Rész, Fejezet

  1   1,  2  |          öreg.~- Igen ám, de mikor a szívem reped meg.~- A szíve? -
  2   1,  2  |          élünk. Hogyne repedne meg a szívem, mikor olyan dolgokat értem
  3   1,  3  |               tehát érvényesítem azt szívem meggyõzõdése szerint. Én
  4   1,  8  |            ismerek - kiáltottam föl, szívem nagyot dobbant, s arcom
  5   1,  9  |                Megmondtam neki, hogy szívem nem szabad, hogy Miskát
  6   1,  9  |           tudnám mondani, mit érzett szívem, mikor mellette ültem, mikor
  7   1,  9  |       állapotból. Úrrá akarom tenni.~Szívem hevesen dobbant meg: Boriskámra
  8   1,  12 |     gyermekeim, mindjárt megszakad a szívem…~- Csak ne sajnálja kegyelmed
  9   1,  12 |          sírva fakadt.~- Megszakad a szívem - zokogta -, megszakad.
 10   1,  14 |            ez, de már készen vagyok. Szívem megkeményedett, mint a kõ.
 11   1,  14 |           fog elpusztulni helyettem, szívem elszorult, lelkem háborgott,
 12   1,  14 |             igenis. De most menjünk, szívem, valamerre, ahol cseveghetünk
 13   1,  14 |         akkor egyszerre megdobbant a szívem: »Istenem, hát két ártatlan
 14   1,  19 |             azt mondanám, hogy az én szívem még most is a régiben van.
 15   1,  23 |              s még ma is átmelegszik szívem, ha e tiszta homlokú falusi
 16   1,  23 |           lopva odatekingetni felém. Szívem izgatottan dobbant meg az
 17   1,  23 |         fejével, hogy jól van, az én szívem pedig ugrált örömében, hogy
 18   1,  23 |           behat a csontig, a velõig.~Szívem vadul dobogott s szerettem
 19   1,  23 |              ötletén). Összeszorul a szívem, ha rágondolok, hogy a szabadságideje
 20   1,  23 |              Ejha! (Meg se mozdult a szívem erre a hírre. Hát hova lett
 21   1,  23 |           Hát hova lett az én tavali szívem?) No lám, no lám, és mit
 22   1,  24 |          miként vagy öltözve, Katica szívem, most is azt hiszem, hogy
 23   1,  25 |          nejéhez:~- Útiruhát vegyél, szívem, mert Hamburgba utazunk.~-
 24   1,  25 |         Mindig Amerikáért dobogott a szívem, ahol egyenlõség van és
 25   1,  25 |          virágjaikat öntözték. Az én szívem a virágokhoz húzott.~Ott
 26   1,  26 |          katedrát, ahol a tanár ült.~Szívem meglágyult, elérzékenyedtem,
 27   1,  26 |         meghalni jöttél ide, szegény szívem - mondá csüggedten. - De
 28   1,  27 |             voltam szép?~- Dehogynem szívem, csakhogy akkor haragudtam
 29   1,  27 |              Mimi? Mulass te is, kis szívem. Ki tudja, mit hoz rád a
 30   1,  32 |       Apollónia. Nem is hinnéd, édes szívem. Látod, azokban, amiket
 31  II,  6  |          szeretem. Igen, kisasszony, szívem legszentebb érzelmei önért
 32  II,  15 |              sem kellett több, az én szívem sincs kõbül, s elszorult
 33  II,  17 |               Egyszerre elállt még a szívem dobogása is, s paplanom
 34  II,  17 |       kellett kergetnem... Vérzett a szívem, de »kellett«.~- Vigasztalódjék,
 35  II,  21 |             utolsó vonását, hidegülõ szívem utolsó dobbanását, haldokló
 36  II,  24 |         méltóságod, megesett rajta a szívem. Egy kapu alá hívtam s mondám
 37  II,  25 |           midõn a hajdú beeresztett! Szívem hangosan vert, lélegzetem
 38  II,  34 |         esett, és azt gondolám, hogy szívem megreped a nagy fájdalomtól.
 39  II,  34 |              idegem sem rándult meg. Szívem nyugodtan vert, mint valamely
 40  II,  35 |           halál. Egy szót sem szólt. Szívem mélyébõl sajnáltam õt.~-
 41  II,  36 |            perctõl! Azt hiszem, öreg szívem elég tág arra, hogy mind
 42  II,  43 |           nem bírom eszem, de kivált szívem szerint megválasztani, melyitek
 43  II,  45 |             dolog.~Én addig is az én szívem bálványával éltem, mint
 44  II,  45 |       elõérzetbõl, nem tudtam örülni szívem szerint az én Mimim (mert
 45  II,  46 |              ha hinni merem, hogy jó szívem nem csalók játékszere.~-
 46  II,  52 |             hajlott el s mégis az én szívem csorbult könnyem is utána
 47  II,  67 |          szerelemben, s öreg, kihûlt szívem át- meg átmelegszik ez egyetlen
 48  II,  71 |          róla. Mély bánat emésztett; szívem sajgó fájdalma még holnapok
 49  II,  71 |           kísértetiesen búgott, hogy szívem reszketett tõle; - tudtam
 50  II,  80 |      parancsolást, mely az én szilaj szívem érzelmeit tette papírra,
 51  II,  80 |       idejöttem. Rám nézett. Éppen a szívem tájára esett pillantása.
 52  II,  85 |             kedves emlékek szálaival szívem sebesebben dobog, ellágyul.
 53  II,  87 |            lepke volt?~- Láttam, kis szívem.~- De hát, mamám, minek
 54  II,  88 |              sült ki csak, mikor már szívem megszerette õket, hogy a
 55  II,  89 |        mûködésétõl buzdíttatva írtam szívem vérével, édes ábrándokkal.~
 56  II,  91 |              kevélységemben. Ugrálj, szívem, nagy örömemben vigyázz,
 57  II,  99 |         kinccsel. Szinte érzem, hogy szívem dagad, sebesebben ver tõle.~-
 58  II,  101|        lestem, meg fogja-e kérdezni, szívem dobogása halkabb lett.~A
 59  II,  109| elszenderültél? No, csak aludj, édes szívem.~Nagy szemeket meresztettem.
 60  II,  114|          díványra rogyva sírtam, s a szívem majd megszakadt attól, amit
 61  II,  114|             kocsistól a postára stb.~Szívem elszorult az önvád miatt
 62  II,  118|          kapuja be van csukva.~Az én szívem megnyílik elõtted, Dénes,
 63  II,  130|     fölkapaszkodhattam egy kupéba.~A szívem zakatolt, a fejem zúgott...
 64  II,  140|                 csendült meg lüktetõ szívem mélyén egy titkos hang. -
 65  II,  140|              megrázta kezemet. Az én szívem pedig úgy zakatolt, mint
 66 III,  1  |              nem, akkor… akkor, ha a szívem megszakad is, dobja el azt
 67 III,  2  |              valahonnan. Úgy dobog a szívem, ha vajon eljön-e? Már csak
 68 III,  2  |           bágyi patak, mintsem az én szívem tõled elfordul.«~- A Bágy
 69 III,  2  |     odaveszett.~- Mondjad csak, édes szívem - faggatja Filcsikné -,
 70 III,  14 |          éhségtõl.~Nagyon megesett a szívem a szegény Hiripin. Hiszen
 71 III,  28 |           fogódzva, fogaim vacogtak, szívem összeszorult. Hallottam
 72 III,  28 |      összeszorult. Hallottam a saját szívem dobogását s néha-néha egy-egy
 73 III,  45 |             is fenyegetett ökleivel.~Szívem hangosan dobogott, elsápadtan.
 74 III,  45 |              adtad!… Nem küldtem én, szívem, egy lelket sem!~- Pedig
 75 III,  66 |            hátán s összerázkódott.~- Szívem már rég kemény kova - dünnyögé
 76 III,  87 |        huszárral a bakon. Repesett a szívem, mikor felültünk. A nagy
 77 III,  87 |             és lesütöttem szemeimet, szívem pedig elszorult. S amint
 78 III,  87 |             Egész testem lúdbõrzött, szívem összeszorult, s asztalomba
 79 III,  127|           kevélységtõl duzzadozott a szívem. Mégis csak gavallér ember
 80 III,  148|           nap alatt. Hazudnak. Az én szívem tele van azzal, és nincs
 81  IV,  1  |     úgynevezett ábrándos ifjak közé. Szívem már mozgott, de a mozgalomnak
 82  IV,  2  |               és meghallgatnának, be szívem szerint mondanám el, miként
 83  IV,  13 |            öngyilkos - gondoltam, és szívem háborogva nagyot dobbant.~
 84  IV,  55 |         szekér, mindég megremegett a szívem, hogy a vasláda kiszalad
 85  IV,  69 |              Bulykainé!~Megdobbant a szívem. Ah, a Bulykainé! A nimbusz,
 86  IV,  73 |          boldog mosollyal.~- Örülök, szívem, hogyne örülnék.~- Úgy,
 87  IV,  79 |          maszlag. Szemeim ragyogtak, szívem hangosan dobogta.~És ebben
 88  IV,  80 |           jut eszébe.~- Jól van hát, szívem - szól kissé bánatos hangon. -
 89  IV,  80 |       beföllegzett.~- Hogy mulattál, szívem? - kérdi aztán elõzékenyen.~-
 90  IV,  80 |              valóságos spádét.~- Ez, szívem? Hadd lám. Ez egy ordénáré
 91  IV,  83 |          gróffal, egy igazi gróffal. Szívem lázasan dobogott, a félelem
 92  IV,  97 |               Mondd meg, beszéld el, szívem, ki vert meg, mindjárt kiásom
 93  IV,  97 |         egész. Most is összeszorul a szívem…~- Jól van, kedves Gábel
 94  IV,  97 |             Én ösmerem, én hordtam a szívem alatt.~- Nonono - csillapítá
 95  IV,  97 |             belõlünk.«~Azt hittem, a szívem hasad meg. Szinte megörültem,
 96  IV,  97 |        csókolta…~- Ne sírjon, kedves szívem. Magácska a legnemesebb
 97  IV,  117|       reszketett a dühtõl.~Ránéztem. Szívem megdobbant. Olyan szép volt,
 98  IV,  120|           regényhõsnõnek teremtette.~Szívem megdobbant, mikor megpillantottam.
 99  IV,  120|      fürdõház háta mögött terült el. Szívem tele volt szerelemmel iránta.
100  IV,  120|       gazembert pláne a hátán cipel.~Szívem összeszorult. A vén boszorkány
101  IV,  121|            megfojt? Vigyázz magadra!~Szívem összefacsarodott, és a félelem
102  IV,  128|    mutatkozni.~De bezzeg megdobban a szívem a kevélységtõl, ha egy-egy
103  IV,  128|             keseredve, azt hittem, a szívem hasad meg az én Eszterkém
104  IV,  128|         kilincs, s megnyílt az ajtó. Szívem megdobbant. Üde fuvallatot
105  IV,  130|       pattogó ostorral, megdobbant a szívem: »Oh, be jó volna kocsisnak
106  IV,  132|          recept, az elsõ honorárium…~Szívem dobogni kezdett. Hazasiettem.
107  IV,  142|              meg se moccantak többé.~Szívem nagyot dobbant, a kakas
108  IV,  148|            is? Az én dolgom az, ha a szívem megszakad is…~- De azt már
109  IV,  150|          Értem önt, szegény asszony. Szívem vérzik. Oh, én ismerem a
110  IV,  151|           úszó szemeivel rám nézett. Szívem hevesen, féltékenyen vert.
111  IV,  152|              Oh, mindjárt meghasad a szívem…~- Megszólalt? No, hála
112  IV,  152| halántékomhoz kaptam, megdörzsöltem, szívem erõsen kezdett dobogni,
113  IV,  152|            magamban, mert bár fájt a szívem megszokott otthonomat itt