Rész, Fejezet
1 1, 3 | kollégium padlásán. A híres Hatvani professzor saját kezével
2 1, 12 | alakút viseltek (a híres Hatvani professzor csak késõbb jött).~
3 1, 12 | a mai Váci utca végén, a hatvani kapu, a mai Hatvani utca
4 1, 12 | végén, a hatvani kapu, a mai Hatvani utca végén, s a kecskeméti
5 1, 24 | Hallottál-e már valamit, amice, a Hatvani professzorról?~- Hogyne!~-
6 II, 101| sem volt érdemes.~Mikor a Hatvani utcai lázadás volt a tavaszkor,
7 II, 111| falak kitágulnak, mint a Hatvani professzor bűvös szobája,
8 II, 127| pedig ott bolyongott a Váci, Hatvani utcákon, melyek a legnépesebbek,
9 III, 8 | egy hosszabb sétát tenni a Hatvani utcába.~Jó szerencséje volt.
10 III, 38 | karba fûzve mentünk tovább a Hatvani utca felé.~A Haris-bazárban
11 III, 120| orvos kisasszonyainak. A Hatvani utcában nehány tajtékpipát
12 III, 139| pénztárcát talált hajnalban a Hatvani utcán, mikor a nyomdából
13 III, 144| más, mint nagytiszteletû Hatvani uram, a híres debreceni
14 III, 144| kérdés.~Igazi ördög volt-e Hatvani, vagy hogy csak nagyon tudományos
15 III, 144| dolog úgy történt, hogy Hatvani uram is csak olyan magunkforma
16 III, 144| végzik el minden kívánságát.~Hatvani felült ágyában, úgy hallgatta
17 III, 144| kalandos ember volt a fiatal Hatvani, alig várta Szent-György
18 III, 144| egy karaván volt az így.~Hatvani nem ijedt meg ettõl a látványtól,
19 III, 144| Istenhez (mert nem volt Hatvani uram egészen elrugaszkodott,
20 III, 144| némát, aki beszéljen - mondá Hatvani fojtott, félénk hangon.~
21 III, 144| sem tudtok! - kiáltott fel Hatvani. - Sütögessétek ki nekem
22 III, 144| asinus! (Te szamár!)~Mire Hatvani fölnéz nyugodtan, s visszakiáltja:~-
23 III, 144| Két villás szarva nõtt a Hatvani szavára, s az nem eresztette
24 III, 144| legény vagy fiam - mondá Hatvani nevetve. És legott visszaillesztette
25 III, 144| elszomorodott kofát lát Hatvani (az elszomorodott kofa pedig
26 III, 144| már a négy éhes gyermekét?~Hatvani közibe megy a csõdületnek,
27 III, 144| azóta, már ti. azóta, ahogy Hatvani feltörte a harmadik tojást,
28 III, 144| Egy este éppen vacsorált Hatvani, amint benyit hozzá Magyariné
29 III, 144| nyílból lõtték volna ki.~Hatvani ekkor kilépett, összeszedte
30 III, 144| csontokat külön eltemette Hatvani egy arra csinált bûvös körbe,
31 III, 144| Ezalatt annyira híre ment a Hatvani csodás tudományának, hogy
32 III, 144| família és elõkelõ perszóna), Hatvani meginvitálta õket másnapra
33 III, 144| fazék, amelyben hamu fõtt.~Hatvani csodálkozni látszott, mikor
34 III, 144| Majd csak elférnek - mondá Hatvani szerényen.~S amint jött
35 III, 144| árvalányhaj bokrocska nõtt. Hatvani kitépett belõle egyetlen
36 III, 144| az õ haját tépné valaki.~Hatvani uram azonban legott kifutott
37 III, 144| vacsorát így elcsúfítani!~Hatvani úgy tett, mint aki nagy
38 III, 144| asztalokat produkálnak. A Hatvani asztala nem táncolt, hanem
39 III, 144| Fruzinka lelkem - szólt Hatvani -, ha maga valaha az én
40 III, 144| simulva a professzorhoz.~Hatvani erre az asztalhoz ugrott,
41 III, 144| Fruzinka is halálra sápad, de Hatvani megnyugtatta:~- Lássa, mire
42 III, 144| víz, noha a székre állott.~Hatvani belátta, hogy elég volt
43 III, 144| Ha csak az kell - mondá Hatvani -, hazaszállítom én a vendégeimet
44 III, 144| a diáktól, s ahelyett a Hatvani falon függõ arcképének nézésébe
45 III, 144| nyúlt a Mágyikához többé Hatvani, elutálta. A következõ nyáron
46 III, 144| ekkor megszûnt ott bent a Hatvani vívódása is - pilláit csendesen
47 IV, 47 | mint másfélszáz év elõtt Hatvani István uram.~Mikor 1854-
48 IV, 85 | hanem nemzetes és tudós Hatvani István uram.~A franciák
49 IV, 85 | becsületes szülõktõl, atyja Hatvani Gergely lévén, anyja pedig
50 IV, 85 | Mester Judit asszony.~A kis Hatvani Pistán már korán meglátszott,
51 IV, 85 | átültetni ide.~Úgy is tett Hatvani Pista, összeszerezte az
52 IV, 85 | tudtak a tudományukkal. Hatvani Pista be tudott férkõzni
53 IV, 85 | haladéktalanul jöjjön haza. De Hatvani Pista azt felelte nagy szerényen
54 IV, 85 | bölcsességét.~De mit ért ez Hatvani Pistának - vagyis most már
55 IV, 85 | most már nagytiszteletû Hatvani István uramnak, ha a fõbíró
56 IV, 85 | naptól kezdve meg volt igézve Hatvani uram, se nyugta, se öröme,
57 IV, 85 | végzik el minden kívánságát.~Hatvani felült ágyában, hallgatta
58 IV, 85 | az enyim leszel, gondolá Hatvani, alig várván Szent-György
59 IV, 85 | Érdekes karaván volt az így.~Hatvani uram nem ijedt meg tõle,
60 IV, 85 | némát, aki beszéljen - mondá Hatvani fojtott félénk hangon.~A
61 IV, 85 | sem tudtok - kiáltott fel Hatvani. - Azt parancsolom harmadszorra,
62 IV, 85 | mindenfélét cselekedett Hatvani uram a »Mágyika« erejével?~
63 IV, 85 | fõbíróéknál még mindig, Hatvani uram rávette, hogy a Fruzinka
64 IV, 85 | csodálatos vonzalom ébredett Hatvani iránt.~Mihelyt ezt elvégzé,
65 IV, 85 | rakott kosarak mellett.~Hatvani hozzálép, s a népség szemeláttára
66 IV, 85 | tudniillik azóta, ahogy Hatvani uram feltörte a harmadik
67 IV, 85 | amint éppen vacsorált otthon Hatvani, benyit hozzá Magyariné
68 IV, 85 | föltámasszam az urát? - kérdé Hatvani.~- Dehogy akarom… isten
69 IV, 85 | Borzalom azt végighallgatni.~Hatvani uram megkönyörült rajta
70 IV, 85 | nyílból lõtték volna ki.~Hatvani ekkor elõlépett, összeszedvén
71 IV, 85 | nálam nincs csont - feleli Hatvani.~- Azt add ide, amin ülsz -
72 IV, 85 | amit lelked, szíved kíván.~Hatvani gondolkozott egy darabig,
73 IV, 85 | most már külön eltemette Hatvani egy arra csinált bûvös körbe,
74 IV, 85 | fejezet~Miként folyt le Hatvani professzor nagy vacsorája, ~
75 IV, 85 | Ezalatt annyira híre ment Hatvani csodás tudományának, hogy
76 IV, 85 | família és elõkelõ perszóna), Hatvani meghítta mindnyájokat másnapra
77 IV, 85 | fazék, melyben hamu fõtt.~Hatvani csodálkozni látszott, mikor
78 IV, 85 | lesznek a többiek is - mondá Hatvani kézdörzsölgetve.~- De vajon
79 IV, 85 | elférnek - nyugtatta meg Hatvani szerény hangon.~S amint
80 IV, 85 | kifelejtette a borocskát.~Hatvani közbevágott:~- Ugyan ne
81 IV, 85 | vacsorát így elcsúfítani?~Hatvani úgy tett, mint aki nagy
82 IV, 85 | asztalokat produkálnak. A Hatvani asztala nem táncolt, hanem
83 IV, 85 | Fruzinka lelkem - így kezdé Hatvani a tánc hevében -, ha maga
84 IV, 85 | édes, csábító nézéssel.~Hatvani nem felelt, csak a fejét
85 IV, 85 | simulva a professzorhoz.~Hatvani erre az asztalhoz lépett,
86 IV, 85 | Fruzinka is halálra sápad, de Hatvani mosolyogva nyugtatja meg:~-
87 IV, 85 | víz, noha a székre állott.~Hatvani belátta, hogy elég volt
88 IV, 85 | Ha csak az kell - mondá Hatvani -, hazaszállítom én a kedves
89 IV, 85 | A diák szomorú esete és Hatvani halála~Fruzinka napról napra
90 IV, 85 | oda ajándékozta neki, mire Hatvani uram egy gyémántos gyűrűt
91 IV, 85 | lesz a hatalmas, ami most Hatvani. Fruzinka is őt fogja szeretni
92 IV, 85 | szemrehányón s ahelyett a Hatvani arcképe felé fordult, melyet
93 IV, 85 | takarodjatok a pokolba - ordítá a Hatvani fájdalmasan, s össze-vissza
94 IV, 85 | Üvöltve, nyögve elkotródtak, Hatvani pedig tüzet rakott és elégette
95 IV, 85 | darabig ott kóválygott a Hatvani feje körül, majd kirepült
96 IV, 85 | is nyúlt többé könyvéhez Hatvani, elutálta. A következő nyáron
97 IV, 85 | künn, szűnt meg ott benn a Hatvani vívódása - pilláit csöndesen
98 IV, 85 | meséltem kegyelmeteknek a Hatvani históriáját, úgy, ahogy
99 IV, 115| Ma, amint künnsétálnék a Hatvani utcában, elém rohan Ráth
|