Rész, Fejezet
1 1, 5 | nem fog rajtok, mint a Bém apó köpenyegén.~Ezt már nem
2 1, 9 | Hogy vegyül kend ide, öreg apó? Mi járatban van kend?~-
3 1, 11 | lehet, mint egy pápa.)~Az apó arcán sajátságos kéjérzet
4 1, 11 | de nincsen vége!~- Igaz, apó! A végét nem lehet látni,
5 1, 11 | no?~- Hát mit tegyünk, apó? - kérdé Tereskey szelíden
6 1, 11 | Isten áldjon meg hát, apó! Friss jó egészséget kívánunk -
7 1, 12 | szegények fuvarosa«, Pizsera apó, aki bizonyos fogadás folytán
8 1, 12 | Evett egy este.~Pizsera apó magánkívül lett dühében,
9 1, 12 | marja a torkotokat!«~Pizsera apó szállította Dobosékat Szegedre,
10 1, 12 | hogy élnek. De Pizsera apó mindenféle nemes gerjedelmet
11 1, 12 | legyen boldog!~Pizsera apó maga is ellágyult, s szemére
12 1, 12 | nyolcvanan, az öreg »Jóska apó« vezette õket, a legöregebb
13 1, 12 | Hajrá! - kiáltá Jóska apó azokra, akik a számerõt
14 1, 12 | jó óra múlva, ahogy Jóska apó mondta. Kit megöltek, kit
15 1, 12 | fülig vörösödött, Jóska apó pedig kíváncsian kérdezte:~-
16 1, 12 | Az ám? - hitetlenkedék az apó. - Nem lehet az!~- Hogy
17 1, 12 | csettentett nyelvével Jóska apó -, elviszem haza az anyjukomnak.~
18 1, 12 | Hogy hívják?~- A »József apó«.~- Mi baja lehet az öregnek? -
19 1, 15 | származású kertész, Poven apó, sokszor bottal páholta
20 1, 15 | ami máskor, hogy Poven apó iramodott a kis dezentor
21 1, 15 | kavicsos utakon a vén Poven apó.~Nem kellettek neki az új
22 1, 15 | ráveti sugarait a Poven apó kopasz fejbúbjára, s verejtékcsöppeket
23 1, 17 | megint megfordult (Mutsanek apó látta) s egyenesen Matuska
24 1, 24 | barátságosan. »Jó napot, Königgrätz apó. Szervusz, öreg Königgrätz.
25 1, 24 | Hogy van, édes Königgrätz apó?« (A méltóságos kamarás
26 1, 24 | voltak a bútorok. Königgrätz apó mondotta is egypárszor magyarázatul:~-
27 1, 24 | Larisch-Moenich!~- Ösmerte, Königgrätz apó? - kérdezte báró Kramly.~-
28 1, 24 | sajnálkozik?~Königgrätz apó fölpattant, sárga szemei
29 1, 24 | lesz - hagyta rá Königgrätz apó, ki a köszvényes lába dacára
30 1, 24 | bemutatáson, mire Königgrätz apó elkiáltotta magát élénken:~-
31 1, 24 | alter Stefi?~Königgrätz apó sietett tiltakozni.~- Ozaj
32 1, 24 | holdvilágot?~Königgrätz apó rászólt a feleségére kedélyesen:~-
33 1, 24 | kiáltott föl Königgrätz apó vidáman, mikor már emelkedni
34 1, 24 | Königgrätz apótól? De az apó vidáman dörzsölte a kezeit. »
35 1, 24 | újra visszatért Königgrätz apó diadaltól ragyogó arccal,
36 1, 24 | Nos, uraim - kezdé az apó és a szemei csillogtak és
37 1, 24 | meg - folytatá Königgrätz apó zavartalanul -, az asszony
38 1, 24 | Sipeky.~Maga Königgrätz apó is ellágyult s valamit morzsolgatott
39 1, 24 | korban.~- Éljen Königgrätz apó! Éljen! Éljen!~Magamat is
40 1, 24 | olvasni, mint írni.~Königgrätz apó majd a gyerekekhez rohant
41 1, 24 | jedno - hagyta rá Königgrätz apó. - A korhelyeknek igazuk
42 1, 24 | kezdte aztán maga Königgratz apó, öregesen aprózva Szlimóczkynéval,
43 1, 24 | elbúcsúzzanak.~Königgrätz apó éppen akkor adta ki a parancsokat,
44 1, 24 | nevettek, de Königgrätz apó türtõztette magát és gyöngéden
45 1, 24 | kászmálódni; ámbár Königgrätz apó és a neje akkor is rimánkodott,
46 1, 24 | Dehogy, dehogy.~Königgrätz apó minden órát megállíttatott,
47 1, 25 | élt és virított, hogy Tél apó aztán a vállára vehesse
48 II, 2 | A KEDVES GAILLARD APÓ~- Eredeti elbeszélés -~1871~
49 II, 2 | 1871~Az öreg Gaillard apó ott lakott volna múlt nyáron
50 II, 2 | gomblyukban.~Ilyen volt Gaillard apó. Aki nem hiszi, kérdezősködjék
51 II, 2 | mellén.~Az öreg Gaillard apó naponként eljárt nézni tanítványait
52 II, 2 | madame, - szólt Gaillard apó Dumont asszonyhoz, a kávémérés-tulajdonosnõhöz.~
53 II, 2 | állnak az ügyek, Gaillard apó? - kérdé egy barna, ajánló
54 II, 2 | kedélyes ötletekben.~Gaillard apó kivette tobák-pikszisét
55 II, 2 | monsieur, - szólott Gaillard apó egyet köhintve. - Hanem
56 II, 2 | Comique-ban sem, mint Gaillard apó szavain.~- Negatív vagyon!...
57 II, 2 | sohasem vénül meg, Gaillard apó.~- Sohasem komolyodom meg,
58 II, 2 | kissé.~- És aztán?~Az öreg apó felhajtotta poharából a
59 II, 2 | ott leszek akkor.~Gaillard apó a zsebkendõjével megtörülte
60 II, 2 | üzletfogásokat. Ahova Gaillard apó jár, oda igen sokan járnak
61 II, 2 | Hanem a szegény Dumas apó bizony nem ért rá bevárni
62 II, 2 | beteg. Úgy van, a szegény apó rosszul lett s alkalmasint
63 II, 2 | folytatá:~- Szegény Gaillard apó!... Áldja meg az isten,
64 II, 2 | mint egyébkor; Gaillard apó távozása valóságos ûrt hagyott
65 II, 2 | Rossz hírek jöttek, Gaillard apó! Párizst nemsokára kiéheztetik.~-
66 II, 2 | kiáltá:~- Éljen Gaillard apó!~A parancsnok feltûzé az
67 II, 2 | a haza hálájára.~Az öreg apó udvariasan meghajtá magát,
68 II, 2 | bolondságon jár az eszed.~Gaillard apó azzal felelt, hogy eldúdolt
69 II, 2 | volt a küzdõk közt Gaillard apó is: öreg keze egy cseppet
70 II, 2 | húzott elég kapcát, Gaillard apó? - mondák a nevetõ kompánia
71 II, 2 | Finomul hord...~- Várjon csak, apó... Hátha elfagy a lába?
72 II, 2 | zászlót. Éljen Gaillard apó!~E percben egy golyó éppen
73 II, 2 | meg a szép szót.~Gaillard apó egészen elõre fúrta magát,
74 II, 2 | zászló elbukott.~Az öreg apó mosolyogva hunyorgatott
75 II, 2 | nem soká feküdt a Gaillard apó lelkén ez a borzasztó dolog,
76 II, 2 | vitték el a haldokló Gaillard apó mellett, s az fel is nézett
77 II, 2 | kötözni sebét, hanem az öreg apó mosolyogva utasítá vissza:~-
78 II, 2 | Õszintén ajánlhatom.~Gaillard apó mindinkább halványodott,
79 II, 2 | Itt nyugszik Gaillard apó. Alkalmasint meghalt, mert
80 II, 82 | suhanc az apjának: Hej, apó, mikor lesz az a nap, hogy
81 II, 99 | Kark, - gúnyolódék Kark apó életpárja, amint Edithet
82 II, 99 | Mi baj? - kérdé Kark apó, nem minden ijedség nélkül.~-
83 II, 99 | gyakorlati! - dünnyögé Kark apó behúzódva.~- Úgy, úgy, paróka
84 II, 99 | csalódtak, mert bizony csak Kark apó sompolygott be a maga lassú
85 II, 123| öreg unokái. Hej, Kampós apó, ébredjen, nyissa fel a
86 II, 127| kisasszony! - gúnyolódék Bodner apó életepárja, amint Marit
87 II, 127| gyakorlati! - dünnyögé Bodner apó behúzódva.~- Úgy, úgy, paróka
88 II, 127| mert bizony csak Bodner apó sompolygott be a maga lassú
89 III, 2 | borús még, akár a Bizi apó arca, ki meghajolva, ingadozó
90 III, 2 | én kontómra! - mondá Bizi apó.~Filtsik megnézte a gyereket
91 III, 2 | eloszlottak a felhõk. Mikor Bizi apó kilépett az udvarra, a napfény
92 III, 2 | túl van a veszélyen.~Bizi apó hálateljesen nézett föl
93 III, 5 | borús még, mint a Bizi apó arca, ki ingadozó léptekkel,
94 III, 5 | Menjünk innen… - mondá Bizi apó összeszedve magát.~- És
95 III, 5 | kiáltott fel keserûen Bizi apó -, õ már nálam lakik, Istók,
96 III, 5 | én kontómra! - mondá Bizi apó.~Filtsik megnézte a gyereket
97 III, 5 | eloszlottak a felhõk. Mikor Bizi apó kilépett az udvarra, a napfény
98 III, 5 | túl van a veszélyen.~Bizi apó hálateljesen nézett fel
99 III, 14 | dörmögé Gáspár. - Mindjárt, apó… várjon egy kicsit, apó.~-
100 III, 14 | apó… várjon egy kicsit, apó.~- Én vagyok, Gáspár. Hát
101 III, 81 | Azért ment hát be az öreg apó éjfélkor, hogy a gödölyét
102 III, 117| kapaszkodva.~- Mi baja, apó? - kérdé a miniszter.~-
103 III, 127| visszanézve, hogy az öreg apó csakugyan arra felé somfordál,
104 IV, 99 | hogy meg van halva. Hej apó, apó! Keljen fel, Gerzson
105 IV, 99 | meg van halva. Hej apó, apó! Keljen fel, Gerzson apó!~
106 IV, 99 | apó! Keljen fel, Gerzson apó!~Meg se moccant.~Az öreg
107 IV, 99 | kiálta fel erre Gerzson apó és felugrott egyenesre,
108 IV, 99 | vagyunk! Költögettük már, apó, de nem bírtuk fölébreszteni.~-
109 IV, 99 | egyebet, megfogadtuk a Gerzson apó tanácsát és csakugyan ott
110 IV, 105| jó gyerek - súgta az öreg apó -, de végtelenül hiú. Minden
111 IV, 117| ingadozom - dünnyögte Buzi apó.~No, már ez olyan argumentum
112 IV, 145| Mozdulni se bírok, jó apó.~Az aggastyán kénytelen
|