Rész, Fejezet

3001 III,  102|                  velök, ténsuram, ha mind el akarnak jönni?~- Hogy mit
3002 III,  103|              szegõdött, Ferdinánd üldözte el.~De hát mindez nem tartott
3003 III,  103|                  kitüntetésekkel halmozta el, kinevezte grófnak, tábornoknak,
3004 III,  103|                  a feliratot enyésztessék el, s tegyék helyére ezt:~ACCEPIT
3005 III,  104|                 Tudja mit, kocsis, vigyen el engem oda.~Alig egy félórányira
3006 III,  104|                   dolgát itthon igazítjuk el a saját törvényünk szerint.
3007 III,  104|               ingyen. Soha innen nem vitt el a fiskális egy garast sem.
3008 III,  104|                  az öreg Funtát, vállalja el még legalább egy évre a
3009 III,  105|               pláne rám rivallt:~- Hordja el magát ezzel a nyomorult
3010 III,  105|           mindenki, holnap majd én viszem el õt mindenkihez a hónom alatt.~
3011 III,  105|                  Derék nemes magyarok úgy el tudtak vele dicsekedni:~»
3012 III,  106|                   hogy egyszer se hibázza el azt, akit megcélzott… Ez
3013 III,  106|                 lő, tízezer ellenség esik el, kétszer lő húszezer, háromszor
3014 III,  106|            bizonyítva, csak abban hibázta el a nagy gondolkodó, hogy
3015 III,  106|                  kabátokra, hogy valahogy el ne szaladjanak, aztán vitték
3016 III,  106|              igazolás mellett. Így jöttek el a kávészín kabátok tulajdonosai
3017 III,  107|               semmi esetre se mulasztotta el. Különösen a szigetváriak
3018 III,  107|               akiktõl sok pénzt harácsolt el a ferbliben, s azt mondja:~-
3019 III,  108|               halálnak halálával szakadva el tõle, mert úgy jár vala
3020 III,  108|                    fogadj isten«-re, vesd el magad… ki merre látott,
3021 III,  108|                  sógorát is, hogy kísérje el: útközben pedig erõsen fellovalta,
3022 III,  108|                 Rákóczitól, hogy fogassam el és vitessem Detrik Péterhez.~-
3023 III,  108|                  este, miért bolondította el? Kádár uram aztán bevallotta,
3024 III,  108|             Murányvárban.~Az megígérte, s el is jött, de Illésházy uram
3025 III,  108|                 jõjjön!~Egypár hétig csak el volt ez így, míg Mária rá
3026 III,  108|               sopánkodni, miért nem fogja el már valaki?~- Ha egy akkora
3027 III,  108|                  nõknél van meg.~- Eressz el! - kiáltá most a cigánynõ
3028 III,  108|              hozzá nem tettem, sem belõle el nem vettem. Hanem azt a »
3029 III,  109|                  vakmerõ dolgokat mondván el.~Kokován beleszõttem a beszédembe,
3030 III,  110|                 kalodából emléknek tettek el egyet a padlásra, hogy száz
3031 III,  110|                   valamikor?~Úgy pusztult el a megye, mint az olyan ember,
3032 III,  110|                óriási jegenyefák takartak el a szem elõl.~De az ilyen
3033 III,  110|       kézzel-lábbal kapacitálni, vállalja el a juhakolnál a részét, tegyen
3034 III,  110|                   csak három év múlva jön el.~Giléty Istvánnak volt egy
3035 III,  110|                  a fortélyt, hogy amelyik el akar menni Selmecrõl; elkezd
3036 III,  110|              kezeit hátra lógatva, mintha el volnának törve.~Az alispán
3037 III,  110|                   ik lapon volt arcképnek el kellett tûnnie… nincs sehol.~
3038 III,  111|                  adósság legelõbb seperte el a dzsentrit.~Tudós urak
3039 III,  111|                 homlokzatáról, hogy kopik el legelõbb a kapu az úri portákon (
3040 III,  111|        parancsolja a pincérnek:~- Küldjön el a bandáért.~A pincér nagyot
3041 III,  111|                   semmi, csak a halál. És el nem rontja semmi, még a
3042 III,  112|           mozgalmak megindultak. Nem múlt el egy nap se, hogy ne történjék
3043 III,  113|                    Az üveges-tót se dobja el a félig eltört ablaktáblát,
3044 III,  113|                   a nyakába, amit az úton el lehet sikkasztani, s megindul
3045 III,  114|                 szólt hozzá:~- Hát jöjjön el holnap vacsorára, holnap
3046 III,  114|                 is van azóta. Nem vesz az el.~- Isten ments, hogy elvesszen.
3047 III,  115|            vármegye fele részét akkor öli el a kolera, mikor egyszer
3048 III,  115|                  lemészárolhat a tömeg.~- El foglak temettetni.~- De
3049 III,  115|               lovak fölágaskodtak.~- Vágd el a kezét! - parancsolá az
3050 III,  115|               semmi tennivaló. Az alispán el van fogva, nem kell lerombolni
3051 III,  115|                deputáció Amerikába, s ott el kell adni rabszolgának.
3052 III,  115|                 aki annyi folyamodást dob el kedvezõtlen válasszal naponkint,
3053 III,  115|                  hetednapra együtt fogták el õket a csalánkai csõszházban.
3054 III,  115|                  szép leány, az esze ment el?~Judit lesütötte fejét szégyenlõsen,
3055 III,  116|                   másiknak.~Õ azt ösmerte el, hogy mégis valami az, hogyha
3056 III,  116|           belõlrõl.~Én pedig azt ösmertem el, hogy az mégis tündér ország,
3057 III,  116|                  színeznek. Beszéljük hát el felváltva a jellemzõbb eseményeket.
3058 III,  116|              rossz hírnél, s a jót hitték el az emberek, nem a rosszat.~
3059 III,  116|             felülre.~Hogy miért vesztette el a pört, megvolt a »bírói
3060 III,  116|                hörpentgették a karcost.~- El is hoztam magammal az írást.~-
3061 III,  116|             szegedi macska is így rándult el az árvíz elõtt. Hogy hova
3062 III,  116|                  könnyhullatással eveztek el a szülötte földrõl.~A macska
3063 III,  116|                 bízik, anyjuk. Ne hagyjuk el.~- Magunkkal vigyük szegénykét?~-
3064 III,  116|                 lett. A macska nem hagyta el a régi tûzhelyet, a gazda
3065 III,  116|             tûzhelyet, a gazda nem hagyta el a régi macskát.~S most azóta
3066 III,  117|               levõ magisztrátus elpirult.~El is határozták, hogy szó
3067 III,  117|            magatartású legénység foglalta el az aggastyánok helyeit,
3068 III,  117|            fölkacagott, most értette csak el a Kristóék aggodalmát. Az
3069 III,  118|               megyei gondolatok közt telt el a harminc nap. Persze nem
3070 III,  121|            taktika. A hatost sem fogadnák el pénznek, ha a sas is, meg
3071 III,  121|                   eset híre hamar terjedt el, s az ellenzék sokat vesztett
3072 III,  121|               megtalálja, akárhová dugják el. Hát én is ilyen valamit
3073 III,  121|                 ügyesen tudod eltüntetni, el nem dugsz úgy egy tojást,
3074 III,  121|           tanácskozás folyt, hová rejtsék el a tojást?~- Ide tedd, az
3075 III,  122|               most nem telik. Hiszen akik el nem mentek, azokat egyenesen
3076 III,  122|                   de a harmadik nem mehet el, ha a kettõ maradni akar.
3077 III,  123|      könnyhullatások között, s így indult el a szatymazi szõlõjébe. A
3078 III,  123|                szállított utána. Így ment el a derék ember, s haza sem
3079 III,  123|                 az enyémek) úgy beszéljem el, mintha nem én volnék én,
3080 III,  123|                   csomó iratot takarított el előbb. Köröskörül az asztalokon,
3081 III,  123|                kérette Mondel által, hogy el szeretné olvasni.~- Ah! -
3082 III,  123|                 íratni Jókainak. Így múlt el vagy három hét, midõn egy
3083 III,  124|                 egyik jelölt azért bukott el, mert pénze nem volt, a
3084 III,  124|                 nagyon fehér ám.~És ezzel el volt vetve a jelölt sorsa
3085 III,  124|            ellentétül inkább azt beszélem el, miképp lettem meg képviselõvé.~
3086 III,  124|              lépni?~S mennyei derû ömlött el arcán. A végrehajtó bizottság
3087 III,  126|               eszemet az aktákkal. Menjek el úrnak a vármegyéhez.~Csakhogy
3088 III,  126|                     De már azt nem hiszem el, kedves bátyám. S azért
3089 III,  126|          principális éppen ez nap utazott el fürdõre, aminek máskor mindig
3090 III,  126|              asszonyság odakünn -, küldje el annak a leánynak, de írja
3091 III,  126|               majdnem szomorúan -, küldje el. Hiszen tudja hova. Meg
3092 III,  126|           elvégezte ön, amivel megbíztam? El van már expediálva, mi?~-
3093 III,  126|                  expediálva, mi?~- Igenis el van már intézve, elküldtem
3094 III,  126|                   hogy lehetne, mikor még el sem küldtem. De miképp valljam
3095 III,  126|                   kímélni… nem, nem. Csak el ne késsünk - kiáltott föl
3096 III,  127|             kérdésen.~- Ha tetszenék, hát el is venném - mondá az öreg
3097 III,  127|                      Hát talán azt hitte, el akarom lopni.~Az öreg ravaszul
3098 III,  127|                 meg szállását, s fogadjon el otthon is.~Kidüllesztett
3099 III,  127|                magának annyi kiadást? Még el sem hervadt az egyik, és
3100 III,  127|                  lassú reszketegség fogta el, elhalványodtam, s egy szót
3101 III,  127|                 éppen az õ csokrát loptad el.~Írok Thaisznak, írok a
3102 III,  128|            Szegény édesanyámat is õ vitte el.~Mikor megkaptam a levelet,
3103 III,  128|                  megkaptam a levelet, már el volt temetve, a tizenkét
3104 III,  128|              Azóta sok, sok esztendõ múlt el, - de az öcsémet mosolyogni,
3105 III,  129|                  Perbet János. - Sopronba el kell menni…~- Hát menjünk -
3106 III,  129|          megmaradt zászlót.~Így indultunk el Sopronba a pénzért, amely,
3107 III,  129|               dehogy lehet. Nem hagyhatom el. Nem volna illõ dolog.~-
3108 III,  130|                 józan ember rossz úton is el tud menni, minek annak a
3109 III,  130|                  A barátaim tartóztattak, el nem bírták gondolni mi lelt
3110 III,  130|                úgyis csak holnap temetjük el õkelmét, ha pedig él, hát
3111 III,  132|              kérdezõsködni akar.~- Hagyja el, kérem. Már mindenkitõl
3112 III,  134|                   hogy - azt mondja - így el nem lopják anyámtól, és
3113 III,  135|           eszmecsere után végre arra dõlt el, hogy legjobb lesz, tanuljam
3114 III,  136|                   a saját gyámfia záratta el, és éppen a saját várába,
3115 III,  136|                  kivégeztetésemet rendeli el ismét »az a gyerek«? Hanem
3116 III,  136|                  a huszárok, ott temették el a dicsõséget.~A Báthoryak
3117 III,  137|         ünnepélyes csöndtõl remegés fogta el a lábait. Roskadtan támaszkodék
3118 III,  138|                László búzája volnánk.~Hát el is indultunk a mondott idõben
3119 III,  138|                  a kocsissal: hátha mégis el lehetne indulni?~- Lehetni
3120 III,  138|              világítok.~Uram én teremtõm, el ne hagyj!~A Marci fogsora
3121 III,  138|                    Bár a kezem tört volna el inkább.~Egyszerre kiment
3122 III,  138|                   Ej haj, hogy nem hoztam el a födeles hintót. Mondta
3123 III,  139|       legkevesebbet az adószedõ. Ezt akár el is engedjük.~Én egy betûszedõrõl
3124 III,  139|                   elunta, ti. a sors unta el:~No, hát jól van Grubics
3125 III,  140|                igazi kuruc!~S ennek aztán el tudott mosolyogni egész
3126 III,  140|                  mély szomorúság sötétíté el arcát, s mereven nézett
3127 III,  141|              helyen, s miként mérgesedett el a kérdés, a lovagias becsület-reparálás
3128 III,  141|       türelmetlenül.~- Oh, felséges uram, el fogják csavarni az igazságot,
3129 III,  142|                még ebben a hónapban, mert el kell küldeni harminc nap
3130 III,  142|       legvalószínûtlenebb, hát ezt hitték el a legszívesebben. És akinek
3131 III,  143|               játssza magát.~Így érkezett el sok vándorlás után fáradtan
3132 III,  144|                  azok engedelmesen végzik el minden kívánságát.~Hatvani
3133 III,  144|                 sem látszott, hogy valaha el volt szakítva.~Máskor a
3134 III,  144|               õreá keressen, mibõl tartja el õ most már a négy éhes gyermekét?~
3135 III,  144|                      de vajon hova férnek el itt?~- Majd csak elférnek -
3136 III,  144|                  éppen akkor helyezkedtek el véglegesen; azóta Fruzinka
3137 III,  144|                  oltár elé állni? Hajítsa el azt a könyvet elõbb, tépje
3138 III,  144|                   a szemetre, és felejtse el, mi van benne, akkor a kegyelmedé
3139 III,  144|                      De azért mégis dobja el, tépje el… - rimánkodott
3140 III,  144|               azért mégis dobja el, tépje el… - rimánkodott Fruzinka,
3141 III,  144|          Bizonyosan a Mágyikával csavarta el a leány lelkét tõlem. De
3142 III,  144|                arcképének nézésébe merült el.~A szellemek nem hagytak
3143 III,  145|                 tanítani valót!«~De igaz, el is felejtettem, hogy elejérõl
3144 III,  145|                   hogy majd késõbb mondom el ezt a szellemes anekdotát,
3145 III,  145|                  belátta, a fiam is, hogy el van veszve minden. Én is
3146 III,  145|              icipici nyilatkozatot ejtsen el valahol: semmit nem kérünk
3147 III,  145|              jelöltet szeretné. Nem hitte el nekik egy lélek sem.~A saját
3148 III,  146|                                    ERESZD EL A SZOKNYÁMAT!~1884~Beteg
3149 III,  146|                Béla, mire való ez! Ereszd el a ruhámat, elszakítod. No,
3150 III,  146|                Hanem a fiú nem eresztette el a ruhát még most sem.~-
3151 III,  146|                    mint elõbb. Az ablakok el voltak csukva az egész soron,
3152 III,  146|          gyújtották a gyertyát.~Alig múlt el tíz perc, s a félhomályban
3153 III,  146|                  ezt megkeserülöd. Ereszd el a szoknyámat, mert mindjárt
3154 III,  146|                  meghalsz.~- Nem eresztem el…~- Nem ereszted? - bõdült
3155 III,  146|             félénken körülnézett (egészen el volt torzulva az arca),
3156 III,  147|            Elbeszéljem, vagy ne beszéljem el?~Inkább elbeszélem, ha emiatt
3157 III,  148|                   Béliát ördögnek adtátok el magatokat. Erkölcseitek
3158 III,  148|                   a gúnyiratot. - Olvassa el ezt a barátságos manuscriptumot.~
3159 III,  148|                  elõbb, csak aztán borítá el halálos sápadtság olajbarna
3160 III,  148|              hozzá nem tettem, sem belõle el nem vettem. Ehol van, olvassa
3161 III,  148|                 vettem. Ehol van, olvassa el magának, nótárius uram.
3162 III,  148|        tisztelendõ úr, hogyha meghalok és el lehet onnan jönni, hát eljövök
3163 III,  148|                 majdnem a szívverése állt el ijedtében, mikor meghallotta,
3164 III,  148|                 már régen volt, azóta már el is feledték a faluban. Az
3165 III,  148|                   egy negyedrésze hamvadt el a falunak), új pasquilt
3166 III,  148|                    de elõbb az urak, hogy el ne felejtsem, végigettek
3167 III,  148|           fiatalember; az ugyan nem veszi el, ha esze van), minden héten
3168 III,  148|               koloncnak? No, ne szomorodj el, cukros baba, azért, hogy
3169 III,  148|                édesen. - Hát engem vennél el, ha valami volnál? De nem
3170 III,  148|                  birtokokat õ pusztította el, s csakis nehány hold s
3171 III,  148|                 nem bolondul meg.~- Hagyd el. Ma már semmi sem lehetetlen.
3172 III,  148|            csináljanak bolondot« - hárítá el magától a különös vállalatot
3173 III,  148|                 olyan fa, amelyik a tûzön el nem ég, hanem olyan is,
3174 III,  148|            megpróbálom a dolgot. Jöjjenek el mához egy hétre! Akkorára
3175 III,  148|             talpamon, ha énellenem költik el.~- Ej, aki mer, az nyer!
3176 III,  148|                Másnap már azzal ballagott el az Apczy kastélyba:~- Föllépek,
3177 III,  148|                 hanem azóta vele mondatja el a beszédet, minélfogva sok
3178 III,  148|                  sok bolond dolgot beszél el Gyárfás az ura képében.~
3179 III,  148|                 házamra.~Gergely bácsi is el volt ragadtatva, a lovak
3180 III,  148|                  A »báránybõr sapkák« alá el nem jutnak egykönnyen az
3181 III,  148|                    Lemondjak-e, és menjek el egy más megyébe lakni?~-
3182 III,  148|            cikáztak a szemében. (Oh, hogy el tudta találni a méltatlankodás
3183 III,  148|              Ilyenforma kétkedés foghatta el egyszer Nyári Pált, amint
3184 III,  148|         legelõször is a fõispán vesztette el a maga fejét (pedig jó nagy
3185 III,  148|                  se nehéz. Én azt tartom, el kellene fogatni Dorogit,
3186 III,  148|                   csak egy ember.~- Igaz. El kellene fogatni. De miért?~-
3187 III,  148|                kéjesebb, de nem döntötték el mai napig.~Nekünk nem szükséges
3188 III,  148|                 Az lehetetlen!~- Vezessen el bennünket hozzá - szólt
3189 III,  148|        megérdemelte.~- Ugyan mit követett el?~- Hát azt tette a gonosz
3190 III,  148|              utakat. - Csak már süllyedne el ez a tájék!~- Csak nem jöttél
3191 III,  148|                  hogy az embernek a kezét el ne fogadd?~Ezt enyelegve
3192 III,  148|              kedves ijedelemmel. - Hát ön el akarja vinni a lovagomat?
3193 III,  148|                kérdé Dorogi foghegyrõl.~- El akarlak fogatni.~- Mit?
3194 III,  148|              nyúlnom az esetben. Intézzük el a dolgot csendesen.~- Az
3195 III,  148|               pajtás? Hiszen azért foglak el éppen itt a pusztán, mikor
3196 III,  148|                kígyó! - kiáltá. - Õ árult el?~- Nem tudom.~Kezét halántékára
3197 III,  148|          méltóságos uram.~Dorogi úgy tûnt el, mintha a föld nyelte volna
3198 III,  148|                 róla semmit. A kerületben el nem bírták gondolni, hova
3199 III,  148|                föltevés, tehát ezt hitték el legkönnyebben.~Az elfogatás
3200 III,  148|              hátha Borcsányi sikkasztotta el valamiképp, tehát sehogy
3201 III,  148|                   hangod szépen csengjen. El ne feledd beleszõni azt
3202 III,  148|                  fényes tósztok mondattak el.~A nép azt hitte, választott.~
3203 III,  148|                  azt hittük, az esze ment el. Itt azt beszélték, kérem
3204 III,  148|                   ha az asszony maga megy el a legényhez. Mennyi mézes
3205 III,  148|                  pruszlik mögül.~Úgy ment el hetykén a falusi csûröknek
3206 III,  148|                   eredj be, húgom, végezd el a dolgodat az úrral, de
3207 III,  148|             percig sem. Amire egy asszony el van határozva, az azt véghez
3208 III,  148|                rettenetes dolgot követett el Geréby gróf.~Mekkora vihar
3209 III,  148|               Olyan érdemes embert dobnak el csak szeszélybõl! Forrongtak
3210 III,  148|                   Miért is mozdítottam én el voltaképpen Gerébyt?« S
3211  IV,  1  |                   a legérdekesebb újságot el is felejtettem, hogy az
3212  IV,  1  |                mulattassanak. Nem fogadok el áldozatokat.~A kártyapartik
3213  IV,  1  |             kiáltám.~- Amit én látok, azt el nem boronálod. Azért hát
3214  IV,  1  |               kend, hogy a kenyerét veszi el a nap, s õ fogja ezentúl
3215  IV,  1  |                    Két õs bükk közt suhan el az örök csevegõ, a Hollócska
3216  IV,  1  |              mintha fehér galamb rebbenne el hûsen az arcom mellett,
3217  IV,  1  |                  mert fázékonyan húzódtam el ismét a lóca szélére.~-
3218  IV,  1  |              szeretni?~No, hát nem megyek el. No, hát legyen csurom méz
3219  IV,  1  |                Vakmerõ dologra határoztam el magam. Oh, hiszen olyan
3220  IV,  1  |              napig. Negyednap arra sétált el mimellettünk, s meglátott
3221  IV,  2  |                   szívem szerint mondanám el, miként futott el az a föld
3222  IV,  2  |                mondanám el, miként futott el az a föld lábaik alól.~Ott
3223  IV,  2  |               megharagudtak, és õk vitték el. (Tudniillik azok a bizonyos
3224  IV,  4  |                    Egymás mellett hulltak el mind a heten.~Még csak egy
3225  IV,  5  |                Mire visszatérnek, a tehén el van veszve. Mindenütt keresik,
3226  IV,  5  |                 asszony csak azért késett el, mert elaludt jóízûen a
3227  IV,  5  |                   a szemeibõl.~- Mit? Hát el volt veszve?~- És te nem
3228  IV,  5  |             nélkül. Ki tudja, hol veszett el? Hová tévedt? Talán Bécsbe
3229  IV,  5  |              tehenét mindig a német viszi el!~De ez egyszer a Csákó nem
3230  IV,  6  |              literatúrát pártolja.~- Hadd el, kérlek, nagy kellemetlenséget
3231  IV,  6  |           Czingeri bácsi nem árulta volna el a világért, sõt inkább olyan
3232  IV,  6  |          gyermekek gondolkodva hallgattak el egy percig, mígnem az Aladár
3233  IV,  6  |                   postára viszi. Oh, csak el ne késne vele az a mennyei
3234  IV,  6  |                ördög bácsinak, hogy vigye el a nyakáról a Czingeri bácsit,
3235  IV,  6  |              mondani, hogy az ördög vitte el, mert a Czingeri bácsi is
3236  IV,  7  |                volt. A korona sok mindent el bír nyomni, a férfihiúságok
3237  IV,  7  |                  mert külön-külön vesztek el. Hiába fújták a kürtöt,
3238  IV,  7  |                  az asszony elpirulva dug el elõle valamit.~Meglátta:
3239  IV,  8  |                   valami.~Én akkor mentem el elsõéves jogásznak. Szentül
3240  IV,  9  |               megakadt köztük.~De Borbála el volt kapatva a kitüntetõ
3241  IV,  9  |              Ráírt a városra, hogy vigyék el az õ ablakai elõl az akasztófát.~
3242  IV,  9  |              engedték meg (az ördögtõl is el kell fogadni a jót - mondogatták
3243  IV,  10 |                   helytelenséget követtek el, nyájas volt és szelíd megrovásaiban
3244  IV,  10 |                   hogy éppen azok ítélték el az öregúr modorát erõsebben,
3245  IV,  10 |                   is csak… hol is hagytuk el csak? - motyogta szórakozottan,
3246  IV,  10 |                   elvezetlek én, fiaim.~S el is vezetett azután. Huszonnégyen
3247  IV,  11 |                legfigyelmesebben.~Egészen el van érzékenyülve:~- Szegény
3248  IV,  12 |         mindenkinek volt még valami olyan el nem ért kívánsága, hogy
3249  IV,  12 |                     De én nem engedhetlek el üres kézzel. Van egy üres
3250  IV,  12 |                fõnemzetségbõl.~Így meséli el ezt a korhagyomány Csicsóvár
3251  IV,  12 |                    Besztercéig, Szilágyig el lehet onnan látni tiszta
3252  IV,  13 |                  víg ugrándozással futott el.~Mialatt én a tizenöt forint
3253  IV,  13 |               lehetetlen. Hiszen nem ment el az esze a zálogháznak, hogy
3254  IV,  13 |                  s a kétségbeesés tompítá el hangját. - Ahol egyetlen
3255  IV,  13 |                 Vandrák János nem értette el ezt a rossz viccet.)~Elfogadta
3256  IV,  13 |               hálálkodások között váltunk el.~- Ha valaha egy emberre
3257  IV,  14 |                    Pemeté«-nek keresztelt el.~Nem érte azt többé seb,
3258  IV,  14 |             készül.~A fejedelem nem hitte el egészen, hanem mégis megidézte
3259  IV,  15 |                  hogy mi voltam; felejtsd el te is.«~Losonc választotta
3260  IV,  15 |               zúgott a termen végig, ajka el nem mosolyodott, ha rengõ
3261  IV,  16 |                   vele, asszonyom?~- Vagy el akarom venni férjnek, vagy
3262  IV,  17 |                 egy hatost engedek. Vigye el egy forint kilencvenért.~-
3263  IV,  17 |                   az úr, ne hirtelenkedje el a dolgot.~- Egy szó, mint
3264  IV,  17 |                  ej, ej… De minek is vitt el az ördög innen? Magam vagyok
3265  IV,  17 |                  a pénzért, addig a kasza el nem szalad.~De már erre
3266  IV,  18 |                 Hát nem mondtam volna még el? Oh, oh, lelkem, ténsuram,
3267  IV,  19 |                maga a történelem.~Csapjuk el hát a történelmi adatok
3268  IV,  21 |                  intett a kezével, vigyék el az orvosságos üveget, s
3269  IV,  21 |                 mellett. Hajnalban indult el a két hintó Kevermesrõl,
3270  IV,  21 |                 vezetett. )~- Mikor érjük el már a határt, Gyuri bácsi?~-
3271  IV,  21 |              határhoz érünk.~- Csak aludj el, öcsém, nyugodtan - mondá
3272  IV,  22 |                fák, ha azokat beültetjük, el nem mennek innen magoktól.
3273  IV,  23 |                 itt maradni, még a fiamat el nem helyezi a képviselõ
3274  IV,  23 |                engednél már.~Kért, vigyem el megnézni Kossuthot is.~-
3275  IV,  24 |                   históriát jobban mondta el, mint ahogy mi képesek vagyunk
3276  IV,  25 |                  az istállómból hajtották el, nem a csatatérről. Azok
3277  IV,  25 |         referádáitól, inkább magam mondom el a rendjel történetét.~Természetesen
3278  IV,  25 |                  levélben mi van, olvassa el a levelet is.~A titkár fölolvasta
3279  IV,  25 |               alkotmányt még nem törülték el, hiszen az országgyûlés
3280  IV,  26 |                  a fele vagyonát költötte el, fel kellett volna mennie
3281  IV,  26 |                 Hisz láttuk volna!~- Jaj, el van az ott, lelkem, bújtatva.
3282  IV,  26 |                  urakhoz. Kilenc pap jött el a szomszéd falvakból, köztük
3283  IV,  26 |        magyarázatokat:~- A sógor nem jött el. Megkésett!~Valóban az történt,
3284  IV,  27 |                  hogy mi ketten foglaljuk el a kis kék szobát a Marcsával.~
3285  IV,  28 |                    meg nem állhatta, hogy el ne szökjön, s Kolozsvárig
3286  IV,  28 |                 lippai csata rosszul sült el, az öreg Teleki Mihálynak
3287  IV,  28 |                  elé, hogy immár rendelje el a hetvenötezer arany kiadatását
3288  IV,  28 |           szeretném hallani.~- Hát jöjjön el nagyságod a tanácsba.~-
3289  IV,  28 |                úgyis a miénk, ha ellenben el nem ítélik halálra, akkor
3290  IV,  29 |               kontárok hozzád képest. Adj el nekem a gyûrûidbõl egy párt.~-
3291  IV,  30 |                követelni, hogy vagy vegye el feleségül, vagy ha szigorúbban
3292  IV,  31 |                 elé mint a cövek, ahonnan el nem mozdult volna a világért
3293  IV,  31 |               bölcse vett pártfogásába, s el is helyezte valamelyik minisztériumba
3294  IV,  32 |                  azt latin nyelven mondta el, már persze ha tudott latinul,
3295  IV,  32 |              indokolással: »nem mondhatom el a többit, mert az latinul
3296  IV,  32 |                nõkre vonatkozik. Takarják el kérem arcukat legyezõikkel
3297  IV,  32 |                  meg (önök, uraim, tudom, el is hiszik), vannak enyhítõ
3298  IV,  32 |        võlegényedet?~- Akkor meg én ölném el magamat.~- De mi kifogásod
3299  IV,  32 |            vállára emelve, ijedten futott el onnan, a réteken és kukoricásföldeken
3300  IV,  32 |                  dadogta.~- Miért pirulsz el, fiam, ha az urunkról beszélsz?
3301  IV,  32 |                 nagy lánynak, hanem mondd el õszintén a lelki atyádnak,
3302  IV,  32 |           hirdesselek ki benneteket, jõjj el hát hozzám a võlegényeddel
3303  IV,  32 |                 Kuruttyó Andrásnét hozták el Terénybõl sütni, fõzni,
3304  IV,  32 |                   egy-egy pisztoly durran el, hadd hallják meg odalent
3305  IV,  32 |                 vagy a betörõk pusztulnak el, vagy a megtámadottak. Az
3306  IV,  32 |                 emberektõl sokat tanultak el a méhek, hanem a méhektõl
3307  IV,  32 |             Ilynemû gondolatok közt aludt el a kukoricahéj matracon a
3308  IV,  32 |               fogvacogva.~- Az eszed ment el, te szamár - mondá Zeley,
3309  IV,  32 |                tenyérnyi felhõcske takart el, kibúvott egész tányérjával,
3310  IV,  33 |                 madár, gondtalanul töltik el életüket, már nem produkál
3311  IV,  33 |                  hogy senkinek sem árulja el, hogy nekem ezt megmondta.~
3312  IV,  33 |                egymás közt. Egymás nélkül el nem lehettek egy nap sem,
3313  IV,  33 |                hangosan: »Ha elsül jó, ha el nem sül, akkor is jó.« Ejnye,
3314  IV,  33 |               siránkozó képpel.~- Mi sült el, te golyhó?~- Az, hogy elvitte
3315  IV,  34 |                 felõl hûs fuvalom csapott el, széttépte a levegõben ringó
3316  IV,  34 |                   nem, villámként terjedt el a hír mindenfelé, hogy a
3317  IV,  35 |                 aláírta a nevét, rendelte el a hivatalos vizsgálatot,
3318  IV,  35 |              vármegye kosztján vesztettem el. Ez méltányos… ez igazán
3319  IV,  35 |                 vármegye pénzén veszítsék el.~Még egy kis türelem, elnézés,
3320  IV,  35 |           rendetlen kezelés miatt ítélnek el, olyas valamit mondhatnának,
3321  IV,  37 |                     Ha pedig a lába törik el, vagy ilyesmi, azt majd
3322  IV,  37 |         Képzelhetni, hogy Kniep úr nagyon el lehetett szontyorodva, midõn
3323  IV,  38 |             kiszabadításoddal.~Helvig úgy el volt keseredve, hogy csakugyan
3324  IV,  38 |           darabant tanácsát, s úgy mondta el a miatyánkot, hogy az az
3325  IV,  38 |                   isten meg tõled fordult el, s elszedte, akik az övéi
3326  IV,  38 |                  haragudjék meg, és vigye el a feleségét.~De a felesége
3327  IV,  39 |                  a szolgálót Tiszovnikra.~El is ment Zsuzska, meg is
3328  IV,  39 |                  káposztától. Hogy vigyen el az ördög, gazemberek.~-
3329  IV,  39 |             énmagam tudok. Hát ezt hoztam el kérem a negyven forint fejébe.~
3330  IV,  40 |               hogy történt?~- Legjobb azt el sem mondani.~Hanem azért
3331  IV,  41 |                  kérdeznõk, hol vesztette el a hallását; azért felelte,
3332  IV,  41 |         támadnának.~Kovács bátyám egészen el volt kápráztatva. Hát még
3333  IV,  41 |                   Antos bácsi! Hol hagyta el tegnap a csatát?~- Ott maradtunk,
3334  IV,  41 |                hozzá, aki éppen most ment el az ablak alatt, mint valami
3335  IV,  41 |                 mint idegen, s úgy mentem el tõlük másnap a fogatjukon,
3336  IV,  41 |                  között.~A kert végképpen el volt hanyagolva, laboda,
3337  IV,  42 |              képviselõk! A szánalom fogja el az embert, ha látja õket
3338  IV,  42 |             ruháit a generálisnék nyúzzák el? Igaz-e, hogy mikor Milán
3339  IV,  42 |                    lennie? Miért nem ment el Tisza Kremsierbe?~Ezt mind
3340  IV,  42 |                  össze kezeit.~- Menjetek el, fiúk, ha istent ösmertek,
3341  IV,  43 |              NYUGTA EGY NÉMETRŐL~Meséljük el, hogy a Schulverein két
3342  IV,  43 |              ügynök, amelyik előbb indult el Drezdából, Schmidt Frigyes
3343  IV,  43 |                Zaynak, hogy ő ismét lássa el ajánlólevéllel tovább.~Schmidt
3344  IV,  43 |              Kampf úr személyesen kísérte el Enyedre Bohne Mátyás uramhoz,
3345  IV,  43 |                 Ej, ej, ki eresztette ezt el nyugta nélkül?) Aztán hangosan
3346  IV,  43 |                 jogtapodók, mint tiporják el a fajt, hogyan üldözik a
3347  IV,  44 |                Petõfi urat? Minek rontják el azt a szép mítoszt, hogy
3348  IV,  44 |                 Hátha más koponyát hoznak el helyette?~- Hát az se lesz
3349  IV,  44 |           születési is, a késõ utókor még el sem találja hinni a létezését,
3350  IV,  45 |                gróf urak? Minek kapkodják el a szegény mesteremberektől,
3351  IV,  45 |                 rangban más élő ember. De el sem lehet azt mondani, mennyi
3352  IV,  45 |             köpcös, izmos egyéniség vala. El sem olvassák, mindenki azt
3353  IV,  45 |                   a zsebében, hogy a szél el ne fújhassa. Esküt tehetek
3354  IV,  45 |              volna egyet magának? De önök el vannak fogulva a szabók
3355  IV,  45 |               alacsony viskó mellett ment el a megyefõnök, s egy futó
3356  IV,  45 |                 hosszan és szélesen zárta el láthatárt. Dombok, völgyek
3357  IV,  45 |                   õszkor, s ott enyésznek el alatta, a talaját hízlalva,
3358  IV,  45 |            sziklára.~- Sose lágyuljon úgy el, komámuram - vigasztalta
3359  IV,  45 |            kegyelmed erdejében fogyasszuk el a holmit…~- Ni a szikla,
3360  IV,  45 |                  jött, olyan gyorsan ment el a nagy tisztelet. Dákost
3361  IV,  45 |                 Demethey szemet vet rá!« »El ne pocsékold, sógor!« inték
3362  IV,  46 |                   bömbölve. - Ne bújjatok el gyáván, ha férfiak vagytok!~
3363  IV,  46 |                bosnyákok közül nem hagyta el a maga biztos várát egyik
3364  IV,  46 |                  víg énekléssel oszlottak el az esti szürkületben.~Ilyen
3365  IV,  47 |                 se volt, mint a tenyerem, el nem hibázza azt az öreg
3366  IV,  47 |                meteorológia: elõtte ugyan el nem titkolhatnak abból egy
3367  IV,  47 |                 nagy vihar lesz.~A cikket el is küldte a szerkesztõ mint
3368  IV,  47 |             melyek a minisztereket söprik el, s az elsöpört miniszterek
3369  IV,  47 |               vihar fogta magát, nem jött el.~Képzelhetni a szegény ember
3370  IV,  47 |              nekem betett ez az Akadémia. El van hibázva az almanachja!
3371  IV,  47 |            szerencsétlen!~*~Így beszélték el nekem ezt a történetet,
3372  IV,  48 |           KISASSZONY ANTIK KÖNTÖSBEN~1885~El sem hinnék önök, milyen
3373  IV,  48 |                középkori regényt olvasott el hogy tökéletesen beleélte
3374  IV,  48 |         megkérette, s így szólt:~- Jöjjön el hozzám három nap múlva,
3375  IV,  48 |                 kisasszony.~- Nem találta el, uram - mondá Borcsa -,
3376  IV,  48 |                 ezúttal, s magam beszélem el kivételképp, honnan nyerte
3377  IV,  48 |                kérdést szoktam feladni?~- El vagyok szánva mindenre.~-
3378  IV,  48 |            felülnek a lovakra, s az vigye el a díjat, amelyiknek a lova
3379  IV,  48 |            pártában hagyták. Négy év telt el anélkül, hogy csak közeledett
3380  IV,  48 |               talányokhoz.~- Ugyan hagyja el, régen volt az.~- De iszen
3381  IV,  48 |              tettem, hanem ha mer, jöjjön el holnap, még önhöz intézek
3382  IV,  49 |               egypár rossz adomát mondott el falatozás közben, elkezdtem
3383  IV,  49 |                   Az ám - mondá õ -, majd el is felejtettem volna. Kezdjünk
3384  IV,  49 |                 úr kívánja.~- Tehát adjuk el legelõbb a kazal szénát.
3385  IV,  49 |              potom forinton.~A düh fogott el, de teljesen tehetetlenségre
3386  IV,  49 |               Négy-öt forintot - döntötte el Igali uram.~S a végrehajtó
3387  IV,  50 |                   s éles vad bõgés némítá el a szarvasüszõk szürcsölésének
3388  IV,  50 |            csonttörõk, de nem eresztették el egymást. Sem jobbra, sem
3389  IV,  52 |             poétikus jelenetet nem rontom el, hanem magam is végignézem.~
3390  IV,  52 |                      Hogyan? Nem szaladna el?~- Nem az, mert észre sem
3391  IV,  52 |               jönne.~Gyönyörködve siklott el szemem fölséges termetén,
3392  IV,  52 |         megkérdezni.~- Sokat. Nem mondtam el azt mindjárt akkor?~- Nem
3393  IV,  53 |                  De még a kõmívesekért is el kell küldeni íziben, hadd
3394  IV,  53 |                 adta nekik, hogy fogadják el az ékszert, mert hiába,
3395  IV,  53 |               majdnem mindegy, az ékszert el lehet adni az aranymûveseknek,
3396  IV,  53 |                 hanem tudják mit: rontsák el az egészet, és adják el
3397  IV,  53 |                   el az egészet, és adják el mint anyagot, szedjék ki
3398  IV,  54 |           borzasztó nap kimenetelérõl, ha el nem jön megmondani, hogy
3399  IV,  54 |                  Lehetetlen az!~- Szökjön el egy félórára a vendégektõl.~-
3400  IV,  54 |                 szólt szorongva. - Tudja, el nem mehetek otthonról.~-
3401  IV,  54 |              külsõ neszre. Ha tyúk futott el az udvaron, vagy pulyka
3402  IV,  55 |                 Hogy az ilyen embernek is el kell mennie, akit ennyi
3403  IV,  55 |                  az, de bizalmasan mondom el a dolgot, mert nem újságba
3404  IV,  55 |              kardjaink is.~- Igen, de úgy el találunk felejtkezni a játék
3405  IV,  56 |             kiskorú, rám nézve hiába érte el a tekintetes úr a nyolcvanadik
3406  IV,  56 |                   az ajtóra írva.~- Mondd el, hogy mi van. Elhiszem én
3407  IV,  56 |                már sok, ezt már nem tûröm el szó nélkül, de amikor neheztelõ
3408  IV,  56 |               manu igazíttasd ki, rendeld el, hogy a »kiskorú« szó töröltessék.~
3409  IV,  57 |                vajon? No, ezt nem engedik el szárazon a Gothardok!~Babonás
3410  IV,  57 |              hasonlóképp hirtelen terjedt el a városban, hogy a toronyóra
3411  IV,  57 |                    Nem árulta volna õ azt el azért sem, mert hiszen éppen
3412  IV,  57 |                órát bíztak rá, hogy vigye el, és igazítsa hozzá a rozsnyóihoz.~
3413  IV,  57 |          testemnek, sem lelkemnek. Vigyen el inkább az ördög!«~- Úgy? -
3414  IV,  57 |            csodálatos, mégsem szaporodtak el a prókátorok úgy, mint most,
3415  IV,  57 |                  a három. S amit a bimbók el nem mondtak, a két égõ csillag,
3416  IV,  57 |             Szontágh Pálnak, hogy olvassa el már azt a cédulát, amit
3417  IV,  57 |             magisztrátust, hogy az döntse el helyette az apellátát.~No
3418  IV,  57 |               tényálladékot, mint ítélték el a szép Grünblath Erzsébetet,
3419  IV,  58 |             királynak«.~A nép így nevezte el, mert a nép azonosítja az
3420  IV,  59 |                 öreg, semmit sem fogadott el, s egészen elzárkózva élt
3421  IV,  59 |              kérdezõsködött, miért fogták el a fiát, s miképp lehetne
3422  IV,  59 |                  hogy akármiért fogták is el, legjobb lesz, ha személyesen
3423  IV,  59 |                 és alá.~- És mit követett el a fiú, excellenc?~- Hát
3424  IV,  59 |                  Hát papírokért fogdossák el a gyerekeinket… Huh! Huh!~
3425  IV,  59 |               Kempen bosszankodva mesélte el egy óra múlva a minisztertanácsban,
3426  IV,  60 |               csúcsát és oldalát foglalja el, mely hegy az Árva folyó
3427  IV,  61 |              odaküldöm önhöz. Ugyan süsse el, kérem, kedves uramöcsém,
3428  IV,  61 |            pletykáiból, csak akkor némult el, mikor az ajtón kopogtattak,
3429  IV,  61 |                  kinézésemmel ijesztettem el a pacienseket.~- Biz ez
3430  IV,  62 |                   TÁMASZAI~1886~Készüljön el az olvasó a legrendkívülibb
3431  IV,  62 |                  Semmi esetre sem fogadom el a prenumerációt.~- Ejh -
3432  IV,  62 |     összekulcsolta, könyörögve.) - Álljon el a szándékától!~- Hogyan?
3433  IV,  62 |                 Adja becsületszavát, hogy el nem árul - folytatta szakadozottan. -
3434  IV,  62 |                   Esküdjön meg, hogy soha el nem mondja senkinek.~Láttam,
3435  IV,  62 |                rögeszméje.~- Itt a kezem, el nem mondom.~- Mert az rettenetes
3436  IV,  63 |                Különben hova tûntek volna el a hímes mezõk, szebbek az
3437  IV,  63 |               Vagy ha nem özönvíz takarta el õket, ki kaszálta le aranyos
3438  IV,  63 |               históriáját.~Hanem addig is el kellett azt apámnak sokszor
3439  IV,  63 |                egy zsöllyeszékre:~- Mondd el a bajodat, fiacskám, egész
3440  IV,  63 |                   Te pedig siess, búcsúzz el a nénédtõl, mert egy pillanatod
3441  IV,  64 |           konvulzív köhögési roham fogott el, éppen abban a percben,
3442  IV,  65 |                 konstatálja, ha csakugyan el van-e romolva a korlát.
3443  IV,  65 |          bejelenti, hogy igenis, a korlát el van törve.~Az államépítészeti
3444  IV,  65 |                    hogy az állam vállalja el a »házigazda« szerepet.~
3445  IV,  65 |                   a »házigazda« szerepet.~El is vállalta. Volt még valahol
3446  IV,  65 |                örömmel és kedvvel fogadta el a kormánybiztosságot. Hogyne!
3447  IV,  66 |               1886~Grünwald Béla beszélte el nekem ezt a históriát. Az
3448  IV,  66 |                      A felsõség még talán el is engedi a büntetésünket,
3449  IV,  66 |             magunkat.~Egyszóval, oda dõlt el a dolog szótöbbséggel, hogy
3450  IV,  67 |                  kapuhoz, hogy a csempész el ne mehessen; a másik meg
3451  IV,  68 |                kifürkészik, mi módon tûnt el az ezüstnemû.~A grófnak
3452  IV,  68 |                  majd megsúgom. Te loptad el a gróf Tomándyné ezüstjeit.~
3453  IV,  68 |             Örökké hálás leszek.~- Lopjon el még néhány darabot az ezüstnemûbõl.~-
3454  IV,  69 |                   ügyvédsegédnek kerültem el egy vidéki városba. Ijesztettek
3455  IV,  69 |               ilyen furcsa gazdag embert!~El is fordítottam a figyelmemet
3456  IV,  69 |             kondor fekete hajú leány ment el az úton, s mosolyogva intett
3457  IV,  69 |              rózsa nyílott ki a kertben: »el kell vinni Bulykainénak«;
3458  IV,  69 |             holnap hova készül stb.~Hanem el is kellett ide egy szép
3459  IV,  69 |             Millió sáska és szúnyog lepte el a tájékot. Az egyik része
3460  IV,  69 |               Csodálatos szorongás fogott el, fejem zúgott, lábam, kezem
3461  IV,  69 |                Beleszoktam.~*~Két év múlt el. Egészen megszerettem már
3462  IV,  69 |                   tudom. Az asszony vette el látásomat? Eleinte voltam-e
3463  IV,  70 |                 segítve. Évtizedek múltak el, de egyetlen szabályzat
3464  IV,  70 |                 is lemondtak, évek tûntek el meddõn, s a híd alig hozott
3465  IV,  70 |               mezítláb.~Végre is úgy dõlt el a dolog, hogy a magisztrátus
3466  IV,  70 |         közbelépett Damók uramnál, álljon el a jogától a fõbíróságra
3467  IV,  72 |               vastag könyvet olvastam már el a fogakról, az egyik háromszáznegyven
3468  IV,  72 |                   de a hazáért pusztultál el.~Itt látom magam elõtt.
3469  IV,  73 |      szeretetreméltó tulajdonokkal.~Igaz, el ne felejtsem mondani, hogy
3470  IV,  73 |             ugrókút köve volt - mikor még el nem rontották.~Szóval csupa
3471  IV,  73 |                  érnek. Most se cserélném el senkinek a fogaival a világon.~
3472  IV,  73 |             elmondom mindezeket Tiszának… el én, ha megharagszom.~De
3473  IV,  73 |                egyszer enni…~Így sötétült el Gábor elõtt újra a láthatár,
3474  IV,  75 |              Márton uram csütörtökön ment el és szombatra mondta a megjövetelét.~
3475  IV,  75 |                   alsószoknyán, s egészen el volt merülve.~A férj nesztelenül
3476  IV,  76 |             gyakorlati értéke. Most válik el, most lesz az első próba.
3477  IV,  77 |              polcon is azt lehet mondani: el van temetve.~A hivatalos
3478  IV,  77 |                nem is - sohase mélyed úgy el az aktába, hogy az ablakon
3479  IV,  77 |                  milyen nyugalom töltheti el mégis, ha a jelennel hasonlítja
3480  IV,  77 |                  ha a fõügyész véletlenül el nem szólja magát, a présházat
3481  IV,  77 |              fõügyész elnevette magát, de el is komorodott, és azóta
3482  IV,  79 |                 arcán a kedélyesség ömlik el.~Egy rossz szokása van,
3483  IV,  79 |                   mégis vele beszéltessük el a saját dolgát.~»Az 1841-
3484  IV,  80 |                  annál többet kártyázhass el a kaszinóban.~- Birike! -
3485  IV,  80 |           Lelkiismereti furdalások fogják el. Mégiscsak alávalóság az,
3486  IV,  80 |                küzdve a szavakkal -, hidd el, vannak percek az életben,
3487  IV,  80 |                   a tajtékpipára. - Vigye el a kánya, valahány rossz
3488  IV,  81 |              asztalához.~- Mibe mélyedtél el úgy?~- A »Figaró«-t olvasom -
3489  IV,  81 |                     Tudod mit, Lenci, add el nekem ezt a kalapot.~- Ne
3490  IV,  81 |       keserûséggel. - Hát énnekem mármost el kell bujdosnom ebbõl az
3491  IV,  81 |                 ön az elsõ ilyféle ember. El kell beszélnem önnek a dolgot.~-
3492  IV,  82 |       eszméletemet, de még mindig annyira el voltam kábulva, hogy észre
3493  IV,  82 |               legnagyobb gyönyörérzet fog el, próbálom az orromon át,
3494  IV,  83 |             kezdve.~Lázas pirosság ömlött el arcomon a nagy kíváncsiságtól.~-
3495  IV,  83 |                 nagy köhögési roham fogta el, amire János elkezdte derekasan
3496  IV,  83 |                   a markomba, hogy menjek el a templomba, és imádkozzam
3497  IV,  83 |               Bizonyos kíváncsiság fogott el, hogy mi történhetik itt.~
3498  IV,  84 |             következő történetet beszélte el Miska bácsi:~»Amint a derenyei
3499  IV,  84 |            megijedve, mert a puskám csöve el volt romolva, de mégsem
3500  IV,  84 |             romolva, de mégsem vesztettem el lélekjelenlétemet.~Szerencsére