Rész, Fejezet
1 1, 2 | kérem, engemet azért. Én azt hittem, hogy jól cselekszem. Szegény
2 1, 2 | szórakozott vagyok! azt hittem, nem ég a pipád, s tûzzel
3 1, 9 | nem találtam itthon. Azt hittem magamban: »Nos, alkalmasint
4 1, 9 | arcú arisztokratának, azt hittem, egyetlen szavával hatalmassá,
5 1, 9 | reszkettek, fejem zúgott, azt hittem, le kell roskadnom lelkiismeretem
6 1, 9 | börtönében.~- Bizony nem hittem volna, hogy olyan derék
7 1, 12 | írjátok, amit kívánok. Azt hittem, lólábatok van, és a pokolba
8 1, 12 | lihegte a vendég.~- Azt hittem, neki akar az úr szaladni
9 1, 12 | faderekon lépkedve, már mentve hittem magamat, midõn borzadva
10 1, 12 | fickó vagyok.~- Én pedig azt hittem, gazdag bolond.~- Hja, volt,
11 1, 12 | Testvérem.~- Én bizony azt hittem, senkije sincs. Csak egy
12 1, 12 | kérek kegyelmedtõl. Azt hittem csak kér, nem tudtam, hogy
13 1, 14 | rózsa. Én egy igazi rózsát hittem, Albertus. Sem én nem láttam
14 1, 14 | ravatalról rám szólt valaki. Azt hittem, egy halott, de valószínûleg
15 1, 18 | fogait csikorgatta, azt hittem, mindjárt harap, de csak
16 1, 19 | kedélyesen -, mert sose hittem volna, hogy felséged ilyen
17 1, 19 | tudunk összeférni. Én azt hittem, hogy a régi káplár szeretõm
18 1, 23 | pünkösdre kaptam. Mindjárt akkor hittem errõl a gyönyörû mellényrõl (
19 1, 23 | fejem zúgni kezdett, azt hittem, nem tudok mozdulni, de
20 1, 23 | szívembe e szavakkal; amire nem hittem volna magamat képesnek,
21 1, 23 | Krizsnócra megyünk, fiú.~Azt hittem, megbánta az éktelen káromkodásait
22 1, 24 | nem jön semmi, semmi. Azt hittem, megõrülök. Végre is, mit
23 1, 26 | Az öreg rám nézett, azt hittem, dühös lesz, ellenkezõleg,
24 1, 27 | látszott a vállamon. Azt hittem, összeroskadok alatta, pedig
25 1, 28 | lehet ez? Az elõbb még azt hittem, hogy csak bohókás ürügyet
26 II, 4 | ember maga. Én bizony azt hittem, hogy csak az érvágáshoz
27 II, 4 | járt az esze.~- Majd azt hittem, hogy nem is ön az, Stofi
28 II, 6 | Sramko bácsi.~- Bocsánat! Azt hittem, hogy a... Tessék besétálni.~
29 II, 11 | eleintén anständig embernek hittem, hanem -~- Hanem? - vágott
30 II, 17 | gyöngyözött homlokomon, azt hittem belebolondulok. Nemsokára
31 II, 21 | ezüst a csatja, pedig azt hittem...~Miska kikapcsolá a csatot.
32 II, 33 | láttam egy rakáson. Azt hittem, hogy a Szentgellérthegyen
33 II, 33 | földre süté szemeit:~- Azt hittem, udvarolni készül.~ ~27.
34 II, 34 | boldogságomat bizonyosnak hittem.~Negyednapon a gyilkosság
35 II, 40 | darab. Elsõ pillanatra azt hittem, hogy valami amerikai macskák
36 II, 46 | bocsássa meg méltósága azt hittem, hogy nekem elég volna egy
37 II, 48 | könnyek gyülekeztek.~- Sohasem hittem volna. Istenem istenem! -
38 II, 49 | szerezhetett be. Már azt hittem, hogy boldogulni fog, midõn
39 II, 54 | mondom, ily nagy lelket nem hittem benned. Kérlek, jó Balassa,
40 II, 60 | szaporán, mi a baj?~- Azt hittem, Csonka bácsi, hogy csak
41 II, 60 | Bocsásson meg, de nem hittem, nem gondoltam - tagolá
42 II, 61 | csurgott homlokomról, azt hittem, meg kell õrülnöm. Erõm
43 II, 71 | szóltam mosolyogva, s nem hittem, hogy az orzott jószág valaha
44 II, 71 | nagyon természetes, de nem hittem, nem bírtam hinni, megfélemlettem
45 II, 76 | tartózkodtam a külföldön, mint hittem volna. Mire Magyarországba
46 II, 77 | alássan?~- Eddig mindig azt hittem, hogy Ádám magyar ember
47 II, 78 | összekavarodott fantáziámban. - Azt hittem, meg kell õrülnöm.~Végre
48 II, 79 | hogy az a cseh nyelv.~S hittem egész tegnapig.~
49 II, 82 | Szegény Lala! Én azt hittem, mindene megvan; szegénynek
50 II, 98 | kecske a pokolba, szentül hittem, hogy vissza sem tér többé.~
51 II, 99 | misst azon idegen hölgynek hittem, kit Dick említett...~-
52 II, 113| nevetségessé légy. Én azt hittem, családunkat emelem ki.
53 II, 113| a dolog komolyabb, mint hittem volna. No, Gábor, most vagy
54 II, 117| eljöttél. Bizonyisten nem hittem, hogy teveled találkozzam
55 II, 122| eljegyzését tudatja. Bizony nem hittem volna, hogy így megszomorít.~
56 II, 127| kisasszonyt azon idegen hölgynek hittem, kit Miska... az inasom
57 II, 140| világon minden rossz. Még hittem az ártatlanságban; de az
58 III, 1 | átkozottul füstölgött. Azt hittem, valami portékája meggyulladt
59 III, 1 | Isten veled, Stevo! Sohasem hittem volna ezt! Ez az eljárás
60 III, 1 | mélyen szemébe nyomva - azt hittem, Éliás, azt gondoltam, hogy
61 III, 2 | s õ is röpült.~- Nem is hittem, János, hogy elviszel, tudom,
62 III, 21 | a mesémbe.~- Pedig azt hittem, azt gondoltam - mondá az
63 III, 42 | annyi ideje már annak? Nem hittem volna. Nekem úgy rémlett,
64 III, 49 | meg az ember.~- Eleinte hittem, én vagyok megbolondulva,
65 III, 53 | mosolyogva -, már szinte azt hittem az ön zavaráról, hogy illatos
66 III, 62 | se igaz. Én magam is azt hittem egy darabig, hogy az olcsóság
67 III, 65 | jelenetet.~- Ej, ej, azt hittem, örülsz neki, ha játszom
68 III, 65 | hörgé és elsápadott, azt hittem, hogy az erõs marcona férfiú
69 III, 70 | csodálkozva. - Bizony nem hittem volna, hogy ilyen szép felesége
70 III, 87 | vittem be a principálishoz, hittem, hogy meg fog dicsérni.
71 III, 87 | megnézte, megforgatta.~- Nem is hittem volna, öcsém…~- Mit nem
72 III, 87 | sem mertem megmondani. Azt hittem, mindjárt lenyakaztat, ha
73 III, 90 | foghatom fel a dolgot. Nem hittem volna, hogy ennyire van.
74 III, 102| kigyúlt, bõsz arca, azt hittem, elájulok az ijedtségtõl
75 III, 102| a nevemen szólított, azt hittem, nem is ösmer.~- Ah, hiszen
76 III, 104| hívják. Én azonban soha nem hittem benne. Mese lesz az egészen.
77 III, 109| voltam gyõzve, hanem szentül hittem, hogy a természet is parlamenti
78 III, 112| kellemetlenül meglepetve. - Azt hittem már viszi a vasút hazafelé.
79 III, 124| ehhez a többséghez.~Azt hittem, álmodom, megdörzsöltem
80 III, 127| Igen, igen. Akkor még azt hittem, hogy más valaki…~Mari önkéntelenül
81 III, 129| azt a szekeret, hogy azt hittem minden csontomat külön kell
82 III, 130| volt, lábaim inogtak, azt hittem, rögtön összerogyok. Oh,
83 III, 130| közelebb lépett hozzám. Azt hittem, torkon ragad, hogy bosszút
84 III, 144| nagytiszteletû úr bal lábát.~- Sose hittem volna, hogy ilyen erõs legény
85 IV, 1 | nem volt tárgya.~Nem is hittem, hogy az elsõ szerelmet
86 IV, 7 | fölség.~- Pedig én azt hittem, hogy ön innét csak odamehet.~
87 IV, 13 | tőlem.~Megígértem, mert azt hittem, sohasem fog tenni jó vizsgát
88 IV, 13 | hogy van, Vandrák? Már azt hittem, megint meghalt valamelyik
89 IV, 22 | figyelemmel szemlél mindent. Azt hittem valami angol, mert tele
90 IV, 22 | rengeteg háztömbök! - Sohasem hittem volna, uram. Én sírtam ma
91 IV, 50 | produkálja. Én mindig azt hittem, hogy az állam gondolta
92 IV, 69 | Hogyne, mikor már szentül azt hittem volt, hogy »ingyen adjunktust«
93 IV, 80 | mint a pelyvát. Már azt hittem, hogy az az akasztófáravaló
94 IV, 80 | Dicsértessék az úr! Már azt hittem, hogy megszökik elõlem a
95 IV, 82 | finom vékony bordákkal. Azt hittem, én vagyok a világ leggazdagabb
96 IV, 83 | elvégezvén az iskolákat.~Azt hittem, tréfál, de mégis így feleltem:~-
97 IV, 87 | apródonkint vallogatja ki.~Azt hittem róla, hogy gyöngéd - pedig
98 IV, 90 | erõkrõl”«.~»Igen? Nem is hittem volna, hogy ilyesmivel is
99 IV, 91 | észrevételt:~- Ej, ej, János, nem hittem volna, hogy olyan makacs
100 IV, 95 | csodálkozva dörmögte:~- Sohasem hittem volna, hogy ilyen okos ember
101 IV, 97 | mi lett belõlünk.«~Azt hittem, a szívem hasad meg. Szinte
102 IV, 97 | boldogságtól.~- Sohasem hittem volna, édes fiam, hogy ilyen
103 IV, 98 | fölemelte a lepedõt.~- Hm. Azt hittem, valami emailírozott mahagóni -
104 IV, 121| elõtt.« Ugye jó cím?~Azt hittem, tréfálódzik, de egypár
105 IV, 128| el voltam keseredve, azt hittem, a szívem hasad meg az én
106 IV, 131| elsõ templomában; magam se hittem, hogy olyan édes a vallásosság
107 IV, 140| érdekeltek az asszonyok, és azt hittem, hogy olyan rébuszt fejtek
108 IV, 145| jószívûség mintaképének tartanak. Hittem, megesik rajtam s derék
109 IV, 146| is szeretted.~- Mert azt hittem, hogy az aradi.~Ezzel leült
110 IV, 151| bácsika.~A hóna alá nyúlt. Azt hittem, egy palack tokaji bort
|