Rész, Fejezet
1 1, 1 | hághatnak egy Zöld Marcinak.~Gondolt is rá néha-néha: nem jó
2 1, 1 | aztán mintha valami mást gondolt volna, hirtelen visszaült
3 1, 2 | mellett. Isten tudja, mit gondolt? Talán semmit. Mert van
4 1, 12 | önté el arcát, amint arra gondolt, hogy akkor aztán idejönne
5 1, 13 | lehámlott róla. Szepegve gondolt arra, ha õ lett volna Manusek
6 1, 13 | mintha kalapáccsal ütnék, nem gondolt az elõzményekre, hanem egyszerûen
7 1, 14 | a fickó már akkor énrám gondolt.) Szégyenlem magamat, hogy
8 1, 15 | csak arra a kis ágyacskára gondolt, hol az édesanyja reggelenkint
9 1, 15 | király a kis Hippolytra gondolt. Annak is úgy kellett szegénynek
10 1, 16 | gondol, édes Tihanyi?~Nem gondolt az semmit. Nem szoktak ott
11 1, 17 | nézett, másra figyelt, másra gondolt és természetesen mást látott.
12 1, 17 | tanácstalanságban egyet gondolt Pawlovszky Kristóf uram
13 1, 18 | Valamelyik cselédlányra gondolt az öreg úr - mert így szokott
14 1, 18 | halálfélelmének, a cáfolatra gondolt legelébb:~- Nem vagyok ám
15 1, 19 | mindkettõjüknek jó.~Hiszen éppen ilyet gondolt ki, de nem fog-e vele felsülni?~
16 1, 23 | sírt, mint egy gyerek, nem gondolt õ semmit, hanem csak azt
17 1, 25 | mindegy.~Az uradalomra gondolt, ami jutni fog neki. Hát
18 1, 25 | Hát mindegy. Azután arra gondolt, hogy az új sógornak is
19 1, 25 | születtek! A saját gyermekére gondolt, a jövevényre, aki már útban
20 1, 25 | országotokban?«~De azért gondolt a hazájára. Egy testes kötet
21 1, 26 | viszi keresztül, arra nem is gondolt. El kell a professzorhoz
22 1, 27 | szavakba, dalba önteni, amit gondolt, szaggatottan, de érzéssel,
23 1, 28 | engedett. Hát egyszer mit gondolt?… Azaz, hogy nem jól adom
24 1, 29 | volna is.~Csakhamar egyébre gondolt s fütyörészve nyitván ki
25 1, 31 | de künn az utcán valamit gondolt és Opicza nagy csodálkozására
26 1, 31 | boncolták. Egyébre senki sem gondolt. Az ökrök éhesen bõgtek
27 1, 32 | szerette a rokonait. Mit gondolt, mit nem, elég az hozzá,
28 1, 32 | szenté.~BEFEJEZÉS~Hogy mit gondolt ki az asszony, mit súgott,
29 1, 33 | pletykával.~Így élt és sohase gondolt rá, hogy másképp is élhetne.
30 1, 35 | következõ pillanatban a nyulakra gondolt. Hátha szétszaladnak õszig?
31 II, 1 | akinek nem egy keserû mondást gondolt ki útközben, ott térdelt
32 II, 3 | be lesz reteszelve. Arra gondolt, hogy valami feszítõvasat
33 II, 5 | agyonüssön - szóval. Hová gondolt sógor úr?~Aztán reszketeg
34 II, 6 | valami véletlen szerencsét gondolt nyakába szakadni: beleszeret
35 II, 6 | nemes harag, s borzadva gondolt a rémítõ pazarlásra, mit
36 II, 9 | ha pedig nem látta, nem gondolt rá, s ha felidézte néha
37 II, 11 | Szegény Iván herceg!«~Õ arra gondolt, milyen rossz annak, akit
38 II, 11 | Ugye, hogy valaki másra gondolt? Vallja meg nekem igazán.~-
39 II, 15 | volt a soknál. Miska egyet gondolt... komisz, pecsovics világ
40 II, 21 | érzõ szív sehol, sehol! Nem gondolt vele senki. Talán egyedül
41 II, 24 | megtudni, hogy a miniszter mit gondolt akkor. Talán nem is kérdezte
42 II, 26 | volna.~De erre nem sokáig gondolt. Elvégre is a szénás-keríték
43 II, 26 | elõkészített »zsidózuhanásra« gondolt.~Hiszen a zsidót bántani
44 II, 26 | szem, melyre eddig nem is gondolt, de mely most egyszerre
45 II, 28 | bátorságát elvette. Kétségbeesve gondolt arra, hogy a szegény állatot,
46 II, 35 | voltam kábulva.~- Ön arra gondolt, hogy Chantillynek sokkal
47 II, 38 | tükrözõdék. Ilyesmire valóban nem gondolt még, pedig tizenhatéves
48 II, 38 | értéktelen ajándékok, arra nem gondolt, hogy veszedelmes ajándékok
49 II, 38 | jók igyekeznek, arra nem gondolt, hogy mögöttük meg a vérpad
50 II, 48 | életét, s némi irigységgel gondolt azon társaira, kik a felsõbb
51 II, 51 | gondol, sir?~Mr. Lamiel nem gondolt semmit. Õ nem látszott nagy
52 II, 51 | aggodalom és félelem nélkül gondolt a jövõre, ha ugyan gondolt
53 II, 51 | gondolt a jövõre, ha ugyan gondolt valamire. Annyi bizonyos,
54 II, 72 | csupán a furfang.~Vajon mit gondolt ki a furfangos ember?...~
55 II, 99 | hogy említé jegyesét, de ki gondolt volna ilyesmire?~- Már megtörtént!
56 II, 99 | ki tudja mit nézett, mit gondolt...~Ez este a negyedik csészét
57 II, 99 | Mrs. Karknak és borzadva gondolt arra, hogy több nap mint
58 II, 99 | innia, miszerint borzadva gondolt arra, midõn Pál végre elhagyhatni
59 II, 109| érdekelt volna.~- Sohasem is gondolt a házasságra?~- Nem én,
60 II, 113| nagypolitikára soha életében nem gondolt, s bár kora ifjúságától
61 II, 117| Neczpályval többé senki sem gondolt, ki csakhamar otthagyá a
62 II, 119| Egyszer egy királyfi mit gondolt magában, sok meséket hallván
63 II, 119| királykisasszony ekkor mit nem gondolt magában - hátha õ meglepné
64 II, 127| hogy említé jegyesét, de ki gondolt volna ilyesmire?~- Már megtörtént!
65 II, 127| ki tudja, mit nézett, mit gondolt?~Ez este a negyedik csészét
66 II, 127| Bodnernénak és borzadva gondolt arra, hogy több nap, mint
67 II, 136| Sehol sem volt. Kétségbeesve gondolt beteg apjára és beállított
68 III, 2 | kis fiam!~Az öreg arra gondolt, hogy abból a borús égbõl
69 III, 2 | Suska Mihály, hogy ki ne gondolt volna valami ügyes haditervet
70 III, 2 | õrölnék hamar azt a búzát!~Gondolt valamit s kiosont a molnárlegényhez.
71 III, 5 | kis fiam!~Az öreg arra gondolt, hogy abból a borús égbõl
72 III, 6 | nyomára! De õ csak arra gondolt, hogy a férjét hazacsalogassa.~»
73 III, 12 | kivárni!~S míg õ édelegve gondolt arra a napra, mikor teljes
74 III, 18 | hogy ím a szép asszonyra gondolt. Tudom, bámulnak most odalenn
75 III, 49 | Ki tudja, még tán arra is gondolt, nem-e a zsidók ölték meg,
76 III, 57 | történik vele. Még arra is gondolt, ami történni fog, átértette
77 III, 63 | mai napra.~S eközben arra gondolt, iszen jöhet még olyan ember
78 III, 66 | galamb, mikor az esküvõre gondolt, mely tavasz elejére volt
79 III, 66 | s mégiscsak remegéssel gondolt a jövõre. Mert hátha így,
80 III, 79 | Mariska! De kegyed, tudom, nem gondolt reám. Pedig ha jól emlékszem,
81 III, 83 | arra ugyan egy lélek sem gondolt, hogy még úgy fordulhat,
82 III, 83 | mindennap más-más badarságot gondolt ki, víziói voltak, hogy
83 III, 99 | építettek fel a tetejére. Hát ki gondolt volna arra, hogy ezt az
84 III, 121| A kormány fogta magát, gondolt egy nagyot, és megvette
85 III, 148| a szép asszony már akkor gondolt valakire.~S ki másra gondolt
86 III, 148| gondolt valakire.~S ki másra gondolt volna, mint egyik udvarlójára.
87 III, 148| elõre, hogy Dorogi Ferencre gondolt.~Dorogi Ferenc ott lakott
88 III, 148| Dorogival.~Most mégis õrá gondolt. Ösmerte a természetét.
89 III, 148| napok egyikén, nem tudni mit gondolt, befogatott a fehérfonatú
90 III, 148| különöset, hanem csak arra gondolt, hogy talán egy ügyûségbõl
91 III, 148| volt az arca, ki tudja, mit gondolt hozzá.~- Ki az? - szólt
92 IV, 14 | nagylelkû modus vivendit gondolt ki:~- Ha megjelenik, akkor
93 IV, 59 | magam, excellenc!~- Mit gondolt meg, domine spectabilis? -
94 IV, 84 | nagybácsi azonban egyet gondolt, megházasodott és egy évre
95 IV, 115| akkorra a finánc már mást gondolt. Ki nem adta a dohányt -
96 IV, 126| kire hagyni, õ bizony arra gondolt, hogy egy szerény, becsületes
97 IV, 129| magamra. De édes istenem, ki gondolt volna olyasmire, fényes
98 IV, 136| kíváncsian. - Halljuk, mi okosat gondolt ki megint a mi szeretett
99 IV, 152| is olyan legény, aminõt õ gondolt. Egy foltozó vargának a
|