Rész, Fejezet
1 1, 1 | elszáguldott.~- Gyü, te fakó!… köd elõttem, köd utánam!…~*~Hej! nem
2 1, 3 | egy úri hintó állott meg elõttem s egy alacsony öreg úr lépett
3 1, 4 | volnék csak független…~- Elõttem szabadon beszélhetsz.~-
4 1, 4 | hangon. - Atyám akarata szent elõttem; ha akarta, meg fog történni.~
5 1, 4 | vagyok. Az õ mondása szentség elõttem, mert lehet, hogy az utolsó.
6 1, 9 | bocsánatkérés után nem látszott elõttem kellõleg indokoltnak. A
7 1, 12 | kobozhassák. Sokáig titkolódzott elõttem, mígnem kiismert, s együtt
8 1, 12 | csakugyan nem elég világos már elõttem sem, mert nem volt idõm
9 1, 12 | Fölséged kívánsága parancs elõttem! - hajlongott Nesselroth.~-
10 1, 13 | vendégeit. És hogy szabadkozott elõttem. No, megállj! Egy zsandárnak
11 1, 13 | tudomására.~A zsámi kastélyt, az elõttem fekvõ eredeti szerzõdés
12 1, 14 | fecsegésekkel! Az életnek elõttem még kevesebb becse van.~-
13 1, 23 | beszélgetnek: »Mit titkolóztok elõttem, beszéljetek hangosabban!«
14 1, 23 | Prakovszky Sándor állt elõttem.~- Hogy mert olyasmit elvenni -
15 1, 23 | fölszakítanám a kertajtót, egyszerre elõttem állt a nagyapa, majdnem
16 1, 23 | Aztán csendesen mentek elõttem a szûk, kavicsos úton, halkan
17 1, 25 | hogy mégis titkolsz valamit elõttem! Ej, ej, Pál úr, nem szégyenled
18 1, 26 | értelme egyelõre elveszett elõttem, hanem késõbb, vacsora után
19 1, 30 | rólam.~Derengett valami elõttem is, mintha a ködön át ismerõs
20 1, 31 | egyébkor.~- No, hát meg mersz elõttem állani? Nem bújsz mindjárt
21 1, 32 | köztetek valami? No, ne légy elõttem zárkózott, Oszkár; legjobb
22 1, 32 | födeleit: Le a kalappal elõttem, parasztok!~A tó közepén
23 II, 2 | meglevõnek sincsen semmi értéke elõttem, s csakis azon esetben lenne
24 II, 4 | és mégis ön egész rejtély elõttem, melyet nem bírok megmagyarázni
25 II, 4 | elõtt igen.~- Miért éppen elõttem - rebegé a leány és elpirult.
26 II, 9 | szerkezetét, azután megállt elõttem és megfogta kabátom gombját
27 II, 15 | homlokával úgy állott ott elõttem, mint egy kõbül faragott
28 II, 18 | Legcélszerûbbnek látszott elõttem a gomba megsemmisítése,
29 II, 25 | legjobban. Az egész meseszerû elõttem, szinte nem tudom elhinni,
30 II, 42 | érdemetlen torkába. Az sem ember elõttem, aki fedetlen pohárból iszik
31 II, 43 | mindenkor kétszeres súllyal fog elõttem bírni.~- A nagyságod elismerése
32 II, 45 | Minden óhajtása parancs elõttem. Részesítsen azon nagy kegyben,
33 II, 54 | a napokban. Úgy rémlik elõttem, hogy elbeszélésem hõsének
34 II, 61 | Irtóztató víziók vonultak el elõttem s tartották lekötve érzékeimet...~--------------~
35 II, 69 | Becsesekké tesz benneteket elõttem a szellem, mely köztetek
36 II, 69 | órákká!) És azután kitárulnak elõttem sorban a régi ismerõs tantermek,
37 II, 71 | volt, máris kedves volt elõttem. Egy szép szõke szeretõm
38 II, 71 | Megrémültem! A kísértet állott elõttem; ágyamtól nehány lépésnyire
39 II, 71 | Nem a szellem volt többé elõttem, ki nem nyughatik sírjában
40 II, 72 | szívtelen azt elhallgatni elõttem? - kérdé Katica, közelébb
41 II, 74 | kurmacher nagy auktoritás elõttem; ez azon ember, aki még
42 II, 74 | miatt.~- Nagyon feltûnõ elõttem, hogy ön csupa szõkéket
43 II, 75 | Egész battériák állnak elõttem belõlük. Soha még úgy engem
44 II, 82 | szobán, végre megállott elõttem s elszánt, rezgõ hangon
45 II, 85 | egytõl egyig ellépegetnek elõttem, mindenik kedves emlékek
46 II, 87 | utóbbi sokkal gavallérosabb s elõttem sokkal tetszetõsebb életmód,
47 II, 88 | hogy én Szegedrõl jövök s elõttem, aki vízi ember vagyok,
48 II, 94 | meg csak igazán. Most is elõttem áll az a kétségbeesett tekintet,
49 II, 99 | milyen nõ!~- Jókor dicséred elõttem a nõket - veté oda Pál sötéten,
50 II, 99 | Miss! - mondá - legyen elõttem bizalmas, mi okból utasítá
51 II, 109| is hívják önt?~Minthogy elõttem lebegett a kecskeméti precedens,
52 II, 109| meresztettem. Most már világos volt elõttem minden, s tévedésem egész
53 II, 109| egész nagyságában feküdt elõttem. Hogy is nézhettem demimonde-nak
54 II, 113| házadat, bírtad-e megnyitni elõttem s lányod elõtt azokat a
55 II, 114| látszott leghelyesebbnek elõttem is.~Írtam Kecskemétre, anélkül,
56 II, 117| Kedves jegyesem! Hát még elõttem sem veti le az álarcot.
57 II, 120| Hátrafordultam. Az alak, mely elõttem állt, legalább ötven évesnek
58 II, 125| Igen-igen ismerõs volt elõttem valahonnan. A homok, amint
59 II, 127| nõ!...~- Jókor dicséred - elõttem a nõket - veté oda sötéten,
60 II, 130| felhõvé gomolyodott össze elõttem, s én nem voltam képes megkülönböztetni,
61 III, 1 | tegyen õrültté. Ne nyissa meg elõttem az eget csak azért, hogy
62 III, 1 | és hogy aztán bezárja azt elõttem. Hogy lehet olyan nagyon
63 III, 1 | õ idegen rád nézve, mint elõttem a szanszkrit-betû. Valóban
64 III, 1 | Te pedig hercegnõ leszesz elõttem mindig… mindig…~A hintó
65 III, 1 | te pedig hercegnõ leszesz elõttem… mindig… mindig…«~És Anika
66 III, 12 | kritikusok megjegyzései is elõttem fekszenek.~
67 III, 24 | valami: Dézsyt, úgy rémlik elõttem, tiszti kereset alá vonták,
68 III, 42 | Egymás után repültek el elõttem az elfelejtett események.
69 III, 57 | semmit. Hajnal felé megállt elõttem egyszer, s mély sóhajtás
70 III, 65 | Csodálatos szép városnak tetszett elõttem; egyik fõutcája már akkor
71 III, 66 | kegyelmetek mind úgy állanak elõttem, mintha kegyelmetek volnának
72 III, 75 | keresztényietlen modort tanúsított elõttem! Vagy hogy csak a harag
73 III, 87 | tintapecsétje mind megszólalt elõttem, s kevély dolgokat mondott.~
74 III, 87 | ködös napon, még most is elõttem áll minden, amint az elõszobában
75 III, 87 | képviselt, annyira megaranyozta elõttem.~A legelsõ kirándulásnál
76 III, 91 | forró pára most olyan volt elõttem, mintha arany füst lenne.
77 III, 109| vacsorára, s produkáltatta elõttem a kilenc éves kisfiát, aki
78 III, 109| félálomban levõ ember. Még rémlik elõttem, hogy az öreg sietve gyömöszölte
79 III, 109| hogy miképp exkuzálja magát elõttem egy tegnap beadott interpellációm
80 III, 128| baromfiól mellõl s megállt elõttem bámészkodva. Csodálkozott
81 III, 129| nemsokára világos kezdett lenni elõttem, mert házról-házra mi mentünk
82 III, 129| nagy erdõbe.~Megfogtam az elõttem fekvõ zászlót dühösen, körültekertem
83 III, 132| szálláshelyül. De ez csak rémlik elõttem, s öntõl akarom megtudni,
84 IV, 49 | hogy oly ügyetlen volt, s elõttem nyitotta ki a szekrényt.~
85 IV, 50 | figyelmeztetett folyvást elõttem menve, megösmervén a tárgyakat,
86 IV, 61 | keservesen panaszkodtak elõttem Nagy Jánosék, hogy az unokaöccsüket
87 IV, 61 | folyjon le.~- Bátyja említette elõttem - kezdem a társalgást vontatottan -,
88 IV, 62 | ismerõsöm.~- Úgy rémlik elõttem - találgatta egy másik -,
89 IV, 63 | pillanatnak látszott ez elõttem.~Bevezetett a félreesõ szobájába,
90 IV, 64 | összefolyt minden tárgy elõttem, s úgy rémlett egy percig,
91 IV, 69 | úgy, tündéri színben állt elõttem bágyadt, szögletes arca,
92 IV, 72 | itt-ott, még most sem átallnak elõttem úgy beszélni a hadi dolgokról -
93 IV, 79 | karok és rendek! Amit az elõttem szóló elmondott, az elejétõl
94 IV, 83 | selyemfüggönyök: nem volt már elõttem annyi becsülete a grófi
95 IV, 84 | látjátok, hogy forognak elõttem azok a házak? Megvárom,
96 IV, 92 | poharamat, úgy is ködös volt már elõttem a világ, éppen elég volt.
97 IV, 97 | születtek szegények.~(De elõttem mégis megfoghatatlan maradt
98 IV, 106| hatalmas perszónának látszott elõttem ilyenkor Koós uram, aki
99 IV, 106| szeretném én látni.~- Hiszen elõttem is mindent megtagad.~- A
100 IV, 106| elõtt? Azt elhiszem. De én elõttem, Koós István remekelt csizmadia
101 IV, 111| hozzáférhetetlenné.~Úgy rémlik elõttem, hogy évekkel azelõtt Murka
102 IV, 117| ízetlen affektációnak látszott elõttem. Biz isten nem tudnám feleségül
103 IV, 117| nyögtem szomorúan, és elborult elõttem a világ.~- Megcsalt! - kiáltá
104 IV, 139| fonóban.~Minden meg volt elõttem magyarázva. Európa összes
105 IV, 151| egyszerre eltûnik, elpárolog elõttem is a sok medicinaszag, s
|