Rész, Fejezet

1501  II,  7  |                  hogy maga beszélte volna el ama jelentékeny körülményeket,
1502  II,  7  |              Minek mentem, minek távoztam el mellõle? Legalább a szemét
1503  II,  9  |                    amely mögé félve búvik el a nagy kendõ alá a fotográfus
1504  II,  9  |              Kock-féle helyeken egyszerre el volt nyírva a legérdekesebb
1505  II,  9  |                  miszerint mamától maradt el; egy kis figyelmetlen megérintése
1506  II,  9  |        boldogságaért. Erõszakkal hurcolta el Karlsbadba, mert hát a fogat
1507  II,  9  |                     Lázas büszkeség fogja el a szülõk szívét, ha a bálványozott
1508  II,  9  |              arcképeibõl.~Oh, fordítsátok el szemeteket e szemrehányó
1509  II,  9  |                mintha a föld nyelte volna el és szõlõtõke nõne valahol
1510  II,  9  |               Hollá! Hogy az ördög vigyen el, ha nem te vagy az, Aladár.
1511  II,  10 |               nógrádi atyafit azzal bûvöl el, hogy szellemdúsan tud belekötni
1512  II,  10 |                majd viszonzásul én mondok el neki egy csalhatatlan gyógymódot
1513  II,  10 |                  valaha Selmecen neveztem el báró Fuchának, azóta annyira
1514  II,  11 |                 elrabolni egyszer, minden el volt már elõre csinálva,
1515  II,  11 |              magát és puszta pajtásságból el nem meséli az egész titkos
1516  II,  11 |          legfölebb Tini kisasszonyt küldi el utánvéttel. No, az majd
1517  II,  11 |            mindössze a homloka sötétedett el kissé, és egy futó rángás
1518  II,  11 |            játszmát aligha nem vesztettük el - súgá Péter báró Daróczynak,
1519  II,  11 |               szemkápráztató gúny öntötte el.~- Már a korrektúrára nem
1520  II,  11 |                 bolondos valcert játszott el kétszer egymásután, és olyan
1521  II,  11 |                utazott, hogy engem hozott el a grófnõ helyett, oly búskomor
1522  II,  11 |              kinek azonban arca nem árult el érdeklõdést: hideg volt
1523  II,  11 |           elrabolni. Ha »csak« õt rabolja el, akkor az persze semmi,
1524  II,  11 |        gyûlöletesek a boldog emberek, kik el vannak bízva egymásban!~
1525  II,  11 |                  mérnököt.~Az nem fogadta el, elõször, mert nem szokott
1526  II,  11 |               valakim.~És ezzel egyszerre el volt metszve a párbeszéd
1527  II,  11 |                   a kerti lakban. Egészen el volt merülve a térképrajzolásban,
1528  II,  12 |               becsületes sima szakállúak, el fogtok menni fejetekhez,
1529  II,  12 |                   a távolba:~- Esküszünk, el nem hagyunk...~II.~A kievi
1530  II,  12 |                  tenni. Szeme mindenkinek el volt foglalva a földi paradicsom
1531  II,  12 |               összetört csontokkal terült el a földön, hosszú nyögésekkel
1532  II,  13 |                   Már harmadszor hangzott el a háromszoros Allah-kiáltás,
1533  II,  13 |                folytatá:~»Soha császárnak el nem ösmeritek Tiberiust!«~
1534  II,  13 |                  Ezer meg ezer kard hagyá el csörömpölve hüvelyét:~»Esküszünk,
1535  II,  13 |           germániai lázadás így fojtatott el, addig Pannóniában egy új
1536  II,  13 |                  a sátor belsejébe tûntek el.~*~Fél óra múlva Germanicus
1537  II,  13 |                 minden maradékai[ra]«~Még el nem hangzottak az eskü szavai,
1538  II,  13 |                   harcfiak sírva távoztak el a sátorból, de féltvén Germanicust
1539  II,  13 |                  volt, s alig titkolhatta el örömét, de azért mégis eltitkolta,
1540  II,  14 |                elkövetett csínyjeimet úgy el tudta beszélni az én kedves
1541  II,  14 |              Addig vagy a gimnázium éghet el minden protokolumostul együtt,
1542  II,  14 |               rescontóját 16 garason adta el a házaló zsidónak.~Már az
1543  II,  14 |              társasági tagnak is, amit én el nem mulasztottam rögtön
1544  II,  14 |          sallangjával valakit irtózatosan el akarna nadrágolni!~Hej,
1545  II,  14 |              egyik sarkantyús csizmájával el kezdte rugdalni a másik
1546  II,  14 |                  a klasszifikáció-égetés!~El sem is felejtette egész
1547  II,  15 |                hogy oly röviden búcsúzott el ettõl a hitvány világtól,
1548  II,  15 |             Persze, hogy Kossuth döntötte el. »Az legyen a fõvezér, aki
1549  II,  15 |           láthatlan boszorkányok takarnak el a folyó elõl.~...Egy boszorkánynak
1550  II,  15 |             huszárvér, haragra gyúltam és el is érzékenyedtem egyszerre.
1551  II,  15 |           Megszégyelltem és utána kaptam, el akarván fogni az akasztófáravalót:
1552  II,  15 |            Schlikknek; ezt az egy erényét el nem tagadhatom.~Én is olyan
1553  II,  15 |               Egyet lélegzettem. Most már el volt érve minden!~Bevettem
1554  II,  16 |              azért ha iszik is, nem issza el az eszét, hanem minél többet
1555  II,  16 |                    de azt mégsem tűrhette el a magas hangulatban levő
1556  II,  17 |                nyerünk honosítást, jobban el kellene a fürdõ.~Azonban,
1557  II,  17 |                    Szicíliát vagy hatszor el akarta verni a házból, de
1558  II,  17 |                  ott elvégezted a munkát, el ne felejtkezz rólunk«.~Tíz
1559  II,  17 |               mintha õbelõle vittek volna el egy darabot.~E naptól kezdve
1560  II,  17 |               töprenkedett, nem-e veszett el útközben a drága csomag,
1561  II,  17 |                hogy kalendárium nélkül is el lehetett találni a készülõben
1562  II,  17 |                   Elõször kettõ közt dõlt el a nagy fontosságú kérdés.
1563  II,  17 |                  egy halk sóhajtás hagyta el: aztán rám nézett bizonyos
1564  II,  17 |                   míveletével palástoltam el félelmemet: ugyanazon módon
1565  II,  17 |                 adja vissza? Elkergettem. El kellett kergetnem... Vérzett
1566  II,  18 |               puha kenyérbélbõl; a bizony el volt találva s éppen úgy
1567  II,  18 |                tanár haragját sem simítom el vele, mert még borzasztóbb
1568  II,  18 |                  a kalapját is otthagyta. El sem küldött érte egy hétig:
1569  II,  19 |                 csak akkor válik azzá, ha el tudják hitetni, hogy jó.~
1570  II,  19 |                  Aztán fütyörészve ballag el a kisrófolt összeggel a
1571  II,  20 |              aztán úgyszólván mohón nyeli el vezércikkeiket, majd félredobja
1572  II,  20 |                  petrezselyem jó áron kel el, egészen természetessé válik,
1573  II,  21 |              piciny gyermekkorában haltak el, emlékezete ködébõl a kedves,
1574  II,  21 |                   koldusfiú. Sohasem ment el mellette üres kézzel. Hiszen
1575  II,  21 |                mindannyiszor öröm öntötte el, valahányszor megpillantá
1576  II,  21 |                verte meg, mert õ rontotta el a »kedves gyermeket«. És
1577  II,  21 |                  melyet könnyzápor öntött el, de nem annyira, hogy a
1578  II,  21 |                  kötötte, hogy a forintot el ne veszítse.~- Kiásnám a
1579  II,  21 |             kísérte messzirõl a leánykát; el nem akarta szalasztani azon
1580  II,  21 |                   Egy vadászvizsla futott el mellettök; volt annyi esze,
1581  II,  21 |         kisleányka sietõ léptekkel indult el s Miska kíséretében csakhamar
1582  II,  21 |                   vidáman fecsegve haladt el a kivilágított kirakatok
1583  II,  21 |                      addig nem fogadhatom el.~- Ha éppen tudni akarod,
1584  II,  21 |        kegyelembõl él, és szétosztogatja; el fogja-e hinni Klári néni,
1585  II,  21 |               össze van ázva s reszket és el van kékülve, egyszerre leszállt
1586  II,  21 |               leányka a félelemtõl sápadt el.~- Kincset találtunk! -
1587  II,  21 |                   hévvel. - Én nem hagyom el Miskát. Hiszen õ is éppen
1588  II,  21 |                  azt majd máskor beszélem el.~
1589  II,  22 |                   furulyán regélhetné azt el szép holdvilágos éjszakán,
1590  II,  22 |                  fuvarba. Két napra menni el ilyenkor, és nem tudni,
1591  II,  22 |                    az borzasztó!~De mégis el kell mennie. A szegény ember
1592  II,  22 |                 melytõl ok nélkül nem tér el senki.~Bokros Mihály úgy
1593  II,  22 |                 nap Panni mellett leszel, el nem mozdulsz mellõle, nehogy
1594  II,  22 |               nyoma. Egy hosszú óra folyt el így. Bokros nem mert onnan
1595  II,  22 |               lehet. Az isten nem hagyhat el, míg én el nem hagytam.
1596  II,  22 |              isten nem hagyhat el, míg én el nem hagytam. Õ a jobb, õ
1597  II,  22 |               azután érzékenyen búcsúzott el Judittól.~- Velem valami
1598  II,  22 |                öreg. Megyek íziben, hanem el ne feledd, amit mondok.
1599  II,  22 |                nem mondtam, hogy én fogom el a gyújtogatót. Ne legyen
1600  II,  22 |                vadállat, s õrülten rohant el, holt gyermekét felkeresni.~
1601  II,  22 |                  húsz ember élete veszett el) õ az oka, és hurcolni magával
1602  II,  22 |                 még álmaira is, hogy azok el ne árulják, és látni maga
1603  II,  22 |                  hogy utálattal forduljon el tõlem minden embertársam.
1604  II,  22 |                      És azóta egy év múlt el. Bokros Mihály sírján a
1605  II,  22 |                 hogy egy csavargót fogtak el ezelõtt egy hónappal a rekettyési
1606  II,  23 |                   egyetemre«, s mindaddig el nem hagyják, míg el nem
1607  II,  23 |             mindaddig el nem hagyják, míg el nem nyeli a vizsgázó terem
1608  II,  23 |                mit hozzá intéznek.~- Hüm! El voltam ám én készülve tökéletesen.~-
1609  II,  24 |                  de még a zsidó sem vehet el semmit. Így történt aztán,
1610  II,  24 |           Jóakaratú mosoly derûje öntötte el tehát a székváros társadalmi
1611  II,  24 |             doktort; borzalommal utasítva el a kínáltakat az, a végrehajtást
1612  II,  24 |               megyei hajdú sem emiatt, de el kell mondanom, hogy ennek
1613  II,  24 |              szólít »papá«-nak - s higgye el méltóságod, megesett rajta
1614  II,  24 |              barátságomat, de nem fogadja el. Aztán ebédre próbáltam
1615  II,  24 |                  fel a tiszti emelvényre. El nem tudták gondolni, hogy
1616  II,  24 |                 csak a nyelvem bicsaklott el.~- Hogyan értette hát? -
1617  II,  24 |               hogy talán netalán hozassuk el inkább ide az egész épületet
1618  II,  24 |                lehetetlen! Nem fogadhatom el.~- Miért?~- Mert én írnoknak
1619  II,  24 |                  közül az írnokit fogadta el s az elnökségrõl benyújtotta
1620  II,  24 |              valószínûleg végre mégiscsak el tudtak aludni abban az édes
1621  II,  24 |         állapodtak meg, hogy Aladár vegye el azonnal a Clementine comtesse-t,
1622  II,  24 |             elõkotorászott.~- Nem fogadom el - mondá Aladár szilárdan. -
1623  II,  24 |         formalitásból mindenbe. Jegyezzük el egymást. A birtok rám fog
1624  II,  24 |                   s így kettõs célt érünk el, önnek vagyona lesz, s az
1625  II,  24 |                      A tervet nem fogadom el szinte kettõs okból. Elõször:
1626  II,  24 |                  egyedül, nem fogadhatnám el a tervet. Azok a szemek
1627  II,  24 |             mondaná: »siess, öreg! végezd el utolsó bolondságodat; azután
1628  II,  25 |               elveszítsen. Végre úgy dõlt el a kérdés, hogy az egyik
1629  II,  25 |               megdicsõülés derûje öntötte el az inkognitó maradt költõ
1630  II,  25 |                  tartalmát sohasem árulta el, különben sem lévén közlékeny.
1631  II,  25 |                 ünnep elõtt, ezzel fogott el a Kerepesi úton:~- No, most
1632  II,  25 |          Népszínháztól; a »Tolonc« nyerte el a száz aranyat; éppen e
1633  II,  25 |                 éppen e percben döntötték el.~A »Tolonc« írója egykedvûen
1634  II,  25 |               vakmerõt valaha?~Egész este el nem bocsátotta ezt a gondolatot;
1635  II,  25 |           kabátban, öt forinttal indultam el tíz mérföldnyire K. társulata
1636  II,  25 |                 az éjszaka ölt meg. Azóta el nem hagyott a köhögés.~Vidámabb
1637  II,  25 |                kergetett, gyalog indultam el hazulról; egypár kutya ugatott
1638  II,  26 |                 pipát.~De minek számoljam el az ezer meg ezer ehhez hasonló
1639  II,  26 |               hibák a nagy bûnöket, miket el nem takar aztán az ezerholdas
1640  II,  26 |                Sok ily jó tanács hangzott el Tarka István uram füle mellett,
1641  II,  26 |           nyomában Cukrinak, ki a verebet el nem eresztve szájából, kétségbeesve
1642  II,  26 |                egyfogatú talyigán utaztak el a Tarkáék kastélya elõtt.~
1643  II,  26 |                    egész gangosan sétálsz el a levéllel a négyökrös szekér
1644  II,  26 |              zsidótól; mert bizony nagyon el talál maradni mögötte.~A
1645  II,  26 |                   részére, amit még magad el nem költöttél. A zsidóleány
1646  II,  26 |               valakit.~Mikor aztán minden el volt rendezve, kiállt a
1647  II,  26 |                csak néhány lépés választá el a zsidót a végzetes helytõl.~
1648  II,  26 |             kacagás iszonyattá válva halt el a vásott gyermek ajkán,
1649  II,  26 |              akasztófaköteleddé lettem... el nem eresztem a torkodat...«~
1650  II,  26 |                kimondhatlan rémület fogja el, szíve nagyot, fájdalmasat
1651  II,  26 |                   úri bolondságot követte el, hogy a kezét megcsókolta.
1652  II,  27 |             bírságot is két kézzel engedi el.~- Ne okoskodjon, barátom -
1653  II,  27 |                megjegyezni: Eh, hagyjátok el! Vörös Marci, Zöld Marci,
1654  II,  29 |                       A kis Vilma konokul el van határozva e megtorlásra,
1655  II,  29 |               tettetett haraggal kergetik el:~»Eredj, ne nyalakodjál
1656  II,  29 |                  De bizony azért sem megy el. Még este is alig bírják
1657  II,  29 |               bross? Fitymálva biggyeszti el szájacskáját és azt kívánja
1658  II,  29 |                 nagy dobozokban, vonulnak el képzeletében, de mind, mind
1659  II,  29 |             bizonytalan érzésekkel alszik el Vilma, hogy álmában folytatódjanak,
1660  II,  30 |         megfelelni, s ezt annyival inkább el lehetett hinni, mert már
1661  II,  30 |             Károly már azért sem fogadott el tanácsot öccsétõl, mert
1662  II,  30 |                   látja, pirulva fordítja el arcát; pedig fölösleges
1663  II,  30 |                 az kellene! De nini, majd el is felejtettem a levelet.~
1664  II,  30 |              szedjétek össze, hogy valami el ne maradjon. A bizonyítványokat
1665  II,  30 |           Vigyázzatok, hogy a gyomrotokat el ne rontsátok.«~Még sohasem
1666  II,  30 |           rontsátok.«~Még sohasem olvasta el Károly édesatyja levelét
1667  II,  30 |              egyszer csodát és süllyessze el a világot minden professzorostul,
1668  II,  30 |           könnyhullatás között panaszolja el a szenvedett méltatlanságokat,
1669  II,  30 |               vakáció mégiscsak jól telik el; de az elsõ gyerek a háznál
1670  II,  31 |             alakját. Ha az utóbbit hinnõk el, úgy a pogány idõk maradványának
1671  II,  32 |                     Köszönöm, nem fogadom el; én katolikus vagyok, s
1672  II,  32 |                  vagyok, s sohasem venném el a katolikus családok üldözõjének
1673  II,  32 |                 mint a nevezett lap írja, el van határozva: szerelme
1674  II,  32 |                  10.000 livrét s feledjen el engem.«~Erre Rothschild
1675  II,  33 |                    Réthy ültette és látta el a békahaddal, melyet több
1676  II,  33 |                 válaszolt Simpson -, hogy el vagyok foglalva egy mosónéval,
1677  II,  33 |                   bódító lárma akkor érte el tetõpontját, midõn egy széna-
1678  II,  33 |                  mondva:~- Kérem, fogadja el ezt az ajándékot. Adója
1679  II,  33 |                   jellemzõ adomát beszéli el:~A francia háború befejezése
1680  II,  33 |          harisnyát, melyek ára ugyanaz, s el akarja hagyni a boltot.~-
1681  II,  33 |                  Pillanatra sem hagyhatom el.~Elsõ gamin: (udvariasan
1682  II,  33 |                hogy e formalitást engedje el neki.~- De hát hogyan tudja
1683  II,  33 |             nagyon szerény állást foglalt el egy vidéki hatóságnál egy
1684  II,  33 |                szabadít a feleségemtõl és el nem szereti, még mindig
1685  II,  33 |               esernyõm. Tegnap vesztettem el. De az ördög vigyen el,
1686  II,  33 |         vesztettem el. De az ördög vigyen el, ha gyanítottam, hogy éppen
1687  II,  33 |                  hogy kurizálni fog neki. El is kezdte anélkül azonban,
1688  II,  33 |                   Ön valóságos bûnt követ el, gróf úr. Ily csinos külsõ,
1689  II,  33 |             akarod, a másikat pedig égesd el azonnal.~Pierre engedelmeskedett.~
1690  II,  33 |                ábrázatja, hogy aligha fér el a gyûrûn.~ ~39. ÁLLÍTÓLAG
1691  II,  33 |                  des deux mondes« beszéli el a következõket:~1864-ben
1692  II,  33 |             Reggelijöket rohamosan költik el, mert hiszen próbára kell
1693  II,  33 |             napokon, étvágy nélkül költik el. Azon napokon pedig, melyeken
1694  II,  34 |                így végzé beszédét -, hidd el, én nem csalatkoztam, és
1695  II,  34 |                 elhordott, többé nem jött el, és nekünk most éppen semmink
1696  II,  34 |                      és készítetted volna el édesanyádnak?~- Oh, dehogy
1697  II,  34 |              három éve, többé nem hagyott el, és táplálékát senkitől
1698  II,  34 |                    és táplálékát senkitől el nem fogadja, csak tőlem.
1699  II,  34 |                 darabot a másik után vivé el, és már végre ünnepi felöltőmet
1700  II,  34 |          felöltőmet és zöld kötényemet is el kelle adnom, természetes,
1701  II,  34 |               kötény odavan, még Pipit is el kell adni, és szegény jó
1702  II,  34 |               édesanyjához, és alig mondá el a történteket, amint az
1703  II,  34 |                 Az apa pedig így szólt: - El ne menj hazulról, ha mi
1704  II,  34 |                   találták: akkor kezdtek el még csak mind a hárman keservesen
1705  II,  34 |                  a nyulacska nem távozott el egyedül hazulról. Mikor
1706  II,  34 |                 engem borzadással töltött el - gyötrött - és a romlásba
1707  II,  34 |                melyeket én irtózva mondok el, a dolgok természetes és
1708  II,  34 |            háziállatokat, nem mulasztotta el a legszeretetreméltóbbakat
1709  II,  34 |            beszéltünk, nem egyszer mondta el a pórnép azon babonáját,
1710  II,  34 |                 ijedve futott s rejtõzött el. Eleinte még volt annyi
1711  II,  34 |                 más okból nem követtetett el, mint hogy tudta, hogy azt
1712  II,  34 |                   énjén erõszakot követni el - a rosszat csak önmagáért
1713  II,  34 |            rosszat csak önmagáért követni el - ösztönzött a szegény állatot
1714  II,  34 |                 hogy ezáltal bûnt követek el - halálos bûnt, mely halhatatlan
1715  II,  34 |                  balta talál, halva terül el, ha úgy találom, mint akartam.
1716  II,  34 |              Azonnal szörnyethalva terült el, anélkül, hogy csak följajdult
1717  II,  34 |            hulláját sem nappal, sem éjjel el nem takaríthatom a házból
1718  II,  34 |                 lelkemet.~Eltelt a másik, el a harmadik nap is, s gyötrelmem
1719  II,  34 |            legkevesebb zavart sem árultam el. A hivatalnokok megparancsolták,
1720  II,  34 |                  befalazva.~Alig hangzott el ütésem, amint a sírból valami
1721  II,  35 |         megfoghatlan, hihetetlen, csodás.~El voltam kábulva.~- Ön arra
1722  II,  35 |              iszonyodás és borzalom fogta el õket.~A szobában iszonyú
1723  II,  35 |             hallatszott, a ház elõtt ment el, s õ is felment a többi
1724  II,  35 |              többet mondani.~Napok múltak el és a dolog még mindig pihent.
1725  II,  35 |              valóban nemes tettet követne el. A szegény bebörtönzött
1726  II,  35 |                elkövette, semmit sem vitt el onnan, hanem a négyezer
1727  II,  35 |             kiszórva. Miért követte tehát el a gyilkosságot? Ezenkívül
1728  II,  35 |                  közt, mik bekövetkeztek, el nem foghatta. De ez esemény
1729  II,  35 |          valóságos kincs; miért veszteném el ezen állatot, egy veszélytõli
1730  II,  35 |                 egy oktalan állat követte el? A rendõrség az utat eltéveszté,
1731  II,  35 |       felegyenesedve és hirtelen - mondja el nekem, hogy történt a Morgue
1732  II,  35 |              rövid szünet után -, mindent el fogok mondani, mit e dologról
1733  II,  36 |                  való, hogy hadd igazítsa el a miniszter; a tudomány
1734  II,  36 |                  ki vagy legalább odáztak el. Mert attól a millió meg
1735  II,  36 |                    melyeket azért mondtam el e helyen e lap fiatal olvasóinak,
1736  II,  36 |           nevetséges, még hiba is.~- Hidd el, öcsém, csak takarékosság.~-
1737  II,  36 |               kétségbeesni, ha egyszer is el kellene valamelyiket mulasztanod.~-
1738  II,  36 |                   hogy két hajója veszett el a tengeren s isten nagy
1739  II,  36 |                férfi, édes Dick, és mondd el nekünk, ha bizalmadra méltatsz,
1740  II,  36 |                  tett.~- Nem, nem. Ez már el van végezve. Minden szó,
1741  II,  36 |                nyugalmát.~- Holnap reggel el fogtok menni ketten az öreg
1742  II,  36 |                  ha rögtön le nem ülsz és el nem beszéled ama szerencsétlenséget...~
1743  II,  36 |             szelídíteni. Ha lehet, múljék el tõlem e keserû pohár!~-
1744  II,  36 |               Hering kávéház mellett vitt el, hova járni szoktunk. Az
1745  II,  36 |                 fontos megbizatást vállal el, s midõn másrészt oly nagy
1746  II,  36 |                megrendítõ érzelmei fogtak el, mert csak az írás volt
1747  II,  36 |                  egy bérkocsiban robogott el az utcán ama bizonyos Smith
1748  II,  36 |                     Hogyan fogadhassak én el ily összeget? Nem, nem!~-
1749  II,  36 |              lelkek sajátja. Ezt is mondd el, kérlek Dick, az egyetemen.~
1750  II,  36 |                bírom szíveteket...~- Soha el sem veszti - jegyzé meg
1751  II,  36 |                  meg Harry. - De beszélje el, atyám, hogyan történhetett
1752  II,  37 |              tudni igazítani a férjét, ha el talál tévedni az egyszeregy-ben.
1753  II,  37 |                hanem a töprengés foglalja el, és a félelem. Szinte azt
1754  II,  37 |             elnézni, mily mohón kapkodják el a potya zsákmányt.~E pillanatban
1755  II,  37 |                   dolgon és nem mulasztja el megjegyezni:~- Bizony nagy
1756  II,  37 |             rendbehozatala végett utazott el X-be, egy fontos okmányt,
1757  II,  37 |                  ha ma nem küldöm, minden el van veszve. Kitõl kérdezõsködjek?~-
1758  II,  37 |                   Az öreg haragosan lökte el a tálat s kedvetlenül mordult
1759  II,  37 |         megparancsoltam, hogy készítsétek el? Ezer millió mennykõ! Hát
1760  II,  38 |               tizenkétéves korában veszté el szüleit, azóta - minthogy
1761  II,  38 |                   atyánk csak azért vette el, hogy pénzt kapjon vele.~-
1762  II,  38 |          szörnyûködés szisszenése siklott el a két Potymándy testvér
1763  II,  38 |               hiába mondanám.~- Oh, mondd el édesapa - esengett Margit
1764  II,  38 |                  szitkok özönével árasztá el a szegény Vilmát.~- Vagy
1765  II,  38 |                     Vagy e sehonnait ûzöd el a háztól, vagy én távozom
1766  II,  38 |               Nekem mindjárt rögtön küldd el. Nekem úgy elégtétel az,
1767  II,  38 |                 is, azért mégsem árulnánk el, mert mivé lenne akkor a
1768  II,  38 |                találni! És azokat mondaná el a nevelõ üres verse helyett.~
1769  II,  38 |                    Attól a bérestõl kérte el, aki azt a váci József-napi
1770  II,  38 |                  csak késõbb csodálkozzék el, mint kerülhetett az oda.~
1771  II,  38 |                 kis Vilma reggel teljesen el volt fogódva, midõn az ajándékkal,
1772  II,  38 |                   könnyei.~- Oh, ne ûzzön el, ne taszítson el magától -
1773  II,  38 |                 ne ûzzön el, ne taszítson el magától - rebegé azután
1774  II,  38 |              kezeibe s csókokkal halmozva el azokat -, szeressen engemet
1775  II,  38 |               idegenkedést nem fojthatott el. Oh, olyan visszataszító
1776  II,  38 |                   De hiába is aludt volna el, nyomban felébresztette
1777  II,  38 |                 neki, hadd vesszen most õ el!~Majd a falusi nép is gyülekezni
1778  II,  38 |                 óhajtást, ezt nem felejti el - teljesíti...~Barna Károly
1779  II,  38 |               hangon, s nehány perc múlva el volt tolva a retesz.~A tiszt
1780  II,  38 |                  Öltözzön, uram, menjünk.~El vagyok veszve - mormogá
1781  II,  38 |                állok levelezésben. Azokat el szoktam dobni, ami megvan,
1782  II,  38 |              majdnem ostobaságot követtem el. Hogyisne! Egy telivér rebellist
1783  II,  38 |           csókoljalak meg.~A báró egészen el volt érzékenyülve...~- Szegény
1784  II,  38 |               kicsit.~- Nem is bocsátalak el magamtól, még ha akarnád
1785  II,  39 |                csinosabb ház elõtt mennek el most. Az ablak ki van nyitva,
1786  II,  39 |                  Mire a nap felkel, addig el is viszi már magának haza
1787  II,  39 |                  minden színe, hogy tûnik el arról lassankint minden
1788  II,  39 |                    most is glóriával önti el az arcot, és nem engedi
1789  II,  39 |                 õt magától, együtt mentek el, s a jó isten, ki eleinte
1790  II,  39 |                  kerülõ úton vihette csak el azt, kit magához angyalul
1791  II,  40 |                 egy viccet halála után is el ne kövessen, s ezáltal unokaöccsének,
1792  II,  40 |                  csak azon esetben adható el, ha az örökösök abba közösen
1793  II,  40 |               mindenik két szobát foglalt el a fõlakásból, s közös szalon
1794  II,  40 |                    Én sem. Inkább adassék el a ház.~- Igen, adassék el -
1795  II,  40 |                 el a ház.~- Igen, adassék el - kiáltá Ardon - Jakab,
1796  II,  40 |              Tessék parancsolni.~- Rögtön el fog ön menni - dörgött rá
1797  II,  40 |               dörgött rá Krebs úr.~- Igen el fog menni - ismétlé Ardon.~-
1798  II,  40 |                igen fontosak, intéztessük el egy egytagú testület által.
1799  II,  40 |                  ily gyönyörû leánykát.~- El fogok jönni - szólt hirtelen -,
1800  II,  40 |                   alkalmat sem mulasztott el, pedig már szinte tudhatta,
1801  II,  40 |                  elmúlt, elmúlt. Feledjük el - szólt Zengõ -, s örüljünk,
1802  II,  40 |       türelmetlenül nézegetett az ajtóra. El nem gondolhatták, miért.
1803  II,  41 |               verem: minél többet veszünk el belõle, annál nagyobb. Nos,
1804  II,  41 |              dacosan -, ha addig élek is, el nem veszi elõlem a bankot.~
1805  II,  41 |                   majd a forróság öntötte el bíborszínnel a dúlt arcot,
1806  II,  43 |                Petõfibõl.~Erre aztán Irma el is szavalta derekasan a »
1807  II,  43 |                 ez fordul elõ: »Ott essem el én, a harc mezején.«~Ez
1808  II,  43 |                  ezelõtt négy hóval hunyt el, végrendeletében akként
1809  II,  43 |        tanítványoknak és közönségnek, kik el nem bírták gondolni, mirõl
1810  II,  43 |                  gyermek nem költötte azt el csemegére vagy csecsebecsére,
1811  II,  43 |                   módom még. Hadd döntsék el magok a tanítványok: ki
1812  II,  43 |              takarékpénztárba helyezi azt el számodra addig, míg szükséged
1813  II,  44 |               nyalakodék, õ hárommal bánt el.~- Azt hiszem, most már
1814  II,  44 |                   a vutkit, hogy ne unjam el addig magamat, míg te a
1815  II,  44 |           Brisgaloff mintegy félóra múlva el nem kiáltja magát:~- Az
1816  II,  45 |                 Pál orosz cár, biz én már el is felejtettem, hogy és
1817  II,  45 |                 isten! mi vétket követtem el? Vezessenek önök a cár elé,
1818  II,  45 |                  fegyverek dörögve sülnek el, a következõ szempillanatban
1819  II,  45 |                      De én nem fogadhatom el viszonzatlanul ajándékod.
1820  II,  45 |              Széchi Mária lesz belõle, ha el van keseredve, Ronow Ágnes,
1821  II,  45 |              szobáinkba vonulhassunk, hol el fogja nekem fecsegni, ha
1822  II,  45 |        végtelenségig...~Két óra múlhatott el ez álmodozásban, midõn egyszerre
1823  II,  45 |                   téved.~Két testõr állta el utamat az ajtónál.~Dühösen
1824  II,  45 |           ültettek - hogy élve temessenek el Szibériába.~Szegény Mari,
1825  II,  45 |              Marimból mi lett, nem tudom. El sem bírom képzelni. Ha valaki
1826  II,  45 |                   vízzel él, azért némult el, itassák naponkint - vutkival.~
1827  II,  45 |           helyõrség tyúkkeresésre széledt el a környéken.~És azalatt
1828  II,  46 |                 jó leány marad, nem bízza el magát, nem lesz kevéllyé,
1829  II,  46 |                    édes gyermekem. Fogadd el és viszonzásul jól viseld
1830  II,  46 |                  figyelmem alatt leszesz. El ne pocsékold.~- Oh, kegyelmes
1831  II,  46 |                 én, aztán õ kevesebbet ad el, rosszabbul megy neki, pedig
1832  II,  46 |              leánykáé lesz.~A két gyermek el nem képzelhette, mi fölött
1833  II,  46 |                   az este, Vidáman váltak el, s ki-ki ugrándozva sietett
1834  II,  46 |               valóját gyönyörrel áraszták el; mert a vágy is öröm, ha
1835  II,  48 |                lesz a neve.~Így széledtek el a fiúk. Nem is lesznek azok
1836  II,  48 |                   és a világért sem hiszi el, hogy õ a legnagyobb tudományt
1837  II,  48 |               szép arcát szégyenpír futja el. Neki, az elsõ diáknak még
1838  II,  48 |                   erõ szükséges?~Vegyétek el, mondja egy francia író,
1839  II,  48 |               vele, egy paraszttal. Küldd el innét!~A szobaajtó ki volt
1840  II,  48 |                    arcát kezeivel takarva el. - Hagyjon el engem, tanító
1841  II,  48 |            kezeivel takarva el. - Hagyjon el engem, tanító úr Már énrajtam
1842  II,  48 |              ösmerek. Menj haza és olvasd el.~Matyi ruganyos léptekkel
1843  II,  50 |               Vadnayban több a bátorság!)~El is ment tehát és minthogy
1844  II,  50 |              szivarozni.~Megadással dobta el szivarját a kövér, milliárd
1845  II,  50 |             talált, de oly sebesen mondta el szokása szerint, hogy nincs
1846  II,  50 |                  is keresztülvillogott.~- El akarok utazni, uram.~- Hüm.
1847  II,  50 |               akarok utazni, uram.~- Hüm. El akar ön utazni. Az már más.
1848  II,  51 |               hogy az örökséget szándékom el is fogadni.~Mr. Dannert
1849  II,  51 |            irtózatos köhögési roham fogta el, mialatt sápadt, kiaszott
1850  II,  51 |               apró szemeit is vér öntötte el.~- Oh, oh, Mr. Lamiel. Oh,
1851  II,  51 |                  ismét nagy köhögés fogta el, mialatt arca hasonló lett
1852  II,  51 |               csizmáikat jól tisztogassák el az elõszobában, mert az
1853  II,  51 |          fájdalmára nem voltak morzsái.~- El ne feledje, hogy kilenc
1854  II,  51 |                  az irodaszolgát, Jackot, el kell õt szalasztanom egy-két
1855  II,  51 |       mindamellett sem fog ártani. Fusson el Browston-hallba és hívja
1856  II,  51 |               Browston-hallba és hívja ön el a lelkészt...~- Talán valaki
1857  II,  51 |            Henriette legyen szíves, vigye el ön az egyik lámpát Semmi
1858  II,  51 |                  ez is pénzbe kerül Oltsa el, miss Henriette, az egyik
1859  II,  51 |                    zengõ ligetek terültek el elõtte, illatos füveken
1860  II,  51 |               mondhatnék. Az ördög vigyen el engem, ha ebben nincsen
1861  II,  51 |                 volt. Lélegzetét fojtotta el mindenki, hogy folytatását
1862  II,  51 |               Lamiel arcát láng borította el.~A kocsiajtó becsapódott,
1863  II,  51 |           irtózatos köhögési rohama fogta el, mely ezúttal soká nem akart
1864  II,  51 |            asztalához. És most ez a dolog el van végezve, hagyjon magamra.~
1865  II,  51 |                hová a napvilág nem hatott el, a szegény Lamiel függött
1866  II,  52 |               Emilhez. Az õ szíve hajlott el s mégis az én szívem csorbult
1867  II,  52 |                 valamelyik közülünk nyeri el Nelli-Nellit és a begyûlt
1868  II,  53 |                amely tovavitte, száradjon el a fû, mely annak az útnak (
1869  II,  53 |                ritkán sírt.~Himlõben halt el. Fekete himlõ e rózsás arcokon!~
1870  II,  53 |          ünnepélyes szent zenével töltött el az anya egész nyugodtan
1871  II,  53 |                 halálnak. Ezt nem temetik el, hahaha! Ebbõl én palotát
1872  II,  53 |                   bele foglak vezetni.~És el is vezeti másnap abba a
1873  II,  54 |     Muszkaországot: öröm és hála foglalja el a magyar nemzet szívét is,
1874  II,  54 |              idõben, mikor Gömör megye is el volt foglalva a török által
1875  II,  54 |               bele; a balkezén három ujja el volt vágva, ezeket valahol
1876  II,  54 |                   is megvirrad.~- Mindent el fogok követni, kegyelmes
1877  II,  54 |                   számára termesztettem s el fogom küldeni Sztambulba.
1878  II,  54 |             üzenet, de mit tehetett róla? El kellett nyelni. Az ellen
1879  II,  54 |                 uram. Nem felejtettem még el az apám halálát, nem is
1880  II,  54 |            föltéve, hogy észre nem veszi, el lehetett készülve rá, hogy
1881  II,  54 |                   megnyílt vele.~A legény el nem fojthatott egy örvendetes
1882  II,  54 |                lelkû barátját.~- Ne küldj el, ne taszíts el magadtól.
1883  II,  54 |                   Ne küldj el, ne taszíts el magadtól. Én nem kívánom
1884  II,  54 |              Allahra mondom, nem válhatok el tõletek.~Egy ölelés volt
1885  II,  55 |                 köss a tolvajjal, mert az el van szánva, te pedig nem...~
1886  II,  55 |                   legyûrünk. Nem vesztlek el szemem elõl.~Ezzel odatámaszkodott
1887  II,  55 |                  burkolózott. Alkalmasint el is szunnyadt alatta, a bõröndöt
1888  II,  55 |                   sakkba szorítva; fogjuk el gyorsan.~A munkások oda
1889  II,  56 |             lovagias érzelmû ifjú veszett el golyó által, itt e maroknyi
1890  II,  56 |                  ugyan ki és hogyan kapta el az Uchatius-ágyúk titkát?~
1891  II,  56 |                   tavasz s húsz nyár múlt el] felette. Ez a mostani nyár [
1892  II,  57 |                  hozzá:~- Te, Jim, vigyen el téged az ördög, Jim ha ügyes
1893  II,  57 |                  sok shilling.~Mr. Brigli el volt ragadtatva ez ajánlattól.
1894  II,  57 |                  hosszú asztalt foglaltak el) s kiket semmiféle eset
1895  II,  57 |                   fel, ha nem felejtettem el. Pedig pedig várakozzék
1896  II,  59 |                Anyját egy év elõtt veszté el s jövedelme a latin negyed
1897  II,  59 |            házfelügyelõ, csak imént hagyá el a kertet, s rémletes szavai
1898  II,  59 |                  a kettõt?~- Az egyik már el van ígérve, nagyságos asszonyom! -
1899  II,  60 |                  ölében - sohasem feledte el, s inkább saját szájától
1900  II,  60 |                  bizonyos dicskörrel önti el tiszteletre méltó lényüket.~
1901  II,  60 |                  ágy, egy az idõk nyomait el nem tagadható dívány, melynek
1902  II,  60 |                 virágcserepeket helyezték el telelõre.~A virágcserepek
1903  II,  60 |                Katicának minden ruhanemût el kellett zálogosítani lelkiismeretlen
1904  II,  60 |               történetünk kezdõdik, hagyá el Katica szobáját, hol közölte
1905  II,  60 |               nénit megkérte, hogy menjen el a Kiléry-palotába, híjja
1906  II,  60 |                  a Kiléry-palotába, híjja el onnan az öreg Csonka Istókot,
1907  II,  60 |              Szerencsére még nem távozott el az öreg Csonka. Szabóné,
1908  II,  60 |                 itt egyedül nem maradhat. El fog menni valamelyik virágkertész
1909  II,  60 |                   az õ házuk elõtt némult el. Az udvaron zaj támadt.
1910  II,  60 |               képezze benne a fõdíszt. És el fogod hozni kastélyomba
1911  II,  60 |                 lány.~- Mi az, nem hoztad el és miért nem?~- Elhoztam,
1912  II,  60 |               Anyám, egyetlenem, ne hagyj el, végy magadhoz. Nincs e
1913  II,  60 |              történet másik részét mondta el, hogy anyja, édes jó anyja,
1914  II,  60 |                 bánatot hoznak.~- Hagyjon el, Károly! Fogadja még egyszer
1915  II,  60 |               volt. Legalább most fogadja el segélyemet, kocsit hoztam,
1916  II,  60 |                   várakozott Károly után. El nem bírta képzelni, hogy
1917  II,  60 |                  utcára dobom ki.~- Némul el, nyomorult hiéna! - kiáltott
1918  II,  60 |                   most már a továbbiakat. El fogja azonnal hívni a mi
1919  II,  60 |                háziorvosunkat; kövessenek el mindent, hogy Katica mielõbb
1920  II,  60 |                  kis vagyonkájával együtt el fogja õt hozzám szállítani.~
1921  II,  60 |                   nála korosabb.~Így telt el pár esztendõ boldog egyetértésben
1922  II,  61 |             bírtam felfogni, miként aludt el a gyertya. Valami kísérteties
1923  II,  61 |            portorikószivarnak a csutkája. El nem bírtam képzelni, mi
1924  II,  61 |                 borzalom istene, ne hagyj el! - a felboncolt gyermek
1925  II,  61 |                 Irtóztató víziók vonultak el elõttem s tartották lekötve
1926  II,  63 |                   s egy édes pillantással el ne búcsúzzék a kis rókától.~
1927  II,  63 |                  addig, míg a háziasszony el nem távozott.~Még egy meglepetés
1928  II,  63 |                  Kranzer Amália ide dugta el vagyona egy részét.~- No,
1929  II,  63 |              tette fiákerjébe, s robogott el vele.~És a Seregélyi fiúk
1930  II,  65 |                     Kit ne vitt volna már el valaha útja a m. kir. lottógyűjtődék -
1931  II,  65 |    tarantella-táncról, melyet aki egyszer el kezdett lejteni, nem hagyhatott
1932  II,  65 |                 meggazdagodás utóbbi útja el van zárva a szegény ember
1933  II,  65 |                álmát nagy hosszan beszéli el. A tisztes matrónák biztatása
1934  II,  65 |                   borítva, ájultan vitték el az ablak alatt. A divatárusnõ
1935  II,  65 |                 Svédországba! Ha most már el sem venne, legalább velem
1936  II,  65 |                 nagyon különös ember, ezt el kell csapnom minden áron
1937  II,  65 |                  kell csapnom minden áron el kell csapnom.~És elhatározta,
1938  II,  65 |                    hogy titkon fát adogat el az uraság erdejébõl, minek
1939  II,  65 |                 tudta nélkül fát sikkaszt el annak erdejébõl?~Gróf Terebesi
1940  II,  66 |                   melynek a neve: »Élet«. El lehet mondani, agyondolgozta
1941  II,  66 |           iskolakönyvei.~Azokat nem vette el a törvény. Kellenek is azok
1942  II,  66 |              hóval borított síkság terült el alant, s hideg szürke köd
1943  II,  66 |         társaságában az éjfélt, amikor is el fognak menni az éjféli misére.~
1944  II,  66 |              elõre; több ház mellett ment el, melyeknek gazdáját ösmerte;
1945  II,  66 |             tornyú templom mellett haladt el. Komoran, ünnepélyesen állt
1946  II,  66 |                 árvát mély fájdalom fogta el. Ott nyugosznak jó szülei.~
1947  II,  66 |              egyházban. Végre minden hely el volt foglalva, sõt még az
1948  II,  66 |                    Különös képek vonultak el ekkor lelki szemei elõtt.
1949  II,  66 |                  szürke felhõk borították el; érezte a gyermek, mint
1950  II,  66 |             partját sûrû, zöld gyep lepte el. A parton itt-ott virág
1951  II,  66 |                 között.~Édes örömmel telt el a fiúcska szíve, alig mert
1952  II,  66 |                   Sötétzöld tó terült itt el, melyet nagylevelû fehér
1953  II,  66 |                  De valamint úgy rendezte el a világot, hogy nem minden
1954  II,  66 |                  szükségesekkel már úgyis el vannak látva; de a szegény
1955  II,  66 |               kérdé:~- De hát nem vezetsz el édes szüleimhez? már oly
1956  II,  66 |                   s csókokkal borította - el a két virágot. Sokáig térdelt
1957  II,  66 |                   színû felhõk borították el õt egyszerre, s azokon a
1958  II,  66 |              lábai alól, és remegve fedte el kezeivel szemét, hogy az
1959  II,  66 |               úgyhogy éppen elõtte vonult el a nép. A jéghideg huzat,
1960  II,  66 |                   Száz és száz ember ment el mellette, s egyik sem vette
1961  II,  66 |                   öröme, ekkor veszítette el egyetlen, nyolcéves fiát.
1962  II,  66 |              azután a legkisebb részletig el kellett a Molnárnénak mindent
1963  II,  66 |               özvegy, hogy sohasem hagyja el az árvát, hanem örökbe fogadja
1964  II,  67 |                   percben jegyezték volna el egymást, mintha e percet
1965  II,  68 |                  gyerekes ingerkedésekre; el van foglalva a házasságával;
1966  II,  68 |           viszonyok között él, azt veheti el, akit a két szeme megszeret.~
1967  II,  68 |                  Ember legyen, aki azokat el bírja számolni sokszorozás
1968  II,  68 |               tekintetben nem is zárkózik el a kérdezõsködések elõl bizonyos
1969  II,  68 |                  lében föleresztve mondja el másnap megint a vacsoránál,
1970  II,  69 |                  az elsõ »plága« csattant el a kezemen!~Becsesekké tesz
1971  II,  69 |            hamarább vagy késõbb csengette el az órát. Ez aztán teljesen
1972  II,  69 |               Arcán síri sápadtság terült el, haja az égnek állt, s bajsza
1973  II,  69 |                   a történelembõl, mondja el például, ki volt II. Rákóczi
1974  II,  69 |               szemekkel a gróf. - Beszéld el tetteit.~Miska rágyújtott
1975  II,  69 |                   az ónodi gyûlésig fújta el hibátlanul. Itt aztán közbevágott
1976  II,  69 |               azonban meglehetõsen mondta el.~A gróf csak egy helyütt
1977  II,  69 |             excellenciás úr ijedten kapta el a fejét és a hadsegédjére
1978  II,  69 |                   hát nem vettem észre, s el nem szaladhattam a professzor
1979  II,  69 |                 hogy csakugyan õ rontotta el Kamuti Palit: foghegyrõl
1980  II,  69 |             egészséges észjárást, mellyel el bírta találni, hogy a fiatal
1981  II,  70 |              ingatag léptekkel tántorgott el a tömeg közé.~A kormány
1982  II,  71 |                nagyobb leszesz.~Aminthogy el is mondta.~*~Volt nekem
1983  II,  71 |             vagyok csak, mással jegyezték el szülei.~A rémhír való volt: -
1984  II,  71 |                  uradalmat zálogosítottak el potom összegért, melyet
1985  II,  71 |                 annyi édes órát töltöttem el a csöndes, kedélyes szobákban
1986  II,  71 |                  talán hiába.~- Határozza el magát, uram.~- Jól van,
1987  II,  71 |                 készülõdés után csakugyan el is határoztam magam, hogy
1988  II,  71 |              elmaradna. Az ordítása altat el rendesen, mint valami édes
1989  II,  71 |               közepén hosszú asztal nyúlt el, körötte magas karú székek;
1990  II,  71 |                    mely szellõként lebben el...~Izgatottan nyúltam ki
1991  II,  71 |                   ellopta, bátyámnak adta el, ki Pesten volt éppen. Sírva
1992  II,  72 |          összerázkódék, arcát láng borítá el s önkéntelen fölemelte öklét
1993  II,  72 |             gazdagon.~Péter úr átkozottul el volt adósodva, egyik végrehajtó
1994  II,  72 |                tudni; egyelõre nem árulok el többet, mint hogy az ügy
1995  II,  72 |                 csakugyan azt hitte, hogy el fog süllyedni, amennyiben
1996  II,  72 |               csakugyan szereti, s a mama el van ragadtatva általa, minélfogva
1997  II,  72 |             alááshatják nagy hitelét. Ezt el kell hárítani minden áron.
1998  II,  72 |                 magam hozatom és készítem el a szereket.~- Miután ön
1999  II,  72 |                   s többé nem ráncosodott el a homloka tõle.~*~Ötödnapra
2000  II,  72 |                  míg a Kéredy sokat vinne el. Egyszóval beletörõdött