Rész, Fejezet
1 1, 1 | becsületes gúnyája, amit nyakába akaszthatott volna; pedig
2 1, 1 | szét, aztán odaborul a jött nyakába.~- Isten hozott, kedves
3 1, 1 | Molnár Mihály uram a Jancsi nyakába borulva. - Az életemet adtad
4 1, 2 | karján keresztül fölkúszott a nyakába.~- Éhesek vagyunk, papa,
5 1, 2 | barátunk két kulacsot akaszt nyakába, ha egzekúcióra indul: az
6 1, 3 | odaugrott a kék abaposztós ember nyakába.~- Csiba te… Zagyva te…
7 1, 3 | fel az öreg ember, neje nyakába borulva. - Élsz-e még, szegény
8 1, 4 | perfölvételt, szakadnak nyakába a makacssági végzések, mint
9 1, 4 | Miklós némán borult az öreg nyakába.~...~A zajongó tömeg nyugtalanul
10 1, 5 | perfelvételt, szakadnak nyakába a makacssági végzések, mint
11 1, 8 | perfölvételt«, szakadnak nyakába a »makacssági végzések«,
12 1, 9 | Magamnak kell elmennem.~S ezzel nyakába kanyarítva az ócska õsi
13 1, 9 | eléggé megszenvedett, mert a nyakába akasztva kellett meghordani
14 1, 9 | úr megsemmisülve ugrott nyakába.~- Az volt, hiányos volt -
15 1, 9 | Magamnak kell elmennem.~S ezzel nyakába kanyarítva az ócska õsi
16 1, 12 | hajigálta fel a levegõbe.~Nyakába borult az ismerõseinek,
17 1, 12 | széket.~- Ejnye - kiáltá Laci nyakába esve -, hiszen te pompás
18 1, 14 | Egyszer-egyszer némán borult Balduin nyakába, majd elfordult, bezárkózott
19 1, 14 | belekapaszkodott a Korláthy nyakába.~- Ej, semmi az - vigasztalta
20 1, 15 | elé lépvén, a láncot annak nyakába akasztá. A fiú csak nézte-nézte,
21 1, 15 | akkor ez az asszony ült a nyakába, s lenyûgözte az akaratát.~
22 1, 16 | láthatta, mert hirtelen a nyakába ugrott, s addig nyalta-falta,
23 1, 16 | mindenfelül.~Katica egyenesen a nyakába futott. Az alispán vidáman
24 1, 17 | magyarázatot rá, hogy szinte a nyakába akart ugrani. (Hm - jegyzé
25 1, 18 | nem ment.~Kendõjét, mely nyakába volt dobva, fázékonyan fogta
26 1, 18 | átértette Erzsike, hirtelen a nyakába vetette magát, mint egy
27 1, 20 | teljesen ellágyult és a nyakába ugrott.~- Édes kis férjecském.
28 1, 20 | Ácsi more!~Tóth Pista a nyakába ugrott Moronyinak és összevissza
29 1, 24 | megfullasztotta az asztma, nyakába esvén Divékynek: »Oh, te
30 1, 25 | lökni az asszonyt, de az a nyakába fonódott és azt súgta neki
31 1, 25 | Borbála grófnõ egyszerûen a nyakába esett.~- Hát menjünk, Pálom.~*~
32 1, 26 | kérdezte reggel, mi baja, a nyakába ugrott, nyalta-falta, összecsókolta,
33 1, 27 | fölséges új csizmát akasztván a nyakába. Filcsiknek még nincs kocsija,
34 1, 29 | kívánatos volt a hanyagul nyakába vetett kendõben, vállára
35 1, 32 | egy majom, és a lengyel nyakába ugrott, miközben megeredtek
36 1, 33 | folyik a vetélkedés, egymás nyakába, varrni a terhet. Kieszelni,
37 1, 33 | ami érte, ahelyett, hogy a nyakába esett volna, egyszerre elsápadt
38 1, 35 | Szlamcsik úr, aki kordiálisan a nyakába ugrott, megölelte, megrázta
39 1, 35 | fölékesített keresztet és a gróf nyakába akasztotta, aki egy csöppet
40 1, 35 | én egyszer az õ nevében a nyakába akasztottam, az ott marad
41 1, 35 | toalett-gondokat akaszt a férje nyakába.~Báró Knoppék az esti vonattal
42 II, 3 | kacagással a fehérruhás nõ nyakába vetette magát, azt susogván
43 II, 5 | uraimékkal, a dupla puskát nyakába akasztva, a szürke »Zeubisz«
44 II, 5 | akasztanak a Kazáry grófok nyakába: mert hát nem igazság az,
45 II, 5 | füvön heverõ irományokat s nyakába akasztá a híres dupla puskát.~-
46 II, 6 | véletlen szerencsét gondolt nyakába szakadni: beleszeret Rothschildnak
47 II, 6 | rózsaolajjal, az aranyláncot nyakába akasztá, azután fejére tette
48 II, 7 | azt a nevet, amit a sors nyakába akasztott, az azonban mégsem
49 II, 29 | egy örömsikollyal anyja nyakába borul. Ezt óhajtotta, ezt
50 II, 35 | leányra, iszonyú körmeit nyakába mélyeszté, és oly soká szorítá,
51 II, 36 | Dick sírva borult Harry nyakába.~- Köszönöm nemes szívedet
52 II, 36 | csakugyan! - kiáltá Harry a Dick nyakába borulva - most már minden
53 II, 38 | Margit ekkor atyjához rohant, nyakába csimpeszkedett, arcán ravaszsággá
54 II, 49 | tudósunk a veszekedõkhöz, s nyakába borult a vékony napbarnított
55 II, 66 | bajt akasztott az árva fiú nyakába, kire a többek közt a tehenek
56 II, 95 | vagyok, mint legény koromban.~Nyakába akasztotta ismét a vándortarisznyát,
57 II, 95 | hang szívébe nyilallott, s nyakába ugrott Ferenc bácsinak.
58 II, 95 | szegény parasztember felé, nyakába csimpeszkedett és megölelte,
59 II, 99 | elsõ napokban amilyen nagy, nyakába vette Londont, tudakozódott
60 II, 113| rohan be s egyenesen a férje nyakába ugrik azzal a repesõ örömmel,
61 II, 117| mikor meglátta, majdhogy a nyakába nem ugrott.~- Eljöttél.
62 II, 127| Midõn a szobát elhagyhatta, nyakába vette a fõvárost, minden
63 II, 132| Mire visszakerült, a Katica nyakába ugrott.~- Ejnye, honnan
64 II, 134| elérzékenyülve borult barátja nyakába.~- Áldjon meg az isten...
65 III, 1 | naivsággal borult Krisztina nyakába.~- Látod, látod - szólt
66 III, 1 | baj. Nyugodtan kanyarítja nyakába a szûrt, aztán lassan leereszkednek
67 III, 1 | arca sápadt el még jobban.~Nyakába kanyarította a halinát és
68 III, 1 | köpenyt akarnának a tolvajok nyakába lebocsátani, míg a költõi
69 III, 1 | fölfedezését akasztotta nyakába.~Az elsõ kakas rendesen
70 III, 1 | vagy, édes Istók? - kiáltá nyakába borulva a hazájából jött
71 III, 1 | kiterjeszté, hogy velök a Lapaj nyakába repüljön, meg nem állhatta,
72 III, 1 | Magamnak kell elmennem.~S ezzel nyakába kanyarítva az ócska õsi
73 III, 2 | hogy »pogány«.~Ott künn nyakába kanyarította igaz jussát,
74 III, 2 | fakadt, odaborult a Józsi nyakába és behunyva szemeit, szelíden
75 III, 3 | pogány!«~A pogány ember pedig nyakába kanyarította igaz jussát,
76 III, 16 | mert egy haldokló disznó nyakába mélyebben döfi be a kést,
77 III, 19 | kávészínű karbonári köpenyeg nyakába volt ugyan kanyarítva, mint
78 III, 39 | siet.~Utána iramodott és nyakába vetette magát örvendezve:~-
79 III, 45 | donga felhalmozva.~Filcsik nyakába akasztotta a rézpénzzel
80 III, 63 | elfutotta az öröm pirossága, nyakába borult szép sógornéjának,
81 III, 72 | felilleszti, rojtos selyemkendõjét nyakába köti Tóth Örzsébet húgomasszony,
82 III, 77 | õrét, s még a küszöbön is nyakába csimpaszkodik cirógatásokkal:~-
83 III, 97 | tapodtat sem! Nosza, akassza a nyakába szaporán a bundáját.~- Én?
84 III, 97 | fekete prémes gallérral, nyakába kapcsolta, s szánalmas önmegadással
85 III, 113| odalent.~Matyej már tudja ezt. Nyakába kanyarítja a »halinát« s
86 III, 113| költségül egypár seprût vesz a nyakába, amit az úton el lehet sikkasztani,
87 III, 114| öröm napja. Az öreg néni nyakába borult Ajtányinak, össze-vissza
88 III, 143| volt túl eddig szülõföldén, nyakába vette a világot, egy szeredásba
89 IV, 33 | csüggedten borult a Szomor nyakába.~- Vesztettem pajtás… végem
90 IV, 68 | kezét, lábát, megkeríti.~Nyakába vette Bécset, hetekig szaglált,
91 IV, 95 | örömsikoltással borult ura nyakába. Ez az egy szó elfújt mindent.
92 IV, 95 | kiáltá az egyik, és a nyakába ugrott.~- Mamám! - kiáltá
93 IV, 97 | batisztkendõ tarkállott a nyakába vetve, az is kioldózott,
94 IV, 111| már ott ült az asztalnál a nyakába kötött szalvétával, s mogorván
95 IV, 127| csatos mentéjét és a Venetur nyakába akasztá.~- No, urak ti is -
|