Rész, Fejezet
1 1, 4 | a tarisznya belsejébõl gyilkos puskaport s járulékait tartalmazó
2 1, 4 | akarok úgy halni meg, mint gyilkos a börtönben.~- Te nem lõsz? -
3 1, 4 | oszlopához, mintha locsognának: gyilkos! gyilkos!~Csitt!… Egész
4 1, 4 | mintha locsognának: gyilkos! gyilkos!~Csitt!… Egész testében
5 1, 6 | feneketlen sár is ott lotyogott a gyilkos utakon, a deres is megmaradt
6 1, 8 | halni meg a börtönben, mint gyilkos.~- Te nem lõsz? - ordított
7 1, 8 | hídoszlophoz, mintha locsognák: gyilkos! gyilkos!~Csitt!… Egész
8 1, 8 | mintha locsognák: gyilkos! gyilkos!~Csitt!… Egész testében
9 1, 9 | dísze. Õ nem lehetett a gyilkos.~A gróf ellenben rideg,
10 1, 9 | hinni, hogy Teléry Mihály a gyilkos. A gróf öngyilkos is lehetett,
11 1, 9 | kiabálta volna ez egyszer: »gyilkos, gyilkos!«~~ III. RÉSZ~AZ
12 1, 9 | volna ez egyszer: »gyilkos, gyilkos!«~~ III. RÉSZ~AZ ÖNVALLOMÁS~
13 1, 9 | szóval, hogy »én vagyok a gyilkos«, lelkiismeretlenül befejezni,
14 1, 9 | mit nyomna a latban? A gyilkos és kezdeményezõ mégiscsak
15 1, 12 | ijedten ejté ki kezébõl a gyilkos fegyvert.~Laci elnevette
16 1, 12 | hátra, azon hitben, hogy tán gyilkos tört rá ily vakmerõen.~-
17 1, 14 | Természetesen ezen férfi volt a gyilkos?~- Bizonyosan - mond Marosini.~-
18 1, 14 | aggastyán is megütközött a gyilkos ötletén.~- Porco di Madonna!
19 1, 14 | bûntényben! Én vagyok a gyilkos.~A csodálkozás moraja zúgott
20 1, 14 | orvos.~Balduin orvos volna a gyilkos? Ez a becsületes ember?
21 1, 14 | Kedves barátom! Te volnál a gyilkos? Az lehetetlen!~Balduin
22 1, 14 | Igen, Verona bírái. A gyilkos én vagyok. Én öltem meg
23 1, 14 | sokaság fölött:~- Jön az új gyilkos! Hahaha!~S valóban, egy
24 1, 14 | kellett lennie, te vagy a gyilkos, semmi kétség. A szegény
25 1, 14 | szemöldökével:~- S tégedet, gyilkos, mi indított, látván bûnödet
26 1, 14 | Annyira jók, hogy még a gyilkos is ritka becsületes ember
27 1, 14 | vére magasra szökken.~- Gyilkos! gyilkos! - ordítják utasaink,
28 1, 14 | magasra szökken.~- Gyilkos! gyilkos! - ordítják utasaink, felé
29 1, 14 | hogy rávessék magukat, de a gyilkos se rest, ott hagyja hamar
30 1, 14 | meglehetõsen alacsony kerítésen. A gyilkos hol elvész a sírok és fák
31 1, 14 | fel - s helyette az eleven gyilkos állna be halottnak, és tudja
32 1, 14 | Kezünkben vagy, gyalázatos gyilkos! Adja csak ide, sógor, azt
33 1, 14 | sógor, azt a kötelet!~- Gyilkos! Én? Ne tréfáljatok. Ti
34 1, 14 | tévútra a hortyogásoddal.~A gyilkos ásított.~- Ha éppen akarjátok,
35 1, 14 | nem bánom, hát én vagyok a gyilkos.~- Persze, hogy te vagy,
36 1, 14 | Sovány, kiaszott ember volt a gyilkos a nappali világításban.
37 1, 14 | ember ártatlan. Én vagyok a gyilkos. Engem végezzetek ki!~A
38 1, 14 | Esküszöm, én vagyok a gyilkos! - kiáltá ismét. - Eszemnél
39 1, 14 | vallani, nem én vagyok a gyilkos.~- És hát miért vállalta
40 1, 14 | fülembe mennydörögve a »gyilkos«-t.~Egy darabig szabódtam,
41 1, 14 | kérem, csakugyan én vagyok a gyilkos. Az úton két ember ment
42 1, 14 | szenátor úr elõlépett, hogy õ a gyilkos, akkor egyszerre megdobbant
43 1, 14 | melegen megszorongatta a gyilkos kezét.~V. Az ítélet~A tanúkihallgatások
44 1, 16 | felséges uram, hogy õk a gyilkos harangot nem engedik a tornyukba.
45 1, 18 | druszája. Kegyetlen. Igazi kis gyilkos maga.~Erzsike elnevette
46 1, 23 | apránkint kiköhögte magát és gyilkos szemforgatással hörgé:~-
47 1, 27 | Tetszik tudni, milyen a gyilkos. Ázsért hát jobb volna a
48 1, 34 | órát hozzá, hiszen ennyit a gyilkos is kap a siralomházban.~
49 II, 3 | kétségbeesetten kiáltva:~- Gyilkos! gyilkos!~Az öreg Pál azonnal
50 II, 3 | kétségbeesetten kiáltva:~- Gyilkos! gyilkos!~Az öreg Pál azonnal megismerte,
51 II, 3 | volt ilyen halavány!~- Ez a gyilkos! - mutatott Aladárra a fehérruhás
52 II, 5 | Hanem utoljára is beleunt a gyilkos munkába, azt mondta, hogy
53 II, 13 | hangon kiálták:~»Halál a gyilkos árulóra!« s kardjaik megvillantak
54 II, 13 | fejeiket rázták.~»Vesszen a gyilkos, halál fejére, halál minden
55 II, 24 | AKAR ÚR LENNI~1876~Kit a gyilkos végzet oda sodor abba a
56 II, 26 | miknek lombjai azt susogják: »gyilkos!«~Oh, a természet magánya,
57 II, 26 | szélét, mintha mondanák: »gyilkos, gyilkos!«~Hideg borzongás
58 II, 26 | mintha mondanák: »gyilkos, gyilkos!«~Hideg borzongás futott
59 II, 26 | tompán dübörgi: »látlak, gyilkos!«~E hangra felugrik. Oh,
60 II, 26 | bagoly, rigó rákiáltja: »gyilkos!« Mindnyájan vádolják.~A
61 II, 35 | másik lépcsõ nincs, melyen a gyilkos észrevétlenül lemehetett
62 II, 35 | lehetett és hová lehetett a gyilkos? Hogy a feleselõ hangok
63 II, 35 | legerõsebb majomfaj.~- Ez a gyilkos! - kiáltá.~Elámultam.~-
64 II, 35 | mutat, hogy majom volt a gyilkos - de hát kié volt akkor
65 II, 39 | örökösnek.~Õ az örökös, õ a gyilkos, õ hordja szét a rettenetes
66 II, 47 | a bécsi politika valami gyilkos tengeri szörnyet?~Mindezt
67 II, 84 | nem ül az ajkain démoni gyilkos mosoly, helyette ott ül
68 II, 89 | percet szánt nekem, mert gyilkos módon sok a dolga; pipázott,
69 II, 102| ágaikon, s ketten végzik a gyilkos munkát. A szirmok elhullanak,
70 II, 123| alvók?...~Aki ott künn jár a gyilkos hullámok között csónakán,
71 II, 134| meghûlve. - No, megállj, gyilkos gazember!~- Miért haragszik
72 III, 14 | Elhatároztam, hogy mától fogva gyilkos, betörõ és tolvaj leszek.~-
73 III, 47 | Hogy mersz gyanúsítani, te gyilkos!~Erre a szóra Toldy megütötte
74 III, 57 | fedelét, hogy ne lássa azt a gyilkos óriási szemet, mely a lavórból
75 III, 76 | hallottam, hogy a kocsis is gyilkos volt.~- Oh, a kocsis? Azt
76 III, 76 | családot, újra ott ült az egyik gyilkos nyájas arccal a bakon, a
77 III, 76 | arccal a bakon, a másik gyilkos pedig egy kis virágcsokrot
78 III, 94 | korbácsolsz meg engem, te gyilkos… gyilkos, gyilkos! - kiálta
79 III, 94 | korbácsolsz meg engem, te gyilkos… gyilkos, gyilkos! - kiálta az asszony
80 III, 94 | engem, te gyilkos… gyilkos, gyilkos! - kiálta az asszony fékvesztett
81 III, 94 | asszonyom? Koháry István nem gyilkos!~- De igenis gyilkos, fölséges
82 III, 94 | nem gyilkos!~- De igenis gyilkos, fölséges uram. Az éjjel
83 III, 114| KI A GYILKOS?~(Választási történet)~1884~
84 III, 114| maradt a kertben a ragadozó gyilkos.~De mennyire elhûlt, midõn
85 III, 114| Úgy van, úgy van! Ön a gyilkos, ön a gyilkos!...~Ajtányi
86 III, 114| van! Ön a gyilkos, ön a gyilkos!...~Ajtányi egy szót sem
87 III, 130| inkább úgy néz ki, mint egy gyilkos.~Összerezzentem. Testemen
88 IV, 43 | övében köröskörül csupa gyilkos tõrök villognak.~Éjjel sokszor
89 IV, 84 | többé a menekülés. Alattam a gyilkos mélység, előttem, mögöttem
90 IV, 97 | testvére vagyok.~- Abból a gyilkos vérbõl! Persze, persze.
91 IV, 97 | végig a termen: »Õ volt a gyilkos.«~Ebben a pillanatban felpattant
92 IV, 106| megkönnyebbülten fordult a gyilkos felé, hogy igazolja elõtte
93 IV, 127| mester, fölkap mindenféle gyilkos szerszámokat egy szekérre
94 IV, 128| jártunk az utcákon. Maga a »gyilkos« reporter hetekig nem mert
95 IV, 133| láttán.~- Menjen maga, csúnya gyilkos!~Én pedig diadalittasan,
96 IV, 148| Vencel lépett be. A hóhér, a gyilkos! De milyen szelíd, alázatos
97 IV, 150| szórva, de két marékkal, a gyilkos felügyelőségi gyakornokra,
|