Rész, Fejezet

1001  II,  4  |               már, neki az mindegy volt, õ csak lánykának tartja nagysádat.
1002  II,  4  |        elmondogatta, milyen jól mulatott õ akkor köztünk, milyen boldog
1003  II,  4  |              köztünk, milyen boldog volt õ akkor... - Szinte látszott
1004  II,  4  |           nagyhatalmak között úgy, amint õ gondolja.~Ilyenkor azután
1005  II,  5  |                vele írni, mert már azóta õ is pipaszurkálóvá devalválódott,
1006  II,  5  |                poharaikba és végighasalt õ is a gyepen, büszke tekintettel
1007  II,  5  |               folyik is. Aztán majd ásat õ annak helyébe a tagja közepén
1008  II,  5  |               Hadd lássa a paraszt, hogy õ egyenesen az ég felé is
1009  II,  5  |                   melyeknek hosszú során õ fog sétálni a zsíros taplósapkában,
1010  II,  5  |             huszonnégy nagy ablaka lesz, õ majd odakönyököl az egyikbe
1011  II,  5  |             útján, mert hát tulajdonképp õ maga kereste ki a saját
1012  II,  5  |               saját maga gyenge oldalát, õ maga vette rá a szentpéterieket,
1013  II,  5  |                  bácsi azt képzeli, hogy õ hozta be a muszkát 49-ben,
1014  II,  5  |                  most azt képzelte, hogy õ Bem generális, s méltóságos
1015  II,  5  |               sógor uramat. Ahon van ni. Õ is elösmeri, hogy a hátam
1016  II,  5  |               nem ösmert el semmit, mert õ valahol a krumpli-veremben
1017  II,  5  |                 az adjutánsa. No, elmegy õ maga érte, aztán egyúttal
1018  II,  5  |        katonadolog az egész! Majd csinál õ rendet azonnal.~Kezdett
1019  II,  5  |               meggyõzõdésre jutott, hogy õ - veremben van.~Egyszerre
1020  II,  5  |                  jutott minden, ti. hogy õ Harcsa Ezékiel híres prókátor,
1021  II,  5  |        fenyegetést csatolta hozzá: »mert õ különben áttér zsidónak«.
1022  II,  5  |                 hõsi öntudattal hajtá le õ is mámoros, nehéz fejét
1023  II,  5  |                 nagy bölcsességgel, hogy õ bizony nem koptatja az eszét
1024  II,  5  |               meggyõzõdésre jutott, hogy õ bizony nem emlékezik arra,
1025  II,  5  |                furfanggal élt, miszerint õ kezdett csodálkozni rajta,
1026  II,  5  |            befödi a tök leveleivel: mert õ senkit sem lát - azt hiszi -,
1027  II,  5  |                  tönkrejutásánál, mintha õ maga is úgy akarta volna
1028  II,  5  |               kastélya... innen is látja õ azt... odaadta haszonbérbe
1029  II,  5  |                  mert hát... hiába... az õ élete össze volt nõve azzal
1030  II,  5  |                kontraktussal. Az elment, õ is elmegy. Minek is maradna
1031  II,  6  |          lehettek bálkirálynõk.~Pedig az õ nagy hiúságuk tükre azt
1032  II,  6  |            osztályrészül, de azért mégis õ volt legszebb a Poroszy-kisasszonyok
1033  II,  6  |               Kálmánnal elhitették, hogy õ lángelme, ki hivatva van
1034  II,  6  |                 senki sem ismerne rá. Az õ igazi titulusa »Sramko bácsi«.
1035  II,  6  |                 titulusa »Sramko bácsi«. Õ maga is így szokta magát
1036  II,  6  |                 nagyon büszke volt, hogy õ a legnagyobb szál ember
1037  II,  6  |               tenyerét; a »Kör«, melynek õ a fizetéstelen ügyvéde,
1038  II,  6  |                  hibát, igazi védangyala õ Sramko bácsinak, aki megfõzi
1039  II,  6  |                 jutott, hogy nem ért biz õ abból egy szót sem.~Õbelõle
1040  II,  6  |             istenasszonyának.~De hát biz õ csak szegény embernek ébredett
1041  II,  6  |               lutrira, sorsjegyekre. Azt õ többé ne hallja, mert leönti
1042  II,  6  |                 meg akarta mutatni, hogy õ tud lenni férfi is, szilárd
1043  II,  6  |                Éppen azért sem! Meglátja õ, hogy mit parancsol neki
1044  II,  6  |             tizenhármas« számon végzõdõ. Õ azt venné meg, mert az szerencsétlen
1045  II,  6  |              mert az szerencsétlen szám: õ pedig szeret a szerencsétlenséggel
1046  II,  6  |                 a kapitális tréfának nem õ gondolta ki az eszméjét.~-
1047  II,  6  |            eszébe!... kinek azalatt, míg õ nyugodt lelkiismerettel
1048  II,  6  |                szenvedett az emberektõl!~Õ volt az egész vármegye »
1049  II,  6  |                  pantini gyilkosságot is õ tervezte, Beniczkyt szintén
1050  II,  6  |              tervezte, Beniczkyt szintén õ tüntette el a föld színérõl...
1051  II,  6  |             kiállította az okmányt, hogy õ sohasem volt honvéd, sem
1052  II,  6  |                róla, hogy a világ ilyen? Õ maga csak nem jobbíthatja
1053  II,  6  |              gyáva. Bocsásd meg, édesem! Õ szerény, de nem gyáva...~
1054  II,  6  |                 nem - ellenveté Ilona. - Õ bús, de csak látszólag.
1055  II,  6  |               sors, ha a sorshúzásnál az õ számja közül nyerné meg
1056  II,  6  |                pazarlást. Nem Rothschild õ, hogy ötezer forintokat
1057  II,  6  |               tengõdnek itt a nyakunkon? Õ bizony nem ad egy petákot
1058  II,  6  |             Sramko bácsi irányában, mint õ a rokkant honvédek iránt:
1059  II,  6  |                lassankint húzogatni.~Ezt õ »gusztálásnak« nevezte.~
1060  II,  6  |               hátha benne van valahol az õ numerusa, hátha csak észre
1061  II,  6  |              valaki és kötözze meg, mert õ veszett bolond, aki egy
1062  II,  6  |                az egész városban egyedül õ járat. A magyar lapok csak
1063  II,  6  |            Kamilia sem. A drága titok az õ kizárólagos birtokában lesz
1064  II,  6  |           odarogyott a nagy erõlködésben õ is hozzá, s az a hely, ahová
1065  II,  6  |                csinálni: mert olyan volt õ - mikor bekap, szeretne
1066  II,  6  |              minek éppen akkor, mikor az õ felesége nyeri meg a fõösszeget?
1067  II,  6  |              errõl a nevetésrõl, hogy az õ »agio«-ja mint emelkedett
1068  II,  6  |             legelõször puskát kért, mert õ fõbe akarja magát lõni,
1069  II,  7  |                kis parfümöt vegyíteni az õ levegõje közé. Nem köszön
1070  II,  7  |               becsületében és rangjában, õ azért mégsem volt írnok,
1071  II,  7  |                Mády már nem akárkicsoda. Õ már »portentum«. Ha Kelemen
1072  II,  7  |            pezsgõ is ecetté változnék az õ jelenléte nélkül, még a
1073  II,  7  |             azonban mégsem megy, hogy az õ babérjait a közvélemény
1074  II,  7  |          ragasztgassa. Ha a mai gyûlésen õ tartott valami modern beszédet,
1075  II,  7  |                Mádyra. Ne takaróddzék az õ bölcsességének paplanyával
1076  II,  7  |           különben nem szép férfit; noha õ maga nagyon meg volt gyõzõdve
1077  II,  7  |                 Egy miniszter - in spe.«~Õ pedig mosolyog negédesen
1078  II,  7  |             nagyszerûvé az egészet, amit õ told hozzá. Az olyan mint
1079  II,  7  |                mint a sujtás a nadrágon. Õ maga is varrhatná ugyan
1080  II,  7  |                 egész nadrágot; de mikor õ lomha ember, nagy diplomata,
1081  II,  7  |                jó memóriája a szamárnak? Õ csak nem komponálhat minden
1082  II,  7  |                   hallottuk már!« - tart õ arra készen egy szellemdús
1083  II,  7  |                 saját maga elõtt -, mert õ maga mélyen meg van arról
1084  II,  7  |              Ákos bácsi volt eddig is az õ megölõ betûje, rettentõn
1085  II,  7  |        jóakaratát, de csak hadd maradjon õ örökösen írnoknak, ha már
1086  II,  7  |                 Melanie 35 éves volt, de õ annyiszor elmondta már,
1087  II,  7  |   lehetetlenségek; ahol nincs semmi, ott õ sem talál semmit. Színére
1088  II,  7  |             szorgalommal szüntelenül.~Az õ elve, az õ eszméje a férjhezmenetel
1089  II,  7  |               szüntelenül.~Az õ elve, az õ eszméje a férjhezmenetel
1090  II,  7  |                 voltak, amiket tett. Sem õ nem hódított, sem õt nem
1091  II,  7  |           körülménynek fontosságát, hogy õ a fõcsendbiztos úr »fogdmeg«-
1092  II,  7  |                 kalandjaival. Nem Zábory õ vagy Mády! Õhozzá ugyan
1093  II,  7  |                 vizében - már amennyiben õ állana a parton - a saját
1094  II,  7  |              mirabeau-i« vonásain, amint õ nevezte el a saját édes
1095  II,  7  |                 könnyedségével.~Hja! Ért õ ehhez is. A diplomatának
1096  II,  7  |             állhatta szó nélkül, hogy az õ »Stichblatt«-ját komoly
1097  II,  7  |               asszonyok, mint a minõknek õ képzelte.~- Ha nincs terhére! -
1098  II,  7  |       részesülnek osztatlan figyelemben; õ beszél legokosabban:~- Igyanak,
1099  II,  7  |            bácsinak! Hogy meri valaki az õ istenben boldogult »Szepi
1100  II,  7  |                  Ákos bácsi teremtménye; õ a világ tengelye, õkörülötte
1101  II,  7  |                  originális toasztot nem õ tartotta. Már az igaz, hogy
1102  II,  7  |                hogy most bemenjen. Látja õ amit lát. A tens úr ábrázata
1103  II,  7  |             elolvasni a betût, ahol van. Õ sem bölcs Salamon, hogy
1104  II,  7  |                 kezd ellene... Pedig hát õ sohasem vétett a sorsnak
1105  II,  7  |                 vétett a sorsnak semmit! Õ elösmeri, hogy a sors a
1106  II,  7  |                  meg minek agyarkodik az õ mûködése ellen? Minek avatkozik
1107  II,  7  |          avatkozik bele, minek csinál az õ tintájából láthatatlan »
1108  II,  7  |                  nem lehet elveszve. Azt õ ott hagyhatta a Melanie
1109  II,  7  |              Hadd jusson valami kevés az õ orrának is! Úgyis neki fog
1110  II,  7  |                teremtései! majd befütyül õ azoknak a holnapi gyûlésen!...
1111  II,  7  |               olyan szürkeség volt, hogy õ maga sem bírt ráakadni saját
1112  II,  7  |              tartozik senkinek semmivel! Õ ugyan el nem áll a szótól
1113  II,  7  |                negotiis, nem törõdne már õ azzal sem, hogy ki szónokol
1114  II,  7  |              utóbbi nemhez tartozik-e az õ síri látogatója?~- Melanie
1115  II,  8  |                nincs egyedül.~Egyébiránt õ sohasem lehet egyedül.~Vele
1116  II,  8  |            eszméi: ez a hadsereg, melyet õ szül s mégis ellene fordul,
1117  II,  9  |                   Könnyen lehet, hogy az õ kedveért nõtt ilyen alakúvá.
1118  II,  9  |                 kölcsönöz azoknak. Olyan õ, akár egy Zrínyi Ilona.
1119  II,  9  |              Bánja az ördög! Nem törõdik õ egyikkel sem, csak Aladárnak
1120  II,  9  |                  Aladárnak jusson. Az az õ egész világa.~Aladár is
1121  II,  9  |            bocskoros nemeseknek. Ezekhez õ nem akart tartozni, amazok
1122  II,  9  |           szépnek, minden mulatságosnak.~Õ választotta a barátnõket
1123  II,  9  |               végtelenül szerette azóta. Õ lett a fiatalság példányképe.
1124  II,  9  |                  a fotográfus egy képre, õ nem törõdik azzal, hanem
1125  II,  9  |               akibõl sohasem lesz semmi. Õ ugyan hozzá nem adja leányát,
1126  II,  9  |                 kolostorba! Ide ugyan az õ házába ne tegye többé lábát!
1127  II,  9  |              többé lábát! Mit ártogat az õ Lórikája szerencséjének?~
1128  II,  9  |                korhelyt. Mily különbség: õ és a báró! Egy istentõl
1129  II,  9  |                  mely mellette várna rá: õ nem nézett bele soha abba
1130  II,  9  |          panorámába, amit mutogattak, az õ lelkében másképp volt kiszínezve
1131  II,  9  |            kiszínezve a jövendõ képe, és õ csak annak a képnek hitt.~
1132  II,  9  |                elvinni Karlsbadba, onnan õ sem fog hallani semmit Aladár
1133  II,  9  |                   Aladár azt lélegzi be: õ is viszont. És mégis azt
1134  II,  10 |               csak öntik belém mások. Az õ lelkök rajta, ha valami
1135  II,  10 |                  Fuchának nevezi, amihez õ maga is egészen hozzászokott.~-
1136  II,  10 |             Fucha nem akart beleegyezni, õ rizikóra nem játszik a Jehovának
1137  II,  10 |             vacogtatom össze a fogaimat: õ majd csak kibírja - gondolta
1138  II,  10 |                  a klasszisban is mindig õ ütött földhöz, most sem
1139  II,  10 |                  földhöz, most sem lehet õ a kevésbé kitartó.~Mikor
1140  II,  10 |                  nagy haragosan, hogy az õ blattján ne nyerészkedjék
1141  II,  10 |                  ne nyerészkedjék senki, õ nem tûr semmiféle brodsitzert...
1142  II,  10 |              brodsitzert... Mindent tart õ maga.~Egészen belejött a
1143  II,  10 |               suviksz ahhoz képest, amit õ kiállott, de azért nem retirált,
1144  II,  11 |              közepütt kiborotvált állal. Õ is, mint valamennyien, valódi
1145  II,  11 |                hogy írjon róla balladát; õ ért az ilyen bolondságokhoz.~
1146  II,  11 |                    Szegény Iván herceg!«~Õ arra gondolt, milyen rossz
1147  II,  11 |        észrevette a vasútnál, mert odáig õ külön utazott, hogy engem
1148  II,  11 |             kacagni való van abban, hogy õ szeret? Mi nevetséges van
1149  II,  11 |                  mint amennyi hajszál az õ fején, azon az árva, gyámoltalan
1150  II,  11 |                semmi olyat másnál, amire õ még rá nem unt. A lélektan
1151  II,  11 |                  nézni. Hát honnan tudná õ azt, szegény rögturkáló,
1152  II,  11 |          mérnököt, és ha találkoznak is, õ a büszke Kelendy grófkisasszony
1153  II,  11 |               gondolat szeretni azt, kit õ gyûlöl!~És úgy tett, amint
1154  II,  11 |                 Meg kellett adnia magát: õ, ki háborút üzent a szerelemnek,
1155  II,  11 |          legyõzetett általa, rabja lett; õ, ki meg akarta szúrni a
1156  II,  11 |                   hanem az »egyszeregy«.~Õ bizony megint csak inkább
1157  II,  11 |                nemében, de hát ebbõl még õ sehol sem vette ki azt,
1158  II,  11 |                ti. mitévõ legyen mármost õ azzal a négy darabra tépett
1159  II,  12 |                  üzeni: míg kard lesz az õ és népe oldalán, hódolni
1160  II,  13 |               volt ura. És bár haldoklik õ és hazája, bár pártviszály
1161  II,  13 |             palástja szegélyét csókolni! Õ azt üzeni, azaz parancsolja,
1162  II,  13 |                  varázsolják. Mily bájos õ... bajnoktársai látják.
1163  II,  13 |                  az ellenkezõt. Félisten õ... Hadisten õ... Ott villog
1164  II,  13 |                   Félisten õ... Hadisten õ... Ott villog kardja férfias
1165  II,  13 |          szeretett szép honért. Félisten õ... Hadisten õ.~.......~Lent
1166  II,  13 |                   Félisten õ... Hadisten õ.~.......~Lent a törökség
1167  II,  13 |                  veszély örvényébe. Mert õ rendkívül gyûlölte Germanicust,
1168  II,  13 |              amely mértékben gyûlöltetik õ a néptõl, úgy szerettetik
1169  II,  13 |                  szerettetik Germanicus.~Õ a vezérben vetélytársat
1170  II,  13 |               röpíték Germanicus hajóit; õ ment; egy szent törekvés
1171  II,  13 |                 nem volna »Róma gyöngye« õ, ha nem szeretné szép honát
1172  II,  13 |             önelégült mosollyal kiáltá:~»Õ alacsonyabb, én magasabb
1173  II,  14 |                 megemlíteni, lévén ez az õ vágyainak boldog netovábbja.~-
1174  II,  14 |                  ha egy milliót is nyer, õ azért nem hagyott békét
1175  II,  15 |                 hitvány világtól, melyet õ dirigált valaha régen...
1176  II,  15 |                 elég hiábavaló vérünk! - õ maga majd csak nézi fölülrõl
1177  II,  15 |                ment volna át szívembe az õ bánata, elkezdte azt szorongatni,
1178  II,  15 |                  Guyon kedvetlen arcára, õ is rám nézett lopva; gyakran
1179  II,  15 |           egyszeribe, hanem amint dukál, õ is küzdött ellene emberségesen.
1180  II,  16 |               Arról volt nevezetes, hogy õ tudott legcifrábban káromkodni,
1181  II,  16 |             széles Gömör vármegyében: de õ azért, mint minden magyar
1182  II,  16 |                 szó ami szó, nem is volt õ valami ordináré ember! -
1183  II,  16 |                Azaz sokat beszélte, hogy õ okos ember. Ha valami praktikus
1184  II,  16 |         tudománya kedveért történt, mert õ azt elõre is látta az idõjárásból:
1185  II,  16 |        irodalompártoló is volt. Legalább õ maga sokat beszélt róla,
1186  II,  16 |                 legelsõk közé tartozott, õ volt az alelnöke a körnek
1187  II,  16 |             alelnöke a körnek s most már õ is ott töltötte az estéket
1188  II,  16 |              feltûnt, hogy sohase beszél õ, aki minden lében kanálkodik,
1189  II,  16 |             dolgokról egy árva szót sem.~Õ maga is tán megrestellte
1190  II,  17 |                   Ha él, dicsértessék az õ neve - ha pedig már elutazott
1191  II,  17 |                 császárnak sincs, aminõt õ tud varrni, ha akar, úgyhogy
1192  II,  17 |                  azt hiszi magáról, hogy õ is csillag.~Az egyik égitest
1193  II,  17 |                  következõ második tárgy õ volt, a harmadik tárgy a
1194  II,  17 |         miszerint a »harmadik« Szicíliát õ hódította meg; nem Garibaldi.~
1195  II,  17 |              garádics, létra vezetett az õ szívéhez, hogy ez egyáltalában
1196  II,  17 |                ki mindjárt a forradalom: õ maga pedig, hogy földhöz
1197  II,  17 |              senki sem, s következésképp õ (Kutlik úr) sem.~Ilyen gondolatokat
1198  II,  17 |             Petõfi Sándorunk, kit valaha õ »pónált secundába«, amint
1199  II,  17 |                  Szicíliának köszönheti. Õ hozta a képet, õ adta a
1200  II,  17 |             köszönheti. Õ hozta a képet, õ adta a gondolatot! Aranyos
1201  II,  17 |                 tiszteletlenségért, hogy õ mert legközelebb állni hozzá,
1202  II,  17 |                levelét felbontotta.~- Az õ írása... az õ nagy keze
1203  II,  17 |          felbontotta.~- Az õ írása... az õ nagy keze írása... az õ
1204  II,  17 |                  õ nagy keze írása... az õ szent keze írása... Gyere,
1205  II,  17 |               kontó teremtette! Most már õ haza nem mehet innen reggelig.
1206  II,  17 |             bajának is...~- Micsoda? hát õ eszi meg elõlünk a kétszeri
1207  II,  17 |                tartanom... aztán meg ha »õ úgy, én is úgy«.~Ezzel ruganyos
1208  II,  17 |       pincekulcsot. Tegyek, amit akarok, õ határtalanul bízik bennem.~
1209  II,  17 |                erejével esküdözött, hogy õ a burkus király kéménysöprõje,
1210  II,  18 |               azért látszott lenni, mert õ maga nagy természettudósnak
1211  II,  18 |                 nem tudott senki, amiben õ a mester és rendszeralkotó -
1212  II,  19 |                   kávé nem ízlik neki, s õ maga is kellemetlenül érzi
1213  II,  19 |                ki belõle, annál nagyobb, õ maga is olyan mint a verem:
1214  II,  19 |              megint csak a régi, melyrõl õ gyûjti a mézet. A »goldene
1215  II,  20 |                 válogató, elfogult vagy; õ igazságos. Ami nálad vonzalom,
1216  II,  20 |              barackvirágot gyümölcseért, õ nem; - õ, mint a szenvedélyes
1217  II,  20 |     barackvirágot gyümölcseért, õ nem; - õ, mint a szenvedélyes botanikus,
1218  II,  20 |               ezeknek is vége szakadt, s õ, mint valami fáradságos
1219  II,  20 |                 gondolatokkal, melyek az õ saját eszméit vastagon bepókhálózzák,
1220  II,  20 |         káposzta-szörnyeket hajtván - az õ fejében bolondnál-bolondabb
1221  II,  21 |              szívébe, mintha mamáját, az õ édes mamáját látná, aki
1222  II,  21 |                  van ott olyankor. Hátha õ maga is ott jár, mialatt
1223  II,  21 |                tudja, ki tudja?... Hátha õ illesztgeti össze a fejealját,
1224  II,  21 |                 össze a fejealját, hátha õ igazgatja meg a lecsúszott
1225  II,  21 |            kegyetlenül bánt vele nemcsak õ, hanem egész környezete:
1226  II,  21 |         Mindennap szemére vetették, hogy õ ott idegen koldusleány,
1227  II,  21 |               hogy egy asztalon egyék az õ kenyerökbõl, mely mindenki
1228  II,  21 |                 mindennapi áldása, de az õ számára »kegyelemkenyér«
1229  II,  21 |                 végképpen - az istenhez; õ viseljen rá gondot.~És az
1230  II,  21 |                  parányi szíve, hogy még õ is képes örömet okozni másnak.
1231  II,  21 |              néni Örzsit verte meg, mert õ rontotta el a »kedves gyermeket«.
1232  II,  21 |       rendelvényt megírja; az orvosságot õ fogja elhozni a város egyik
1233  II,  21 |                mindezt és az elég nekem. Õ nem fog tartani bûnösnek
1234  II,  21 |                úgy tetszett, hogy mégsem õ a legárvább teremtés a világon:
1235  II,  21 |              nagy szelindek kutya, ma az õ óljában hálok. Mindig szívesen
1236  II,  21 |              tetszett õt elszólítani. És õ szót fogadott, elment...~-
1237  II,  21 |              felocsudott, odavánszorgott õ is a ravatalhoz, nagynénje
1238  II,  21 |                  felfogás jogszerûségét. Õ ügyvéd volt, nem lehetett
1239  II,  21 |                   én is meg fogom azt az õ emlékére becsülni.~- Neked
1240  II,  21 |             visszük, aki pártomat fogta. Õ a törvény embere, nála tesszük
1241  II,  21 |                 hagyom el Miskát. Hiszen õ is éppen olyan szerencsétlen,
1242  II,  21 |          Helyesen, gyermekem! Legyen hát õ testvéred, s nekem is meglesz
1243  II,  22 |                öreg emberek beszélik, az õ gyermekkorukban százesztendõs
1244  II,  22 |                Bokros Panna«. Azaz, hogy õ is csak a furulyán regélhetné
1245  II,  22 |              jobban is van, mint tegnap. Õ sokkal nyugtalanabbul hánykódik
1246  II,  22 |                   míg én el nem hagytam. Õ a jobb, õ a nagyobb.~Ez
1247  II,  22 |                el nem hagytam. Õ a jobb, õ a nagyobb.~Ez a gondolat
1248  II,  22 |              olyan örökös csorba lesz az õ életében, hogy mindig föléje
1249  II,  22 |             isten és vigyázzon rátok. Az õ kezeiben hagylak!~Azután
1250  II,  22 |                 helyette olyakat, mik az õ szemébõl hullottak oda.~
1251  II,  22 |              jókedve, derültsége? Máskor õ volt lelke, központja okos
1252  II,  22 |                 jössz, honnan jössz«; de õ most mind úgy értette azt: »
1253  II,  22 |              ellene. Egyedül õellene. Az õ gondatlan vigyázatlansága
1254  II,  22 |                 becsületes nevem, ha nem õ az. Elõször, mert nem felel,
1255  II,  22 |        Elhallgatott már örökre. Éppen az õ sírját ástam délelõtt. Adhatna
1256  II,  22 |              közeledett oda, és leborult õ is némán, komoran a holttestre.
1257  II,  22 |                   Egy szót sem szólt sem õ, sem az asszony. Ilyen bánat
1258  II,  22 |               nem állott helyre soha.~Az õ lelkén egy olyan féreg rágódott,
1259  II,  22 |                  ember élete veszett el) õ az oka, és hurcolni magával
1260  II,  22 |             Öregbíró uram, Cseres Péter (õ lett a bíró újévkor) jelentkezett, »
1261  II,  22 |                 áll a dolog sora,«, hogy õ jelen van.~- Kelmed okos
1262  II,  22 |             tõlem kérdeznek valamit, ott õ feleljen. Azért rendelte
1263  II,  22 |          kétségtelenül rábizonyult, hogy õ gyújtotta fel õsszel a Bokros
1264  II,  23 |           mondani, ha csak úgy nem, hogy õ maga is ügyvédjelölt volt.~
1265  II,  23 |         körülményt is felhozza: hogy már õ csak jobban tudhatja, mert
1266  II,  23 |                 jobban tudhatja, mert az õ apja vicispán volt akkoriban.~
1267  II,  23 |                 nyila nem »szignálná« az õ szívét is ilyenkor. Pedig
1268  II,  23 |               közönséges »audiát« már az õ szemében.~Pakfon Péter is
1269  II,  24 |                   mint a tavi békának az õ gazos állott vize.~A bennszülöttnek
1270  II,  24 |              törte be az üveget, azt már õ is szeretné tudni.~Még a
1271  II,  24 |               visz belõlük!~Mint hazafi, õ vezette be negyvennyolcban
1272  II,  24 |                 fizetése ott akad meg az õ kezében.)~Ezekben a bolondos
1273  II,  24 |                  a tükör elé állott, õ-e õ valóban? Õ-e az a Kerecsy
1274  II,  24 |                 a világ legnagyobb urát, õ császári felségét III. Napóleont
1275  II,  24 |                 ködmön?«~Nézhette magát. Õ volt. Az alabástrom-fehér
1276  II,  24 |            leányával?~- Semminõben.~- Az õ leányát nem szabad nõül
1277  II,  24 |                  hogy ilyesmi is csak az õ vármegyéjökben eshetik meg.
1278  II,  24 |                 megpillantsa, mert akkor õ mindjárt ott meg fog halni.
1279  II,  24 |             tisztelegni tartozik, legyen õ bármely állapotban és rangban.
1280  II,  24 |                ha azokon megjelennék, az õ helye a fõispán mellett,
1281  II,  25 |             kijelenté, miszerint csak az õ véleménye lehet helyes,
1282  II,  25 |             véleménye lehet helyes, mert õ úgy hallotta azt értelmeztetni
1283  II,  25 |        szenvedések és - valljuk meg, mit õ sem tagadott - a könnyelmûen
1284  II,  25 |               odaültem mellé; ha azonban õ késett, s más asztalnál
1285  II,  25 |                  s más asztalnál voltam, õ azért a rendes helyére telepedett.
1286  II,  25 |               jutott eszembe a meghívás, õ pedig restellt szólani,
1287  II,  25 |                is, csak nem mozdulunk, s õ mégsem szól, de nyugtalanul
1288  II,  25 |         Gondolta-e akkor, hogy valaha az õ veje nálam, énnálam fog
1289  II,  25 |                 igyanak s szivarozzanak. Õ maga is kevéssel többet
1290  II,  26 |                  veszendõben volt, mivel õ maga is hajlandóbb volt
1291  II,  26 |              ember veszteget pénzt, mint õ, ki szántszándékkal saját
1292  II,  26 |                  rá, hogy a két patkányt õ csempészte be annak idejében
1293  II,  26 |                 eltûnik a láthatárról, s õ a mélységbe, a bizonytalanságba
1294  II,  26 |               lerogyásig. Hova? Tudta is õ: hova? Egy lépés és mindenét
1295  II,  26 |            mogorván az õsi kastély, hova õ többé nem fog visszatérni,
1296  II,  26 |                 egész falut kirendelte s õ maga is kétségbeesve futkosta
1297  II,  26 |                  a jelenetbõl. Mit tudta õ, hogy egy lélek nagy küzdelme
1298  II,  26 |         segítségére jött az »égi intés«. Õ csak annyit tudott, hogy
1299  II,  26 |           különbség az élet meredékén, s õ ma nem a társadalom élén,
1300  II,  28 |                hogy megcsonkítsam, amint õ megcsonkítá magasságában
1301  II,  28 |     szaggattattalak volna össze.~S ezzel õ is fellebbenté a bírói széke
1302  II,  29 |                 bólint õsz fejével, s az õ tisztes ráncos arcán is
1303  II,  29 |                  engedi, megakadályozza. Õ valóságos zsarnok, s mindig
1304  II,  29 |        parancsainak nem engedelmeskedik, õ, aki máskor oly szófogadó.
1305  II,  29 |                  de hát mi? Hát tudja is õ? Õ csak azt tudja, hogy
1306  II,  29 |                  hát mi? Hát tudja is õ? Õ csak azt tudja, hogy az
1307  II,  29 |                   jól olvasni?«~Ha tud-e õ olvasni? Hahaha! Mikor volt
1308  II,  29 |         megvannak a maga tervei. Ezentúl õ is rossz lesz és haragos;
1309  II,  29 |            szobájába tuszkolni, mert hát õ ma sehogy sem bír elálmosodni.
1310  II,  29 |               azaz a dolog úgy áll, hogy õ tulajdonképpen ezen elõsorolt
1311  II,  29 |            valami különös dolog az, amit õ szeretne, minõ talán nincs
1312  II,  29 |            meglehet, hogy van; mit tudja õ azt, aki nem ösmeri a világot
1313  II,  29 |                Ezt óhajtotta, ezt akarta õ, ennek körrajzait keresték
1314  II,  30 |            szemrehányólag tekintenek rá; õ, aki azelõtt ugrándozva
1315  II,  30 |      kijelentéssel, hogy az egész dolog, õ jól tudja, nem lehet egyéb,
1316  II,  32 |                 egy szál pénzügyõr, hogy õ kutatni akar, mert csempészett
1317  II,  33 |             mondta, hogy majd megmutatja õ, hogy lesz ott kövezet.~
1318  II,  33 |            személyre s várta ismeretlen »Õ«-jét.~De most jön a kissé
1319  II,  33 |                 jön a kissé vastag élc.~»Õ« helyett a falu kövér sváb
1320  II,  33 |                 záratta a »spiont«.~Mert õ is kapott egy nagy, kétfejû
1321  II,  33 |               ebédet ki kellett fizetni, õ maga szárazkenyérnél és
1322  II,  33 |            gyanakodott.~Végre kitudta, s õ is alkalmasint megbosszulta
1323  II,  33 |        barátommal néztem a nõket, kikben õ lelkesedve mutogatta az
1324  II,  33 |                  azért, amiért én jobb-, õ pedig baloldali.)~Ilyen
1325  II,  33 |          soraiban hihetõleg ott virít az õ menye, lánya is.~- Egy szóra
1326  II,  33 |                  az ügy végeztével, hogy õ 500 ftos pipát értett; s
1327  II,  33 |             pirult arccal vallá be, hogy õ azzal bizony szeretett férjét
1328  II,  34 |              hogy hiszen csak megnézheti õ is egyszer a nyulacskát,
1329  II,  35 |           következõ szavakban tört ki:~- Õ igen kicsiny fickó és jobban
1330  II,  35 |             Izidor csendõr elõadja, hogy õ a házba reggeli 3 órakor
1331  II,  35 |               azonban éppen nem bizonyos õ sem, férfi vagy nõ hangja
1332  II,  35 |                   a ház elõtt ment el, s õ is felment a többi kíváncsiakkal.
1333  II,  35 |                  elõbbi tanúk vallomását õ is megerõsítette, egynek
1334  II,  35 |       megerõsítette, egynek kivételével. Õ tudniillik bizonyos benne,
1335  II,  35 |               tõle négyezer frankot, mit õ Bon Adolf könyvvivõje által
1336  II,  35 |                 miszerint nevezett napon õ vitte a négyezer f[ran]kot
1337  II,  35 |                öreg vett át tõle. Ezután õ meghajtá magát és távozott.~
1338  II,  35 |                Vilmos szabó mondja, hogy õ is a házba hatolt. Hallotta
1339  II,  35 |             lehetett, amely két nyelvbõl õ egy betût sem ért.~A fentebbi
1340  II,  35 |               Alfons alkusz mondja, hogy õ is Morgue utcában lakik,
1341  II,  35 |                 is Morgue utcában lakik, õ is felment a házba s hallotta
1342  II,  35 |                  Pál orvos elõadja, hogy õ hívatván a hullák megvizsgálására,
1343  II,  35 |             rendõrigazgató jó ismerõsöm, õ megadja az engedélyt.~És
1344  II,  35 |                 a dolog kinyomozásával - õ nem bánja: azonban elõre
1345  II,  35 |                hang spanyolé volt, ámbár õ nem tud spanyolul. A hollandiai
1346  II,  35 |                  kellett lennie, azonban õ egy született orosszal soha
1347  II,  35 |            olaszé volt; minthogy azonban õ e nyelvben nem jártas, úgy
1348  II,  35 |                 nyelvben nem jártas, úgy õ - hasonlag a spanyolhoz -
1349  II,  35 |                    de az õrült hangja az õ legvadabb rohamaiban is
1350  II,  35 |                aztán a majom megszökött. Õ azt egész a szobáig követhette,
1351  II,  35 |                nem máltai matrózé. Akkor õ azt fogja csak hinni, hogy
1352  II,  35 |                gyilkosságot tudja, habár õ maga ártatlan, elõbb meggondolja
1353  II,  35 |          orangutangot visszakövetelje-e? Õ körülbelül így fog gondolkozni:
1354  II,  35 |                  léptek hangoztak fel.~- Õ jön! - kiáltá Dupin.~- Ah!~
1355  II,  35 |                   Egyik osztály, melyhez õ is tartozott, Borneóban
1356  II,  35 |                 tett a sziget belsejébe. Õ és egyik társa orangutangot
1357  II,  35 |              meghalt, és így az állat az õ kizárólagos birtokába jutott.
1358  II,  35 |               taszíttatott vissza, midõn õ a szobába ugrott.~Erre a
1359  II,  36 |                 Az annyit tesz, hogy már õ akkor halva van, hogy már
1360  II,  36 |                akkor halva van, hogy már õ akkor nem tehet egyebet.
1361  II,  36 |                volt, Dick.~- Mindegy, de õ adta, s a semminél mégis
1362  II,  36 |                itt az irodában. Éppen az õ számára, Dick - jegyzé meg
1363  II,  36 |                 megmaradt nehány fonttal õ, a nagy gazdag bankár, valami
1364  II,  36 |             elfogatott. Bevallotta, hogy õ Blondex, s a pénzt ezer
1365  II,  36 |                 rendõrfõnök is belépett, õ akarván meghozni a kellemes
1366  II,  36 |               fogom azt neki kárpótolni: õ az én fiam ezentúl. Hiszen
1367  II,  36 |                gonosztevõt elcsíphettük. Õ e perctõl kezdve olyan családtag
1368  II,  36 |                  végezzük. Ezer mennykõ! Õ is a Lemonin György gyermeke
1369  II,  37 |                 Kati néni-nek csúfolták; õ és szülei nem sokat törõdtek
1370  II,  37 |          törõdtek vele, csak hadd járjon õ tizenharmadik évében is
1371  II,  37 |              nevelése be van tetõzve, de õ csak mégis megtoldotta a
1372  II,  37 |            válogatni. Mi volt ez mind az õ feladatához képest! Azok
1373  II,  37 |                  anyja elutazott, s most õ a gazdasszony, bátorságot
1374  II,  38 |               minélfogva legyen nekik az õ hitük szerint.~A kert és
1375  II,  38 |               mamánkat nem okozom ezért, õ nem tehet róla. Térjünk
1376  II,  38 |                 arról gondolkozott, hogy õ szökik meg a házból, midõn
1377  II,  38 |                 magyarnak tartotta magát õ is, de haragudott a megindult
1378  II,  38 |                  Hogy mert megindulni az õ engedelmök nélkül!~A szabadságért
1379  II,  38 |           hihette, hogy ide fajulhasson; õ rég tudta, hogy Margit nem
1380  II,  38 |                 istenem, mit fog mármost õ csinálni, ha kezeit leveszi
1381  II,  38 |                én vagyok a rútabb! Akkor õ nem üldözne engem, nem haragudnék
1382  II,  38 |               mily egészen mást szeretne õ mondani annak az embernek,
1383  II,  38 |                  Az anyai emlékekhez már õ is csatolt egyet. Egy nagy,
1384  II,  38 |                vakmerõ gondolata támadt. Õ fehér-veres-zöld keskeny
1385  II,  38 |                 az enyém.~Szegény Vilma. Õ még nem ösmerte a történelmet.
1386  II,  38 |               nem ösmerte a történelmet. Õ még nem hallott semmit arról
1387  II,  38 |                harminckét fogába került. Õ csak azt tudta, hogy vannak
1388  II,  38 |       veszedelmes ajándékok is lehetnek.~Õ csak azt tudta, hogy a zöld
1389  II,  38 |          elhagyni ezt a vidéket, mely az õ otthonja, az õ édes hazája
1390  II,  38 |                   mely az õ otthonja, az õ édes hazája lett, s fájt
1391  II,  38 |             ispán urat felkölteni, ez az õ hatásköre, én nem avatkozhatom
1392  II,  38 |                  neki, hadd vesszen most õ el!~Majd a falusi nép is
1393  II,  38 |                meg. Látod, olyan jó volt õ irántam! mi lesz énbelõlem,
1394  II,  38 |                  a tiszt némi gúnnyal.~- Õ tegnap beszállt hozzám.
1395  II,  38 |            kisasszony nem fér meg veled, õ megy Bécsbe. Ezt én mondom.~-
1396  II,  39 |                marad temetetlen a többi. Õ most a legszükségesebb tisztviselõ.~
1397  II,  39 |                 Akkor legalább meghalhat õ is. Szépen megássa a maga
1398  II,  39 |       dévajsággal az izmos búzaszemeket. Õ örökli a mezõk gyümölcseit
1399  II,  39 |               beválik tékozló örökösnek.~Õ az örökös, õ a gyilkos,
1400  II,  39 |                  örökösnek.~Õ az örökös, õ a gyilkos, õ hordja szét
1401  II,  39 |                  az örökös, õ a gyilkos, õ hordja szét a rettenetes
1402  II,  39 |                  fiatal Bátkyné háza ez, õ sír odabent. Talán halottja
1403  II,  39 |                 tart. Azt hiszi, hogy az õ joga az erõsebb az igazságosabb.~
1404  II,  39 |              anya részére akarná dönteni õ is a mérleget. - Jaj, iszonyú
1405  II,  39 |                múlva Bátkyné lett beteg. Õ kapta meg a kolerát émelygõ
1406  II,  40 |                 ne adjuk nevelõbe többé, õ intézkedjék a szakácsnéval
1407  II,  40 |    elõtüntetésében. Hja, hiába, most már õ lesz itt a gubernátor, levesek,
1408  II,  41 |         bátyánkon volt a sor. Nekilátott õ is amúgy debreceniesen,
1409  II,  41 |             eszeágában sincs a hidegláz, õ csak strohman volt: a másik
1410  II,  42 |              letörülné a zsebkendõjével, õ a nyelvét nyújtja ki s azzal
1411  II,  42 |              veszi is kezébe a lapot. De õ így is jól mulat azon, vigyorgó
1412  II,  43 |             népiskoláról, melynek egykor õ maga is növendéke volt,
1413  II,  43 |                  tanító büszkén, hogy az õ iskoláját érte e kitüntetés...~
1414  II,  43 |                  s megkért, hadd adhassa õ is a maga nehány hatosát
1415  II,  43 |              mint az öreg embereknél! Az õ ítéletök ritkán csal. Ha
1416  II,  43 |          tizenhét szavazat az Irmáé. Már õ a gyõzõ.~Az öreg ismét a
1417  II,  43 |                  a látszatát bírja, mert õ önmagára szavazott. Így
1418  II,  43 |                  a te mai dicsõségedben: õ majd a takarékpénztárba
1419  II,  44 |                 egy pohárral nyalakodék, õ hárommal bánt el.~- Azt
1420  II,  44 |                 kapitány azt hitte, hogy õ a hûséges demcsikkel most
1421  II,  45 |                  szemköteléke lehull - s õ ott ül a cári palota azon
1422  II,  45 |                  elkoptatott: hanem hogy õ ölette meg a derék szentpétervári
1423  II,  45 |                 halandó állat, egy napon õ is búcsút mondott az udvarnak,
1424  II,  45 |                és hol nem tetszett volna õ? Óriási sikerek aratásában
1425  II,  45 |         összevissza volt szabdalva, mint õ mondá: átkozott pogány kardok
1426  II,  45 |                  lábára, mint a gazdája, õ is sántított, az egyik füle
1427  II,  45 |                 lovasszázadnál, s szinte õ maga is érzi a saját lénye
1428  II,  46 |         apróságokat árul, mint én, aztán õ kevesebbet ad el, rosszabbul
1429  II,  46 |              azért több az örömbõl. Mert õ kétszeresen örült nemcsak
1430  II,  46 |               szinte megszégyellve, hogy õ még éppen valami víg nóta
1431  II,  47 |                 maga szentül hiszi, hogy õ is segített a keleti kérdést
1432  II,  48 |              világért sem hiszi el, hogy õ a legnagyobb tudományt tanulja
1433  II,  48 |                tehesse.~Kell is ehhez az õ dolgához tudomány és ész!
1434  II,  48 |               ugyan akárki végezheti. Az õ mai feladata ugyanis, míg
1435  II,  48 |             nagyon kevés súlyt fektetett õ is, komornyikja is, mint
1436  II,  48 |            pihenhet már. Mire igyekezzék õ ezentúl? Arra, hogy kaszálni
1437  II,  48 |              oskola volt, ott meg mindig õ volt az elsõ.~A földmívelésrõl
1438  II,  48 |              élet, mert ha földmíves is, õ tölté be eddig legjobban
1439  II,  48 |                  közé jutott egy fejjel; õ, aki elsõ volt akkor, ma
1440  II,  49 |               egy kupa bort hitelezzen s õ amellett aztán elénekelhesse
1441  II,  49 |           mértékben gyakorolja, aminõben õ óhajtotta volna.~Valószínûleg
1442  II,  49 |        statisztikus ki nem süti, hogy az õ szõlõhegyükön éppen annyi
1443  II,  50 |               egész dolog õvele történt. Õ számoljon be érte a doktornak,
1444  II,  50 |                találják meg Jókaiék, míg õ oda van...~És amint megy,
1445  II,  50 |              uram? - kérdé sebesen, mire õ még sebesebben megnevezte
1446  II,  50 |         megmutatja?~- Szívesen - felelte õ és a szép orrokat nézte.~-
1447  II,  50 |             ember mindig talál szavakat, õ is talált, de oly sebesen
1448  II,  51 |                 több efféle bolondságra.~Õ meg volt elégedve és be
1449  II,  51 |                 elképzelni, mit csinálna õ azzal a tenger pénzzel?
1450  II,  51 |               Lamiel nem gondolt semmit. Õ nem látszott nagy súlyt
1451  II,  51 |              éppen miss Edithre tértünk. Õ sajnálni fogja ön távozását,
1452  II,  51 |           anélkül, hogy bevárnák, míg az õ keze helyezi a kellõ sorrendbe.~-
1453  II,  51 |                kifogásolni, miszerint az õ üzletében nem szabad betegnek
1454  II,  51 |                olyan zár a világon, amit õ egyszeribe ki ne nyisson,
1455  II,  52 |              tõlem a szíve - Emilhez. Az õ szíve hajlott el s mégis
1456  II,  52 |               tétessék ki nyomtatásba az õ keresztneve, mikor más keresztény
1457  II,  52 |   megkétszerzését megtagadnók magunktól.~Õ tehát Nelli-Nelli. Ettõl
1458  II,  53 |                  mely annak az útnak (az õ szép útjoknak) széleit fölverte.~
1459  II,  53 |               hogy csak a halál, vagy az õ mennyasszonya lehet. A szíve
1460  II,  53 |               mégsem repedt meg annak az õ szíve. Piros, életvidor
1461  II,  54 |                   mert azt állítja, hogy õ török eredetû, õsapja a
1462  II,  54 |            Magyarországban, s most aztán õ kötelességének tartotta
1463  II,  54 |           boldogtalan varga, hogy hiszen õ nem tudhatta, mit énekel
1464  II,  54 |                ha csak ködmön kell, varr õ reggelre, meg lesz, de az
1465  II,  54 |            büszke volt Muszúr basa, hogy õ a legjobb adószedõ a szultán
1466  II,  54 |                 alapja, nehány nap elõtt õ csakugyan beszélte a kis
1467  II,  54 |          bizonyos halálnak megy neki, de õ állhatatos maradt. Nem használt
1468  II,  54 |                 ajtót be fogja csukni, s õ aligha menekülhet.~Mitévõ
1469  II,  54 |                 okvetlenül elviszi, vagy õ is elvész.~E pillanatban
1470  II,  54 |               diadalmas magyar táborból, õ tûzte keblére a király által
1471  II,  55 |                között, mert hát éppen az õ szakmájához tartozó dolog
1472  II,  55 |               megmutatná, ki mert itt az õ tudtán kívül bulgáriai kegyetlenségeket
1473  II,  55 |           kegyetlenségeket elkövetni. Az õ tudtával pedig no, az nem
1474  II,  55 |      meg-meglóbázza, úgy érzi, mintha az õ szívét is mozgatná. Hiszen
1475  II,  55 |               szívét is mozgatná. Hiszen õ is ember! Megy, amerre vágyai
1476  II,  55 |                utcáját.~Semmi az. Hiszen õ azért ott bent a vidám benyílóban
1477  II,  55 |               szaladni kell ezen a téren õ van aztán igazán otthon;
1478  II,  56 |           esetben?~- Kihívni!~- De hátha õ az ügyesebb, s õ gyõz...~-
1479  II,  56 |                De hátha õ az ügyesebb, s õ gyõz...~- Mindegy. A sors
1480  II,  57 |           tulajdonképpen miért is állott õ meg? E találgatás közben
1481  II,  57 |           érdekes foglalkozásba fekteti.~Õ ugyanis eredeti híreket
1482  II,  57 |               nem azon idõpontban, mikor õ arra járt.~Ezen átkozott
1483  II,  57 |                azt az egy embert, aki az õ érdekes esetét ismeri.~Lehet,
1484  II,  60 |            szerette leánykáját, ki - míg õ egyre fogyott, egyre közeledett
1485  II,  60 |                virágcserepek képezték az õ kis gazdaságukat. Valóságos
1486  II,  60 |              melyek meg fogják érteni az õ véghetetlen nagy zavarát,
1487  II,  60 |                 könnyezett, és csakugyan õ sem látott egyéb mentõeszközt
1488  II,  60 |                hol fel fogják ismerni az õ becsületességét, jóságát.~
1489  II,  60 |           szobája ablakán, bizonyosan az õ szeme. Az lesz, nem lehet
1490  II,  60 |                   mely pillanat múlva az õ házuk elõtt némult el. Az
1491  II,  60 |               Aki meghalt? Bohó gyermek, õ lent a sírban nyugszik,
1492  II,  60 |               akartál mondani; a virágot õ ápolta, õ gondozta, az övé
1493  II,  60 |             mondani; a virágot õ ápolta, õ gondozta, az övé volt, fájna
1494  II,  60 |               gyermekkel szemben. Hiszen õ maga mondta, hogy a rózsa
1495  II,  60 |                  kis lakására hazavitte. Õ most otthon van, meleg szobában
1496  II,  60 |              volt Kapros Zakariás úrnak, õ nem tudott más nótát fújni,
1497  II,  60 |                 ismét a virágok közt, az õ elválhatlan barátai közt
1498  II,  61 |                 embernek megtoldassék az õ titulusa valamivel, így
1499  II,  62 |                  Sértõ lett volna? Pedig õ, ha jól néztem, kapitány,
1500  II,  63 |              apró csecsebecséi, melyeket õ szeretett, árverésre kerültek,