katonáinak vígan lobogó tábortüzek mellett,
14 1, 12 | örömében: Dráva! Dráva!~A kutya vígan ugrott hozzá, és a kezeit
15 1, 13 | bocsátanak ki a kalitkából, vígan szökdelve ugrott ki a sipsirica.
16 1, 14 | csengnek-pengnek, a homokkavicsok vígan ropognak a járókelõk talpai
17 1, 14 | fel a lépcsõkön, a kardja vígan, hetykén csörömpölt, mintha
18 1, 14 | csengettyû gombot. Az is vígan sikongatott: »Jó reggelt,
19 1, 15 | Az aranylencsés kantárok vígan csörögnek a lovakon, a piros-fehér-zöld
20 1, 15 | fénylik a Bihar dús kévéje. Vígan evickélnek a Zemplén halai.
21 1, 15 | a röpködõ narancs-pille, vígan fütyörészett a rigó. Csak
22 1, 17 | holta után. Valószínûleg vígan élt, mert borokkal kereskedett,
23 1, 18 | fekete szíjjal…~A nagybácsi vígan pattintott az ujjaival:~-
24 1, 18 | visszaindultak hõseink. A két ló vígan kocogott a köveken, a kis
25 1, 19 | lehangolt volt, hol fütyörészett vígan, nem tudott a jókedvével
26 1, 19 | Amibe parancsolja - felelte vígan az ezredes.~- Meg ne bánja
27 1, 20 | a szénánál is - felelte vígan Kozsibrovszky -, valóságos
28 1, 22 | feje alatt, a pipája pedig vígan füstölt a fogai közt.~-
29 1, 23 | kedvesen, locsog a patak vígan. (Százszor mentem én már
30 1, 23 | tipegésével), apám majdnem vígan kiáltá feléje:~- A Bimbó
31 1, 23 | fekete nyilak és csicseregtek vígan a Szûz Mária madarai.~Az
32 1, 23 | szívemnek elsõ bálványa vígan mondá:~- Megyünk, Panni,
33 1, 23 | aztán, mint a kis bárány, vígan szökdelt (egyszer-egyszer
34 1, 23 | útszéli vándornak). A lovak vígan kocogtak a hibókos úton,
35 1, 24 | kalpagokban. A kordován-csizmák vígan csikorogtak, a kardok kevélyen
36 1, 24 | hogy nincs szenglije.) »Vígan dudál a portugál«, azt teszi,
37 1, 24 | szemeit. A két ló pedig vígan kocogott tovább a poros
38 1, 26 | régies bõrvedrek között vígan égett, körülötte egypár
39 1, 26 | Borcsánszky, a nagy szakállát vígan simogatva. - Utseg isten,
40 1, 27 | édességek is. A kis Ancsurka vígan lépked anyjával; ma veszik
41 1, 27 | úgyhogy a szekereken ülõk vígan beszélgetnek, hancúroznak
42 1, 27 | lett okosabb. S most is vígan megy az úton, melyen már
43 1, 29 | gyújtani. Kis idõ múlva vígan pattogott a tûz, s Zsuzsi
44 1, 31 | s nem vette meg.~Kupolyi vígan dörzsölgette a kezeit.~-
45 1, 31 | a veréb is bent volt és vígan ugrándozott a kemence környékén.
46 II, 2 | vékony, rövid lábaival vígan szökdécselve a járókelők
47 II, 4 | elõbbi szõke uracs ugrik be, vígan nevetve:~- No, ez groszartig.
48 II, 33 | mellett van, s elkezdett vígan dalolni, miközben a cipõ
49 II, 53 | magasra tartva kezében, vígan ugrándozik szanaszét a szobában.~
50 II, 65 | sem merészelt. Hanem élt vígan, gondtalanul; teljesítette
51 II, 79 | Hangzott a rule Britannia, és vígan csörömpöltek az összekoccanó
52 II, 82 | együtt ültünk szobájában a vígan pattogó kályha mellett,
53 II, 87 | panaszkodom...~A zöld gyepen vígan ugrálnak a szegedi gyerekek.
54 II, 99 | kékes, rózsaszín szélû láng vígan lobott föl (jele, hogy tisztességes
55 II, 100| hogy a négylovas hintaja vígan robogjon a székvárosból
56 II, 116| hogy az õ kis madara milyen vígan csiripel! Hej, mert a tavaszt
57 II, 116| özvegyasszony nyakáról, vígan tapsolt s dobolt velök a
58 II, 127| kékes, rózsaszínû szeszlél vígan lobogott fel (jele, hogy
59 II, 129| adja vissza.~A kandallóban vígan pattogott a tûz, künn erõs
60 II, 134| s azon a sárga bricskán vígan ment hazafelé, Serédy pedig
61 II, 134| rögökhöz.~A bricska pedig vígan röpült odább, nagy port
62 II, 138| hirtelen elkapta a csomagot s vígan futott a macskái után.~
63 III, 1 | nyáj és a »Merkuj« kutya vígan körülszaladgálja, hogy karikában
64 III, 1 | anyajuh, mely most olyan vígan kaparja el lábával a harasztot,
65 III, 1 | befagy, új báránynemzedék vígan ugrándozza körül az ismerõs
66 III, 1 | birkáknak, s azok szót fogadva vígan ropogtatták, a madarak szintén
67 III, 1 | dobott.~A szél mohón kapott a vígan lobogó tûznyelveken s egy
68 III, 1 | olyan selyemlágyan, viharos vígan, hogy aki meghallja, majd
69 III, 2 | ragyogó mosoly ült ki arcára s vígan kopogott az öreg után a
70 III, 2 | Ipoly nem törõdött velük, vígan locsogott tovább… de nem
71 III, 2 | hallja. A négy selyem-ürü vígan ugrándozik a nyáj elõtt…~
72 III, 2 | magasban ez a nehéz panasz.~Vígan jött haza Mudrik, de annál
73 III, 5 | ragyogó mosoly ült ki arcára s vígan kopogott az öreg után a
74 III, 18 | minden pletyka megakad.~Egész vígan ügetett Gergely a Berenice
75 III, 19 | társak ujjongva fogadják s vígan ropogtatják a sok jó süteményt.~
76 III, 50 | magát a szilvásban, a patak vígan csörgött a szakadék mellett,
77 III, 60 | Nincs, teens uram - szólt az vígan -, a kocsis ott felejtette
78 III, 65 | legyen eszed már - simogatta vígan Gábor bácsi. - Hiszen itt
79 III, 66 | azután gunyorosan -, a király vígan él anélkül is…~Maróth hirtelen
80 III, 66 | megragadta kezét.~- Jól mondod, õ vígan él, a mi keserves verejtékünkön,
81 III, 67 | Egy napon beállít hozzám vígan, örömragyogó arccal.~- Képzeld,
82 III, 76 | s a magyaros arcú kocsis vígan pattogott ostorával.~- De
83 III, 93 | elbeszélgetni a házmesterrel, vígan lógázva kezében hírhedt
84 III, 100| megöregedtem, az igaz, de vígan éltem mától holnapig. Élveztem
85 III, 113| vegye a gazda.~Õsz felé vígan ballag haza Matyej. Két
86 III, 113| gondol most a seprõkre s vígan, lelkesedéssel dúdolja,
87 III, 121| költségért«.~Útközben amint vígan csevegve ülnének a szekér
88 III, 127| csakhamar észrevette magát, s vígan folytatá:~- De most már
89 III, 139| vagyok, kérem - felelte vígan.~- Mit csinál ön itt, az
90 III, 148| felkelõ nap éppen csak olyan vígan, mosolyogva üti fel fejét
91 IV, 1 | a »Hollócska« patak!~És vígan fut a kocsi mellett bandériumnak
92 IV, 5 | meglepetve látják, hogy a Csákó vígan ropogtatja otthon az istállóban
93 IV, 27 | Beültem, s az evezõs legények vígan hasították a vizet a Felsõváros
94 IV, 32 | Baléti Magdaléna szívébe, vígan dalolva lépegetett az erdõ
95 IV, 41 | lovakon.~A csengõk most is vígan szóltak, csattok, karikák
96 IV, 47 | neki biztosan számítva: vígan várta pótharaszti magányában
97 IV, 83 | darab.~A talicskás ember vígan gurította ki jármûvét, János
98 IV, 88 | mindenét a báróéknak hagyva.~Vígan élt a báró, de nem sokáig.
99 IV, 88 | alatt, míg a pénz tartott, vígan s mikor a pénz elfogyott,
100 IV, 91 | pénzkérdés! - kiált fel vígan a polgármester.~- Igenis,
101 IV, 97 | már ott találtuk Palit, ki vígan ugrándozva sietett elénk,
102 IV, 100| ablakain. A hajdúk sarkantyúja vígan csengett, a kis ostor csattogott.~-
103 IV, 105| levegõbõl).~A külföldész vígan csörömpöltette az ollóját,
104 IV, 119| jó képet.~S ezzel megint vígan falatozni kezdett a paprikás
105 IV, 119| Mikor megmagyarázták neki, vígan mondá:~- Én már kitaláltam
106 IV, 121| hazáig, átvette batyuját, s vígan mondá:~- No, szervusz öreg!
107 IV, 125| jégvirággal. Bent a kályhában vígan pattog a tûz, künn a konyhában
108 IV, 128| jegyzé meg az öreg, a kezeit vígan dörzsölve.~- Margitnak hítták
109 IV, 132| lehullott szénamorzsákon vígan kaparásznak a vendéglõsné
110 IV, 144| rajta van már a gyeplõ, vígan ficánkol és nyerítez:~-
111 IV, 144| künn szaladgált az udvaron vígan, pajkosan, nyerítezve:~-
112 IV, 147| néztek ki szegények) könnyen, vígan kocogtak a regényes völgyben,
113 IV, 151| gonosztól szabadultunk volna. Vígan jártak, keltek népeim az
114 IV, 152| abban még egy tiszttartó is!~Vígan, boldogan éltek az új házban,
|