1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3908
Rész, Fejezet
2001 II, 72 | Pukovics uram kettõs áron adta el a magáét, sõt az év vége
2002 II, 73 | őrizetlenül. Azt úgysem veszi el senki.~János úr szájában
2003 II, 73 | idén, - azért árasztotta el zabbal az országot; huszárok
2004 II, 73 | Szegeden.~- Ugyan beszélje el, kérem.~- Régen volt az
2005 II, 73 | Hogyan? Nem jött volna el többször a kísértet tekintetes
2006 II, 73 | lehet fizetni. Amíg Tisza el nem boszniázza az utolsó
2007 II, 74 | állandóságot a közvélemény, ítélje el a szerelemben is.~És akkor
2008 II, 74 | Elnézem, hogyan cseréli el zöld ruháját a barnával,
2009 II, 75 | a Soldosné hangja veszne el bennem.) Sajnálkozást, mély
2010 II, 75 | mély részvétet mutat arca s el nem bírja képzelni, milyen
2011 II, 75 | szobákban, most nesztelenül megy el ágyam mellett, nehogy fölébressze
2012 II, 75 | megszólítom, mert másképp nem hat el hozzá gyenge hangom. Ez
2013 II, 75 | az, amit a mai tárcában el akarok beszélni, s aminek
2014 II, 75 | önkéntelen rángatódzások fogták el...de ajkait összeszorítva,
2015 II, 76 | a második felvonás alatt el fog jönni.~El is jött. Magas
2016 II, 76 | felvonás alatt el fog jönni.~El is jött. Magas szál ember,
2017 II, 77 | Lajosok korát, s nem mosódott el egyhamar emlékezetünkbõl;
2018 II, 77 | saját versemet olvastam el a közvizsgán, Szeremley
2019 II, 78 | tudat, hogy nemesen esett el, így felelt mosolyogva:~-
2020 II, 78 | Összeráncolt homlokkal gondolkoztam el mélyen.~Csak három élõ ember
2021 II, 78 | egész nyugodtan indultam el a Váci utcai aszfaltra,
2022 II, 78 | mély borzadással töltve el egész valómat.~Bátortalan
2023 II, 79 | miszerint úgysem hiszi el senki e mesét. Utoljára
2024 II, 79 | így hagyni. Hadd énekeljék el neki a missek a rule Britannia-t.~
2025 II, 81 | könnyedségû stíllel sikamlik el a tárgyak között, addig
2026 II, 81 | esetre is megóvom azzal, ha el nem beszélem, hol jártunk
2027 II, 81 | azonban nem titkolhatom el, hogy a színhely az alsóváros
2028 II, 81 | pillanatban mellettünk rohant el az üldözõ és az üldözött.~
2029 II, 81 | emberért?~De azért nem hagyta el pozícióját, megállt ott,
2030 II, 81 | Hihetõleg a tolvajtól vette el.)~S íme, a víz felületén
2031 II, 82 | úgy, Aranyos bácsi, mondja el a jó Jézuskának mindezeket.
2032 II, 82 | mamát.~De igazán küldjön és el ne felejtse.~Csókolom számtalanszor...~
2033 II, 83 | megannyi röpülõ angyal siklott el a sima tükrön, ez is, az
2034 II, 83 | gondolkozó-nak neveztem el azért, mert örök gondolatokba
2035 II, 83 | csupán koronkint simítja el szép borús homlokáról, a
2036 II, 83 | ez a fátum, ha hirtelen el nem felejtõdnék azáltal,
2037 II, 83 | istennek, még eddig nem estem el.~- Fájdalom, asszonyom,
2038 II, 83 | elméleteket feszeget:~- Találjátok el, urak, miért viselnek a
2039 II, 83 | mindig a kellõ idõben tûnnek el a hiúz férfiúi szemek elõl.~
2040 II, 84 | senki; akitõl reszketve fut el minden élõ ember, akit gyûlöl,
2041 II, 84 | mely egy félországot takar el sötéten, egy egész földrészre
2042 II, 84 | Szegény jó anyámat vitte el.~Mikor hazaérkeztem Budapestrõl,
2043 II, 84 | testrészekben.~- A halál útja el van fogva, ifjú uram. Lerontottam
2044 II, 85 | PERNYE-BÍRÓ...~De bezzeg sem el nem veszett, sem el nem
2045 II, 85 | sem el nem veszett, sem el nem bujdosott - faluból,
2046 II, 85 | ágyú, s piros rózsát vetett el a fehér havon.~Folyt a jó
2047 II, 85 | német alvópárnája bélelve.~El is kiáltottam torkom szakadtából:~-
2048 II, 85 | Mátéé, bizony csoda, hogy el nem hajítja magától.~Valaha
2049 II, 85 | Majd lázas sietséggel tolja el a závárt s rohan a kincses
2050 II, 85 | megkeresni.~Megvan; nem lopta el senki. Hiszen még annyi
2051 II, 85 | künn a konyhában fogyasztá el szerény ebédjét és vacsoráját,
2052 II, 85 | csizmadiájának nevezték el, s akiben valóságos anglius
2053 II, 86 | ott a - legelsõ. Nem fogy el soha, s divatja kerül sorba
2054 II, 86 | ábrázatját. Bizony nem hinné el mai nap már senki, hahogy
2055 II, 86 | vissza, semmi sem moshatja el a lopás gyalázatát Gilagórul.~
2056 II, 87 | egymás feleségét szeretik el s tizenöt percentes pénzzel
2057 II, 87 | tömzsi kislány sírva terül el a gyepen, s a pillangó kisiklik
2058 II, 88 | lelki szomjúság is fogott el s úgy lebegtem e vászoncselédség
2059 II, 88 | mindjárt.~Így indultam én el Pestrõl, s így értem Székesfehérvárra.~
2060 II, 88 | sejtelemszerû gyûlölet fog el!~*~Szép mesterség a csizmavarrás
2061 II, 88 | esett találkozásom, hogy el sem mondhatom. Aztán mind
2062 II, 88 | Coburg helyett - nézett el - ami nem is csoda -, mert
2063 II, 89 | elégettem.~De mit égettem el, fogja ön kérdeni: s én
2064 II, 89 | heti fizetésemet nyelte el s engem õrült pazarló hírébe
2065 II, 89 | Örömtõl ittasan fogadtam el ajánlatát, s néhány nap
2066 II, 89 | volna e tekintetben, de ma el vagyok halmozva a legbolondabb
2067 II, 90 | fölött lomha szárnnyal suhan el a bagoly, és nyöszörögve
2068 II, 90 | kutyákat...~- Elég elég! Mondd el inkább, mit láttál mindenfelé.~-
2069 II, 90 | adjon havat sok havat; lepje el a Kárpátok bérceit úgy,
2070 II, 90 | Óriási hófuvatok lepték el a hegyeket, tették járhatlanná
2071 II, 90 | zúgva, bömbölve vágtatott el a téres rónák között, hol
2072 II, 91 | akar Szegeden látni, menjen el Nógrád megyébe, már én csak
2073 II, 91 | éljenek és tapsok közt hagytam el a termet.~Ez volt életemnek
2074 II, 92 | csak vázlatszerûen mondom el. Az az író dolga, mit bír
2075 II, 93 | itt és itt, azután lopja el megint. A megtalálási jutalmon
2076 II, 94 | hogy egyiket se eresszem el a szolgálatból, hanem fölemelt
2077 II, 94 | sírva fakadt és mindjárt el akart válni.~Én pedig egyre
2078 II, 94 | az útban, tengelye törik el, vagy az üléseiben esik
2079 II, 94 | elküldjük.~- Az ám; de ki küldi el, ki meri neki megmondani.
2080 II, 94 | Mimike kedveért tûzbe-vízbe el mertem volna menni, de a
2081 II, 95 | a bástyán.~Némán mentek el egymás mellett, tegnap talán
2082 II, 95 | mellettetek és nem hagylak el. A nagyapa mindig veletek
2083 II, 95 | volt az ápolója, s õ vitte el a gyerekeket új otthonukba.~
2084 II, 95 | érezte, hogy a világtól vált el. Eddig ez az egy teremtés
2085 II, 95 | de azért mégsem árulta el magát, hidegen lépett a
2086 II, 95 | ember volt, aki a cimboráját el nem hagyja.~Bizony nehéz
2087 II, 95 | magammal viszem.~- Miért viszi el?~- Hát csak azért, kérem
2088 II, 95 | Nem, ezt nem azért viszem el, hanem mert mert...~- Csak
2089 II, 96 | mennyire vak és igazságtalan.~El is küldtem annak az újságkotyvasztónak
2090 II, 97 | mindent elvisz.~- Ez vitte el az édesmamánkat is? Oh,
2091 II, 97 | Nem ez az esztendõ vitte el a mamácskát, Pannácska;
2092 II, 97 | ennek az apja. - Az vitte el -, virágos sírba tette...~-
2093 II, 97 | bácsi sem tudja, hova bújnak el?~- De bizony tudom. Az óperenciákon
2094 II, 97 | igazán. Értelmesen kiáltotta el egyenkint, olyan sorban,
2095 II, 97 | helyreállítani. Mert sebesen suhantok el az emberiség fölött, s az
2096 II, 97 | súgnak-búgnak együtt.~Ma jön el hát elõször a mamácska.
2097 II, 99 | félkörbe futó ránccal, miket el nem simított az örökösen
2098 II, 99 | Hallod-e, Kark? Az ördög vigyen el, Kark! Még mindig a kártya
2099 II, 99 | semmirevaló Dick, egészen el van ragadtatva az ön grogjától,
2100 II, 99 | levélbe való.~- Kárhozzam el, miss, de ez egy regénynek
2101 II, 99 | Hosszú történet az. Bizonyára el fogom önnek mondani egyszer.~
2102 II, 99 | betegségében, de önt nem hagyta el szelleme.~- Az angol nyelvet?
2103 II, 99 | betegség. Hol is hagytuk el?~- Ön kérdezni akart.~-
2104 II, 99 | csak halk lélegzet árulta el az életet. Tizenhét éves
2105 II, 99 | gondatlanság volt Ihont el hagyni menni, nem-e õ mehetett
2106 II, 99 | bûnös; zavartan fordult el a betegtõl, hogy egy albumban
2107 II, 99 | beteget, doktor, és kövessen el mindent! Ön pedig egy javíthatlan
2108 II, 99 | õhozzá csak akkor jutott már el ezen angol szellemi élvezetcikk,
2109 II, 99 | kedvenc csészémet törtem el e leány miatt a legjobb
2110 II, 99 | szerencsétlenek iránt.~Ralph el volt ragadtatva diplomáciai
2111 II, 99 | bár nyomorban élt, javai el lévén kobozva, semminemû
2112 II, 99 | kobozva, semminemû segélyt el nem fogadott soha. Egy este
2113 II, 99 | bizony hízelgõnek keresztel el öreg koromra! Nos, tehát
2114 II, 99 | javait visszakapja.~Edith el nem fojthatott egy sóhajt.~-
2115 II, 99 | kedveért sohasem mulasztotta el odatenni a mistress.~Egy
2116 II, 99 | némán intett fejével.~- El fogok menni. A 20-ik szám,
2117 II, 99 | Elõször életében hagyta el a miss szót s talán szinte
2118 II, 99 | Edithet, ki nemkülönben el vala mélyedve, és ki tudja
2119 II, 99 | beteg úr: átkozottul jól el volt sózva a hónapos szoba;
2120 II, 99 | közös elõszoba választotta el a Kark család lakosztályától,
2121 II, 99 | leszünk ezután, nem válunk el soha többé! Lássa, miss,
2122 II, 99 | Kopott fátyol, nem válunk el soha többé.~Mily nagy szó
2123 II, 99 | menyecskét.~De ez nem csüggeszté el Pált, csak megerõsíté azon
2124 II, 99 | midõn hét hét után múlt el eredmény nélkül, kezdtek
2125 II, 99 | Ihonhoz intézte, ki egészen el volt ragadtatva e kedvezõ
2126 II, 99 | visznek, mely mögött úgy marad el ez a mostani, hogy vissza
2127 II, 99 | bocsánatot kérünk.~Alacskay el nem fojthatott egy mosolyt
2128 II, 99 | kapuoszlopba fogódzék, hogy el ne szédüljön röpülése közben
2129 II, 99 | Ralph ma nagy dologra szánta el magát...~- Talán udvari
2130 II, 99 | és Kark Edith nem követi el azt a merészséget, hogy
2131 II, 100| tulajdonokból. Akinek a dicsõségtõl el nem szédül a feje, az nagyon
2132 II, 100| a szépségtõl sem szédül el, az már rendkívüli lélek.~
2133 II, 100| leány éppen mellettünk ment el. Suhogó szoknyái összezizzentek,
2134 II, 101| érzés, inkább láz fogott el, amint a koronáról kérdezősködtek.
2135 II, 102| párája alulról rohasztotta-e el õket, vagy az ég harmatja
2136 II, 102| hímporát nem homályosítjátok el. Most már nem féltékeny
2137 II, 102| sokáig, de tudjuk, hogy el fogunk enyészni.~Az idõ
2138 II, 102| de lassabban.~Ha egyszer el találná téveszteni az idõ -
2139 II, 102| idõ - s az embereket vinné el egyszerre, s a rózsákat
2140 II, 103| szegedi gyereket vállaltak el neveltetés végett. Tibor
2141 II, 103| ember eleget!~- Ki vitte el azt a gyereket! Nosza, legények,
2142 II, 103| találták, egy vénasszony lopta el. Utolérték, elvették tõle,
2143 II, 103| frtért garderobot. Az hozta el a vasúthoz is a gyereket,
2144 II, 103| ilyen pompásan intézhette el ezt a kérdést Szeged javára.~-
2145 II, 103| valami öreg hibát követett el megint.~Mert a pártban Horváth
2146 II, 103| negyedik esztendõbe lépked, s el van odahaza - mondja Kende,
2147 II, 103| visszaemlékeznének rá! mert ha a család el is, de az egész szomszédság
2148 II, 103| de az egész szomszédság el nem pusztulhatott. Legalább
2149 II, 103| volt, úgy s itt beszéltem el nekik a kis Szegedi Gergely
2150 II, 104| melankolikus bánat ömlik el.~A hitvány nem jár fényes
2151 II, 104| gazember, hiszen ezek már mind el vannak fonnyadva.«~Szelíden
2152 II, 104| Köhögõs Misi. Azok árulták el, hogy az a kislány a hitvány
2153 II, 105| mindenüket elvesztették, el fogják veszteni a türelmet
2154 II, 105| lehet megmenteni.~- Uram, ön el akar engem érzékenyíteni.~-
2155 II, 105| tehát, uram. Nem küldjük el a sürgönyt, engedelmeskedni
2156 II, 106| vízben, s mégsem változott el se csukává, se durbinccsá, -
2157 II, 106| palóc kollegám, ha ugyan el lehet a szavát hinni; -
2158 II, 107| Zsigának, kiket vagy õ hagyott el, vagy pedig õk hagyták el
2159 II, 107| el, vagy pedig õk hagyták el õt a halasztgatások miatt.~
2160 II, 107| találhatta, s õ maga Zsiga soha el nem árulta.~Pedig nem titkolódzó
2161 II, 107| hogy elmondaná, miért múlt el annyi házasság, összebeszél
2162 II, 107| Öreg takarítónõje beszélte el.~Hát az egész titok abban
2163 II, 108| pislogtak. Néma csend terült el a rekonstrukcionális város
2164 II, 108| okosabb enged, én költöztem el.~Pedig sohasem felejtem
2165 II, 108| Pedig sohasem felejtem el ezt a kedves lakásomat.
2166 II, 108| ide nem adta. Most küldte el nekem a drága emlék felét.~
2167 II, 109| álmodozóan, a legyezõjével hajtva el virginiám füstjét.~- Nem
2168 II, 109| igenis, le van törülve. El, el a vidékre. Ott nyílnak
2169 II, 109| igenis, le van törülve. El, el a vidékre. Ott nyílnak a
2170 II, 110| lapok«, az õ elõadásra el nem fogadott darabjából
2171 II, 110| mutassa be nekem, hozza el hozzám holnap.~Meg is kísértette
2172 II, 110| Nos hát, miért nem hozta el Deákot?~- Makacs vidéki
2173 II, 111| hordóra, hogy az valahogy el ne szaladjon mellőle, míg
2174 II, 111| redõk, s mennyei kéj önti el egész valóját.~Jó szerencse,
2175 II, 111| A szeretet derûje önti el az egész szobát. A »petite
2176 II, 111| papának oly örömmel beszélte el a kárt, hogy még ez is kénytelen
2177 II, 112| sajátságos hideg légáramlat suhan el.~A galagonyabokron fejletlen
2178 II, 112| egészen a madár? Miért hagyta el idõ elõtt, hogy másba kezdjen
2179 II, 112| Tengerek se választhatnák el olyan nagyon, mint az a »
2180 II, 112| törvény nem választotta el, csak asztaltól, ágytól.
2181 II, 112| boldogság volt az akkor! El is tréfálóztak rajta: »Most
2182 II, 112| összekötve.«~S másnap már el voltak szakítva örökre.~»
2183 II, 113| és soha nem mulasztott el egyetlen ülést sem a Házban,
2184 II, 113| Bizony, ha nem mondjuk is el, kitalálják. Hiszen már
2185 II, 113| leveri a kormánypártot.~- El kell fogatni - mondák a
2186 II, 113| vannak felségsértéssel.~- El kell fogatni - volt az általános
2187 II, 113| Fekete arcát pír öntötte el, s fölemelkedvén helyérõl,
2188 II, 113| társadalmi állást foglalsz el? Semmilyet. Néhány név nélküli,
2189 II, 113| Eluntam már...~- Mit untál el, a semmittevést, a tarokkozást
2190 II, 113| mordizom adta, akkor váljunk el... ma jobb, mint holnap.~-
2191 II, 113| kérni, ha lehet, engedd el, mert úgyis mi hasznod lesz
2192 II, 113| van napirenden. Nos, te el fogod mondani nézeteidet.~-
2193 II, 113| belsejét.~A tragikum magva el volt hintve. Az alaphiba
2194 II, 113| volt hintve. Az alaphiba el volt követve. Föliratkozott
2195 II, 113| senki, még a napfény sem. El vagyok veszve... brr...
2196 II, 113| hogy jössz, Erzsi, olvasd el te is, hadd gyõzõdjem meg,
2197 II, 113| helyét sápadtság foglalta el.~- Te is elsápadtál a nagy
2198 II, 113| szertelen lustasága takarja el annak fényét.~- Levél a
2199 II, 113| sorokat benne.~- Nem fogadom el.~- Hisz csak nem bolondultál
2200 II, 113| Becsületemre mondom, nem fogadom el.~- Ember, ne tégy hamis
2201 II, 113| hangon mondá:~- Ne, olvasd el te is!~Domándyné ijedten
2202 II, 113| hogy - a felajánlt tárcát el nem fogadja. Szótlanul méregette
2203 II, 113| nagy tûnõdések között.~»El kell fogadnia. Már miért
2204 II, 113| Domándyné, alig palástolhatva el nagy örömét.~- Nehéz dolog,
2205 II, 113| és készültséget árultál el, mint amennyit mi mindnyájan.
2206 II, 113| elmondom az okot, ha mindjárt el kellene is süllyednem a
2207 II, 113| tehát, kegyelmes uram, és el ne ítélj - kezdé Domándy
2208 II, 113| ebbõl a kéziratból mondtam el egy fejezetet tegnap a képviselõházban;
2209 II, 114| elrontja. Csak az ördög vinné el innen minél elõbb.~Ilyen
2210 II, 114| a ház, mint egy kripta.~El voltam tehát határozva.
2211 II, 114| vagy választ nem fogadok el. Megmondtam, meg fog történni.~
2212 II, 114| mesebeszéd, A szeretet inkább el szokott benneteket rontani.~-
2213 II, 114| istenért valahogy - az apámnak el ne áruljam, miszerint ide
2214 II, 115| emberek közönyösen mentek el mellette, hiába nézett fel
2215 II, 115| mellé s megpróbálta, hátha el tudna aludni. Nem lehetett.~
2216 II, 116| akarja oly siváran tölteni el egész életét, aztán a gazdasága
2217 II, 116| a medicinát?~- Hívassák el nekem a Rózsa nénit! Én
2218 II, 117| az angol nyelvet sajátítá el. A szenvedélyek megvalósításáért
2219 II, 117| hivatalnokhoz, ki sohasem felejti el betölteni egyetlen rubrikáját
2220 II, 117| Miklós arcát láng borította el ilyenkor, s olyan szép volt
2221 II, 117| öröm élénk derûje öntötte el s önkénytelenül kiáltott
2222 II, 117| fekete gérokkot, és menjünk el hozzá. Addig megvárlak a
2223 II, 117| Stefinek kétszer fogták el a »huszonegyesét« tegnapelõtt;
2224 II, 117| mindenki röviden mondja el a dolgát, mert érdekében
2225 II, 117| arcát szokatlan láng önté el, szemei fényleni kezdtek,
2226 II, 117| Lázas izgatottsággal olvasta el a levelet kétszer-háromszor,
2227 II, 117| remélem, ön nem utazik el - mondá aztán hangosan.~-
2228 II, 117| ruganyos, s annyi báj ömlött el minden mozdulatán, hogy
2229 II, 117| ostobaságokat ne kövessen el.~Ezek után is õ maradt állandóan
2230 II, 117| tántorodott és sápadtság öntötte el.~»Tehát azért szeretett« -
2231 II, 117| semmit. Senki sem hitte el neki.~Lélekben megtörve,
2232 II, 117| Gyerünk no be, beszéld el!~
2233 II, 118| dolgaimat õ végzi (õ viszi el még ezt a megírt tárcát
2234 II, 118| tudhatná, hogy sohasem jön el - az a jövõ hét, amikor
2235 II, 119| olyan volt, mint a szirup -, el fogok utazni veled együtt.
2236 II, 119| jövedelmezett neki.~- Igen, el fogunk utazni, messze, túl
2237 II, 119| juthat ide, hol nem lophatja el senki az édes titkot, mert
2238 II, 119| csak huszonhármat foglalt el. A huszonnegyedik szoba
2239 II, 119| számos esküvésekkel búcsúzott el királyi arájától, mondván,
2240 II, 119| mielõtt a nap fölkelne, el fog utazni. Ördöngös szekerét
2241 II, 119| elsápadt s reszketve ereszté el a szeretõje karját.~- Menyasszonyom -
2242 II, 120| fiúk, amikor az iskolák is el voltak nyomva, amikor katona
2243 II, 120| hogy nekik engedtessék el a német.~A derék Berkes
2244 II, 120| az idõ, eljött a 10 óra, el a 11 is, de a kormányzó
2245 II, 120| mindig az utcáról lesi õket, el sem gondolhatva, hogy hátha
2246 II, 120| belekezdett, egy szuszra fújta el az egész fejezetet, amit
2247 II, 120| csendes reszketés fogta el.~Õexcellenciája mindezeket
2248 II, 120| mégpedig az elsõ padban) el találja magát valamelyik
2249 II, 120| alásan kegyes gráciáját, majd el fogom nekik mondani.~- Egyébként
2250 II, 120| össze. Mint gyerekek váltunk el, s mint meglett férfiak
2251 II, 120| kölcsönöztek neki. Cipõje el volt szaggatva s meztelen
2252 II, 121| megyen, sohasem mulasztaná el egy világért betérni õkigyelméhez
2253 II, 121| anekdotáival. Ha nem jönne meg, még el sem hinné Kossuth, hogy
2254 II, 121| Öt, hatszáz adomát visz el évenkint Németh Berci Kossuthnak,
2255 II, 121| hanem mikor a tulkokat is el akarták hajtani, rimánkodásra
2256 II, 121| fogta a dolgot, hajtsanak el mindent, csak azokat hagyják.~
2257 II, 122| lépésein költészet ömlik el. A szürke ruha suhogását
2258 II, 122| története van.~- Mondja el, kérem.~Csak azt várta Sprenger
2259 II, 123| egyik így szólt:~- Menjünk el az árvákért, kormányos uram,
2260 II, 123| dolguk lesz! Õmellette talán el is pusztulnának. Ha nem
2261 II, 123| négy-öt éves leánykát fogadnak el, s miután gyermektelenek,
2262 II, 123| én kis unokám, fogadják el ezt azok a jó emberek.~A
2263 II, 123| elõbb vasba s úgy vigyék el.~A szolgabíró elérti a szeretet
2264 II, 123| körülbelül október 20-ikán hagyta el a kórházat s vette kezébe
2265 II, 123| ha utas.~- Köszönöm, de el kell mennem. Félek, ha itt
2266 II, 123| Lipót utca 8.«~Ezen aztán el tudott menni az öreg, kérdezõsködött
2267 II, 123| semmi sem kellemes. Hidd el, Marie, én mindent megunok,
2268 II, 123| aki sírok mellett halad el, jóformán behunyt szemmel,
2269 II, 123| mégis az utcát tévesztette el.~Nem, nem, hiszen ott az
2270 II, 124| a katonasággal szemben. El is vagyunk keseredve emiatt.
2271 II, 124| kormánybiztoshoz, már nem jött el. A kardbojton esett hitök
2272 II, 125| vagyis jóízû álom nyomott el talán, azt hiszem, hogy
2273 II, 126| rémült arccal beszélték el egymásnak a történet részleteit,
2274 II, 126| sem arcavirágát az ijedség el nem hervasztotta; de szemtanúk
2275 II, 126| szavakat hallá:~- Hagyd el ezt a házat, itt lakik a
2276 II, 126| én azt régen, hogy adjuk el ezt a házat. Vevõje is volt
2277 II, 127| megzabolázva szelíden suhan el karcsú paloták véget érni
2278 II, 127| félkörbe futó ránccal, miket el nem simított az örökösen
2279 II, 127| Bodner? Az ördög vigyen el, Bodner! Még mindig a kártya
2280 II, 127| semmirevaló Miska, egészen el van ragadtatva az önök angolkeserûjétõl.
2281 II, 127| titkolt valamit, úgy ment el szó nélkül, ki tudja hova?...
2282 II, 127| levélbe való.~- Kárhozzam el, kisasszony, ez egy regénynek
2283 II, 127| tagadom, csüggedés fogta el a kedves leány lelkét, s
2284 II, 127| Hosszú történet az. Bizonyára el fogom önnek mondani egyszer.~
2285 II, 127| betegségében, de önt nem hagyta el szelleme.~- A magyar nyelvet? -
2286 II, 127| betegség. Hol is hagytuk el?~- Ön kérdezni akart.~-
2287 II, 127| csak halk lélegzet árulta el az életet. Tizenhét éves
2288 II, 127| bûnös; zavartan fordult el a betegtõl, hogy egy albumban
2289 II, 127| Schwechátnál nyomorodott el.~- Talán a torka...~Miska
2290 II, 127| õhozzá csak akkor jutott el már az élvezetcikk, mikor
2291 II, 127| kedvenc csészémet törtem el éppen e miatt a lány miatt...
2292 II, 127| szerencsétlenek iránt.~Gábor el volt ragadtatva diplomáciai
2293 II, 127| bár nyomorban élt, javai el lévén kobozva, semminemû
2294 II, 127| kobozva, semminemû segélyt el nem fogadott soha.~Egy este
2295 II, 127| bizony hízelgõnek keresztel el öreg koromra! Nos, tehát
2296 II, 127| javait visszakaphatja.~Mari el nem fojthatott egy sóhajt.~-
2297 II, 127| kedvéért sohasem mulasztotta el odatenni Bodnerné.~Egy napon
2298 II, 127| némán intett fejével.~- El fogok menni. A 20-ik szám,
2299 II, 127| Elõször életében hagyta el a »kisasszony« szót s talán
2300 II, 127| nézte Marit, ki nemkülönben el vala mélyedve és ki tudja,
2301 II, 127| Annát is; édelegve képzelte el, mint fog odarohanni a föltalált
2302 II, 127| közös elõszoba választotta el a Bodner-család lakosztályától,
2303 II, 127| leszünk ezután, nem válunk el soha többé!... De ne nevessen
2304 II, 127| Kopott fátyol, nem válunk el soha többé.«~Mily nagy szó
2305 II, 127| hét eredmény nélkül múlt el, felhõs homlokkal panaszkodott
2306 II, 127| Gáborhoz intézte, ki egészen el volt ragadtatva e kedvezõ
2307 II, 127| mely mögött úgy maradt el ez a mostani, hogy vissza
2308 II, 127| bocsánatot kérünk.~Kozenszky el nem fojthatott egy mosolyt
2309 II, 127| kapuoszlopba fogódzék, hogy el ne szédüljön röpülése közben
2310 II, 127| csak a kis csirkét viszik el.~
2311 II, 128| ebben a várakozásban telt el egész életem.~- Nekem is
2312 II, 129| hogy a tavalyi év vitte el az én édesanyámat. Mondd
2313 II, 129| arcán mennyei derû ömlött el, s édes, behízelgõ hangon
2314 II, 129| Hanem a gyermek nem aludott el. Kis fejében nagy tervek
2315 II, 129| megengedte neki, bizonyosan el fog jönni az éjjel. Hanem
2316 II, 130| piperézés sok idõt rabolt el (gondoskodnom kellett a
2317 II, 130| hû népünk!...~Így aludtak el rideg szalmaágyon. Ilyen
2318 II, 130| pénzhamisítók gyanánt önöket fogták el. Egy kis tévedés volt. Igazán
2319 II, 131| aranyos színét kérges haj fedi el, vizes zamatja a belsejébe
2320 II, 131| birtokosaikat, epedhet utánok, de el nem éri, s durva tenyere
2321 II, 131| dinnyefészket se ültessenek el.~A mondat titkos értelmét
2322 II, 132| jóformán a levegőben hamvadtak el.~- Miért vagy éppen az esztendőkre
2323 II, 132| lányom. De miért szomorodtál el annyira?~- Mert ha én nagy
2324 II, 132| a térdemre, hadd mondjam el apródonkint; mert igen sokat
2325 II, 132| tovább.~Tehát a mamácska el fog jönni. Bizonyosan az
2326 II, 132| Bizonyosan az éjjel is el fog jönni. Jól van, õ nem
2327 II, 132| le pillái, de nem aludott el, hanem a mamát várta. Meglehet,
2328 II, 132| Meglehet, hogy késõbb aztán el is aludt, és a mama meg
2329 II, 133| Hát miért nem söprik el a havat?~- Nem lehet!~-
2330 II, 133| két hajdú veszett volna el - mert az elég van.~- Ha
2331 II, 134| ahol csak egy ember férhet el, a kitérőnek okvetlenül
2332 II, 134| a nyaka? Hadd válasszam el a fejétõl! Ha a fejet hazavisszük,
2333 II, 134| figyelmesen, mint mindig, s el nem mosolyodik, komor méltóság
2334 II, 134| Folytatta is aztán, míg el nem végezte. De Jankovics
2335 II, 134| szép szürke lován indult el a járásba. Tüzes volt a
2336 II, 134| átkozódása közepett.~- Eressz el! Én az isten szolgája vagyok.~-
2337 II, 134| s elmenekült a megyébõl, el tán az országból is.~Az
2338 II, 134| bácsi -, de nem fogadom el az alispáni állást.~Nagy
2339 II, 134| lépve -, de nem fogadom el a fõszolgabírói állást.~
2340 II, 134| gondol, miért nem fogad el hivatalt, hiszen õ rá van
2341 II, 134| mondja, hogy én nem fogadok el hivatalt?~- Az imént mondtad
2342 II, 134| fõszolgabíróságot nem fogadom el.~- Ugyan miért?~- Azért,
2343 II, 134| Harmadalispán«-nak nevezte el komótus állásában.~VI. AZ
2344 II, 134| jóakaróm vagy, pajtás... Hidd el, magamtól sose jöttem volna
2345 II, 134| tán nem is nemesember.~- El kell fogatni! - kiáltott
2346 II, 134| zúgtak rá a többiek. - El kell fogatni.~- Én is osztom
2347 II, 134| az elfogatásnak.~- Fogjuk el tehát Vácon a parton, -
2348 II, 134| halvány arcát lángoló pír önté el.~Felkelt a padban s ahelyett,
2349 II, 135| Cserváry Ákos nem mehetett el õnagyságával a fürdõbe.
2350 II, 135| kalap és nagy fátyol takarja el szenvedõ arcát.~- Van-e
2351 II, 135| tizenharmadik nap leírását engedjék el az olvasók a szerzõnek)~ ~(
2352 II, 135| barátja éppen e percben halad el Cserváryné mellett és köszön
2353 II, 136| 1881~Nem célzásképp mondom el a bájos történetet a szõlõfürtrõl.
2354 II, 136| részesültem Szegeden.~Örömmel tölt el a tudat, ha meggondolom,
2355 II, 137| hátha hasznunkra válhatik.~- El van fáradva, asszonyom,
2356 II, 137| Meginvitáltam, hogy csak jöjjön el ide, mert van elég kilátás
2357 II, 137| mert õt csak nem hagyom el) s hazapályáztunk.~A többieknek,
2358 II, 138| kormánybiztos éppen arra siklott el könnyû csónakján s észrevette
2359 II, 138| mentési munkálatoknál.~- Hagyd el: majd találok én neked másikat.
2360 II, 138| állapodtak meg, hogy döntsék el szavazat útján, melyik legyen
2361 II, 138| egyhangúlag Mihály nyerte el az »úri jövõt«.~Gergely
2362 II, 138| semmi. Beteges, sápadt és el van kényszeredve.~- No,
2363 II, 139| Sokáig kutattam. Mi hintette el bennem a gyûlölség fekete
2364 II, 139| láthatáron.~Nem, nem ez keserít el, ez csak hozzájárul ahhoz,
2365 II, 139| olyan nagy nevetés fogta el, hogy majd hanyatt esett.~-
2366 II, 140| ég és föld« választott el tõle, véremet mindannyiszor
2367 II, 140| kérdezni, szó nélkül kullogtam el.~Lám!... Tehát államhivatalnok!
2368 II, 141| Az istenért, vicomte, el ne áruljon. Jöjjön holnap
2369 III, 1 | kedvükre fecseghetnek.~- El is felejtettük már. Hol
2370 III, 1 | gyönyörû arcát pír öntötte el. Szemvesztõ tündérszín,
2371 III, 1 | Bohuska kedvetlenül, - és el is felejtettem, hogy a világon
2372 III, 1 | mozogni, ingadozni, mintha el akarnának indulni valahova
2373 III, 1 | Petõfi-legendából nem vesz el morzsányi sem. Híven adják
2374 III, 1 | mindig oly messze távozik el az alapgondolattól, melybõl
2375 III, 1 | mosollyal: »Ne sírjatok, el fogok jönni értetek; magammal
2376 III, 1 | Eszterkérõl, ha szavait el nem nyomná fuldokló zokogása…~…
2377 III, 1 | tulajdonságai mellett bízvást el lehetett neki nézni.~Tehát
2378 III, 1 | meg nem állhatta, hogy el ne dünnyögje magában:~»Ecce!
2379 III, 1 | Bohuska a legyezõjét ejtette el e váratlan szavakra s álmélkodva
2380 III, 1 | mintha õ követett volna el valami nagy bûnt.~- Nem,
2381 III, 1 | azon események mondatnak el, melyek az elõbbi fejezetbõl
2382 III, 1 | miért sírt, miért eresztette el kezét oly hirtelen, midõn
2383 III, 1 | hátra az éjhez: »Ne jöjj el, maradj el… itt olyan sor
2384 III, 1 | éjhez: »Ne jöjj el, maradj el… itt olyan sor esett, hogy
2385 III, 1 | Miklós keserûen s pír borítá el arcát. - Azt mondani »szeretlek«,
2386 III, 1 | könnycseppek homályosítottak el, óva fordítá el Krisztinától:
2387 III, 1 | homályosítottak el, óva fordítá el Krisztinától: ne fájjon
2388 III, 1 | szemben? Istenem, ne hagyjon el, maradjon jó hozzám, fogadjon
2389 III, 1 | maradjon jó hozzám, fogadjon el a maga… oh, Istenem, hogyan
2390 III, 1 | halhatatlan! A szerelem nem vész el, mint a letiport hernyó,
2391 III, 1 | Omló könnyzápor borítá el szép arcát.~Oh, ezt nem
2392 III, 1 | Senkit…«~Miklós nem ereszté el, hanem míg hevesen eltaszította
2393 III, 1 | Hol is hagytam csak el?… Izé, izé… - hebegé zavartan,
2394 III, 1 | mintegy kimerülten ereszté el Krisztina karcsú derekát,
2395 III, 1 | ösmerem e betût, Luppán, és el bírom olvasni. Õ csügg rajtam…~-
2396 III, 1 | a sör, Krisztina? Hozasd el a kancsókat utánunk a szobába.
2397 III, 1 | Azt még tegnap határoztam el. Ez már nem kérdés többé;
2398 III, 1 | szívem megszakad is, dobja el azt a gyûrût.~Krisztina
2399 III, 1 | Ennek a percnek emléke el fog kísérni, velem lesz
2400 III, 1 | Miklós karját és nem ereszté el sokáig, mígnem észrevette,
2401 III, 1 | Körülbelül tíz év múlt el, de a Krisztina levelére
2402 III, 1 | tartanak neki árnyékot s fedik el kényesen: ne lássa minden
2403 III, 1 | a fekete jerke mellett, el volt törve harmadéve a hátulsó
2404 III, 1 | most olyan vígan kaparja el lábával a harasztot, hogy
2405 III, 1 | tizenhat év elõtt kapott el a visszhang azokról a szép
2406 III, 1 | kantározza.~Hogy jutott el a politika is a brezinai
2407 III, 1 | hogy orv kezek által haltak el Vadkerten, midõn menekültek,
2408 III, 1 | pörkölthöz, vagy hogy talán még el sem távoztak tõle.~- Pörkölt
2409 III, 1 | pénzt adta.~- Minek fogadtad el? - méltatlankodék Olej.~-
2410 III, 1 | letörölje. Nyájasan búcsúzott el, kérve, jó vacsorát készítsek,
2411 III, 1 | lépnek. De csak mégis mind el kell ezt nyelni a vendégtõl.~-
2412 III, 1 | Nemhogy eljön, hanem el sem megy ma. Jó helyen van
2413 III, 1 | gondolkozóba eshetik, hová maradt el mellõlük földi gondviselõjük,
2414 III, 1 | elé. Fényes képek vonultak el lelki szemei elõtt a jövõbõl.
2415 III, 1 | nem, kegyelmes úr, hagyjon el engem, kérem. Hagyjon el,
2416 III, 1 | el engem, kérem. Hagyjon el, hagyjon el. Becsületes
2417 III, 1 | kérem. Hagyjon el, hagyjon el. Becsületes szolgája voltam
2418 III, 1 | Vigyázz, ne hamarkodd el! nem mindig találsz tékozló
2419 III, 1 | fejét.~- Minek mondta hát el akkor - hörgé tompán -,
2420 III, 1 | eszméletlenül hevert a földön.~Anika el nem bírta gondolni, mi baja,
2421 III, 1 | reggeli végett: úgy mentek el éhgyomorral.~Szép nyári
2422 III, 1 | innen!«~Mi lesz Anikából? Õ el akarta adni gyermekét, õ,
2423 III, 1 | Matyi engedelmeskedik, de el nem gondolhatja, hova lett
2424 III, 1 | van a nap a fele útján.~- El fogsz menni Talárba.~- Értem,
2425 III, 1 | dülledtek ki és arca sápadt el még jobban.~Nyakába kanyarította
2426 III, 1 | asztalon, melyet rögtön el kell vinned a tiszttartó
2427 III, 1 | Matyi jókedvvel indult el a herceg által ott hagyott
2428 III, 1 | és megdöbbenéssel halad el mellette minden jó és rossz
2429 III, 1 | hatalom csak akkor ömlik el a csõszkunyhón, ha egy nagy
2430 III, 1 | akadémiai tag, kinek tudománya el bírjon igazodni: melyik
2431 III, 1 | már éppen nem, hogy azóta el nem felejtett.~De mirõl
2432 III, 1 | Aztán Istók sohasem távozott el vidékérõl, kivévén régen,
2433 III, 1 | levõ kerülõséget foglalta el.~Õ maga nemigen emlegeti
2434 III, 1 | karimájú kalappal több fogyjon el a tizenkilencedik században.~
2435 III, 1 | dudást meg a nyitrai gróf lát el mindennel s olyan jó dolga
2436 III, 1 | s még ma is szalad, ha el nem fáradt; Petrus pedig
2437 III, 1 | emberi lénnyel s mégsem unva el magát soha. Mert hát olyan
2438 III, 1 | Vagy pedig Lapaj némult el, hogy a természetet hallgassa.
2439 III, 1 | csõsz.~Sugár nõi alak suhan el a bokor mellett; szemei
2440 III, 1 | halovány arcomat s mondja el majd neki, õneki szegénynek,
2441 III, 1 | megbocsátania s kinek mondani el, minõ volt, melyen szeme,
2442 III, 1 | meglepetéséhez képest?~Eleinte el akart futni, mint az eszeveszett,
2443 III, 1 | gyermek gyávaságával indítá el tekintetét a végzetes hely
2444 III, 1 | végét.~- Az ördög vigyen el engem, ha bírok evvel a
2445 III, 1 | határban semmi baj, nem lopott el senki semmit, de bezzeg
2446 III, 1 | megy, ünnepélyesen búcsúzik el családjától, ha a kukoricásföldjét
2447 III, 1 | van a prücsök? Hadd vigyem el a nyakadról, édes fiam;
2448 III, 1 | fölkelteni. Csak az imént aludt el, szegényke!~És a vad ember
2449 III, 1 | dudán - eladom.~- Mit ad el kend?~Lapaj a világért sem
2450 III, 1 | Micsoda? A dudát adja el kend? Most, mikor a kutyának
2451 III, 1 | könnyezett, mikor a dudától el kellett válnia örökre. Az
2452 III, 1 | lelkükre kötötte, hogy lopják el a nemzetes uram klepszidra-óráját
2453 III, 1 | katonakenyeret s úgy mentek el az ezredtõl, hogy a kapitány
2454 III, 1 | legénynek ott kint égni el a napon, ahol senki se látja,
2455 III, 1 | jelentést a vármegyéhez, hogy el vagy fogva.~- Ez már hiba,
2456 III, 1 | egyszerre határozta volna el:~- Te nem vagy aljas ember,
2457 III, 1 | talpadon. Azért határoztam el, hogy úrrá teszlek, hogy
2458 III, 1 | mondá Szlimák sötéten.~- El fogod beszélni minden esetedet,
2459 III, 1 | alatt. Egyenkint fogták el fõembereit, kiket Gerge
2460 III, 1 | tartozom hozzájok.~- Engem el nem bolondítasz, kedves
2461 III, 1 | titkolnod! Hát nem te loptad el gyertyaszentelõkor a tiszteletes
2462 III, 1 | hlinai akolból is te vitted el tavaly húsvét másodnapján
2463 III, 1 | gazembereket. Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram megkente
2464 III, 1 | akit ha elfognak, jó, ha el nem fognak, akkor is jó.
2465 III, 1 | alig húsz lépés választotta el õket egymástól.~Jasztrab
2466 III, 1 | füle mellett süvítettek el, nem hagyta el bámulatos
2467 III, 1 | süvítettek el, nem hagyta el bámulatos lélekjelenléte
2468 III, 2 | ablaktábla. (Egész házakat mosott el a víz valahol!) Azután jött
2469 III, 2 | mások becsületét hordják el rajta.~Nyomban nekiestek
2470 III, 2 | Isten nem alszik, rossz tûz el nem alszik, nem marad ez
2471 III, 2 | kinek a báránya veszett el gonoszul, a tarka Cukri
2472 III, 2 | mint a Baló-lányok kincse!~El is indult Baló Mihály azonnal.
2473 III, 2 | kérdezni elõbb! Még tán el is ájulna, hogy hirtelen
2474 III, 2 | húgának Ágnes -, az vitte el a Cukrit.~Éppen a községházához
2475 III, 2 | falról, hogy csak beszélje el azt a nagy bajt.~Ott az
2476 III, 2 | lehet vele tréfálni.« Hát én el is jöttem, hogy kiálljam
2477 III, 2 | törvényszolgának:~- Kísérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelõhöz.~
2478 III, 2 | istenem! Hát miért ítélnének el engem? Nem vétek én a légynek
2479 III, 2 | a vármegyénél szenvedem el helyette azt a félesztendõt.~
2480 III, 2 | kegyetlen ember egészen el van érzékenyülve. Odalép
2481 III, 2 | de minek is eresztette el õket hazulról, felügyelet
2482 III, 2 | nem a világ, hadd vigye el, van még ott elég kendõ,
2483 III, 2 | a Judit darázs-derekát s el nem bocsátá addig, míg egy
2484 III, 2 | meghallották?~- Mezítláb gyere el - suttogta -, át ne ázzon
2485 III, 2 | az ágyhoz lépve, mintha el volna készülve megvédeni
2486 III, 2 | utánuk, fiam, hová fordulnak el a savanyúkúttól?~A »falu
2487 III, 2 | Bizi uram!~- Pedig hidd el, Istók, nem vagyok rossz
2488 III, 2 | melyben nyomuk veszett, el nem beszéli, szellõ nem
2489 III, 2 | beszéli, szellõ nem árulja el, hol vannak, suttogó lombok
2490 III, 2 | életemet.«~Hanem lopva ment el, össze voltak beszélve.
2491 III, 2 | a küszöbre ült ki, onnan el lehetett látni messze-messze
2492 III, 2 | falubeliek sokszor mentek el mellette, köszöntek is neki,
2493 III, 2 | megbocsájtasz neki, jöjj el hozzá, azt üzeni.~- Menjünk! -
2494 III, 2 | eklézsiának.~- Ki vállalja el a dolgot, fiúk? - kérdi
2495 III, 2 | vissza sem jött addig, míg el nem ment a lánya.~Azután
2496 III, 2 | vele parolát, csak jöjjön el minél elõbb, mert már a
2497 III, 2 | fenyegetés is.~- Fogasson el, tekintetes uram, veressen
2498 III, 2 | ember az…~- No, hát lopassa el kend minél elõbb!~Iszen
2499 III, 2 | Bezzeg akkor… de nem mondja el, mert még el sem hinnék.~
2500 III, 2 | nem mondja el, mert még el sem hinnék.~A beteg nõ nyugtalanul
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-3908 |