1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3360
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1501 II, 30 | ily szorongó szívvel, mint most, s még sohasem volt szomorúbb
1502 II, 30 | édesanya öleléseinek nem volt most édessége, s a pompás vacsorának,
1503 II, 30 | Sándor. Az új iskolai évben most õrá bízza az apa Károlyt,
1504 II, 32 | az egyhangú válasz. - No most, gyermekek, melyik országba
1505 II, 32 | Te, Gyula, édesatyám most egy erkélyt fog építtetni
1506 II, 32 | ajakiról a tapasz eltûnt, s most a vele átellenben ülõ úrén
1507 II, 33 | várta ismeretlen »Õ«-jét.~De most jön a kissé vastag élc.~»
1508 II, 33 | sem könyvet, sem újságot. Most letelt a 20 év ideje, és
1509 II, 33 | mikor a jeles férfiú, ki most ugyanott aljárásbíró, kinyilvánítá
1510 II, 33 | mindkét keze hiányzik, s most oly szerencsétlenség érte,
1511 II, 33 | ha már ezzel vége volna! Most már az én mostohaanyám az
1512 II, 33 | nyomorognék a Chàtelet-nál, míg most négyszáz frank havi fizetésem
1513 II, 33 | hogy bátyja elhagyta õt, s most nem talál haza atyjához,
1514 II, 33 | varróleány volt.~- De hol van hát most? - kérdi a követ türelmetlenül.~-
1515 II, 33 | Alice szegény volt és jövõje most már biztosítottnak látszott.
1516 II, 33 | bátyám! Az beszél kendbõl most is.~- Ha beszél is, ha nem
1517 II, 33 | inkább fehéret igyék, mert most az is igen jó.~ ~49. JOGOS
1518 II, 33 | alispánnal (a Nemzeti Színház egy most mûködõ tagjának édesatyjával),
1519 II, 33 | harmadik üveg tartalmát.~- Most pedig menjen, szerelje fel
1520 II, 34 | oly híven bevésted!~Nina most elbeszélé szomorúan édesanyjának:
1521 II, 34 | többé nem jött el, és nekünk most éppen semmink sincs. Már
1522 II, 34 | Pipim meg fog maradni. És most - folytatá könnyek között -
1523 II, 34 | a többit bízd reám.~Nina most szekrényéhez sietett, kivevé
1524 II, 34 | miközben az ajtó felé ment -, most azonban csak siess, hogy
1525 II, 34 | szegény elgyengült anya most élvezett, nemsokára visszaszerzék
1526 II, 34 | visszaszerzék egészségét. Nina most azon édes örömet és gyönyörködtető
1527 II, 34 | Oh, de az árnyas erdõben most nagy szomorúság uralkodott!
1528 II, 34 | okból mondom, mint hogy most éppen eszembe jutott.~Plutó -
1529 II, 34 | Plutó is, szegény állat, most már megöregedett s így kissé
1530 II, 34 | az aljas lebujokban, hol most mulatni szoktam, veszteségemet
1531 II, 34 | az ott fekvõ állatot csak most vettem észre. Odamentem
1532 II, 34 | rettenetes gépezetét viselte.~S most valóban nyomorultabb voltam,
1533 II, 34 | egy oktalan állat okozott most nekem, embernek - ki az
1534 II, 34 | zabolázhatlan dühömtõl, melynek most vakon engedelmeskedtem,
1535 II, 34 | legalább nem hiába fáradtam.~Most legelõször is az állat megkeresésére
1536 II, 34 | hevességem által elijesztve, most nem mutatta magát. Lehetetlen
1537 II, 35 | Ez igaz - mondám én.~- Most térjünk át - folytatá Dupin -
1538 II, 35 | mondá Dupin mosolyogva. - Most még mondok valamit. Tekintse
1539 II, 35 | melyekrõl ön nem is álmodott. Most a dolog így áll. Ön mit
1540 II, 35 | korbáccsal rendre utasítani, most is ezen eszközhöz nyúlt.
1541 II, 36 | magasra emelnék is, mint most.~De elég volt a komoly szavakból
1542 II, 36 | szólj már te is’ more!~De most már csakugyan nem fárasztom
1543 II, 36 | Minket keresnek. Ki kereshet most minket?~E pillanatban kemény
1544 II, 36 | becsületes ember vagyok, s hogy most életem utolsó óráiban, mert
1545 II, 36 | szerencsétlensége elbeszélését:~- Íme, most már mindent tudtok. Még
1546 II, 36 | Csakhogy feszítõvasunk van, most már könnyebben fog menni
1547 II, 36 | pályadíjból még maradt. Most pedig vegyük elõ a kis vasládát.
1548 II, 36 | a Dick nyakába borulva - most már minden jól van: most
1549 II, 36 | most már minden jól van: most már mindenen segítve lesz!~-
1550 II, 36 | ébresztette fel bennem, hogy most már én kezdem hinni, miszerint
1551 II, 36 | bukásomat idézték elé s most hajlott öreg korunkban itt
1552 II, 36 | az aggastyán érzékenyen - most veszem észre, hogy még én
1553 II, 36 | Dicken végeztük volna; így most Dicken kezdtük s húgán végezzük.
1554 II, 36 | Harry halkan.~- Azt, hogy most már három Lemonin közül
1555 II, 37 | feladatot elkészíteni, s most íme egyszerre özönével támad
1556 II, 37 | sincs róla.~Mi hasznát veszi most már, hogy engedelmes, szófogadó
1557 II, 37 | erre vonatkozót, aminek most hasznát vehetné!~És azután
1558 II, 37 | kulcsok, miknek csörgése most olyan borzalmas elõtte,
1559 II, 37 | ha van honnan kaparni. De most a tegnapi esõ után, mely
1560 II, 37 | hogy anyja elutazott, s most õ a gazdasszony, bátorságot
1561 II, 37 | bolond a Riska tehénhez, s most olyan duellum keletkezett
1562 II, 37 | kitalálni, hogy mit csináljunk most?~- Hát mit csinálnánk egyebet -
1563 II, 37 | aztán kendnek dolga lesz; most jut eszembe, hogy még a
1564 II, 37 | pusztítsák, amiért a múltkor is, most jut eszembe, mennyire haragudott
1565 II, 37 | posta, s a pap, tanító - épp most láttam az ablakból - szinte
1566 II, 37 | háztartás vezetésébe. S most nem gyõz rajta eléggé csodálkozni,
1567 II, 38 | testvériség, egyenlõség. Amibõl most már az következik, hogy
1568 II, 38 | embertelenség lenne. Magam meg most rá nem érek, hogy a városba
1569 II, 38 | négyönktõl kapni.~- Eszerint most már meglepetésnek csak az
1570 II, 38 | a három szó visszhangzik most a Kárpátoktól le az Adriáig.
1571 II, 38 | csakugyan divatosabb dolog azt most a tárcában viselni. Ám lássuk!
1572 II, 38 | Vilmával.~A dörömbölés még most sem szûnt meg.~- Kik vagytok? -
1573 II, 38 | kell neki, hadd vesszen most õ el!~Majd a falusi nép
1574 II, 38 | is elmosolyodott:~- No, most az egyszer ugyancsak csizmadiát
1575 II, 38 | káromkodva. - Lássa meg az ember. Most majdnem ostobaságot követtem
1576 II, 38 | telivér forradalmárt! Ha most az a kokárda észre nem térít!
1577 II, 39 | csókjától. A halál fegyvere most a - levegõ.~A jóltevõ elem
1578 II, 39 | marad temetetlen a többi. Õ most a legszükségesebb tisztviselõ.~
1579 II, 39 | elválhatlanok voltak s most elmennek anélkül, hogy üdvözletet
1580 II, 39 | emlékezzünk. Õk nem emlékeznek most egymásra.~- Hol jártál? -
1581 II, 39 | csinosabb ház elõtt mennek el most. Az ablak ki van nyitva,
1582 II, 39 | férje már rég meghalt, most már túlesett minden bajon.~
1583 II, 39 | angyalkát választott magának most ez egyszer az isten. Mire
1584 II, 39 | Ökleit felemeli az ég felé, most már képes megküzdeni egy
1585 II, 39 | mint egy valami bûvfény, most is glóriával önti el az
1586 II, 39 | neveztek, ha ugyan lenne most a szépségnek valami értéke,
1587 II, 40 | saját függetlenségökre; most azonban mindhárman versenyeztek
1588 II, 40 | elõtüntetésében. Hja, hiába, most már õ lesz itt a gubernátor,
1589 II, 40 | Mint látja ön, uram, most nem, de egy óra múlva, ha
1590 II, 40 | lekötelez Nos, halljuk talán most, édes Mari - szólt Zengõ -,
1591 II, 40 | mindenbe beavatott.~- Ah, most értem már én, miért volt
1592 II, 40 | a bõrünkben. Itt van la, most kiráztak belõle.~
1593 II, 41 | minden valamire való doktort, most, hogy nem használt semmi,
1594 II, 41 | Laci élénk érdeklõdéssel.~- Most Pista bátyánkon volt a sor.
1595 II, 41 | Nyúl koma! - kiáltá -, most már fizetsz. Én túl vagyok
1596 II, 41 | Én túl vagyok a krízisen, most rajtad a sor.~A doktor közbevágott
1597 II, 41 | doktor közbevágott nevetve:~- Most rajtad a sor, Laci. Kigyógyultál,
1598 II, 42 | alatt. Május végén sütött, most pedig már mar éppen mint
1599 II, 42 | hogy ha már az a célja, most vigyen bennünket jégre Tisza
1600 II, 42 | mennyország. A mi emberünk - most kezdi magát jól érezni.
1601 II, 43 | tanultak valamit. A többi most már az isten dolga; Makói
1602 II, 43 | község költségén, éppen most lesz tizenegy éve, a gyermek
1603 II, 43 | Eleinte irgalomból tartottam, most pedig már ki is érdemli
1604 II, 43 | magasztos percben! Kell is nekem most ebéd! Csak csengessetek!~-
1605 II, 43 | kiválasztani a legjobbat. Hiszen most is csakhamar célt érünk,
1606 II, 43 | Valóban. De nem, nem; most jut eszembe, hogy a kis
1607 II, 43 | szenvedett a honvéd a hazáért, s most nyomorogni, koldulni kénytelen,
1608 II, 43 | következõ cédulából is.~Most már tizenhét szavazat az
1609 II, 44 | hárommal bánt el.~- Azt hiszem, most már elmehetsz - fogat után,
1610 II, 44 | te a lovakat keresed; és most menj, Brisgaloff, menj!~
1611 II, 44 | hogy õ a hûséges demcsikkel most javában utazik.~Nemsokára
1612 II, 44 | testvériesen koccintott.~- Most pedig utazzunk - tovább
1613 II, 45 | így szólt Federoffhoz:~- Most elválunk, uram. Én visszamegyek.
1614 II, 45 | töltenének közelében. Irtóztató.~Most egyszerre megragadja valaki,
1615 II, 45 | ostoba vagy, Szemenoff! Most megfoghattál volna! Engedelmet
1616 II, 45 | kincstárnokságig.~Katalin szerelme most az egyszer állandó jelleget
1617 II, 45 | kitüntetés a világon, s hogy most fog kezdõdni mûvészi pályájának
1618 II, 45 | vendégeinek hívattunk meg.~Most tehát nem volt akadály többé.
1619 II, 45 | Önnek legjobb lett volna most feküdnie és csendesen maradni!~-
1620 II, 46 | de az igazat megvallva most is Fannynak jutott azért
1621 II, 46 | kísértetiesen forogtak most, mellébõl halk hörgés emelkedett
1622 II, 46 | áldott angyalról? Éppen most volt itt; elfutott a gyógyszertárba.
1623 II, 46 | hozott a saját pénzén, s most nyolcvan krajcárjával orvosságért
1624 II, 46 | oskolába járatlak.~Fanny most meg már éppen nem bírt sem
1625 II, 47 | keleti kérdést odavinni, ahol most ténfereg.~A kajánpikkelyesi
1626 II, 47 | újságolvasó lett.~Amint most a szénakaszáláskor kénytelen
1627 II, 47 | kastélya olyan szûknek, mint most. Elhagyatottnak az egész
1628 II, 47 | Becsomagolt, feljött a fõvárosba s most itt szemelgeti a keleti
1629 II, 47 | kapok.~- Már ez aztán más! Most már hazautazom. Köszönöm,
1630 II, 48 | lenne. Bizony nehéz dolog most az a vizsgálat, nemcsak
1631 II, 48 | mert ilyenrõl beszélünk most - bizonyára kockáztatott
1632 II, 48 | legnagyobb tudományt tanulja most.~Még mindig az elsõ diák
1633 II, 48 | hogy tudatlan. Mit ér hát most már Garay Máté minden rávesztegetett
1634 II, 48 | szót sem szólt. Úgy érezte most magát, mint a növény, ha
1635 II, 48 | elõbbre-elõbbre sarkallta lelke...~Most már mindennek vége minek
1636 II, 48 | felsõbb oskolákra menve, még most is tanulhatnak.~Egyedüli
1637 II, 48 | végrendeletében számodra, amit most ide írok az irónnal e darab
1638 II, 48 | elõtt ott lebegtek azok most is, jobban mint valaha:~
1639 II, 49 | valaha bécsi német volt, s most az itteni viszonyoknak megfelelõleg,
1640 II, 49 | értette tökéletesen.~És most adjuk át a szót magának
1641 II, 49 | tetemes haszna lett, úgyhogy most nagyobb mennyiségû szõlõt
1642 II, 51 | azon páratlan tényt, hogy most egy negyeddel reggeli nyolc
1643 II, 51 | olyan fiatal voltam, mint ön most, bennem is bizonyos szilajság
1644 II, 51 | képtelen vagyok felelni még most...~- Oh, oh! Ön tehát gondolkozási
1645 II, 51 | nyersen - látja ön, hogy már most is alig fogom utolérhetni!~-
1646 II, 51 | humorteljes mosollyal.~- Mit akar most kezdeni?~- Elfoglalni óhajtanám
1647 II, 51 | önt vezetni asztalához. És most ez a dolog el van végezve,
1648 II, 51 | betöltötte minden vágyát: most már semmi kényelmet nem
1649 II, 52 | hogy szerelmes valakibe.~Most már csak az a kérdés, kibe?~
1650 II, 52 | találgattuk.~- Honnan, miért van most mindig olyan jó kedve, Nellim-Nellim? -
1651 II, 52 | a részvénytársulatunkat. Most már a Nelli-Nelli a mindnyájunké.~
1652 II, 54 | kimenetelû szakaira emlékezik most a jó magyar nép.~Gömör megyei
1653 II, 54 | bent Magyarországban, s most aztán õ kötelességének tartotta
1654 II, 54 | életének minden öröme. S most ez az öröm is keserûséggé
1655 II, 54 | putnokiak is ragaszkodtak most Balassa Imréhez s együtt
1656 II, 54 | képzelõdöl. Hol is volna most cseresznye márciusban.~-
1657 II, 54 | tiszteletemet, neked pedig most mindjárt adatok huszonöt
1658 II, 54 | drága perzsa kendõvel.~- No, most gyerünk, kegyelmes basa -
1659 II, 54 | segíti a végzet is.~Hanem most jött a haddelhadd! Miként
1660 II, 54 | megbocsátnak neki - szólalt meg most Imre, és azzal a mellékszobába
1661 II, 55 | kidobta maga elõtt, épp most mászik kifelé az ablakon:
1662 II, 55 | virginiáját sem oltotta ki, most is ég; szivarozva lopott
1663 II, 55 | Hírnév, dicsõség ösztökéli most, talán elõször életében.
1664 II, 56 | igazság az? Meg vagy te most már bosszulva? Vagy hiszed,
1665 II, 56 | Nézzék önök: tegyük fel, hogy most engem valaki megsért, hát
1666 II, 57 | iskolatársa volt Jimnek s most segéd a Morning Post-nál.
1667 II, 58 | eleinte ráfanyalodni, hogy most ennek a pirinyó paraszt
1668 II, 58 | Pestre került szegény s most...~- Mi történt vele?~-
1669 II, 59 | kertet, s rémletes szavai még most is összeszorítva tartják
1670 II, 59 | meg az elhagyottat. Mari most már képes lesz reggel rendbe
1671 II, 60 | melyben laktak (s melybõl most kifelé áll a kis árva szekere
1672 II, 60 | futkos ide-oda a szobában Most mindjárt, még az éj beállta
1673 II, 60 | hogy a bánat ideje van most, s nem örülhet, nem tud
1674 II, 60 | amelyik az anyjáé, mert most már odaviszi a sírhalmára.
1675 II, 60 | krajcárra számított. - Na, most, kedves húgám, öt forintot
1676 II, 60 | kõszívû embert. Azonban most következett a nehéz feladat:
1677 II, 60 | mit tesz, miképpen fogja most már igazítani sorsát. Az
1678 II, 60 | lesz, sírodra teszem azt most mindjárt, még az éjjelen.
1679 II, 60 | méltóságos grófné - szólt most a leány hevesen, és örvendezve,
1680 II, 60 | kis kosarat. Imádkozott. Most kitakarta kincsét, s kivette
1681 II, 60 | karjaiban volt. Legalább most fogadja el segélyemet, kocsit
1682 II, 60 | kis lakására hazavitte. Õ most otthon van, meleg szobában
1683 II, 60 | válaszolta félénken Szabóné -, most nincs itthon, de hazajön
1684 II, 60 | emelni?~- Az vagyok, aki önt most innét tüstént kidobatom,
1685 II, 60 | dobtam ki a semmirekellõt, most pedig kívánom, hogy a törvény
1686 II, 60 | grófnõ.~- Károly, önre bízom most már a továbbiakat. El fogja
1687 II, 61 | annyit mondok, haza ne menj most este te sem, mert egy kísértetet
1688 II, 61 | hullacsonkítás! Mi történik most ezzel az ujjal?~- Hahaha!
1689 II, 62 | hogy a kedélyes burkusok most õvele bolondozni akarnak.~
1690 II, 62 | fölségteknek, hogy a mikádó vagyok, most már felségteken a sor. Most
1691 II, 62 | most már felségteken a sor. Most már ön bizonyítsa be, hogy
1692 II, 65 | rendesen, mert a szerencse most sem mosolygott rá. Balga,
1693 II, 65 | rakták be a lotteriába, s most kétségbeesve gondolnak éhező
1694 II, 65 | húzott számra tettek, s most szorongva gondolnak a visszatérítés
1695 II, 65 | úrhoz mentem volna nõül. Most legalább királyné volnék,
1696 II, 65 | elutazhatnám Svédországba! Ha most már el sem venne, legalább
1697 II, 65 | felülmúlhatlanoknak kvalifikálta.~Most Butykos uram ott a számtartó,
1698 II, 65 | azt üzené vissza, hogy most nem ér rá elmenni: aratás
1699 II, 65 | egészen a homlokára húzta. Most az egyszer nem a szakácsnéra,
1700 II, 66 | mondani, agyondolgozta magát.~Most a kis Pali egyedül áll a
1701 II, 66 | volt már azért is, hogy most nem verhetik meg; a többirõl
1702 II, 66 | ajtaján sem mert kopogni.~Csak most kezdte belátni, hogy õ voltaképpen
1703 II, 66 | valahányszor föltette magában, hogy most kopogni fog valamelyik ajtón,
1704 II, 66 | cél nélküli útját.~III.~Most tizet ütött a toronyóra,
1705 II, 66 | hol elõször bejött, s hol most a magas tornyú templom mellett
1706 II, 66 | nevelésben részesítsék! - Ha most tudnák, mily elhagyott szegény
1707 II, 66 | Ily gondolatokba merült most Pali, s forró homlokát a
1708 II, 66 | megkönnyebbült.~Azonban a falu most élénkülni kezdett. Itt-ott
1709 II, 66 | harangozni kezdte.~Pali most a templomhoz közeledett
1710 II, 66 | mert az egyházszolga csak most kezdte a fõoltárnál a gyertyákat
1711 II, 66 | lábait a deszkára teheti.~Most lassanként megtelt a templom;
1712 II, 66 | kisfiú jobban szeretett volna most enni és pihenni, éhes és
1713 II, 66 | szelíden fogta meg kezét. Most egyszerre az angyalt és
1714 II, 66 | ha majd fönn leszünk, de most jer s ne kérdezz többet.~
1715 II, 66 | csónak állt a tó szélén. Ebbe most beleemelte az angyal a kisfiút,
1716 II, 66 | szerette õ e meséket hallgatni. Most oly közel van e Nemtõkhöz!
1717 II, 66 | közel van hozzád.~A kisfiú most visszafojtá lélegzetét,
1718 II, 66 | kissé félt is. Az angyal most ismét megfogta kezét s a
1719 II, 66 | szólt:~- Kelj fel, Pali, most csak holt virágok elõtt
1720 II, 66 | megtalálod jó szülõidet. De most isten veled, s maradj jó
1721 II, 66 | rövid álom vala, s annak most vége. Pali nem volt többé
1722 II, 66 | goromba ember gyámapád, de most mit akarsz kezdeni, fiam?~-
1723 II, 67 | lehetséges-e, hogy valóvá lehetne most, a XIX-ik században is még
1724 II, 67 | koromsötét hajával és érdekes, most pirosra kigyúlt arcával,
1725 II, 67 | istenem, de boldog lehet most õ is, s az is, akire e két
1726 II, 68 | hivatalnokhoz, Smrcsek Józsefhez. Most egy nagyon szép hajadon
1727 II, 69 | egyszerû padjaikkal, hol most is megtalálom hajdani ülõhelyemet,
1728 II, 69 | Kamuti Pali... igen, igen, most már emlékszem, a hátam mögött
1729 II, 69 | Szeremley tanár úrnak, hogy most már eb ura fakó, õ bizony
1730 II, 69 | paraszthajszál híja, hogy most, ahogy itt áll elõtted,
1731 II, 69 | szárnyrebbenésök mintha most is érezném. Hiszen csak
1732 II, 69 | érezném. Hiszen csak tegnap, most volt... S amint elõszedegetem
1733 II, 69 | gróf még mindig nem jött. Most már a professzorné asszonyok
1734 II, 69 | mert tudja meg, hogy most a kend kezében van a gimnázium
1735 II, 69 | ahol a hallása lakik s - most fojtotta csak meg. Mert
1736 II, 69 | gimnázium becsületét, s most õ azt milyen fényesen konzerválja!
1737 II, 69 | az árnyékvilágon!~A gróf most figyelmeztetõleg fordult
1738 II, 69 | turbálták az államot. No, hanem most térjünk más tárgyra, talán
1739 II, 69 | tompán:~- A szabadságot.~Még most is mintha hallanám... e
1740 II, 69 | várta, hogy a mennybolt most nyomban, okvetlenül le fog
1741 II, 69 | professzor úrnak betudni, aki most odahaza ebédel, mivelhogy,
1742 II, 70 | közönséges mindennapi dolgok.~Most még inkább érdeklõdtem a
1743 II, 70 | egyszóval összeillõ pár! Most is szorosan egymáshoz tapadva,
1744 II, 70 | jövõje viszont tõlük.~De most már mi tehetné õt többé
1745 II, 70 | Az átellenes lakás zsalui most is le vannak eresztve; a
1746 II, 70 | eresztve; a zöld bordákon most is ott csillog a napfény,
1747 II, 70 | sem a szõke fej.~Én pedig most is sokat nézek oda és elgondolom,
1748 II, 71 | potom összegért, melyet most könnyûszerrel kiválthatok.~
1749 II, 71 | izgatottságomban elkerült, most delejes nehézséggel lezárta
1750 II, 71 | lebbenésû alakjával; de most nem rettentem meg tõle,
1751 II, 71 | kísértetekrõl, de csak még most láttam elõször; kíváncsi
1752 II, 72 | fehérnemûjén, hm... hm...~Miksa most is a fejét rázta.~- Micsoda!?
1753 II, 72 | ismeretlen úr...~Pallér Miksa, most már feléje fordulván a közfigyelem,
1754 II, 72 | van a görögnek elég pénze. Most már bizonyos, hogy nem kap
1755 II, 72 | fejlõdni. Hadd pihenjen most már Bismarck a maga babérjain, -
1756 II, 72 | siheder fiú volt.~Nosza, most már lapról lapra, sorról
1757 II, 72 | tudná megmondani, melyik most már az igazi, az élõ, mert
1758 II, 72 | uram.~A szegény Miksa még most is éppen olyan mereven ült
1759 II, 72 | istenem, hogy nekiesnek most az asszonyok isten igazában,
1760 II, 72 | magyarországi borszükségletét, most Krammerrel folytat alkudozásokat
1761 II, 72 | voltak intézve, ki csak most jutott eszmélethez a nagy
1762 II, 72 | Tündérmesének hitte még most is, ami vele történt.~-
1763 II, 72 | Fogadja kézszorításomat. Most pedig üljünk le, egy kérdést
1764 II, 72 | Éppen úgy, mint magyarul.~- Most tehát hallja föltételemet:
1765 II, 72 | kinyomtathassák. Miksát most már elõzékenyebben fogadta
1766 II, 72 | megtörténte után házaspár lett. Most ott laknak a Pukovics-ház
1767 II, 73 | homlokára, hogy hát mi is lesz most már a szegény Európából,
1768 II, 73 | olyan korú lehettem, mint most a walesi herceg, de ledér,
1769 II, 73 | alkotmány, eb, aki bánja... õ most vissza fog vonulni mindentõl
1770 II, 74 | keresztül láttam csak eddig: most, miután hûvösebb lett a
1771 II, 74 | telt a harmadikban is.~De most a kettõ nélkül nem ér ez
1772 II, 75 | Csokonay Vitéz Mihály, az most mind örökségül száll a kulacsok
1773 II, 75 | dörömbölve járt a szobákban, most nesztelenül megy el ágyam
1774 II, 75 | literatúrából, ha én is meghalok, - most már, midõn bizonyosnak látszik,
1775 II, 75 | annak örökké igaza van, most is igaza volt, mert Kvart
1776 II, 75 | Dugonics-sétányra vezettetni.~- Most mindjárt kezdõdik a játék -
1777 II, 75 | partit játszhatnak végig. Most éppen négy óra.~- Milyen
1778 II, 75 | már túl vagyok a lázon. Most csak az önét várom.~- Csalódik -
1779 II, 76 | nélkül.~- Hogyan, uram, ön most adja át e levelet? - kérdém
1780 II, 76 | üzleti hiba volt tõlem, hogy most születtem, mikor a regényesség
1781 II, 76 | efféle.~- Megesik még az néha most is.~- Dehogy esik, dehogy.
1782 II, 76 | Éppen ellenkezõleg. Hisz ön most éppen a hivatása ellen cselekszik;
1783 II, 77 | fiatalabb tanárral. Még most is emlékszem azokra a csodadolgokra,
1784 II, 77 | utolsó padbeli létemre, még most is le tudom írni szóról
1785 II, 77 | Ádám magyar ember volt: most aztán látom, hogy szomorúan
1786 II, 77 | fogalmam sem volt, mint most akármelyik elsõévesnek.
1787 II, 77 | igazságos Mátyás hírét!«~Most rám került a sor.~Halk,
1788 II, 77 | vállamat s így szólott:~- Most már nem féltlek, gyerek.
1789 II, 77 | már nem féltlek, gyerek. Most már mindig ott lesz melletted
1790 II, 78 | nagy baj, szörnyû nagy baj. Most már én nem tudok egyéb módust,
1791 II, 78 | keresztény felebaráti részvét.~Most már kötelességem volt az
1792 II, 78 | mondá, csupán egy nõ van most az Európába szállva, ennélfogva
1793 II, 79 | Egy jeles tagtársunk emelt most szót.~- Egyáltalában, fiúk,
1794 II, 79 | határozat ki lett mondva.~S így most már könnyen megérted, nyájas
1795 II, 79 | férfi és három...~Azaz, hogy most veszem észre, miszerint
1796 II, 79 | nem tudtam.~- Akkor hát most sem tudsz.~- Akár egy Shakespeare,
1797 II, 79 | valahogy hazavergõdtünk.~Most reggel, amint fölébredve
1798 II, 80 | beszélni.~- Hát én bizony most, pajtás, olyan comissionär-féle
1799 II, 80 | olyan szép asszony, aminõt most láttam.~- Hol?~- Átellenben
1800 II, 80 | leányt?~- Azt hiszem, még most is szeretem. És te is szeretted?~-
1801 II, 80 | Én? Várj csak Igen, igen, most már emlékszem. Csakugyan
1802 II, 80 | szerettem.~- Hát hogy van az most?~Gelencsy Muki szórakozottan
1803 II, 80 | nézetét, hogy milyen rosszak most a virgínia szivarok: olajfestéket
1804 II, 81 | volt. Milyen tréfa lesz az most mindjárt, mikor egyszerre
1805 II, 82 | ismerünk rá.~Mi öregek, már most sem várjuk nagyon nekünk
1806 II, 82 | az ártatlan szívekhez még most is oly közel esik õ, mintha
1807 II, 83 | valami óriási kenderáztató, s most mire vitte isten a sorsát!
1808 II, 83 | eltévesztette a quadrille-t, s most már talán vége is lenne
1809 II, 83 | quadrille népe szétszéled most szabadon, ki-ki amerre akar,
1810 II, 84 | fekete asszony. Számoljatok most vele. Csókolózzatok össze
1811 II, 84 | borjúkötél; nézze hát meg most ezt a hadi taktikát...~Miska
1812 II, 85 | Schlick? Hadd emelje hát meg most az a kalapot.~De Schlick
1813 II, 85 | utána.~Nagyot fohászkodtam.~Most már egészen teljes lett
1814 II, 85 | Schlicket agyonütöttem. Most már az esõ se moshatja le
1815 II, 85 | mint ahogy itt kendtekkel most ezt a tengerit morzsolom, -
1816 II, 85 | tornácos kõházában (mely most a Silber árendásé), ha végigment
1817 II, 85 | valahogy bajjal. - Éppen most tettem magammal otthon egy
1818 II, 86 | bekecse zsebében. A fõkérdés most az volt, kié a bekecs. Gilagó
1819 II, 87 | fennen hordhatja a fejét, ha most végigtekint Makó utcáin;
1820 II, 87 | filozófus, aki látván, hogy most már az önsegélyre képesek
1821 II, 87 | így ni, kis bolondkám, most már begyógyult Ugye?~A kis
1822 II, 88 | a nemes elhatározást, de most már azért is Székesfehérvárra
1823 II, 88 | sem lehet Szegednek még most sem, ebben a tépett állapotában.
1824 II, 88 | végig a pesti korzón, vagy most itt a kiállításon! szinte
1825 II, 88 | már eddig nem néztem meg, most már minek nézném, úgyse
1826 II, 89 | töprenkedtem rajta, mit tegyek most, midõn szerencsére ismét
1827 II, 89 | fogok önnek. Aláz’szolgája!~Most tehát nem marad egyéb hátra,
1828 II, 89 | félszemût találtam, aki most valamivel barátságosabban
1829 II, 90 | sás között és nádasokban, most örömmel veszik körül királynõjüket,
1830 II, 90 | S tudod-e, hogy mit tesz most ez a boldog nép? - kiáltott
1831 II, 92 | kötelékébe: Dóczynak is most lesz az esküvõje Mayer Ilonával.~
1832 II, 93 | kifizette neki a tíz forintot.~- Most pedig még egy szavam van
1833 II, 93 | kendhez. Ezt a kutyát vigye most vissza gazdájának, lakik
1834 II, 94 | magukéval balra.~Ilonka most ijedt meg csak igazán. Most
1835 II, 94 | most ijedt meg csak igazán. Most is elõttem áll az a kétségbeesett
1836 II, 94 | szakácsnénkat elcsapni. Most úgyis pompás szánút van...~-
1837 II, 94 | Ferencnél.~Mimike befogatott. Most azonban nagy veszekedés
1838 II, 94 | találgattuk: vajon mi lesz most?~
1839 II, 95 | összetöri a tenyerével most az egészet? Úgyis az lesz
1840 II, 95 | esett, eszméletét is veszté, most már a szegény kicsikék igazán
1841 II, 95 | uram mennykõ fickó. Még most õ gyõzött.~A kormány ezalatt
1842 II, 95 | összeggel rendelkezett.~Most megvalósíthatni hitte tervét:
1843 II, 95 | a lidércké-rõl beszélni. Most már sohasem hallani felõlük
1844 II, 95 | Oh, milyen sápadt volt az most.~Szegény Lidércke! Ugyanaz
1845 II, 95 | nemzetes királyné asszony.~*~Most már visszatérhet Szögedre.
1846 II, 95 | szerény ablakával ott pislog most ritkaságképpen a romok között.~
1847 II, 95 | gondviselésnek az új házba.~Most legközelebb igen kíváncsiak
1848 II, 96 | Azért hát csilaj, kritika! Most én beszélek.~Valaki egyszer
1849 II, 96 | hallgatott rám, s az újságban még most sem találom semmi nyomát,
1850 II, 96 | Bizonyosan a láb folytatása.~S most már oda lyukadtam ki, ahova
1851 II, 97 | talál rád, de sohasem.~- Most pedig hallgassatok, beszélek
1852 II, 97 | Ugyan? Igazán?~- No, de most csend. A fekete óriás éppen
1853 II, 97 | maga alá (vagy hogy még most is ott ül) s audienciát
1854 II, 97 | szívverése egyre halkabb lett.~- Most pedig add be jelentésedet -
1855 II, 98 | számomra a „Nótás Katát”.~Most, hogy im a te legújabb szerelmed
1856 II, 99 | Edith alkalmat talált most vidámabb mederbe vezetni
1857 II, 99 | ember vagyok, kisasszony! És most már hallgasson és feleljen!
1858 II, 99 | ablakai keletre nyíltak.~Edith most már értett mindent.~- Persze,
1859 II, 99 | Szánjon engem! Mit tegyek én most már?~- Ne legyen ön gyermek,
1860 II, 99 | támaszkodó tarsollyal. Hol van most az a kard? Kettétörte a
1861 II, 99 | van õ számûzve Pedig hát most alig dobban egyet-egyet
1862 II, 99 | ifjú született, harcolt, s most benézett ide, üdvözletet
1863 II, 99 | piros vérét, mellyel be van most ott festve minden fûszál;
1864 II, 99 | leáldozik.~(Oh, hogy nem volt most ott Mr. Kark útját vágni
1865 II, 99 | lábcsosszanásra, aminõ teszem azt most hangzik a lépcsõkön, Dick
1866 II, 99 | fonalat Mrs. Kark -, éppen most tiltottam meg. Az én szavam
1867 II, 99 | bosszúságnak kár a folytatása. Most is a kedvenc csészémet törtem
1868 II, 99 | ilyesmire?~- Már megtörtént! Most azon kell lennie, hogy föltalálhassuk
1869 II, 99 | eshetõsége iránt, mit még most a keletkezés stádiumában
1870 II, 99 | kiált. Éppen azzal volt most szóba eredve!~- Új szerencsétlenség! -
1871 II, 99 | orvos biztosított, hogy most már rohamosan javulni fog.~-
1872 II, 99 | Hol járhat, merre lehet most a szegény Mari? Ugyan fogja-e
1873 II, 99 | mellére száll.~Bánta is õ most, akármit mond a tudós Mr.
1874 II, 99 | fátyolhoz.~Edith nem felelt; most már az õ füleiben zúgott
1875 II, 99 | nem valóságos vasgyúró.~Most már aztán utána kellett
1876 II, 99 | Azelõtt - mondá és most elpirult -, mikor beteg
1877 II, 99 | volt szolgálónk, Eliz, ki most egy City-beli nagykereskedõnél
1878 II, 99 | örömmosoly, hogy az kiüljön most oda ragyogni? Így fogtok
1879 II, 99 | leeresztette fátyolát, ne olvasson most az õ arcáról senki.~A Fleet
1880 II, 99 | majdnem bosszús hangon.~Pál most már értett mindent...~Szántszándékkal
1881 II, 99 | jöttünk, minden nélkül? Még most lehet, Edith!~A hidegajkú
1882 II, 99 | nyüzsgõ utcáin. Ki mert volna most megszólalni? Milyen szó
1883 II, 99 | Pál elsápadt.~- Legalább most még nem - toldá utána, arcát
1884 II, 99 | Ralph megütközve.~- Éppen most kaptam egyiktõl kosarat.~-
1885 II, 99 | hallgatás következék.~- És most mit szándékozol tenni?~Pál
1886 II, 100 | illedelmi dolog volt, mint ahogy most egy virágbokrétát küld az
1887 II, 101 | senki, rá sem ügyeltek, most minden ember észrevette,
1888 II, 101 | életem forgott veszélyben.~Most tehát már csak a monogram
1889 II, 101 | elmagyaráztam, hova lett a korona, most azzal gyötörtek, hova lett
1890 II, 101 | is a szép Ilonkát nézni. Most õ van divatban.~Amint ott
1891 II, 101 | belõle az eklézsia hatosokat!~Most már tehát nem volt meg többé
1892 II, 101 | majd fúratok pipaszárat. Most már végre megszabadultam
1893 II, 102 | legszebb leányai: a rózsák, most voltak virulóban. Láttuk
1894 II, 102 | nem homályosítjátok el. Most már nem féltékeny semmire,
1895 II, 103 | nem is gyanítva, hogy õ most milyen elõkelõ társaságban
1896 II, 103 | kérdés« is.~Kende Kanut még most is kormánybiztos ugyan,
1897 II, 103 | kormánybiztos ugyan, de most nem »halotti torra« jött,
1898 II, 103 | Gergelybõl?~- Hát a bizony most már a negyedik esztendõbe
1899 II, 103 | kiáltja kétségbeesve.~- Persze most már folyékonyan tud beszélni?~-
1900 II, 105 | ezek, hanem a könyörületé. Most csak a szegény szegediekrõl
1901 II, 105 | Gyula -, de vajon lehet-e most elégtételrõl szó, midõn
1902 II, 106 | hollók, varjak agyonkárogták, most pedig bankettet ad neki
1903 II, 106 | teremtette.~Ki azzal a pennával most, János, ha okos ember vagy,
1904 II, 107 | kóvályog bennem ez a gondolat, most merem csak kimondani itt
1905 II, 108 | is vannak!~Drága levél ez most nekem, hiszen születésem
1906 II, 108 | tõle, soha ide nem adta. Most küldte el nekem a drága
1907 II, 108 | elvetettem egytõl egyig, Most már elvetem ezt is. Ne maradjon
1908 II, 108 | õrzöm, míg megszürkülnek.~Most már igazán szürkék.~A lobogó
1909 II, 109 | olyan biztató, nyájas volt most nekem, mint valami kedves
1910 II, 109 | a legboldogabbak.~Mintha most is hallanám, mennyi kacérsággal
1911 II, 109 | híres ember? Ejnye no, hisz most emlékszem már, hogy láttam
1912 II, 109 | emészt, melynek tárgyát csak most két órája leltem föl.~-
1913 II, 109 | Nagy szemeket meresztettem. Most már világos volt elõttem
1914 II, 109 | fáradságomba is került. De most már az enyém, hála istennek,
1915 II, 110 | De minek is hozom én most föl az irodalmi plágiumokat,
1916 II, 110 | Eötvös Károly fejében.~Hogy most Kónyi Manó sajtó alá rendezi
1917 II, 110 | beszédeit, Eötvös Károlynak most jut eszébe, hogy »azok nagyobb
1918 II, 110 | asszony.~Deák megadta magát most s mindennapos vendég lett
1919 II, 111 | a klastrom pincéjében.~Most is ott ül könyökével rátámaszkodva
1920 II, 111 | csakhamar betelt; a kis mamától most már azt kívánta, hogy az
1921 II, 111 | mert persze a kis Charlotte most odakünn van a papával a
1922 II, 111 | hatalmába keríteni, mely most jött a bécsi postával.~Halandó
1923 II, 112 | szeretett, s hogy szeret még most is, csak azt tudja, hogy
1924 II, 112 | odaborul reá, mintha még most is meleg lenne az a hely.
1925 II, 112 | El is tréfálóztak rajta: »Most vagyunk még csak igazán
1926 II, 113 | elhamvasztott, gyönyörködni tudna most bennök, nemhogy egy egész
1927 II, 113 | villanysodrony szívtõl szívhez.~Most már a csókoknál vannak.
1928 II, 113 | majd a tavaszra.~- Nem! Most, holnap vagy holnapután.
1929 II, 113 | Legfeljebb négy napot adok. Most vagy soha!~- De, kérlek,
1930 II, 113 | angyalom, vedd tekintetbe, hogy most nagyon nehéz, komplikált
1931 II, 113 | ban, ember legyen az, aki most felszólal. Tudod, én sohasem
1932 II, 113 | mennyire fölzavarta azt most az elvállalt nagy kötelezettség.
1933 II, 113 | alig biccentették fejüket, most névjegyeiket küldik és baráti
1934 II, 113 | hurcoltál az orromnál fogva, most már én akarok az úr lenni
1935 II, 113 | De majd kitombolja magát. Most pedig siessünk s hozzuk
1936 II, 113 | hittem volna. No, Gábor, most vagy már igazán megakadva.~
1937 II, 113 | sõt mondhatnám, lehetetlen most, midõn redukálunk. Adieu!~
1938 II, 114 | vagyok veled elégedve, öcsém. Most már szabad bejárásod van
1939 II, 114 | tanáraidnak keserûséget okoztál - most pedig ember vagy a talpadon.
1940 II, 115 | tál a kutya mellett, ki most kezdi azt úri nemtörõdömmel
1941 II, 117 | szomorúbb lett. De azért még most sem mondott le. A pénzt
1942 II, 117 | legboldogabb embere lett. Most már elérte, ami után oly
1943 II, 117 | hanem kiveszítette. Gyuri most a szép Altorjainénak udvarol.
1944 II, 117 | Laciba szerelmes, pedig az most már átment a szélsõbaloldalra.~
1945 II, 117 | kivándorlásoktól.~- Pedig még most is, ha jól tudom, elég magyar
1946 II, 117 | nem volt távirda, posta, most milyen fényes alkalom lenne -
1947 II, 117 | hunyorított szemeivel.~- Most pedig intézkedjék ön, hogy
1948 II, 117 | ünnepélyeket követtek.~Miklós most már könyörgésre fogta a
1949 II, 118 | õ, mi érdekelhet belõle. Most, hogy már tizenöt napja
1950 II, 119 | mely szájról szájra járt most a Csipkeországban, s elkezdték
1951 II, 120 | kormányzója«. Hej, hol van az most, ki õelõtte viselte ezt
1952 II, 120 | kormányzó mégsem jött.~A tanárok most már bosszúsak voltak. Hogyisne,
1953 II, 120 | Kevély volt arra, hogy most kezeiben van a gimnázium
1954 II, 120 | gimnázium becsülete, sõt több, most õ egymaga a gimnázium. Kiállt
1955 II, 120 | ágyúk torka elõtt is.~De most magához jövén átértette
1956 II, 120 | huszár esze gyorsan jár. Itt most már le kell játszani a rátukmált
1957 II, 120 | Miklós.~A hatalmas úr szeme most odatévedt s dühös villámokat
1958 II, 120 | benneteket velem együtt. Most menjetek helyeitekre.~A
1959 II, 120 | ráncokba szedve szólalt most meg a gróf:~- Most pedig
1960 II, 120 | szólalt most meg a gróf:~- Most pedig állj fel, te fekete
1961 II, 120 | gyalázat, hallja, professzor!~Most Dankó felé fordult a kegyelmes
1962 II, 120 | fogom veretni.~Az öreg Dankó most már nem állhatta tovább
1963 II, 120 | ártatlan szegény, mivelhogy most odahaza ebédel a professzorné
1964 II, 120 | volt elõbb, olyan bátor most; az akkor a professzori
1965 II, 120 | professzori állapot volt, ez meg most a kiszolgált huszáré, aki
1966 II, 120 | meg.~Az excellenciás úr, most hogy kívül érezte magát,
1967 II, 120 | roskadt le Dankó bácsi, most már bízvást elél akár ezer
1968 II, 120 | pártfogására számíthatsz. Most pedig lépj elõ, Dankó!~Dankó
1969 II, 120 | magasra emelte, olyan volt most, mint egy atléta; vastag
1970 II, 120 | gyilkolni szeretnék...~- Mert most már persze rebellis vagy
1971 II, 121 | hisz a mamelukokban. Mikor most nemrég díszpolgárrá választotta
1972 II, 122 | a folyosóra, ahova éppen most csinálják a telefont.~Bizonyos
1973 II, 122 | mint ön. Hogy lesujtanám most ezt a zsarnokot...~- Mi
1974 II, 122 | beleszabadítsam a beszédbe.~- Most hat éve volt itt elõször.
1975 II, 123 | amint megrecsegtette azokat: Most még csak én vagyok itt,
1976 II, 123 | oda?~A szerencsétlen ember most oldalt fordult kissé, s
1977 II, 123 | fölkúszott érte s ölben hozta le. Most látták csak, hogy az öreg
1978 II, 123 | túlsó szögleténél.~- Hát most merre? - kérdé a kormányos.~
1979 II, 123 | kend szaporán...~De még most sem felelt. Szeme megüvegesedve
1980 II, 123 | megmentette õket.~II. AZ AJÁNLATOK~Most már megfordulhatott a csónak
1981 II, 123 | tudtak neki. Hanem mi lesz most?...~A várfoka tele volt
1982 II, 123 | gondolatra, hogy mihez kezd most a kis Mariska- és Juliskával?
1983 II, 123 | szegény két gyermek megfagyna most anélkül.~- Nagyapa, én éhes
1984 II, 123 | öreg Kampós bezzeg meg volt most akadva. Melyiket adja oda
1985 II, 123 | jutott:~- Micsoda hónap van most?~- Október! - mondák neki.~-
1986 II, 123 | csoda volt ez rá nézve. Most már mindent elhitt volna.
1987 II, 123 | magánál a szolgabírónál, aki most már igen messze lakik, mert
1988 II, 123 | hatvan mérföldnyi utat, s most, mikor már csak egypár lépés,
1989 II, 123 | kis unokája van, melyet most dehogy hagy itt többé, magával
1990 II, 123 | az testestõl, lelkestõl, most már megösmeri a mosolyáról.
1991 II, 123 | való félelmébõl - eredt, most egyszerre megváltoztatva,
1992 II, 123 | beszéljek. A másik unokámtól most jövök. Ott találtam, ahova
1993 II, 123 | a házunkat. Igen, igen, most már tudom, mért tartóztatott
1994 II, 123 | építhessenek.~- Úgy van, nagyapa! Most már én is tudom, mért csúsztattak
1995 II, 123 | pitvarajtót. És még csak most következett az álmélkodás.
1996 II, 124 | pisztollyal; ha kard, karddal. De most, midõn arra vagyunk ide
1997 II, 124 | adok többé önöknek, éppen most fogalmazzák ott az asztalon
1998 II, 125 | rövid idõre.~A tájék, melyen most haladtunk, nem volt rút,
1999 II, 125 | Egészen mások beszélgettek most és más nyelven.~- Nem thodom,
2000 II, 125 | értékes okmány, amely nélkül most már akár visszafordulhat.~-
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3360 |