Rész, Fejezet

3501  IV,  84 |                iratban.~Személyesen vitte el őfelségének.~Az átfutotta
3502  IV,  84 |                forintot a bankba.~Gerzson el is ment a pénzzel, de csak
3503  IV,  84 |                  bankba?~- Be bizony, már el is úszott!~ ~A TOLVAJ ÉS
3504  IV,  84 |                  finom lelkületűek. Sokat el tudnak hallgatni és nyelni.
3505  IV,  84 |                 közeggel. Fogadni mernék, el nem fogadja a párbajt, s
3506  IV,  85 |                  ám mi magunk sem hagyjuk el magunkat!~Ha külön istene
3507  IV,  85 |                  akik engedelmesen végzik el minden kívánságát.~Hatvani
3508  IV,  85 |               Fruzinka aranyhajából hozná el neki a leghosszabb három
3509  IV,  85 |                      De vajon hova férnek el itt? - felelt fel itt gúnyos
3510  IV,  85 |                 orrom… az orrom! Eresszék el az orrom!~Lett bezzeg nevetés,
3511  IV,  85 |                   s a nagy sikolyra aztán el is eresztette az uborkát
3512  IV,  85 |                  oltár elé állni? Hajítsa el azt a pokoli könyvet elõbb,
3513  IV,  85 |                 ki a szemétre és felejtse el, mi van benne, akkor a kegyelmedé
3514  IV,  85 |          Bizonyosan a Mágyikával csavarta el a szívét tőlem. De megkeserüli,
3515  IV,  85 |                   volt otthon, akkor ment el a szállására. Könnyű volt
3516  IV,  85 |                kollégium ablakán fecsegte el a gonosz titkot és talán
3517  IV,  85 |                   tudós. Nem is kergetett el ő kegyetlen kísérteteket,
3518  IV,  86 |                  hogy mosolyogva oltottam el gyertyámat s éppen kéjesen
3519  IV,  86 |                   a 73-iki kolerában halt el. A biz a… testestül lelkestül
3520  IV,  86 |                   költségemen temettettem el.~- Szervusz, Bódi - mondám
3521  IV,  86 |                  A másvilágon minden hely el van foglalva. A népesség
3522  IV,  86 |               meghatalmazás szerint járok el. A legelsõ propozícióm az
3523  IV,  87 |                   hogy az elején kezdjem, el kell mondanom, hogy 1849-
3524  IV,  87 |                   régen nélkülöztem.~Mert el sem tudtam képzelni, hogy
3525  IV,  87 |                   az élõ, de szürke arcok el nem árultak semmit. A házak
3526  IV,  87 |               most már. Amit az élõk arca el nem árult a helyzetrõl,
3527  IV,  88 |                Csak egyetlen egyszer halt el ajkán e megszokott kiáltás
3528  IV,  88 |                  ez a gyanakodó szó dönté el sorsát.~- Hogy jutottál
3529  IV,  88 |             szöktem. Hát te miért hagytál el?~- Láttam, hogy végem van
3530  IV,  88 |                hazájába, s letartóztatása el van rendelve.~- Mondja meg
3531  IV,  89 |         jegyzõjüket, Nagy Mártont, csapja el, mert az ilyen-olyan ember,
3532  IV,  89 |               deputációt mulasztottál már el, barátom. Hiszen egyebet
3533  IV,  90 |                 Elõször az írókat hagyták el. Azután a pezsgõt hagyták
3534  IV,  90 |                  Azután a pezsgõt hagyták el. (Pedig inkább hagyhatták
3535  IV,  90 |                   inkább hagyhatták volna el elõször a pezsgõt.) Végre
3536  IV,  90 |             amibõl ötszáz példány fogyott el fél év alatt.~Ez a dicsekedõ
3537  IV,  90 |                 Én kétezer példányt adtam el egy regénybõl.~Az elõbbi
3538  IV,  90 |                   Más sem hitte volna azt el. Senki sem tudja azt, uram,
3539  IV,  90 |             példányokat kértek. Alig múlt el egypár hónap, s egyetlen
3540  IV,  90 |                  Végre egy derekas könyv. El fogom olvasni, amice, most
3541  IV,  91 |                  gondoltunk, hogy vállald el például te. Az idõ igen
3542  IV,  91 |         Képviselõnek? Hát az eszetek ment el? Hát értek én az effélékhez?
3543  IV,  91 |                sem akarok errõl.~Most már el van utasítva a jelöltség,
3544  IV,  92 |               egyetlen egyszer sem mentem el, mert az orvosom óva intett:~-
3545  IV,  92 |                 énekelni, hogy menjek már el velök én is, míg másrészrõl
3546  IV,  92 |                    Hát már most csakugyan el kellett mennem. De az orvos
3547  IV,  93 |          bolondját jártuk. Az ördög vigye el az önök erdélyi titulusait.
3548  IV,  93 |                   Hanem tudja mit, menjen el, barátom, Kossuthhoz. Az
3549  IV,  94 |                 valami violenciát követne el rajta. De tán aludttejet
3550  IV,  94 |                királyi kúria megbámulja.«~El is kezdett puhatolózni a
3551  IV,  94 |                csak az epilógot fecsegtem el. Mert még az is hozzátartozott.~
3552  IV,  95 |                  minden rafinéria nélkül. El is mondom, ha parancsolják -
3553  IV,  95 |              Urbanovszky beszédjét mondta el a belvárosi választók elõtt,
3554  IV,  95 |                 Annak a történetét mondom el.~Egy jó mostohaanya - fogják
3555  IV,  95 |                   a temetésről, azt sírta el a bölcső felett.~- Szegény
3556  IV,  95 |                 fogom megszegni.~Így múlt el öt év, azalatt ezerszer
3557  IV,  95 |                 ezt az elsõ öt évet vette el Gáthy a feleségétõl és magától.~
3558  IV,  95 |               Lássuk csak, melyitek bírná el a puskát.~Nehéz napokban
3559  IV,  95 |                   a csodálatos, ha valaki el nem esett. Szinte restellte
3560  IV,  95 |                   Isten adta, Isten vette el a másikat. Az anya megnyugodott
3561  IV,  95 |                  az!~Gáthy most sem árult el semmit. Pedig a huszadik
3562  IV,  95 |                    mintha a glória ömlene el rajta.~- Most már írás többé
3563  IV,  95 |              rajta.~- Most már írás többé el nem árulja - szólt halkan,
3564  IV,  95 |                 isten neki, én sem mondom el önöknek.~
3565  IV,  96 |               mert éppen tegnap határozta el a magisztrátus, hogy a kiosztandó
3566  IV,  96 |                    üldöztesse, fogattassa el; le kell nyomban fejeztetni.
3567  IV,  96 |                  visszatartotta:~- Hagyja el kegyelmed, azóta már elmondta,
3568  IV,  96 |                   járulni.~- Nem fogadjuk el - szólt Bornemissza Gábor
3569  IV,  97 |                fel, mely az egész világot el fogja látni. (No, ez nem
3570  IV,  97 |                   van.~Ezt így egyszerûen el nem hitte volna, mert azok
3571  IV,  97 |          tartozott, akik semmi valószínût el nem hisznek, hanem vakon
3572  IV,  97 |             legnagyobb bámulással töltött el.~Anyám a vendéglõbe szállt,
3573  IV,  97 |            Szegény kis bátyácskám egészen el volt rongyosodva. Az ujjai
3574  IV,  97 |                zsivány? Ni, a nadrágod is el van szakadva a térdén. Ugye
3575  IV,  97 |            szegénykém? Mondd meg, beszéld el, szívem, ki vert meg, mindjárt
3576  IV,  97 |          szégyenletemben, azért is jöttem el, hogy otthon ne legyek,
3577  IV,  97 |              egyetlen szavadat sem hiszem el, hanem majd elbeszéli Gábel
3578  IV,  97 |                   kevély érzelmeit árulta el, csak a bizonytalan színû
3579  IV,  97 |               mindig egy-egy csata folyik el a véremben. Már én olyan
3580  IV,  97 |                   volnának.~- Énekeljétek el a Szózatot! - rendelé Gábel
3581  IV,  97 |                 van. Most már énekeljétek el az én nótámat.~- Ugyan ne
3582  IV,  97 |              Anyám meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát.~- Különös
3583  IV,  97 |                   Pali dacosan fordította el fejét, s színlelt közömbösséggel
3584  IV,  97 |             turpisságot én követtem volna el. Mert nagyon szépnek látszik
3585  IV,  97 |             semmis, ha valaki meghal, azt el nem temetik.~Valaha népes,
3586  IV,  97 |                 le, hogy arra felé zárjam el a menekülésüket.~Menthetetlenül
3587  IV,  97 |                megkérdezni:~- Hová vigyem el aztán a kendõt és a szoknyát?~-
3588  IV,  97 |                 lettek?~- Csak nem nyelte el õket a föld? - kiáltá az
3589  IV,  97 |                    mindent.~- Ott hagytam el, hogy a hatóság nem talált
3590  IV,  97 |           tekintetes asszonyt keserítette el, most már olyanról lesz
3591  IV,  97 |                  szó, ami engemet keserít el, mint apát. De azért nem
3592  IV,  97 |                    De azért nem hallgatok el semmit, mert ez nem tréfadolog.~-
3593  IV,  97 |            diákomat. Hogy mire való lesz, el sem képzelhettem, de feldiktáltam
3594  IV,  97 |                 sedesre. Jöjjön, kergesse el innen.~(A pedellus éppen
3595  IV,  97 |            bátorságát, habozva eresztette el a két kezét, mint két letört
3596  IV,  97 |                   Hát vigye be, és csukja el a kisebbik karcerbe. Ott
3597  IV,  97 |                   elõbbit azért, mert már el van ítélve, a másikat azért,
3598  IV,  97 |                diákot azért nem csukhatom el, mert már eleresztettem;
3599  IV,  97 |               másikat azért nem csukhatom el, mert az megszökött Korponára
3600  IV,  97 |                 pedig azért nem csukhatom el, mert ha én leszek a rab,
3601  IV,  98 |                aranymadarat szalasztottam el. Azután egy doktorhoz kerültem
3602  IV,  98 |              Kértük az özvegyet, beszélje el, mert semmit sem hallottunk.~-
3603  IV,  98 |          nagyobbik fiam.~Az ebédnél aztán el is mondta a fiatal Miliczey.
3604  IV,  98 |                   Azelõtt két nappal adta el a birtokát, hogy újat vegyen,
3605  IV,  98 |                ezekkel a szavakkal rohant el:~- Szegény ember! Ha tudtam
3606  IV,  98 |               hárman vannak, nem fogadjuk el a pénzt, de ha négyen vannak,
3607  IV,  99 |             Nádasok, rekettyések terülnek el csalókán hosszú darabon,
3608  IV,  99 |                    hol betakarta.~Egyszer el is tévedtünk. Volt nagy
3609  IV,  99 |               édes gyermekeim.~Nem hittük el egészen, de hát mit lehetett
3610  IV,  100|       Megházasodott? Lehetetlen. Kit vett el?~Az öreg leült, kifújta
3611  IV,  100|                  én a gyermekemet vesztem el. És még rá is fizessek tizenkettedfél
3612  IV,  100|                  ijedten (s egy kissé tán el is pirultam e füllentésre) -,
3613  IV,  101|                  is hallották, miért vált el az öreg a feleségétõl. El
3614  IV,  101|                 el az öreg a feleségétõl. El volt, kérem, ez a házasság
3615  IV,  101|                gazdag szappanos, alaposan el nem rontja a nevelését.
3616  IV,  101|                  hogy az elég magasság! )~El is vette, de bizony csak
3617  IV,  101|                 megyei számvevõ költözzék el leghamarább az élõk közül,
3618  IV,  101|                hanem a kakasok pusztultak el. Rettentõ öldöklés van itt
3619  IV,  101|               magát, csak néha komorodott el napokra.~Akkor aztán hiába
3620  IV,  101|                   Most már jobbról maradt el az erdõ. És az meg is szólította: »
3621  IV,  102|           csóválni.~- No, most már kezdje el Lisznyói uram azt a miatyánk
3622  IV,  102|             beszélt.~Dicsősége akkor érte el tetőpontját, midőn József
3623  IV,  102|               Pásztor-bükke« alatt haladt el a császár kocsija, odaszól
3624  IV,  102|                  azt majd máskor beszélem el önöknek.~
3625  IV,  103|             egyetemben.~Több ezer év múlt el azóta, de a két leány még
3626  IV,  104|                 az anyai szívből cseppent el önkéntelen.)~- Itt áll a
3627  IV,  104|             felült a sereg Mártonnak, úgy el tudta azt bibliai mondásaival
3628  IV,  104|                   ír róla, de ő sem dönti el egészen: egyszerű szélhámos
3629  IV,  105|               rovatvezetõ fumigatíve dõlt el karszékében, mint egy hárem
3630  IV,  105|              minél érdekesebben hallgassa el.~De a legnagyobb úr mégis
3631  IV,  105|                   is elmond mindent, amit el akar mondani, Apponyit pláne
3632  IV,  105|                   õt. S mégis neki mondom el mindennap, amit tõle szedek
3633  IV,  105|                  jó ideig, míg kihámozom.~El is tartott egy óráig, míg
3634  IV,  105|            választásokat a lányaim végzik el. Én már semmit sem csinálok.
3635  IV,  105|                  Minek az? Mit érsz azzal el? Ne koptasd a szádat, anyjuk.
3636  IV,  106|              emberekrõl. Semmi tekintélyt el nem ösmert. Még a királyt
3637  IV,  108|                   hogy a lelkemet játszom el, ha hallgatok.~A nádor belenézett
3638  IV,  108|           érthetetlen az egész. Beszéljen el körülményesen mindent, amit
3639  IV,  108|              Báthory Erzsébet most sápadt el, megértette, hogy mi van
3640  IV,  109|                  hogy semmit se felejtsek el a tevékenységéből, csibukozott
3641  IV,  109|                   jobb kezével«.~Koczó úr el van keseredve. Képzeljék,
3642  IV,  109|                   találtak. Természetesen el voltak keseredve a gátak
3643  IV,  109|                 Meg, kérem.~- Hát olvassa el ezt a rendeletet és tákolja
3644  IV,  109|                    Már be is csomagoltam, el is küldtem.~Amice Koczó
3645  IV,  109|               lélegzett fel. A memorandum el volt küldve.~Három vagy
3646  IV,  109|                  Három vagy négy hét múlt el azóta, a jószágigazgató
3647  IV,  109|                miniszteriumba; nem árulom el, melyikbe, a pénzügyibe-e
3648  IV,  109|        memorandumát.~- Itt van ni. Olvasd el a kék ceruzával aláhúzott
3649  IV,  111|                fiskális türelmesen nyelte el a báró kitöréseit, s csendes
3650  IV,  111|                  csak nagy nehezen nyomta el az álom, de nem sokáig alhatott,
3651  IV,  111|                rendületlen nyugalommal. - El vagyok tökélve rá. Ön megy
3652  IV,  111|                  nézve, hogy a hatosokból el ne vehessen útközben egyet
3653  IV,  111|                      Ide cigányok! Vigyen el benneteket a devla!~A cigányok
3654  IV,  111|               hogy melyik imposztor lopta el akkor azt a százast, és
3655  IV,  112|                  tisztességgel látta vala el a juhászt s tetszésére bízta,
3656  IV,  117|           gyönyörû tanyaház elõtt szaladt el a kocsink. Óriási búza tenger
3657  IV,  117|            Elannyira, hogy mindig õ dönti el a választást.~- Miképpen? -
3658  IV,  117|                   egy ah! kiáltás röppent el ajkamon, mint ahogy regényben
3659  IV,  118|             nagyságos úr. Nem is felejtem el holtig, még az imádságomba
3660  IV,  118|            hálálkodások mellett búcsúzott el. Nem is láttam többet õkegyelmét,
3661  IV,  119|                   senkinek. Azt én hoztam el, és leírom a mese természetes
3662  IV,  119|                  karbunkulust.~- Vidd ezt el az özvegy csárdásnénak,
3663  IV,  119|               csekély.~De alig eresztette el Tisza Kálmánt, berontott
3664  IV,  119|                  asszonyunk sem mozdulhat el onnan többé, mert öntöznie
3665  IV,  120|                   ment a dolog.~Már éppen el akartam hagyni a fürdõt,
3666  IV,  120|               fürdõház háta mögött terült el. Szívem tele volt szerelemmel
3667  IV,  120|                   egypár lépés választott el. No most, no most!~A leány
3668  IV,  121|                tölteni együtt! Okvetlenül el kell küldenem azonnal. Most
3669  IV,  121|             kitûnõ sikerrel.~- Hát találd el, miért kerestelek meg, János?~-
3670  IV,  121|                Tudom. A miniszter küldött el értem, ki akar nevezni »
3671  IV,  121|               nevû dühöngõ õrültet fogtak el a Bakáts téren, hol egy
3672  IV,  122|               patak, mely erre kanyargott el. Ahol az urak mutatták,
3673  IV,  123|             lecsaphat.~Mert ha azt hiszem el büfébeli barátomról, hogy
3674  IV,  124|                 mama a maga számára dugja el a nyalánkságok felét. -
3675  IV,  125|                 már a gyerekek sem hiszik el a te jelenlétedet (vének
3676  IV,  125|                  az utca; síri csönd lepi el a tájat. Csak néha villan
3677  IV,  125|                asztalnál. Lámpafény ömlik el nyájasan a hófehér abroszon.
3678  IV,  125|                  gerezd vagy kettõ rohadt el.~(Bolondság ehhez képest
3679  IV,  126|            bizonyítvány alapján vesztette el a malomgát-pert, s azzal
3680  IV,  126|                 az ajkakon. »Az esze ment el szegénynek! Hamar, hamar,
3681  IV,  126|     közbeszólásoknak.~- Nem az eszem ment el, atyafiak, hanem a tietek
3682  IV,  126|                 Jézus Krisztus állja majd el a földesúr útját, mert a
3683  IV,  126|               szürke, átlátszó pára lepte el a mezõket. Az esti szél
3684  IV,  127|                 Pajzánabb dolgot követett el egy másik Ghéczy, aki fiatal
3685  IV,  127|            fõtéren álló lakházat foglalta el; itt volt a lovagterem,
3686  IV,  127|               beleköltözni. A király most el van foglalva a horvátok
3687  IV,  127|                 meg nincs is.~- Foglaljuk el! - rivalgták a hosszú cseh
3688  IV,  127|                   legények.~Így foglalták el Swehláék Kosztolánt csekély
3689  IV,  127|                  felelte a góbé boldogan.~El is bírta, haza is vitte
3690  IV,  127|                legszebbek.~- Nem mehetünk el innen bizonyos ideig - siránkozék
3691  IV,  127|                 ily elleneid vannak, hidd el, országodat többé vissza
3692  IV,  127|                van, küldjünk fel.~Nyomban el is kezdte varrni selyemszövetbõl
3693  IV,  127|                  tapsolt s életpír ömlött el penészszínû fonnyadt orcáin.~
3694  IV,  127|                  Mátyás szívességet fogad el, annak õ maga is viszonozza.
3695  IV,  127|               megölõ betûje) Kapivárát is el nem seperte a fenséges csúcs
3696  IV,  127|            tömeges elpusztítását rendelte el a törvény, s ez alól nem
3697  IV,  127|                nagy kürtû vezér s melyben el is van temetve. Nyitra-Zsámbokréton
3698  IV,  127|              erdélyi urak emiatt nevezték el »Erdély vizikátorá«-nak
3699  IV,  127|         beláthatatlan messzeségre takarva el az eget. Irtóztató látványa
3700  IV,  127|                esztendõt. A tornyot, ahol el volt csukva, maig »Salamon
3701  IV,  127|             királyasszony sikoltva hárítá el kezével a vágást. Négy ujja
3702  IV,  127|              félszázad elõtt rútul bántak el a szegény II. Károllyal,
3703  IV,  127|                  bezirkereket szállásolta el a Hunyadiak büszke várában.~
3704  IV,  127|                   olyan talizmánnal látta el, hogy minduntalan felújult.
3705  IV,  127|              Szapolyaiak akkor vesztették el Trencsént, mikor a trónra
3706  IV,  127|                pompával. Itt jegyeztetett el Szapolyai Istvánné leánya,
3707  IV,  127|                   István idejében, akitõl el is kobozta a várat Rudolf
3708  IV,  127|                   Csák Máté hatalmát érte el, roppant népszerûsége és
3709  IV,  127|                bámulta. Maga Stibor vajda el volt kápráztatva.~- No,
3710  IV,  127|          közmunkát: aki a hegy alatt ment el, lett légyen az lengyel
3711  IV,  127|                  Elég csinos.~- Cseréljük el, Beckó.~- Mit adsz érte?~-
3712  IV,  127|                   kegyetlenséget követett el Stibor; egyik szolgáját,
3713  IV,  127|                 fejét és jószágát veszti.~El is ment mindenki a kitûzött
3714  IV,  127|            készülõdjetek fel és hagyjátok el a várat, hogy semmi se legyen
3715  IV,  127|             sikerültek; sok török veszett el s egészen hasztalanul. A
3716  IV,  127|                hogy nem érek rá. Beszélje el neked, mit akar.~A varga
3717  IV,  127|                      Hát én sem mondhatom el a lábnak, amit a fejnek
3718  IV,  127|                 alvezérét: Zoltait.~Ezzel el volt dõlve a vár sorsa.
3719  IV,  127|                vitézért. Nosza, küldjetek el az oroszfalvi papért.«~Márton,
3720  IV,  127|             hegyre mutatott. - Temessétek el oda, testével együtt, tûzzetek
3721  IV,  127|                 földön, a kifolyt vér azt el nem oltotta. János Zsigmond,
3722  IV,  127|                    hogy az utolsó Krucsay el fogja az országot árulni.
3723  IV,  127|           gondolta: »Én az országot ugyan el nem árulom, hadd legyek
3724  IV,  127|               becstelenségnek tartotta.~- El szemeim elõl, gyalázatos
3725  IV,  127|         nyugodalmad. Szolgák, kergessétek el!~Az elkergetett nõ átokra
3726  IV,  127|                 Keserves esztendõk teltek el. A lelkiismeret folytonosan
3727  IV,  127|                  császár részére foglalta el, de 1528-ban visszakapták.~
3728  IV,  128|             Pulszky Károlynak egy délután el kellett sürgõsen mennie
3729  IV,  128|                  egy-egy követ hajítottak el.~- Hé kocsis, mennyiért
3730  IV,  128|                  Hát igen… Hol is hagytuk el? Én hiszek az örök hûségben,
3731  IV,  128|                   Selmecre mentem, nagyon el voltam keseredve, azt hittem,
3732  IV,  128|               lencse még szépít.~- Hagyja el, fõzeléknek sem szeretem.~-
3733  IV,  128|                 vihar és esõ nem állt még el. A kudarc feszegette idegeimet,
3734  IV,  129|                 arra, hogy ketten mondják el; ahhoz egy író nem elég,
3735  IV,  129|                 egy kis kert mellett vitt el az utam. A fák levelei mozdulatlanul
3736  IV,  129|               körösztül… Úgy terpeszkedik el a fák között, mint egy óriási
3737  IV,  130|                   egy-egy orvost vehetnek el feleségül.~
3738  IV,  131|              gépiesen.~- Az asztalok mind el voltak foglalva - hát egy
3739  IV,  131|                   asszony, ezt nem viszed el szárazon.~*~Délután bizalmas
3740  IV,  131|          hallgattam. Csodatemplom; akinek el van durvulva a szíve, csak
3741  IV,  131|             gyanánt õriznek… Nem is hinné el, hogy meggyóntam az összes
3742  IV,  131|                   vigasza volt. Képzeljen el nagysád egy szegény ókori
3743  IV,  131|             hitükben. És manapság, higgye el nagysád, manapság is a hit
3744  IV,  131|                     ellenkezék Erzsébet s el akart rohanni a kosárral. »
3745  IV,  132|                   doktor úr!~- Sõt inkább el akarnám fogadni, de akadály
3746  IV,  132|                  hogy csak úgy fogadhatom el az állomást, ha megvárják,
3747  IV,  132|              megválasztott orvosa utaztam el egy évi szabadsággal az
3748  IV,  132|                napok ismerkedéssel teltek el, meglátogattam a polgármestert,
3749  IV,  132|                    hogy róla kereszteljék el a fogadót) egy-két furmányos
3750  IV,  132|                   elmés borbély:~- Hagyja el kegyelmed. Hogy fog aztán
3751  IV,  132|                    Egy felhõn ülve röpült el felettem és rám kiáltott:~-
3752  IV,  132|         viszontagság után (miután egyszer el is estem s manupropriámat
3753  IV,  132|           kománknak, aki tegnapelõtt adta el a kétévi termését a debreceni
3754  IV,  132|                  kifizettük becsületesen, el is vetettünk benne tavaszkor,
3755  IV,  132|                   van Debrecenben, adjunk el mindent, nem bánom én, ha
3756  IV,  132|              negyvenkettõt ígért. „Vágjuk el azt a nyolcat, legyen negyvenhat” -
3757  IV,  132|              volna, de azt a Palika vitte el az iskolába. Mert úgy nézzen
3758  IV,  132|                  iskolába járó.~- Küldjön el hát a tintáért!~Azalatt
3759  IV,  133|                 gondolatra, hogy õ bánjon el a fegyverrel.~Künn az utcán
3760  IV,  133|               Éppen a koponyáját találtam el.~Gilagó Marci lelkesülten
3761  IV,  133|         fogoly-kakas sértetlenül menekült el összes cselédségével, de
3762  IV,  134|              órája felõl az a hír terjedt el, hogy rosszul jár; pedig
3763  IV,  135|              lányokat majd csak én viszem el a mennyországomba.~Mert
3764  IV,  135|                 fejét dacosan:~- Rendelje el nagyságod, hogy Korpona
3765  IV,  136|                 Ezer meg ezer verseny dõl el minden percben.~A királyné
3766  IV,  136|             emberöltõk emlékezetében soha el nem mosódó.~Jött a kitûzött
3767  IV,  137|            elõfizettem a »Hon«-ra. Ma tán el is hozza már a postás.~-
3768  IV,  138|               Ninivé városát nem veszejté el.~A próféta ekkor a halált
3769  IV,  138|              Bizonyára ezt se mulasztotta el Jónás megstipulálni.)~De
3770  IV,  138|                 vetnem körülményeimmel.~- El kell menned, Jónás!~- De
3771  IV,  138|              utcákon:~- Negyven nap múlva el fog a várostok süllyedni,
3772  IV,  139|             honvédek hogyne fogytak volna el!~Sietve kerestem föl Nedeczkyt,
3773  IV,  139|                 Csaba vitézein, akik soha el nem múltak.~Ejnye, de roppant
3774  IV,  139|                gyönyörûségem telik, s így el van érve a cél.~Mert novellákat
3775  IV,  140|                  amely rövid ideig tart - el van foglalva mind. Most
3776  IV,  140|               unalmas történeteket mesélt el, és egy harmadik úr, aki
3777  IV,  140|             szentül hitte, hogy ott csípi el őket.~Máskülönben meglehetősen
3778  IV,  140|          gyönyörködött, és nem is ragadta el a regényes vidék. A messze
3779  IV,  140|              fuvolázni, hogy hatást érjen el és érzelmet fakasszon az
3780  IV,  141|                teljes verõfénnyel öntötte el alakját. Akkor is képviselõ
3781  IV,  141|                   lába elé, hogy valamibe el ne botoljék s szorosan meglapulva
3782  IV,  142|               ember még nem látott olyat.~El is felejtettem a dolgot
3783  IV,  142|                ködbõl.~Három holló repült el fölöttem süvítõ szárnnyal,
3784  IV,  142|                két izzó tûzgolyó.~- Eredj el az útról, Csabay Mihály
3785  IV,  142|                 de most azt mondom, eredj el, ha jót akarsz!~Veszteg
3786  IV,  142|               onnan, Csabay Mihály! Eredj el, mert mindjárt szénné égsz.«~»
3787  IV,  142|             Sajátszerû egy ember!~- Vigye el az ördög, hanem a lovat,
3788  IV,  142|               jogosan tette; nem követett el hivatali visszaélést. Valami
3789  IV,  142|       szórakozottan mondá a tollnoknak:~- El kell temetni. Természetesen.
3790  IV,  142|                 hát a Plutót nem veszik-e el tõlem a zsandárok? »Azon
3791  IV,  142|             zsandár pedig azért nem veszi el, mert sokkal több ideje
3792  IV,  142|              hollók?~- Elmondjam?~- Mondd el, fiam.~- A rékási holló
3793  IV,  142|        Nyugtalanság, szorongó érzés fogta el. Fázott a gondolatra, hogy
3794  IV,  142|                bundám nincs, tegnap vitte el a szûcs igazítani. Kinek
3795  IV,  142|                falu helyett aztán simítsa el a dolgot valahogy.~Pávai
3796  IV,  142|             hirtelen, de a fiához utazott el a Nyírségbe.)~A tizedestõl
3797  IV,  142|       tarisznyáját eleséggel, kibújdosott el a hámfalvi járásból, a nádaskai
3798  IV,  142|             másiknak sok lesz. Igaz, hogy el van találva, mert eddig
3799  IV,  142|                  úr, hogy miért bujdosott el Kelemen István uram.~Megörült
3800  IV,  142|                   Pávai-ügy iránt, mondja el neki, miért volt meghíva
3801  IV,  142|                   ebben az órában utazzék el utána!~Domine Koricsánszky
3802  IV,  142|                  kereszt mellett vezették el, horkantott fel kínosan
3803  IV,  142|                   holt-halaványan dadogta el a szabadkai vásár lefolyását;
3804  IV,  142|                   vonogatta; arca egészen el volt butulva, s a szemei
3805  IV,  142|                pénze készen várja, jöjjön el a pénzért, de nõi ruhában.~-
3806  IV,  142|                pénzért, de nõi ruhában.~- El is jön, de mindjárt. Kerít
3807  IV,  142|                Pénze készen várja, jöjjön el a pénzért, de nõi ruhában!~
3808  IV,  142|                Talán a bíró lopatta volna el a Plutót, a haláleset zavarában,
3809  IV,  143|            érdemes meghallgatni, s azt én el is tudom mondani.~A hatvanas
3810  IV,  143|                 nem, az õ lelke rajta, ha el nem mondta. Boérnak mindegy
3811  IV,  143|                kendtek, hogy egyszer csak el fog jönni.~S azontúl várni
3812  IV,  143|                  Boér Antal és hogy õ jön el majd ide követnek. Hogy
3813  IV,  143|                 múlva Kocsy Pál kiáltotta el keresztülmenet a falvakon:~-
3814  IV,  144|                 találja, az ijedten rohan el, mintha igazi lövés érte
3815  IV,  144|                   földgolyóbis felét önti el, az õ két szeméig nem ér
3816  IV,  144|                   az õ két szeméig nem ér el; tûz-láng, mely egy egész
3817  IV,  145|                 peregtek alá.~- Akkor hát el vagyok veszve. Jaj nekem!~
3818  IV,  145|                   alkalmas lovat és utazz el. Allah segítsen az úton
3819  IV,  145|              apóka, hogy megálljak. Mondd el, amit akarsz a kádinak.
3820  IV,  145|                Allahra mondom, nem veszem el tõled a lovat. Csak hallgass
3821  IV,  145|                 esetet titokban, ne mondd el senkinek. Én is hallgatni
3822  IV,  146|                lap negyedik oldalán terül el, a Merkúrnak szentelt berekben.
3823  IV,  146|              Mennyi pénzt pocsékoltam már el. Ezek a gaz vámõrök nem
3824  IV,  146|                   hogy az Isten büntetése el nem maradhat ilyen beszédekre.
3825  IV,  146|                gyûlik imitt-amott, amiket el kellett kerülni.~Az egyik
3826  IV,  146|                   pontra vissza.~A kaland el van fújva örökre.~Gyula
3827  IV,  146|                     Kérlek, Gyula, olvasd el ezt a novellát és felelj
3828  IV,  146|               közt még mindig nem fogynak el az együgyûek, akiknek a
3829  IV,  147|                  míg a gyõzelem harsonája el nem némítja a kolompolást.
3830  IV,  147|             asztalkára s magamra hagyott.~El voltam fáradva, csakhamar
3831  IV,  147|                 padlásra, Matykó, és hozd el a családi képek közül a
3832  IV,  147|                   kísértet volt. Nem jött el azontúl többet.~A választásnál
3833  IV,  148|               akart menni.~- Hiszen én is el tudom már sütni a puskát.~-
3834  IV,  148|                   nyurga. - Honnan késünk el? Mert hova siet az ember
3835  IV,  148|                   felé. Honnan késünk hát el, Jaroszláv?~János úr is
3836  IV,  148|                 katonás asszony -, vágjuk el a nyakát. Hadd legyen ezzel
3837  IV,  148|                   tanácsot kérni. Szaladj el, Pali fiam, a tisztelendõért.~
3838  IV,  148|                   az õ pártjára állott.~- El kell a kozákot távolítani
3839  IV,  148|                  a Debernekyéknél veszett el. S megjön a pecsétes parancsolat
3840  IV,  148|                   enni nem adok. Vegyétek el erõvel. Ha vesztek, esztek.
3841  IV,  148|                  Annácskám. Hadd olvassam el. Hogy minek? Ugyan ne duzzogj,
3842  IV,  148|                    eszik, iszik s annyira el van kényeztetve, hogy délutánonkint
3843  IV,  148|                kacagás:~- Hahaha! Képzeld el, azt a huszárt a teknõben!
3844  IV,  149|                Több szépség ez, higgyétek el, mintsem hogy egy embernek
3845  IV,  149|                   szerencse ez, higgyétek el, mintsem hogy egyetlen asszonynak
3846  IV,  149|               észre, hogy ott rothadnának el a gallyak közt. Valaki mindig
3847  IV,  149|                   azt súgta neki:~- Gyere el szombaton estére, de ne
3848  IV,  149|               újdonatúj bocskort és gyere el vasárnap délután!~S lõn,
3849  IV,  149|                  de már csak a szél hozta el illatjukat…~Igaz, hogy Nástya
3850  IV,  149|                   Sok dolgom van.~- Gyere el valamelyik nap; félretettem
3851  IV,  149|                 egykor, most olyan szépen el kezdtek fogyni…~Az öreg
3852  IV,  150|               halotti sápadtság borította el e kijelentésre. Végső próbául
3853  IV,  150|         nyelvünket fölséged, mintsem hogy el kellene vele beszélnünk
3854  IV,  150|                    Olyasfélét rendel majd el Ferenc, hogy a bécsi hídakon
3855  IV,  150|                 Ezer ördög, ezt nem viszi el szárazon!~A boldogtalan
3856  IV,  151|       medicinaszag, s egész tárgyilagosan el tudom mondani a betegségemet,
3857  IV,  151|               neki. De hát meddig tart ez el?~A doktor vállat vont.~-
3858  IV,  151|                  gyöngéden a feleségem.~- El, el - feleltem unottan -,
3859  IV,  151|              gyöngéden a feleségem.~- El, el - feleltem unottan -, ki
3860  IV,  151|               csengettyût.~- Ezt a nyulat el kell pusztítani - kiáltám. -
3861  IV,  151|                  ne kezdõdjenek meg. Csak el kell távolítani.~A szentencia
3862  IV,  151|         Amnesztiát jött kérni.~- Apám, te el akarod a nyulacskát küldeni?~-
3863  IV,  151|                   a nyulacskát küldeni?~- El.~- Nem hagyod meg, édes
3864  IV,  151|              szakácsnénak, hogy sikkassza el valahogy. Csak nagynehezen
3865  IV,  151|          gondolkozott magában:~»Én bizony el nem sikkasztom a nyulat,
3866  IV,  151|                   ruhácskájában, amelyben el van temetve, a perlmuttergombok
3867  IV,  151|                  ás a nyúl. Hamar, fogják el!~Fölriad ijedten az egész
3868  IV,  151|                  Elvitték messze, messze, el a kilencedik utcába, ahonnan
3869  IV,  151|                   Csak menj, menj!~- Vidd el az apa betegségét! - kiáltá
3870  IV,  152|          csakugyan sohase képzelték volna el magokról a szegény szürkék.
3871  IV,  152|                azt bizony senki sem hiszi el az én háznépemrõl, hiába
3872  IV,  152|                   valamelyikre, nem árult el semmi vágyat, kedvet.~-
3873  IV,  152|                 der-die-das-t nem hibázta el egyszer sem. No, asszony,
3874  IV,  152|                 óta senki sem nyúlt, amik el vannak zárva örök emlékül
3875  IV,  152|            rendben van. Semmi se tört még el. A piros pántlika, amit
3876  IV,  152|          megharagszik.~Engedelmesen tolta el magától a játékokat. Csodálatosan
3877  IV,  152|            beszéltem.~- Már hogy beszélné el, hiszen meg se hal. De ha
3878  IV,  152|                  meghalna, se beszélhetné el, hiszen a Jánoska egy szót
3879  IV,  152|                lesztek, de végképpen soha el nem fogyhattok.~PALI PÁLYÁJA~(
3880  IV,  152|                   csak ásó-kapa választja el õket.~Az esküvõ és a három
3881  IV,  152|                tehát világos. Ha nem adom el, akkor is megeszik, ha eladom
3882  IV,  152|                   az almát, hamarabb adom el, kevesebb idõt vesztek.~-
3883  IV,  152|              kackiás szakácsnék lépkedtek el mellettük. Egyik-másik meg
3884  IV,  152|                  vissza, éppen akkor adta el a paraszt az utolsó öt almát
3885  IV,  152|              akadt a szomszéd városkában, el kellett mennie és a mûhelyt
3886  IV,  152|           kéménybõl leesett sonkát kapott el, és azzal szalad valami
3887  IV,  152|                  is csak a hegyéig jutott el. De hiszen az ostor is a
3888  IV,  152|                   Barcsó a pénzeért vette el; azt mondják, újság útján
3889  IV,  152|              ellenállhatatlan vágy fogott el Barcsót látni, Barcsóval
3890  IV,  152|                   van?~- Nem.~- Szaladjon el, nézze meg, hogy nincs-e
3891  IV,  152|                bizonyos zsibbadtság fogta el egész lényemet. Összecsaptam
3892  IV,  152|             képtelen voltam mozdulni, sõt el akartam onnan futni, be
3893  IV,  152|             Valóságos kétségbeesés fogott el. Tehát igaz, igaz. Csalnak
3894  IV,  152|                  hozzá? - S durván löktem el a felém nyújtott kezét.~
3895  IV,  152|             gondoltam.~Szó nélkül hagytam el. Hisz mirõl szóljak neki?
3896  IV,  152|                 volna, de gyávaság fogott el. - Igen, érzem, én gyáva
3897  IV,  152|                   a búcsúztató. Azt ugyan el nem engednék semmiért. A
3898  IV,  152|                 meg. Még neked se mondtam el, Józsi. De meglehet, hogy
3899  IV,  152|            felelte õ visszakacsintva. »Ha el tudná kend hozni - szõttem
3900  IV,  152|                    És egy negyedóra múlva el is hozta a köpenyege alatt.~
3901  IV,  152|                    Hogy hol, miért maradt el? Keresd az asszonyt! (Neki
3902  IV,  152|                 kár a betûk közé lehúzni! El kellene küldeni Münchenbe!
3903  IV,  152|            felösmerték, valamelyik ponton el volt hibázva valami (kutya
3904  IV,  152|                õexcellenciája úgy nevezte el a skízt, hogy »közéletünk
3905  IV,  152|               menteni kell, hogy valahogy el ne üssék.~A nemes kompánia
3906  IV,  152|                szinte a nevetõgörcs fogja el. »Soha ilyet!« - kiáltja
3907  IV,  152|                  mindig megriadva beszéli el a szolgabírónak az óriási
3908  IV,  152|                után, egyszerre csak (hogy el nem ájul az ember egy ilyen