Rész, Fejezet
1 1, 2 | botjával a levegõben, miközben dühösen morogta:~- Mentek keresetre,
2 1, 4 | nem lõsz? - ordított föl dühösen Kalap. - Amint akarod! De
3 1, 5 | vén róka meg volt fogva. Dühösen rángatta magát, de sehogysem
4 1, 8 | nem lõsz? - ordított föl dühösen Bike. - Amint akarod. De
5 1, 9 | kiáltá az idõsebb Majgó dühösen, s egy ügyes, alig észrevehetetlen
6 1, 9 | ördög! Hát a tort? - kiáltá dühösen. - Feleljen ön, a tort is
7 1, 9 | szóval.~- Ön ostoba! - kiálta dühösen, vérben forgó szemekkel.~
8 1, 9 | emelkedtek: »öld meg!«~A földet dühösen vágtam meg lábammal; azt
9 1, 9 | kiáltá az idõsebb Majgó dühösen, s egy ügyes, alig észrevehetõ
10 1, 10 | kiáltá az idõsebb Majgó dühösen, s egy ügyes, alig észrevehetõ
11 1, 10 | megtanítom én magukat a regulára.~Dühösen ment ki a kapun, szinte
12 1, 11 | ajándékba, ráripakodott nagy dühösen: »Minek néz kend engem?
13 1, 11 | Összeszorította a fogait dühösen: »Oh, ha kezembe kerülhetne
14 1, 11 | az egész ügyet - kiáltá, dühösen a földhöz paskolva az aktákat.
15 1, 11 | szófogadatlan.~Aztán megfenyegette dühösen a kezével, bornyúszájú inge
16 1, 12 | unokámnak.~Most mindnyájan dühösen néztek egy fiatal legényre,
17 1, 12 | el!~S felemelte ökleit, dühösen jártatva végig szemét a
18 1, 12 | század elõtt is hazudtak) dühösen rivallt rá:~- Kisebb, ha
19 1, 12 | nevetgélést! - kiáltá Kovasóczi dühösen, s úgy vágott a falhoz egy
20 1, 12 | Nesselroth uram elvörösödött, s dühösen kirohant a tanácsterembõl.
21 1, 13 | rajtok a zsír.~Mliniczky dühösen lökte félre a tányért.~-
22 1, 17 | szédülni kezdett a feje, mire dühösen rivallt rá a prókátorra:~-
23 1, 18 | valami borzasztót teszek. - S dühösen emelgette az ökleit.~- Kire
24 1, 19 | Boriska ránéz durcásan, dühösen.~- Ügyetlen fatuskó! (Ügyetlen?
25 1, 20 | a járókelõk látták, hogy dühösen veri a mellét, és tízszer
26 1, 25 | aztán felugrott Kállay nagy dühösen, vérbe borult a szeme, halántéka
27 1, 27 | ni, visszahoztam mind…~S dühösen rúgta szét a ködmönöket,
28 1, 27 | valami keserû gondolat, dühösen nyúlt a cipõk után s kidobta
29 1, 28 | uram.~Megrázta az ökleit dühösen, és arca megint fölvette
30 1, 28 | sírni - sziszegte az vadul, dühösen. - Mit érek én a magam sírásával?
31 1, 29 | kirántva a kardját, nagy dühösen megsuhintotta a levegõben,
32 1, 29 | nem állhatta, beleugatott, dühösen rúgott rajta egyet. Sapristi,
33 1, 32 | ugrott eléjök a báró dühösen, mint egy hörcsög. - Hamar,
34 1, 34 | fortyant föl az elõbbi dühösen, és a nyála szerteszét frecsegett. ~-
35 1, 34 | Arnold pedig fülig pirult és dühösen rohant ki a boltból.~A bank
36 II, 11 | egy kis teát?~Iván herceg dühösen harapott ajkaiba s elvegyült
37 II, 12 | csapott:~- Le velök! - kiáltá dühösen.~- A követ szent és sérthetetlen -
38 II, 18 | magának a Múzeum? - tört ki dühösen - apja, anyja, unokatestvére?
39 II, 32 | szagolja azt a halat? - kérdé dühösen a halárus.~- Csak azt kérdeztem
40 II, 34 | eddig kötve tartá, s oly dühösen sújtottam felé, hogy a macska
41 II, 45 | állta el utamat az ajtónál.~Dühösen löktem meg az egyiket.~-
42 II, 50 | legyen szíves ezentúl...~Dühösen hagyta ott az akadékoskodó
43 II, 70 | ember és fülig pirult. Majd dühösen felém fordult. - Honnan
44 II, 75 | kiáltott föl Kvart úr dühösen -, megkárosított ötven krajcárral!~
45 II, 81 | lett ellopva?~- Ez - szólt dühösen -, nem érdemelte meg a fáradságot.~
46 II, 85 | megzavarja számadásait, dühösen dobja utána a zsíros kalapot,
47 II, 88 | varangyos gyík - mondom dühösen hátrafordulva, amint megpillantottam,
48 II, 113| pattant föl az asszony dühösen.~- Nem, nem - makogá Gábor
49 II, 113| furcsán, te gazember - hörgé dühösen. (Elsõ eset, hogy a tekintetes
50 II, 125| programbeszédem - mondá és dühösen káromkodott. - Most már
51 II, 131| Egyre izgatottabb lett, s dühösen csengetett a kellnernek,
52 III, 1 | Nem parancsoltam? - ordítá dühösen.~- Akár parancsolta, akár
53 III, 2 | koronája? - kérdé a belépõtõl dühösen.~- Levágták! - szólt Kati
54 III, 8 | hajtogatta váltig elméjében s dühösen toporzékolt a szobában.~-
55 III, 8 | szemei vérben forogtak s dühösen ragadta vállon fiatalkori
56 III, 10 | doktor ott maradt a hóban, dühösen káromkodva és kétségbeesetten
57 III, 17 | kiáltá az idõsebb Majgó dühösen s egy ügyes, alig észrevehetõ
58 III, 26 | Szalonhoz úri ruha dukál.~Dühösen fordult meg erre Bagi uram,
59 III, 33 | karszéken, apácska pedig dühösen járkál fel s alá és sötét
60 III, 39 | zokogott. Majd fölugrott s dühösen fenyegette meg öklével a
61 III, 39 | engedelmeskedj! - sürgeté a király dühösen.~- Hogyisne? - mond a katona
62 III, 45 | fejét s nagy tenyerével dühösen csapott a kocsi-ülésre.~-
63 III, 45 | kölyök! - kiáltá távozóban dühösen s még az utca túlsó szögletérõl
64 III, 62 | izzadság csurog, szemei dühösen forognak üregeikben s nézése
65 III, 65 | vakarta orrát untalan s dühösen morogta, nagy fejét csóválva: »
66 III, 66 | érte, a királyhoz!~Korogh dühösen emelgette öklét a mente
67 III, 73 | Gyík, valóságos gyík! - S dühösen csapkodta az aktákat, lineákat
68 III, 78 | vetett magára.~Brana bácsi dühösen markolt bele a saját üstökébe.~-
69 III, 83 | itt a szó - toporzékolt dühösen Pélly, majd fejét csóválta,
70 III, 87 | tollat!~Rozsdás fényû szemeit dühösen hordozta körül s rajtam
71 III, 90 | haragosan néztek rám. Az ajtókat dühösen csapkodták az épületben.
72 III, 94 | szemtelen! - súgta oda neki dühösen Koháry.~- Hallgass, azt
73 III, 101| árva rézdénár sem.~A szûcs dühösen ordított fel:~- Megcsaltak!
74 III, 110| Nem, százszor nem - és dühösen toppantott a lábával. -
75 III, 124| te kölyök - kiáltá felém dühösen. - Hát hallott már valaki
76 III, 129| az elõttem fekvõ zászlót dühösen, körültekertem büszke trikolórját,
77 III, 139| zsebébe tette, a tárcát pedig dühösen vágta a földhöz.~- Gazember
78 III, 146| ha mondom.~S ezzel egész dühösen csapott a fiú kezére, mellyel
79 III, 147| a legjobban.~Azóta Zs-y dühösen keresi a telegram Kálmánját.
80 III, 148| bosszúsan. Káromkodott, és dühösen összerugdosta az eleibe
81 IV, 1 | feleségének - tört ki az öregúr, dühösen csapkodva csontos kezeivel
82 IV, 13 | szerencsétlen!~Rám nézett dühösen, s aztán megrázta magát,
83 IV, 17 | Nem enged? - pattan föl dühösen.~- Nem engedek - felel az
84 IV, 25 | A haditörvényszék elnöke dühösen vágott közbe:~- Arra feleljen,
85 IV, 38 | királybíró imádkozék, mindig dühösen morgott, és rázta a bilincseket.~-
86 IV, 46 | Pásics megvakarta a fejét dühösen, s átszólt tompa, fáradt
87 IV, 48 | száguldott a két lovas, dühösen verve és nógatva az alattuk
88 IV, 58 | kérem alássan…~Az inspektor dühösen kergette ki a szegény becseieket -
89 IV, 65 | járni, képzelhetni, milyen dühösen rohant a községi bíróhoz.~-
90 IV, 68 | riadt fel az öreg gróf dühösen felugorva.~- Hallgass, kis
91 IV, 73 | csak a jó isten tudja!«~Dühösen távoztam a színháztól, de
92 IV, 81 | akarsz hát? - fakadt ki dühösen.~- Ugyan, ugyan - csillapítgatta
93 IV, 86 | Micsoda - ordított fel a halál dühösen. - Ön a jobb kezemet akarja
94 IV, 92 | én családi fészkem, he?~Dühösen csapkodott a tenyerével
95 IV, 96 | mindennek.~A fõkapitány dühösen csapott kardjával az asztalra.~-
96 IV, 97 | botjával, amire a Tisza dühösen mordult fel, de esze ágában
97 IV, 98 | magam:~- Kontra!~A nagyapa dühösen ugrott fel:~- Ejnye, akasztófára
98 IV, 101| szereti! - és fölemelte ökleit dühösen. - No megállj, kígyókölyök!~
99 IV, 127| Hát ez az esküd? - ordítá dühösen a vajda.~Bala bég egykedvûen
100 IV, 145| már az udvaron várta és dühösen riadt rá:~- Hisz ez nem
|