Rész, Fejezet

2501 III,  132|               kértem, vallja be most már õ, merre fekszik a Gály?~Hosszú
2502 III,  132|             köztünk a legtudósabb ember, õ bizonyosan hallott valamit...~
2503 III,  135|      orvosnövendék fia is, s minthogy az õ könyveit is hazahozták,
2504 III,  135|                 nem tud semmit sem, mert õ egész haláláig bízott bennem,
2505 III,  136|             kirohan veszett fejjel, hogy õ a török ellen mégyen.~Török
2506 III,  136|                végre is király a király, õ nem alázkodhat, óhajtaná
2507 III,  136|                nagyon haragszik, ámbátor õ is nagyon szereti a királyt«.~
2508 III,  137|              felzúg a fatális »eláll«, s õ újra leül.~Így nem lehetett
2509 III,  137|        megdöbbenve, hogy mi az? Nem volt õ szokva az ilyesmihez.~Az
2510 III,  139|               bele az ólomországba, ahol õ élt és dolgozott.~A mi nyomdánkban
2511 III,  139|         betûosztás is) sokat dicsekedett õ azzal, hogy szedte õ bizony
2512 III,  139|         dicsekedett õ azzal, hogy szedte õ bizony akárhányszor a Kossuth,
2513 III,  139|               héten.~Nem is óhajtott már õ egyebet a világtól, csak
2514 III,  139|                   egy huzomra« fektetett õ fõsúlyt), hadd mulathatna
2515 III,  139|                  a világon egy embernél. Õ sose látott magánál többet
2516 III,  139|                  bankár.~Az elsõ tósztot õ mondta a nyomdatulajdonosra.~
2517 III,  139|                 hisz ez a Grubics János!~Õ volt, ott állt a szekrény
2518 III,  139|                  annál, hogy ezeknek az »Õ« betûknek mind le van törve
2519 III,  141|               plébános elhatározta, hogy õ a maga kompanistáját nem
2520 III,  142|              municipális levegõben, hogy õ váltókat írt akkor alá.~
2521 III,  142|                 viceispánnak kell. Éppen õ van bent a szobában. Nem
2522 III,  142|              volna!~- Hja, öcsém - szólt õ nevetve -, a praxis, a megyei
2523 III,  143|                leghatalmasabb.~- Hogyan? Õ a leghatalmasabb? És mégis
2524 III,  143|               kell õrá vigyázni, nemhogy õ vigyázna rájok!~- Van rá
2525 III,  143|               hát mi egyébért, mint hogy õ maga lehessen cárrá!~Az
2526 III,  144|            beszélgettek vele az emberek.~Õ maga sem igen fitogtatta
2527 III,  144|            fõtiszteletû.~Sokszor csinált õ ilyenforma kedélyes tréfát.~
2528 III,  144|                keressen, mibõl tartja el õ most már a négy éhes gyermekét?~
2529 III,  144|           telekiabálta a várost, hogy az õ három tojásában arany volt.
2530 III,  144|              három tojásában arany volt. Õ nem hitte, hogy szemfényvesztés,
2531 III,  144|            semmit. Úgy érezte, mintha az õ haját tépné valaki.~Hatvani
2532 III,  144|             folyton sorvadt. Nem volt az õ bajára patika még a Mágyika
2533 III,  144|                  künn a ház tetején, míg õ itt vívódék a halállal,
2534 III,  145|               papság és a nép közt, hogy õ nem akarja az én Károly
2535 III,  147|          gagyogását, mint a generális az õ mamelukjainak ildomos szavakba
2536 III,  148|          gondolta ki, mert úgyis nagy az õ fantáziája - közbejött valami
2537 III,  148|            gazember - sóhajtott a pap. - Õ gyújtotta fel a falut, kétségtelen.~
2538 III,  148|                mert a családi birtokokat õ pusztította el, s csakis
2539 III,  148|                  van, - de megjött ám az õ szomjúságuk is.~No, erre
2540 III,  148|               akarják.~- No persze, hogy õ lesz meg, de meg kell adni
2541 III,  148|               eleinte édesen nevetett az õ naiv kívánságukon. (Jaj,
2542 III,  148|                  az asszonyi szem.~Igen, õ fog a leghamarabb beleugrani.
2543 III,  148|            beleugrani. A nagyravágyás az õ szívében fogamzik meg legkönnyebben.~
2544 III,  148|              legkönnyebben.~S ha egyszer õ beleugrik, hát az nem lesz
2545 III,  148|            vállalatba ugrat be, amelyrõl õ maga is tudja, hogy lehetetlen.~-
2546 III,  148|               baj! Nincs oka törõdnie az õ határozatukkal és az õ pénzükkel.~-
2547 III,  148|                az õ határozatukkal és az õ pénzükkel.~- Hiába volna,
2548 III,  148|            Gyárfás ült a háta mögött, és õ súgta a mondatokat. Csakhogy
2549 III,  148|                teszi éppen idegessé.~Sem õ nem volt süket, sem Mari
2550 III,  148|                nehéz körülmények közt is õ viselte ezt a díszes tisztet
2551 III,  148|              rendzavaró egyéniség nem az õ jelöltjük. Õk nem szegtek
2552 III,  148|                   menekültet«, tudta már õ azt jól, micsoda zavarokban
2553 III,  148|           micsoda zavarokban van. Hiszen õ maga bogozta ezt az egész
2554 III,  148|            szivárogtak, bár gyérebben, s õ maga egyre csuklott a zokogástól.~-
2555 III,  148|           bocskorvarráshoz. - Az én fiam õ, de nem sok örömem van belõle.~-
2556 III,  148|           csendbiztos gúnyosan nevetett: õ tudta, miért most.~- Látod,
2557 III,  148|             nyomorult kígyó! - kiáltá. - Õ árult el?~- Nem tudom.~Kezét
2558 III,  148|               motyogta magában. - Hiszen õ hítt, hogy ma ránduljunk
2559 III,  148|            magával, mármost hogy tartson õ programbeszédet mezítláb?~
2560 III,  148|                között. Tudom, megfogadta õ, hogyha mégegyszer követjelölt
2561 III,  148|              sütött rá, sohasem volt még õ ilyen népszerû.~Meg-megállt
2562 III,  148|               ébren van-e? Nem álmodik-e õ arról, hogy most így szeretik
2563 III,  148|                 volna egyebet, mint hogy õ van teljesen megbolondulva.~
2564 III,  148|                pedig nagy esze van, mert õ már tudta, hogy a tekintetes
2565 III,  148|                   Üzenje meg az úr, hogy õ akar-e ide jönni, vagy én
2566 III,  148|                uram, kérem alássan, hogy õ egy tapodtat sem mozdul.
2567 III,  148|                 volna beigazolni, mintha õ csakugyan fogságban lett
2568 III,  148|                  alibit hozott fel, hogy õ akkor otthon betegen feküdt.
2569 III,  148|             rögeszmébõl gyógyítják, hogy õ a börtönben ült. Váltig
2570  IV,  1  |               elmondott egypár adomát az õ iskolás korából (no, ez
2571  IV,  1  |             Bilinyi Mari mondta, hogy az õ mamájának a szeretõje mindennap
2572  IV,  1  |    visszarántottam szemeimet, s ilyenkor õ elmosolyodott.~Ez a mosoly
2573  IV,  1  |              teljesebb, pirosabb lett, s õ maga beszédes, majdnem csacska
2574  IV,  1  |               kenyerét veszi el a nap, s õ fogja ezentúl kikiáltani
2575  IV,  1  |                mint a kecsketej, mint az õ karja.~A mocsarak, kenderáztatók
2576  IV,  1  |                merek oda menni többé, és õ sem jön hozzánk.~Nem is
2577  IV,  1  |           beszélgetni néhány paraszttal, õ hozzám lépdelt, és megszólított.
2578  IV,  1  |                cseréltünk szerepet. Most õ ment mellettem félénken,
2579  IV,  1  |                 miért? Semmiért! Mert az õ szeszélye úgy diktálja.~
2580  IV,  1  |                szavát sohasem hallottam. Õ is került, én is kerültem.~
2581  IV,  1  |                 rossz asszonytól.~Azután õ sem emlegette; nem tudom,
2582  IV,  3  |                 nak hívták mindenfelé, s õ édesdeden mosolygott e nevezetnek.~
2583  IV,  3  |              királyságot. Minek turkálna õ az unalmas, haszontalan
2584  IV,  3  |           gondolom - felelte az öreg, az õ bölcs nyugalmával -, egy
2585  IV,  3  |                elhibázta azzal, hogy nem õ lopott, hanem a parasztember
2586  IV,  3  |             férfi, épp oly villámgyorsan õ is átnyalábolta derekát,
2587  IV,  4  |               Kállayak a középkorban. Az õ birtokaikat nem úgy mérték,
2588  IV,  4  |               maradjanak biztonságban az õ anyai szárnya alatt az erõs
2589  IV,  4  |              mesélve.~Ubulné is várta az õ hét emberét, de csak egy
2590  IV,  4  |                összejön egyszerre, akkor õ elhagyja síri lakát, és
2591  IV,  5  |                és lerajzolta õket, ahogy õ elképzelte.~Ott volt a többi
2592  IV,  6  |                  neki -, most úgyis csak õ maga van, aki még a literatúrát
2593  IV,  6  |              akart okozni a kicsinyeknek õ is holmi apró ajándékokkal,
2594  IV,  6  |                  volt?~- Nem! Ilonka jó. Õ csak azért nem küld neki
2595  IV,  6  |                ki vállalkozik rá, hogyha õ a ti kívánságtokról írt
2596  IV,  6  |                  a Jézuskának, ti meg az õ kívánságát írjátok meg.
2597  IV,  6  |             melyitek tudja, mit szeretne õ?~A gyermekek gondolkodva
2598  IV,  6  |                  a Czingeri bácsit, akit õ ki nem állhat.~Birike.«~
2599  IV,  7  |              Tarczalynak kétségkívül, de õ az az ember volt, aki a
2600  IV,  7  |                szabad«.~De hát nem is az õ szívét akarták itt, hanem
2601  IV,  8  |               városban nem bírt megélni. Õ maga azt állította, azért
2602  IV,  8  |                 is keresztülviszi, ha az õ kezébe jön.~- De hát mit
2603  IV,  8  |         Szolgabíró, törvényszék, mind az õ ínye szerint ítél. Egyszóval
2604  IV,  9  |               városra, hogy vigyék el az õ ablakai elõl az akasztófát.~
2605  IV,  9  |            magisztrátus visszaírta, hogy õ ott akasztat, ahol neki
2606  IV,  9  |                nyújtott a városhoz, hogy õ egy várat akarna építeni,
2607  IV,  9  |                 azt neki a magisztrátus, õ csak azt köti ki, oda építhesse,
2608  IV,  10 |                   hogy Petõfi Sándort is õ tanította, mikor még azt
2609  IV,  10 |                 ahol elhagytuk.~Csakhogy õ vissza nem jött soha többé.
2610  IV,  11 |                  De egy lappal talán még õ sem bírt volna kielégíteni
2611  IV,  11 |              Csak még a poéta van hátra, õ nézi a legfigyelmesebben.~
2612  IV,  13 |                egy elegáns tolvaj ült az õ ketrecében.~Lefizettem a
2613  IV,  13 |                 a tizenöt forintot, mire õ kikereste, s odalökött elém
2614  IV,  13 |         nyugodtan lépkedtem feléje, mire õ újra imádkozni kezdett az
2615  IV,  14 |                tette az egyiket sem, sem õ nem ment, sem pedig nem
2616  IV,  14 |          emberétõl, Bozó Mihálytól, hogy õ maga is nemsokára elmegy,
2617  IV,  14 |            kíséretet lemészárolták, csak õ maga menekült meg, s futott
2618  IV,  15 |              majd egyszer jönni.~És hogy õ is ott van odahaza, ahol
2619  IV,  15 |                 oroszok földúltak.~Hanem õ azért mégis hazajött, mert
2620  IV,  15 |           nádorispánok ivadékának.~Hanem õ azért mégis itthon maradt,
2621  IV,  15 |               mert Szemiramisz királynét õ is szerette volna látni
2622  IV,  15 |                 az országház karzatán, s õ is sok év óta ült lent a
2623  IV,  15 |                 a föld vegye át békén az õ porát a magáénak.~
2624  IV,  16 |            Kazuvich horvát képviselõ, de õ most a magyar törvényhozás
2625  IV,  17 |                   Azt gondoltuk ki, hogy õ is kaszát veszen, ha már
2626  IV,  18 |             Higgye meg, tens uram, mióta õ kihúzta a lábát ebbõl az
2627  IV,  20 |        rendjelosztogató minisztert, hogy õ is szeretne valamit.~- Te
2628  IV,  21 |                nem hallott semmit abból, õ tovább játszott a hajdani
2629  IV,  23 |                  A nagyobbikat - felelte õ nyugodtan -, ámbátor üsse
2630  IV,  25 |              egyébrõl beszéljen, mint az õ tarka lovairól.~A négy tarka
2631  IV,  25 |                tarka lovairól, amelyeket õ folyton életben hitt, olyan
2632  IV,  25 |                  ült a fõispáni székben! Õ ugyan meg volt gyõzõdve
2633  IV,  25 |                 volt gyõzõdve róla, hogy õ a legalkotmányosabb érzületû
2634  IV,  25 |                 az országok mûveltségét; õ (ti. Salla) az utak minémûségérõl
2635  IV,  25 |              dikciót az út ellen, melyre õ nem szavaz meg semmi költséget,
2636  IV,  25 |             végig a karokon és rendeken (õ még mindig azoknak hitte),
2637  IV,  25 |              hogy az alkotmány csupán az õ kedvéért van meghozva.)~
2638  IV,  25 |               Rajner Palit felültette az õ egészsége hanyatlásával.~
2639  IV,  26 |                mellette volt a vasútnak, õ kezdeményezte, õ sürgette.
2640  IV,  26 |               vasútnak, õ kezdeményezte, õ sürgette. Pénzt, jólétet
2641  IV,  26 |                jöhetne.~Petrõczy Károly (õ rendezkedett, intézkedett
2642  IV,  27 |               gazdától e szokás felül, s õ is megerõsítette a fentebbieket:~-
2643  IV,  28 |              ítéletet meg ne hozzák, míg õ meg nem jelenik.~S ugyanekkor
2644  IV,  28 |           sokadalmaktól. Éppen ezt tette õ, éppen ezért áll a törvényben.
2645  IV,  29 |              ötvösöm százféléket tud. Az õ gyûrûi mind különböznek:
2646  IV,  30 |                  Aróta, Delmáról. Látod, õ szelíd, nagylelkû, galambszíve
2647  IV,  32 |                  is kóstolja.~Nem akarta õ a hatalmát használni. Egy
2648  IV,  32 |                minden módhoz hozzányúlt, õ maga leste ki Magdalénát
2649  IV,  32 |                 kicsiny volt, ez volt az õ tükre, s a lány - szokásmondás -
2650  IV,  32 |             menyecskévé tenni a leányt.« Õ maga mondta a tisztelendõ
2651  IV,  32 |                   Én is azt hiszem, s ha õ tette, nyilván célja van
2652  IV,  33 |           Algernon áll egyedül. Még csak õ teszi meg, hogy fényes nappal
2653  IV,  33 |                van, ha valamit eldugnak, õ azt bárhol a világon megtalálja,
2654  IV,  35 |            árvaszéki ülnöknek, s a pénzt õ veszi fel, de aztán titokban
2655  IV,  37 |                 ha a falun végigment, az õ szokott rímes csúfolódásukat: »
2656  IV,  37 |              kiabáltak utána valamit, de õ már ezt nem hallotta, feje
2657  IV,  39 |                 megbetegedjék), azt mind õ gyógyította a csodafûvel.~
2658  IV,  41 |        fordulatot, elõjött mentegetõzni; õ bizony azt hitte gubacskereskedõk
2659  IV,  41 |             csatában«. (De hát nem akart õ ezzel semmi rosszat. )~Károly
2660  IV,  41 |              Antos úr mélabúsan. - Az az õ dolguk! De mit szóljak én,
2661  IV,  42 |            mameluk Haluska rettenetes az õ fürkészõ, vizsgálódó tekintetével
2662  IV,  42 |               mameluk Haluska érzi, hogy õ hatalmon van, és a hatalmat
2663  IV,  42 |                  kormányzás titkai elõl, õ most látni akar, mert az
2664  IV,  42 |                 most látni akar, mert az õ kedvükért lett vakká.~A
2665  IV,  42 |                 Tisza Kálmán volt itt?~- Õ meg Széchenyi Pali - mondá
2666  IV,  43 |                  valamikor, kivette róla õ is a nyugtát:~Elismervény.
2667  IV,  43 |               végig a szegény Schmidt az õ egész tapasztalati útját;
2668  IV,  43 |               ott elnököl.~Hát iszen oda õ is elfér. Eltalált könnyen
2669  IV,  43 |                 hallotta már hírét, hogy õ a kvietánciás német), mihelyt
2670  IV,  44 |               volt nõve egy foga, s hogy õ arról a fogról megösmeri
2671  IV,  44 |                 volt, hogy a barátjai az õ egyenes kívánságára egy
2672  IV,  44 |                    Hirdetni fogják, hogy õ létezett.~*~Hûs széláramlat
2673  IV,  45 |              otthonról. Mit keressen már õ ezentúl künn a világban
2674  IV,  46 |                az, ha megverik, ha pedig õ ver meg valakit, hát annak
2675  IV,  47 |                  hogy esõ lesz akkor, ha õ a köpenyegét fölveszi, mint
2676  IV,  48 |        akadémikusom tettette magát, hogy õ tudja, mik azok a kisebb-nagyobb
2677  IV,  49 |                 tíz óra.~- Az ám - mondá õ -, majd el is felejtettem
2678  IV,  49 |             licitánsnak (valószínûleg az õ saját bérese volt).~- Ide
2679  IV,  50 |           párbajt vívnak egymás közt. Az õ agancsaik csattognak. Maradjon
2680  IV,  50 |           csattognak. Maradjon ön itt!~S õ maga lihegve rohant feléjök,
2681  IV,  51 |                 Pedig õróla fecsegek, az õ dolgát szellõztetem, már
2682  IV,  51 |                 szed a poéta dalba, hogy õ azt a színpadról elcsicseregje.
2683  IV,  51 |               nem elég bizonyíték az, ha õ mondja?~Nekik nem elég.
2684  IV,  52 |              kellemes életet visznek. Az õ mesterségük nem olyan rideg,
2685  IV,  52 |                 menyecskék nem ritkák az õ atelier-jükben.~Sok mindenféle
2686  IV,  52 |                  bekötjük a szemét, hogy õ magát ne lássa.~S valóban,
2687  IV,  53 |         kopogtatott az ajtón (nem szokta õ azt tenni). Puha lépteivel
2688  IV,  53 |                  széppel akarná meglepni õ apostoli felsége a kedves
2689  IV,  54 |                 meg szárnyát, az mind az õ léptének tetszett. Rettentõ
2690  IV,  54 |                  suhogás hallatszott, az õ kis kartonszoknyájának suhogása
2691  IV,  54 |           suttogám, kezemet nyújtva, míg õ piciny lábát habozva és
2692  IV,  55 |            elõadását fogom használni. Az õ lelke rajta, ha valami turpisság
2693  IV,  55 |               valami turpisság sülne ki. Õ úgyis könnyebben elviselheti
2694  IV,  56 |                  öcsém halála folytán az õ része is rám szállott, már
2695  IV,  56 |                  fogta a lúdpennát (mert õ ilyennel ír), s az elõhozott
2696  IV,  57 |                   címû könyvébõl vettem.~Õ említi ott meg a 131. lapon
2697  IV,  57 |        õkegyelmeikrõl.)~Nem árulta volna õ azt el azért sem, mert hiszen
2698  IV,  57 |                  maga az elnök diktálta, õ csak a szavakat írta le
2699  IV,  57 |              állott, sokat adott magára. Õ volt a híres óra alkotója;
2700  IV,  59 |                 kötelességét.~- És mi az õ kötelessége, excellenc?~-
2701  IV,  61 |                  Arra lelkem, hogy azóta õ járt deputációkkal Budára
2702  IV,  63 |             gondoltam magamban, hátha az õ számára is kiviaskodhatnék
2703  IV,  64 |          hivatalnoknak szánt végzeted, s õ mégis kacsintani akar reád,
2704  IV,  65 |                  Nem jól nézték át. Mert õ az utolsó krajcárig kiosztotta
2705  IV,  66 |                nekem ezt a históriát. Az õ alispánsága alatt történt,
2706  IV,  66 |            alispánsága alatt történt, az õ pandúrjaival.~Igaz, nini…
2707  IV,  66 |                 vármegyét.)~Pedig bizony õ is megnevethette volna a
2708  IV,  67 |                másik fináncnak, minthogy õ is lemenjen a kapuhoz az
2709  IV,  67 |        tekintetes urat, hogy eressze ki, õ rezignál, történjék az isten
2710  IV,  67 |                 beleegyezni, mert hát az õ reputációja is valami s
2711  IV,  68 |          veszekedni: hogy mi lesz már az õ ezüstjével?~- Miféle ezüsttel? -
2712  IV,  68 |              öregúr. Azt állította, hogy õ a grófnõ férje.~- Uram,
2713  IV,  69 |             azután fölkapta a bõröndömet õ maga, és felhajította egy
2714  IV,  69 |                  értünk utol: azokra meg õ kiáltott le valamit a kocsiról.~-
2715  IV,  69 |             féltem, hogy azok is mind az õ lányai. (S ekkor megint
2716  IV,  69 |               Borzasztó emberek ezek, az õ kormos katedráléjukkal,
2717  IV,  69 |            kormos katedráléjukkal, és az õ szép Bulykainéjukkal! Én
2718  IV,  69 |               teremtés remekére«. Hiszen õ a megtestesült erény és
2719  IV,  69 |                   A szép Bulykainé is az õ lánya?)~Nyomban vitt is
2720  IV,  69 |              egy-két szót mondtam én is, õ is, ahogy szokás ilyenkor,
2721  IV,  69 |                 Ha egy pusztán volnék, s õ lenne ott az egyedüli, még
2722  IV,  69 |                  igazság? Mi dicsõítjük, õ szidja, s mégis vele nyájaskodik«.
2723  IV,  69 |            tövise ellenem fordult, pedig õ volt az igazságtalan. (Hja,
2724  IV,  69 |         találkoztunk. Hisz valamennyinek õ volt a bálványa.~Sokat töprengtem
2725  IV,  69 |                  divat szeszélye volt az õ nimbusza. Támadt ok nélkül,
2726  IV,  70 |               különféle tarka alakok, de õ ér be a leghamarabb.~A szabó
2727  IV,  70 |             emelték Damók uramat, aki az õ rendszerét, nagy bölcsen,
2728  IV,  72 |               kihúzatni, de úgy látszik, õ az okosabb, megint engedett.~-
2729  IV,  72 |                dicsõítésekre, kitelik az õ múltjából egy humoreszkre
2730  IV,  72 |               kapitány úr is téved, mert õ Ó-Liszka mellett állt, és
2731  IV,  73 |                  érdekesen tud beszélni. Õ a mi Háry Jánosunk, de szeretetreméltó
2732  IV,  73 |                   ön csak a férj - szólt õ sötéten -, egyébként holnap
2733  IV,  73 |                  akarom elmondani. Ez az õ specialitása. Õ ugyanis
2734  IV,  73 |         elmondani. Ez az õ specialitása. Õ ugyanis olyan szerencsés
2735  IV,  73 |                olyan oldalát, ami azt az õ szemében rendkívülien becsessé
2736  IV,  77 |               mindenütt eldicsekedett az õ saját külön rabjával: »Olyan
2737  IV,  77 |              olyan édes örömet érzett az õ Andrásában, mint valamely
2738  IV,  79 |               kírek a Bercitõl kölcsön” (õ is így szokta tenni velem,
2739  IV,  79 |               kiáltottam közbe -, hiszen õ csinálta a beszidemet.~Lett
2740  IV,  80 |            Mégiscsak alávalóság az, amit õ tesz ezzel az áldott szelíd
2741  IV,  81 |           leemelte kalapját a fejérõl és õ maga is megnézte.~- Na -
2742  IV,  81 |              Azaz nem nagyon kereste biz õ. Mindjárt ráállott az elsõre,
2743  IV,  81 |              sóbálvánnyá ijedt. Tudta is õ, mit vétett!~- De ké-kérem
2744  IV,  81 |               hitte a bolond, hogy az az õ fején is úgy fog állni,
2745  IV,  81 |            Látjuk bizony, de nem csak az õ fején. Sok-sok ember hord
2746  IV,  83 |                 volt dolga. A grófnak is õ dolgozott, gyakran járt
2747  IV,  83 |           tündéri pompáról, ami ott van. Õ mondta azt is, hogy a gróf
2748  IV,  83 |            állott atyámmal (hihetõleg az õ protekciójával jutottam
2749  IV,  84 |             református azonban büszke az õ magyar vallására, s szereti
2750  IV,  84 |                úr csakugyan eltalálta az õ vallását. Mire a képviselõ
2751  IV,  84 |                 Gábornak kereszteltette. Õ maga is csupa »bor«-os neveket
2752  IV,  84 |                  vala a háza, mert éppen õ kérdezte meg egy éjjel az
2753  IV,  84 |              magisztus, melynek különben õ is tagja volt, elhatározta,
2754  IV,  84 |            lámpacövekeket. Nem messze az õ házától állítottak fel egyet,
2755  IV,  84 |              állítottak fel egyet, hanem õ arról bizony megfeledkezett,
2756  IV,  85 |              Bajorországban született, s õ lett minden ördögnek atyja.~
2757  IV,  85 |               szívét. Sohasem látott még õ ily szép tojásdad arcot,
2758  IV,  85 |                  oly nagy kitûnõség mint õ, aki az asztal végén ül,
2759  IV,  85 |               Mert hiszen bírhatta volna õ Fruzinkát, a szellemek rögtön
2760  IV,  85 |       telekiabálta a várost; így-úgy, az õ tojásaiban arany volt. Õ
2761  IV,  85 |                 õ tojásaiban arany volt. Õ nem hitte szemfényvesztésnek,
2762  IV,  85 |               nagy vacsorája, ~melyet az õ kis szobájában rendezett?~
2763  IV,  85 |               sem kell, legjobban érezte õ magát a fõbíróéknál, kivált
2764  IV,  86 |                majd meglássa« - viszonzá õ.~- Eredeti gondolat a haláltól!
2765  IV,  88 |              hagyta hátra a szép báró az õ kis bárónõjét.~A báróné
2766  IV,  88 |                  kapott.~Azt mondták, az õ nevére nem adnak.~Egy gondolata
2767  IV,  88 |                tett mamára, s olyan lett õ is, mint a többi. Ott járt-kelt
2768  IV,  88 |                  megkínált, ránézett. És õ is összerezzent.~A báró
2769  IV,  89 |                Márton. Sok jóindulat van õ benne. Egy-két tarka macskája
2770  IV,  90 |               csak az isten a tudója, az õ mérhetlen bölcsességével.~
2771  IV,  90 |                   hogy mit beszélnek.~Az õ világuk egészen más. Ismerõseik
2772  IV,  90 |                 haza a bankettrõl, hogy »õ martír«.~De ez jól esik
2773  IV,  92 |                  kvaterkára«.~Nehányszor õ is átlátogatott hozzánk,
2774  IV,  92 |                dühösek, ha valaki nem az õ kezük által akar meghalni,
2775  IV,  92 |          természetes módon. (Mit tartott õ természetes módnak, ezt
2776  IV,  92 |             délután végre ott voltunk az õ szép kis falusi kastélyukban.
2777  IV,  92 |                szeretem, s éreztem, hogy õ is szeret.~Kínálás nélkül
2778  IV,  92 |                  fel a ruháiba, minthogy õ bátran kínálhatott, mert
2779  IV,  93 |                 kiváló tehetségek, arról õ sohasem gondolkozott, de
2780  IV,  93 |           ballagott le a lépcsõkön, mert õ, még ha karóba húzzák, sem
2781  IV,  93 |            csinálni a postaügyrõl, mikor õ tulajdonképpen még soha
2782  IV,  94 |                az is, ha nyert. Csakhogy õ pörökkel tarokkozott.~Egyszer
2783  IV,  94 |                  dühöngött a nábob. - Az õ tiszteletére adok egy estélyt
2784  IV,  94 |                  Ez megdöbbentette. Mert õ tulajdonképp csak örömet
2785  IV,  95 |              fognom az öreg Deákra, hogy õ meg egyszer tréfából az
2786  IV,  95 |         zárkózott jellemû ember volt, se õ nem mondta, se nem kérdezték,
2787  IV,  95 |        rokonhangzás a Tisza Kálmán és az õ neve közt, hát a jobbik
2788  IV,  95 |                súgta meg neki, melyik az õ fia?~Nem biz az! Csak a
2789  IV,  95 |           elõhozni a férjének: melyik az õ édes fia. Hasztalan is lenne
2790  IV,  95 |                hõsnek. Csakhogy legalább õ megvan. Isten adta, Isten
2791  IV,  95 |                lassan. Hátha éppen ez az õ fia… De jaj, hátha nem az!~
2792  IV,  96 |            passziója támadt, hogy bizony õ nem építi a fészkét kívül
2793  IV,  96 |                 berepülve megcsinálta az õ mûvészi csõrével a leendõ
2794  IV,  96 |               madarának«: hadd legyen az õ kedve szerint. A kályhának
2795  IV,  96 |                városát meg se mentik, az õ kis fészkét már megmentették.~
2796  IV,  97 |               Megmagyarázták hát neki az õ esze szerint, hogy csakugyan
2797  IV,  97 |                   Míg a staféta odajárt, õ azalatt végigheveredett
2798  IV,  97 |                  reggel arra ébred, hogy õ Mladenecz Márton, a cserepes.
2799  IV,  97 |               asszony jelentkezett, hogy õ látta a Gyurit künn a hegyek
2800  IV,  97 |                  úton egy pajtásával, de õ bizony meg se nézte jól,
2801  IV,  97 |                  délután, kivallatám, de õ makacsul tagadta, hogy látta
2802  IV,  97 |                szürke tömlöcbe, ahogy az õ világi törvényeik rendelik.
2803  IV,  97 |           selyemruhája volt, de bánta is õ most a selyemruhát!~A professzor
2804  IV,  97 |                éppen azért nem jártam az õ társaságában - vágott közbe
2805  IV,  97 |             hömpölygött végig a termen: »Õ volt a gyilkos.«~Ebben a
2806  IV,  97 |                  veszélye elõl kegyed az õ arcképét csempészte ki az
2807  IV,  97 |                 féltettem, tehát csak az õ arcképét vettem ki.~(Édes,
2808  IV,  97 |            éreztem a kezemre hullani, az õ drága szemeibõl. )~Zûrzavaros
2809  IV,  97 |                  Gábel úr maradt ott, az õ tollának percegése hallatszott,
2810  IV,  97 |             körül.~Vankovics eltávozott, õ pedig tovább írt; szerettük
2811  IV,  97 |                  professzort. Hozzá volt õ már ehhez szokva.~Csak akkor
2812  IV,  97 |              truppal jött ide, és estére õ lesz a Mátyás király; magamat
2813  IV,  97 |             ezzel nagy dümmögve, morogva õ is eltávozott, indulatosan
2814  IV,  97 |              szóra, cserébe. Hadd legyen õ az én leányom.~- Cserébe? -
2815  IV,  98 |                 a szakszerû elõadásáról, õ maga is ért már hozzá.~»
2816  IV,  98 |           kártyák felbontásához. Mert az õ jelenlétében kell annak
2817  IV,  100|             Károlyt, akit senki többé az õ fiának ne tartson, akinek
2818  IV,  100|                  kölcsönt ne adjon, mert õ azt ki nem fizeti.~- Mennyibe
2819  IV,  100|                Én találtam meg. Azazhogy õ talált meg. Azazhogy egymásra
2820  IV,  100|                  Azt hiszi a vén bolond, õ tartozik nekem negyven forinttal,
2821  IV,  101|         búsulásba belehalt. Utánament az õ hites feleségének Gál uram
2822  IV,  101|               ottani cukrásszal, hogy az õ fiai annyit ehessenek a
2823  IV,  101|       olvasmányokat kezdett küldözgetni, õ megvett a licitáción egy
2824  IV,  101|                õmiatta…~- Tudd meg, hogy õ nagy szegénységben van -
2825  IV,  101|              Különben eredj hozzá, ha az õ törvényeit követed. Én többé
2826  IV,  101|          kocsmáros - nem sokáig lesz már õ szolgabíró. Nagyon a végit
2827  IV,  101|               rendbe hozom azt úgy, hogy õ észre se vegye, önnek is
2828  IV,  101|                 mikor Balics Gábor, mert õ volt, beállított.~- Jöjjön
2829  IV,  105|               érdekes interjuvolni, mert õ maga magától is elmond mindent,
2830  IV,  105|                 hiszen tulajdonképpen az õ livréjét viselem. Csodálatos
2831  IV,  105|                 én nem tudok semmit, sem õ nem tud rólam semmit. Sem
2832  IV,  105|                nem tud rólam semmit. Sem õ nem látott engem s én sem
2833  IV,  106|              örüljön ennek a történetnek õ is, hogy mivé lehet egy
2834  IV,  106|             valamennyi csizmájának, amit õ varrt, minden ráncára emlékezett
2835  IV,  107|      nagyvezírhez - mondá a csausz -, ha õ kerek számba tíznek mondja
2836  IV,  107|                 a protokollumot, hogy az õ jelenlétében lõn elég téve
2837  IV,  108|                  a vére kiserkedt, és az õ arcára freccsent. Mikor
2838  IV,  108|                 idegen vércsepp alatt az õ arcbõre mintha virulóbbá,
2839  IV,  109|          csinálja, ezen memorandum is az õ mûve, én csak aláírni szoktam
2840  IV,  111|              ügyvéd úr. Ejnye beh jó!~Ti õ már akkor kannibali mohósággal
2841  IV,  111|                olyan éhes volt már, hogy õ is hozzálátott s ugyancsak
2842  IV,  111|               álom. Mert ebbõl a pénzbõl õ is megkapja az évi fizetése
2843  IV,  112|    elpártolásáért számadásra hívta fel s õ meg nem jelenvén, számûzetésre
2844  IV,  112|               ruhába öltöztetik újra, de õ nem tud elenyészni, porrá
2845  IV,  115|               fiatal koromban, mikor még õ sem volt dohányültetõ, hanem
2846  IV,  115|                 tudtam én, kicsoda, hogy õ az én Kopácsy Laci barátom,
2847  IV,  117|                   Elannyira, hogy mindig õ dönti el a választást.~-
2848  IV,  117|                 mikor két jelölt van, ha õ hozzááll az egyikhez, biztosra
2849  IV,  117|                 kevélyen.~Lehetetlen! Az õ leánya! Ilyen csak egy comtesse
2850  IV,  117|                  parasztok közé vegyült. Õ a parasztok közé! Hízelkedett
2851  IV,  117|               Péter bácsinak szólította. Õ, aki a Sacré Coeure-öknél
2852  IV,  117|              ezer forintomat õrá bíztam, õ intézkedett, sürgött-forgott,
2853  IV,  117|                  jobban vonzódott hozzám õ, nekem annál inkább visszatetszett.
2854  IV,  119|                 esze, felséges úr. Tudta õ, mit akar. A Szent István
2855  IV,  119|            kóstolta meg elõbb, hát akkor õ is rosszul volna.«~Hogy
2856  IV,  120|       megpillantottam. Éreztem, hogy ez »õ«. Errõl fogom megírni a
2857  IV,  120|                  Jó napot, uram.~S ezzel õ is elindult.~Arcom kigyúlt
2858  IV,  121|             látom, megmaradt, s ez a fõ.~Õ rám sem hallgatott, hanem
2859  IV,  121|                  elsápadva. - És mi volt õ ott? Csak nem pénztárnok?~-
2860  IV,  121|                Valld meg - hörgé -, hogy õ az.~- Kicsoda? Ne bolondozz,
2861  IV,  121|                 bolondozz, János!~- Hogy õ az. A Mari.~- Miféle Mari?
2862  IV,  123|              tenni a fináncom érdekében; õ mondta, hogy legokosabb
2863  IV,  123|           valahol Beöthy Algernont, hogy õ próbálja lebeszélni.~Beöthy
2864  IV,  126|           elbánik az a fehércselédkével.~Õ mindjárt ott kezdte, hogy
2865  IV,  126|      szerzeményét sem tudja kire hagyni, õ bizony arra gondolt, hogy
2866  IV,  126|                 erejük nincsen, mert íme õ is becsatolt egyet… s ez
2867  IV,  126|                  a bakról a kocsis, hogy õ is megnézze.~- Seregeknek
2868  IV,  127|                  amiért halandó ember az õ dolgába akar elegyedni,
2869  IV,  127|                 kellett engedélyt kérni. Õ jelölte ki a helyet is.
2870  IV,  127|           beborította az eget, napnak az õ fényét elfogván, hogy éji
2871  IV,  127|              szívességet fogad el, annak õ maga is viszonozza. Nyomban
2872  IV,  127|                  tiszteket és így szólt, õ lévén a teljhatalmú:~- Önöket
2873  IV,  127|                 II. Rákóczi Ferenc, s az õ hatalmába került a vár.
2874  IV,  127|                   agyonütötte a csókát s õ maga elköltözött végképp
2875  IV,  127|           században sokszor cserélt urat õ, a »bevehetetlen«. Hol elfoglalta
2876  IV,  127|             volna semmit, csak azt, hogy õ nevelte Mátyás királyt,
2877  IV,  127|                 volna egyebet, mint hogy õ építette fel Vajdahunyadot,
2878  IV,  127|                Minden csodálatos, ami az õ keze nyomát viseli. Még
2879  IV,  127|              Mihály uram látta is - mert õ jól tudta azt, hogy Kara
2880  IV,  127|                  Mind itt van?~- Mind.~- Õ tehát meghalt! - kiáltá
2881  IV,  127|           Bánfyak protektorsága alatt az õ református prédikációit.~
2882  IV,  127|        helyeselték a király szavait, míg õ mosolyogva fûzte karjára
2883  IV,  127|             Fogaras alá, majd megtanítja õ Majláthot; azonban meghalt
2884  IV,  127|              Majláth ismét behúzódott az õ »Fa-garasába«. (Egy fagaras,
2885  IV,  127|               hogy a vár bevehetetlen az õ seregével s fogyatékos ostromszereivel.~
2886  IV,  127|                 Allahra és Mohamedre, az õ szent szakállára, hogy én
2887  IV,  127|    szerencsétlenségére, mert ma talán az õ nevét is költõk balladái
2888  IV,  127|                 az én apám kõmûves volt, õ építette a vár egy részét.~-
2889  IV,  127|             szavakkal, hogy kár volna az õ életeért, adja fel a várat,
2890  IV,  127|       Fölnevellek benneteket, úgy, ahogy õ akarta, kemény katonáknak,
2891  IV,  127|             törököt mindenikünk vigyen!«~Õ maga a kapuhoz rohant a
2892  IV,  127|                 átadta a halászlegény, s õ is megemelt egy kopját.~-
2893  IV,  128|                  Kakujay Gyula tollából.~Õ vezette a közgazdasági rovatot.
2894  IV,  128|              idén, talán az az oka, mert õ maga váltig hívogatta a
2895  IV,  128|                  Károly volt a mesterük. Õ válogatta ki s írta hozzájuk
2896  IV,  128|                 szellem és taktika, hogy õ is elnevette magát és sohasem
2897  IV,  128|             ösztökélt, hogy megtettem az õ kedveért, mígnem aztán apródonkint
2898  IV,  128|         állacskája volt, mint Katicának. Õ emlékeztetett reá a legjobban.
2899  IV,  129|               isten engem úgy segéljen), õ volt és máig is adósom még
2900  IV,  131|                   Mária mosolygott, s az õ mosolya olyan volt, mintha
2901  IV,  131|          udvariatlan a mylady iránt sem, õ is nyert egy fa-legyezõt
2902  IV,  131|               Géza. Úgy éreztem, hogy az õ bûneiket is le kell imádkoznom.
2903  IV,  131|              minden egyéb teremtménynél, õ az úr, a többi szolga, amelyeket
2904  IV,  131|           kedveért teremtett az úristen. Õ még az élettel sem elégszik
2905  IV,  132|                   ki a halált elkerüli.«~Õ maga se tartozott e ritka
2906  IV,  132|                már senkit se gyógyíthat, õ maga minden néven nevezendõ
2907  IV,  132|               tehát ballag: csakis éppen õ teszi; minden egyéb mozdulatlanul
2908  IV,  132|                   a növények Bismarckja. Õ mondja meg, lesz-e háború
2909  IV,  132|             csúfság bevallani, akár nem, õ a fiatalabb kettõnk között)
2910  IV,  133|                  arra a gondolatra, hogy õ bánjon el a fegyverrel.~
2911  IV,  135|        kaszabolni.~Bercsényi mosolygott. Õ már alkalmasint pedzette,
2912  IV,  135|              volt vele Korpona! Hogy fog õ most fittyet hányni Körmöcnek,
2913  IV,  135|            krónikások ráfogták; mindegy, õ maga mindent elkövetett,
2914  IV,  137|                még a minap.~Máli néni az õ édes meleg hangján tett
2915  IV,  137|                  panaszkodom ellene. Bár õ se tenné. Nem is teszi;
2916  IV,  138|        istentelen emberek valának, és az õ gonoszságok mind az égig
2917  IV,  138|            mondván, hogy a sors ráesett. Õ pedig akkor megvallá gonoszságát,
2918  IV,  138|                  meg-szünék a’ tenger az õ háborgásától. Készített
2919  IV,  138|             éjjel. Kiálta azért Jónás ez õ nagy szorultságában, és
2920  IV,  138|                  Úrhoz. Parantsolá azért õ Felsége a halnak, hogy Jónást
2921  IV,  138|          megjavult azóta, neki semmi. Az õ tekintélye az elsõ dolog,
2922  IV,  139|                mintha Aladin beszélne az õ csodalámpájáról.~- Egy tajtékszipkája?~-
2923  IV,  140|            beszélt velem. Elmondta, hogy õ is hozott magával két ilyen
2924  IV,  140|           Kételkedni voltam bátor, amire õ azt mondta, hogy menjek
2925  IV,  140|                 a szép asszonynál, addig õ folyton kihajolt az ablakából
2926  IV,  140|                 és érzelmet fakasszon az õ szívében.~Kezdtem igen egyszerûnek
2927  IV,  140|           rémülve megérkezett, akkor már õ ragyogó virágjában volt,
2928  IV,  141|               kezdte elhagyni az öreget; õ pedig még azokból a népszerûség
2929  IV,  141|               kollégák szekerét, amelyen õ is rajta ült elõbb. (Azért
2930  IV,  142|                  Klamarik Ede urat, hogy õ perszvadeálja a korhely
2931  IV,  142|                   dolga azért hozatik az õ tudomására, mert elintézést
2932  IV,  142|              érte!~Majna Pali indult, de õ sem jött vissza estére,
2933  IV,  142|              megyefõnöknek juttassa.« Az õ baja lesz az - felelte a
2934  IV,  142|                 meg kell szabadulnia. De õ már bele nem ártja többé
2935  IV,  142|                  mert hát mi tagadás, az õ keze is benne volt a revolúcióban,
2936  IV,  142|                leköszönése is nyilván az õ mûve.~Hiába vigasztalta
2937  IV,  142|                próbálná, ha nem éppen az õ személye volna kockán, vagy
2938  IV,  142|                többi vallomásokból, hogy õ csak álmodta a dolgot hétfõn
2939  IV,  142|                Józsi nyelve is megeredt; õ is észrevett valamit.~-
2940  IV,  142|                 köddé vált alatta a ló s õ a puszta földön maradt egy
2941  IV,  142|           márványos sírkeresztje is. Még õ is meghalt. Éppúgy meghalt,
2942  IV,  142|               lebbentek, suhantak (ahogy õ képzelte), s hirtelen beugrott
2943  IV,  143|                 visszafelé a hatodiknak) õ volt a legöregebb embere,
2944  IV,  143|          üzenetet a fuvaros vagy nem, az õ lelke rajta, ha el nem mondta.
2945  IV,  143|                  öreg Boér Antal és hogy õ jön el majd ide követnek.
2946  IV,  143|                  hogy fogadja Gyergyó az õ jótevõjét! Öltözzetek fehér
2947  IV,  144|           földgolyóbis felét önti el, az õ két szeméig nem ér el; tûz-láng,
2948  IV,  144|                szegénykét, sorozza be az õ angyalai közé, hátha még
2949  IV,  146|             másféle vérbõl van. Igen, az õ szerelme is másforma.~De
2950  IV,  146|                álnévvel ajánlkozik, hogy õ kész posta útján (a mama
2951  IV,  146|                gyilkolt haragjában (mert õ vezette a színi-rovatot).
2952  IV,  146|                egy piros szegfû lesz, az õ hajában is egy piros szegfû,
2953  IV,  147|              párt kívánja, meglesz. S ha õ egyszer felköti a kolompot,
2954  IV,  147|               faktorokkal és jöjjek föl, õ majd a vasúti állomásnál
2955  IV,  147|             Miféle járandóságért?~- Mert õ is leszavaztatja a holt
2956  IV,  148|               Mert hova siet az ember az õ földi pályáján? A sír felé,
2957  IV,  148|                   A tiszteletes úr is az õ pártjára állott.~- El kell
2958  IV,  148|                 volt kozák, csak a lova. Õ csak a lovat vezette.~-
2959  IV,  148|                 a magyarok nyakára, hogy õ nem ellenkezik tovább és
2960  IV,  148|                   akit kis borjú korától õ etetett, cukorral kényeztetett;
2961  IV,  148|                 bántsd a káplár urat. Ha õ jó akar lenni, miért ne
2962  IV,  148|                  ne lenne? Mit von le az õ jósága a mi hazafiságunkból.
2963  IV,  148|             édesanyámtól Csehországból s õ int engemet, hogy jó legyek
2964  IV,  148|                  ürügy alatt, hogy ti az õ szüleit sanyargatjátok Magyarországon,
2965  IV,  149|              ispán kertjében, az mind az õ kebelén fonnyadt meg. Ellopkodták
2966  IV,  149|              szóval kihámozta, hogy biz’ õ egy csókot se vetne meg,
2967  IV,  150|         tenyészteni, mondván, hogy tudja õ, mit csinál; mi lesz a kelendõ
2968  IV,  151|                hívat.~Derék tudós tanár, õ megvizsgált, megkopogtatott
2969  IV,  151|               halál-királynál. Egyszóval õ már elöl van a dietenklasszisokban.~
2970  IV,  151|                 kedvezett mindenki, mert õ végezte a legfontosabb feladatot
2971  IV,  151|         legfontosabb feladatot a házban, õ húzta a Bercike kocsiját,
2972  IV,  151|              akarja.~- Apád betegségének õ az oka - kapacitálta Nelka
2973  IV,  151|                 Én voltam a hatalmasabb, õ volt a gyengébb. Ki tudja,
2974  IV,  151|              isten hírével nyulacskám!« (Õ még most is szerette.)~A
2975  IV,  152|                  egyszer csak odajött az õ kis ágyacskájához is a magyar
2976  IV,  152|                   A piros pántlika, amit õ kötött a nyúl nyakára az
2977  IV,  152|            veszett mégsem kárba, mert ha õ elfelejtette, amit tanult,
2978  IV,  152|                  is olyan legény, aminõt õ gondolt. Egy foltozó vargának
2979  IV,  152|                 elmentek a vásárbíróhoz, õ döntsön közöttük. Kapor
2980  IV,  152|                  odáig érne a kocsi, már õ is ott áll véletlenül a
2981  IV,  152|               tenné a két karját.~Bezzeg õ is sorát keríti, hogy megálljon
2982  IV,  152|                fazekakat hoz a kocsiján…~Õ maga oda se nézett, csak
2983  IV,  152|               lovak andalogva lépkedtek, õ pedig félrecsapta a kalapját.
2984  IV,  152|                Ebbe nem avatkozom. Ez az õ dolguk. Akinek ilyen felesége
2985  IV,  152|          ablaknál ülnie? Nem virágcserép õ, hogy ki legyen téve az
2986  IV,  152|             Persze, hogy lássák, és hogy õ is lásson. Forrni kezdett
2987  IV,  152|            földszintes ház egyik oldalát õ lakta a Mariska lányával,
2988  IV,  152|                 jutott volna eszembe, ha õ nem mondja. Ej, az emberi
2989  IV,  152|                egyet útközben elcsent az õ Veronája számára. No, lám,
2990  IV,  152|         megmenthetõ az én jövõmbõl és az õ becsületébõl. Az övébõl,
2991  IV,  152|               Apósom fenyegetõzött, hogy õ nem ereszti a lányát, hogy
2992  IV,  152|            Samuval egy estefelé, hogy az õ rendõrsége ilyen-olyan becsületes.
2993  IV,  152|                  egy rendõr állt, mintha õ is a csokrot nézné. Egy
2994  IV,  152|              annak a gazdája is« felelte õ visszakacsintva. »Ha el
2995  IV,  152|       regále-bérlõ Temesvárról. Ohó, hát õ is itt volt? Az »õ« a negyedik
2996  IV,  152|                   hát õ is itt volt? Az »õ« a negyedik kép egy csinos
2997  IV,  152|              senki sem fogja tudni, hogy õ létezett és hogy valóságos
2998  IV,  152|             éppen a vármegyékben, mintha õ lenne a fõispán, a »huszonegyes«
2999  IV,  152|                  hallgatja, pedig tudom, õ is nevethetnék.~Hát úgy
3000  IV,  152|                legelész egy sorban, mire õ is rázendíti:~- Kontra a