Rész, Fejezet
1 1, 2 | lehet, édes barátom! Jöjjön máskor, most el van foglalva õnagysága.
2 1, 3 | No, de majd okosabb lesz máskor, ternóra tesz éspedig egyszerre
3 1, 3 | magasabbnak látszott, mint máskor, az arca át volt szellemülve,
4 1, 9 | abból zekéje balzsebébe. Ez máskor föl sem tûnt volna, de most
5 1, 9 | szeretetre méltók. Ne mártsa ön máskor orrát rendõri ügyekbe. Nem
6 1, 12 | fekve, líceum-kerítés alatt, máskor ragyogó ruhában, fényes
7 1, 12 | nyugszik Veres István«, máskor a debreceni katedrán ült
8 1, 12 | Elfogyott a pénz, szolgám. Majd máskor beszélem én azt el neked.~
9 1, 12 | hírmondó sem maradt belõle; - máskor, amint a szitási völgykatlanban
10 1, 12 | pedig irigykedni szoktak máskor, de Magdayt mindenki kedvelte,
11 1, 13 | úgy volt ezentúl is, mint máskor. A nap sütött és a Mályva
12 1, 13 | poklot kell is letepernem.~A máskor gyáva ember arca kigyúlt,
13 1, 15 | Végre is az történt, ami máskor, hogy Poven apó iramodott
14 1, 15 | felkelteni és megijeszteni. Ha máskor valami ilyent találsz álmodni,
15 1, 16 | egyszer kihoztam, kihozhatom máskor is. Türelem, türelem, népecskéim.
16 1, 17 | elbeszélgetnénk…~- Majd máskor, majd késõbb, majd valamikor…
17 1, 17 | tanulhatna kend mórest máskor. Itt vannak a tallérjai!~
18 1, 17 | hadjáratra Erõs Ágoston király), máskor ökröket, legtöbbször pedig
19 1, 18 | oda senki sem ültetett; máskor megrakta a barackfáját zamatos
20 1, 18 | kedvetlenül hozta a termést, máskor pazarul. Ezelõtt négy évvel
21 1, 19 | hogy »ne siessen kend«.~Máskor a híres aranyhajú özvegy
22 1, 20 | hogy bizony elég kedves.~Máskor, ha elálmosodott Moronyi,
23 1, 23 | különben nem vennék annyiért. Máskor másik utas beszéli, hogy
24 1, 23 | fiatalkori bûnei jutottak eszébe. Máskor is szenvedhetlen volt, de
25 1, 23 | vagy elszaladsz mellõlem. Máskor csengettyût is kötök a nyakadra,
26 1, 25 | komoly célú intézetek, s máskor óvatosabbak lesznek, hogy
27 1, 26 | Késõ - felelte a várta -, máskor jobban siessen kend!« -
28 1, 26 | magán erõt véve -, hogy máskor legalább becsukd a hivatalszobád
29 1, 26 | vele. De legalább megtanul máskor vigyázni.~Hankának egész
30 1, 29 | gondoltam… ~- Ne gondolj máskor semmit - vágott szavába
31 1, 31 | ki nem esik az ágyból), máskor, mintha elvesztené szem
32 1, 32 | megelégedve viseletével.~Máskor ezeket mondá a csõsznek:~-
33 1, 33 | csak a földet nézte.~- Majd máskor, édes Fili - szólt az özvegy
34 1, 34 | õrajta (t. i. Kolowotkin), máskor ellenben gyûlöletet olvasott
35 1, 34 | kerületét, azaz meglátogatta máskor is, hanem én csak errõl
36 1, 35 | Egyszer az egyik hajolt le, máskor a másik. Az erdõ, mint egy
37 II, 4 | olyan rideg mogorván, mint máskor.~Jancsi cigány erõsen vitatja,
38 II, 7 | extrémeket. Néha ránk sem néznek, máskor meg a tornyot is megmásszák
39 II, 7 | csak úgy megvirradt, mint máskor: a nap mosolyogva bukott
40 II, 20 | az a közönség türelmével? Máskor mindig négykor hozták, s
41 II, 21 | ma kisebbet hoztam, mint máskor. Magam is éheztem ma, s
42 II, 21 | ehhez tartozik - azt majd máskor beszélem el.~
43 II, 22 | ez? Hiszen volt már beteg máskor is a háznál elégszer, de
44 II, 22 | szokott jókedve, derültsége? Máskor õ volt lelke, központja
45 II, 22 | is azt integették, amit máskor: »isten hozott!«, a csevegõ
46 II, 25 | legalább könyvtáramat.~- Majd máskor - mondám, kissé babrálva
47 II, 29 | engedelmeskedik, õ, aki máskor oly szófogadó. Bosszúsan
48 II, 29 | Janikával játszani, pedig máskor milyen szívesen tette, unalmas
49 II, 30 | mert hisz mennyországa neki máskor az elsõ nap a családi hajlék
50 II, 33 | maga marad ami volt, de máskor inkább fehéret igyék, mert
51 II, 34 | neki:~- Köszönd meg majd máskor - miközben az ajtó felé
52 II, 36 | megszerzett útlevelet, s mint máskor, ott dolgozni az irodában.~*~
53 II, 46 | hízelgett neki, hogy mint máskor, mosolyogjon is reá. Zavaros
54 II, 46 | Zavaros szemei, mosolygók máskor, kísértetiesen forogtak
55 II, 49 | is egy kortyra: a többit máskor.~
56 II, 54 | gyönyörködhessenek benne.~Máskor beállít egy becsületes szûcsember
57 II, 54 | huszonöt bambusz botot, hogy máskor ne alkalmatlankodjál ilyen
58 II, 60 | francia császárok rózsáját.~Máskor meg így szólt:~- Boldogult
59 II, 90 | megérinté hátulról: Délibáb.~Máskor mosolygó szemeiben könnyek
60 II, 94 | mely szegény Mimit érte...~Máskor megint ráparancsoltam Kaczóra,
61 II, 97 | viruló, egyszer ráncos, máskor sima. Hanem ha majd megnõsz,
62 II, 99 | Dith! Az ördögbe is, Dith!~Máskor megint ezek voltak szavai
63 II, 127| világ, Mari, milyen világ!~Máskor megint ezek voltak szavai
64 II, 130| nem beszélhettem volna), máskor pedig az orromon támadt
65 II, 131| tovább. Felugrott.~- Majd máskor fizetek! - kiáltá a kellnernek
66 II, 133| hang sem felelt belülrõl, máskor pedig rögtön nyitották az
67 II, 136| hátha megvenné valaki... Máskor nem válna meg tõle semmiért,
68 III, 1 | Halaványabb volt, mint máskor, a tegnapi események után
69 III, 2 | vakító fény övezi néha, máskor meg egyszerû karton-ruha
70 III, 2 | össze. Néha tíz darabot, máskor nyolcvanat is. S errõl lehetett
71 III, 4 | fal választott el tõle, máskor pedig láttam, amint egy
72 III, 15 | Majd ki fogják találni máskor.~Ki ám, - csakhogy akkor
73 III, 19 | francia alkotmány - szólt máskor -, olyan, mint a bunda,
74 III, 23 | cselédjét, akivel különben máskor csak az ablakon át beszélgetett.~-
75 III, 26 | megyefõnök elértette a dolgot, s máskor szívesen látta Bagi uramat
76 III, 49 | nézte. A szentkorona tagjai máskor köveket hajigáltak volna
77 III, 83 | hasonlítanak Miklóshoz… Máskor meg, különösen borús napokon,
78 III, 84 | marad csak - jegyzé meg máskor sopánkodva -, mind apró
79 III, 101| érek rá… majd megbeszélünk máskor mindent.~A szegény ember
80 III, 108| azzal az üzenetével, hogy máskor jobban nyissa fel kegyelmed
81 III, 114| olyan szívesen fogadták máskor. Úgy érezte, hogy itt ma
82 III, 116| megbolondul a Tisza, de máskor meg olyan kedveskedő jó
83 III, 126| utazott el fürdõre, aminek máskor mindig örülni szoktam. Most
84 III, 143| õrizetnek kevesebb is?~- Máskor úgyis csak félannyi van.
85 III, 144| valaha el volt szakítva.~Máskor a debreceni piacon egy elszomorodott
86 IV, 1 | városi kaszinóba tarokkozni. Máskor sohasem távozott otthonról,
87 IV, 1 | is jó asszony volt…~Míg máskor otthon járva, ha látom a
88 IV, 8 | szolgabírónak holnap reggel.~Máskor az esküdt urat mondta aszerint,
89 IV, 17 | fillérért. Majd kipótolom máskor.~- Nekem az egész összeg
90 IV, 37 | nagy szarvával felöklelni, máskor egy egész kutyacsorda loholt
91 IV, 59 | megtehetünk, megtesszük. Aztán máskor tegye meg a kedves fia is
92 IV, 63 | kecske különb állat náluknál.~Máskor bosszankodva mondá:~- No,
93 IV, 95 | egyszer Laciban találta meg, máskor meg a Pali gyerekben.~Hát
94 IV, 95 | belépett az iskolába, úgy mint máskor, de szokatlanul ünnepélyes
95 IV, 95 | aki a könyveket cipelte máskor a nagytiszteletû úr után,
96 IV, 98 | hogy végem van, megbuktat.~Máskor útitársnak akart elvinni
97 IV, 102| karácsonfalvaiakat - de azt majd máskor beszélem el önöknek.~
98 IV, 117| zenér zengedezik a bokorban.~Máskor egy »keresztes másznok«-
99 IV, 142| a csinos, barna asszony!~Máskor pedig hetekre eltûnt Csabay
100 IV, 146| helyette!~- Bolond az úr! Tegye máskor lóvá az öregapját! - dohogott
101 IV, 148| nekünk háborúnk ezekkel máskor is!~Messze a csataterektõl
102 IV, 148| falitükrébe lövöldözött, máskor a családi képekbe. Deberneky
103 IV, 152| nem-e onnan szólt valaki? Máskor kacagásra fakasztották a
104 IV, 152| hogy a pénzét elkártyázta. Máskor téli idõben utazván együtt,
105 IV, 152| abban, mikor az alügyész úr máskor sem szokott délután bejönni,
|