Rész, Fejezet
1 1, 3 | felfogni, mit kereshet ott az õ ura, mikor ott ma ellene gyûléseznek
2 1, 9 | hogy a vármegye kopóinak ura jön, tudta, hogy az nem
3 1, 9 | hogy a vármegye kopóinak ura jön, tudta, hogy ez nem
4 1, 9 | megye egyik leggazdagabb ura, Szentillényi György szintén
5 1, 9 | pedig hunyorított egyet az ura fele, mintha mondaná: »s
6 1, 12 | volt, s Rákóczi csakhamar ura lett egész Felső-Magyarországnak.~
7 1, 14 | sem lett foganatja. Orizi ura volt a helyzetnek. Nagy,
8 1, 14 | boldogtalan asszony«.~Az ura léha, sivár ember, nem szereti.
9 1, 14 | sír! Három sírban van az ura eltemetve.~Valóságos enyhülés
10 1, 15 | nyerget kapcsolja, apród az ura fegyverét keresi; a királyné
11 1, 15 | Kelemen kanonok szekatúráit ura helyett. »Az ember - úgymond
12 1, 17 | fickó lehet a kegyelmed ura. De amellett üzenem neki,
13 1, 17 | jus gladiit. Élet-halálnak ura mától fogva a kormányzó.~
14 1, 23 | volt a konyhában, midõn az ura köhögési rohamát hallotta,
15 1, 25 | grófnõnek is feltûnt az ura állapota, körülvette mézzel-mázzal,
16 1, 25 | megye egyik leggazdagabb ura Blaskovics István is az:
17 1, 25 | mely szárnyaira kapta. Ura volt, Nyári Pálja volt már
18 1, 27 | látszott hallatszani az ura hangja:~- Csak hajts vele,
19 1, 27 | tudott a merényletrõl.~Kékkõ ura szíven találva szisszent
20 1, 29 | közbe az ablak melletti ágy ura. - De ha az egyik szörnyetegnek
21 1, 31 | aki azon sírdogál, hogy az ura itt iszik reggel óta és
22 1, 31 | adta egy vak lóért, hogy az ura megint ember kezd lenni.)~-
23 1, 31 | egy mozdulatának se tudott ura lenni, csak nézte, nézte
24 1, 32 | Áldassék érte a seregeknek ura, hogy az alma ennyire elgurult
25 1, 32 | reggelen, midõn benyitott ura szobájába, bejelentette
26 1, 34 | aztán elbeszélte, hogy az ura künn halászgatott csónakján,
27 1, 35 | mulatságból, mert õ ezentúl a maga ura s magyarországi dominiumát
28 II, 5 | mért nem tartja orrát az ura mellett?~Felkelt s megrázta
29 II, 5 | éjszakába.~És oh, seregeknek ura!... a nyílásnál két villogó
30 II, 5 | bácsi felugrott.~- Egeknek ura, hol vagyok?~Elkezdte a
31 II, 7 | folyosón ácsorgott, meghallván ura belülrõl jövõ kiáltását
32 II, 7 | félénken beballagott az ura szobájába.~- Hol az a pipa?
33 II, 7 | trubadúrnak... Seregeknek ura! Hogy bírtad kigondolni
34 II, 13 | magyar? - fél világ volt ura. És bár haldoklik õ és hazája,
35 II, 15 | emeljen mármost kalapot, ha ura a szavának!~Haj, de Schlikk
36 II, 16 | eszeveszetten hortyogni ura ágyában, hogy a nemzetes
37 II, 17 | a többiek is.~Seregeknek ura, mi fog most történni?~Úgy
38 II, 38 | léptekkel vezette a tisztet ura hálószobájához. Négyen követték.~
39 II, 50 | beszéde. Kérnem kell önt, ura, hogy ezentúl...~- De nekem
40 II, 65 | hogy valaki pár sorsjegy ura lehessen, már egy kis befektethető
41 II, 65 | olyan gazdatiszt, aki az ura tudta nélkül fát sikkaszt
42 II, 69 | úrnak, hogy most már eb ura fakó, õ bizony kihagyja
43 II, 80 | rabszolga mindenki. Ha már ura van mindenkinek, miért maradjak
44 II, 80 | Leborulok elõtted, mindenség ura, - földnek férge, ideálom!~
45 II, 85 | volt, hogy õ Körmös kurátor ura.~A selyembútorokhoz morgó
46 II, 89 | félszemû azzal kerekítette ki ura szavait:~- Szombaton bizonyosan
47 II, 101| érte - hát - seregeknek ura! - monogram nélkül hozza
48 II, 113| kétségbeesve sürgött-forgott ura körül, ki ónszínûvé vált
49 II, 132| a nagyhatalmú mindenség ura elõtt, hogy engedje meg
50 II, 134| az alispán lett a helyzet ura, és átnyalábolva a legényt
51 II, 134| elcsendesedett a vármegye hatalmas ura, s egész szelíden felemelte
52 II, 134| elsápadt, mereven állt meg ura elõtt és nem mozdult.~-
53 II, 134| hogy a vármegye hatalmas ura közeledik abban a nagy porfelhõben.~
54 II, 134| vagyok.~- Üsd! Én a vármegye ura vagyok. Meg ne moccanjon
55 III, 1 | bolondot mond, ahhoz is; kiki ura a saját gondolatainak.~E
56 III, 1 | Az Úr akarta így. Három ura közül a legnagyobbik az
57 III, 1 | bacsája és hozzátehetném: ura.~A vendég nevetett.~- Ha
58 III, 1 | te vagy a Brezinának az ura, öreg, mi marad akkor nekem?~
59 III, 1 | igazán te lennél a Brezinák ura.~A bacsa mereven nézett
60 III, 1 | hogy a vármegye kopóinak ura jön, tudta, hogy ez nem
61 III, 2 | rokolyája zsebében, a hóbortos ura meg a falu is úgy becsüli,
62 III, 2 | Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen, de az
63 III, 8 | asszony meg… seregeknek ura, ne vigy a kísértetbe, a
64 III, 19 | hogy nem tudsz a pénzednek ura lenni.«~Gyurinak nem az
65 III, 49 | kalapját a vármegye mindenható ura elõtt.~Hátam borsózott.
66 III, 49 | többé.~A vármegye hatalmas ura, akit mindenki rettegett,
67 III, 66 | még azelõtt, mikor dalia ura, Korogh János kíséretében
68 III, 66 | lemaradt valahol.~A kastély ura szerette a könnyûvérû vitézt,
69 III, 66 | kópé… Jó éjt!~A kastély ura eltávozott, és sorba járta
70 III, 66 | tornácon találkozott a kastély ura vendégével:~- No, hát mire
71 III, 68 | már, s ott őszült meg az ura mellett, de jól is bánt
72 III, 68 | nehogy futó lovak megtapossák ura testét.~Ilyen volt Farkas
73 III, 70 | No, és kicsoda a maga ura?~- Hát bizony az a szegény
74 III, 70 | jött, menyecske, mert az ura beteg most, és az orvos
75 III, 70 | megírattam, galambom, hogy az ura meghalt még a múlt hét elején.
76 III, 70 | mondjam már, hogy meghalt az ura?~- Nem is avégett jöttem
77 III, 83 | sógorasszony. Ott nyugoszik a maga ura a puha földben, istennek
78 III, 93 | tulajdonképpen nem a maga ura, hanem a képviselõházi házmester
79 III, 94 | fölébredt, így szólt hozzá az ura:~- Kár volt az éjjel olyat
80 III, 97 | Megteszem a kedveért. Édesapja ura jó patrónusom volt! Hát
81 III, 102| mikor a vármegye hatalmas ura elé idézik.~- Egyedül van
82 III, 108| magát Erdélyben a második ura mellett.~Istenem be jól
83 III, 108| egy portéka! Most is két ura van, s veszekesznek felette
84 III, 108| negédesen, mert õneki egy ura se volt most.~- Úgy eshetett
85 III, 119| borba vizet tölteni.~Még egy ura volt a várnak aztán, a híres
86 III, 128| valaki. A vármegye legnagyobb ura is bezárkózott ijedten.
87 III, 129| felelte egykedvûen.~Seregeknek ura! Hisz ha minden krajcár
88 III, 139| lett, százezer forintnak az ura. A nyomdatulajdonos még
89 III, 148| dolgot beszél el Gyárfás az ura képében.~Mindegy, az azért
90 IV, 15 | várnak, két uradalomnak ura, akinek családja felnyúlt
91 IV, 19 | ben Rédey Ferenc volt az ura, majd Széchy György, 1645-
92 IV, 29 | azt tudta, amit királyi ura parancsolt. S így egészen
93 IV, 31 | volna a világért sem, míg az ura vissza nem jött.~- Nos,
94 IV, 67 | Ám nem azért »vármegye ura«, hogy sokáig legyen nélkülözésben.
95 IV, 69 | özvegyasszony, párbajban halt meg az ura; egy katonatiszt ölte meg.~
96 IV, 83 | oligarcha, hetven falunak az ura, ébren van.~János bement,
97 IV, 95 | gyermekágyból, mikor az ura megint elutazott Pestre,
98 IV, 95 | egy örömsikoltással borult ura nyakába. Ez az egy szó elfújt
99 IV, 96 | haraggal! De hát seregeknek ura, mi történhetett, mi lesz
100 IV, 112| mégsem vehette be, míg a vár ura aztán hallotta Thököly bukását,
101 IV, 126| is megnézze.~- Seregeknek ura! Csakugyan a Krisztus keresztje!~-
102 IV, 127| bezzeg megjárta Zeta vár ura a két hajadon leányával,
103 IV, 127| ártott neki: egész haláláig ura volt a nyitrai várnak s
104 IV, 127| Bakics Péter, Detrekeõ vár ura, elrabolta a Révay Ferenc
105 IV, 127| Erdély vizikátorának« az ura így szólt egy ízben panaszkodva
106 IV, 127| mert Trencsén vár nagyeszû ura úgyszólván a Csák Máté hatalmát
107 IV, 127| Erdély leghatalmasabb nagy ura lett, s föltette magában: »
108 IV, 127| Györggyel összeütött.~- Eb ura vagy, fakó! - szólt vissza
109 IV, 131| aki millióknak korlátlan ura volt, sírboltot épített
110 IV, 132| illedelem.~- Mióta beteg az ura?~- Egy hete múlt tegnap.~
111 IV, 142| Józsefbõl:~- Seregeknek ura! Ne vígy minket a kísértetbe!~
|