Rész, Fejezet

  1   1,  28|              Számítsa fel a dolgokat, Aladár! (Minden pincért Aladárnak
  2  II,  3 |            Baroghi Aladáréknak, mikor Aladár úr saját unokaöccse, felesége -
  3  II,  3 |              nem a csinos Kádas Laci, Aladár legkedvesebb pajtása, ki
  4  II,  3 |        ennyire nem gondoltam. Szegény Aladár! Talán még nem is tudja.~-
  5  II,  3 |     értekezleten részt vettek Baroghi Aladár és Kádas Laci is.~Szép férfiú
  6  II,  3 |       tüntetett ki egyet sem. Baroghi Aladár pedig éppen ellenkezõleg
  7  II,  3 |        hagyott volna az apám.~Baroghi Aladár azonban nemcsak úr volt,
  8  II,  3 |              mosolygott:~- Nem lehet.~Aladár is sietett marasztalni kedves
  9  II,  3 |                  Ugyan kinek? - kérdé Aladár kíváncsian.~- Nagy titok
 10  II,  3 |         gúnyolódék egy másik.~Baroghi Aladár zavarral jártatá körül tétovázó
 11  II,  3 |             szívességét... - hebegett Aladár.~- Sose köszönd. Mindennapi
 12  II,  3 |              keresünk csomót a kákán.~Aladár még jobban elvörösödött,
 13  II,  3 |       rókatorkos mentéjének gallérját Aladár vonagló ujjaiból, nagy komótosan
 14  II,  3 |               arat, ahova nem vetett.~Aladár görcsösen szorította össze
 15  II,  3 |             azt mondták, hogy Baroghi Aladár okos ember, de néha összebeszél
 16  II,  3 |              Egy kis érvágás - felelt Aladár oda sem nézve.~A két fiatalember
 17  II,  3 |             észre nem veszik.~Baroghi Aladár pedig, hogy szórakozottságát
 18  II,  3 |              amik a velõt rázzák meg.~Aladár hiába erõltetett nyugodtságot:
 19  II,  3 |           saját szeszélye után indul.~Aladár felugrott a kártyaasztal
 20  II,  3 |            megfogta karjánál.~- Hahó, Aladár!... Hová szaladsz? Ne nevettesd
 21  II,  3 |              szolgálatomat...~Baroghi Aladár fájdalmasan felszisszentett;
 22  II,  3 |          friss havon a belsõ udvarba. Aladár azt súgta Palkónak, hogy
 23  II,  3 |             azt már bizonyosan tudom.~Aladár bámulva nézett öreg szolgájára;
 24  II,  3 |             Én szeretem a becsületet.~Aladár egy könyût vett észre az
 25  II,  3 |           szemében.~- Jól van - szólt Aladár kétségbeesetten. - Kend
 26  II,  3 |           ablakpárkányzatig, míg lent Aladár fogta a lajtorja végét.
 27  II,  3 |            Parancsolom! - rivallt fel Aladár indulatosan.~- Már mint
 28  II,  3 |  gyönyörûséges szép asszonyszemély...~Aladár, mint a meglõtt oroszlán,
 29  II,  3 |         lépcsõ ki volt még világítva.~Aladár önkéntelenül pillantott
 30  II,  3 |            tartva rohant onnan eléje: Aladár is összeszorítá öklét, feléje
 31  II,  3 |                Mari! Mari! - kiáltott Aladár utána szaladva.~Laci felugrott
 32  II,  3 |              s jóízû nevetéssel állta Aladár útját.~- No, csakhogy már
 33  II,  3 |               Nem adom egy paripáért.~Aladár azzal felelt, hogy kisütötte
 34  II,  3 |       nyugalommal.~S a szelíd Baroghi Aladár kéjes gyönyörrel nézte:
 35  II,  3 |               bágyadt hangon:~- Ejnye Aladár, de bolondokat csinálsz,
 36  II,  3 |    összeszorított fogai közt.~Baroghi Aladár gyûlölségteljes tekintetet
 37  II,  3 |               Hol az asszony? - kérdé Aladár dörgõ hangon.~- A nagyságos
 38  II,  3 |         feleli a szobalány dideregve.~Aladár oda sietett.~Istenem, milyen
 39  II,  3 |               a bosszú!~Ah, a bosszú!~Aladár ereje visszatért e gondolatra,
 40  II,  3 |          homályos éji lámpa világítá.~Aladár lábai legyökereztek, midõn
 41  II,  3 |         szokottnál erõsebb lélegzete.~Aladár agyán egy irtózatos gondolat
 42  II,  3 |               szemeit.~- Itthon vagy, Aladár? Soká vártalak este.~Aladár
 43  II,  3 |           Aladár? Soká vártalak este.~Aladár meghatva fordítja el sápadt
 44  II,  3 |            Találd ki, hogy kicsoda...~Aladár nem felelt.~A kis barna
 45  II,  3 |               kópé az a Laci!~Baroghi Aladár egész testében elkezdett
 46  II,  3 |             Aladárra a fehérruhás nõ.~Aladár pedig felnyitotta szemét,
 47  II,  3 |           csak nézte, nézte szomorúan Aladár urat sokáig, becsületes
 48  II,  9 |             sor fehér gyöngyöt mutat. Aladár szereti úgy. A gömbölyû
 49  II,  9 |              de sokkal méltóságosabb. Aladár legalább úgy találja. Homloka
 50  II,  9 |          lefelé. Ez különös ugyan, de Aladár éppen ezt a különösséget
 51  II,  9 |             Mert nem lehetetlen, hogy Aladár kedve ellen semmit sem tesz
 52  II,  9 |            csügg le a nagy medaillon. Aladár haja van benne. Kezében
 53  II,  9 |          cvikker. Azt már nem szereti Aladár. Hanem juszt, azért is.~
 54  II,  9 |         jusson. Az az õ egész világa.~Aladár is szerette Lórikát. Volt
 55  II,  9 |               még hibái is elragadók. Aladár is éppen úgy szerette, mint
 56  II,  9 |           aztán »nyílt felpattanása«.~Aladár nem tartozott a kimustrálandó
 57  II,  9 |           boldog arccal nyújtja kezét Aladár felé, aki egy közönséges
 58  II,  9 |              is nagyon megtetszett az Aladár ideálja. Hogyne! mikor olyan
 59  II,  9 |              porosz szabású arca van. Aladár nem vette neki rossz néven,
 60  II,  9 |         nagyságos mama segített neki.~Aladár már többé nem volt derék,
 61  II,  9 |              Lórikához illõ võlegény; Aladár »lump« volt ezentúl a mama
 62  II,  9 |             már a jegygyûrû s amelyik Aladár felé van nyújtva a szép
 63  II,  9 |              hír befutotta a vidéket. Aladár elbúsult rajta és elkezdett
 64  II,  9 |               sok szeszesital, amitõl Aladár szemei beestek, kék karikák
 65  II,  9 |            akár szülei, akár idegenek Aladár viselt dolgairól; hiába
 66  II,  9 |              õ sem fog hallani semmit Aladár felõl, sem az felõle. Az
 67  II,  9 |             azt a levegõt színi, amit Aladár szí. A lehelet elröpül,
 68  II,  9 |          miriádnyi levegõrészek közé. Aladár azt lélegzi be: õ is viszont.
 69  II,  9 |       odadobta a levelet az asztalra.~Aladár odatekintett részegségtõl
 70  II,  9 |         vigyen el, ha nem te vagy az, Aladár. Szervusz! Ülj le!~Aladár
 71  II,  9 |             Aladár. Szervusz! Ülj le!~Aladár nem várta be a kínálást,
 72  II,  9 |             hát hol a pokolba jártál?~Aladár leverte elõbb szivarjáról
 73  II,  9 |               az életbõl. A medaillon Aladár hajával most is ott függ
 74  II,  9 |               látott diagnosztizálni.~Aladár soká nézte a képet, egy
 75  II,  24|               senki más, mint Kerecsy Aladár.~A karikatúra alatt ott
 76  II,  24|         hiszen az öreg Kerecsy János (Aladár nõtlen nagybátyja) is majd
 77  II,  24| költségeskedés mindennemû pörös lépés Aladár ellen.~Csak egy-egy, a viszonyokkal
 78  II,  24|            néha, hogy keresztülhajtja Aladár ellen a pört valamennyi
 79  II,  24|               mindezek dacára Kerecsy Aladár közszeretetben és tiszteletben
 80  II,  24|               is tudja mindenki, hogy Aladár egyike a legképzettebb fiatalembereknek,
 81  II,  24|               háromszázezer forintot, Aladár fogja örökölni. Az ugyan
 82  II,  24|          Arany Cérna« falazatán. Maga Aladár nevetett rajta legjobban.
 83  II,  24|            kérdezõsködni:~- Hát az az Aladár gyerek él-e még? Hol van,
 84  II,  24|              kizsákmányolni.~- Nos?~- Aladár úr írnok akar lenni a királyi
 85  II,  24|           keresni õnagyságát, Kerecsy Aladár urat, és tudtára adja, hogy
 86  II,  24|            feladta, õnagysága Kerecsy Aladár úr azonban azt üzente, hogy
 87  II,  24|              rendinek, ha a nagyságos Aladár úr jönne át.~- Vén szamár!
 88  II,  24|               semmi titkolni valójuk.~Aladár ott ült a kopott bõrdíványon,
 89  II,  24|     aranyfürtös feje lágyan hajolt az Aladár vállára. Mûvészecset arannyal
 90  II,  24|           mintát.~- Bon jour mon cher Aladár! - kiáltá a belépõ fõispán.~-
 91  II,  24|            Uram! - mondá indignálódva Aladár.~- Sose nehezteljen nagyságod.
 92  II,  24|           elbûvölve ennyi szépségtõl.~Aladár eléje lépett, kezén fogta
 93  II,  24|      fölemelkedett, meghajtotta magát Aladár elõtt hidegen és azt mondta
 94  II,  24|                  Jó éjszakát, Kerecsy Aladár úr, volt szerencsém.~Azzal
 95  II,  24|              hivatalos lapban Kerecsy Aladár kineveztetése írnokká.~Ennek
 96  II,  24|        hivatalos lapban, hogy Kerecsy Aladár kineveztetik a törvényszék
 97  II,  24|             alatt sok volt egyszerre. Aladár, a volt fõispán fia, az
 98  II,  24|          aztán harmadnapra ugyanaz az Aladár, ez a huszonnyolc éves,
 99  II,  24|              meg. Másutt nincs olyan!~Aladár pedig mosolygott és boldog
100  II,  24|           mondta, hogy meg fog halni.~Aladár egyszer meg akarta látogatni
101  II,  24|               odabent, hogyan kellene Aladár számára megmenteni a méltóságos
102  II,  24|            abban állapodtak meg, hogy Aladár vegye el azonnal a Clementine
103  II,  24|              fog itt minden történni! Aladár bizonyosan rááll. De hogyisne
104  II,  24|            Aladárért.~Negyedóra múlva Aladár megérkezett. Sárika egy
105  II,  24|                Nem fogadom el - mondá Aladár szilárdan. - Én már le vagyok
106  II,  24|               rajta.~- Mindent tudok, Aladár. Ön úgy cselekszik, mint
107  II,  24|               az urakat és a grófnõt.~Aladár hátratántorodék meglepetésében.
108  II,  24|               beteg. - Jöjj közelebb, Aladár. Meggondoltam a dolgot.
109  II,  24|         Köszönöm, János bácsi - mondá Aladár könnyes szemmel.~- Semmit
110  II,  24|           nincs szükségünk - esengett Aladár.~- De már azt a bolondot
111  II,  24|             is tette meg, hanem midõn Aladár s menyasszonya távoztak,
112 III,  33|              milyen csendes vagyok.~- Aladár, maga bolond. Mondom, nincs
113  IV,  6 |              el egy percig, mígnem az Aladár fiú közberikácsolt:~- Egy