Rész, Fejezet
1 1, 1 | társa dömöcköli, egy öreg, õsz hajú embert, aki kezét összetéve
2 1, 1 | öregember hátrasimította õsz hajfürtjeit és nyugodtan
3 1, 1 | egyet csavarintva lekonyult õsz bajuszán. Szegény bajusz!
4 1, 3 | különbséggel, hogy most már õsz haj árnyékolja be értelmes,
5 1, 3 | nagy nyugalommal megsimítva õsz haját.~- Nagyságos uram!
6 1, 4 | beszélt.~Kalapját levette õsz fejérõl és bátran tekintett
7 1, 5 | meg szájában. Legfelebb az õsz Kelemen bácsi emlékszik
8 1, 9 | öreg ember volt, egy-két õsz hajszál lengett csak fején,
9 1, 9 | fürtei beárnyékolták.~Az õsz Bornemisza István fölemelkedett
10 1, 9 | lett a ránc e szavakra. Õsz szemöldei összehúzódtak
11 1, 9 | Boriska, mennyire szerette!~Õsz fejét lehajtotta szomorúan,
12 1, 12 | összetöpörödött anyóka haldokolt.~Õsz volt a haja és szemöldöke,
13 1, 14 | ott találta õgyelegni az õsz öreg kertészt, Gvidót.~-
14 1, 14 | a bíró elé vezették. Az õsz Celini Marius volt akkoriban
15 1, 14 | nem nyúlok hozzá többé.~Az õsz Celini elsápadt dühében.~-
16 1, 14 | jóváhagyólag integetett õsz fejével.~- Sajátságos eset.
17 1, 15 | érseki székbe, melyhez az õsz haj is tapasztalatokért
18 1, 15 | elröppent, és egy-egy fej õsz, ráncos, vagy piros, kevély
19 1, 15 | Gyõr felé húzódnék hadaival õsz táján, meglátogatta volt
20 1, 16 | második csoportját is.~Az õsz Nóga István mondott néhány
21 1, 17 | tallérral tartozott Kaszperek õsz óta. De engem is elkapott
22 1, 19 | hanem az elsõ szerelemé. Az õsz utolsó sugára a tavasz elsõ
23 1, 19 | Mennydörgettét! - mondta az õsz hajú Brunszvik. - Bár addig
24 1, 23 | apókám elmosolyodott az õsz bajusza alatt édesdeden,
25 1, 23 | beletaszít az õszbe, s az õsz felmordul: »Adós, fizess!«~
26 1, 23 | szép tájékban, melyet az õsz bús fénye öntött el már.
27 1, 25 | öreg úr, mert már bizony õsz ember (sok víz lefolyt azóta
28 1, 26 | magyar étel. A kappant, õsz évadja lévén, a fácán helyettesíté,
29 1, 26 | öreg béres megpödörgette õsz bajuszát, mialatt megállítá
30 1, 26 | növényzet, csak a Formint õsz hajszálai, amiket szeretnek
31 1, 27 | Balassák sohase sietnek.~Az õsz hajú szolga a fejét rázta
32 1, 29 | mi lenne - pattant fel -, õsz elején erre vándorolnak
33 1, 31 | veréb, egy teljesen fehér, õsz veréb, mintha bemeszelték
34 1, 31 | elhomályosították a könnyek, s õsz fejét lehajtván a ponyvára,
35 1, 31 | belép, lekapja a kalapját õsz fejérõl az ajtóban, aztán
36 1, 31 | egy szomorú.~Szép, hosszú õsz volt, Kálmán-napkor Kosztohay
37 1, 32 | a gazdasághoz, elküldte õsz táján Pirkendorfba néhány
38 1, 33 | fájt neki, mert nem rokon), õsz hajak jelentek meg a fején (
39 1, 33 | Hozta isten, hozta isten!~Az õsz Rédeky Gábor pedig lekapván
40 1, 35 | hüledezett a báró, és õsz hajszálai megnedvesedtek
41 1, 35 | ült. Sóhajtozott, hogy az õsz még milyen messze van. Szerette
42 II, 2 | hogy - megölelhesse.~Az õsz vezér ez, akit minden nemes
43 II, 2 | legelsõ sorban lehet látni egy õsz, mosolygó alakot - Gaillard
44 II, 2 | maga is ellágyult, mikor az õsz férfiú kezét szorítá meg:
45 II, 5 | ki és megcsavarta hosszú õsz bajuszát.~- Muszáj voltam
46 II, 5 | neheztelve húzogatta fel vastag õsz szemöldeit.~- Micsoda betévedés?
47 II, 7 | az a sûrû, tisztességes õsz szakáll, az a hegyesre fent
48 II, 7 | bekövetkezik az a nap is, amikor az õsz veréb helyét vidám fecsegõ
49 II, 7 | még a nép bálványa, az õsz alispán sem fogja bírni
50 II, 24 | vén huszár megsodorintá õsz bajszát, fejet csóvált,
51 II, 26 | hanem megperzselte tisztes õsz szakállát és szétrobbantá
52 II, 26 | még mindig nyájas, bár már õsz hajfürtökkel, angyali arcával,
53 II, 29 | ablakmélyedésben. Az nagyot bólint õsz fejével, s az õ tisztes
54 II, 35 | kandallón két-három hosszú, õsz, és véres emberi hajfürt,
55 II, 74 | ruháját a fehérrel, amint az õsz jõ, vagy a tél.~Nos, én
56 II, 85 | ujjaival megsimogatva gyér õsz haját, mely hátulról egy
57 II, 102| szeretnie.~S amint tovaszáll, õsz dermesztõ szelét nem várva,
58 II, 113| Pál.~Magas, karcsú ember, õsz hajjal, arisztokratikus
59 II, 123| guggolt hosszú, összekuszált õsz hajjal, görcsösen kapaszkodva
60 II, 123| lábait.~Nem is nyugodott. Az õsz végével, körülbelül október
61 II, 129| csodálkozva csóválta meg õsz fejét: »Szép asszony volt
62 II, 134| fel legelõször egy öregúr õsz fejjel, apró, szúrós szemekkel.~
63 II, 140| kutyaizzasztó nyarat követi az õsz. Istenem, hiszen azt valóban
64 II, 140| volt, most már teljesen õsz; a járása, jóságos, igénytelen
65 III, 1 | nyolcvan éves aggastyán, hosszú õsz szakállal, tar fejjel, holnap
66 III, 1 | apjának, ne csúfolja meg õsz fejemet!~- Vigyázz, ne hamarkodd
67 III, 1 | nõtt ott s mely mint egy õsz hajszál teng kopasz lapályán,
68 III, 2 | a temetõ-árokba.~Ez úgy õsz elején volt. Kemény, makacs
69 III, 2 | az állán öt darab hosszú õsz szõrszál meredezett, még
70 III, 2 | sírást és bámészan nézte õsz haját, hosszú fehér szakállát.
71 III, 4 | Palyust temették.~Ez úgy õsz elején történt. Kemény,
72 III, 4 | az állán öt darab hosszú õsz szõrszál meredezett, még
73 III, 12 | örültek, tavasz elejétõl õsz végéig, amint kikelt, nõtt,
74 III, 15 | öregség súlya alatt, s egy õsz szakállú szolga hozta utána
75 III, 17 | különösen feltûnt egy merõ õsz aggastyán élénk fekete szemekkel
76 III, 21 | mondá akadozva, félénken és õsz haját piszkos kezével hátrasimította.~-
77 III, 23 | nemes levette a kalapját. Õsz hajszálait a szellõ lengette.~
78 III, 40 | meg is látszik aztán úgy õsz elején ez utazásuk nyoma
79 III, 49 | huszárját.~Ambrus megsodorta õsz bajuszát s ravaszul kacsintott:~-
80 III, 65 | megállott újra, lecsüggesztvén õsz fejét komoran - hátha gyors
81 III, 66 | összerezzent… Mereven bámult az õsz nagy úrra.~- Még a királynál
82 III, 66 | Légy itt mához két hónapra õsz elején. Akkor lesz a lányom
83 III, 81 | adnának szállást reggelig.~Az õsz gazda a kezén fogta nyájasan,
84 III, 83 | aggastyán. Tizenkét éves korában õsz hajszálak voltak a fején.~
85 III, 97 | E hangra kapkodni kezd õsz fejével: »Hogyne, hogyne!«
86 III, 97 | lopva megsodorintotta tömött õsz bajuszát. - Csak nem tán?~-
87 III, 99 | elkeseredetten borzolgatja õsz haját, amint odahallik az
88 III, 113| észre ne vegye a gazda.~Õsz felé vígan ballag haza Matyej.
89 III, 123| aztán visszatért többnyire õsz végén, elfáradva és mégis
90 III, 148| kocsin érkeztek. Vele van egy õsz öreg úr is. Azt mondják,
91 IV, 7 | Van még egy - mondá az õsz major domus könnyezve.~-
92 IV, 12 | egyszerre belép egy idegen õsz ember, s így szól, könyökével
93 IV, 12 | elvitték a királyi palotába. Az õsz ember ott volt még, s az
94 IV, 22 | VÁROSUNK ATYÁI~1885~Egy õsz hajú aggastyánt láttam egy
95 IV, 32 | Helyesen, édes lányom.~Az õsz pap szeretetteljesen simogatta
96 IV, 32 | születtem, börtönbe vittem saját õsz apámat, a võlegényemet!
97 IV, 39 | isten áldását.~Elmúlt az õsz egészen, a tavasz is beköszönt,
98 IV, 41 | benõtte a szõr, a lábain, noha õsz évadján vagyunk, vastag
99 IV, 57 | csóválta, egyre csóválta az õsz fejét, s haragosan csapkodott
100 IV, 69 | várt, egy rövidre nyírt õsz hajú, alacsony termetû,
101 IV, 101| csörgött-csacsogott, és mert õsz eleje volt, ringatta, vitte
102 IV, 108| vádol.~- Öreg ember vagyok, õsz hajam van, kétszer gondolom
103 IV, 119| félóra múlva arra ment egy õsz ember, s kérdezte, miért
104 IV, 122| elõlépett egy fehér ember õsz hajjal, õsz szakállal: úgy
105 IV, 122| fehér ember õsz hajjal, õsz szakállal: úgy nézett ki
106 IV, 122| vezettetem.~Erre kiderült az õsz férfiú arca és örömmel felelt:~-
107 IV, 122| hogy nyoma se maradjon.~Az õsz ember tiltakozó kézmozdulattal
108 IV, 126| lakott a litvai kastélyban. Õsz haja volt és két szeme (
109 IV, 132| nyílhatatlan táblájú ablakokat õsz végén körültapasztják télire,
110 IV, 142| vallja: Múlt évben körülbelül õsz elején a szomszéd helységben
111 IV, 145| egyszer csak bezáródtak õsz szempillái; öreg szemeit
112 IV, 146| egy darabon a fürdõig. Az õsz hangulatos köde borongott
|