Rész, Fejezet

2001 III,  1  |          egyet-egyet mekegett közbe, míg õ maga olyan szívesen hallgatta
2002 III,  1  |              madárhoz vala hasonlatos az õ ábrázata.~De az igénytelen
2003 III,  1  |                 dacára is igazi oroszlán õ, gyõzhetetlen, bátor és
2004 III,  1  |                  küldé közéjük, hanem az õ emberüket fogadta magához.
2005 III,  1  |                  idomtalan fejével, hogy õ nem aljas.~- Te nem fogsz
2006 III,  1  |               tekintetes úr úgyis tudja, õ ölte meg a zeherei postást
2007 III,  1  |                nem bírta megejteni, mert õ legalább is még egyszer
2008 III,  1  |          lecsalni semmi módon. Ott pedig õ volt az úr, száz üldözõ
2009 III,  1  |       mozdulatlanul, akár egy kõszobrot.~Õ is észrevette, hogy a vármegye
2010 III,  1  |               tisztelet kifejezése ez az õ személye iránt. A híres
2011 III,  2  |           gyanúsítással Sós Pálnak: csak õ húzhatta ki, senki más,
2012 III,  2  |          dologban, ha nem volna lakat az õ száján… Ki tudhatja hát?
2013 III,  2  |           ragyogó szemét, pedig legalább õ vigasztalná azt a szegény
2014 III,  2  |            Mihály azonnal. Majd kikeríti õ a lányai igaz jószágát,
2015 III,  2  |             gyermek nem szólt. Pedig még õ is ott volt: a leggyengébb.~
2016 III,  2  |              hadd lásson egy kis világot õ is. Nyolc éves innen-onnan
2017 III,  2  |             kellemeztetné most már magát õ szent felsége elõtt, mióta
2018 III,  2  |                  kiáltott föl keserûen - õ már nálam lakik, Istók,
2019 III,  2  |               meghalványítja; vissza fog õ térni.~Timár Zsófi remélt
2020 III,  2  |             felsóhajtott, oh, bárcsak az õ kerítésükre ülne rá.~De
2021 III,  2  |                  Zsófinak volt igaza. Az õ szíve többet tudott, többet
2022 III,  2  |                bádog-tornyot reperálják. Õ maga nem mert eljönni, félt,
2023 III,  2  |               rózsák hogy fogynak, pedig õ maga tépdeli… nem vett tudomást
2024 III,  2  |                 e szomorú átalakulásról; õ mindig a régi jó bundát
2025 III,  2  |               van Filcsik Terkának: akár õ lenne a nagyságos asszony.
2026 III,  2  |               súgva: látogassa õt meg az õ édesapja, kocsit küldenek
2027 III,  2  |                küldeni? Tudja-e, hogy az õ nagyanyja a híres Becsky-familiából
2028 III,  2  |           elégette, a szeretet melegít s õ sohasem fázott még ilyen
2029 III,  2  |           találkozni. Talán érezte, hogy õ nem az.~Arcáról nem lehetett
2030 III,  2  |                  nincs meg a bundája. De õ azért mindig csak úgy emlegeti,
2031 III,  2  |              utolsónak a menyecske, hogy õ maradjon a legtovább? De
2032 III,  2  |             hideg lehet ott künn… hiszen õ is fázik, reszket az ablaknál,
2033 III,  2  |          gazdagabb lett. Rátartó lett az õ szegénységével szemben…
2034 III,  2  |             szuszékre… Hátha nem is volt õ Gózonban, hanem csak úgy
2035 III,  2  |               Bodokon: a község teheneit õ rontotta meg, ha nem tejeltek;
2036 III,  2  |                  fogaik.~- Már bizonyos, õ a boszorkány! - súgá felém
2037 III,  2  |             felém Buga Istók uram.~- Nem õ!… Dehogy õ - feleltem halkan
2038 III,  2  |             Istók uram.~- Nem õ!… Dehogy õ - feleltem halkan vissza. -
2039 III,  2  |                van az istenek között. Az õ szelíd égi arca segített
2040 III,  2  |           embereknek, kik hisznek benne, õ jelenik meg a legtöbbször.
2041 III,  2  |             valahányszor búcsú van, mert õ a legjámborabb a hívek között
2042 III,  2  |                   de ez már alighanem az õ dolga, mert vagy hülye a
2043 III,  2  |              mert vagy hülye a legény és õ veri bele a vakbuzgóságot,
2044 III,  2  |                  egészen tiszta dolog az õ szent élete sem.~Igaz, hogy
2045 III,  2  |                   ha valakinek baja van, õ a közbenjáró a boldogságos
2046 III,  2  |               tulajdon az a pénz, melyet õ küldött a Máriának. Meg
2047 III,  2  |           karton-ruha van rajta. De csak õ láthatja, ha egyedül van
2048 III,  2  |               semmit bámulja talán, mint õ.~Hosszú, hosszú idõ telt
2049 III,  2  |                  neki meghagyva, s aztán õ is ellopózkodott.~Sietve
2050 III,  2  |             Isten neki… legyen a tietek. Õ is bele fog egyezni.~- Hogy
2051 III,  2  |              egyezni.~- Hogy tudod?~- Az õ arcát is láttam tegnap és
2052 III,  2  |               dél sincsen.~Nem bánja már õ azt, talán nem is érti.
2053 III,  2  |                 s hogy íme most a szemét õ is behunyta, az lett volna
2054 III,  2  |                  volna a nyomorék Imréé, õ fizetné ki, mint legöregebb
2055 III,  2  |                  kitudják õket maholnap, õ még beállhat valahová cselédnek,
2056 III,  2  |            megaranyozza… Az ott rajta az õ vetése. Szép abban a hegyben
2057 III,  2  |                 apja, nem marad senkije, õ pedig csak itt lesz azontúl
2058 III,  2  |             Mudrik otthon volt már, mert õ kocsin jött.~Gyanús szemekkel
2059 III,  2  |             Látod, mim van nekem!« Aztán õ is visszaült az asztalhoz,
2060 III,  2  |                 fehér szakállát. Hallott õ már valahol a mesékben ilyen
2061 III,  2  |                fel ilyen gyönyörûségnek, õ gondozta, fésülte õket éber
2062 III,  2  |           nehezedett a szívére. Hallotta õ már valaha ezt a szelíd
2063 III,  2  |               merengve nézte a vidéket s õ is röpült.~- Nem is hittem,
2064 III,  2  |       addig-addig csucsorította a száját õ is nevetésre, hogy egyszer
2065 III,  2  |                  elevenebb lett a ház az õ nevetésüktõl és ajtócsapkodásaiktól.~
2066 III,  2  |         megmelegedett a portán, mindjárt õ lett az úr mindenben, kifogott
2067 III,  2  |            tûztõl. Pletykának, háborúnak õ volt a szítója. A faluba
2068 III,  2  |                 volt a szítója. A faluba õ hordta szét a híreket, s
2069 III,  2  |                 tövis volt, vagy ha nem, õ idomította át olyan ügyesen
2070 III,  2  |                végre a rossz bánásmód az õ ártatlan szíveiket is csordultig
2071 III,  2  |               Eredj érte, kis pehelykém… Õ majd elküldi a cselédet.~-
2072 III,  2  |                úgyhogy immár a kút is az õ határukba esett, a prókátor
2073 III,  2  |           vasárnapra. Az Úrnak teljék az õ szent kedve abban a selyemkendõben…~
2074 III,  2  |             Magda akadozva. Pedig érezte õ azt, hogy elmennek.~- Amott
2075 III,  2  |                  míg megtelt a korsó, de õ bizony észre sem vette,
2076 III,  2  |                álmatlan éjszakákon: hogy õ volt az oka, tudhatta volna,
2077 III,  3  |           támadták emiatt nemegyszer; de õ mosolygott.~- Hagyjanak
2078 III,  3  |           váltott, hogy látogassa meg az õ édesapja ott a fényes kastélyban,
2079 III,  3  |            összegeket a gróf fõispánnak. Õ nincs rászorulva senki pénzére!~
2080 III,  3  |           találkozni. Talán érezte, hogy õ nem az.~Arcáról nem lehetett
2081 III,  3  |              Isten, ember elhagyta, mert õ is istentelen, embertelen
2082 III,  4  |                 elõtt; a község teheneit õ rontotta meg, ha nem tejeltek;
2083 III,  4  |             fogaik.~- Már bizonyos, hogy õ a boszorkány! - súgá lassan
2084 III,  4  |             felém Buga Istók uram.~- Nem õ! Dehogy õ - súgtam vissza. -
2085 III,  4  |              Istók uram.~- Nem õ! Dehogy õ - súgtam vissza. - Oh, a
2086 III,  5  |             kellemeztetné most már magát õ szent felsége elõtt; hogy
2087 III,  5  |        Jobbról-balról köszöntek neki, de õ nem vette észre. Csak egyszer
2088 III,  5  |                De már azt az istennyilát õ is megnézi.~Illõ távolságban
2089 III,  5  |                   amelyikben nyugszik az õ anyja, apja.~- Menjünk innen… -
2090 III,  5  |                 fel keserûen Bizi apó -, õ már nálam lakik, Istók,
2091 III,  6  |                De Auróra nem zúgolódott. Õ szerette férjét s miután
2092 III,  6  |               kutatni, miért fürdõzik az õ hû Ákosa oly cikcakk módon
2093 III,  6  |             jöhetett volna a nyomára! De õ csak arra gondolt, hogy
2094 III,  7  |             változik semmi… semmi - csak õ maga.~Arca rózsái elhullnak
2095 III,  7  |             délceg termet összeesik.~Nem õ az már, nem õ.~De a megtagadott
2096 III,  7  |             összeesik.~Nem õ az már, nem õ.~De a megtagadott örömöket,
2097 III,  7  |                után a holnapot.~»Itt ült õ ezen a széken…«~A szegény
2098 III,  7  |                  a szalmához, melybõl az õ özvegyi koronája van fonva?
2099 III,  7  |             hónap az, mikor az a fiú, az õ picike képmása vele van
2100 III,  7  |               soha, ezt óhajtja és mégis õ kérdezi.~- Édes kis Péterkém!
2101 III,  7  |                 azt nem érdeklik.~Oh, ha õ csak egyszer egy perce láthatná!
2102 III,  7  |               tükre.~Ha talán üzenne, ha õ közelednék. Nem, nem, azt
2103 III,  8  |               kinyomatát, mert hiszen az õ Piroskája mégis csak kivétel.
2104 III,  8  |             Kapocsynéban.~Mintaképe vala õ Kapocsy János elõtt a nõi
2105 III,  8  |             barna és kökényszemû. Gyöngy õ az asszonyok közt, isten
2106 III,  8  |                  vagy hetven évesnek. És õ még mindig húga valakinek?
2107 III,  8  |                 idõsebb testvér!~- Igen, õ ott volt házmesterné - folytatá
2108 III,  8  |                õneki? Hát tetszik tudni, õ a fiatalság barátja…~- Hüm!
2109 III,  8  |               nénje?~- Igen, a legfelül. Õ, tudom, fog adni felvilágosítást.
2110 III,  8  |              diadal a meghódítása. Igen, õ a nagy diadalt szomjúhozza
2111 III,  8  |                 Figyelmesen kezdte nézni õ is a lovagot, ki méltóságteljesen
2112 III,  8  |                éhség egy erõs férfiúhoz, õ nagyon éhes volt, s az üres
2113 III,  8  |               hogy itt fog megoldódni az õ regénye, mely éjjel-nappal
2114 III,  10 |                   a halállal viaskodó, s õ lassankint ki fogja gyógyítani,
2115 III,  10 |               megálmodott szép leány… az õ elsõ betege.~Elsõ versének
2116 III,  10 |              olyan sóváran a költõ, mint õ az elsõ beteget. Nem bánja
2117 III,  10 |                  elsõ beteget. Nem bánja õ különben, ha valami vénasszonyhoz,
2118 III,  10 |              hogy majd mennyire megnõ az õ tekintélye e naptól kezdve.~
2119 III,  10 |            tapasztotta, hogy hát mármost õ mit tegyen?~- Mi történt? -
2120 III,  11 |            Hiszen az csak festve van, de õ valósággal csinálta az ilyeneket« -
2121 III,  11 |                  mikor mindenütt kereste õ is, a rendõrség is, és nem
2122 III,  11 |                  szakasztott olyan, mint õ volt akkor, mikor a cigányasszony,
2123 III,  11 |                könnycsepp jelent meg: az õ kis Boriskájának is lenhaja
2124 III,  11 |             vakmerõ - mert hisz mi egyéb õ is, mint egy másik, hasonló
2125 III,  11 |             szúrva egy minatûr kép, - az õ kis unokája, a Boriska.~
2126 III,  12 |                megjelölésére), de ha már õ egyszer megkezdte, bátran
2127 III,  12 |           húgocskámnál állapodom meg. Az õ idejében is még nem volt
2128 III,  12 |                  de nehéz kivárni!~S míg õ édelegve gondolt arra a
2129 III,  12 |                   elszáradtak, leestek s õ maga is lankadni, összeaszni
2130 III,  14 |                  az Istentõl, mintsem az õ dicséretének élni.~Csavargó
2131 III,  14 |                  még megkímélte! Hogy az õ számára is dob a gondviselés
2132 III,  14 |               alatt.~Éppen ott vacsorált õ is a »Kék macská«-ban, hölgy
2133 III,  15 |                  nagy gentlemannek.~Mert õ, akárhogy hímezzük-hámozzuk
2134 III,  15 |          akármilyen, de mégis csak szent õ és tekintélyes nagy szakálla
2135 III,  15 | rendõrkapitánynak. S ha egyszer az lesz, õ sem fog tudni semmit, mert
2136 III,  15 |                  nem félt tõle - sõt még õ öltöztette.~Jaj, ha a papa
2137 III,  15 |                 a papa megtudná, hogy az õ nadrágját és mellényét húzta
2138 III,  15 |              hozná ajándékait: ott veszi õ is, ahol a többi ember,
2139 III,  15 |                 este elõtt az udvaron az õ karikájával. Hiába dorgálták,
2140 III,  15 |                telerakja reggelig amivel õ akarja, de az úrigyereknek
2141 III,  17 |            kisasszonyok kezelték, ezeket õ.~Egész raj bocskorozott
2142 III,  17 |                 valami ügye-baja volt, s õ azt nagy passzióval intézgette.~
2143 III,  18 |                 tenni egy ellen, hogy az õ szép nyája most valahol
2144 III,  18 |             Péter pálcája volt az, de az õ tulajdon juhászbotja, ólomszegekkel
2145 III,  18 |                hogy újfalusi ember vagy, õ majd útba igazít a juhok
2146 III,  19 |                  eszméit. - S ezért volt õ nagyobb egy fejjel a többieknél,
2147 III,  19 |               mit tudta azt a kis Gábor. Õ már egészen beleélte magát
2148 III,  19 |          Hányszor elábrándozott azon, ha õ is elindulhatna a világba
2149 III,  19 |                tulajdon kezével varrt az õ kedves fiának.~Végre is
2150 III,  19 |             ragadós nyavalya ne fogja az õ kedves fiát.~A Gyuri ott
2151 III,  19 |                Hiszen falusi gyerek volt õ maga, a pénz pedig az elsõ
2152 III,  19 |                 nagy bátorság kell, hogy õ azt megszólítsa.~Mikor karácsony
2153 III,  19 |                 forintot, hanem az, hogy õ együgyû.~Most már elhatározta
2154 III,  19 |       Harmincnégy éves volt. Mit kezdjen õ, az úri élethez szokott
2155 III,  19 |                gyakorolták magokat. - Az õ szíve volt a céltábla. Miden
2156 III,  20 |                  Frecskay János barátom. Õ mindig jó kedélyben van,
2157 III,  20 |                  fele se tréfa. Bánta is õ, hogy az egész dolog a vonal
2158 III,  23 |                olyan visszamaradt fecske õ, mégpedig nagyon soká maradt
2159 III,  23 |            Valaha vidám, daliás fiú volt õ is. Szép leányt vett fel
2160 III,  23 |         irigyelte tõle az egész környék, õ pedig imádta, mint egy szentet.~
2161 III,  23 |                 siessen haza, mert… mert õ már holnap hozzáfog ahhoz
2162 III,  23 |                küldte vissza, érezte már õ azt, mi van benne s hogy
2163 III,  23 |                  földesuratok járt itt.~…Õ maga bizonyosan nem tudta,
2164 III,  24 |                  Hát az utat oda, amerre õ lakik. Nem, nem, oda nem
2165 III,  24 |                mert déltájban, mikor még õ mindig aludt, arra lovagolt
2166 III,  24 |              rábízott tárgyat, hát arról õ nem tehet. Arra megint egészen
2167 III,  25 |                 meghajolni, mivelhogy az õ tollaikkal írták sok idõn
2168 III,  25 |      siralom-kosárban! Ennél már csak az õ sorsa rosszabb, az õ nagyon
2169 III,  25 |                  az õ sorsa rosszabb, az õ nagyon szomorú sorsa; hogy
2170 III,  25 |                nagy vágya. Hogyan vegyen õ ennyi kincset?~Hm! Ha tán
2171 III,  25 |                 mikor a lovat patkolták, õ is odanyújtotta az egyik
2172 III,  26 |               körülötte az egész háznép. Õ jól tudja, hogy ez most
2173 III,  26 |                  hiszen éppen azért Bagi õ, hogy az is jól vagyon téve
2174 III,  26 |               alföldi paraszt gróf, hogy õ otthon a legelsõ lehessen
2175 III,  26 |             tapasztalom, hogy nem én, de õ vagyon ide ebédre híva.~
2176 III,  27 |                Kohlbrenner kisasszony és õ közte… no, de most még nem
2177 III,  28 |                 estén, amelyrõl szó van, õ sem volt otthon, a tiszteletes
2178 III,  28 |               útra, a többit megtartotta õ maga.~Nem volt annál a háznál
2179 III,  28 |                  Nem igazságos az isten! Õ sem igazságos már. Azoknak
2180 III,  29 |                 öreg Svarcz Simont, mert õ a legbölcsebb, legyen õ
2181 III,  29 |                  õ a legbölcsebb, legyen õ a bíró; fundálja ki módját,
2182 III,  29 |      fejbólintásokkal tolmácsolták, hogy õ több, okosabb, bölcsebb
2183 III,  30 |                családi óra ketyegéséhez.~Õ is hozzászokott, sõt magára
2184 III,  30 |           akkuráte milyen is lesz hát az õ temetése!~
2185 III,  31 |              Orczy-kertbõl a városba, az õ számára nem fõztek már sehol
2186 III,  31 |                elmúltak már azóta, mikor õ utoljára evett asszony fõztjébõl
2187 III,  31 |              többet kérni egy forintnál. Õ, aki hatvanezer forintot
2188 III,  31 |                 legboldogabb királya, ha õ egyszer meleg ágyban hálhatna.~-
2189 III,  33 |         karácsonykor született.~Volt már õ kint többször is, de még
2190 III,  33 |           szobában« a megunt kis odút, s õ ott ülhetett a dada karján
2191 III,  33 |                  higgye a napocska, hogy õ benne van. A szép fehér
2192 III,  33 |                    szól közbe a nõ, s az õ hangja is emeltebb és indulatosság
2193 III,  34 |              ment el. Ejnye, de jó, hogy õ is itthon maradt. Ejnye,
2194 III,  34 |                egész hazáig kísért?~- Az õ szállásáig.~- Ördögadta,
2195 III,  36 |                ki belõle, annál nagyobb… Õ maga is olyan, mint a verem,
2196 III,  37 |                 mosolygásától. Mit bánta õ, ha õ a legcsúnyább is,
2197 III,  37 |           mosolygásától. Mit bánta õ, ha õ a legcsúnyább is, csak lássa
2198 III,  39 |                megadom neki a hatalmat s õ azzal megszabadítja magát
2199 III,  39 |         suttogták. Már tudniillik nem az õ nevét, hanem a Florilláét,
2200 III,  39 |                  a kulcsot. Ej, tudja is õ már, mint csinált, s fõleg,
2201 III,  39 |        végigütlek.~A király érezte, hogy õ a gyengébb, fogcsikorgatva
2202 III,  39 |        elvernélek a király nevében, hogy õ sem venné le rólad.~Mórus
2203 III,  39 |             szóhoz folyamodott. Hallotta õ azt, hogy ez használni szokott
2204 III,  39 |                  úrnõ? Hol van Florilla? Õ meg fog ismerni engem!~E
2205 III,  39 |                  van Florilla!~Ott volt, õ volt, - hanem már ez sem
2206 III,  39 |              Sámsonnak a hajában vala az õ ereje; a királyoké ellenben
2207 III,  40 |                    Miféle ruhát? - mondá õ.~- Hát az én ruhámat. De
2208 III,  40 |               ember az!~- Márpedig mégis õ!~- Mirõl ismer rá kend?~-
2209 III,  40 |             vagyok József fõherceg…«~Nem õ volt József fõherceg - hanem
2210 III,  42 |               fogadásunk van, hogy ha az õ hitelezõje jön: akkor õ
2211 III,  42 |                  õ hitelezõje jön: akkor õ kap tõlem kárpótlásul egy
2212 III,  42 |            csekély. S hol én nyerek, hol õ. Felette ajánlatos kockázási
2213 III,  42 |              mindenkinek a világon, hogy õ meghalt s hogy mikor halt
2214 III,  42 |                habozva, keze, mellyel az õ kezecskéiket fogta, forró
2215 III,  43 |                   hogy csak mérges, mert õ maga még nem tudja elõadni,
2216 III,  43 |                 meg nekem.~- Ki beteg?~- Õ.~- Miféle õ, asszonyom?~-
2217 III,  43 |                  Ki beteg?~- Õ.~- Miféle õ, asszonyom?~- Hát õ, - a
2218 III,  43 |               Miféle õ, asszonyom?~- Hát õ, - a mókuska! Ah, istenem! -
2219 III,  43 |                siet be a szentélybe, hol õ van most. Megnézi, körültapogatja
2220 III,  43 |          Józsefhez (Király utca 7. sz.). Õ a hervadó asszonyok védszentje.~
2221 III,  43 |                  Ki tudja, kinek a foga, õ bizony utálná a szájában
2222 III,  43 |          legborzasztóbb állapotba - hogy õ »néni«. Nem szeret többé,
2223 III,  45 |              Édesanyám maga járt Pesten, õ rendelte meg, milyen legyen:
2224 III,  45 |                hagyjon egy kis helyet az õ számára, - sõt nekem is
2225 III,  45 |               hát mi ez még ahhoz, mikor õ nemzetõr strázsamester korában
2226 III,  45 |            elindultunk gyalog a városba, õ kordovánbõrt s talpakat
2227 III,  45 |          asszonyok - toldozgatá Suska az õ együgyüségében.~Pedig iszen
2228 III,  45 |           láthatáron, annál nagyobb lett õ maga, s értékesebbek a Laczkó-iratok
2229 III,  46 |              éppen boldogok lettek, hogy õ is megvan, õ, a Csákó. Lesz
2230 III,  46 |                lettek, hogy õ is megvan, õ, a Csákó. Lesz mármost minden
2231 III,  46 |             másképpen? Hiszen nem beszél õ a világba. Lám, a tehén
2232 III,  46 |                  bõgj most - mondá Mimi (õ volt az öregebbik, õ vette
2233 III,  46 |               Mimi (õ volt az öregebbik, õ vette át az intézõ hatalmat). -
2234 III,  47 |              felséges uram!~- Valóban ez õ - mondá a király. - Aztán
2235 III,  48 |    bicskacsinálóján.~Van is becsülete az õ készítményének; aki csak
2236 III,  48 |              Szegeden, mind ellátogat az õ boltjába, s úgy veszi onnan
2237 III,  48 |                ez így lehetne, hanem hát õ bõven meg van elégedve azzal
2238 III,  48 |                   ha Szeged környékén az õ bicskáival szelik a szalonnát
2239 III,  48 |                uram kevély arra, hogy az õ pengéje örökkévaló, s kivált
2240 III,  48 |                 üzleti hasznot húzzon az õ renoméjából.~Történt ugyan
2241 III,  49 |               Hanem ‘iszen megmagyarázta õ azt a következõ zökkenõnél.~-
2242 III,  49 |      tárgyalásokat intézett el. Éppen az õ segítségére vitt ki engem
2243 III,  49 |             szerencséje volt, okvetlenül õ húzza be ezt is.~De már
2244 III,  50 |                port, az illatot, amit az õ lába hagyott ott.~- Menjünk!
2245 III,  50 |              Biri a sírt ásta lehajolva, õ azalatt fölvette fehér köténykéjét,
2246 III,  51 |         gyanakodott a királyra, egész az õ füleig eljutván valamely
2247 III,  51 |              hogy volt ott, miképp látta õ azt az álmában.~Ebbõl aztán
2248 III,  51 |          körülbelül éjfélkor bemégyen az õ hitestársához, Laczffy Magdolnához,
2249 III,  51 |          cselédének lenni mondotta.~- Az õ valóban. Drága ajándékokkal,
2250 III,  53 |              akkor születtem, amikor már õ künn bujdosott.~Alak, milyen
2251 III,  53 |             Sándor éppen indulóban volt (õ mindig indulóban van), s
2252 III,  53 |                  meg üzenetemet, hogy ha õ engem megsértett, meg vagyok
2253 III,  53 |            bizonyosan úgy kellett lenni, õ jobban tudja. Nagyon jól
2254 III,  54 |                  hitet.~Nem is született õ arra különben. Egy szûrszabó-mesternek
2255 III,  54 |                  Lupcsek Janihoz«, ahogy õ szokta mondani. S mivel
2256 III,  54 |               András kántor uramra, mert õ tanította írni Lupcsek Janit,
2257 III,  54 |               délben kell benyújtani, de õ nem nyújthatja be, mert
2258 III,  55 |            leggyakrabban a bosszú. Igen, õ bosszút akart állni a menyecskén
2259 III,  55 |           illetékes járásbírósága elõtt: õ csak pörrel fizet.~S az
2260 III,  55 |          bûnhõdjék a szép asszony is, ha õ szenvedett, hadd szenvedjen
2261 III,  56 |            tizenhét font! Istenem, ha az õ diákjai legalább másfél-mázsáig
2262 III,  56 |                  és csemegeárusokhoz. Az õ kosztjukon akarnak túltenni,
2263 III,  56 |          kosztjukon akarnak túltenni, az õ kosztjukon! S kik akarnak
2264 III,  56 |                  mázsálóján mérje meg az õ diákjait, s tegye hivatalos
2265 III,  56 |                  számára, mennyi vala az õ testi súlyuk, isten kegyelmes
2266 III,  56 |             olyan nevetséges is az, hogy õ nem merte te-nek szólítani
2267 III,  56 |                hozták a szomorú esetnek, õ még kicsiny volt, nem értette.
2268 III,  57 |             dicsekedett a minap, hogy az õ sógora, egy vidéki bank
2269 III,  57 |                iszonyatos zúgásban, amit õ hallott, mintha ezer falka
2270 III,  58 |                    Mégis úgy van - mondá õ leverten.~- És vajon mi
2271 III,  58 |         románokból fejébe vette, hogy az õ võlegényének párbajának
2272 III,  59 |                   isten nyugossza meg az õ lustaságában, hogy nekem
2273 III,  59 |                   hogy nekem kell még az õ viselt dolgait is leírni,
2274 III,  59 |              bácsi, hogy csodálkozhatott õ ezen a sajátságos tüneten!
2275 III,  59 |                  egy jó ötlete támadt az õ rabjával, megtetszett neki
2276 III,  60 |         okvetlenül bundában jöjjek, mert õ nem venné lelkére, ha megfáznék,
2277 III,  62 |                 pompás hangja van.~Tehát õ volt a kikiáltó. A licitánsok
2278 III,  62 |              tisztelendõ plébános úr ül, õ még biztosabb… Ki a mennykõnek
2279 III,  62 |                  Megkapja egy forintért! Õ csak mosolyog a többieken,
2280 III,  62 |                 azt állítja váltig, hogy õ a »Pesti Hirlap« nélkül
2281 III,  62 |                politika van az elején az õ számára. Bolondságok, beszélyek,
2282 III,  63 |                mégis csak istentelenség!~Õ maga, a szép asszony, nem
2283 III,  63 |               neki a bizonyítványt, hogy õ eskette meg ekkor és ekkor;
2284 III,  63 |             isten világot virrasztott az õ szolgáinak agyvelejében,
2285 III,  63 |                 egy furcsa privilégiuma; õ tudniillik »hogy tetszik«-
2286 III,  64 |                 az egész világon csak az õ órája jár jól. Mert vannak
2287 III,  64 |                sohasem akart tágítani az õ óramutatójától, ami rengeteg
2288 III,  64 |          Pereszié szerint volt igazítva, õ is átsuhant a szépasszonyhoz,
2289 III,  64 |             eszeveszetten haza. Bánja is õ akár delet mutasson a toronyóra.
2290 III,  65 |                Nem is szíveket gyújtogat õ azokkal, hanem kis gyermekeket
2291 III,  65 |           odacsúszott a lánykánk felé, s õ is nézdegelni, kutatni kezdett
2292 III,  65 |               irtózatosan prüszkölni, de õ bizony azt észre sem vette
2293 III,  65 |                 ellenkezett és mindenben õ akart lenni a legokosabb,
2294 III,  66 |            kérdésbõl állt még az élet az õ számára.~Jobb már nem történhetett
2295 III,  66 |              vele, minthogy elszomorodik õ is, de rosszabb sem, mint
2296 III,  66 |          kérdésen (különben is tudta már õ a választ nagyon jól), a
2297 III,  66 |               férfi lenne a világon s az õ volna, még akkor is gyûlölném.~-
2298 III,  66 |          megragadta kezét.~- Jól mondod, õ vígan él, a mi keserves
2299 III,  66 |                  a kastély kápolnájában, õ fogja összeesküdtetni a
2300 III,  66 |                 Most már be is végezte s õ is siet örömszülõkkel, násznagyokkal,
2301 III,  66 |                bizonyosat semmit se tud. Õ nem lehet tanú.~- Nincs
2302 III,  67 |                 a fõvárosban. Olyan alak õ, mint akár »Moháczi bácsi«
2303 III,  67 |              amiképp õt ösmeri mindenki, õ is ösmeri az egész város
2304 III,  67 |                  üregeikben, s melyeknek õ hiába igyekszik katonai
2305 III,  67 |               szívességet tesz vele, ezt õ úgy fogja fel, hogy az semmi,
2306 III,  67 |             tartozik neki hálával - mert õ szívességét nagyon meg fogja
2307 III,  67 |            fordul a kocka…~Szegény öreg! Õ azt képzeli, az emberek
2308 III,  67 |               emberek mind olyanok, mint õ, s éppen úgy nézik a világot
2309 III,  67 |              mutat mindent. Ha valakinek õ tartozik és az megszólítja,
2310 III,  67 |                  ember tulajdonképpen az õ adósa, hogy szinte a könnyei
2311 III,  67 |               varázsereje.~A politika az õ édes elringatója. Királyok
2312 III,  67 |                méltóságán alul van.~Mert õ világot látott ember. Végig
2313 III,  67 |                csatákkal nem dicsekszik, õ megfordítva nézi azt is,
2314 III,  67 |                 megfordítva nézi azt is, õ úgy fogja fel hadjáratait,
2315 III,  67 |              farsangolt: hisz e csatákat õ úgy képzeli, hogy azok az
2316 III,  67 |                úgy képzeli, hogy azok az õ mulattatása végett voltak
2317 III,  67 |                  a fiamnak.~Mosolyogtam. Õ kivette büszkén a beszédet,
2318 III,  67 |            rendületlenül hisz. Többnyire õ tartozik ott, ahol követel -
2319 III,  67 |                 ahol követel - de hát az õ gyermeki ártatlan naivitásával
2320 III,  67 |                  a kalandos terv, amiben õ benne ne lenne - mihelyt
2321 III,  67 |     összeesküvésben is részt vett, de az õ terve jó, szelíd volt, hogy
2322 III,  67 |               bizottsági tagságra persze õ maga is aspirált, s váltig
2323 III,  67 |              ejtette kétségbe. Meg tudta õ ebben is találni a vigasztalót.~-
2324 III,  67 |                Hanem iszen majd kigondol õ valamit erre nézve is, mihelyt
2325 III,  68 |                 egy-két szóra, mivelhogy õ az a bizonyos Hunkár Antal.~
2326 III,  70 |               hogy sok terhes állapotnak õ a fõsrófja. A hurok folyton
2327 III,  70 |             szegénység, tekintetes uram! Õ tett engem úrrá. A szemétbõl
2328 III,  70 |          gazdagságba. Én jártam jól, nem õ.~- No, hanem rosszkor jött,
2329 III,  70 |                  a halotti levelet, mert õ addig engem össze nem esket.~-
2330 III,  71 |               verses könyvekbõl, hogy az õ mennyországa a kedvese szemeiben
2331 III,  71 |            legtöbb azt mondja, szólhatna õ többet is, de titokban kell
2332 III,  71 |              vele annak idejében. Mindig õ vágott engem földhöz.~Kellemes
2333 III,  71 |                 sok, de annyi se volt az õ jellemén s elõéletén. Amolyan »
2334 III,  71 |                  szokás az ilyeneket, de õ csak váltig bizonykodott:~-
2335 III,  71 |           dünnyögte aztán az úton, ahogy õ szokta magyarázólag:~- Egészen
2336 III,  71 |                ugorva (mert ezekben volt õ erõs), én pedig folyton
2337 III,  72 |              keresztet csináltassanak az õ sírjához a vadkerti asztalos
2338 III,  72 |          rákerült a sor Tóth Erzsébetre. Õ járult az alispán elé. Mert
2339 III,  72 |                  a nádviskókban. Nagyobb õ ott sokkal, mint odahaza
2340 III,  72 |                uram! - kezdé aztán, s az õ lábait is csendes reszketegség
2341 III,  72 |                báró is lehetett. Nyilván õ mondta el helyettük a dolgot
2342 III,  73 |               egészen olyan nagyon, mint õ magát.~Történetem az Almássy-összeesküvésbõl
2343 III,  73 |          kundsaftjának, mert mi tagadás, õ bizony csempészettel foglalkozott,
2344 III,  73 |                  így értem. Egy nagy név õ… nemzetének feje. Veszedelem
2345 III,  73 |            Deákot nem lehet kihallgatni, õ se kell. Minek van itt?
2346 III,  74 |                  aztán igazán érezte, mi õ.~Nagy kupeckedést vitt az
2347 III,  74 |               hogy ami hitvány papír alá õ odakanyarítja a nevét, az
2348 III,  74 |               naggyá lenni az öreget. Az õ gyengeségük szépen kvadrált
2349 III,  74 |              vagyonkája gyorsan fogyott. Õ maga az italnak adta magát.
2350 III,  75 |              hogy világosság derüljön az õ bolgár dolgaira.~Csak évek
2351 III,  75 |                     Örül neki: mert hisz õ az apa fiatalkori flammeja.
2352 III,  75 |        természetesnek találja. Mert hisz õ meg a férje apját szerette -
2353 III,  75 |                 testvérével.~- Nem, mert õ sem apja fia, hanem az apjának
2354 III,  76 |             tulajdon testvéremet. De hát õ volt a hibás, kötekedett
2355 III,  78 |                 és a méltóságos költõ az õ vendégei lesznek.~- Nosza,
2356 III,  78 |               azon törte a fejét, hogyha õ azt kitalálhatná, mit szeret
2357 III,  78 |               ital nehézzé tette vala az õ koponyájukat is. Õk is elaludtak.
2358 III,  79 |         megsértését.~- Tudod mit - szólt õ, mert az ilyenekben praktikus
2359 III,  79 |                 már igen sokat vesztett, õ nem a régi többé.~Mindegy,
2360 III,  80 |                 egy óriási oszlop körül. Õ maga táncolt köztük a legnagyobb
2361 III,  81 |                 rettenetes nagy szégyen! Õ azt nem élné túl, ha megtörténnék.
2362 III,  81 |               élné túl, ha megtörténnék. Õ bizony inkább elbujdosik
2363 III,  81 |          megfogta haját, szemöldjeit, de õ ezt mind nem érezte, mert
2364 III,  83 |                 hogy ugyan hol is lakott õ, még a hadjárat elõtt?~-
2365 III,  83 |             fölött nem volt hatalma, azt õ tartotta a kezében. Annak
2366 III,  83 |              ezzel ütve örökre. Hogy fog õ most emberek közé menni,
2367 III,  83 |                 most emberek közé menni, õ, a »mocsok nélküli nemes«,
2368 III,  83 |               leány szaladgál a kertben, õ maga pedig a feleségével
2369 III,  83 |                puha földben, istennek az õ hírével és tudásával. Nyugodjék
2370 III,  83 |                becsületem semmi? Mert ha õ most itt fekszik a gonosz
2371 III,  85 |                  annyiban volt más, hogy õ egy fiatal zsidót botoztatott
2372 III,  86 |        csatangolnak a városban - hogy az õ arcuk is piros lehessen.~
2373 III,  87 |                  fogta a lúdtollat (csak õ írt még lúdtollal az egész
2374 III,  87 |                kijött a szobájából, mert õ külön szobában tárgyalt
2375 III,  87 |               Ránéztem, nem tréfál-e? Az õ faluja legalább is másfél
2376 III,  87 |          beszéljenek õróla azok, akiknek õ volt a szebbik.~Addig a
2377 III,  87 |         jegyzõkönyveket én vezettem - de õ diktálta könnyen, folyékonyan,
2378 III,  87 |                 könnyen, folyékonyan, az õ sajátságos kurta kifejezéseivel.~
2379 III,  87 |               vissza, nehogy azt tartsa, õ utasított rendre: jobb lesz,
2380 III,  87 |              macskája van.~- Ah! - szólt õ és úgy tett, mintha ásítana.~-
2381 III,  87 |          tartozik engem holtig szeretni. Õ úgysem veszi észre, hanem
2382 III,  88 |               tudott állni az idõnek is.~Õ nem dolgozott, hanem a pincéje
2383 III,  89 |           elmosolyodott, mert a vicceket õ is szereti.~- No, csak nevessetek
2384 III,  90 |                többi?~- A többi? - szólt õ csodálkozva. - Miféle többi?~-
2385 III,  91 |               sajátos bájos zene volt az õ vékony ajkai között. Minden
2386 III,  91 |                 volt, mindig új volt, ha õ mondta ki.~Orra, úgy tetszik
2387 III,  91 |              egész világon.~Hanem amióta õ észrevette, hogy én melegebb
2388 III,  91 |                 én melegebb vagyok, lett õ hidegebb. Bolond egy taktika
2389 III,  91 |               dajka cipelte a gyerekeit. Õ maga egy csukott napernyõt
2390 III,  91 |               volt az a csekélység, amit õ várt, s amire mégis nekem
2391 III,  92 |                    kivált Nagy Pista, de õ már felénk se jön a régi
2392 III,  93 |                 madarak pajtásá«-nak. De õ csak pajtáskodott, s versenyt
2393 III,  93 |                  versenyt énekelt velök; õ inkább konkurrensük volt.
2394 III,  94 |              hogy valóságos angyal.~- Az õ már! - szólt Koháry szomorú
2395 III,  94 |               nappal a nyitott ablaknál, õ pedig ott állt, ahol te
2396 III,  94 |          halálnak a paripái lefelé, s az õ piros vére is befestette
2397 III,  94 |                bizony nem gondolkozom az õ kedvéért. Csak úgy egyszerûen
2398 III,  95 |             csodálni, ha ragaszkodott az õ Blikkjéhez - mert a Blikk
2399 III,  95 |                 nyomába jártam B-nek. Ha õ Prágában volt, én is Prágában
2400 III,  96 |          képviselõségnek ennyi az ára az õ megyéjükben. Könnyebb ott
2401 III,  96 |              hogy megbosszulja, ha pedig õ unt rá valakire, azt is
2402 III,  96 |                báró Bolykai (anyai ágról õ is valami rokon), amint
2403 III,  96 |              akik azt szeretnék, hogy az õ öccsük minden szava csupa
2404 III,  98 |                  Hanem hiszen megélt már õ - a halála után is.~
2405 III,  99 |              mind erõszakolt dolog, s ha õ megy valahova vendégnek,
2406 III,  99 |               akkor? Ej, lesz, ami lesz! Õ úgyse tehet róla, hogy elhibázták
2407 III,  99 |                  éhség volt (évszámot se õ nem mondott, se én nem mondok),
2408 III,  99 |       elöregedvén, õt tette meg gazdává (õ maga csak pipázott az ócska
2409 III,  100|               meg az asztal végén, s míg õ kelletlenül szürcsölgette
2410 III,  100|                 némán maga elé. Most már õ a mogorva, s Rikner lett
2411 III,  101|              hallotta, meglehet, hogy az õ apjához is hasonlóan jutott
2412 III,  101|                 szolgabírósága idején az õ kerületében lakott egy szûcsmester,
2413 III,  101|             komámhoz, megkérem, tegye el õ ezt a pénzemet a ládájába,
2414 III,  101|             szolgabíró úrhoz?~- Az, hogy õ küldött engem ide.~- Minek?~-
2415 III,  102|          töprengtem magamban.)~Nem kíván õ tõlem egyebet, folytatá,
2416 III,  102|           senkinek a »megyei politikát«. Õ osztott, õ emelt és ütött:
2417 III,  102|            megyei politikát«. Õ osztott, õ emelt és ütött: a kártyáiba
2418 III,  102|              behozassék a költségemen.«~(Õ nem tudhatta, amit mi tudtunk,
2419 III,  102|        odakötötte lovát a saroglyához, s õ maga felült a másik társzekérre.~
2420 III,  102|                  a szemével, hogy bizony õ volt.~- Aztán miért tesz
2421 III,  102|              segédeimet küldöm hozzá; de õ megtagadja az elégtételt.~
2422 III,  103|         adománylevelekért, hanem elvette õ maga erõszakkal. Sok gonosz
2423 III,  104|                 közben.~- Nono - felelte õ -, van, amink van! Kár,
2424 III,  104|                 isten látja lelkét, hogy õ nem akar meggazdagodni.~-
2425 III,  105|                rá a tegnapi ünnepélyrõl, õ ordította azokat a lelkes
2426 III,  106|                  Isten nagy és hatalmas, õ bizonyára felvilágosít mindent.~
2427 III,  107|               bosszújukat az emberek.~De õ ebbõl a nagy népszerûtlenségbõl
2428 III,  108|              uram aztán bevallotta, hogy õ sose látta Kürthynét. Rege
2429 III,  108|           beszéli a szépségét. Mit tudja õ azt, hogy már a regének
2430 III,  108|                 szép asszony fejét, s az õ nevére címezve küldte Naláczy
2431 III,  108|              haddal Murány környékét, és õ maga valahol Rahón ütött
2432 III,  108|                 betett az uborka helyére õ is egy levelet, és letakarta
2433 III,  109|             Széchenyi«. »Igen? - felelte õ - és hogy hítták azelõtt?«
2434 III,  110|           ebédeltünk és vacsoráltunk. Ha õ nem volt megelégedve, a
2435 III,  110|                is rosszul ment, ha pedig õ meg volt elégedve akkor
2436 III,  110|                  utolsó két évben, az az õ haja volt. Kisbirtokú ember
2437 III,  110|                  aludttejrõl. Mert tudja õ, melyik a legjobb föld,
2438 III,  110|                   ha tetszik neki, vegye õ a maga birtokát ott, ahol
2439 III,  110|                 a részét, tegyen valamit õ is a népért… isten neki…
2440 III,  110|            rokona, Giléty Ferenc, akinek õ kezelte a javait, s aki
2441 III,  110|                  szép Máriát. Amit pedig õ egyszer a vasfejébe vett,
2442 III,  110|                  tiszt áthelyeztessék az õ vidékére.~Mariska, ki az
2443 III,  110|               tréfákat, ötleteket, de az õ lelke nem volt ott, ki tudja
2444 III,  110|                  Mikor végre felkeltünk, õ is fölemelkedett, s a távozó
2445 III,  111|                  forgatta, hogy nem hall õ abból egy hangot sem. Menjenek
2446 III,  112|                    A borbélyhoz? - szólt õ két szemét csodálkozva emelvén
2447 III,  112|       Elbeszéltem neki a történeteket, s õ maga is nagy hirtelen és
2448 III,  113|               konfundálja.~Kieszelte már õ annak a módját. Lovat szívesen
2449 III,  113|              utána a gabonát, a »részt«.~Õ maga is megvetõleg gondol
2450 III,  114|         ölebecskét.~Murzu mindene. Az az õ lakótársa, ki ott szundikál
2451 III,  114|                 halott lenne a házban. S õ maga megremegett minden
2452 III,  115|                 képibe jövök hozzád, kit õ szent felsége kiszemelt
2453 III,  115|                  arra a gondolatra, hogy õ valaha másé legyen, mint
2454 III,  115|                 õrzi az az isten, akibõl õ csúfot csinál.~Atyja nem
2455 III,  115|                 egy növekedõ szenvedély, õ azt hitte, az alispánbuktatás
2456 III,  115|            prédikált a hívõknek, azalatt õ csendesen letérdepelt magányos
2457 III,  115|                 ajka imádságot rebegett. Õ, aki annyi folyamodást dob
2458 III,  115|            odamegyek, isten áldja meg!~S õ maga is futásnak eredt a
2459 III,  115|               álom lenne… Majd megindult õ is keresztül-kasul a földeken
2460 III,  115|                keltek a megyeháznál, már õ is talpon volt, s úgy osztá
2461 III,  116|        meghódoltunk mindenik a másiknak.~Õ azt ösmerte el, hogy mégis
2462 III,  116|                  a polgármesterhez, hogy õ kitalálta az új vámügyi
2463 III,  116|              barátságos szóval fogadták. Õ maga is nyájas volt, derült
2464 III,  116|                  cívisek is ott szoktak. Õ is felvette azt az életmódot.
2465 III,  116|                  szem fordult feléje, de õ nem látszott törõdni senkivel.
2466 III,  116|              uram lõn a vesztes. - Pedig õ szentül meg volt gyõzõdve,
2467 III,  116|               meg volt gyõzõdve, hogy az õ igazságának kell esnie felülre.~
2468 III,  116|                   melyben mindaz, ami az õ javára bizonyít, mint valóságos
2469 III,  116|                   melynek szürke vize az õ képét is mutogatta.~Másnap
2470 III,  116|                 A gazda visszafordult, s õ is meglátta a fehér cicát
2471 III,  117|                 Frigyes Vilmos hajdan az õ válogatott hosszú fickóira.
2472 III,  118|             reszketõ kezekkel megírta az õ becsületes makacs betûivel,
2473 III,  118|                 tõle: hogy megy a munka? Õ már készen volt a magáéval.
2474 III,  123|              fellármázta, a várost, hogy õ most az Indiákra a Misszissipihez
2475 III,  123|               elbeszélte tapasztalatait, õ maga is szentül hitte utazását.
2476 III,  123|                elszomorodva. - Tehát még õ is… még a király is nem
2477 III,  123|                 Igen, igen - felelt erre õ mosolyogva. - A mi királyunk
2478 III,  123|             mondá. - Rengeteg pénzt visz õ ki tõlünk a könyveiért.~-
2479 III,  123|             Nincs hozzá elég ereje, hogy õ valakitõl valamit megtagadjon.~-
2480 III,  123|                  már a harmadik kiadás). Õ egy másik ügynöktõl szerezte
2481 III,  125|              lesz meg.~- No persze, hogy õ lesz meg - de meg kell adni
2482 III,  126|               egészen oda voltam nõve az õ füstös, poros kancelláriájához,
2483 III,  127|                ezeket mondta: »Ah, tehát õ volt az«, s inkább elszomorodott
2484 III,  127|             rosszat sejtve.~- Ej - mondá õ -, hiszen a bolond is ráismerhet.
2485 III,  127|             Mihaszna András, te éppen az õ csokrát loptad el.~Írok
2486 III,  128|                   Szegény édesanyámat is õ vitte el.~Mikor megkaptam
2487 III,  128|              köszöntem neki nyájasan, de õ olyan idegenül, érzéketlenül
2488 III,  128|             napot, János!~- Ühüm - mondá õ fogai közül, és fáradtan
2489 III,  128|          hazahívni?~- Temetés? - felelte õ. - Ki járna most temetésekre?
2490 III,  129|                   Ötvenet.~- Hüm - szóla õ fitymálva -, egy csöpp a
2491 III,  129|             felköltött, hogy azt mondja, õ is hangulatot akar csinálni.
2492 III,  129|           célzásokat tett útközben, hogy õ szomjas. Ez adta meg nekem
2493 III,  130|             választotta ki magának, hogy õ a részeg emberekre fog vigyázni,
2494 III,  130|                 él, hát akkor bizonyosan õ is alszik, s nem fogja szívesen
2495 III,  130|                 Mihály?~- Ajaj! - felelt õ.~- Bizony azt hittük, hogy
2496 III,  130|                  eltûrtem volna tõle.~De õ nem tette, csak azért lépett
2497 III,  131|           vendégeinek, hogy miképp vágta õ ki magát az õ kegyelmes
2498 III,  131|               miképp vágta õ ki magát az õ kegyelmes uraöccse elõtt,
2499 III,  131|        meghatotta a szomorú eset, melyet õ idézett elõ, s mintegy kiengesztelésül
2500 III,  132|             hirdetések olvasásában, mert õ mindig csak a lapok negyedik