Rész, Fejezet
1 1, 3 | lutri által.~Örzse néni korán reggel felgubbaszkodik a
2 1, 4 | gyermekes apa is volt, mert korán elhalt neje után két kis
3 1, 5 | valami osztályos pörben, korán észrevették egymáson a kiütögetõ
4 1, 8 | BEVEZETÉS~Ködös délután volt. Korán mentem haza az »Arany Oroszlány«-
5 1, 8 | gyermekes apa is volt, mert korán elhalt neje után két kis
6 1, 9 | mint csak tudott.~- Elég korán fogja megtudni, szegény…
7 1, 9 | nagy mérgesen.~- Ah, ily korán? - szólt Krupicsek úr, s
8 1, 9 | már nem volt valami nagyon korán, esti kilenc óra után járt
9 1, 9 | Ön az? Nos, nem lesz még korán fölkelni? Hagyjon még kissé.~-
10 1, 9 | ennek is élét vehetni, ha korán hozzászoktatjuk a kötelességhez.~-
11 1, 9 | bámuljon ön, mert meglehet, korán lenne még; hanem inkább
12 1, 9 | ébresztett. Félek azonban, kissé korán. - Az eszméknek érni kell,
13 1, 12 | kiállhatatlan sárkány.~Már korán reggel elkezdõdött a háznál
14 1, 12 | kelsz? - kérdé Petki.~- Korán, mert tovább megyek innen.~-
15 1, 12 | tudniillik, hogy többen, akik korán keltek, egy-egy aranyat
16 1, 12 | esetével, aki Petkinél hált, korán reggel egy paripát vett
17 1, 12 | világát.~A kivégzés reggelén korán kelt a fejedelem, egész
18 1, 14 | volt Albertus pompás házát korán elhagyni; hatalmas tanya
19 1, 14 | csak félkilencet mutat. Még korán van. Esztikét még csak most
20 1, 14 | szívébe nyilallott: hátha még korán volt!~Éjszaka nem tudott
21 1, 14 | valamennyi azt kiáltaná rá: korán volt még, korán volt még!~
22 1, 14 | kiáltaná rá: korán volt még, korán volt még!~Hajnalban öltözött
23 1, 17 | szét, amerre ment.~- Ugyan korán jött vissza - hüledezének
24 1, 18 | hogy mert az ágyakat már korán reggel kihordta az istállóba
25 1, 18 | is megsúgta neki.~Reggel korán kelt és egy virágbokrétát
26 1, 19 | szemét se hunyta be. Reggel korán ébredt. Íme, megvirradt
27 1, 20 | Három Rózsán-ból, hogy neki korán kell fölkelnie, csak ketten
28 1, 24 | meglepetve. - Nincs még korán?~Csapiczky fess fiú, de
29 1, 24 | Fejét rázta, hogy nincsen korán.~- Egy szép leánnyal ösmerkedtem
30 1, 24 | igen lehet aludni.~Reggel korán felköltött, hogy induljunk,
31 1, 26 | fõispán, a fejét fájlalván, korán hazament, s elszabadult
32 1, 26 | felelt. Másnap feltûnõen korán kelt, még ágyban feküdtem,
33 1, 27 | éjfél után.~»Még túlságos korán érek be« - gondolta magában
34 1, 27 | kirepült a kalitkájából korán reggel. Egy szót se szólt
35 1, 31 | és tobzódott benne.~Már korán reggel egy lovas ember jött.
36 1, 31 | Józsefné nénémasszony pedig korán távozott, minthogy az apókának
37 1, 32 | felsóhajtott: »Késõn jöttem« vagy »korán jöttem«, amint a galambok
38 1, 34 | Azt gondolom, hogy még korán van.~- Ej, ugyan! Hiszen
39 1, 34 | az mindig lehet valami.~Korán örült Apró; lefelé lépett
40 II, 1 | el soha, mint azt, hogy korán halt meg, egy kis kétéves
41 II, 4 | mind végig nézvén egypár korán megjelent tejet áruló kofa
42 II, 7 | római katolikus. Holnap korán reggel mindjárt küldök egy
43 II, 13 | Különösek a végzet útjai.~Korán reggel Gordian állott a
44 II, 23 | holnap! Mi lesz holnap?~Korán hazamegy, még egyszer utójára
45 II, 26 | gyermek tehát, ki anyját korán elveszté s a neveléshez
46 II, 30 | megállj!« Jó, hogy ilyen korán mondta. Még talán megérti.~
47 II, 30 | úgysem venné õt észre; már korán megtanulta azt a bölcsességet,
48 II, 34 | barátságát próbára tenni.~Korán nõsültem, s szerencsés voltam
49 II, 36 | fiatal olvasóinak, hogy korán érdeklõdjenek minden olyan
50 II, 36 | irányú mozgalmakról, és korán szokják meg, miszerint a
51 II, 37 | édes Kati húgom, hogy olyan korán felkeltél s észrevetted
52 II, 40 | fejlõdött ki. Mikor a rokonok korán reggel megérkeztek elõtte
53 II, 49 | férfiakkal, kik e hazában korán felfogván a borfogyasztás
54 II, 51 | elõkelõ, arca elárulja a korán elhervadt ifjúságot.~- Én
55 II, 53 | lábacskákkal.~Szokása volt korán reggel feküdni át mama és
56 II, 60 | hang üté meg füleit:~- Ily korán itt vagy, édes gyermekem!
57 II, 61 | érzékeimet...~--------------~Korán reggel a doktor és Szilkey
58 II, 85 | elégítik ki szenvedélyét.~Már korán reggel elkezdi olvasni,
59 II, 88 | alkalmazkodik; s csak negyvenéves korán túl veti meg a gyengébbik
60 II, 91 | virnyad meg a vasárnap, korán kászmálódtam föl, mert ilyenkor
61 II, 99 | diplomáciai közvetítésének korán megtermett gyümölcseiben:
62 II, 102| velök: de elvesztette õket korán.~Láttuk születni, fesleni,
63 II, 109| megreggeliz és lefekszik, korán reggel egy kis nyugodalomra.~
64 II, 114| nap, inasomat átküldtem korán reggel a szomszédhoz, hogy
65 II, 127| diplomáciai közvetítésének korán megtermett gyümölcseiben;
66 II, 130| dalocskát dúdolva fogtam korán reggel az öltözködéshez.
67 III, 1 | Bohuska és Miklós, kiknek még korán van az ilyen úgynevezett »
68 III, 1 | járatban van kend ilyen korán reggel? Nini, hát ez a gyermek?
69 III, 1 | tisztelem kendet, s mivel ilyen korán reggel még a zsidó esze
70 III, 2 | fiatal és a Péri Jánoséra is korán volna a hám; egyebütt a
71 III, 3 | ki miután az utósó István korán elhalt, nevének különösen
72 III, 5 | vajon hová mehet most ilyen korán reggel? Eredj csak, kis
73 III, 10 | kõ ütött bele, hogy olyan korán zavarja?~De hátha nem a
74 III, 14 | fizette.~Egy reggelen olyan korán keltem, hogy Gáspárt még
75 III, 19 | kedélyére; leborult az asztalra korán õszülõ fejével s keservesen
76 III, 31 | azt mutatta, szolid lett, korán feküdt, korán kelt s volt
77 III, 31 | szolid lett, korán feküdt, korán kelt s volt valami szomorú
78 III, 40 | számíthattam hitelre, midõn korán reggel fölébredve, zûrzavarosan
79 III, 46 | tiszteletes asszony már korán reggel a szõlõbe ment, úgyhogy
80 III, 56 | Mucsiné asszonyom, aki korán reggel cimetért ment a kosztosok
81 III, 60 | tõlem, mert úgy volt, hogy korán fog elmenni, amikor még
82 III, 62 | történik.~A szolgáló minden korán reggel benyit és felrántja
83 III, 108| reggel óta a várba, egy kis korán érõ uborkát akartam néked
84 III, 114| Mi lelte, hogy olyan korán kelt, kedves öcsém uram?~-
85 III, 119| Krusith Jánosé lett, ki korán elhalt, s csinos özvegyet
86 IV, 11 | végignézi, s így szól:~- Korán lesz a tavasz, uraim!~Az
87 IV, 45 | másnap. Bátyiné, Hupkáné már korán reggel beszaladgálták a
88 IV, 45 | alkalmasnak a hegy agyagja. (Ugyan korán nevettek kegyelmetek Dákos
89 IV, 54 | laktam, alkalmam volt Rózával korán reggel, még a vendégek érkezése
90 IV, 73 | Gyuri.~I. A mi Háry Jánosunk~Korán érkezik, mert nem jár klubba.
91 IV, 83 | nap reggelén szokatlanul korán kelt János. Láttam az ablakomon
92 IV, 85 | A kis Hatvani Pistán már korán meglátszott, hogy nagy esze
93 IV, 88 | napot.~Valóban már másnap korán reggel kopogás hallatszott
94 IV, 101| és léha természetû; Pali korán elárulta, hogy úrnak született,
95 IV, 101| valakim.~- No, ez bizony elég korán van, te tejfelszájú - dörmögte
96 IV, 104| József molnár, anyja, aki korán elhalt tüdősorvadásban,
97 IV, 105| alkalmatlankodnak minduntalan, pedig még korán van, az öreg még szundikál.
98 IV, 127| reggeli levegõt. Mert még korán volt. A nap csak az imént
99 IV, 142| Ejnye, lelkem Erzsi, de korán kelhetett fel ma Kálnán
100 IV, 147| kipihened magadat. Reggel korán felkelünk és szétnézünk
101 IV, 147| lehetetlenség volt megcáfolni.~Korán lefeküdtünk. Az ódon kastély
102 IV, 147| nyugodtan alhattam reggelig.~Korán reggel már ott volt a szobámban
103 IV, 148| egy mély sóhajjal.~Reggel korán öltözött fel a nagyasszony,
|