Rész, Fejezet
1 1, 2 | órányira fekszik.~- Nem bánom, ha le is szállunk! - szólott
2 1, 2 | csodálkozástól.~- Nos, én nem bánom, nem vagyok hát Gelbstein
3 1, 3 | Az írást visszakérjem?~- Bánom is én. Hanem én valami másra
4 1, 3 | valahol.~- Menjünk hát, nem bánom.~Szemben két ismeretlen
5 1, 4 | a békésmegyei ember. Nem bánom én, öcsém, ha a falu kolompját
6 1, 4 | ami belsejében dúl.~- Nem bánom, - mondá látszólagos egykedvûséggel -
7 1, 4 | lehûté merészségét.~- Nem bánom hát, - szólt halkan - de
8 1, 8 | van, kis múzsám, én nem bánom; hanem ígérd meg, hogy nem
9 1, 8 | ami belsejében forr.~- Nem bánom, - mondá látszólagos egykedvûséggel -
10 1, 8 | lehûté merészségét.~- Nem bánom hát, - szólt halkan - végezzünk,
11 1, 9 | ön, tiszttartó úr - nem bánom, ha az ebédlõbe is. A halottak
12 1, 9 | füstölni a szobámba.~- Nem bánom, domine spectabilis.~Mikor
13 1, 12 | azon akkor lógni…~- Hát nem bánom - felelte az öcs -, menjünk
14 1, 12 | közelebb a mécsest. No, nem bánom, írjátok, amit kívánok.
15 1, 12 | állasz?~- Hát aztán, mit bánom én, ha Pontius Pilátus elõtt
16 1, 12 | gróf:~- Isten neki, én nem bánom, terjessze fel kegyelmed
17 1, 14 | odahaza.~- Hát persze, de mit bánom én azt? Most már megvagy
18 1, 14 | tõlem? Nem tudom. Szinte bánom már. Ki akartam figurázni
19 1, 14 | akarjátok, jó emberek, nem bánom, hát én vagyok a gyilkos.~-
20 1, 18 | gondolnád az indulást?~- Nem bánom, menjünk holnap.~- Ohó!
21 1, 18 | fiatalember vállat vont.~- Bánom is én.~- De a Bogárka…~-
22 1, 18 | vagyunk. Jó, jó, hiszen én nem bánom, ha rendbehozzuk a dolgot.
23 1, 19 | utolsó rendeletét hozzám! Nem bánom én, behunyom a szememet.
24 1, 20 | húzgáld a hajamat.~- Nem bánom én. A testedhez nem szabad
25 1, 20 | ez bizony jó lesz. Nem bánom, - nevetett Moronyi megelégedetten. -
26 1, 20 | mindjárt ebédelünk.~- Nem bánom.~- Talán elvesztettél valamit?~-
27 1, 21 | harminchat forintot nem bánom.~De már erre a szóra megint
28 1, 21 | Asztalos Jánoséknál szolgált.~- Bánom is én. Jobb szeretném tudni,
29 1, 23 | esik is, Józsikám.~- Nem bánom.~Némelykor Piroska hozzásimult,
30 1, 23 | kigondolta? Hogy boldog lesz? Mit bánom én azt? Mi haszna abból
31 1, 24 | hanyagul. - De én végre is nem bánom már. Én magam semmi se akarok
32 1, 24 | falatozzunk valamit, aztán nem bánom, induljunk.~A hölgyek kocsijához
33 1, 25 | okvetlenül menjünk. Prágát se bánom. De mennünk kell. Szabadulj
34 1, 26 | borulna kelet felõl.~- Nem bánom.~A leány, aki nyilván mást
35 1, 26 | Meggyújtották a nádast!~- Mit bánom én! - mordult rá a gazda -,
36 1, 27 | nem aktaszerûleg.~- Én nem bánom. Csak valamit csináljatok,
37 1, 28 | örökös barátodnak.~- Nem bánom, Szlebenits, de csak úgy,
38 1, 29 | gondolsz, kenyeres?~- Nem bánom már én - felelte a losonci
39 1, 29 | valakit az udvarra, mit bánom én, de ha az uramat el nem
40 1, 31 | nem hagyom?~- No, én nem bánom, nagyuram, csináljon, amit
41 1, 31 | Hát ne jöjjön haza, nem bánom. Leteszem Vernyón Sándor
42 1, 32 | hogy jobb a másé. Hát nem bánom, megengedem, nem kergetlek
43 1, 32 | bárócska. Az is valami.~- Mit bánom én?~- A tavon csónak lesz.
44 1, 34 | kakast a tornyán? Én nem bánom, maradj itt, de csak mint
45 1, 34 | legyen õ a Kolowotkié… Mit bánom én! Csak ne vedd el magadnak…
46 II, 4 | ördögéi leszünk is, nem bánom, hanem már azt az egyet
47 II, 6 | szokták azt nevezni.~- Nem bánom.~- De ez nem minden. Ez
48 II, 7 | már jobban megnéztem, nem bánom már én hát... ott van...
49 II, 10 | Also... én elvégre is nem bánom, nos, akarod?~Szótalanul
50 II, 14 | aztán neki, hogy én nem bánom, ha egy milliót is nyer,
51 II, 16 | hebegõ hangján:~- No, hát nem bánom, legyen »egy sájni forint«.~
52 II, 24 | keletkezési történetét, nem bánom, ha présbe csavarnak is
53 II, 37 | fajokat.~- Már hiszen én nem bánom, ha nem is fõzzük meg, de
54 II, 44 | reánk - mondá a kapitány.~- Bánom is én, akármilyen hosszú,
55 II, 72 | ügy vezetett ide, de nem bánom, hát kezdjük az öregúron -
56 II, 99 | végrehajtó hatalom.~- Nem bánom. Tehát legelõször is a Timesben
57 II, 99 | egy percig habozott.~- Nem bánom, Pál úr, mert érzem, hogy
58 II, 116| Hozzak-e neked vásárfiát?~- Bánom is én... hanem hát mégis
59 II, 118| téged boldoggá tesz, én nem bánom.~Mikor jössz, lábujjhegyen
60 II, 119| írtál. Menj hát, fiam, nem bánom. Hanem azt az egyet kikötöm,
61 II, 124| Nos, vigye ördög, nem bánom hát, miután õ végre is bocsánatot
62 II, 127| végrehajtó hatalom.~- Nem bánom. Tehát legelõször is a lapokban
63 II, 127| egy percig habozott;~- Nem bánom, itthon kétségbeesném a
64 II, 129| belenéz, mindjárt megvakul.~- Bánom is én, csak egyszer meglássam,
65 III, 2 | országúton.~- No, én azt se bánom. Eredj hát szaporán, a felsõ
66 III, 2 | Megteszem a kedvedért. Nem bánom, megteszem. Megalázom magam
67 III, 2 | itthon lesztek.~- Jó, nem bánom, de a csengõket is föltesszük
68 III, 19 | vagyunk benne:~- Én nem bánom, ha a latin nyelvet nem
69 III, 19 | nyelven beszélnek. Azt sem bánom, ha a történelmet nem tanuljátok,
70 III, 19 | nevelést - mondá -, s aztán nem bánom, ha nem marad is utánam
71 III, 19 | mesterségre adlak.~- Nem bánom - felelé dacosan.~- Mégpedig
72 III, 25 | hogy hazamenjek? Jó, nem bánom.~Megsimogatta tollaikat
73 III, 32 | Marienbadba akar menni?~- Nem bánom, ha oda is… föltéve, hogy
74 III, 49 | megelégedetten, büszkeséggel:~- Nem bánom, öreg; hanem azt az egyet
75 III, 51 | Nyisd ki az ablakot.~- Bánom is én, te vén szipirtyó.
76 III, 60 | felküldjük önnek.~- Nem bánom én, asszonyom, ha már elevenen
77 III, 73 | álláspontot foglalta el: »Nem bánom, akármit csináltok«. És
78 III, 73 | van. Semmit se szabad. Nem bánom. Hol a porkoláb? Küldjék
79 III, 88 | Mihály -, én ráállok.~- Én se bánom - szólt Töviskes.~- Eszerint
80 III, 90 | eledelüket.~- Hát ‘iszen nem bánom méltóságos uram, ha már
81 III, 121| akarnék produkálni.~- Nem bánom, Matyko, ha tudsz hozzá.~-
82 III, 121| csöppen belõle.~- No, nem bánom, csináld meg, legalább lefõzzük
83 III, 138| majd ránk.~- No, hát nem bánom… Úgysem igen utaztam még
84 III, 142| kötelesség az elsõ…~- Hm… nem bánom no… hiszen van benne valami
85 III, 144| Seneca is azt mondja…~- Nem bánom én, nagy tiszteletû uram,
86 III, 148| kérem alássan.~- Jó, nem bánom, mert éppen szõke lesz a
87 III, 148| elfogatni parancsolt, mit bánom én, akárki az, hogy nem
88 IV, 3 | Egy fél esztendõ? Nem bánom ugyan, de nekem egy kicsit
89 IV, 23 | ámbátor üsse kõ, nem bánom a kisebbiket sem, ha alkalmas
90 IV, 43 | a Schulverein küldött.~- Bánom is én… quint és egy terc!~-
91 IV, 48 | nehezekre feleltek a többiek, de bánom is én a költõi igazságszolgáltatást.)~
92 IV, 62 | kormánypárti néplap.~Nem bánom én, akármi. Föl volt jegyezve
93 IV, 62 | lapjához, hogy milyen. Nem bánom én, akármilyen.~- De beláthatná,
94 IV, 69 | sem. Ahogy van, úgy van. Bánom is én. Beleszoktam.~*~Két
95 IV, 85 | rajtam, add ide õket, nem bánom, kérj értök, amit lelked,
96 IV, 85 | Seneca is azt mondja…~- Nem bánom én, nagytiszteletû uram,
97 IV, 91 | az effélékrõl.~- Én nem bánom, tekintetes uram, de akkor
98 IV, 97 | elhalványodva.~- Semmit. Bánom is én. Csak a kis öcsémet
99 IV, 97 | kollégák? Én utoljára is nem bánom.~S ezzel nagy dümmögve,
100 IV, 107| mintegy tíz«-et, én nem bánom, még azt se bánom, ha kilencnek
101 IV, 107| én nem bánom, még azt se bánom, ha kilencnek mondja.~-
102 IV, 119| már így van, én nem sokat bánom, s ti is jól teszitek, vágjatok
103 IV, 123| Kinek a nevetése lehet az?~- Bánom is én - szólt az én képviselõtársam
104 IV, 126| megbánom, azt majd akkor bánom, de amit a fõbíró kíván,
105 IV, 127| mondá:~- Hát eredj, nem bánom. A kedvetlenül kihúzott
106 IV, 127| és egy másik várat.~- Nem bánom, cserélek egy föltétel alatt:
107 IV, 127| színre lássam õket.~- Nem bánom. Ugorj, fiam Perényi - fordult
108 IV, 132| adjunk el mindent, nem bánom én, ha a viganómat is, de
109 IV, 139| az ördög vagyok hát? Nem bánom, akármi, csak filozófus
110 IV, 142| roppant drasztikus szer.~- Nem bánom én. Elfogadom vakon. Becsületemre
111 IV, 146| kegyet kóstoltatnak.~- Nem bánom…~- Mit, hogy nem bánod?
|