Rész, Fejezet
1 1, 3 | határozatlanságában, hogy melyiket vegye magára: - bizony magamnak is sokat
2 1, 3 | részében kerekedett lárma vonta magára a figyelmet. Mindenki arra
3 1, 3 | szín lesz.~Kinn a kertben magára maradt fájdalmával; úgy
4 1, 4 | Hanem azért nem váratott magára sokáig; a szomszéd pajta
5 1, 4 | áhítatos kereszteket vetve magára, hagyta szegényt a maga
6 1, 4 | amint az elgyötört emberrel magára lehetett - széna-e vagy
7 1, 4 | tisztességesebb részét is annyira magára tudta disputálni, miszerint
8 1, 8 | Hanem azért nem váratott magára sokáig; a szomszéd pajta
9 1, 8 | áhitatos kereszteket vetve magára, hagyta a rossz lelket a
10 1, 9 | Hát tudja-e kend, hogy itt magára is kisült a tolvajlás?~-
11 1, 9 | fordulva, hivatalos szigort ölt magára arca:~- Ön pedig, doktor,
12 1, 9 | eltakarításáról van szó, s hirtelen magára rántván a nadrágot és egyéb
13 1, 9 | e balra nyíló szobába s magára csukta az ajtót, hogy visszatorló
14 1, 9 | csésze feketekávét rendelt, magára zárta az ajtót és teljes
15 1, 9 | Hát tudja-e kend, hogy itt magára is kisült a tolvajlás?~-
16 1, 9 | mellett, s ha úgy az ebédlõben magára hagyják, mikor már rózsaszínûbbnek
17 1, 10 | Hát tudja-e, hogy itt magára is kisült a tolvajlás? ~-
18 1, 10 | atilláját a kocsiról, felölté magára, s megpederve bajuszát,
19 1, 12 | benn pedig ezalatt, amint magára maradt a két úr, mohón ragadta
20 1, 13 | köhögõ sás.~És haragudott magára, hogy úgy megijedt egy növénytõl.
21 1, 13 | majom házába menekült s magára reteszelvén a házikó ajtaját
22 1, 14 | haragszik.~- Nem is haragudtam magára, higgye meg.~- De hát akkor
23 1, 14 | megelégedett pillantást vethessen magára, s aztán nevetve, dudorászva
24 1, 14 | És hát miért vállalta magára?~- Szomorú történet az,
25 1, 16 | a sátorban.~- Úgy kell, magára vessen - mentegetõztek némelyek -,
26 1, 17 | becsületes ruhát vehessen magára és mondják meg, hová viszik.~
27 1, 17 | a neve) keresztet vetett magára s vacogó fogakkal hebegte:~-
28 1, 18 | leheletüket se engedném magára esni, érti-e?« S aztán kigondolta,
29 1, 18 | alkalma nyílt egy percig magára maradnia Mihállyal.~- Mit
30 1, 18 | Pálfa - dünnyögte, mikor magára maradt -, mert én is rájok
31 1, 20 | hozza azt!~Legjobban vonta magára a figyelmet az utasok közt
32 1, 22 | szóljon neki, vegye rá, magára hallgatni fog.~Az asszony
33 1, 27 | báró úr magas figyelmét is magára vonta, és ha az ördög nem
34 1, 27 | aztán egy köpenykét vett magára, és kiment a szabadba. Azt
35 1, 29 | nincsen úgy, hogy egy szoknyát magára ránt, aztán leszalad, most
36 1, 29 | Klacskáné keresztet vetett magára és nem állhatta, hogy meg
37 1, 29 | Aztán keresztet vetett magára és egész elhalványodva dadogta:~-
38 1, 31 | reszketõ hangon keresztet vetve magára. - Dicsértessék a Jézus
39 1, 32 | Tényleg elõnyösnek tartotta magára ezt a váratlan fordulatot,
40 1, 34 | perkál lifitykét akaszt magára, az mind a legfölségesebb
41 1, 34 | csak egy van. S az elvész magára nézve. ~- Ne fenyegetõzz,
42 II, 3 | A boldogtalan nem ismert magára.~De ha magára ismert volna
43 II, 3 | nem ismert magára.~De ha magára ismert volna is, nem sokat
44 II, 5 | öregúr már nem sokat ad magára, nem sokat szeret a tükörbe
45 II, 5 | pillantást vetett saját magára, egy másik bámész tekintetet
46 II, 7 | egészet! Most haragudott magára elõször életében amiért
47 II, 7 | sem bírt ráakadni saját magára. Egy nagy sárdarab volt
48 II, 7 | áhítatosan keresztet vetett magára.~»Bizonyosan kísértet« gondolá,
49 II, 20 | jár-kel az utcákon, mint a magára maradt ember, ki ma semmit
50 II, 33 | keservesen síró kisfiú vonta magára. Kérdésére, hogy miért sír,
51 II, 35 | kitörõ világosság vonta magára. Ekkor a ház felé rohant,
52 II, 37 | árt, ha minél többet szed magára az ismeretekbõl: legalább
53 II, 38 | meg méltóságod a dolgot s magára vessen, ha másként határoz.~-
54 II, 39 | leteszi az ásót és kapát, magára reteszeli a temetõ ajtaját
55 II, 48 | ültetik át. - Nem ösmert maga magára. Õ-e csakugyan az a Kulai
56 II, 51 | gomoly, annál több havat szed magára. Ki kell fejeznem, sir,
57 II, 60 | leány, szívtelenség volna magára hagyni.~- Teszi magát a
58 II, 65 | arcú fiatal leányka vonta magára figyelmét, ki csupa részvétbõl
59 II, 77 | pelyhes szoknyát rántott volna magára, az egész világ pelyhes
60 II, 94 | kérve, hogy õ vállalja magára a szakácsnét elküldeni.~
61 II, 96 | Tisza Lajos a titkárával magára vette a címet s sértõdve
62 II, 97 | lépett elõ. Az 1880-ik év. Magára vette az öreg ruháit. Öltözködés
63 II, 99 | önt kérnem, legyen kegyes magára vállalni ez ügyet egészen,
64 II, 99 | Edith is ezt gondolta s magára hagyván az ekként összekerült
65 II, 99 | soha. Egy koporsó, melybe magára zárja az ember a Jelen-t.
66 II, 113| mert a nagyságos úr rázárta magára az ajtót.~- Kopogtatni kell,
67 II, 114| unokaöcsém ennyire elromlott, magára lévén hagyatva; hosszan
68 II, 117| igazságügyminiszter felsõjét vette fel magára tévedésbõl. Csak másnap
69 II, 119| atyjától elvált, álruhát öltött magára, s elhagyva a rezidenciát,
70 II, 120| erõsen bosszantotta. Hirtelen magára rántá köpenyegét, bejegyezte
71 II, 126| szûcsmester pedig keresztet vetett magára a korcsma elõtt is; Pakli
72 II, 127| a terembõl.~De szabad-e magára hagyni a beteget?~- Miska
73 II, 127| önt kérnem, legyen kegyes magára vállalni ez ügyet egészen,
74 II, 127| ezt gondolta magában, s magára hagyván az akként összekerült
75 III, 1 | télen, mikor a természet magára csukja az ajtót, úgyhogy
76 III, 1 | öltönyt megfordítva vette magára.~Mivel odakint is sötétség
77 III, 2 | torony-ablakban, keresztet vetett magára s szomorúan dünnyögé:~-
78 III, 2 | virrasztana mellette, hagyná magára; az ágy kemény, hiába van
79 III, 2 | asszony, még az ajtót is magára zárta. Nem is jött ki többet,
80 III, 2 | hogy egy vén boszorkányt magára haragítson.~- Bizony rosszul
81 III, 2 | Egészen egyenesen mégsem veszi magára, nincs vele mit dicsekedni.~-
82 III, 3 | gróf borzalommal vetett magára keresztet; s azt morogta: »
83 III, 4 | bolondgombát, hogy a boszorkányt magára haragítsa.~- Bizony rosszul
84 III, 18 | indult egy sötét estén, magára szedte az ünneplõ ruházatját,
85 III, 18 | Nem másra biz én, mint magára Szent Péter uramra. Mert
86 III, 19 | pelyhes szoknyát rántott volna magára, az egész Európa pelyhes
87 III, 19 | alkalom nem sokáig váratott magára. Egy kis hiba maradt a fiú
88 III, 28 | Ájtatosan keresztet vetett magára.~Sokáig beszélgettek aztán
89 III, 28 | ájtatosan keresztet vetett magára s azután csendesen zokogott
90 III, 30 | Õ is hozzászokott, sõt magára vonatkozólag teljesen megbarátkozott
91 III, 46 | megbüntette õket az Isten, amiért magára hagyták a szegény Csákót, -
92 III, 78 | kurátor keresztet vetett magára.~Brana bácsi dühösen markolt
93 III, 104| meg uram, hogy egy kicsit magára hagyjam, a faluházához kell
94 III, 105| Egy verdung púdert ken fel magára naponkint. Nem veszek könyvet.~
95 III, 148| szakácsné, keresztet vetve magára, és elfutott.~Csak a faragó
96 IV, 25 | tisztecskék vitéz tetteit is magára vállalta.~Kastélyát feldúlták,
97 IV, 26 | ájtatos keresztet vetett magára, és hüledezve hebegé:~-
98 IV, 57 | fiskális ezzel minden haragot magára vett. Három álló hétig üzengettek
99 IV, 57 | hírében állott, sokat adott magára. Õ volt a híres óra alkotója;
100 IV, 91 | tekintetes uram, de akkor aztán magára tessék vetni, ha…~- Hát
101 IV, 97 | szalmazsuppra ül, keresztet vet magára, s azon leereszkedik isten
102 IV, 126| násznép szétfutott ijedten, magára maradt ott a kétségbeesett
103 IV, 126| menyasszony.~Azaz, ha még magára hagyták volna, de két pandúr
104 IV, 128| ingerülten. - Annak van magára szüksége.~Ásított egyet
105 IV, 131| Bécsbe kell utaznom; addig magára bízom a leányomat, uramöcsém.~-
106 IV, 135| csináljunk? Ki vállalja magára az intézkedést?~De bizony
107 IV, 140| tetszesse magát. Reggel fölvette magára a kényelmes pongyola ruháját,
108 IV, 142| ájtatosan keresztet vetett magára). »Nem hiszem, hogy istentõl
109 IV, 152| Bilinke Mátyás s egy nap magára öltvén az ünneplõ dókáját,
|