Rész, Fejezet

 1   1,  3  |          végezem veled együtt - ha még hû maradtál hozzám:~holtig
 2   1,  3  |              folytonosan rebegve:~- Ha hû maradtam-e hozzá?~Lassan
 3   1,  4  |      követjelöltül kérje föl a család »hû emberét«.~Bojthos magas,
 4   1,  4  |              visszafojtotta a példásan hû és önfeláldozó ember iránt.~-
 5   1,  4  |              gróf nehány nap múlva egy hû emberét küldi le a nemes
 6   1,  9  |          fáradozásaim folytán sikerült hû személyleírását összeállítanom.~(
 7   1,  9  |                az öreget.~Holttestét a hû Szlimák Matyej hazahozta,
 8   1,  12 |        Gyulafehérvárra, magához véve a hû Dráva kutyát, melyet soha
 9   1,  12 |        önkénytelenül a Drávát nézte.~A hû eb haragosan morgott valamit,
10   1,  13 |                híres toilette-szobája, hû utánzatban, üvegfalak jégcsapszerû
11   1,  15 |              az eszközöket. »Hatalmas, hû nádorra van szükségem, aki
12   1,  16 |            napján odaérkezik a király, hû népe látogatására.~Dobszó
13   1,  18 |              ide mellém, cimbora. A te hû szívedbe miért ne önthetném,
14   1,  19 |        véletlen, a szerelmeseknek ez a hû pajtása. Ez az ugrifüles,
15   1,  20 |                boldogan szunyókál az õ hû képmása.~- Gyere ide, szegény
16   1,  20 |                magának.~- Ne, itt van, hû Nero. Ez az övé. Edd meg!
17   1,  20 |       valahányszor indulatba gurult, a hû fegyverhordozója mindig
18   1,  20 |            Megjött Budapestrõl a másik hû pajtikája.~- Kicsoda?~-
19   1,  23 |              egyik jött, a másik ment, hû életepárja, nemes Turtsányi
20   1,  23 |                Bimbó. Ez a becsületes, hû Bimbó, ez megmaradt. Megemberelte
21   1,  23 |              rá?~- Én, meg az egyetlen hû szolgám, amelyik ott lóg
22   1,  25 |               a Molnár Pali, de hogy õ hû akar maradni a grófhoz,
23   1,  25 |               a megboldogult öreg gróf hû szolgája, akit még Pozsonyból
24   1,  26 |              Hát ki volnék más, mint a hû Hlavatsek.~A professzor,
25   1,  32 |            gazdasághoz és ígérem, hogy hû sáfárja leszek.~Imponált
26   1,  32 |              báró úrnak - mondá a báró hû komornyikjának, Varga Péternek,
27   1,  34 |                dolog történik.« Maga a hû öreg Lõrinc is abban a véleményben
28   1,  34 |               tettél?«~Majd odafordult hû, öreg legényéhez és égre-földre
29  II,  3  |              Azután elgondolta, milyen hû barátja neki Kádas Laci,
30  II,  3  |              arcába.~- Nagyságos uram, hû embere vagyok, az is leszek
31  II,  6  |             mint honvédkapitány kapta »hû szolgálatai fejében«; a
32  II,  6  | Bach-szisztémbeli« hivatalnok, szinte »hû szolgálatai fejében«.~Egy
33  II,  6  |             velük, az öreg Poroszyt, a hû kalábriász-kompanistát nem
34  II,  6  |         rogyott, éppen a Sramko bácsi »hû keble« volt, melyben a vulkán
35  II,  10 |               az ábrándos Nettirõl, ki hû tudott lenni, mert nem szeretett;
36  II,  22 |                 mint egy halott. A két hû pára megállt egy darabig,
37  II,  34 |               Azok elõtt, kik valamely hû és okos kutyát kedvelnek,
38  II,  43 |               szorgalmas, szavahihetõ, hû és becsületes.~Az öregúr,
39  II,  51 |              gyönyörködve nézett végig hû szolgáján és arról gondolkozott,
40  II,  54 |               a gróf is kinézett, hogy hû szolgáját üdvözölje.~- Szent
41  II,  60 |                harmat.~- Virágok, édes hû virágok, akik ösmertétek
42  II,  60 |           padkájára hajtva fejét.~És a hû virágok megmondták, mit
43  II,  64 |               mi vállalkozunk a svihák hû lefényképezésére.~A valódi
44  II,  65 |                temetést rendeztetett a hû embernek, ki hírhedt gorombaságait
45  II,  68 |                 szõke, vastag bajsza a hû ápolástól megizmosodva csügg
46  II,  69 |               gimnáziumot.~Becsületes, hû öregember volt, ki mindnyájunkat
47  II,  70 |               szeretett, s a nõ örökké hû maradt. Olyan régen történt
48  II,  72 |        eliszonyodék; még sohasem látta hû segédjét ily felindulásban.~-
49  II,  74 |             egyik hûtlen lett, mielõtt hû lehetett volna szegény.
50  II,  76 |              elszöktethessem. Szegény, hû asszony! Sok apró veszõdséggel
51  II,  84 |              vitte le a kriptába, az õ hû kezei (áldja meg az isten,
52  II,  113|      szorongatták. Oh jaj, oh jaj...~A hû Miska kétségbeesve sürgött-forgott
53  II,  127|             nélkül zsörtölõdék vén, de hû inasával, Mari észrevétlenül
54  II,  130|           földön! Majd megmutatja a mi hû népünk!...~Így aludtak el
55  II,  135|               Hanem hiszen vele lesz a hû Boriska szobalány, kinek
56  II,  135|           örökkévalóság.~Az a szegény, hû teremtés nagyon rosszul
57  II,  139|            villám, mikor meglegyinti a hû párákat szelíden, mintha
58  II,  140|      világnézetembõl. Egy asszony, aki hû: egy asszony, aki nem változik!...~
59  II,  140|          mégsem oly szép, amily nagyon hû! Az asszonyok gyöngye õ!
60  II,  141|            munka mellett irodájában és hû marad a - klienseihez.~ ~.
61 III,  2  |            kérdezte Klára asszonytól: »Hû maradsz-e hozzám?« Vér Klára
62 III,  6  |             hogy ott bevárja férjét. A hû nõ könnyezve búcsúzott el
63 III,  6  |                Csókol a viszontlátásig hû férjed Ákos.«~A szegény
64 III,  6  |           kutatni, miért fürdõzik az õ hû Ákosa oly cikcakk módon
65 III,  6  |              tárt karokkal várlak a te hû Aurórád.«~.......~Mind hasztalan!
66 III,  6  |               ez az Ákos? És miért oly hû ez az Auróra?~Akarjátok
67 III,  8  |            azért nincsenek talán, mert hû az asszony!«~- Igaz, igaz -
68 III,  39 |              kegyesen odaajándékozta a hû vitéznek, Rognak. Hüm! Hát
69 III,  57 |            cselédekre, vigyék el; csak hû szolgáját, Korpás Miskát
70 III,  66 |               fölséges uram. Esküszöm, hû jobbágyod leszek ezentúl.
71 III,  94 |               legjobb barátom!~- Ritka hû barát, magam is látom -
72 III,  103|             ismét visszaszállt a vár a hû Koháryakra. S bírták is
73 III,  128|          jönnie kell.~- Hát a szegény, hû Klapka hova lett?~Így nevezték
74 III,  136|           Világost, s sokra becsülte a hû szakácsot.~Nagybátyja halála
75  IV,  13 |            valaha egy emberre vagy egy hû kutyára lesz szüksége a
76  IV,  14 |           küldte Sárospatakra, üzenvén hû emberétõl, Bozó Mihálytól,
77  IV,  29 |            elbocsátotta hivatalából s »hû szolgálatainak elismeréseül«
78  IV,  31 |           katonaságtól hozott magával.~Hû volt urához az önfeláldozásig,
79  IV,  32 |               incselkedéseinek. Maradj hû ahhoz, akit szíved választott,
80  IV,  40 |             kiállítást rendezett, mely hû tükörben mutatja népét,
81  IV,  66 |             hanem a bor, az holtig jó, hû és kívánatos.~Ittak is annyit
82  IV,  68 |     elfeledkeztek az ezüstrõl.~Hanem a hû komornyik, John, észrevette,
83  IV,  72 |              elõtt. Mintha egy elvált, hû barát hideg teteme volna.~
84  IV,  83 |                itt. De méltán is, mert hû, roppant hû. Arannyal se
85  IV,  83 |            méltán is, mert hû, roppant hû. Arannyal se lehetne megfizetni
86  IV,  83 |          hálószobába. Igazat mondott a hû inas, Csakugyan ott feküdt
87  IV,  114|         ekkortájt épült német váraknak hû mintája.~Késõbb aztán a
88  IV,  126|         olvasta.) Tovább, tovább!~De a hû hajdú hozzárohant, átnyalábolta
89  IV,  127|              Máté ellen harcoltak. Egy hû solymára ide hozta meg hírét
90  IV,  127|              most nagyságodé a várúr.«~Hû barátja lett Bocskaynak
91  IV,  127|              összerakva mégis a múltak hû képét egészíti ki.~Most
92  IV,  128|            öreg asztalt!~Íme, ez annak hû históriája, hogy mûkritikák
93  IV,  128|           Amelynek segítségével örökké hû maradhat az ember. Igaz,
94  IV,  143|                van itt Kolozsváron egy hû emberük, az öreg Boér Antal,
95  IV,  147|           Wrbovszkyaknak! Gentlemanek. Hû pártemberek. Azok útbaigazítanak,
96  IV,  149|               mint egy ráspoly.~Nástya hû maradt elhatározásához.
97  IV,  151|               embert, de a gyomorhurut hû, szilárd és becsületes.~