Rész, Fejezet
1 1, 1 | bátyám! - szólt oda a huszár szelíden, de annál kevélyebben csördül
2 1, 2 | elnyomja a valóságot.~A hold szelíden bevilágított a szobába.
3 1, 3 | mondom, hogy nem - felelt szelíden a huszár, mert akármilyen
4 1, 9 | volt, hiányos volt - rebegé szelíden, mint egy megvert gyermek.~
5 1, 10 | s amint az okos szemeit szelíden rávetette, meg nem bírta
6 1, 10 | levelei integettek búcsút szelíden. Az istállóból egy kis tarka
7 1, 11 | az õ csepp fészküket is szelíden mozgatja.~…Ha úgy egyszer
8 1, 11 | tegyünk, apó? - kérdé Tereskey szelíden megjuhászodva -, hogy kinyomozzuk
9 1, 11 | Gyere fel, Apolka - szólt szelíden, méla rezgéssel hangján -,
10 1, 12 | mert rögtön hozzátette szelíden: - megszólnának, uram.~Azzal
11 1, 13 | Fitos orra volt, kék szemei szelíden világították meg girbe-gurba
12 1, 13 | Druzsba úr nem felelt semmit, szelíden hajtotta le a fejét és hagyta
13 1, 14 | a nagy fekete szemeivel szelíden, mint egy igazi galamb,
14 1, 15 | lelki ereje.~- Igen - szólt szelíden -, a madártojásokból.~S
15 1, 17 | elõre tudhatnád…~S ezzel szelíden intett a kezével távozhatást.~
16 1, 18 | Soha még a halált ilyen szelíden nem ígérték.~De nyomatékul
17 1, 18 | pedig csak egyre nevettek rá szelíden, jóságosan.~- Ereszd ki
18 1, 18 | csak a szemeit hunyja be szelíden, álmosan, tehetetlenül…~
19 1, 20 | mogorva nézésed.~Olyan szelíden, olyan behízelgõ hangon
20 1, 20 | majd barátja vállára borult szelíden, csöndesen és zokogni kezdett.~-
21 1, 22 | meghajtja az akaratát és szelíden diktálja tollba a nótárius
22 1, 23 | jó ember nézi, rámosolyog szelíden, biztatólag; ha gonosz ember
23 1, 23 | füvekre, a felhõk lágyan, szelíden vonultak el a hegyek fölött,
24 1, 24 | szerszám az.~Rám nézett és szelíden, de mégis bizonyos fölénnyel
25 1, 24 | a lazsányi erdõ suhogott szelíden, rejtelmesen, hátunk mögött
26 1, 25 | vagy bizalmatlan? - kérdé szelíden az asszonyka.~- Majd Hamburgban.
27 1, 25 | Így, így.~Aztán hozzátette szelíden, megdicsõült arccal:~- Veled
28 1, 27 | a »vagy«-ot választotta, szelíden odaborult a Balassa erõs,
29 1, 27 | ráigazította, míg közben gyöngéden, szelíden simogatta meg szép hullámos
30 1, 28 | cimborkám (hozzám fordult szelíden, szeretettel), hozass még
31 1, 28 | hagynánk neki, hogy ne fázzék.~Szelíden, lágyan beszélt, éreztem,
32 1, 31 | kinyitotta a szemeit, ránézett szelíden, hálásan, azzal a bódult
33 1, 32 | Korholgatta õket kedvesen, szelíden: »Hess, hess, cudarok, ne
34 1, 32 | asszonyka lehajtotta a fejét, szelíden, álmodozón nézte a rózsáját,
35 1, 33 | rangkórság tüskéjét a talpukba. Szelíden indult meg ugyan a versengés,
36 1, 33 | akartam veled - mondá Fili szelíden, keserûen, alázatosan, és
37 II, 2 | ajkait, kialvó fényû szemeit szelíden emelte a vén apóra, aztán
38 II, 21 | kedves kék szemnek, mely szelíden fog ránézni, vagy annak
39 II, 21 | egyedül?~E pillanatban valaki szelíden megfogta vállát. Megrezzenve
40 II, 25 | ellenkezõ véleményre fejét rázta szelíden.~Rendesen esti hét órakor
41 II, 27 | okoskodjon, barátom - szólt szelíden a buzgó emberhez. - Én Vörösmarty
42 II, 60 | nyájasan, olyan bocsánatkérõn, szelíden nézett rá, mintha szavakkal
43 II, 65 | nem hagyhatott többé abba. Szelíden és andalgón kezdődő keringései
44 II, 66 | bámuló Pali elõtt állott s szelíden fogta meg kezét. Most egyszerre
45 II, 66 | térdelt így, végre az angyal szelíden felemelé õt és szólt:~-
46 II, 71 | fázik a kísértet? - kérdém szelíden, gyöngéden vonva õt közelebb
47 II, 82 | lépés volna.~Mosolyogjatok szelíden, gyerekek, szép szõke fürtös
48 II, 87 | csendesen. A szép költõi folyam szelíden járja medrét és nem éhezett
49 II, 101| Amíg lehetett, elmondtam szelíden, türelmesen, de végre is
50 II, 104| mind el vannak fonnyadva.«~Szelíden mosolyog, azután szomorkásan
51 II, 112| távozásra kérem, engedni fog szelíden. Minek is mentem ki? Hisz
52 II, 113| nem tûröm tovább.~Gábor úr szelíden simította meg szürkülõ hajfürteit
53 II, 116| azután meghajtotta fejét szelíden, megcsókolta hevesen a gyerek
54 II, 127| mely most megzabolázva szelíden suhan el karcsú paloták
55 II, 134| vármegye hatalmas ura, s egész szelíden felemelte a legényt:~- Elég
56 II, 139| meglegyinti a hû párákat szelíden, mintha a dámák aranyos
57 III, 1 | Hova hát? - kérdé Bohuska szelíden.~- Akárhova! A világba -
58 III, 1 | okozott szívemnek - mondá szelíden s szemrehányó tekintetét,
59 III, 1 | szólítja meg Matyi a leányt szelíden. - Hogy mulattál azóta?~-
60 III, 2 | légáramlat surrant be vele, mely szelíden meglegyintette az arcokat
61 III, 2 | lányom - szól halkan és szelíden -, hanem megállj csak, most
62 III, 2 | elismerték testvéreiknek s szelíden engedték maguk közé fonódni.~
63 III, 2 | fiú? - kérdi Bizi uram szelíden.~- Nincsen csizmám - mondá
64 III, 2 | fölvette az ölébe, megcirógatta szelíden és egy tányér ételt adott
65 III, 2 | hazudtam…~A szomorú arcú anya szelíden elmosolyodott.~- Semmi közöm
66 III, 2 | nyakába és behunyva szemeit, szelíden suttogta:~- Ne kívánd azt
67 III, 5 | csizmát, fiú - kérdi Bizi uram szelíden.~- Nincsen csizmám - mondá
68 III, 19 | megfürössze, szellõ lágyan, szelíden suttogjon fölötte andalító
69 III, 23 | meghajlította mindkét lábát s szelíden bólintott a fejével.~Akkor
70 III, 24 | megmozgatta, cirógatták szelíden. A kórók, bogáncsok árnyékot
71 III, 26 | frakkomat kínálom - mondá Bagi szelíden és nyugodtan -, mert úgy
72 III, 28 | Erzsike, miért sírsz? - kérdé szelíden.~- Ne is kérdezze - mondám
73 III, 34 | Hogy mulattam? - kérdé szelíden, nyugodtan. (Az volt a baj,
74 III, 37 | Gyuszi? - kérdi Lakatos Mari szelíden. - Ugyan már megint mi bajod?~-
75 III, 51 | erõt vevén izgatottságán, szelíden mondá:~- Nyugodjék békében,
76 III, 57 | és megkötöztem a sógort; szelíden engedte magát.~A lábait
77 III, 65 | ennek többé, engedelmesen, szelíden lépegetett Pernye Mihály
78 III, 65 | mintha dajkának állna be, szelíden ringatta, s belebeszélt
79 III, 70 | a menyecske felé fordult szelíden:~- Lássa, én nem vagyok
80 III, 84 | mert nagyon pajkos.~A hold szelíden világított. Nem volt sötét
81 III, 94 | kutyáját, az ránézett szemeivel szelíden és visszajött, mintha semmi
82 III, 102| Be biz én, öcsém - mondá szelíden -, mert lojális ember vagyok,
83 III, 102| suttogta, szemeit rám emelve szelíden, álmodozón.~- Anna - rebegtem
84 III, 107| pillantást vetett a borjúra, mely szelíden nézte vissza a nagy kék
85 III, 108| beszélõ szemeit lesütötte szelíden.~- Ez az, ez az! - súgta
86 III, 118| kérem alássan? - hebegte az szelíden.~- Azzal, hogy sikkasztott.
87 III, 132| firkáltok tele, az semmi.«~Szelíden nézett rám, amint félbeszakítottam,
88 III, 144| emberemre akadtam - mond a kutya szelíden -, de látod, a csontokat
89 III, 148| folyton. Az igazi csillagok szelíden, bágyadtan nézik, hogy õk
90 III, 148| jegenyék, hatalmas topolyok, szelíden lehajló fehérhéjú nyírek.
91 III, 148| Mentegetõzni jöttem - felelte szelíden, mint egy galamb.~- Van
92 IV, 1 | ámulatból, már úgy ült mellettem szelíden, csöndesen, mintha semmi
93 IV, 2 | röpülõ cserépnek…~Azután szelíden, szomorúan simogatta meg
94 IV, 48 | jár ön hozzánk? - kérdé szelíden az iktató úrtól.~- Nem vagyok
95 IV, 51 | hát jó, elhozom - aztán szelíden hozzátette -, de csak egy
96 IV, 80 | Péter!… - szól közbe szelíden õnagysága.~- Hagyj békét
97 IV, 120| percig, azután rám nézett szelíden egy másodpercig, és azt
98 IV, 125| ölében. Édes szuszogásuk szelíden belevegyül a prücsök méla
99 IV, 126| szólt közbe Kotyogó uram szelíden -, ha ártatlanok, hát hazaeresztik
100 IV, 142| megelégedetten ropogtatta a zabot s szelíden csapkodott jobbra-balra
101 IV, 151| szemecskéibõl a bánat.~A feleségem szelíden proponálta:~- Híjunk még
|