bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 1, 1 | hagyta jóvá a jövendölést: ő sokkal magasabbra vágyott
2 1, 2 | azért úgy kell venni, mintha ő is ott ülne asztala mellett
3 1, 5 | engedje meg, hogy a leveleket ő diktálja neki: egy kis jux
4 1, 10 | befordult az Ipolyba: hogy ő bizony nem őrzi tovább a
5 1, 12 | árulhatta, mert nem volt ő egy párton sem, gondolta
6 1, 12 | helyettesítse az ügyek vezetésében. Ő maga csak hümmögött, és
7 1, 12 | a mennyei listán.~Amerre ő lépdel, ott jár a dicsőség,~
8 1, 15 | kiindulva, folytatja az ő sajátos kombinációit, előszámítván
9 1, 16 | lázban volt, biztos, hogy ő komponálta a dalszöveget.~
10 1, 18 | utcáról utcára, dehogy tudna ő most nyugton ülve maradni
11 1, 18 | brrukuú!« búgták feléje s ő érteni vélte, mintha azt
12 1, 34 | betéti könyvecske kétezer o, é. frtról, amely összeg
13 II, 1 | leányon kívül; hanem azzal ő be is érte ám untig.~Fiatal
14 II, 1 | bácsi egyetlen leányát, ő volt szeme fénye, öröme,
15 II, 5 | természet regulázzon. Azért is ő regulázza a természetet.
16 II, 12 | Ki az...? - a fejedelem. Ő, karján Árpád, az erőteljes
17 II, 14 | a maga originalitása, p. o. az apám nem issza a bort,
18 II, 14 | fennérintett izét, hogy a bort ő is megitta, lett légyen
19 II, 15 | igaz, hanem hát csinált már ő ennél nagyobb dolgokat is.
20 II, 15 | eszejárását? Ha meghalt is, ő tudja miért halt meg!~Bizony
21 II, 28 | pillanatot sem késve, különben ő is hazaárulónak fog vétetni
22 II, 30 | valóban, bűn is az, amit ő cselekedett; elpazarolta
23 II, 30 | eszében, azt hitte, hogy ő tanulás nélkül is tudni
24 II, 34 | Ninának egy körülbelül az ő idejében levő kis földmívelő
25 II, 34 | olyan szép virágok, aminőket ő azelőtt sohasem látott;
26 II, 46 | szobapadlón. Milyen gazdag volt ő a többi utcagyerekhez képest!
27 II, 66 | hallott, s aztán rendesen ő volt az áldozat mikor Kajláék
28 II, 66 | haragudott meg Márta asszonyra, ő is Palit verte meg bosszúságában.~
29 II, 73 | elvihesse onnan valaki, míg ő az »Egyetértés«-ből tanulmányozza
30 II, 85 | BRANYICKÓT~1879~(Elbeszéli ő maga)~Megüzente Kossuth
31 II, 105 | kapacitáltatni azzal, hogy hiszen az ő kerülete ez, és úgysem kap
32 II, 111 | is, amikor szomjas, arról ő éppenséggel nem tehet.~Boldog,
33 II, 111 | fenntartója legyen, mikor ő már fent a föld felett lesz,
34 II, 120 | Széchenyi meghalt, s az ő porából is erőt szítt magába
35 II, 120 | felelé:~- A s z a b a d s á g o t !~Ez az egy szó végigsüvített
36 II, 124 | éppen tanácskozva találta O. tábornok elnöklete alatt
37 II, 124 | hajó födélzetére lépve -, s O. tábornok urat keresem.~-
38 III, 3 | mennyre-földre esküdözve, hogy ő még nem annyi esztendős.~-
39 III, 3 | csizmadia (mert az volt az ő világi foglalkozása) édesden
40 III, 3 | István volt katona-sorban, ő természetesen gyerek lévén,
41 III, 3 | ellenben a második István sem ő volt, mert az, mint hitelesen
42 III, 3 | fogja neki megbocsátani. Ő a pilinyi molnárnak ígérte,
43 III, 3 | nagyon szegény ember.~No, de ő nem tartja magát annak:
44 III, 3 | e szomorú átalakulásról; ő mindig a régi jó bundát
45 III, 8 | Ferenc József-rendet.~Ez az ő összes ambíciója s azonfelül
46 III, 19 | valamennyien a hajdanból, hogy ő segített rajtunk, ha valami
47 III, 19 | Összes tanítványai szerették, ő is valamennyit ösmerte és
48 III, 19 | akkor fiatal tanár volt még ő maga is. A nagy kávészínű
49 III, 28 | kántor tudott, azt mind ő itta meg.~A kántor Laci
50 III, 41 | színész. Minden este, ha ő játszott, a báróné elment
51 III, 41 | De hát tudta jól, hogy ő a legszebb a főváros szépei
52 III, 47 | okoskodik vala a királynak az ő izenetén; ha netalán valamely
53 III, 47 | harangoztak, mire bemégyen az ő hites társához, Laczfy Magdolnához
54 III, 47 | cselédének lenni mondotta.~- Az ő valóban. Drága ajándékokkal,
55 III, 52 | kanonok kikötötte, hogy ő soha semmi írást sem fog
56 III, 52 | adósaimat.~Én mosolyogtam. Ő pedig fürgén emelkedett
57 III, 64 | annak a hamujában növesztett ő virágokat.~És annyit… de
58 III, 64 | veresse a húszasokra, mert ő különben el nem fogadja
59 III, 64 | történetben. Hanem annak nem ő az oka, mert úgy mondják,
60 III, 66(29)| magyar házasságok történetét, ő szokott nekem odavetni néha
61 III, 68 | sarkantyús lábával megtaposott ő, és a huszárja, Farkas Pál
62 III, 81 | csak nem használt semmit. Ő folyton megitta anyja elől
63 III, 107 | BIHARI NAGY ISTVÁNNAK AZ Ő GONOSZ PRAKTIKÁJA~1884~A
64 III, 116 | voltam soha az Alföldön, sem ő a Felföldön, elkezdtük mindenikünk
65 III, 135 | csokoládéját nyugodtan. Nem ő az oka, hogy olyan rossz
66 III, 135 | Hát hol látott volna még ő tisztességesebb betűket?
67 IV, 13 | s fogta magát, visszaírt ő is:~»Majd én is kultiválom
68 IV, 25 | nagyúr tudott lenni.~De ő is már csak képzelődött.
69 IV, 25 | vonást, annál is inkább, mert ő volt az utolsó, aki úgy
70 IV, 25 | sem halt volna. Ámbátor ő megnehezteli ezt még a másvilágon
71 IV, 25 | még a másvilágon is. Mert ő meghalni is úgy tudott,
72 IV, 25 | cerimóniák kötik, egyébre pedig ő nem bírta használni a királyokat
73 IV, 36 | kedvez, a magyarok istene ő még most is kizárólagosan,
74 IV, 36 | amelyekből kitűnik, hogy mégis ő szent felsége a legnagyobb
75 IV, 43 | volt hagyva Zaynak, hogy ő ismét lássa el ajánlólevéllel
76 IV, 43 | tényálladékot, hogy most az ő kezébe egy szép madár röpült
77 IV, 43 | királynő«-ből. Legyen az ő vendége. Ilyen derék embert
78 IV, 48 | elbizakodott lett, hogy ő a legnagyobb parti az Alföldön,
79 IV, 56 | István és Pál kiskorúak«.~Hát ő addig most nem ad pénzt,
80 IV, 75 | állt meg szokás szerint s ő maga a kis pakktáskáját
81 IV, 76 | hogy »egy az isten«, erre ő kettőt mutat, hogy »atya
82 IV, 76 | fölemeltem a három ujjamat. Mire ő az ujjait összeszorítva
83 IV, 76 | szemem is többet ér, mint az ő két pápaszemes szeme. De
84 IV, 77 | publicisztikai tollat, és ő világít; de ha nem is -
85 IV, 77 | olyan valamit csinál, amiben ő téved, abból én rögtön szatírát
86 IV, 77 | szerencsétleneket, hogy ő a legbuzgóbb tagja a rabsegélyző
87 IV, 82 | speciális országa, amit ő ismer a legjobban. Helfyé
88 IV, 82 | külön országa, hanem hogy ő se maradjon hátrább a közönséges
89 IV, 85 | a professzortól, s aztán ő maga lesz a hatalmas, ami
90 IV, 85 | arcképe felé fordult, melyet ő festett, s melyhez most
91 IV, 85 | folyton sorvadt. Nem volt az ő bajára patika, még a Mágyika
92 IV, 85 | künn a ház tetején, míg ő itt vívódék a halállal,
93 IV, 85 | tudós. Nem is kergetett el ő kegyetlen kísérteteket,
94 IV, 102 | ezalatt, hogy nem annyira ő izzadt bele, mint inkább
95 IV, 104 | stratégiai mozdulatok helyességét ő jósolta meg, a német generálisok
96 IV, 104 | Sajátságos alakja volt ő a Rákóczi-kornak. Thaly,
97 IV, 104 | érdekesen és szépen ír róla, de ő sem dönti el egészen: egyszerű
98 IV, 121 | következő évben elváltunk, ő Pozsonyba ment, én Pestre.
99 IV, 131 | párbeszéd meg ne törjön, ő is az időhöz nyúlt. Ez az
100 IV, 137 | sóvárnoki Soós János úr az ő »vendégszerető úri házához« (
101 IV, 137 | nem ösmerem a kocsist, se ő engem. De az se tudhatja,
102 IV, 140 | fuvolázástól, amint az ablakon az ő szobája felé hajolva, erős
103 IV, 140 | erejéig, amit azonban később ő maga evett meg vacsorára,
104 IV, 145 | híres lova, a Rim, akit ő maga nevelt, etetett, itatott
105 IV, 150 | alázattal esedezve, kegyeskedjék ő királyi felsége odahatni,
|