Rész, Fejezet
1 1, 2 | magazinja, hol a napidíjak sovány szelleme lebeg védangyalként
2 1, 2 | kell hozzá, mint hogy a két sovány fogadott gebe elszállítsa.~
3 1, 5 | jutott az ebéd utolján egy sovány falat, mit a jó úr, már
4 1, 9 | szokott kinézni. Vékony, sovány. Tavaly is, gondoljam csak
5 1, 11 | alatt készült.~- Biz ez elég sovány! - jegyzé meg Tereskey kedvetlenül. -
6 1, 11 | pipázott a tornácon. Eredeti sovány emberke volt (nem hiába
7 1, 11 | engedelmességre van kényszerítve a sovány föld. Egész nemzedékek mûve
8 1, 11 | akarva elfogni a száraz, sovány kezével, amely a teknõ fölött
9 1, 12 | vagy?~- Vándor vagyok.~- Sovány mesterség - vélte Béldi.~-
10 1, 12 | tévedt, hol az asztalfõn ülõ sovány embernek az ábrázata volt
11 1, 13 | Kutorai, egy hiúzszemû, sovány, mintegy harmincéves emberke,
12 1, 13 | rátartónak vagy kevélynek, sovány, púposhátú emberke volt, (
13 1, 14 | mire a rendõrségre értek. Sovány, kiaszott ember volt a gyilkos
14 1, 15 | maga a vékonyarcú, rideg, sovány kinézésû öreg herceg, komoly,
15 1, 15 | Köszönöm, kedves bátyámuram!~S sovány két kezét gépiesen nyújtotta
16 1, 17 | képű anyóka, felgyűrt ingű, sovány karokkal, egy cseréptányért
17 1, 17 | szúnyog sem csipkedett (sovány volt annak is), egyszerre
18 1, 18 | Tótország, kopasz hegyeivel, sovány zabföldjeivel.~Lesten túl
19 1, 18 | zab- és pohánka-földek, sovány rétek egyre a Bogárkát juttatták
20 1, 18 | lapide et aqua laudatur. Sovány öröm van belõle.~Úgy eltelt
21 1, 23 | egyszer az akkori alakokat. A sovány, nyurga Krizsnóczy Pált,
22 1, 23 | szerényen behúzta a nagy fejét a sovány váll-lapockái közé s azon
23 1, 23 | lefátyolozott vénasszony, sovány arcú, hosszú orrú, s így
24 1, 23 | fuldokló köhögés meg-megrázta sovány testét, csontos képe vörös
25 1, 23 | egy kis magyar szó.~Egy sovány fiatalember állott föl,
26 1, 23 | illegette-billegette a kis sovány testét, mint egy röpülésre
27 1, 26 | ajtóban álló; fakó arcú sovány vénasszonnyal.~- Nos - szólt,
28 1, 26 | csak azt jegyezné meg, hogy sovány madár, és a húsa se jóízû.
29 1, 27 | Mert a mi vidékünk igen sovány. Nincsenek ott nagy események -
30 1, 27 | hasznát. A kezdet fölötte sovány, hanem azért a búvárnak
31 1, 28 | volt, piszkos volt és olyan sovány, hogy oldalbordáit a homályban
32 1, 30 | ajtóban álló, fakó arcú, sovány vénasszonnyal.~- Nos - szólt,
33 1, 31 | is már keresni kezdett a sovány földek termése mellé.~A
34 1, 31 | De volt légyen bármely sovány a reménység, azért az sokat
35 1, 31 | unalmában hozzádörzsölte sovány hátát az eperfához, megrázódott
36 1, 31 | haját.~Jól eshetett neki: sovány, izzó kezével, talán önkénytelen,
37 1, 31 | gyertyát kellett gyújtani. Sovány, száraz ember volt; valamivel
38 1, 31 | Valóban megindító volt; sovány kezét kitolta a párnák alul
39 1, 31 | majd rákönyökölt a Bimbó sovány lapockájára, mintha a Bimbóval
40 1, 34 | könyörtelenül.~A leány végighúzta sovány tenyerét a homlokán, mintegy
41 II, 6 | testvér Viola volt, halavány, sovány teremtés, nagy, kidülledt
42 II, 10 | most pedig olyan halavány, sovány ember vagyok, mint - teszem
43 II, 21 | koldusfiúnak szokta elrakni sovány kenyérbõl álló uzsonnáját.
44 II, 21 | ki bántott?~És felemelte sovány ökleit, mialatt szemei villogtak,
45 II, 38 | megérkezése vetett véget.~Sovány, magos, hosszú fekete szakállas
46 II, 38 | követõ estén a báróné, magas, sovány asszonyság, kiosztotta a
47 II, 38 | Gernyei Antalnak hítták. Sovány, szikár, magas alak volt,
48 II, 40 | továbbá Zengõ úr 35 éves, sovány, hosszú hajú egyéniség,
49 II, 50 | a kapus helyett a doktor sovány alakja termett elõtte.~-
50 II, 51 | csengettyû síri hangjára, sovány lábszárain tarka pepita
51 II, 63 | kopogás hallatszék, s egy sovány, kiélt arcú, ismeretlen
52 II, 65 | benõtt volna. Alacsony, sovány körteképû vén fickó, megrögzött
53 II, 93 | foglalkozik.~Az írnokot sovány, kiaszott embernek kell
54 II, 111| kapuja elzár előle örökre. Sovány kárpótlás, de mégis valami.
55 II, 116| arccal, azzal a légies, sovány alakkal, hanem mintha a
56 II, 118| a sarkamban van. Magas, sovány alak, arisztokratikus arccal,
57 II, 120| alkalommal egy rongyos külsejû, sovány ember szólított meg.~Hátrafordultam.
58 II, 123| a kapuajtó felé. Rátette sovány, nagy kezét a kilincsre
59 II, 129| egy felhõn ülve. Hosszú sovány keze leér egész a földig,
60 III, 3 | Félkönyökére emelkedett, sovány kezecskéjét fekete, hosszú
61 III, 46 | volna… míg a pénz gyûlt a sovány penzióból, meg a varrásból,
62 III, 56 | ragyog, még a Tóth Gyula sovány arca is.~S ha már egyszer
63 III, 56 | reszketve tántorgott ki. Sovány alakja még jobban összeesett,
64 III, 56 | néni… mert…~Végigsimította sovány, hegyes ujjait fehér homlokán,
65 III, 56 | újságolta a konyhában:~- A sovány diák meghalt az éjjel.~Anna
66 III, 67 | aki ne látta volna már e sovány, vézna alakot nagy utcai
67 III, 94 | fátyollal, jobbról pedig a sovány Cinke kutyát vezette maga
68 III, 99 | falu, mikor nincs már csak sovány nyolcvan holdacskája… no,
69 III, 107| fekszik.~Az végre is nagyon sovány kárpótlás, amit mondani
70 III, 144| mentek a pitvaron, ott ugyan sovány biztatás volt, a tûzhelyen
71 III, 147| egész anyaga úgyis felette sovány.~Csak az történt, hogy Zs-y
72 IV, 15 | rendeletben, a pohos szolgabíró, a sovány várnagy, a tudákos levéltárnok,
73 IV, 15 | kézzel foghatón, hogy a sovány várnagy elragadtatva suttogta
74 IV, 21 | gondolsz? Adj ki Laci… Mennykõ sovány vétel, mondhatom! Bele a
75 IV, 32 | mint az országok, az egyik sovány ország, a másik megszedte
76 IV, 61 | Nagy, hórihorgas alak, sovány, nyurga, penész színû arca
77 IV, 61 | amikor meglátta a szomorú sovány emberkét, sírva fakadt.
78 IV, 61 | város hálás volt a szomorú sovány ember iránt, s megválasztotta
79 IV, 61 | hogy egyszer csak a szegény sovány emberke hízni kezdett, s
80 IV, 69 | keskeny vállak, kurta nyak, sovány karok, melyek átlátszottak
81 IV, 84 | magát észre, hogy egy magas, sovány alak útját állotta, s megütötte.~
82 IV, 85 | mentek a pitvaron, ott ugyan sovány biztatás volt, a tûzhelyen
83 IV, 97 | poézis-professzora. Kiaszott, sovány, madárképû emberke, sötétkék
84 IV, 104| kék erek útját, melyek a sovány tenyerét keresztül-kasul
85 IV, 105| tartva a kezében. Alacsony, sovány teremtés volt, zöldes sárga
86 IV, 121| a vállamra üt egy magas, sovány, rövidre nyírt hajú alak
87 IV, 123| anyjának küldözget pénzeket sovány keresményébõl.~- Ember! -
88 IV, 127| megtrágyázta kolbásszal a sovány eledelt, mielõtt a vendéget
89 IV, 128| háziasszonyomat, Katkai Pálnét; sovány, mélyen üregeikben ülõ szemû
90 IV, 136| furcsák voltak. Az egyik sovány elcsigázott gebe, csak úgy
91 IV, 136| fiunk?~- Az elcsigázott sovány gebe a nép; a féktelen szilaj
92 IV, 140| szép asszonyra, mint arra a sovány csirkére, amit a fürdőtulajdonos
93 IV, 146| iszik). E forrás vékony, sovány, egészségtelen s környékén
94 IV, 146| kibontakozott a járókelõk közül egy sovány vidéki asszonyság, zöld
95 IV, 148| összegyûltek déltájban a sovány lencsefõzelék mellé, melyet
96 IV, 151| füleivel, fehér bajszával, sovány, nyurga testével.~- Mi az? -
97 IV, 152| Garamra a konc, mert olyan sovány, mint az egyiptomi hét rossz
98 IV, 152| nézegetni, hogy »miért olyan sovány ez a kutya?«~- Mert nem
99 IV, 152| Mert magunknak sincs.~Sovány a kutya, de sovány a vidék
100 IV, 152| sincs.~Sovány a kutya, de sovány a vidék is. A magyar rónák
|