Rész, Fejezet
1 1, 1 | gyermekei, nincsen jó barátja. A természet és a népköltészet is csak
2 1, 2 | megfeketedni is egy nap alatt?~A természet nagy prókátor, elegzekválja
3 1, 2 | bácsin ugyancsak nem fog ki a természet, de még az idõ sem. Mintha
4 1, 3 | aki megszalad a burkus természet elõtt, elveti panganétáját
5 1, 4 | zúgás kelt, mintha az alvó természet lélegzete lenne, az éji
6 1, 4 | Éljenzés). A parasztot már a természet is azért alkotta erõsebbnek,
7 1, 4 | és szolgálja a robotot. A természet ellen síkra szállni istenkísértés! (
8 1, 8 | zúgás kelt, mintha az alvó természet lélegzete lenne, az éji
9 1, 9 | társaságában, kitõl megtagadta a természet azon ékességet, hogy teljesen
10 1, 9 | Ami kevés oppozicionális természet van benne, arra otthon is
11 1, 11 | apró villogó szem volt a természet által elhelyezve, mint a
12 1, 11 | Minden mutatta, hogy a természet öltözködni készül: fölveszi
13 1, 12 | senki sem látta, ahol csak a természet volt, ahol a madarak vígan
14 1, 13 | attól is el kell válni. Természet rendje. Lehull egy napon,
15 1, 13 | nyári délután volt, az egész természet nevetett, szikrázott a verõfényben.
16 1, 14 | Ostobaság! Az alkotó természet több vért eresztett egy
17 1, 15 | eleven Dóczy -, mert a természet törvényein is képes gyõzni.~-
18 1, 17 | Levele végén odaírta: »A természet csodái ellen harcoltunk,
19 1, 23 | teljes pompájában ragyogott a természet, mint egy buja asszony,
20 1, 24 | jutottunk el Eperjesre. A természet régen volt olyan konfúzus,
21 1, 24 | szemlátomást fehéredett a természet, de ez a fehérség rosszabb
22 1, 25 | észre a fönséges közömbös természet ezt a kínos jelenetet.~-
23 1, 27 | érnének szerelemre az efféle természet játékát képezõ szemek. Hiszen
24 1, 27 | mégis belenyugszol, mert a természet örök rendje ez. A patakok,
25 1, 27 | élettelenre megelégszik a természet, csak a patakra mért kettõt.
26 1, 27 | Oh, mindenütt csak a holt természet volt. Fenséges csönd honolt
27 1, 33 | szép ember volt, kinek a természet csodálatos erõt adott a
28 1, 33 | hékás!«~Hogy minek adta a természet e roppant erõt Lengyel Fülöpnek,
29 1, 33 | szerintem, elég ok, mert az a természet ujjmutatása. Ha a természet
30 1, 33 | természet ujjmutatása. Ha a természet azt akarta volna, hogy Fili
31 1, 33 | volna a munka vágyát. De a természet nem akarta.~Ostoba beszéd
32 1, 33 | Cicero és Demosthenes a természet rendje szerint lassan, de
33 1, 33 | A levegõben lebegett. A természet is elõkészült rá. Falevelek
34 1, 34 | igazán semmi érdem, csak a természet játéka és puszta véletlenség,
35 1, 35 | foglalkozik. („Kruse és Társa, a természet megszépítõi”. Hauptstrasse
36 1, 35 | elutazott Budapestre.~A »természet megszépítõinek« egy szép
37 II, 5 | hogy egy nemes embert a természet regulázzon. Azért is ő regulázza
38 II, 5 | kis Niagarát »produkált« a természet, melytõl alig nyolc lépésnyire
39 II, 5 | bizonyítványt«. Valóságos muszka természet.~Ezékiel bácsi is megkóstolta
40 II, 6 | megnyugodtak rajta. Ilyen az emberi természet. Törékenyek vagyunk mindnyájan.~
41 II, 9 | Tudja is az, mit csinál? A természet azért rendeli a karót a
42 II, 13 | mindmegannyi bizonyítványa a természet remek kezeinek, melyekbõl
43 II, 14 | Gyuri bácsi szerint az egész természet hasonlított a részeg ember
44 II, 18 | néztek ki, mintha valóban a természet alkotásai volnának.~Tanulótársaim
45 II, 22 | õszi reggelre virradtak. A természet csendje és megkapó szépsége
46 II, 22 | felváltva sokszor önt szívébe a természet arca. A parasztember elõtt
47 II, 22 | A parasztember elõtt a természet olyan, mintha imádottja
48 II, 26 | susogják: »gyilkos!«~Oh, a természet magánya, csendje nagyon
49 II, 31 | bizonyossággal elhatározni, hogy a természet játéka-e, vagy emberkéz
50 II, 36 | idézett elő. Mert az anglus természet ilyen bolond ám, képes akármilyen
51 II, 38 | tavaszi délután volt, az egész természet mosolygott, a korai virágok
52 II, 51 | kell fejeznem, sir, hogy a természet telve van hasznos tanácsadásokkal;
53 II, 51 | süvöltött zordonan, hanem a természet sóhaja lett belõle...~Oh,
54 II, 58 | ennek szolgái, az idõ és természet is gyönyörködött volna kis
55 II, 72 | család közötti viszályt még a természet is nevelte, mert míg a Krammerék
56 II, 74 | igaza lesz. Mert az örök természet nyomdokán fog járni. Az
57 II, 74 | nyomdokán fog járni. Az örök természet mindig változik. Elnézem,
58 II, 97 | jégvirágok. Az öreg piktor, a természet, sohasem fogy ki új meg
59 II, 99 | erkölcsöt bennetek; én, aki a természet romlatlan gyermeke voltam,
60 II, 99 | Csodálatosan van az emberi természet alkotva! Képzelheti, miss,
61 II, 107| gyermekkoromban meglepett az emberi természet e félszegsége.~Egyszer Budapestre
62 II, 117| természetes, mert az emberi természet szükségképpen az ellentéteket
63 II, 123| egyszerre megváltoztatva, a természet önkéntelen parancsszavának
64 II, 127| erkölcsöt bennetek, én, aki a természet romlatlan gyermeke voltam,
65 II, 127| Csodálatosan van az emberi természet alkotva! Képzelheti, milyen
66 II, 131| minden háttérbe szorul a természet gyermekének megjelenése
67 II, 131| hogy õ nem az idõ és a természet eszköze, hanem ezek állanak
68 II, 131| azok a dinnyék, miket a természet nevel föl, pazar pompájú
69 II, 131| mely hálás tudott lenni a természet és a szakácsok iránt.~Meggyõzõdése
70 II, 131| napság jól sehol.~Csak a természet hozza meg szolgailag évrõl
71 II, 134| magáét... õt nem dirigálja a természet. Õneki semmi sem lehet kellemetlen.
72 II, 134| lett volna bennük magyar természet, ha kerülõ utat nem használnak
73 III, 1 | Ha végigjárod e maga a természet által kikövezett várost,
74 III, 1 | mélységes talány, mely a természet fönséges arcán honol, betölti
75 III, 1 | Szép nyári reggel volt. A természet derült mosolyából minden
76 III, 1 | mögötte marad a valóságnak: a természet az egyedüli, melyet a fantázia
77 III, 1 | este kezdõdnek. Az egész természet alszik, neki ébren kell
78 III, 1 | örökség neki, hogy édesanyja a természet s legközelebbi rokonai az
79 III, 1 | mintha nem tenné szívesen. A természet ismeri már õket s nem veszi
80 III, 1 | Csendes, türelmes nép.~A természet csintalan packázását majmolja
81 III, 1 | beléje?~Ki volt mestere a természet fiának, aki nem társalog
82 III, 1 | Lapajt s télen, mikor a természet magára csukja az ajtót,
83 III, 1 | hallgatni rá.~Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket?
84 III, 2 | Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden élet elölrül kezdõdik
85 III, 3 | emelvén poharát, kifejti a természet csodálatos kedvezését, mely
86 III, 33 | repkedtek, csicseregve, az egész természet zsongott az élettõl. A kis
87 III, 36 | felülkerekedik a gentleman természet, s a váltó odakerül a Stein
88 III, 71 | még nem hallott, az egész természet megtelik csudálatos bûbájos
89 III, 87 | sisakjai. Úgy rémlett, az egész természet arra ügyel, mit fogok szólani
90 III, 99 | hegyháttal rosszul bánik a természet is: gyakran megteszi a felhõ,
91 III, 109| hanem szentül hittem, hogy a természet is parlamenti tagnak alkotott.
92 III, 144| tudománya és nagy ereje a természet fölött, melyet sokan féltek,
93 IV, 1 | nappal csöndje. Alszik a természet, s fönséges ez az álom.
94 IV, 11 | naptárakat adok ki, azóta már a természet sem tart naptárt.~Mindenki
95 IV, 22 | rég be voltak csukva. A természet kezdte felhúzni az esteli
96 IV, 25 | Gyönyörű ember volt, a természet mindent ráhalmozott, ami
97 IV, 32 | ruha helyett felöltötte a természet a barnát, este lett. Majd
98 IV, 37 | igen nyájasnak látszik. A természet elbájoló, az emberek jók,
99 IV, 50 | ideiglenességet már maga a természet produkálja. Én mindig azt
100 IV, 56 | ben már nagykorú voltam, a természet rendje szerint bizonyos,
101 IV, 61 | mélyedés lefelé. Mintha a természet arra rendelte volna e két
102 IV, 85 | Bernut és Gronov, akik a természet titkait fürkészték, s a
103 IV, 85 | Hatvaninak a nagy ereje a természet felett, melyet sokan féltek
104 IV, 85 | volt a professzora, mely a természet erõinek felösmerését és
105 IV, 101| szívszaggató hangon -, én csak a természet törvényeit követtem.~Az
106 IV, 127| hegyektõl körülvéve, a szelíd természet bájával telt öbölbõl nyúlik
107 IV, 132| lámpát a kútgémre? Télen a természet megteríti fönséges fehér
108 IV, 132| félfüllel, hogy bevárják, míg a természet segít az öregen.~- Mit a
109 IV, 132| segít az öregen.~- Mit a természet! Hát mért nem mondtad, bikfic,
110 IV, 132| nincs diplomája. Hogy mer a természet beleavatkozni a praxisomba?
|