1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3001
Rész, Fejezet
1 1, 1 | De miért is ne lehetne õ még a falu bírája? Az igaz,
2 1, 1 | bokrétát is kapott tõlük, de õ csak egyet tûzött kalapjára
3 1, 1 | nótámat!«~Majd lehajlott õ is a leányhoz s odasúgta:~-
4 1, 1 | azt gondolja magáról, hogy õ »a világ eleje«. Az lehetetlen…~
5 1, 1 | többet is mondani, minélfogva õ is némán ült Jancsi mellett,
6 1, 1 | kihúzni többé, oda van már õ ahhoz nõve…~Szomorúan rázta
7 1, 1 | azután az jutott eszébe, hogy õ hûséget esküdött a lánynak,
8 1, 1 | mert hát természetesen õ ilyenkor valahol Taljánországban
9 1, 1 | pénzét, mikor azon a pénzen õ nem vehet birtokot, tiszteltetést,
10 1, 1 | ember talán megvehetne. Az õ keze el van átkozva annyira,
11 1, 1 | dolga. Nem így képzelte õ azt otthon. Hiszen ezek
12 1, 1 | felelt rá Jancsi s aztán õ is elkezd futni.~Õ jól tudta
13 1, 1 | aztán õ is elkezd futni.~Õ jól tudta ugyan, hogy nem
14 1, 1 | tudja meg Erzsike soha, hogy õ is látta azt, ami ma itt
15 1, 1 | kenyér. Minek azt cipelni?~De õ mégis felveszi. Úgy van
16 1, 1 | lenni, akire büszke lehet az õ anyja.~- Azt teszem.~Megfordult.
17 1, 1 | legközelebb haza. Sötét volt, de õ jól ismerte már az erdõt,
18 1, 1 | veszi észre magát, hogy »õ az úr itt«.~- Persze, hogy
19 1, 1 | adta elõ a dolgot, mintha õ kergetõzött volna. A csízió
20 1, 1 | volt ott az oldalán, de õ azt mindig odaképzelte)
21 1, 1 | aki így beszélhet, mint õ… Mi ehhez a nyomorult zsivány!?~
22 1, 1 | szívérõl a jégkéreg, odaült õ is a fiú mellé s lecsüngõ
23 1, 1 | valaha volt. Hej, mikor õ még Taljánországban járt,
24 1, 1 | felibe kerekedett; mert õ csak közlegény volt hajdanában.
25 1, 1 | öreg gondolkozik, addig õ az Erzsike szemeit bámulja.
26 1, 1 | volna neki valaki, amint õ most megmondja mindenkinek,
27 1, 2 | nyúlkálni.~Kéry Béla kivétel; õ már szeret dolgozni, de
28 1, 2 | feketének látja-e az ember az õ haját is, pedig hát harmadéve
29 1, 2 | bizonyos ügyben, melyben õ volt a végrehajtó bíró,
30 1, 2 | vele cipõit és azt mondta õ is:~- Mehetünk! De hol van
31 1, 2 | hogy hát tulajdonképp nem õ az egzekválandó.~Egyet gondolkozik
32 1, 2 | belekötött a »jakhec«-be, amint õ nevezé a zsidókat.~- Nos,
33 1, 2 | anélkül is elvállalnám az õ részét.~- Derék testvér! -
34 1, 2 | soha senki. Egy ember, akit õ ötezer forintig akar megnyúzni,
35 1, 2 | olyan jól tolmácsolják az õ érzelmeit.~Az a fütyülõ
36 1, 2 | érzelmeit.~Az a fütyülõ az õ legkedvesebb barátja, elválhatatlan
37 1, 2 | fürkészõ kifejezését.~Leszállt õ is és a Kálmán karjára támaszkodva
38 1, 2 | ne érintené az ügyvédet. Õ maga azonban férfiúhoz illõ
39 1, 2 | ágyához és belezokogott õ is a három kis poronty harmóniátlan
40 1, 2 | biccentett fejével, hogy õ is annak találja.~- És nekünk
41 1, 2 | addig nézte a holdat, míg õ is megtanult vele beszélni.
42 1, 2 | holnap a kisleányból, ha õ megbetegednék az éjjel?
43 1, 2 | kérdés, miképp gondoskodjék õ valakirõl, mikor még magának
44 1, 2 | hallgatott.~Mit tudott volna õ, együgyû teremtés, a színészethez?
45 1, 2 | színészethez? Mit tudott õ dicsõségrõl, tapsról, koszorúról?
46 1, 2 | dicsõségrõl, tapsról, koszorúról? Õ csak egy különbséget tudott
47 1, 2 | hasznát vette neki, mert õ is elmondhatta másnak.~Sásdy
48 1, 2 | Sásdy esküdt nem változott; õ megmaradt abban az örökös
49 1, 2 | maga a legjobban szeret. Õ most is akkor kél, mikor
50 1, 2 | igazgatónak, hogy »mi lett az õ lányából?« Azóta már alkalmasint
51 1, 2 | elhitetni az emberekkel, hogy az õ kabátja »egy darabból« van
52 1, 2 | hogy mindenki észrevegye: õ ma mily nagyon »fade«. Ez
53 1, 2 | magát. De hát minek is jött õ ide? Hiszen semmi célja
54 1, 2 | és diskurálni velök az õ modorukban, amihez nem ért.
55 1, 2 | az igézõ Alphonsine, kire õ pillantani sem mert, odalépett
56 1, 2 | mikor a némaság beszél. Az õ szava pedig szent.~A nagy
57 1, 2 | kell lenni a lakodalmán!~De õ is úgy járt, mint Béla:
58 1, 2 | ment egzekválni, mégis az õ szívét egzekválták el. Ez
59 1, 2 | stb., mert furfangos módon õ csalta el az isteni gondviselés
60 1, 3 | össze. Áldassék érte az õ nevök!~A báránybõr sapka
61 1, 3 | akkurátus« messzely. Már õ olyan ember, amit ígér,
62 1, 3 | amit ígér, meg is teszi. Ha õ egyszer nekirugaszkodik
63 1, 3 | álmokat, miért ne csinálhatna õ is ebbõl a cikkbõl egy kis
64 1, 3 | jövedelmet a torkának? Hiszen az õ torka is olyan korlátlan
65 1, 3 | kitisztázni. Hadd legyen õ a szerzõje valamennyi életdrámának.~
66 1, 3 | úgy megy a dolog, mint az õ korukban, a szerencsét a
67 1, 3 | keresztül halottat visznek. Az õ háza tájékán is keresztül
68 1, 3 | bojtári rangban apját kísérte, õ hozván magával egyszersmind
69 1, 3 | alighanem az anyjuk.~Csakugyan õ. Most már kibontakoznak
70 1, 3 | növekszik, ha azt Olcsó János az õ élelmes ékesszólásával nagyon
71 1, 3 | nem olyan embernek szánta õ a lányát, aki csak egyszerû
72 1, 3 | kell jönnie neki is. Hátha õ is ott van. Aztán összejövünk
73 1, 3 | takarta el szánó arcát. Õ tudja: mit miért cselekszik.
74 1, 3 | megmagyarázva legyen az ige és az õ akarata. Az a szent isteni
75 1, 3 | ne lásson meg senki, csak õ maga; amelynek ne legyen
76 1, 3 | roppant röhögésbe hozta. Mikor õ nincs ahhoz hozzászokva,
77 1, 3 | valamit megköszönjenek neki. Õ mindent ingyen, önzés nélkül
78 1, 3 | ingyen, önzés nélkül tesz, õ nem irigyel senkitõl semmit.
79 1, 3 | országházi kapusnak is. Hiszen õ is csak ember, ha nincs
80 1, 3 | az anyáddal.~- De mikor õ nekem mégis apám, ha az
81 1, 3 | darabokban szakadjon le az õ lázasan dobogó keblére.~-
82 1, 3 | hivatalában, már hogy tudniillik õ volt a falu »gyalogpostása«.
83 1, 3 | hát hiszen szívesen eljár õ gyalog is, hanem azért hadd
84 1, 3 | hanem azért hadd legyen az õ neve mégis »lovas-postás«.
85 1, 3 | magának a levelet, miután õ maga nem tanulta azt a bolondos
86 1, 3 | fel egyik sem. Majd elmegy õ azzal a harmadik faluba,
87 1, 3 | levelét, ahogy kell, amint õ olvasná fel, ha tudna hozzá,
88 1, 3 | de nehezen várta Kati is. Õ is csinált magának olyan
89 1, 3 | suvixolása; de hát azért õ mégis boldogabb, mint Péter,
90 1, 3 | boldogabb, mint Péter, mert õ a várakozás rovásáról két
91 1, 3 | kabátok láttára, mintha õ is tudná a törvényes praxist,
92 1, 3 | volna magában, hogy bánja is õ, miatta ugyan csinálhatnak
93 1, 3 | ugyan csinálhatnak akármit, õ bizony ellene nem szegül
94 1, 3 | bizony el volt érzékenyülve õ is, az öreg nagyságos úr
95 1, 3 | válnak, az öreg Szent-Tamássy õ általok is leró egy csomót
96 1, 3 | adósságból, mellyel viszont õ tartozik hazájának. Igenis…
97 1, 3 | összeírása óta folytonosan az õ pártján van.~A báró menten
98 1, 3 | felfogni, mit kereshet ott az õ ura, mikor ott ma ellene
99 1, 3 | az általános meglepetést õ is osztá, midõn a komornyik
100 1, 3 | kicsúszott a földre a program, de õ még akkor is maga elõtt
101 1, 4 | mellett a meztelen koldust, õ is meztelenre vetkõzzék,
102 1, 4 | a prókátor is ember… Az õ szíve sem egészen kõ… azt
103 1, 4 | szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is helyet foglalhatnak
104 1, 4 | nagyobb veszedelemben forog õ maga, mint a csõ elõtt ácsorgó
105 1, 4 | azóta komor kedélye dacára, õ annak a leánynak mindene:
106 1, 4 | mivel már nem él, tehát õ vette észre helyette.~Föllélegzett.
107 1, 4 | melynek mély rovátkái az õ lelkébe vannak bemetszve
108 1, 4 | neki segítségül karját s õ kapva kapott utána.~- Rosszul
109 1, 4 | gyanít valamit abból, ami az õ szívét, lelkét nyomja?…~
110 1, 4 | tûnõdék az ifjú - ha õ volna, hát akkor eo ipso
111 1, 4 | akkor eo ipso nem lehetne õ… Talán távoli atyafia, ki
112 1, 4 | ezt ki merte mondani az õ fedele alatt, annak õ egy
113 1, 4 | az õ fedele alatt, annak õ egy egész élettel adósa.~
114 1, 4 | olyan halkan, hogy talán õ maga sem hallja, nem a vendég,
115 1, 4 | gondolat tombolt benne, hogy õ most azt kiáltaná az indulónak: »
116 1, 4 | távolságról mentegetõzni, hogy õ semminek nem oka a világon,
117 1, 4 | semminek nem oka a világon, õ rajta hiába töltené bosszúját
118 1, 4 | úr lehet okozója, kinek õ csak szerény alázatos helyettese.~
119 1, 4 | haló porában, de csakugyan õ volt oka mindennek! Minek
120 1, 4 | történt vele, megölték-e vagy õ ölte meg magát; de hátha
121 1, 4 | erõsebbnek, vállasabbnak, hogy õ csinálja az utakat, fizesse
122 1, 4 | adózni a haza oltárára, az õ adója - vér. A kacagányos
123 1, 4 | Általános helyeslés.) Õ (Fogtõy) ezeket fogja tudomásolni
124 1, 4 | mégis rájött: hisz ezek az õ tavalyi csizmái, miket,
125 1, 4 | benne lévõ egyéniség az õ tulajdon patvaristája s
126 1, 4 | más a szobában? Ki meri az õ fájdalmát megosztani? A
127 1, 4 | szólt az orvos udvariasan - õ elárulta a kellemes titkot.
128 1, 4 | Vajon hogy hajlott meg az õ lilioma?…~- Az ördögbe is…
129 1, 4 | elõtt kértem meg apjától. Õ örömmel adta hozzám, s ha
130 1, 4 | becsületes ember vagyok. Az õ mondása szentség elõttem,
131 1, 4 | mert lehet, hogy az utolsó. Õ tudta, miért egyezett bele,
132 1, 4 | éppen azért, uram, mert õ nem mondhatja meg, joga
133 1, 4 | Útközben eszébe jutott, hogy õ fõispánja valamelyik vármegyének.
134 1, 4 | többin is átesik hamarosan; õ maga ugyan feléje sem néz
135 1, 4 | lép, mint a lehetetlenség. Õ pedig igazán akarta Erzsikét.
136 1, 4 | félkönyökére emelkedék: az õ arcáról szerette volna leolvasni,
137 1, 4 | jegygyûrû volt. Mit törõdött õ azzal, hogy a szegény szinte
138 1, 4 | tekintetét elkerülendõ, õ a magáét lesütötte, szinte
139 1, 4 | szûrökbe öltöztette, hogy az õ szûrét ki ne tegyék; a másik
140 1, 4 | valami toprongyos ember az õ jelöltjük, hanem úr talpig.
141 1, 4 | igyék az anyaföld is. Hiszen õ táplál bennünket, szegény.
142 1, 4 | bogárháti búcsún, amiért õ most semmi esetre sem adhatja
143 1, 4 | szavazatát olyan komisz embernek; õ bizony átmegy a szomszéd
144 1, 4 | ragadta meg karját, s az õ visszatért hangja volt a
145 1, 4 | furdalta egész életében, mert õ meg, szegény, azt hitte,
146 1, 4 | miután egy test pottyanását õ is hallotta, hogy kegyelmed
147 1, 4 | követünk!« Én íme, ezennel az õ zászlója alá indulok. Aki
148 1, 5 | mellett a meztelen koldust, õ is meztelenre vetkõzzék,
149 1, 5 | a prókátor is ember… az õ szíve sem egészen kõ… azt
150 1, 5 | szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is helyet foglalhatnak
151 1, 5 | meglehetõs háza van, aztán õ maga is ér még valamit ötven
152 1, 5 | bizarr ötlete támadt, hogy õ most eredeti sportképpen
153 1, 5 | mágnásnak, mert sokba kerül.~Õ maga ugyan közvetlen nem
154 1, 5 | szerelem csodás ösvényén az õ keze vezetett, a költõ dallamos
155 1, 5 | viharosan… mindenütt az õ halovány, bánatos arcát
156 1, 5 | mindenütt látható volt, õ volt az egész követválasztási
157 1, 5 | csak, majd mondott volna õ olyan retour-dikciót rá,
158 1, 5 | Aztán miért ne tarthatna õ maga mellett, mint harmadik
159 1, 5 | amit Németh Zsuzsanna az õ szakácskönyvében csak egyféleképpen
160 1, 5 | Talán csak úgy álmodja õ azt.~Jónak látta magát elõbb
161 1, 5 | fiskális, vagy pedig nem-e õ a fenséges nádor, aki ma
162 1, 5 | a városba.~Persze, hogy õ a palatinus. Hogy is feledkezhetett
163 1, 5 | Borzasztó esetlegesség. Az õ zsebiben csakugyan egy aranyóra
164 1, 6 | mellett a meztelen koldust, õ is meztelenre vetkõzzék,
165 1, 7 | mellett a meztelen koldust, õ is meztelenre vetkõzzék,
166 1, 8 | elvesztette az étvágyát - reá. Õ helyén maradt.~Már most
167 1, 8 | Dehát baj is az? Törõdik is õ most a prrts 111-ik §-val?
168 1, 8 | prókátor úr is ember… az õ szíve sem egészen kõ… azt
169 1, 8 | szignálja« az Ámor nyila, az õ világában is helyet foglalhatnak
170 1, 8 | rigóé lesz, ha az isten õ szent akaratának tetszeni
171 1, 8 | annak nagyon furcsa az õ megbolondulása.~Fércz Márton
172 1, 8 | kívánni sem lehet, mint õ. Hallgatag, ravasz, titoktartó,
173 1, 8 | haló porában, de csakugyan õ volt oka mindennek! Minek
174 1, 8 | történt vele, megölték-e, vagy õ ölte-e meg magát? De hátha
175 1, 9 | madárhoz hasonlatos vala az õ ábrázatja.~Már tizennyolc
176 1, 9 | küldé közéjök, hanem az õ emberüket fogadta magához.
177 1, 9 | bólintott nagy fejével, hogy õ nem aljas.~- Te nem fogsz
178 1, 9 | tekintetes úr úgyis tudja, hogy õ ölte meg a zeherei postást
179 1, 9 | nem bírta megejteni, mert õ legalábbis még egyszer olyan
180 1, 9 | erdõkben, a hegyek között, hol õ volt a korlátlan király
181 1, 9 | onnan semmi módon. Ott pedig õ volt az úr, száz üldözõ
182 1, 9 | mozdulatlanul, mint egy kõszobor. Õ is észrevette, hogy a vármegye
183 1, 9 | tisztelet kifejezése az õ személye iránt. A híres
184 1, 9 | olyan jóravaló ember, aki az õ Borcsáját megérdemelné.~
185 1, 9 | pecsenye porba essék, az õ jelenléte nélkül a kutyahûség
186 1, 9 | Megismerte. Sokszor látta már õ ez üvegesedõ szemeket, amint
187 1, 9 | Mint törvényhozó erre is õ varratta, míg élt, a libériát,
188 1, 9 | élt, a libériát, ennek is õ parancsolt, s az most ezt
189 1, 9 | ami vele történik, abban õ nem lát semmi különöset,
190 1, 9 | semmi különöset, az mind az õ meghagyásából esik.~X. FEJEZET~(
191 1, 9 | nemkülönben volt Klénerrel; - õ is legjobban szimpatírozott
192 1, 9 | nagyobb mértékben bírta, mint õ.~De azért legboldogabb volt
193 1, 9 | feleségével szemben. Majd õ azt itt vesztegeti Klénerre -
194 1, 9 | író veszett el, hogy az õ gondolatvilágát teleültette
195 1, 9 | lett volna cimboraságban. Õ egyszer keresztülment éjjel
196 1, 9 | öngyilkosságnak nézik azt, amit az õ fantáziája tekervényes bûnügynek
197 1, 9 | kastélyba senki sem járt, õ sem járt sehova, könyvei
198 1, 9 | nem tudja a nevét, de tán õ maga sem tudja, amint ott
199 1, 9 | szinte átszegzi, mintha csak õ lenne a méltóságos úr gyilkosa.~
200 1, 9 | valamit az egészbõl; nem is az õ eszéhez való a nagy urak
201 1, 9 | urak passziója. Mit tudja õ, miért lõtte magát fõbe
202 1, 9 | magát fõbe a majornoki gróf? Õ rajta ne kereskedjék a törvény,
203 1, 9 | kereskedjék a törvény, mert õ nem lopott semmit, kivévén
204 1, 9 | girigáré jogosultságát elvben õ is elismeri, de mégis kárhoztatnia
205 1, 9 | sokáig ellenkezett, hogy õ az õ tiszteletreméltó barátja:
206 1, 9 | sokáig ellenkezett, hogy õ az õ tiszteletreméltó barátja:
207 1, 9 | megye társadalmi életének õ volt a dísze. Õ nem lehetett
208 1, 9 | életének õ volt a dísze. Õ nem lehetett a gyilkos.~
209 1, 9 | kapuk aljába vakjaikat. Õ maga sem szeretett senkit,
210 1, 9 | szemhunyorítással, hogy õ maga mindent tud, de a lányokat
211 1, 9 | elkezdett esküdözni, hogy õ azt csak négyszemközt mondhatja
212 1, 9 | Milyen veszélyben forog õ?~- Lehet, semminõben. Feleleteitõl
213 1, 9 | keddre tûztem ki az idõt, õ megjelent s itt e kertben
214 1, 9 | mosolyogva szorított vele kezet. Õ, aki sohasem szokott mosolyogni.~
215 1, 9 | Kléner Pál, a vizsgálóbíró, õ pedig csak holmi Belindek-Kukacz
216 1, 9 | szólt Kléner s azután, hogy õ is kiszorítson egy - szerinte -
217 1, 9 | õrülten megszerettem és õ sem volt idegen irántam.~
218 1, 9 | járjak, mert mint mondá, õ a haldokló Majornokynak
219 1, 9 | álláspontot foglalva, épp mint õ.~- Ön szemtelen kezd lenni -~-
220 1, 9 | szerelmi nyilatkozatot tõn, mit õ visszautasított, el nem
221 1, 9 | szegény László gróf, hogy õ is szereti Boriskát? Az
222 1, 9 | céljának tekintetébõl, hogy az õ hivatalos stílusát utánozzuk.)~
223 1, 9 | sugdosta: »legtávolabb lesz õ a föld alatt«.~A gróf alig
224 1, 9 | s leeresztett fegyverét õ is felemelte volna, de semmirõl
225 1, 9 | sárkányt.~Egy dördülés… s õ elbukott.~A fegyvert iszonyodva
226 1, 9 | a Boriskára halmoznak az õ leányainak az irigyei. Jézus
227 1, 9 | domine Krupicsek.~- Nem õ ölte meg, - hörgé az öreg
228 1, 9 | melynek láncszemei a tények: õ azt tette, hogy midõn én
229 1, 9 | fölkiáltás jelezte hogy õ jelen van s keresi az igazságot.~
230 1, 9 | Mint törvényhozó erre is õ varratta, míg élt, a libériát,
231 1, 9 | élt, a libériát, ennek is õ parancsolt, s az most ezt
232 1, 9 | ami vele történik, abban õ nem lát semmi különöset,
233 1, 9 | semmi különöset, az mind az õ meghagyásából esik…~ ~~ ~
234 1, 9 | madárhoz vala hasonlatos az õ ábrázatja.~De ez igénytelen
235 1, 9 | dacára is, igazi oroszlány õ, gyõzhetetlen, bátor és
236 1, 9 | küldé közéjük, hanem az õ emberüket fogadta magához.
237 1, 9 | idomtalan fejével, hogy õ nem aljas.~- Te nem fogsz
238 1, 9 | tekintetes úr úgyis tudja, õ ölte meg a zeherei postást
239 1, 9 | nem bírta megejteni, mert õ legalábbis még egyszer olyan
240 1, 9 | erdõkben, a hegyek közt, hol õ volt a korlátlan király,
241 1, 9 | lecsalni semmi módon. Ott pedig õ volt az úr, száz üldözõ
242 1, 9 | mozdulatlanul, akár egy kõszobrot.~Õ is észrevette, hogy a vármegye
243 1, 9 | tisztelet kifejezése ez, az õ személye iránt. A híres
244 1, 9 | majornoki nemesség, hogy micsoda õ…~Megválasztják alispánnak
245 1, 9 | módosított alakban sem: õ az utolsó példányok egyike
246 1, 9 | Chalupka személyével, mert õ még sohasem hanyatlott alá
247 1, 9 | ellenséges lábon áll: azok õ elõle, õ pedig azok elõl
248 1, 9 | lábon áll: azok õ elõle, õ pedig azok elõl eszi el
249 1, 9 | rokonai volnának, mintha õ házasítaná ki fiaikat, férjhez
250 1, 9 | kancsó nyájasan, ha ugyan nem õ maga felelget magának.~»
251 1, 9 | hagyományok szilárdítják meg az õ vendégjogát. De meg mivé
252 1, 9 | megereszkedett klavírok, az õ tudománya nélkül?~Hosszú
253 1, 9 | mint az apró búzaszem. Õ bizony nem ítéli érdemesnek
254 1, 9 | ha az a plebs véletlenül õ maga is.~Köd alakjában,
255 1, 9 | mily jól elférne abban õ és - és az a lány.~Eh, bolondság!
256 1, 9 | csont!«~Pedig dehogy maradna õ meg egy fészekben, legyen
257 1, 10 | restellni kezdte a dolgot. Õ még mindég a portáján ült,
258 1, 10 | megnézni a Sármányt.~Csakugyan õ volt, a régi kedves pejparipa,
259 1, 10 | álom lett volna az, hogy õ nem volt itt… Olyan nagyon
260 1, 10 | pribolyi nemesség: micsoda õ!~Közköltségen taníttatják
261 1, 10 | elgondolkozott. Éppen ezt keresi õ. Minek menjen tovább? A
262 1, 10 | tekintetes urat, vagy ahogy õ szerette magát neveztetni:
263 1, 10 | akirõl ki van mondva, hogy õ teszi hatalmassá a pribolyiakat,
264 1, 10 | volna túlesni, kiment hát õ is az udvarra, s megsürgette
265 1, 10 | nézte: sohse látott még õ ilyen szépet. Piros kerek
266 1, 10 | került. De hát mihez kezdjen õ most a Sármány nélkül? Haza
267 1, 10 | a bolondos kántorunkat, õ az oka mindennek?~- Ki?
268 1, 11 | Hogy a nagyapja zsidó volt, õ maga meg titokban pápista,
269 1, 11 | tehetsége volt és ötletei. Õ sütötte ki a híres Maszlaghy-hamisítást
270 1, 11 | beszélni az emberekkel az õ nyelvükön, kedves, behízelgõ
271 1, 11 | tehát eljártak Mikulikhoz, s õ megnézvén a lovat, kikereste
272 1, 11 | hogy itt járt, s ha valaki, õ ír még csak igazán fekete
273 1, 11 | pesztonka, azokkal egyszerre az õ csepp fészküket is szelíden
274 1, 11 | bizalmasan. Ilyenekben volt õ mester.~- Bizony szétoszlottak.
275 1, 11 | majd fölfalják?~De azért õ maga nem volt képes levenni
276 1, 11 | legalulra, »kunkapitánynak«. Õ már elõre megkóstolt mindent,
277 1, 11 | elõre megkóstolt mindent, õ már tudta, mi jön, s ez
278 1, 11 | sebes trappban, s vitte az õ szép lovasnõjét, kinek a
279 1, 11 | került elõre, s azontúl õ vezette az urakat. Szép
280 1, 11 | a nagyobb talentum, mert õ tudta, hogy nem kapnak.~
281 1, 11 | itt fog megesni.~Érezte õ, mi dukál neki, s általa
282 1, 11 | Magdalénka hagyta magát?~- Hiszen õ is visszacsókolta a tiszteletes
283 1, 11 | vagy hogy még bokán túl.~Õ maga behunyta a szemeit,
284 1, 11 | behunyta a szemeit, legalább õ ne lássa, hogy nézik - de
285 1, 11 | Bakula uram azt, hogy ez az õ falujában történt.~Apolka
286 1, 11 | dünnyögõ darázs elfojtotta az õ kiáltását.~Nagy ijedelmében,
287 1, 11 | a tudás füve, ha-ha-ha! Õ megkóstolta azt a füvet.
288 1, 11 | alapította Mikulik János uram az õ üzletét, mert úgy tessék
289 1, 11 | Bánja is az, uram. Hisz õ maga is már hamis lovon
290 1, 12 | azonfelül kettõt, akiket õ maga szemelt ki, ingyen.~
291 1, 12 | össze a küszöb elõtt, de õ ezt mind eltûrte, felkelt
292 1, 12 | fizetnek kosztdíjt, aztán õ azt hihetné róluk, egy kis
293 1, 12 | fantáziával, hogy ezek az õ fiai, »mert látod fiam -
294 1, 12 | Debrecen ismerõs házait, hogy õ bizony fölneveli ezeket
295 1, 12 | Legyen meg az Úrnak az õ szent akarata.~Az öreg toronyban
296 1, 12 | ruházta, vasárnaponkint õ maga fésülte, a fizetéses
297 1, 12 | volna a tündérvárat, amit az õ lelke csak az imént épített.~
298 1, 12 | nyugodni a gondolat, hogy õ nemesemberré lehessen. Errõl
299 1, 12 | oroszlánt akart ezentúl. Õ tökéletesen értette Brunszvik
300 1, 12 | össze ilyenkor. Hej, ha õ valaha mint férfi a férfival
301 1, 12 | rendelte, legyen meg az õ szent akarata!~Volt nagy
302 1, 12 | mindenök. Azután visszament, s õ is rendre ölelgette a fiúkat,
303 1, 12 | legsürgõsebb dolgom, hogy az õ sorsán segítsek, azután
304 1, 12 | öcsémre bízom - mondá Pista -, õ válasszon.~- Én az egytalléros
305 1, 12 | kutyáé az egész nyúl, mert õ fogta.~- Akkor ne vegyük
306 1, 12 | egyedül, de a kutya, az õ fehér kutyája, elõrefutott
307 1, 12 | mint a rák, mert körülbelül õ volt a legjobban becsípve.~-
308 1, 12 | legjobban becsípve.~- Éppen õ ment el a kapu elõtt, amikor
309 1, 12 | közös vadászterület.~Az õ barátságuk különben nem
310 1, 12 | meggyõzze egyik a másikát az õ hitének valóságáról.~Tizenöt
311 1, 12 | szerencséjétõl. Mit csináljon õ most, mihez kezdjen? Hideg
312 1, 12 | azok végre is nem az övéi, õ csak egyszerûen a megtaláló.~
313 1, 12 | azt jelentette nála, hogy õ most úr akar lenni.~- No,
314 1, 12 | súgta vissza Kovasóczi.~Míg õ mohón evett-ivott, ezalatt
315 1, 12 | megjegyzés Kovasóczit. Hát õ még nem is bizonyos abban,
316 1, 12 | nálatok? Kié a legkevesebb?~Õ maga kivett negédesen a
317 1, 12 | fejedelmi palotába futott, hogy õ azt is tudja, kinek a zsebébõl
318 1, 12 | Bécsnek vette útját, ott fogja õ Pistát föllelni valahol
319 1, 12 | Természetesen tudtán kívül, mert õ maga csak akkor jött rá
320 1, 12 | volna nézni. Látott már õ annál különb urat is: Thököly
321 1, 12 | vissza fogja fizetni, de õ most nincs otthon, s én
322 1, 12 | szép Nesselroth Ágnes! Ha õ mondaná üde, nyájas hangjával: »
323 1, 12 | öltözött úrral beszélgetve. Õ maga egyszerûen volt öltözve,
324 1, 12 | Felsikoltott örömében.~Bánta is õ most, hogy Rákóczi szabad,
325 1, 12 | betöltötte az az édes tudat, hogy õ fogoly.~XI. FEJEZET~AZ ELTÛNT
326 1, 12 | ötölt-hatolt, míg végre õ is egy kérdéssel állott
327 1, 12 | az »Arany medvé«-hez, s õ maga a kutyával dobogó szívvel
328 1, 12 | mozdult. Pedig valamikor õ maga szaladt oda, ahol a
329 1, 12 | Laci fanyar mosollyal, mert õ ugyan nem volt tréfának
330 1, 12 | egész világ, sohasem volt õ még ilyen egyedül.~- El
331 1, 12 | hitte volna, hogy álmodta õ az üstöt, ha nem emlékeztetné
332 1, 12 | õnagysága mondhatná meg, mert az õ emberei hozták ide vasban
333 1, 12 | Egy vasárnap délután éppen õ maga kérdezte:~- Nos, mit
334 1, 12 | fejedelem titkos gyûrûje az õ kezén! Hát miként lehetséges
335 1, 12 | Mindjárt gondoltam.~- Õ csakugyan Bécsbe vitt engem,
336 1, 12 | Csak én tudtam a helyet meg õ. Más halandó azt meg sem
337 1, 12 | horzsolta lábát az ostromnál, de õ nem engedte csizmáját lehúzni,
338 1, 12 | gyanánt is kivont karddal, míg õ hátul kullogva, hüvelyébe
339 1, 12 | derekas dolgot, annak ellenben õ volt a legélénkebb magasztalója.~
340 1, 12 | vagyis Veres István, mert õ volt, s a Fekete László
341 1, 12 | elfogtak, ki meg elfutott.~Õ maga a vezénylõ tisztre
342 1, 12 | belépni a fejedelemhez. Õ informálja õfelségét reggelenkint
343 1, 12 | tudniillik, ha történik valami), õ referálja, kik vannak odakünn
344 1, 12 | magamban, mégiscsak legyen õ rab, ha rab lett. Szebb
345 1, 12 | beszélhetsz botorságokat? Õ az áruló. Õ a tolvaj - szólt
346 1, 12 | botorságokat? Õ az áruló. Õ a tolvaj - szólt a fejedelem
347 1, 12 | kutya.~Nini ni, hiszen ez az õ fehér kutyája!~Fölsikoltott
348 1, 12 | a két Veres-testvért az õ színe elé. Mindezekrõl kilátszott,
349 1, 12 | Hogyan, fölséges uram?~- Õ vallotta ki nekem, hogy
350 1, 12 | kincsekrõl semmit, mert õ ásta ki azokat.~- De hát
351 1, 12 | simább, jobb elbeszélõ, õ mondta el az egész történetüket,
352 1, 13 | úgy ismerte Budát, mintha õ építette volna.~Egy napon
353 1, 13 | törõdött, meg a lányával.~Õ maga szolgálta fel a vendégeit,
354 1, 13 | bizonytalanságot. Jahodovska beérte az õ törzsvendégeivel, számon
355 1, 13 | szorosan a »Páva« világához. Õ bent üldögélt az utcára
356 1, 13 | szellõcske jött vele az õ perkálszoknyáiban, ami jólesett
357 1, 13 | tudja-e, mi az udvarló? S õ azt feleli, hogy még eddig
358 1, 13 | teljes függetlenség kell. Õ pedig nem független, mert
359 1, 13 | egyszer-másszor énekeltek is, õ sohasem. No, köszönöm az
360 1, 13 | kérlelgette, hogy végre õ is visszamosolygott és sipsirica
361 1, 13 | nem alszik. Pedig hej, az õ tervei közt is ilyen valami
362 1, 13 | rájok, aki nem ludas. Hiszen õ is vágyott a »tepedt szõlõ«
363 1, 13 | mellett. Úgy kell neki. Tudta õ azt nagyon jól, hogy vén
364 1, 13 | Szepegve gondolt arra, ha õ lett volna Manusek Vince
365 1, 13 | önkényes föltevésen alapult, de õ megelégedett vele és úgy
366 1, 13 | keblérõl gyermekét, mert õ jobban tudja megválasztani
367 1, 13 | kilencágú koronát látott. Pedig õ volt preliminálva a legnagyobb
368 1, 13 | csütörtök múlt csütörtök után s õ nem mutatkozott a »Pává«-
369 1, 13 | urat?~Felelet: Mivelhogy õ volt a földrajz tanára.
370 1, 13 | A király is ezt szereti. Õ abból él, én annak élek.~
371 1, 13 | fehércselédke, kár, hogy õ maga nincs benne a hagyatékban.
372 1, 13 | elnevezése pusztulna el, ha az õ fejét levágnák.~- Én bizony
373 1, 13 | elrobogott mellettem a kis kocsi, õ rám nevetett és hát mit
374 1, 13 | nagy csacsi a Micike, az õ esze picike«. Mert lássa,
375 1, 13 | bevetve, azon a borzag nõ az õ fekete bogyóival, meg a
376 1, 13 | Délután aztán ön odamegy és õ minden megmutogat.~- Nem
377 1, 13 | felelte röstelkedve, mintha õ lenne annak az oka. - Hanem
378 1, 13 | kapu bezáródott utána, s õ szemben találta magát egy
379 1, 13 | megijedt egy növénytõl. Õ, a nagy botanikus. Tehát
380 1, 13 | bohóság, képzelõdés.~S ezzel õ maga sietett az ajtót kinyitni
381 1, 13 | megkergette a borotvával, s õ a majom elõl nagy szorultságában
382 1, 13 | mégis szemtelenség, hogy az õ tulajdon házából hány neki
383 1, 13 | életnagyságban Jahodovskát.~Õ volt, Jahodovska volt. Szakasztott
384 1, 13 | tapasztalta, akkor aztán mit tudja õ, hogy mi hát az igaz. Akkor
385 1, 13 | talán az se igaz, hogy õ Wildungennel beszélt, és
386 1, 13 | beszélt, és az se, hogy õ Druzsba.~Elméjének feszereje
387 1, 13 | bohóság, dehogy hiszi. Hiszen õ maga vett rá, hogy ide jöjjek.~
388 1, 13 | gombjain.~- Mit beszélsz? Õ hát tudja? Nem értem. Nyilván
389 1, 13 | szent anyát játszik!… Ugye, õ adott el?~Sipsirica hallgatott.~
390 1, 13 | álnok fajzat vagy, mint õ? Tettetés, hazugság volt
391 1, 13 | pusztulj! - kiáltozá. - Ördög õ, nem anya. Vesszen a papírra
392 1, 13 | meghajolva bemutatta magát, hogy õ a miniszter nevében jön,
393 1, 13 | nevében jön, aki olvasván az õ zsámi jelentését, érdeklõdik
394 1, 13 | szerencsétlenséget hoznának rá, akikkel õ pénteki napokon tárgyal,
395 1, 13 | valamely kiálló kövön, az õ teste is aszerint dõlt,
396 1, 13 | letargiájából fölrázatva.~Aztán õ is lekászmálódott és egy
397 1, 13 | mikor konstatálom, hogy nem õ bérelte a kastélyt, hogy
398 1, 14 | a legszebb kertje.~De az õ boldogságát is megzavarta
399 1, 14 | sohase láttuk egymást. Hanem õ is írt egy könyvet a virágokról,
400 1, 14 | nyájas barátsággal fogadta az õ ismeretlen cimboráját (legalább
401 1, 14 | pennáját egy percre ilyenkor, s õ maga is kétkedve kérdi: »
402 1, 14 | ifjú zavartan. - Hát ki õ?~Marosini egy szót se tudott
403 1, 14 | tartotta, felelt helyette:~- Õ a kis házikó rózsája.~-
404 1, 14 | én nem láttam õt soha, se õ engem - arra esküszöm.~-
405 1, 14 | tornác oszlopai mögé:~- És ki õ voltaképpen?~- Esre egy
406 1, 14 | Beszéltem vele tegnap.~- És?~- Õ el akar menni.~- Mily boldogság! -
407 1, 14 | beugrás robajára ébredt õ föl; bizonyosan valami szegény
408 1, 14 | pallossal tud bánni, ez az õ külön reszortja, a kerékbetörésre
409 1, 14 | ítélet ellene fordul; az õ feje vétetik le hóhérpallos
410 1, 14 | Marosini szíve úgy elszorult. Õ talán hallotta, hogy mit
411 1, 14 | semmit sem értett.~- A tied õ - mondta Balduin mélabúsan -,
412 1, 14 | hozzá?~- A gyámja által. Õ volt a gondviselés. A gondviselés
413 1, 14 | csónakok.~Eszter azt mondta, õ is csónakázni szeretne.~-
414 1, 14 | föllebbenõ sóhajjal: »És õ, életmegmentõm hol van?«~
415 1, 14 | elhozzalak ma ebédre. Notabene õ maga fõzi.~- De már azt,
416 1, 14 | Korláthyt, annak a tüzénél õ maga is kacéran rágyújtott.~-
417 1, 14 | másikhoz, de mind a nyolcba õ maga kapaszkodnék, ha lehetne.~
418 1, 14 | valamit. Mit? Hát tudja is õ! Csak akart. Ki tudja, hogy
419 1, 14 | Altorjayra nézve. Nem sejtett õ semmit.~Az esküvõ elõtti
420 1, 14 | koszorút illegetik. Ott õ csak láb alatt lenne most!
421 1, 14 | törõdöm vele. Lehet már õ miattam akárhol, annyi bizonyos,
422 1, 14 | gondolatait Altorjay. (Hogy az õ szíve mit mond, az nem jött
423 1, 14 | a gólya tanúság rá, hogy õ ártatlan.~Természetes, hogy
424 1, 14 | utcaseprõ nyilatkozik, hogy õ nem hagyott elszórt dinnyehajat
425 1, 14 | orvos nyilatkozik, hogy õ nem volt oka a halálának.
426 1, 14 | meg - dicsekedett Eszti. - Õ maga tanított meg rá. Úgyhogy
427 1, 14 | nem találod Pétert, s még õ sem találhat rád, ha akarná
428 1, 14 | fölvitte a sorsát, mivelhogy õ az egész törvényszéknek
429 1, 14 | Dániel úr ráösmert, hogy nem õ írta. Pedig olyan gyenge
430 1, 14 | rosszra fordítaná is (mert õ azt is megteheti) és ha
431 1, 14 | tartsa fönn életét? Mihez tud õ a világ mesterségeibõl?
432 1, 14 | virágárus-leányoktól az õ kecses allürjeiket, a kedves,
433 1, 14 | szeme megakadt rajta, s az õ arca is egy kis gyakorlat
434 1, 14 | szemsugár. És sem azok, se õ bizony nem kérdezgették
435 1, 14 | magyarul. Pedig most az õ szájukról mind a két nyelv
436 1, 14 | kétsége, és úgy mozgott már az õ szegény szíve is, mint az
437 1, 14 | immár. Ezek férfiléptek. Õ jön, õ jön!~Arca, szeme
438 1, 14 | Ezek férfiléptek. Õ jön, õ jön!~Arca, szeme kigyúlt
439 1, 14 | Budapestre vetõdék egy napon az õ tót vármegyéjébõl, s partija
440 1, 14 | tanácskozik odabent, és éppen õ az elnöke.~Altorjay rábámult
441 1, 14 | sötét ráncokat. De azért õ sem mogorvább, mint tegnap
442 1, 14 | házamnál, amíg nálam idõzött. Õ is pompásan mulatott, jól
443 1, 14 | hogy hiába marasztom többé, õ hazautazik, mert észrevette,
444 1, 14 | fogalmam sem volt róla, hogy õ nyomorra jutott, mert rögtön
445 1, 14 | szenátor úr elõlépett, hogy õ a gyilkos, akkor egyszerre
446 1, 15 | szólt semmit. Nem értett õ ebbõl egy szót sem.~Az apa
447 1, 15 | bizony rá nem ért volna az õ vitézi dolgaira. Mint a
448 1, 15 | Ennyi elpocsékolt idõ az õ nagyravágyó lázas terveinek
449 1, 15 | idõt elszedni Mátyástól az õ akarata nélkül! Ahhoz olyan
450 1, 15 | akik nem érezték már az õ hatalmas tenyerét a zsebük
451 1, 15 | tanulmányozni és orvosolni. Éppen õ! Õ, akinek sastekintete
452 1, 15 | tanulmányozni és orvosolni. Éppen õ! Õ, akinek sastekintete olyan
453 1, 15 | tévesztett soha szem elõl: hogy õ maga valamikor megkapja
454 1, 15 | valami nagyon, hogy az éppen õ maga.~- Lehetetlen az, fiam, -
455 1, 15 | azt mind kárpótolta az õ szeretete saját maga irányában.
456 1, 15 | földre vetette magát, hogy õ bizony nem megy sehova;
457 1, 15 | most a mama is látja és õ is látja; folytonosan vele
458 1, 15 | rendben van - kiáltá -, õ magassága nem veszett el:
459 1, 15 | fiacskám, a herceggel. Mert bár õ piciny még, mindnyájunknak
460 1, 15 | szólt bele Anetta anyó, az õ édeskés, siránkozó hangján -,
461 1, 15 | a gyermek prímást. Akit õ nem akart. Hadd lássák az
462 1, 15 | Gregoriótól, fenyegetõzött, hogy õ visszatér, hogy õ lemond,
463 1, 15 | hogy õ visszatér, hogy õ lemond, de biz azt mégiscsak
464 1, 15 | tartsa itt közöttünk, aki az õ beláthatatlan bölcsességével
465 1, 15 | pedig szavahihetõ ember, ha õ két Hippolytot látott, akkor
466 1, 15 | tanítja a gyereket, és ezalatt õ az úr. Egy év múlva egy
467 1, 15 | embereket látna környezetében, õ maga is komoly lenne.~A
468 1, 15 | csak Kelemen Bence nem; õ rá nem ér, míg az a ménkõ
469 1, 15 | holtra veretlek benneteket.~Õ maga a kert felé futott.
470 1, 15 | a palotába sietett, hogy õ maga ossza ki a rendeleteket;
471 1, 15 | a király elé helyezte.~- Õ magassága a herceg-érsek
472 1, 15 | dulakodókat és vezessék eleibe, õ maga akarja hallani a viszály
473 1, 15 | ferrarai lovag szólott - de ma õ volna az elsõ, aki vérét
474 1, 15 | király nevetve -, mert míg õ Hippolyt számára ismereteket
475 1, 15 | Kelementõl, azalatt Hippolyt az õ számára birtokot és nemességet
476 1, 16 | megbolygatott lánc.~- Hát õ is hadd jöjjön! - rendelte
477 1, 16 | trónon ülõ fölséghez, amint õ s társai letették elõbb
478 1, 16 | Senki sem látta, felség, de õ maga mondja, maga elösmeri.
479 1, 16 | Ott bent ebédel egyébiránt õ is, Mihályi is, de külön
480 1, 16 | mondok, a szép Iliána is az õ jobbágyaihoz tartozik.~Történetünket
481 1, 16 | szivárgott a füléhez.~Végre is õ közeledett hozzájuk, meghítta
482 1, 16 | kérdezed, apuskám?~- Hát õ szeret-e téged?~- Boldog
483 1, 16 | tudott elmondani ilyenkor az õ uráról, úgy tudta festeni,
484 1, 16 | addig nyalta-falta, míg az õ redõs arcbõre is kiveresedett.~-
485 1, 16 | eltelt, amíg bevallotta, hogy õ a királyba szerelmes.~Nagyidayné
486 1, 16 | kappannál, nemcsak szónok volt õ, hanem egyszersmind meghatalmazott
487 1, 16 | szerelmesek dolgában. Mert ha õ jelent meg az asztalon a
488 1, 17 | elnökölt a tanácsban - de õ maga nem szavazott.~- Én
489 1, 17 | fakadt, hogy megy már most õ vissza Varsóba? Kaszperek
490 1, 17 | egy kiálló rozoga dongába, õ maga hanyatt esett, a ló
491 1, 17 | Kaszperek istállójából az õ fehér nyerges lovát. Majd
492 1, 17 | között maradt. A vártán, míg õ fent járt, odaadta a lovát
493 1, 17 | Kaszpereket bántani. Elfér õ itt köztünk.~(Már ugyan
494 1, 17 | pedig a szép Kaszpereknét; õ tudja legjobban, aki együtt
495 1, 17 | éjszakát kegyelmednél tölt?~- Õ, az uram.~- Kaszperek Mihály?~-
496 1, 17 | kapott, akkor az.~- Kísértet õ, szellem-e, árnyék-e, ördög-e,
497 1, 17 | igazi férfi, és férje-e õ kegyelmednek, még így a
498 1, 17 | kormányzó kételkedve nézett rá… Õ föltétlenül a varázs-szerekben
499 1, 17 | állhatta tovább. Nini, még õ pajzánkodik; nézze meg az
500 1, 17 | csak hamu, hanem ma még õ az úr, tudnivaló, hogy felhasználja
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3001 |