Rész, Fejezet
1 1, 12 | talpatokat, hadd lássam. Ágnes, hozd ide közelebb a mécsest.
2 1, 12 | benne levõ holmi legyen az Ágnes unokahúgomé.~Mialatt a diák
3 1, 12 | a szóvita egy szögletben Ágnes és Rácz Istók közt. Istók
4 1, 12 | is, aminek lába vagyon. Ágnes ellenben csak a háziállatokat
5 1, 12 | unokájával enyelgett.~Ezalatt Ágnes egy köcsög aludttejet hozott
6 1, 12 | kipuhatolni.~X. FEJEZET~NESSELROTH ÁGNES~Laci Bécsnek vette útját,
7 1, 12 | rendjelnél a világon.~Nesselroth Ágnes a legkülönb hajadona volt
8 1, 12 | a halálra ijedt leányt. Ágnes még hallotta a deszkák recsegését,
9 1, 12 | az egyik szabóleány, aki Ágnes körül sürgött -, hogy maga
10 1, 12 | hogy maga megmenekült.~Mire Ágnes, mintha akár éppen Francka
11 1, 12 | ült szegényke - felelte Ágnes naivul.~- Hiszen ültek ott
12 1, 12 | csupán a tulipán után nyúl.~Ágnes csak most nézett elõször
13 1, 12 | vegyen tõle.~- Én Nesselroth Ágnes vagyok, a polgármester leánya;
14 1, 12 | kapunál elváltak, balra ment Ágnes a Dunaparton hazafelé, mert
15 1, 12 | meg a fényét. De hátha még Ágnes is ott lenne! A szép Nesselroth
16 1, 12 | lenne! A szép Nesselroth Ágnes! Ha õ mondaná üde, nyájas
17 1, 12 | ráncos arcukon. Úgy, úgy, az Ágnes lesz a legelsõ dolgunk!~
18 1, 12 | Ezt írta a »Nesselroth Ágnes« név fölé:~»Én alulírott
19 1, 12 | volt a szolga a Nesselroth Ágnes válaszával.~Csak két szót
20 1, 12 | rajta«, ha a szép Nesselroth Ágnes verte ki folytonosan: »Ne
21 1, 12 | mindenáron megnyerni az Ágnes kezét, nem akart semmi olyat
22 1, 12 | hogy mikor egyszer a szép Ágnes valami fõbenjáró oknál fogva
23 1, 33 | fölséges káposztákat fõz Ágnes néni, egy sor füle, egy
24 II, 9 | szerelemtõl, olyan volt mint Ronow Ágnes, családi körben mint Bornemissza
25 II, 45 | el van keseredve, Ronow Ágnes, ha énekel, Sziklay Emma.
26 III, 2 | volt a szép majornoki Baló Ágnes kelengyéje: három perkálszoknya,
27 III, 2 | volt ráverve. Szegény Baló Ágnes, benne volt abban a ládában
28 III, 2 | fel, mert a víz felvette. Ágnes majd kisírja két ragyogó
29 III, 2 | Megvan-e a bárány? - kérdé Ágnes fojtott hangon. Jaj, dehogy
30 III, 2 | elbeszélte, amit tudott. Ágnes a szép fejét rosszallóan
31 III, 2 | leggyengébb.~Egy hétig járt oda Ágnes, kutatott, fürkészett, fût-fát
32 III, 2 | Hát lám, hiába volt az Ágnes útja is. Nem segített sem
33 III, 2 | haranglábnál majd felülnek. Ágnes olyan könnyedén lépdelt,
34 III, 2 | embert - súgja kis húgának Ágnes -, az vitte el a Cukrit.~
35 III, 2 | rángass hát! - förmedt rá Ágnes s eleresztette a kezét.~-
36 III, 2 | mondott és tovább ment, Ágnes nemkülönben. De nini, az
37 III, 8 | mert a menyasszonya: Nagy Ágnes állítólag azért küldte neki
38 III, 71 | ezek között az öreg Csorba Ágnes, aki Gömörbe adta férjhez
39 III, 71 | Kellemes vénasszony volt Ágnes néni, s nagy tiszteletben
40 III, 71 | azzal lármázta tele a falut Ágnes néni, hogy az éjjel, mikor
41 III, 71 | vissza.~- Képzelõdés volt, Ágnes néni… - mondta neki a tanítóm.~-
42 III, 71 | S ezen még mosolygott is Ágnes néni.~Hanem úgy harmadnapra,
43 III, 71 | következik belõle? Az, hogy a vén Ágnes csakugyan nem tudhatta az
44 III, 96 | amint a lugasban ott ül Ágnes mellett, éppen egy szép
45 III, 96 | eljöhetnél hozzám feleségül.~Ágnes a kezére ütött félpajkosan.~-
46 III, 96 | hogy Pestre ment Apczy Ágnes - mondják a rossz nyelvek -,
47 III, 96 | unkahúgának:~- Micsoda gondolat az Ágnes? Hiszen még egész éretlen
48 III, 96 | egy kicsit - mert a szép Ágnes mindenik udvarlójáról tudta,
49 III, 96 | Uzsonna alatt aztán elõadta Ágnes a nagy megbotránkozását,
50 III, 96 | jelent meg a következõ héten Ágnes elõtt.~- Proskribáltak,
51 III, 96 | Hogy mit tegyen? - mondá Ágnes haragos villámokkal a szemében. -
52 III, 96 | szépasszonyhoz Felsõérdre.~Ágnes macskahízelgéssel fogadta
53 III, 148| és a szaladó kis patak.~Ágnes itt szokott sétálgatni délutánonkint
54 III, 148| Alig van huszonnégy éves.~Ágnes rokonságot tart a kis báróval (
55 III, 148| eljöhetnél hozzám feleségül.~Ágnes a kezére ütött félpajkosan.~-
56 III, 148| Hiszen csak nem bolondult meg Ágnes! - mondá az egyik.~- Asszonyról
57 III, 148| okozott megyeszerte, hogy Ágnes fõispánnak akarja Bolykait.~
58 III, 148| Micsoda gondolat az, Ágnes? Hova jut eszedbe! Hiszen
59 III, 148| elõadták neki a dolgot, Apczy Ágnes eleinte édesen nevetett
60 III, 148| miniszter unokahúga. Nem Ágnes kell neki, hanem a nexus.~
61 III, 148| kell neki, hanem a nexus.~Ágnes talán maga is sejtette ezt,
62 III, 148| ügyes-bajukban.~Alig várta Ágnes, hogy a szeme elé kerüljön
63 III, 148| milyen nagy súlyt fektetett Ágnes erre a dologra (asszonyok
64 III, 148| minden sikerülne - mondá Ágnes egy legközelebbi délután,
65 III, 148| szót.~- Minden - felelte Ágnes jelentõsen.~- Az is, amit
66 III, 148| Ozsonna alatt aztán elõadta Ágnes a nagy megbotránkozását,
67 III, 148| bácsi még aznap, mihelyt Ágnes távozott, bement a székvárosba,
68 III, 148| Én még látok - mondá Ágnes, s haragos villámok cikáztak
69 III, 148| ész úgysem képes semmire.~Ágnes macskahízelgéssel fogadta
70 III, 148| veszedelmesen mozognak. Mit tegyek, Ágnes?~- Mondjon le!~A fõispán
71 III, 148| népszerûség és a szerelem.~Ágnes napról napra jobban hajlott
72 III, 148| kisétáltak együtt a hegyek közé. Ágnes befogatott a kocsijába,
73 III, 148| juxok!~Egy napon pláne maga Ágnes indítványozta, hogy tegyünk
74 III, 148| a kecskéiket legeltetve.~Ágnes havasi virágokat keresett.
75 III, 148| egy délután együtt ment Ágnes Dorogival, õszhajú aggastyánt
76 III, 148| Miért sír, öregapó? - kérdé Ágnes részvétteljesen.~Az aggastyán
77 III, 148| hozzá - szólt közbe élénken Ágnes. - No, ezt már magam is
78 III, 148| még szép idõ lehet - szólt Ágnes mosolyogva, és egy ezüst
79 III, 148| Minden szerelmet lehelt.~- Ágnes, oh, Ágnes, mondja meg igazán,
80 III, 148| szerelmet lehelt.~- Ágnes, oh, Ágnes, mondja meg igazán, szeret-e?~
81 III, 148| mondja meg igazán, szeret-e?~Ágnes ráütött a legyezõjével a
82 III, 148| választók torkán... Szóljon, Ágnes, enyém lesz-e, ha gyõzök?~-
83 III, 148| összeroskadnék, ha több érne. Oh, Ágnes, azt mondják, hogy nincs
84 III, 148| vállat vont, és a szemével Ágnes felé intett, mintha mondaná: »
85 III, 148| hosszadalmas.~- Hogyan? - kiáltá Ágnes kedves ijedelemmel. - Hát
86 III, 148| fõispán, Elek István és Apczy Ágnes. Ezek pedig mélyen hallgattak
87 III, 148| ugyancsak meghosszabbodott az Ágnes ábrázata, de midõn odaállt
88 III, 148| Szép vagy, szép vagy, Apczy Ágnes, elbódítod, aki meglát«.~
89 III, 148| a tekintetes úr? - kérdé Ágnes.~- Itthon. Mit akarsz vele,
90 III, 148| hoztam a tekintetes úrnak.~Ágnes kivette a keblébõl a levelet
91 III, 148| az rögtön megösmerte az Ágnes írását, és izgatottan bontotta,
92 III, 148| Dorogi fölkiáltott:~- Ágnes! Te vagy?~Keze akaratlanul
93 III, 148| csóknak!~Midõn elváltak, Ágnes ezt mondta Doroginak:~-
94 III, 148| hozzá magam.~Mire hazaért Ágnes, már ott várta Bolykai báró
95 III, 148| beszélgetés tárgya napokig.~Ágnes mindent megmozdított, különösen
96 III, 148| mindenféle rémhírek, melyeket Ágnes kolportált s a fenyegetõ
97 III, 148| hírlapi cikkek, melyeket Ágnes sugalmazott, végre megrendítették
98 III, 148| eljegyzés az új fõispán és Apczy Ágnes között. Ott is van már a
99 IV, 4 | kettesével szülte õket az anyjuk, Ágnes de genere Gutkeled.~Mikor
100 IV, 4 | szerette jobban.~Gutkeled Ágnes pedig sírva fakadt.~- Nem
|