Rész, Fejezet
1 1, 1 | alkalmas zsákmányra; szíve hangosan dobogott, mint a katonáé
2 1, 2 | járulékai erejéig.~Az öreg zsidó hangosan elkacagta magát. Nagyon
3 1, 2 | felfogni.~A három esküdt is hangosan röhögi el magát, hogy az
4 1, 2 | kisasszony.~Az öreg zsidó hangosan elkacagta magát.~- Hihihi!
5 1, 3 | hozzátette felelet gyanánt hangosan:~- Igenis, ez a nagyság
6 1, 4 | lábai roskadoztak, szíve hangosan dobogott. Izgatottan támaszkodott
7 1, 4 | százan vették körül, egyben hangosan követelve, hogy beszéljen. »
8 1, 8 | lábai roskadoztak, szíve hangosan dobogott. Izgatottan támaszkodott
9 1, 9 | álló pártfogoltjai felé.~Hangosan folyt a három úr közt a
10 1, 9 | Semmi kétség többé…~Azután hangosan mondá:~- Nézzük meg a helyet,
11 1, 9 | Kléner úrnak, ki azt azonnal hangosan olvasta:)~Kedves rokon!~
12 1, 9 | Kléner úr haragjánál, szíve hangosan dobogott, hangját elveszté
13 1, 9 | Átkozott éles… folytatá hangosan - hanem lássa, az ilyen
14 1, 9 | mozdulatlan pártfogoltjai felé.~Hangosan folyt a három úr közt a
15 1, 12 | Miklós veres orrára.~Azután hangosan mondá az elõkelõ úr:~- Sok
16 1, 12 | örökös szemrehányás.«~Majd hangosan mondá:~- Nem, semmit sem
17 1, 13 | kérdé a sipsirica önmagától, hangosan, egy kicsit selypítve, ami
18 1, 13 | Misztifikáció! - szólt a professzor hangosan és felugrott, de észrevévén,
19 1, 13 | rántott harcsát, akaratlanul hangosan fejezte ki gondolatát.~-
20 1, 13 | Druzsba úr arcát, kinek szíve hangosan kezdett dobogni.~- Hagyjanak
21 1, 13 | feljebbvalójához -, elkezdett hangosan sírni. A csöppecske kisasszonyokat,
22 1, 13 | Druzsba úr belépett, szíve hangosan vert.~A kapu bezáródott
23 1, 14 | tizenharmadik szamár pedig hangosan sírt fényes termeiben.~A
24 1, 14 | csacsi! - pattant föl Eszter hangosan, mikor a csónak helyrelóbálózott -
25 1, 15 | csatarát ütõ gyerek-zajt, hangosan kiáltozva a fák közt:~-
26 1, 15 | kóborogtunk az erdõben, hangosan sírva és kiabálva. Akkor
27 1, 16 | leborult az asztalra és hangosan zokogott. A fõbíróné magához
28 1, 17 | pitvaron. A sztaroszta szíve hangosan dobogott s meg nem állhatta,
29 1, 17 | Megfoghatatlan! - tûnõdött hangosan Hertely uram.~- Csodálatos -
30 1, 26 | fõispán kezébe vette, és hangosan olvasta: »A Teszéry-árvák
31 1, 27 | biccentett, s elkezdett hangosan sírni.~Így hajtaték be Petrás
32 1, 31 | szíve.~Vagy egy óráig sírt hangosan, keservesen, aztán kiapadt
33 1, 31 | lett, csak az óra ketyegett hangosan.~Öreg Kupolyi arca átszellemült.
34 1, 32 | papírcéduláért és fölolvasta hangosan:~»Praesens imperfectum,
35 1, 32 | De hát - tette hozzá hangosan, de akaratlanul - mit akarhat
36 1, 32 | no, ne reszkess - szólt hangosan. - A jó barát, teringette,
37 1, 32 | meghatotta ez a sok minden, hogy hangosan felkiáltott: »Milyen szép
38 1, 33 | állam! - sóhajtottam föl hangosan.~A könnyû bricskát két bús
39 1, 34 | zöldes fényt lövelltek, szíve hangosan dobogott.~Ez az! súgta belülrõl
40 1, 34 | tenyerét a homlokán, mintegy hangosan gondolkozva.~- Itt hagyjam
41 1, 34 | és a következõket olvasta hangosan:~Kedves Katicám! Megkaptam
42 1, 35 | hogy az neki szól, szíve hangosan vert.~- Kleopátra királynõnek -
43 II, 1 | uram felolvasta a sorokat hangosan, hadd tudja, hadd hallja
44 II, 3 | büszke fejét, és azt kiáltá hangosan:~- Nem igaz!~S nyugodtan,
45 II, 4 | Sarolta nagysámnak hangosan dobogott a szíve, Stofi
46 II, 5 | nehány perc múlva olyan hangosan hortyogott a veremben, mintha
47 II, 6 | fiatalemberek, még ha a szívük hangosan dobog is a Poroszy-kisasszonyokért,
48 II, 7 | köszönöm.~No, már erre aztán hangosan kitört a hahota. Ákos bácsi
49 II, 7 | fel nekem azt a beszédet hangosan. Te nagy talentum vagy,
50 II, 21 | zöldséget szállítja. Szíve hangosan dobogott örömében. Ki tudja,
51 II, 22 | Micsoda? A tûz?~- Ne olyan hangosan, ne kiabálj, szegény Pannim
52 II, 23 | Mit? Szíve összeszorul és hangosan ver. Ha mondanák, hogy igya
53 II, 24 | mentem: vallá be önkéntelenül hangosan önmagának.~- Bizony magam
54 II, 24 | elnökévé.~No, de már erre hangosan tört ki az álmélkodás. Ilyen
55 II, 24 | húzódott egy sarokba. Szíve hangosan dobogott félelmében. Mi
56 II, 25 | hajdú beeresztett! Szívem hangosan vert, lélegzetem elfulladt
57 II, 26 | oh, én istenem!« rebegé hangosan.~- Bezzeg Salamon is köszöni.
58 II, 32 | kisleányok az iskolában hangosan kezdtek félelembõl sírni.
59 II, 33 | nyújtá át a különös koszorút, hangosan mondva:~- Kérem, fogadja
60 II, 34 | bírunk. Valószínűleg - amint hangosan imádkoztam - felismeré szavamat,
61 II, 34 | lassan panaszkodott, nem mert hangosan beszélni, mert félt a vadásztól.~
62 II, 43 | volt - kiáltá az öregúr hangosan, nagy csodálkozására a tanítványoknak
63 II, 43 | beadott jegyeken álló neveket hangosan olvasták.~Csak két név váltakozott:
64 II, 51 | nagylelkûséget.~Miss Edith szíve hangosan dobogott s zavarodottan
65 II, 51 | át. Arca kipirult, szíve hangosan dobogott. Még egyszer végigolvasta,
66 II, 66 | Reszketett a hidegtõl, s szíve hangosan dobogott. Félt a hideg éjet
67 II, 72 | névnapomra? Nem szükség olyan hangosan deklamálnia, mert összeszalad
68 II, 72 | úr.~- A pokolba is, ilyen hangosan gondolkoznia! És milyen
69 II, 81 | tudja, hol lehet azóta!~Hangosan elkacagtam magam - emberem
70 II, 81 | elkacagtam magam - emberem pedig hangosan káromkodott.~Kacagásom túlharsogta
71 II, 99 | befolyása alatt önkéntelenül hangosan.~- A Mary võlegénye, Sir -
72 II, 99 | ellenségem? - kérdé azután hangosan. - Ösmer engem?~- Barátnéja
73 II, 113| át, Miska, s olvasd föl hangosan.~Miska fontoskodó arccal
74 II, 113| közelgõ lépteket, és szíve hangosan dobogott.~- Erzsike, ide
75 II, 117| néhány sort...~Neczpály szíve hangosan dobogott.~- Szívesen tenném,
76 II, 117| szentjánosbogár, s szíve hangosan dobogott örömében.~Íme,
77 II, 117| utazik el - mondá aztán hangosan.~- De igen, körülbelül az
78 II, 127| befolyása alatt önkéntelenül hangosan.~- Az Anna võlegénye - rebegé
79 II, 127| ellenségem? - kérdé azután hangosan. - Ismer engem?~- Barátnõje
80 II, 129| orcái kigyúltak, szívecskéje hangosan dobogott.~- Megengedte az
81 II, 139| ostor? Mikor megcsattan hangosan, mint a villám, mikor meglegyinti
82 III, 1 | lángba van borulva, szíve hangosan dobog, melle gyorsan zihál.
83 III, 1 | elment! - kiáltá aztán hangosan.~Zokogva rogyott le egy
84 III, 1 | kidagadtak az erek, szíve hangosan dobogott s szemében egy
85 III, 2 | egészen.«~Aztán így szólt hangosan:~- Mikor az éjfélt kiáltják,
86 III, 2 | Lélegzetük elállt; szíveik hangosan dobogtak.~- Hallod? Jaj!
87 III, 8 | jár - tette hozzá aztán hangosan -, a mézeshetekben nem virtus
88 III, 10 | Ki jönne ilyenkor?~Szíve hangosan dobogott, s egyszerre kiugrott
89 III, 37 | be kettõt - indítványozza hangosan a tiszt, s a nyolc hatost,
90 III, 37 | meg a jeggyel.~A szavak hangosan voltak mondva. A gyermekek
91 III, 43 | ajtózárban belülrõl.~Szíve hangosan dobog - nincs visszalépés
92 III, 45 | fenyegetett ökleivel.~Szívem hangosan dobogott, elsápadtan. Kissé
93 III, 45 | még sehol se volt. Filcsik hangosan lihegett a fáradtságtól.~-
94 III, 46 | meghalványította a kis arcokat. Szívük hangosan dobogott. Körülnéztek a
95 III, 50 | odafutottak a madárhoz s hangosan siratták hirtelen bekövetkezett
96 III, 69 | éheznek.~- Pszt! Ne olyan hangosan! Bent a pénzügyminiszter
97 III, 96 | gondolat! Pszt, ne beszéld hangosan, mert ellopják tõlünk a
98 III, 144| Fruzinka mostoha anyjának egy hangosan kiejtett megjegyzése, melyet
99 III, 148| méltóságos uram, olyan hangosan, mert ellopják tõlünk a
100 IV, 33 | levelet, s ezt olvassa belõle hangosan: »Ha elsül jó, ha el nem
101 IV, 43 | el nyugta nélkül?) Aztán hangosan hozzátette:~- Tudok németül,
102 IV, 59 | excellenc!~S fringiája hangosan csörömpölt, amint sietve
103 IV, 79 | Szemeim ragyogtak, szívem hangosan dobogta.~És ebben a magasztos
104 IV, 85 | mostohaanyja ellene volt, s egyszer hangosan azt találta a száján kiejteni: »
105 IV, 122| nép is megszomjazott és hangosan üvöltött víz után. A hétezer
106 IV, 127| becsületes ember!« majd hangosan mondá:~- Hát eredj, nem
107 IV, 128| jelent meg, elkezdik olvasni hangosan. Hát egyszer csak elfúl
108 IV, 132| odaszól neki önfeledten, egész hangosan a lakodalmas nép elõtt: »
109 IV, 146| figyelmeztetik az embert!~S hangosan csapkodta meg a lovait.~-
110 IV, 151| enyémén pihegett lázasan hangosan.~- Nem kell a nyúl többé!
|