Rész, Fejezet
1 1, 1 | tarisznyáját? - kiáltott fel vidáman.~Az õszhajú ember szemei
2 1, 2 | Stofi bácsi utánuk szaladt s vidáman röhögött föl. »Jó lesz -
3 1, 2 | görnyedtebb, arca ráncosabb.~Sásdy vidáman ugrott föl székérõl s nyújtotta
4 1, 3 | pedig ezalatt egyet ugrott vidáman a kállai kettõs mintájára
5 1, 9 | pillanatra, a másikban már vidáman ugrik Kamuti elé édes ravaszkodással:~-
6 1, 9 | humillimus! - kiáltja az eléje vidáman. - Quo modo valemus, domine
7 1, 12 | Béldi György kurjantott fel vidáman: - Ugyan, mire való az?
8 1, 12 | Vak Bottyán eleibe ugrott vidáman, s aztán hátrafordulva mondá
9 1, 12 | kiáltá a fejedelem egész vidáman -, most már legalább tovább
10 1, 13 | a törzsvendégek, Páváné vidáman sürgött-forgott körülöttük
11 1, 13 | Mit látok? - kiáltott fel vidáman. - Hiszen az maga, keresztapám!~
12 1, 13 | mohón fordítá tekintetét a vidáman nevetgélõ leánycsoport felé
13 1, 15 | is nevetett, minden oly vidáman kezdõdött e nap reggelén,
14 1, 15 | uramnak, a prímásnak.~A király vidáman fordult az urakhoz:~- Istenemre,
15 1, 15 | tört ki õfelsége nagy vidáman. - Bár vétkeztetek, megbocsátok.
16 1, 16 | nyakába futott. Az alispán vidáman köszönté:~- Szervusz, öcsém!
17 1, 17 | Kaszperek Mihály, piros arcával, vidáman, úgy, amint szokott, bicskájával
18 1, 17 | barátocskám, - kiáltá ez eléje vidáman - hogy vagyunk a lublói
19 1, 17 | megörült a királynak, aki vidáman nyújtotta feléje kezét:~-
20 1, 18 | juhászgazda rájuk ösmert és vidáman ugrott eléjük:~- A jó isten
21 1, 18 | az pompás! - csicseregte vidáman -, mert akkor visszamászhat,
22 1, 18 | vasrostélyzata az õszi napsugárban vidáman táncoló lila színû árnyékot
23 1, 18 | eltemették volna - felelte vidáman.~- Eljött volna-e a temetésemre?~-
24 1, 18 | csak azért! - szökött fel vidáman a helyérõl Mihály és átölelte
25 1, 23 | soha, Piroska.~Piroska vidáman ágaskodott föl most újra
26 1, 23 | Ezek már azóta jöttek ide. Vidáman döngtek és hemperegtek a
27 1, 23 | Megfogta a kabátgalléromat vidáman és így szólt:~- No, hát
28 1, 24 | sorba üdvözölték az érkezõk vidáman, barátságosan. »Jó napot,
29 1, 24 | kiáltott föl Königgrätz apó vidáman, mikor már emelkedni kezdett
30 1, 24 | Königgrätz apótól? De az apó vidáman dörzsölte a kezeit. »Majd
31 1, 24 | szürkülõ éjszakába.~Bogozy vidáman lökött meg oldalba:~- Ezt
32 1, 25 | bizonyítá Málnay.~Varga Mihály vidáman kurjantott föl.~- No, ugye
33 1, 25 | lássa, kend - rikkantott fel vidáman a nyertes paraszt. - Ide
34 1, 26 | fõjegyzõ tréfás pózzal, mire vidáman mosolyogtak a többiek, és
35 1, 26 | Mellette egy kis patak csörög vidáman. Csak úgy csörög most is,
36 1, 26 | csomagolnak szerte a piacon. A vidáman ugrándozó csizmadiainasok
37 1, 26 | egyelõre a fiókomba. - Aztán vidáman hozzátette: »Csapunk magunknak
38 1, 26 | Értelek, értelek - hadarta vidáman. - Hogy ez nekem nem jutott
39 1, 27 | épít isten elõtt. A különc vidáman mosolygott és a kezeit dörzsölte: »
40 1, 27 | domine Horváthy? - kiáltja vidáman.~- Különös esetünk volt -
41 1, 27 | elõjött a Mimi is, üdén, vidáman, mosollyal, hosszú ruhában,
42 1, 28 | híres zónáját behozva, vidáman mondá a klubban: »Most már
43 1, 28 | amit a lovak meghagytak, és vidáman, megelégedetten dörzsölte
44 1, 29 | kukoricát morzsolni, s közbe vidáman hancúrozott a lányokkal,
45 1, 29 | zsebébõl és fölhajította vidáman egyszer-kétszer a levegõbe,
46 1, 29 | feláldozom az egérnek - felelte vidáman, fesztelenül. - Nincs többé
47 1, 29 | bõrét pálinkává tévén, most vidáman hancúroztak a holtteste
48 1, 30 | csomagolnak szerte a piacon. A vidáman ugrándozó csizmadiainasok
49 1, 31 | el? - kérdené nyájasan, vidáman. - De talán éhes is vagy?
50 1, 31 | tengeri csodát, miközben vidáman súgta a nagyasszonynak: »
51 1, 32 | puskáját, s a gyalogúton vidáman fütyürészve elindult egyenest
52 1, 32 | szobájába, bejelentette nagy vidáman, hogy a kasznár úr megérkezett
53 1, 32 | kristálytáblán, miközben olyan vidáman, fesztelenül fecsegtek,
54 1, 32 | veszedelmes.~A kasznárné jármûve vidáman siklott a tó hátán: míg
55 1, 34 | A csizmadia fölkacagott vidáman, édesdeden, hogy szinte
56 1, 34 | Ne bántsák, kérem - szólt vidáman. - Szabad országban élünk.
57 1, 35 | is a mienk.~Kozsibrovszky vidáman mosolygott befelé, gondolván
58 II, 2 | lépésekkel lejtett haza, útközben vidáman dúdolva magában:~Volt egyszer
59 II, 5 | szöcske, prücsök, távolabbról vidáman hangzik a parasztköltészet
60 II, 5 | úr! - kiáltott fölülrõl vidáman Pilászi.~- Jöjjön ki, atyámuram,
61 II, 5 | is úgy akarta volna azt - vidáman kiáltott fel:~- Most pedig
62 II, 21 | érzéketlen tömeget, mely vidáman fecsegve haladt el a kivilágított
63 II, 22 | hangulatára.~A gergei fuvarosok vidáman mentek haza, el-elmesélgetve
64 II, 22 | A következõ tavasz ismét vidáman, mosolyogva köszöntött be
65 II, 29 | hogy már nappal van; a nap vidáman süt be játszi sugaraival
66 II, 30 | másképp van. Míg Sándor vidáman rakja be könyveit a bőröndbe,
67 II, 34 | fölébredt: az volt ám az öröm! Vidáman ugrándoztak tanyájuk körül,
68 II, 45 | akadály többé. Nõm örült és vidáman ugrált egész nap szobájában,
69 II, 46 | következett be az este, Vidáman váltak el, s ki-ki ugrándozva
70 II, 51 | túloz, Mr. Klimpston!~Lamiel vidáman nyújtá kezét Mr. Klimpstonnak.~-
71 II, 71 | volna: suttogtak, pattogtak vidáman, és a lángok játszva csókolták
72 II, 71 | közelebb a kandallóhoz, hol vidáman lobogott újra a tûz.~A vidám
73 II, 111| tekinteni.~A tisztelendő atya vidáman szólítja meg kedvenc folyadékát:~»
74 II, 120| Dankó arca is kiderült, s vidáman, boldogan ment a fogságba.~
75 III, 1 | baj, öreg - szólt a herceg vidáman -, ha nem is a tied a Brezina,
76 III, 1 | ropogtatták, a madarak szintén vidáman csicseregtek… egyszóval,
77 III, 1 | a párnákat a hóna alá, s vidáman ügetett velök a »lazok«-
78 III, 42 | Szervusz, Miska! - kiáltám vidáman. - Hol jársz itt, ahol a
79 III, 80 | ki szégyenszemre?~Ott élt vidáman, bár a maga módja szerint.
80 III, 93 | Schwindler!~Ösmeri mindenki, vidáman szólítgatják.~A Schwindler
81 III, 95 | tisztáson s maga õfensége vidáman szólított meg néhányunkat…
82 III, 100| öreg Gambrinus a falon, vidáman ragyogtak a gázak, és a
83 III, 102| örökké fogom szeretni.~Mari vidáman szaladt felénk egy fogoly
84 III, 118| gonosz ember! - kiáltja vidáman, Feri bácsi mindkét kezét
85 III, 138| madár se jár? - fogadom vidáman.~- Hozzád jöttem, öreg,
86 III, 148| azonnal kelek! - szólt vidáman. - Várjanak meg kigyelmetek
87 IV, 17 | vaskereskedõ tenyerébe nagy vidáman.~- Eb, aki megbánja. Megvan
88 IV, 37 | addig is - kiáltott fel vidáman.~Mialatt felhúzta a cipõit,
89 IV, 49 | jegyzé meg Hebeley úr vidáman.~- Menjünk a szobákba, ott
90 IV, 92 | kis hadnagy is - kiáltá vidáman Kapalovics -, most már a
91 IV, 97 | jó dolog - rikkantott fel vidáman, mert nagy forradalmár volt
92 IV, 97 | elmosolyodék:~- Glück auf - kiáltá vidáman -, csakhogy a te bõröd már
93 IV, 100| adta gyereke - kiáltott fel vidáman az öreg. (Megtetszett neki
94 IV, 101| szolgálókat.~Ekkor érkezett Gyuri. Vidáman fütyürészve lépegetett a
95 IV, 127| be, porral lepetten, de vidáman.~- Fogadj isten - szólott
96 IV, 127| szógám, itt volnék - kiálta vidáman a székely nemes -, csakhogy
97 IV, 128| eszem, ne kötekedj.«~Végre vidáman kurjantott.~- Aha, emlékszem
98 IV, 139| panaszkodhatom - felelte vidáman, nagy fejét fölemelve az
99 IV, 142| közönséges vasvillások, vidáman énekelvén az akkori új nótát:~
100 IV, 146| színi-rovatot). Hanem egy nap vidáman toppant be a redakcióba,
101 IV, 147| rikkantott közbe Szaniszló vidáman. - A felséges asszony rajta
102 IV, 148| cserepárjaink mégse tesznek.~Vidáman, fürgén ugrált egész nap,
103 IV, 151| Valahára - mondám szinte vidáman. Azután félénken hozzátettem -
104 IV, 152| Csak a kakasok kukorékoltak vidáman a borító kosarak alatt.~-
105 IV, 152| jöttél, hékás - fogadta Palit vidáman -, mindent eladtam, osztozkodhatunk.~
|