Rész, Fejezet

  1   1,  1  |     Térdepelj le!~Gyurka bácsi egyet sóhajtott e kemény szavak után.~-
  2   1,  2  |            még másféle világ volt! - sóhajtott Stofi bácsi. - Az volt ám
  3   1,  2  |         Szegény Stuchec!~Stofi bácsi sóhajtott s hozzátette:~- Jó éjszakát!~
  4   1,  3  |          Merre van?~Marci önkéntelen sóhajtott.~- A falu túlsó szélén.
  5   1,  3  |     öregapátok pihent…«~Marci megint sóhajtott. »Minek volt az most idejönni?
  6   1,  4  |            Jobb azt nem emlegetni, - sóhajtott a fiú elborult homlokkal.~-
  7   1,  4  |          erõsebb megverhesse.~Miklós sóhajtott.~V. A SZABADSÁG ELMÉLETE~
  8   1,  4  |           csendesen zokogott. Miklós sóhajtott és az éghez fohászkodott.~
  9   1,  4  |              némán hajtá le fejét és sóhajtott.~- Igen, - szólt az orvos
 10   1,  11 |                Ej, ej, Polka húgom - sóhajtott fel sértõdve -, nem mindég
 11   1,  12 |        Szegedre kell elõbb mennünk - sóhajtott fel Pista. - Ha valami lenne
 12   1,  12 |         rúgtam volna azt a kutyát! - sóhajtott fel, majd leborult sírva
 13   1,  12 |            XII. FEJEZET~A RAB~Nagyot sóhajtott Laci, mikor végre hosszú,
 14   1,  12 |              A legvitézebb katonám - sóhajtott fel Bottyán. - Mi fog vele
 15   1,  13 |            kedves barátom és komám - sóhajtott fel -, mit szólsz te most
 16   1,  13 |  harminc-negyven forintot.~- Kevés - sóhajtott fel Druzsba úr csalódottan -
 17   1,  14 |             nagy kegyetlenség volt - sóhajtott Altorjay.~- Az ördög se
 18   1,  15 |            halálfejû seregét látni - sóhajtott föl Angelo.~- Én Visegrádra
 19   1,  15 |          paradicsom se szebb.~- Hm - sóhajtott föl a pap -, ha három dolgot
 20   1,  17 |          látta?~- A jó isten látta - sóhajtott az asszony.~- Jó, jó, -
 21   1,  17 |              A szép Kaszperekné csak sóhajtott erre és beburkolózott a
 22   1,  17 |             No, nekem nincs egy se - sóhajtott fel a kormányzó. - Hát mi
 23   1,  18 |               Hja, hja! No, no!«~Még sóhajtott is. Örökös tréfáját, bugyborékoló
 24   1,  19 |           megcsúsznék rajta.~Waldeck sóhajtott és nevetett egyszerre. Hogy
 25   1,  19 |          Dani éppen jó pajtása volt. Sóhajtott egyet. Isten neki, hadd
 26   1,  20 |           szereti a Pistát. Ez, ez! (Sóhajtott és lehorgasztotta a fejét,
 27   1,  23 | maradékainkról ki állhat jót?~Mélyen sóhajtott, a kovács fújtatója se nagyobbat,
 28   1,  25 |            Mert õk is mennek. Molnár sóhajtott. Hát mi is van abban, hogy
 29   1,  25 |         õszbecsavarodó nagy fejét és sóhajtott.~- Egy-kettõ, vén gyerek,
 30   1,  26 |             öcsémuram.~- Hát látod - sóhajtott fel a fõispán, énhozzám
 31   1,  26 |             De szeretnék belenézni - sóhajtott Hlavatsek epedõ tekintettel.~-
 32   1,  27 |            mutatkozzanak a pataknál.~Sóhajtott és odébb ment.~Finom hallásával
 33   1,  29 |             Hát a szegény katonák! - sóhajtott az Erzsa szolgáló.~- Erzsa,
 34   1,  32 |             te csacsi…~A diák mélyen sóhajtott:~- Nem lehet. Nekem nem
 35   1,  32 |              a többi.~- Igen, igen - sóhajtott föl magában ellentétes érzelmek
 36   1,  32 |          tudom, hogy mi elé megyek - sóhajtott fel a báró.~Pont öt órakor
 37   1,  32 |            én nem tudok csónakázni - sóhajtott a báró.~- Azt szeretném
 38  II,  4  |             megcsóválta fejét, egyet sóhajtott és azt gondolta magában: »
 39  II,  5  |                 Nagyon rosszul van - sóhajtott Pilászi. - Minden nemes
 40  II,  5  |             szemeit, becsukta, egyet sóhajtott és - meghalt.~Elköltözött
 41  II,  6  |           fõnyeremény.~Sramko nagyot sóhajtott és most már sebesebben,
 42  II,  6  |             nem szólt semmit, csupán sóhajtott.~- Tán beteg ön, kisasszony? -
 43  II,  15 |             keresztény.~Guyon nagyot sóhajtott s szomorúan nézett fel a
 44  II,  17 |                Kutlik úr fájdalmasan sóhajtott: mi pedig szavaira, mint
 45  II,  17 |              vidoran.~Kutlik úr újra sóhajtott...~- Nagy csapás... nagyon
 46  II,  17 |              Kutlik úr harmadszor is sóhajtott: ami már inkább beillett
 47  II,  21 |                Vissza kell adni... - sóhajtott a fiú. - Igen, vissza kell
 48  II,  26 |         fognának.~Ilonka fájdalmasan sóhajtott...~- Igaz, igaz. Hiszen
 49  II,  27 |         fizethet az úr...~Vörösmarty sóhajtott, a bírságra és az elkobzott
 50  II,  38 |              elõtt.~- Oh, istenem! - sóhajtott fel kis szobájában, midõn
 51  II,  38 |            karszékében s néha nagyot sóhajtott. Midõn már a gyermekek lefeküdtek,
 52  II,  40 |               amikor nem rendeltük - sóhajtott fel Krebs kétségbeesett
 53  II,  45 |              esztendõ Szibériában! - sóhajtott Federoff, megátkozva gúnyoros
 54  II,  60 |             fesledezõ bimbót.~Mélyet sóhajtott.~- Nincs szaga - rebegé -,
 55  II,  95 |            nóta szerzõjét, és nagyot sóhajtott: az õ lánya volt az, de
 56  II,  99 |             Nagy szerencsétlenség! - sóhajtott Alacskay. - De mindegy:
 57  II,  99 |            Marié...~- Boldog Mari! - sóhajtott Edith.~A délutáni napfény
 58  II,  109|           lesütötte a szemeit. Aztán sóhajtott.~- Nem mindig a nagyok és
 59  II,  123|            visszahozni õket. Ámbár - sóhajtott fel keserûen - nem érem
 60  II,  123|              be hozzá.~Kampós nagyot sóhajtott s jámbor megadással hajtotta
 61  II,  127|             Nagy szerencsétlenség! - sóhajtott Kozenszky. - De mindegy:
 62  II,  127|              Annáé.~- Boldog Anna! - sóhajtott Mari.~A délutáni napfény
 63  II,  135|            elragadta.~Megelégedetten sóhajtott fel;~- Mily boldogság egyedül
 64 III,  1  |           vele.~- Milyen gondolat! - sóhajtott Csutkás, szemérmetesen pillantva
 65 III,  1  |  mészároséknál.~- Sok, nagyon sok! - sóhajtott Miklós, azután lassan közeledett
 66 III,  1  |            fejét lekonyítá és mélyen sóhajtott.~- Pedig - hebegé szaggatottan,
 67 III,  2  |           dolga is van a madárnak! - sóhajtott fel Pista.~Judit nem kérdezte
 68 III,  2  |         pillantást vetett a tükörbe, sóhajtott és lehajtotta szép fejét,
 69 III,  2  |    orvosságos-üveget a köténye alól.~Sóhajtott az öreg, azután sokáig nézte,
 70 III,  2  |    fõszolgabíró úr nyájasan.~Filcsik sóhajtott. Talán ez volt az elsõ sóhajtása,
 71 III,  2  |             én jó anyám itt volna! - sóhajtott fel Anna nemegyszer.~- Hát
 72 III,  3  |           kedvemért.~Az öreg Filcsik sóhajtott. Talán ez volt elsõ sóhajtása,
 73 III,  3  |            azt hiszi apja jõ.~A gróf sóhajtott.~- Pedig nincs mód ide hozni
 74 III,  8  |           megy.~- Szegény asszony! - sóhajtott fel Kupcsik úr.~- A férje
 75 III,  11 |             került.~- A Borcsához… - sóhajtott az öreg mintegy önkénytelenül
 76 III,  18 |              édes fiam?~Gergely csak sóhajtott erre és lehorgasztotta a
 77 III,  24 |              Dézsy elsötétült arccal sóhajtott fel.~- Hogy én rólam azt
 78 III,  25 |              õsapáink!~A gyermeklány sóhajtott, azután engedelmesen lehajtotta
 79 III,  30 |          gazdagok és a nagy emberek!~Sóhajtott és szomorú lett, de ez nem
 80 III,  49 |       Rákóczi-csészét törte össze? - sóhajtott fel az alispán félénken.~-
 81 III,  53 |           Kossuth csillogó szemekkel sóhajtott fel:~- Ha mi tudnánk ilyen
 82 III,  56 |          Istenem, de boldog volnék - sóhajtott fel Anna -, ha nekem is
 83 III,  56 |       mosásban van!~- Szegény fiú! - sóhajtott fel a nemzetes asszony. -
 84 III,  97 |            bunda a fõ.~- Hm, tudom - sóhajtott föl -, a híres bundát akarják
 85 III,  102|             Jaj, a piros csizmáink - sóhajtott Mari.~- A lábuk a csizmákban
 86 III,  102|          hamar.~Szemeit lesütötte és sóhajtott.~- Igyekezzék valami lenni,
 87 III,  143|             idegen.~- Szegény cár! - sóhajtott fel az örmény fiú. - És
 88 III,  144|          feleségem lehetne.~Fruzinka sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha,
 89 III,  148|             megtartotta a gazember - sóhajtott a pap. - Õ gyújtotta fel
 90 III,  148|            szép arc nagy segítség! - sóhajtott fel egy éhenkórász megyei
 91 III,  148|          kend az apja.~- Fájdalom! - sóhajtott fel, s újra visszaült a
 92  IV,  10 |     láthatólag megkönnyebbült… egyet sóhajtott, és félénken összezsugorodva,
 93  IV,  13 |               A férfi ezalatt mélyen sóhajtott, s egyik lábát keresztültette
 94  IV,  14 |              két vitézem voltatok! - sóhajtott szomorúan.~- Én magam harcolok
 95  IV,  23 |              arany kupoláival, s így sóhajtott fel:~- Hogy sajnálhatják,
 96  IV,  44 |                Bár csak ne lenne!« - sóhajtott fel erre egy õsrégi hátgerinc.~»
 97  IV,  52 |           neki, lemondok tervemrõl - sóhajtott fel a mûvész szomorúan -,
 98  IV,  77 |           meg a rabot.~Az egy nagyot sóhajtott:~- Hová? Azt csak az isten
 99  IV,  85 |          feleségem lehetne.~Fruzinka sóhajtott, s félénken rebegte:~- Soha,
100  IV,  101|             volt.~A vendég szomorúan sóhajtott, gondolkodva hajtotta le
101  IV,  109|       megérdemli.~A titkár szomorúan sóhajtott:~- Nekem a miniszter nem
102  IV,  137|          õket?~Az öregúr fájdalmasan sóhajtott.~- Nem az enyimek, édes
103  IV,  137|             De nem elég… Nem elég! - sóhajtott fel szomorúan. - Végem lesz,
104  IV,  146|             leírhatnám, amit érzek - sóhajtott fel Gyula mámoros égõ szemekkel.~
105  IV,  152|           Hová mégysz most?~- Haza - sóhajtott és lecsüggesztette a fejét.~-