Rész, Fejezet
1 1, 2 | megérzik.~- No hát mehetünk! - szólott Feri esküdt nagy lélegzetet
2 1, 2 | bánom, ha le is szállunk! - szólott Stofi bácsi, hosszú lábait
3 1, 2 | Vigye vissza az egyiket - szólott az ügyvéd - én csak feketekávét
4 1, 2 | pitvarban útját állta:~- Uram! - szólott szép, csengõ hangon, melynek
5 1, 3 | hogy álom volt csak! - szólott Kata ángyom.~- De ‘iszen
6 1, 3 | uraság ezek után imígyen szólott:~- No, nemsokára meglátjuk
7 1, 8 | Nem szeretem a titkokat - szólott Bike. - Ha már meg kell
8 1, 8 | menjünk be a pápaszememhez - szólott a gazda kedvetlenül, s maga
9 1, 8 | Olyan jól érzed magad! - szólott Bike gúnyosan.~Ez döntött.
10 1, 9 | úrra, mintha nem is õhozzá szólott volna az, mintha nemcsak
11 1, 9 | megállván a halott fejénél, így szólott a doktorhoz ünnepélyes hangon:~-
12 1, 9 | elfogadtatott.~- Spectabilis, - szólott oda dr. Szirupka súgva Kamutihoz,
13 1, 9 | ültünk együtt, midõn így szólott:~- Miska! egy komoly tervem
14 1, 9 | borzadálykeltõ.~A feketekávénál így szólott:~- Az idõ igen kellemes.
15 1, 9 | saját sorsának kovácsa - szólott a doktor végtelen részvéttel
16 1, 9 | úrra, mintha nem is õhozzá szólott volna az, mintha nemcsak
17 1, 11 | zokogva.~- Itt vagyunk - szólott Apolka és lepattant fürgén
18 1, 12 | leértünk, s a parancs úgy szólott, hogy az »elsõ arra menõ«.~
19 1, 13 | Méltóság, Druzsba - így szólott önmagához -, ne feledd el,
20 1, 14 | kiugrott.~- Csinos mese! - szólott a fõbíró gúnyosan, a félkörben
21 1, 15 | gyanakvót.~- Jer, jer, fiam - szólott a herceg nyájasabb hangon,
22 1, 15 | meghajolván a prímás elõtt, így szólott:~- Szent atyám! Mátyás király
23 1, 15 | fiúcska elé lépett és így szólott (Bonfin szerint nagyon szerette
24 1, 15 | szidták, de a bátyámuramnak szólott. A kis prímásra szórt szótövisek
25 1, 15 | amirõl a nemes ferrarai lovag szólott - de ma õ volna az elsõ,
26 1, 16 | Mihályi Pál uram, s így szólott a lelépõ deli legénykéhez:~-
27 1, 16 | meglepetéssel, míg végre így szólott reszketeg, gyenge hangján:~-
28 1, 16 | igaz, úgy van!~- Felség - szólott közbe a második férfi. -
29 1, 18 | vagy mi, akirõl harmadéve szólott?~- Hja, az akkor volt! Hó
30 1, 18 | lágyan, szinte kérlelõen szólott a leányhoz:~- Tedd le, fiacskám,
31 1, 18 | barátom hozzám jött és így szólott: »Ösmerem a viszonyaidat
32 1, 20 | bizalmas ábrázatával és így szólott:~- Csinálhatnánk egyszer
33 1, 21 | megállítottuk.~- Úgy? - szólott az öreg félálmosan. A kialudt
34 1, 23 | atillájú kövér öreg úr így szólott: »Hej, micsoda móres ez,
35 1, 23 | kivehetõ minden szó.~- Valaki szólott - suttogta anyám megijedve,
36 1, 23 | mikor lecsillapodott, így szólott hozzám:~- Vasárnap Krizsnócra
37 1, 24 | Bolond vagy te, apuskám - szólott közbe Endre, nagyot nevetve
38 1, 27 | enyémet is.~- Gáspár! - szólott alig hallható hangon, s
39 1, 35 | ugyan szépen fogad engem - szólott közbe az asszonyka, miközben
40 1, 35 | Nekem errõl egy szót se szólott. Én is szívesen megveszem,
41 II, 2 | disputandum, monsieur, - szólott Gaillard apó egyet köhintve. -
42 II, 3 | Ez a te büntetésed - szólott irtózatos nyugalommal.~S
43 II, 5 | szántották valaha.~- Robotban - szólott a számtartó.~- Mindegy,
44 II, 5 | csak szép fogás volt - szólott a számtartó, fejével nagyot
45 II, 5 | Kubacsek.~- De bizony menjünk - szólott Ezékiel úr rekedten. - Akkor
46 II, 7 | s egyre suttogóbb hangon szólott hozzá:~- Ön pedig ugyancsak
47 II, 8 | hitközség Bécsbõl telegraphon - szólott Stofi bácsi zsidó dialektussal,
48 II, 15 | hát forduljunk vissza! - szólott Guyon szomorúan, aztán kihúzta
49 II, 33 | arcot vágott és ekképpen szólott:~- Borzasztó igazságod van,
50 II, 49 | vala, mintha semmit sem szólott volna. II. Ulászló király
51 II, 54 | oldozzák fel.~Azután így szólott hozzá:~- Ha megígéred, jó
52 II, 55 | Hõsünk fejet csóvált s így szólott: no, ez már mégis különös.~
53 II, 56 | határozata emelkedjék érvényre - szólott barátom - a felek közt,
54 II, 57 | bankcégnél elhelyezte, így szólott hozzá:~- Te, Jim, vigyen
55 II, 60 | Delér Katica, gyermekem? - szólott a grófné az ámuló leányhoz
56 II, 60 | mióta az eszemet tudom - szólott Szabóné, mikor a hintó elrobogott.~
57 II, 61 | egész tövétõl metszé, így szólott a fájdalom minden szisszenése
58 II, 61 | csináltasson neki diófakoporsót - szólott a doktor nevetve.~Ez eset
59 II, 62 | társa mellett elhaladva, így szólott ahhoz:~- Egy rendkívül goromba
60 II, 62 | mosolyogtak, azután Frigyes Vilmos szólott:~- Mivel bizonyítja be ön,
61 II, 62 | teljes fesztelenségnek s így szólott a lakoma végén:~- Én bebizonyítottam
62 II, 66 | voltak zárva.~- Lásd - így szólott ekkor az angyal, a rózsákra
63 II, 67 | szemû ember síri hangon szólott s a gyûlölet erejével. Rosszhiszemûséggel
64 II, 67 | vádolta a »tisztelt elõtte szólott miniszter urat« s végül
65 II, 69 | nézett végig rajtunk s így szólott:~- Derék, jól nevelt emberek
66 II, 69 | dacos fekete fejét és így szólott tompán:~- A szabadságot.~
67 II, 71 | Éppen a kísértetek órája - szólott a jegyzõ. - Éjfélre jár
68 II, 77 | megveregette vállamat s így szólott:~- Most már nem féltlek,
69 II, 79 | Buktassuk meg Angolországot! - szólott Pista, a másodelnök.~- Jó
70 II, 79 | félsziget.~- Mégpedig - szólott közbe Laci, az egylet pénztárnoka -
71 II, 79 | valaki, hogy nem tudsz? - szólott közbe Pista.~- Igen, de
72 II, 86 | köhécselt elõbb, azután így szólott:~- Csitt, more! nem szoktam
73 II, 93 | egy-kétszer a szobán, aztán így szólott.~- Hallja kend! Ma kedd
74 II, 105| országos képviselõ vagyok - szólott a jött -, s azért jöttem,
75 II, 113| Kegyelmes urunk.~- Asszony! - szólott Gábor úr tompán és ridegen -
76 II, 120| Derék fiúk vagytok! - szólott a hatalmas úr nyájasan -
77 II, 120| föl a zöld asztalról s így szólott:~- Kedves fiam, Lengyel
78 II, 123| Jól van, tehát menjünk! - szólott a kormányos. - Üljön kend
79 II, 123| Nagyapa, én éhes vagyok - szólott a kis Juliska.~- Én is,
80 II, 127| szerelmét?~- Ez az én titkom - szólott lassan, elmélázva.~- Engedje
81 III, 2 | maradsz-e hozzám?« Vér Klára így szólott: »Elõbb folyik fölfelé a
82 III, 31 | mint nagy fatalista így szólott:~- Ugyan hagyják el, kérem!
83 III, 39 | Megállj még, Narcis - szólott a király. - Vedd ki csak
84 III, 44 | kár az emberre törni - szólott csillapítólag. - Hiszen,
85 III, 47 | homlokát komoly ráncokba szedve szólott:~- Ne bántsátok ti Toldy
86 III, 51 | homlokát komoly ráncokba szedve szólott:~- Ne bántsátok ti Toldi
87 III, 59 | Miféle bibe?~- A feleségem - szólott mélabús hangon - három forintot
88 III, 72 | Tudom, értesültem már - szólott a király halkan.~Erzse hálás
89 III, 72 | visszatért õfelsége, és így szólott:~- Légy nyugodt, öreg bátyó,
90 III, 72 | ezennel szabad legyen - szólott aztán fönséggel, majd a
91 III, 96 | Bory Imre remegõ hangon szólott közbe:~- Felséges gondolat!
92 III, 110| legtekintélyesebb, s ekképpen szólott vele:~- Dicsõséges vármegye!
93 III, 138| komám…~- Micsoda életkor! - szólott Marci konsternálva. - Az
94 III, 148| Bogáth Nagy István így szólott:~- Keríteni kell egyet,
95 III, 148| állványra, s rendesen így szólott:~- Én vagyok Borcsányi Gedeon!
96 IV, 10 | könyvet haragosan, s így szólott harsány hangon (sohasem
97 IV, 28 | a másik pedig ekképpen szólott vala:~»Aki korhelykedik
98 IV, 85 | gondolkozott egy darabig, végre így szólott:~- Jól van, hozz ide gyorsan
99 IV, 107| Jól van! Feljebbezzük - szólott Teleky Mihály -, de akkor
100 IV, 112| szerették a követ, hát így szólott:~- Nem adom oda a követ
101 IV, 121| hívják és kik, arról nem szólott, de negyednapra olvastam
102 IV, 127| Swehla vezér ekkor így szólott:~- A csehek és a horvátok
103 IV, 127| vidáman.~- Fogadj isten - szólott a gazda -, kerülj beljebb,
104 IV, 127| Most pedig jön a legjava - szólott a király az ebéd végén a
105 IV, 127| Illésházyt. A levél így szólott:~»Bevettem Trencsént. Kegyelmedé
106 IV, 128| mûkritikusnak.~A szerkesztõ így szólott jóakaratú hangon:~- Végre
107 IV, 132| bajuszát és bölcsen imígy szólott:~- Nem célirányos se az
108 IV, 142| Soha senki hozzám nem szólott még ilyen nyájasan. Levettem
109 IV, 143| töltött hordón ült vala, így szólott:~- Vedd át, Boér Antal,
110 IV, 146| amíg vele beszélt, õhozzá szólott, amíg az elképzelt mézet
|