Rész, Fejezet
1 1, 1 | urak, ha azok helyett az ártatlan papirosok helyett, miknek »
2 1, 2 | melyeket kiállott. Nagyon ártatlan volt még, de úgy látszott,
3 1, 3 | Péter?~- Hogy hol-e? Oh, te ártatlan mamlasz leány te, hát hova
4 1, 5 | bocsátkozzék Erzsikével egy kis ártatlan levelezésbe és engedje meg,
5 1, 5 | Tolvajnak látszom, pedig ártatlan vagyok, a saját népem közé
6 1, 5 | De édes öcsémuram… én ártatlan vagyok, mint a ma született
7 1, 9 | ellátva, csak olyan átutazó ártatlan perszónának adja ki magát,
8 1, 11 | sápadva szabadkozott:~- Ártatlan vagyok, mint a ma született
9 1, 11 | bátorítás kell.~- Olyan ártatlan bárányka - gúnyolódék Sótony.~
10 1, 11 | többiek bizony kinyitották.~- Ártatlan a leány! - kiálták a népek
11 1, 12 | pedig isten a tanúm, olyan ártatlan vagyok benne, mint a ma
12 1, 12 | hollétét? Váltig mondtam, ártatlan vagyok, de nem hitték. S
13 1, 12 | esküszöm az egy élõ istenre, ártatlan vért ontatna különben.~-
14 1, 13 | volt tehát, mikor olyan ártatlan és tudatlan báránykának
15 1, 13 | hasonló szépségû és korú ártatlan leányka társaságában, szóval,
16 1, 14 | embert?~- Miféle embert? Én ártatlan vagyok.~A rendõrök kacagtak
17 1, 14 | Én nem gyilkoltam, uram, ártatlan vagyok.~- Ne hazudj. Itt
18 1, 14 | Marosini, - noha, mint mondám, ártatlan vagyok. Nevem Marosini Albertus,
19 1, 14 | elé rohan.~- Ez az ember ártatlan a kikiáltott bûntényben!
20 1, 14 | mindennek. Láttam, hogy egy ártatlan fog elpusztulni helyettem,
21 1, 14 | Látnom kellett, hogy egy ártatlan helyett egy másik ártatlan
22 1, 14 | ártatlan helyett egy másik ártatlan vállalja el a bûnt. Ez már
23 1, 14 | gólya tanúság rá, hogy õ ártatlan.~Természetes, hogy az illetõ
24 1, 14 | A mosolygás ugyancsak ártatlan dolog, és illik a virágokhoz.
25 1, 14 | Megálljatok! Ez az ember ártatlan. Én vagyok a gyilkos. Engem
26 1, 14 | fõvel állítom. Ez az ember ártatlan!~A bíró intett a hóhérnak,
27 1, 14 | tévútra! Ez a két ember ártatlan!~- Ki vagy te?~- Én Bolkás
28 1, 14 | szívem: »Istenem, hát két ártatlan ember lakoljon az én bûnömért?
29 1, 16 | uralkodó nem vette észre az ártatlan csínyt, s kora reggeltõl
30 1, 16 | valamiképpen s az ott játszó ártatlan gyerekek közül agyonzúzott
31 1, 17 | özvegyen maradna.«~Kaszperek ártatlan arccal jelent meg a bírák
32 1, 17 | felkel.~- De az asszony ártatlan - ellenveté a szenátor.~-
33 1, 18 | nekünk valók, de nem ilyen ártatlan rozmaringnak… Még a leheletüket
34 1, 19 | az inháber elõtt, olyan ártatlan, szelíd arccal, mint egy
35 1, 20 | a fejezés Batyiban. Igen ártatlan dolog az. A nemes fiatalság
36 1, 20 | De miért ne lehetne egész ártatlan levelezés? Kottát kérhet,
37 1, 22 | is, s meglehet, még eddig ártatlan, de hát végre is csak férjhez
38 1, 23 | kelyhébe a cédulát. Hiszen te ártatlan vagy, kis virágharang. Téged
39 1, 26 | eltávoznál.~- Miért? - kérdé az ártatlan tekintettel.~- Hogy az árvák
40 1, 26 | jó tanító. Eleinte csak ártatlan dolgokról volt szó, de végre
41 1, 27 | szép volt, oly fehér és oly ártatlan. Ej, istenem, árnyéka mégis
42 1, 32 | szabad beszélni. Az idõ ártatlan fogalom. Praesens, imperfectum,
43 1, 32 | vándoroltak.~Hogy azonban nagyon ártatlan dolgok lehettek bennük,
44 1, 32 | ne engedjen meg egy kis ártatlan csónakázást, no, azt szeretném
45 1, 35 | szemem hozzá.~- Oh, oh, ártatlan bárány! Hányszor megtetted
46 1, 35 | ahogy ez már szokás az ilyen ártatlan, bohó játékoknál. Sokat
47 II, 4 | élvezetdús percekről, ami nagyon ártatlan mulatság, mert ha valahogy
48 II, 22 | nagy Magyarországon amaz ártatlan plánta ellen.~- Judit -
49 II, 29 | gyermekkor gondtalan és ártatlan örömeit is. A hosszú ruha
50 II, 33 | valami jó élcen, valami ártatlan felültetésen, valami jámbor »
51 II, 35 | gyilkosságot tudja, habár õ maga ártatlan, elõbb meggondolja magát:
52 II, 35 | így fog gondolkozni: én ártatlan vagyok s szegény; az orangutang
53 II, 35 | ön a Morgue utcai tényben ártatlan. De mit se használ tagadni
54 II, 35 | megmondjon, amit tud. Egy ártatlan ember van bezárva és a bûnténnyel
55 II, 35 | volnék, ha ezt várnám. Mégis ártatlan vagyok, és bátran megyek
56 II, 66 | alatt, melyek a lelkekéi, ez ártatlan lények jelennek meg a gyermekek
57 II, 82 | hanem a gyerekekhez, az ártatlan szívekhez még most is oly
58 II, 86 | lelkem, ha nem olyan tiszta ártatlan vagyok, mint a ma született
59 II, 86 | légy elevenen lesz, akkor ártatlan, mert ha a pénz után nyúlt
60 II, 95 | ágy elfáradt ember s két ártatlan poronty számára...~A Klárika
61 II, 99 | hadd teszem föl a kedves ártatlan miss fejére.~- Mennyire
62 II, 120| professzor úr ellenében, mert ártatlan szegény, mivelhogy most
63 II, 127| hadd teszem föl e kedves ártatlan fejecskére.~- Mennyire nem
64 III, 2 | meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt.~- Gondoltuk mi azt! -
65 III, 2 | végre a rossz bánásmód az õ ártatlan szíveiket is csordultig
66 III, 2 | tudhatta volna, az a szelíd, ártatlan gyermek mennyire szívére
67 III, 8 | isten jókedvében teremtette, ártatlan liliomnak.~S ilyenkor mindig
68 III, 19 | garasok és hatosok, melyek ártatlan gyermekörömeik közé tolakodnak,
69 III, 28 | legalább nekem nagyon tetszett ártatlan, kék szemeivel, szelíd mosolygásával.
70 III, 41 | maradt ülve; egész lényébõl ártatlan báj és nyugodtság sugárzott.
71 III, 41 | nevetett. S midõn a látogató ártatlan arcot vágva távozni akart,
72 III, 59 | mindjárt fejembe megy az ártatlan ital, aztán ha valami bolondot
73 III, 64 | Egyébiránt Kamuthy Lázár bácsi ártatlan ember ebben a történetben.
74 III, 67 | pálinkamérésbõl…, de Spanga ártatlan ember. Hanem különben igen
75 III, 67 | Honnan gondolod, hogy ártatlan. Tán tudsz valamit?~- Hm.
76 III, 67 | követel - de hát az õ gyermeki ártatlan naivitásával szentül meg
77 III, 67 | másoknak is.~Egész lénye vidor, ártatlan és mégis a jó öreg Raksányi
78 III, 70 | jó gerlice párom!~- Én ártatlan vagyok - rebegé az asszony,
79 III, 70 | halálra váltan roskadozva.~- Ártatlan! Az ám! Csakhogy éppen a
80 III, 85 | mert kisült róla, hogy ártatlan volt - hanem a hajdúm kezét
81 III, 102| még akkor vicispán.~Olyan ártatlan képet tudott vágni a nagy
82 III, 107| meglágyítja szívét ennek az ártatlan borjúnak a bõgése.~A fõszolgabíró
83 III, 110| valami nagyon sokat!~Naiv, ártatlan korszak volt az!~A nõ gyönge
84 III, 122| van, két kis gyermekem, ártatlan, kedves feleségem…~A szemeibõl
85 III, 141| s papi szavamra mondom, ártatlan jó ember a kapitány…~A király
86 III, 144| szépet egész délután de az ártatlan gyermeklány hideg maradt,
87 IV, 17 | nehezen lesz.~S ezalatt ártatlan, jámbor arccal kémleli a
88 IV, 73 | kétségbeesettnek… Hátha ez az ártatlan gyermek lesz a kapocs közte
89 IV, 97 | igazgató szigorral -, mert az ártatlan gyermekleány, akinek akkor
90 IV, 97 | elereszteni a diákot?~- Hiszen ártatlan, kérem alássan, most már
91 IV, 124| babszemek, is vádaskodtok? - Ártatlan lelketek máris így elhajlik?
92 IV, 126| ki a juhászék ellen? Két ártatlan embert tömlöcbe juttatott,
93 IV, 126| tömlöcbe juttatott, s egy ártatlan leányt (nyíltan kiabálták)
94 IV, 126| kendtek. Hát mi a baj?~- Két ártatlan embert tömlöcbe hurcoltak.~-
95 IV, 135| feljelentette a fejedelemnek az ártatlan szûzek szájába adott csalást,
96 IV, 152| csodálkozva nézett rám, s ártatlan szemeinek bája lassanként
97 IV, 152| ördögök inasa. És az a kis ártatlan asszonyka meg is érdemli,
98 IV, 152| mint egy bimbó, és olyan ártatlan, mint egy galamb.~- Kirõl
99 IV, 152| szüksége volt eltitkolnia, ha ártatlan, hiszen egy csokrot kapni
100 IV, 152| az asszony! Pedig milyen ártatlan tekintete van. Valahogyan
|