Rész, Fejezet
1 1, 2 | odakint csavarog valahol a Kati ablaka alatt, de azért úgy
2 1, 3 | a farsangi dalidókon, ha Kati húgom után ott nem mászkálgatna
3 1, 3 | szekerének rúdja a szép Kati körül olyanformán, mint
4 1, 3 | nyújtogatta kérges kezét a szép Kati felé, melyet Kati húgom,
5 1, 3 | a szép Kati felé, melyet Kati húgom, habár gyermek volt
6 1, 3 | imposztor az az anglus.~A szép Kati talán szemét is ott hagyná
7 1, 3 | ember, édesanyám? - kérdi Kati.~- Talán dobolnak, - szólt
8 1, 3 | kentek, magam is megnézem.~Kati kedvéért oda tolakodott
9 1, 3 | ragyogó tûzoszlop - a hit.~Kati térdre ereszkedett s odanézett
10 1, 3 | csak holnap fogja meginni.~Kati nagy zavarba jött, kivel
11 1, 3 | elmondod! Mit csinál a kis Kati lány?~- Hát ösmeri õt, nagyságos
12 1, 3 | Hosszú volt a levél. Kati alig bírta könnyeit tartani,
13 1, 3 | Pedig de nehezen várta Kati is. Õ is csinált magának
14 1, 3 | mindig újra kezdõdik, csak Kati nincs még ott, mert amint
15 1, 13| Csak Druzsba úr hiányzott. Kati, a kis szolgáló (mert egypár
16 1, 13| Szarvas«-ból a kis szolgáló, Kati által, aki ezért az útjáért
17 1, 16| lány volt akkor az a Tahó Kati - ámbátor kellemes csecsebecse
18 1, 16| de finom ludaskását fõz a Kati keresztlányod gombával,
19 1, 20| banda ma Pelsõcön van Giléty Kati lakodalmán). A kerek asztalnál,
20 1, 34| rózsafán termett volna a Kati.~Csoda pedig annyival inkább,
21 1, 34| mértéknek: van-e olyan, mint Kati? Szebb-e az Apró-leánynál?~
22 1, 34| olyan voltam, mint Apró Kati.~De ez azért nem zárta ki,
23 1, 34| csatangoltak ott a paniperdák, mert Kati is látható volt a kirakat
24 1, 34| naphosszat az utcán flangérozna. Kati ellenben, a vasárnapi templomot
25 1, 34| Csak hadd várjon még a Kati. Õ jobbra van teremtve.
26 1, 34| nagyon meg volt lepetve a Kati szépségétõl, mikor új otthonába
27 1, 34| nem õ az?~- De bizony a Kati lányom az.~Kolowotkit elragadta
28 1, 34| órában rajta felejtette. Kati érzéketlen maradt ezzel
29 1, 34| Elégedj meg azzal, hogy Kati egyelõre senkibe sem szerelmes.~-
30 1, 34| Mily megnyugtató volt, ha Kati ott ülvén a varrógépnél,
31 1, 34| hívassam el Pribil doktort?~Kati összerezzent, mintha valami
32 1, 34| nem vette rossz jelnek.~Kati eped valaki után, azért
33 1, 34| csak a boltban lehet. A Kati tehát utána eped. De mért
34 1, 34| potentát lehet az illetõ. Kati idegesen gyûrte a varrást.
35 1, 34| vigyorgással. - Állj fel, Kati! Gyere ide, fiam. A nagyságos
36 1, 34| hozzád jött. Az idegen úr Kati felé lépdelt, s finom illat
37 1, 34| arany karperec csillogott.~Kati gépiesen felállt, de most
38 1, 34| megállnék itt a kocsival.~Kati az apja arcát fürkészte
39 1, 34| Hát eljön a kis buborék?~Kati fojtott hangon felelt, miközben
40 1, 34| kópé, Apró gazda.« Aztán a Kati felé fordult:~- A viszontlátásig,
41 1, 34| megölni.~- Ebbe szerelmes a Kati - susogta síri hangon. -
42 1, 34| Már mint õ? A Katiba? És a Kati õbele? Hát honnan veszed
43 1, 34| hetivásár is van a városban. Kati kisírt szemekkel kelt föl
44 1, 34| leányasszony (már mint a Kati) nem volt a városban, mert
45 1, 34| nem ugatott, alkalmasint a Kati volt künn. Talán a levél
46 1, 34| csinál odakünn, nyalta a Kati kezét, ráugrált, mintha
47 1, 34| hallani lehetett, amint a Kati kis cipõi végigkopognak
48 1, 34| dörmögte. - Lefeküdt már Kati?~- Még haza se jött - felelte
49 1, 34| át harsogta: - Megvan a Kati! Él még a Kati!~Apró uram
50 1, 34| Megvan a Kati! Él még a Kati!~Apró uram már nagyon elöl
51 1, 34| csizmadiával a Boglyás malomba.~Kati életben volt, de félrebeszélt
52 1, 34| nénire bízva az ápolást.~- Kati túl van a veszélyen - mondogatta
53 1, 34| van jó barátja), hogy a Kati esete érdekesen van leírva
54 1, 34| kezdte Apró uram -, hogy a Kati szerdán délelõtt levelet
55 1, 34| jegyzé meg: - Most már értem Kati minden tettét, betegségét,
56 1, 34| mondom az úrnak, hogy az én Kati leányom éppen olyan vérbeli
57 1, 34| Apró uram pedig ott ült a Kati ágyánál, aki véletlenül
58 II, 37| AZ ELSŐ NAP~1877~Rajz~Kati még gyerek volt idáig, ámbár
59 II, 37| iskolapadokból. A kisebb gyermekek Kati néni-nek csúfolták; õ és
60 II, 37| annál több marad neki.~Kati azon értelmes okos leányokhoz
61 II, 37| nehéz munka ételt keríteni. Kati lassan-lassan rájön, hogy
62 II, 37| zsákmányt.~E pillanatban Kati iszonyú dörömbölést hall
63 II, 37| használatba a dühre lobbant tehén.~Kati lélekvesztve rohan az öregbérest
64 II, 37| Bizony nagy szerencse, édes Kati húgom, hogy olyan korán
65 II, 37| hát mit fõzzünk? - sürgeté Kati.~- Hát én tudom? - viszonzá
66 II, 37| viszonzá az bambán.~Erre aztán Kati is megakad és elszomorodik.
67 II, 37| haragudott az édesapám.~Kati lassankint belemelegszik
68 II, 37| éntõlem is, édesapám - feleli Kati büszkén. - X-nek az utolsó
69 II, 37| bírt eléggé nyájas lenni Kati iránt, ki kezdte belátni,
70 II, 37| a tisztításukhoz, midõn Kati, ki szorgalmasan figyelt
71 II, 37| nagyon szereti a gombát.~Kati hajthatlan maradt. Az öreget
72 II, 37| mindenünnen, s a kapuban Kati fogadta, büszkén csörgetve
73 II, 37| fogja, apámuram - mondá Kati szerényen.~Aztán belépett
74 II, 37| ki az úr ennél a háznál?~Kati sírva fakadt s fuldokolva
75 II, 37| gomba mérges - bizonykodott Kati, miáltal az öreget olyan
76 II, 37| kellett az ágyat nyomniok.~Kati e naptól fogva mindinkább
77 II, 50| egyik bátortalan hangon -, a Kati, a húgom azt mondja, eltévedtünk
78 II, 60| vele a megdöbbentõ valót.~Kati elfásulva ül ott az ágy
79 II, 60| minélfogva nem késett a Kati kérelmének azonnal eleget
80 II, 60| a szobába beléptek, hol Kati kisírt szemekkel fogadta
81 II, 72| barátunknak, ha a szép Pukovics Kati által kívánja magát szerettetni!~
82 II, 72| fõnöke Pukovics Árkádi, a Kati apja.~Ezzel azután meg van
83 II, 72| ahol Kéredy Péter Pukovics Kati elõtt térdepel, ezen szájába
84 II, 72| közül egy kis fényképet (a Kati 50 oszt. értékû krajcáron
85 II, 72| titkot csinált belõle, a Kati meg segített neki. De Kéredy
86 II, 72| jegyezek meg, hogy Pukovics Kati kisasszonyért különben nem
87 II, 72| mint hogy az ügy legfõképp Kati kisasszonyt érdekli.~- Oh,
88 II, 72| kisasszonyt érdekli.~- Oh, oh! Kati! Jöjj csak közelébb!~- Jerünk,
89 II, 72| közeledék jegyese, a szép Kati felé. Tündérmesének hitte
90 II, 72| önkéntelenül odatévedt a Kati falon függõ arcképére, arra
91 II, 83| találgatják:~- Ah! nini, a Kati vajon miért nincs itt?~-
92 III, 2 | esett meg a nagy szégyen.~Kati, a nagyobbik, sarlóval dolgozott,
93 III, 2 | engedték maguk közé fonódni.~Kati mindent megértett.~- Kelj
94 III, 2 | között, messze a falujoktól. Kati meg ápolta, gondoskodott
95 III, 2 | gazdaságuk, csak az a haj, amit Kati szedett össze a csalitosban,
96 III, 2 | lehetne belõle még pénz is.~Kati remegve, reménykedve nyitott
97 III, 2 | dühösen.~- Levágták! - szólt Kati dacosan, az ágyhoz lépve,
98 III, 62| meg a küldözgetést, se a Kati szobaleány a járogatást,
|