Rész, Fejezet
1 1, 3 | kedves mátkám, ha tudnád mennyire szeretlek, ha láttad volna
2 1, 3 | beszerzéséhez, de képzelhetni mennyire csodálkozott, midõn Fodros
3 1, 4 | vagy a legjobb lovamat. Mennyire megijesztettél, lurkó! Mégse
4 1, 9 | teszem csupán, hogy lássam, mennyire szánod s milyen töredelmességgel
5 1, 9 | formás szalmakalap. Oh! mennyire illett neki kerek, hamis
6 1, 9 | fekete… Szegény Boriska, mennyire szerette!~Õsz fejét lehajtotta
7 1, 9 | teszem csupán, hogy lássam, mennyire szánod, s milyen töredelmességgel
8 1, 9 | Majornokon mondják -, mégis mennyire megijedt tõle az a hatalmas
9 1, 12 | a Pista hollétét. Pedig mennyire vágyott már utána: milyen
10 1, 13 | Isten ments. Hiszen tudják, mennyire szeretem, hogy érte élek
11 1, 15 | király -, ott maradtak, pedig mennyire irtóznak a vértõl.~S a király
12 1, 17 | szerencse. Isten ennek dolgát mennyire fölvitte: talizmán lett
13 1, 18 | megnõtt ez a kis Erzsike… Lám, mennyire megnõtt! Ki hitte volna
14 1, 23 | vagy a te parancsaidnak? És mennyire szeretem õt, te látod, te
15 1, 23 | Nem képzeled, János, hogy mennyire utálnak engem a zsidók.~-
16 1, 23 | én tavalyi szerelmem. És mennyire megváltozott. Mintha megnyúltak
17 1, 25 | föld. Ti ketten. Ki tudja, mennyire meg tudtatok volna lágyítani.
18 1, 26 | megkockáztattam a kérdést:~- Nos, mennyire mentél ma vele?~- Kivel? -
19 1, 32 | etetik. És már ettõl is mennyire megszépült ez a világ!~Boldog
20 1, 34 | bontakozott ki a kíséretbõl (de mennyire összetört, megöregedett
21 1, 35 | extázisban -, de mit gondol ön, mennyire fogja tartani?~A titkár
22 II, 2 | és balraátokat csinálnak.~Mennyire bosszantó ez egy érzékeny
23 II, 3 | kezét odanyomta a kilincsre.~Mennyire meg volt lepve, midõn az
24 II, 3 | mézesheteket. Gondolhatod, mennyire meg voltam lepve, midõn
25 II, 5 | Felkelt s megrázta magát, már mennyire a verem térsége engedé s
26 II, 7 | fejét bedugván az ablakon, mennyire a sötétség engedé, szétnézett
27 II, 7 | vízióiba:~- Szegény ember! Mennyire tönkretette a szerelem!~
28 II, 11 | is, az eldobott kártyát mennyire siet újra felvenni a szép
29 II, 11 | kedves Tini? Képzelem, mennyire meg volt ijedve, szegény
30 II, 20 | egynek hiszesz.~Hanem bezzeg mennyire egészen más ember az újságfaló.
31 II, 21 | akik emlékeznek rájuk. Mennyire szeretne emlékezõtehetséget
32 II, 23 | viszi rájok a beszédet.~Mennyire jobban ízlik így az ügyvédmesterség
33 II, 23 | mindenütt és közeledik sebesen. Mennyire óhajtotta, várta, s most
34 II, 25 | új helyzetbe; képzelem, mennyire meg voltak lepetve Putnokon
35 II, 30 | szavakra, aminek bezzeg, mennyire örülne más helyzetben. Kalapját
36 II, 30 | bûnhõdés.~Ez az egyetlen szó mennyire megváltoztatja az egész
37 II, 30 | lámpásos csikó, majd elbámulsz mennyire megnõtt azóta! Hát még a
38 II, 33 | gágogó állat!~Képzelhetni, mennyire meg lett zavarva az isteni
39 II, 34 | Miután észrevette, hogy mennyire szeretem a háziállatokat,
40 II, 35 | tulajdonosának. Nem vagyok bizonyos, mennyire terjed személyemet illetõ
41 II, 36 | megérdemled azt tõlem. Oh, mennyire igazad volt ma este, midõn
42 II, 37 | múltkor is, most jut eszembe, mennyire haragudott az édesapám.~
43 II, 38 | és feküdjön le. Képzelem, mennyire megijesztette az a gazember.
44 II, 38 | õhelyette is... hiszen te tudod, mennyire szeretem.«~És a jó isten,
45 II, 48 | ülni akkor, és észlelni: mennyire szétdobálta õket az élet,
46 II, 48 | szétdobálta õket az élet, mennyire másképpen osztályozta, mint
47 II, 51 | gyõzte eléggé ismételni, hogy mennyire szereti azt az ördöngõs
48 II, 51 | aránytalanság mutatkoznék. Hát még mennyire nõtt csodálkozása, midõn
49 II, 51 | ha ön mondja.~- Oh, oh mennyire más az ifjúság! Azok a napba
50 II, 51 | ez, mennyi mindent ígért; mennyire elvarázsolta a szemet. A
51 II, 53 | fölverte.~Szegény Kirner Klári, mennyire szerette a derék Érdy Dezsõt,
52 II, 54 | volt szándéka felnyitni.~De mennyire elbámult, midõn az ajtót
53 II, 59 | meg a nyílását, - pedig mennyire szerette öntözgetni s milyen
54 II, 60 | teremtések, mint összeillenek! Mennyire boldogok, valóban megérdemlik
55 II, 62 | urak.~--------------~Bezzeg mennyire csodálkozott aztán Ivanovics
56 II, 66 | tekintetet vetett rájok.~Oh, mennyire másképp volt neki odakünn!~
57 II, 66 | mily jól viseli magát, õt mennyire szereti, tiszteli s kedvében
58 II, 67 | vagyok már többé fiatal; mennyire irigyelném ezen Árkándy
59 II, 74 | ezentúl.~S hogy lássák, mennyire megszelídített már az a
60 II, 78 | hát, tisztelt olvasóim, mennyire megijedtem a múl napokban
61 II, 78 | Akik ösmernek, tudják mennyire szórakozott vagyok. - Vissza
62 II, 79 | hogy Viktória királyné mennyire befolyásoltatja magát e
63 II, 96 | forr föl, mikor látom, hogy mennyire vak és igazságtalan.~El
64 II, 98 | kritikusoknak. Tudván, mennyire szeretem a Katákat, Gyõry
65 II, 99 | Oh, Miss, nem képzeli, mennyire leszek lekötelezve ezen
66 II, 99 | ártatlan miss fejére.~- Mennyire nem gyakorlati! - dünnyögé
67 II, 99 | említett volna tán?~- És még mennyire emlegette de ez nem csoda,
68 II, 113| összes vágya, de bezzeg mennyire fölzavarta azt most az elvállalt
69 II, 118| mindég meg lehet kérdezni: »mennyire mentünk már a menyecskével?«~
70 II, 119| helyén, mint maga a királyfi. Mennyire megörülne az menyasszonya
71 II, 119| vetett a királyleányra -, mennyire megbámul bennünket.~A princ
72 II, 125| legjobban. Ön meg fogja látni, mennyire népszerû vagyok. A dolog
73 II, 127| képzeli, kedves kisasszony, mennyire le leszek kötelezve emberbaráti
74 II, 127| kedves ártatlan fejecskére.~- Mennyire nem gyakorlati! - dünnyögé
75 II, 134| útja megint arra vigye.~De mennyire meg volt lepetve, midõn
76 III, 1 | dolognak szeretet a lelke… oh, mennyire csüggnek rajtam…~Az öreg
77 III, 1 | adnád a Krisztina kezét. Oh, mennyire hasonlít szegény megboldogult
78 III, 1 | Istenem, csak most tudom, mennyire szeretem. Hiszen olyan õ,
79 III, 1 | Képzelhetik kendtek, mennyire megijedtem tõle eleinte.
80 III, 1 | teszem csupán, hogy lássam, mennyire szánod s milyen töredelmességgel
81 III, 2 | mégis ki kell állani. Oh, mennyire várta! Beh jó, hogy nem
82 III, 2 | szelíd, ártatlan gyermek mennyire szívére veszi a fenyegetését.
83 III, 8 | nem találhatta ki. Lássa, mennyire gyengül az embernek a memóriája,
84 III, 10 | örömében a szíve, hogy majd mennyire megnõ az õ tekintélye e
85 III, 22 | elküldöd hozzám a szabót?… Mennyire örülök!~- Én is… - sóhajta
86 III, 30 | tudott neki. Hogy halad, mennyire fut, szédítõn, magasan;
87 III, 46 | gyalázatos! Látod, látod, mennyire megijesztettél bennünket!
88 III, 57 | tenyereit, hadd lássék, mennyire oda vannak attól a fehér
89 III, 69 | akarván, hogy az államügyekben mennyire járatosak, tiszteletteljesen
90 III, 75 | guta, ha meggondolom, hogy mennyire megcsaltatok. Most hazamegyek,
91 III, 83 | kedvesek azok a leánykák, s mennyire hasonlítanak Miklóshoz…
92 III, 86 | mozgó bogarak vagy rögök.~De mennyire izgalmas kép lesz ez estefelé!~
93 III, 114| kertben a ragadozó gyilkos.~De mennyire elhûlt, midõn odaérve, dacára
94 III, 114| belõle a zokogás.~- Pedig mennyire szerettem, mennyire gondoztam.
95 III, 114| Pedig mennyire szerettem, mennyire gondoztam. Mindig vele voltam,
96 III, 136| Lábatlanék, s képzelhetni mennyire elcsodálkozának, mikor a
97 III, 146| léptekkel.~Sugár alakja volt, és mennyire a leeresztett fátyolon át
98 IV, 1 | ama pénteken öt órakor - s mennyire meg voltam lepetve, mikor
99 IV, 8 | a tapasztalt emberek.~De mennyire csodálkoztam egy év múlva,
100 IV, 11 | isten ellen való vétek, mennyire antiszemitává teszi a lapot
101 IV, 41 | Feri is itt van!« Ejnye no, mennyire sietnek ezek a gyerekek…~
102 IV, 42 | pattogott a hangja, hogy mennyire zaklatják még éjjel is ezek
103 IV, 77 | kikérdezte szegről-végről, mennyire javulnak a rabok? És még
104 IV, 111| kiegyezés lett.~Képzelhetni, mennyire megörült egy napon, mikor
105 IV, 127| halászlegényre s feltûnt neki, mennyire hasonlít Simonhoz.~Abbahagyatta
106 IV, 140| kijelentvén ilyenkor mindig, hogy mennyire örülne a mamája meg a Zsófika
107 IV, 144| ábrándos hévvel. - Oh, de mennyire várom. Mindig várom.~- Aztán
108 IV, 146| Magam hoztam fel egyszer.~- Mennyire vagy már a Flórikával?~Elpirult
109 IV, 146| rózsákkal kibélelt verem felé.~- Mennyire vagy már, Gyula pajtás?~-
110 IV, 150| országban?«~Képzelhetni tehát, mennyire fel volt csigázva a közvélemény,
|