Rész, Fejezet

 1   1,  5  |   folytonosan ott kell csüggni az anya emlõjén. Mintha már elválasztottak
 2   1,  12 |         golyóbis nem fogja, s kit anya szült, nem árthat neki,
 3   1,  13 |         állt meg a háttérben s az anya kevélysége csillogott a
 4   1,  13 |          megfújom, ahova leül. Én anya vagyok, Druzsba úr, semmi
 5   1,  13 |       Druzsba úr, semmi egyéb, és anya akarok lenni végleheletemig.
 6   1,  13 |      Jahodovska. Kegyed példátlan anya és bocsánatot kérek, ha
 7   1,  13 |   mondogatni egymásnak: Nagyszerû anya. Remek anya. Ilyennek kell
 8   1,  13 |  egymásnak: Nagyszerû anya. Remek anya. Ilyennek kell lenni egy
 9   1,  13 |          hagyjak. Istenem, hiszen anya vagyok. Meg kellett hoznom
10   1,  13 |         elérzékenyültek.~- Milyen anya! - lelkendezett Mliniczky. -
11   1,  13 |      Mliniczky. - Milyen fölséges anya! (S titkon elhatározta magában,
12   1,  13 |        fáj, tessék elhinni. De én anya vagyok. Mindenekfölött csak
13   1,  13 |       vagyok. Mindenekfölött csak anya, aki leányának él. Szívemnek
14   1,  13 |       szelíd tüzû szemeit), de az anya föllázadt. És semmi kétség,
15   1,  13 |          napvilágra.~- Ah, milyen anya, milyen anya! Soha nem ilyesmit
16   1,  13 |           Ah, milyen anya, milyen anya! Soha nem ilyesmit láttam.
17   1,  13 |          Igazán rettenetes! De az anya belátja, hogy így van és
18   1,  13 |           van esze…~- Maga kitûnõ anya, Jahodovska, aki mindenre
19   1,  13 |          kiáltozá. - Ördög õ, nem anya. Vesszen a papírra vetett
20   1,  13 |       hiszen reszket érte. Milyen anya! Remek egy anya! Több. Egy
21   1,  13 |            Milyen anya! Remek egy anya! Több. Egy szent. És annak
22   1,  15 |           csinált lánc lógott. Az anya mosolyogva mondá, mintegy
23   1,  15 |          nézi a kicsike. Akkor az anya a felsõ sziklán megáll s
24   1,  18 |  diákfejet, Plange úr felsóhajt: »Anya kellene neki!« Ha pedig
25   1,  18 |      Plange úr megint felsóhajt: »Anya kellene neki!« Annyira közkeletûvé
26   1,  18 |         olvasható nagy betûkkel: »Anya kellene neki!« Ezzel szaladgált
27   1,  18 |         megállj, kis kötnivaló!~- Anya kellene neki - motyogta
28   1,  21 |         ember, nem is próbált még anya szülni olyat, aki õrajta
29   1,  23 |          Hanem iszen nem is szült anya annál egyhamar különbet,
30   1,  24 |          zokogás.~- Nem szeretnék anya lenni - mondja egy mellettem
31   1,  24 |      elõtt ismétli: Nem szeretnék anya lenni. Hát te szeretnél
32   1,  24 |           lenni. Hát te szeretnél anya lenni, hé?~A menyasszony
33   1,  24 |           a guta.~- Nem szeretnék anya lenni - szól közbe kenetteljesen
34   1,  24 |         asztalra.~- Nem szeretnék anya lenni - morogta a vén Sipeky.~
35   1,  24 |        mondaná, hogy nem szeretne anya lenni.~Csak a platinát lehet
36   1,  28 |  csodálatos egyéniség. Mintha két anya hordta volna a hasában.
37   1,  29 | csodálkozás, a bámulat. „De derék anya volt, aki szülte.”~Klacskáné
38   1,  32 |         nap a fészkébe, melyen az anya a tojásokon ült már.~- Hát
39  II,  9  |           gyermekre gondolnak. Az anya és Max báró folytonosan
40  II,  30 |           beteg vagy - aggódik az anya --; szólj, mi bajod, édes
41  II,  34 |      kedves gyermekem - felelt az anya -, és igen örülök, hogy
42  II,  34 |      kedves lányom? - viszonzá az anya. - Kövesd föltétlenül szíved
43  II,  34 |       melyet a szegény elgyengült anya most élvezett, nemsokára
44  II,  35 |           ismeri és mos rájok. Az anya és leány nagyon szereték
45  II,  35 |       vagy több személy által. Az anya teste iszonyúan meg volt
46  II,  36 |           gyermekeim! - kiáltá az anya hangos zokogásra fakadva. -
47  II,  39 |                                AZ ANYA SZERELME~1877~- Beszélyke -~
48  II,  39 |    mennybe.~Joga van hozzá.~De az anya is jogot tart. Azt hiszi,
49  II,  39 |         mintha az istennek vitázó anya részére akarná dönteni õ
50  II,  39 |           anyám!~Oh, ezt csak egy anya érti. Ökleit felemeli az
51  II,  39 |        mosoly azt mondja, hogy az anya keze még ilyenkor is puha.~-
52  II,  39 |   hagyjalak téged?~Ilyet csak egy anya mondhat.~Így csak egy anya
53  II,  39 |        anya mondhat.~Így csak egy anya gyõzhet.~Az isten kitért
54  II,  39 |       gyõzhet.~Az isten kitért az anya elõtt. Azért tért ki, mert
55  II,  39 |           tért ki, mert isten.~Az anya ott ült egész éjjel Boriska
56  II,  39 |        szíve megszûnt dobogni.~Az anya nem engedte õt magától,
57  II,  46 |          tördelé kezeit a szegény anya kétségbeesetten jajveszékelve. -
58  II,  46 |           a kétségbeeséssel küzdõ anya ajtaján, s a két úrnõ lépett
59  II,  53 |       szent zenével töltött el az anya egész nyugodtan járt fel
60  II,  53 |        alszik.~Lenyugodnak.~De az anya nem alszik. Mikor minden
61  II,  60 |       kedves leány! Jó éjt!~V. AZ ANYA SZEME~Katica sokáig nem
62  II,  60 |           édesen, ahogy a legjobb anya szokott volt beszélni. Azután
63  II,  60 |           Nem hiányzott a szeretõ anya sem, akit attól kezdve a
64  II,  61 |     elparancsoltattak onnan...~Az anya szívszaggató hangon esengett,
65  II,  66 |         csak alig élhetett meg az anya és gyermeke.~Az özvegyasszony
66  II,  95 |    szeretett gyermekét meglesi az anya az ablakon keresztül, mit
67  II,  116|     szeretetnek az összeadása! Az anya is benne van, a gyermek
68  II,  123|          függesztené. De vajon az anya, az isten anyja meg fogja-e
69  II,  136|        várta be a szõlõfürtöt.~Az anya és a kisebbik leány zokogott,
70 III,  1  |           éjjel-nappal a haldokló anya fölött, ki midõn utószor
71 III,  1  |    fölrepedezik s mint a szenvedõ anya emlõin a gyermek, növényzete
72 III,  2  |        hogy édes álomban szunnyad anya és gyermek. Öldöklõ fáradtság
73 III,  2  |          hazudtam…~A szomorú arcú anya szelíden elmosolyodott.~-
74 III,  3  |          édes álomban szunnyad az anya és gyermeke. Öldöklõ fáradság
75 III,  42 |         Mariska is húzódozott.~Az anya hol az egyiket nézte, hol
76 III,  42 |       Anikó elment a bácsihoz.~Az anya felsikoltott.~- Hát itt
77 III,  49 |        amint van, hogy a gyerekek anya, apa nélkül voltak egy kihaló
78 III,  95 |        származván, devalválják az anya becsét, mely bizonyos fokig
79 III,  121|        kortes a mi vármegyénkben. Anya még nem szült e téren kiválóbb
80 III,  146|           emeleten…~- Szörnyû egy anya - kiabáltak az ablakokból.~-
81  IV,  7  | Megértettelek. Tarczalyt nem szül anya többé.~Az öreg fõúr szeme
82  IV,  73 |       vallotta be Gábrisnak, hogy anya lesz. S ez egy derengõ reménysugár
83  IV,  73 |           Örülsz neki? - kérdé az anya bágyadt hangon, de boldog
84  IV,  80 |           Engem?~- Téged, szegény anya.~- Miért?~- Mert hiába szórtad
85  IV,  95 |     visszajön még. Nem hagylak én anya nélkül.~- Csakhogy az nem
86  IV,  95 |    kastély ódon szobáit. A fiatal anya kétségbe volt esve, törvényt,
87  IV,  95 |        hazahozom a gyerekeket.~Az anya egy örömsikoltással borult
88  IV,  95 |          Húszéves korukban, mikor anya nélkül is megállnak, megmutatom
89  IV,  95 |             Ez a fiad - súgta.~Az anya odaszaladt hozzá, átkarolta,
90  IV,  95 |      Isten vette el a másikat. Az anya megnyugodott lassan. Hátha
91  IV,  95 |    fellobbanó tûz megaranyozta az anya arcát, mintha a glória ömlene
92  IV,  97 |         rajtam, azután mintha egy anya lenne (pedig egyforma korú
93  IV,  97 |       tapadtak az anyai arcra. Az anya tudott azokban olvasni.~-
94  IV,  100|           Mert ilyen gyereket még anya nem szült. Nézze meg ezt
95  IV,  101|        gondoskodni, de tehette az anya is. Minden héten ment a
96  IV,  101|         ülte meg emiatt a szegény anya homlokát a ború, s megrezgette
97  IV,  127|      vízbe dobta.~A szerencsétlen anya, ki a szégyennél inkább
98  IV,  127|    gondjaira bízta s gondolva, az anya szíve egykor hogy meglágyul,