Rész, Fejezet
1 1, 3 | apródonkint Icighez - vagdalkozék odább Örzsi asszony. - De hol
2 1, 5 | figyelmeztetni.~Azzal szépen odább ment.~Makkfõi fiskális megállott.
3 1, 9 | gyöngyélet, fiam Matykó, - vitte odább a Matyej képzeletét Bornemisza
4 1, 9 | Majornokon a kolera böcsülettel odább ment.~Senkit nem ölt meg
5 1, 9 | szörnyû katasztrófát - toldá odább a társalgást Kléner úr.~-
6 1, 9 | kettõztetett élénkséggel odább olvasta a jegyzõkönyvet.~-
7 1, 9 | eldicsekedni, minélfogva odább ment a csomó legombolyításában.~-
8 1, 9 | gyöngyélet, fiam Matyko - vitte odább a Matyej képzeletét Gerge
9 1, 9 | Majornokon a kolera böcsülettel odább ment~Senkit sem ölt meg
10 1, 9 | fölveszi a vándorbotot és odább megy - a szomszéd kastélyba.~
11 1, 10 | Pribolyon a kolera~Becsülettel odább ment~Senkit sem ölt meg
12 1, 12 | tápászkodj fel, menjünk odább, majd megsegít az istenke.~
13 1, 12 | nyakatokról!~Sietve lépdelt odább egy szûk sikátoron át a
14 1, 12 | kezével, hogy bátran mehetnek odább, s betette az ablakot.~De
15 1, 13 | Druzsba úr engedett, felkelt s odább támolygott, abban a hitben,
16 1, 14 | örökös vándorlás foly, foly odább szakadatlanul.~E majmolásban,
17 1, 14 | kezével.~S ezzel csendesen odább ment a másik szobába.~Korláthy
18 1, 15 | bal szomszéd révén adta odább Ujlaki azóta híressé lett
19 1, 17 | akármilyen gavallér legyen is, jó odább állni az útból. Hiszen van
20 1, 18 | zuhogó esõ a zsúpfedélen - odább kellett húzódnia. Kis idõ
21 1, 18 | mire felébredtek. Körmöczy odább táncolta álmában a »podzabucskit«,
22 1, 18 | s nem felelt, csak egyre odább húzódott Marjánszkytól.~-
23 1, 19 | megnéztél-e már jól? - faggatom odább -, hát én tetszem-e neked?«
24 1, 20 | staffirungjához tartozott a papagáj), odább ment morcosan, mérgesen
25 1, 20 | idegeire s imígy szõtte odább a gondolatait:~»És ez is,
26 1, 21 | vidámabban rakosgatta a lábait odább. Az óriás bükkök cikcakkos
27 1, 21 | Hopp! Egy tapodtat se odább!~Pali megállította a lovakat,
28 1, 21 | rablási kísérlet történt, majd odább a keresztutakat, ahol a
29 1, 21 | fejed, szívecském - suttogta odább a vén kutya -, ha én nem
30 1, 22 | feketedni kezdett, mindig odább, feljebb.~A kastélybeli
31 1, 23 | megnedvesítve a kavicsok hátát, odább szivárog a kövek talpa alatt.~
32 1, 23 | Azt mondja, hogy a patakon odább lehet átkelni - kiáltám
33 1, 23 | kiejtett szó utolsó fele odább csusszant. Annyira megszokta
34 1, 24 | szemintéssel búcsút véve, odább nyargalt.~Mondják, hogy
35 1, 25 | porladjanak. Csodállak - írta odább a miniszternek -, hogy én
36 1, 25 | ablakba behajlik a vén hársfa, odább van a mentabokor, amit a
37 1, 27 | dicsekszik: »Húsz kilométerrel odább már malmot fogok hajtani.«~
38 1, 27 | másik húsz kilométerrel odább beleszakad egy nagy folyamba,
39 1, 32 | szellemló patkója megtapos. Odább a többi fák meg se moccannak.~
40 1, 33 | amennyiben õ megunván magát, odább megyen, éppen úgy megunhatják
41 1, 34 | ínycsiklandozó, majd csak valahol odább kerül sorra.~Egy újdonság
42 1, 34 | ember, vállat von hidegen s odább ballag, de aki betette a
43 1, 35 | nyílott, egy másik nyúl odább ugrott, le a lejtõrõl, alig
44 II, 4 | közt s egykedvûen ballagott odább.~- Ejnye, de humoros kedélyben
45 II, 11 | szõni egy hajszállal sem odább.~Sarolta büszkén billentett
46 II, 15 | nem volt kend? - vallatja odább a gyerek, ki már megkóstolta
47 II, 24 | találkoztam vele - fûzé odább a tárgyat az alispán, Csató
48 II, 38 | ember!~A két beszélgetõ odább haladt s Vilmáról váltottak
49 II, 38 | katonákkal. A suttogás moraja odább adta a rémletes hírt: A
50 II, 42 | aztán, mint az örök zsidó, odább fut a dolga után. Az ilyeneknél
51 II, 74 | immár könnyû poggyásszal odább áll.~A harmadik Borcsám
52 II, 77 | egy hajszálnyit sem mozdul odább.~Ennek a segítségére ugyan
53 II, 77 | meglásd, a kassai káptalan is odább költözködik a tõle való
54 II, 79 | és olyan kemény.~De még odább ment leleményességben és
55 II, 83 | sokkal nyíltabban szövik odább viszonyaikat.~- Ön itt a
56 II, 90 | hulláikat tombolva sodorni odább. Mily pokoli gyönyörûség
57 II, 104| másiknál, de csak mindég odább vitték meztelen lábai, melyeken
58 II, 107| Egyszóval mindennap egy nappal odább halasztja az esküvõt (mert
59 II, 112| falevelek, mert sohasem hatolhat odább.~Enyelgõ napfény nem kell
60 II, 125| minden éghajlat.~Kár, hogy odább ülnek és nem lehet kivenni,
61 II, 134| bricska pedig vígan röpült odább, nagy port kavarva fel maga
62 III, 1 | tizenhat éven át mindig odább adta azt a hangot, erdõ
63 III, 1 | jött ide - fecsegett Anika odább. - Képzelhetik kendtek,
64 III, 1 | azzal zavartalanul haladt odább, parányi meglepetést, örömet
65 III, 1 | hangon, melyet nyögve adtak odább egymásnak a bércek:~- Bocsássa
66 III, 2 | képe, meg az országbíróé is odább, nyájasan integet neki a
67 III, 2 | az anyaföld testén.~Amint odább mellette vinné útja Imrét,
68 III, 3 | alázatosan a süvegét, aztán odább ment szó nélkül.~Bizony
69 III, 7 | bordácskáin; nem hatolhat odább. Enyelgõ napfény nem kell
70 III, 39 | gyengébb, fogcsikorgatva rohant odább. Gazdátlan kutyák egész
71 III, 59 | látta be, miért ne szõhesse odább a vígjátéki bonyodalmat.~-
72 III, 62 | bolond megelégedve rohan odább az új tudományával, új zongorákat
73 III, 64 | hallja kend… most meg már odább egy kicsit! Megint idébb…
74 III, 72 | Erzsi, s lépni sem mert odább, minden bátorságát elvette
75 III, 83 | majd fejét csóválta, hogy odább nem emlékezik anyja betegségérõl,
76 III, 88 | fölhörpint egy üveg pálinkát s odább áll, mert hát a király se
77 III, 93 | ha pedig megunja magát, odább röpül a balfolyosóról a
78 III, 102| hordó nélkül. Mivel megyünk odább, ugyan mivel? Oh, jaj, pedig
79 III, 111| Menjenek isten hírével odább.~A cigánybanda roppant elkeseredett.
80 III, 116| nem messze a vizen.~A szél odább akarta vinni, de aztán meggondolta
81 III, 144| tojást egy garason. Kissé odább menve a sátrától, feltörte
82 IV, 33 | leül Rigó mellé, de amint odább mennek, elkezd panaszkodni,
83 IV, 34 | szót sem felelt, hanem még odább somfordált. A másik vörhenyes
84 IV, 34 | darabig, azután egykedvûen odább ment, otthagyva a szoknyát
85 IV, 85 | tojást egy garason. Kissé odább menve a sátrától, feltöri
86 IV, 125| ki nekik Zsuzsi, s ezzel odább állnak.~Most aztán megindul
87 IV, 128| volna az eleink egy kicsit odább menni!… (De persze türelmetlenek
88 IV, 132| Hát mégse vagyunk ott?~- Odább van, kérem alássan.~- Messze?~-
89 IV, 132| meg, hol van az a ház?~- Odább van, kérem alásan.~- Odább!
90 IV, 132| Odább van, kérem alásan.~- Odább! Mit ért az »odább« alatt?
91 IV, 132| alásan.~- Odább! Mit ért az »odább« alatt? Nem evett nadragulyát?
92 IV, 132| jó asszony, a dologra.~- Odább fonogattuk a beszélgetést,
93 IV, 137| Igazi táltosok - fontam odább -, tüzesek, talán zsarátnokkal
94 IV, 142| nagy titkon a Plutó némán odább álltak. Mezõbíró uram váltig
95 IV, 150| városa nyugodt lehet - fûzé odább szavait nyájasan. - Különös
96 IV, 152| tudná kend hozni - szõttem odább a párbeszédet -, hisz mindjárt
|