Rész, Fejezet
1 1, 4 | asztalra tette, s mosolygó szemeivel fölkeresvén az idegent,
2 1, 9 | Szlimák, nagy kidülledt szemeivel mereven nézve Bornemiszára.~-
3 1, 9 | megvetõleg fog nyitott szemeivel végignézni az embereken,
4 1, 9 | vizsgálóbíró úr elõtt, ki szúrós szemeivel szinte átszegzi, mintha
5 1, 9 | észrevétlenül nem csiptet egyet a szemeivel, figyelmeztetve õt a titoktartásra,
6 1, 9 | azokkal a meredt, üvegszín szemeivel. Még most is borzadok tõlük.~-
7 1, 9 | szomorú dráma. Látta azt lelki szemeivel és gyönyörködött benne,
8 1, 9 | érvényt szerezzen. - Mit saját szemeivel látván dr. Szirupka úr,
9 1, 9 | megvetõleg fog nyitott szemeivel végignézni ez embereken,
10 1, 9 | Szlimák, nagy kidülledt szemeivel mereven nézve Gergére.~-
11 1, 10 | udvarra, az nézte ott a nagy szemeivel, amint elindul. No, meg
12 1, 10 | Graczára azokkal a vakító szemeivel.~- Jaj, minek is most már
13 1, 11 | majd elnyelte Sótony a szemeivel.~Aztán a siránkozó nõ felé
14 1, 11 | hirtelen körülnézett kék tiszta szemeivel, s amint Apolkát megpillantá
15 1, 12 | gerjedelmet látott szerető szemeivel a lovaiban, amelyekre büszke
16 1, 12 | rá a sárga karikás, okos szemeivel.~- Adják elõ neki kegyelmetek -
17 1, 12 | arca visszatükrözött, a szemeivel hunyorgatni.~- Tudjuk, amit
18 1, 12 | rábámult megüvegesedett szemeivel, habozott egy pillanatig,
19 1, 13 | Druzsba úr fölfalni látszott a szemeivel.~- Oda is el kell mennem -
20 1, 14 | ránézett azokkal a nagy fekete szemeivel szelíden, mint egy igazi
21 1, 15 | a nagy, kerekre nyitott szemeivel és nem szólt semmit. Nem
22 1, 16 | meglátta és ránézett okos szemeivel csodálkozva, mintha azt
23 1, 17 | ló hátán megállt, fénylõ szemeivel a sötétben is világítva.
24 1, 17 | azokkal az álmatag, rejtelmes szemeivel Nowogradszkyra, azután elnevette
25 1, 17 | cikkben.~A fiatalember szomorú szemeivel rám nézett s aztán mintha
26 1, 18 | nézte, nézte a nagy álmatag szemeivel, bámészan, szótlanul, mígnem
27 1, 18 | Körmöczyre becsületes szürke szemeivel, melyek túlságosan aprók
28 1, 18 | kötögetett, és a fürge kis szemeivel igyekezett kitalálni az
29 1, 18 | redõs arcával, gyöngéd, kék szemeivel, aranycsipkés fõkötõben,
30 1, 20 | hajával, villogó diószín szemeivel, rózsaszínû tarlatán szoknyájában
31 1, 20 | vállára tette a kezét, kérõ szemeivel, meleg szavával: »Légy hozzám
32 1, 23 | tetszett, nagy, álmatag kék szemeivel: a szarvas-növésû Gáll Piroska.~
33 1, 23 | kacsintott hamiskásan a szemeivel:~- Melyiket választanád
34 1, 23 | szívfacsaró volt, amint okos szemeivel egy utolsó pillantást vetett
35 1, 25 | pátosszal, hogy látta vala élõ szemeivel õfenségét drágaköves palatinusi
36 1, 27 | mosolyog ama napóleonbetûs kék szemeivel a mi Tóni úrfinkra - dicsértessék
37 1, 27 | pillantást vetett villogó fekete szemeivel a báróra, mintha a lelke
38 1, 27 | egy gyönyörűt!~(Gilagó a szemeivel hunyorgatott, a kis rókafejét
39 1, 28 | és a kidülledt, üveges szemeivel a templom felé integetett -,
40 1, 29 | grófon a nedves, fényes szemeivel -, így civilben?~- Tudja,
41 1, 31 | Az ránézett a lázas kék szemeivel, és nem felelt semmit, csak
42 1, 31 | Nemzetes uramat keresi a szemeivel.~- Itt vagyok, itt vagyok -
43 1, 33 | sejtett valamit, mert a sárga szemeivel sokszor vetett egy-egy kémlõ
44 1, 35 | hamiskásan hunyorított a szemeivel.) Egyenletesen szórjátok
45 II, 1 | addig-addig méregette sóvár szemeivel a nagy távolságot, hogy
46 II, 2 | rá még most is mosolygó szemeivel, és felragyogott elhalványuló
47 II, 6 | könyvét és belepislogott apró szemeivel.~- Akkuráte! Poroszy Kamilia
48 II, 7 | S fel-felpislogott apró szemeivel, hogy a hálójába röpülendõ
49 II, 7 | a kréta; nagy, kidülledt szemeivel mereven bámult a semmire,
50 II, 15 | elmondani, aztán belebámul öreg szemeivel a pislogó mécsesbe, mintha
51 II, 16 | kezében, ki nagy, kidülledõ szemeivel már másfél éve azon szokott
52 II, 17 | napsütött karjaival, élénk kék szemeivel s gyönyörû fehér fogaival:
53 II, 18 | gombám.~De Vankovics vizsla szemeivel már akkor régen megpillantotta
54 II, 24 | alabástrom-fehér arc rideg, színtelen szemeivel, magas, szigorú homlokával,
55 II, 24 | homlokával, mogorván összevont szemeivel, gõgösen összeszorított
56 II, 31 | szolgálót s a nyájat, saját szemeivel akarván meggyõzõdni a dolog
57 II, 36 | szemeim ismét a Viellent úr szemeivel találkoztak, ki egy bérkocsiban
58 II, 72 | idomtalan, fakó fejét, s zavaros szemeivel csodálkozva nézett a beszélõre.~-
59 II, 72 | nem tekintjük is a Pallér szemeivel, be kell ismernünk, hogy
60 II, 76 | Itt hamisan csippentett a szemeivel.)~- Az már megint én vagyok.~-
61 II, 79 | damaszkuszi halastavakat szemeivel.~Hanem hiszen az nem is
62 II, 79 | kicsinyre szabott savószín szemeivel és a fejét rázta, hogy nem
63 II, 95 | csodálkozva nézte kedves kék szemeivel ezt a jelenetet.~Azok az
64 II, 108| nézett rám apró csillogó szemeivel, mintha ösmerne.~Szegény
65 II, 117| Bradley hamisan hunyorított szemeivel.~- Most pedig intézkedjék
66 II, 120| jelentõségteljesen hunyorított szemeivel.~Berkest nagyon szerettük,
67 II, 122| szép gyermeket, okos kék szemeivel, pajkos, csintalan mosolyával.~
68 II, 124| illetõre dacos, villámló szemeivel, becsapta mérgesen hivatalszobája
69 II, 129| ránézett nagy, méla kék szemeivel, összeráncolta kis homlokát,
70 III, 1 | s amint merengõ fekete szemeivel meglátja a szomszéd hegygerincen,
71 III, 1 | tekintett Miklósra nagy, beszélõ szemeivel.~- Ne tegyen õrültté. Ne
72 III, 1 | Fátra mogorván néz le fényes szemeivel: a csillogó pásztortüzekkel
73 III, 1 | Szlimák, nagy, kidülledt szemeivel mereven nézve Gergére.~-
74 III, 2 | hogy megnyalogatta, jámbor szemeivel nyájasan bámulta, mintha
75 III, 2 | volt az éjjel.~S vöröses szemeivel nagyokat sandított a tanácsbeliek
76 III, 2 | el a Riska s nagy, szelíd szemeivel olyan csodálatosan nézett
77 III, 4 | volt az éjjel…~S vöröses szemeivel nagyokat sandított a tanácsbeliek
78 III, 8 | Léni hunyorított a savószín szemeivel, s a három hatost egy megelégedett
79 III, 8 | reá kacsintott volna tüzes szemeivel.~De hát ez csak a képzelet
80 III, 11 | csatát. A gyermek szép, okos szemeivel órákig elnézte, mint elevenül
81 III, 25 | hogy ránézett apró szúrós szemeivel Piroskára, aztán megint
82 III, 28 | nagyon tetszett ártatlan, kék szemeivel, szelíd mosolygásával. A
83 III, 35 | jelentõségteljesen hunyorított a szemeivel.~- Kit akarna például? -
84 III, 52 | rám nézett a szelíd kék szemeivel s így szólt:~- Látod, fiam,
85 III, 56 | amitõl az édesdeden pislog a szemeivel, s lassan-lassan elalszik,
86 III, 72 | igazságot a gyönyörû fekete szemeivel.~Hát úgy is lett. Az elsõ
87 III, 72 | megyének imponált.~Apró, éles szemeivel átfutott az írásokon, azután
88 III, 72 | hamiskásan hunyorított a szemeivel.~- Majd megtanulod azt te
89 III, 93 | bronz színû csõrével, apró szemeivel értelmesen pislog, mintha
90 III, 94 | s hamisan hunyorított a szemeivel.~- Teringette, ezek valóságos
91 III, 94 | odaintette kutyáját, az ránézett szemeivel szelíden és visszajött,
92 III, 100| meglepetve. Rámnézett nagy, kék szemeivel, s pártfogó modorban mondá: »
93 III, 107| nézte vissza a nagy kék szemeivel, s haragosan teremtettézte
94 III, 108| legény, ki majd el-elnyelte szemeivel Széchy Máriát. - Elhoztam
95 III, 127| köhögéstől vérvörössé vált szemeivel gyanakodólag tekinte rám.~-
96 III, 128| ülve nézte õszinte sárgás szemeivel, amint sül.~- Szervusz,
97 IV, 25 | vezér.~Az oligarcha szúrós szemeivel rátekintett, s mogorván
98 IV, 34 | közömbösen nézett szürkés szemeivel majd ránk, majd a málnára,
99 IV, 43 | ravaszkásan hunyorított a szemeivel:~- Hát ön a gyûlésen volt! - (
100 IV, 49 | teheneket.~Hebeley intett a szemeivel az egyik úgynevezett licitánsnak (
101 IV, 52 | istenasszonya lenne a bekötött szemeivel.~Pedig csak egy szemérmes
102 IV, 56 | kiigazítani?~Rám nézett apró kékes szemeivel csodálkozva.~- Hogy a patvarba
103 IV, 57 | Pál.~S már látta is lelki szemeivel azt a pokoli katlant, amelyikben
104 IV, 77 | jelentõségteljesen hunyorított a szemeivel.~- Hogyhogy?~- Asszekuráltassa
105 IV, 80 | derék férj nejének. De a szemeivel egy szomorút hunyorít titokban,
106 IV, 81 | lehûlt ezalatt, s szürke szemeivel elkezdett békülékenyen pislogni.
107 IV, 85 | elõmászik egy gyík, apró szemeivel ránéz Hatvanira.~- Enyim
108 IV, 101| megmaradhat.~A kocsmáros szemeivel hunyorgatott.~- Hát tetszik
109 IV, 122| tesa rám nézett apró szúrós szemeivel, s így szólt kegyesen:~-
110 IV, 146| elõ s apróknak mutatkozó szemeivel nagy kínnal fogdosgatta
111 IV, 146| ment, félénken méregette szemeivel. Zavartan, habozva állt
112 IV, 146| megbotránkozva rivallt rá, szúrós szemeivel átszegezve:~- Miféle szemtelenség
113 IV, 151| mintha habozna. Könnyben úszó szemeivel rám nézett. Szívem hevesen,
114 IV, 152| mintha kifelé húzná a delejes szemeivel.~A lovak andalogva lépkedtek,
|