Rész, Fejezet
1 1, 12 | Mihály, mi az.~Az udvari hadnagy elment meg visszajött:~-
2 1, 12 | várnagy lakásán.~Egy fiatal hadnagy ült a szobában, mikor benyitott.~-
3 1, 12 | tette össze a kezeit, mire a hadnagy, amint odatekintett, tiszteletteljesen
4 1, 12 | magunkra, Gencsy uram.~A fiatal hadnagy eltávozott, mialatt Laci
5 1, 21 | meg, bíró uram!~A Tremer hadnagy volt, aki Tornaalján feküdt
6 1, 21 | Úgy lehet, láttam is, hadnagy uram. Attól függ, mirõl
7 1, 21 | önt? - csodálkozott a kis hadnagy. - Megfoghatatlan.~- Pedig
8 1, 21 | sertésólját valami gazemberek.~A hadnagy megfújt valami sípot, mire
9 1, 21 | katona bukkant ki, akiket a hadnagy legott nyeregbe ültetett,
10 1, 21 | egyik katona elõvezette a hadnagy pejkancáját is.~- Utánuk
11 1, 21 | még ma semmit sem ettem hadnagy uram, - nekem a Kurintyóba
12 1, 21 | elérnem.~Szerencsére volt a hadnagy tarisznyájában egy fél sonka,
13 1, 21 | az estét; kérdezte is a hadnagy: van-e sörház Putnokon?~-
14 1, 21 | zsiványokra.~- Ez az? - kérdé a hadnagy németül.~- Ez.~- Pulchra
15 1, 21 | Mit mond? - kérdezé a hadnagy.~- Hogy semmit se látott -
16 1, 23 | LÁNYOK, A SZOMSZÉDOK ÉS A HADNAGY~Öregapám egész héten pipázott
17 1, 23 | talán óbester is valamikor!~Hadnagy Prakovszky Sándor minden
18 1, 23 | venném mintának. Pompás egy hadnagy!~Mikor így itthon van hadnagy
19 1, 23 | hadnagy!~Mikor így itthon van hadnagy Prakovszky, kivirágzik a
20 1, 23 | hagyná a világért sem; a hadnagy nem fér be oda, õ a mögöttünk
21 1, 23 | tisztje. Helyet, helyet a hadnagy fiamnak!~A nagy megrekedésben,
22 1, 23 | zavarral. - Ki mást illetne?~A hadnagy fölkacagott s fitymáló,
23 1, 23 | suhanca! - pattant föl a hadnagy, s eleresztvén nyakamat,
24 1, 23 | próbáltam kinyitni.~- Meghalsz, hadnagy - hörögtem.~Észrevette,
25 1, 23 | a templom felé, amerre a hadnagy elment a levelemmel. Oh,
26 1, 23 | A fiatal Prakovszky, a hadnagy.~- A hadnagy? - tagolta
27 1, 23 | Prakovszky, a hadnagy.~- A hadnagy? - tagolta nagy meglepetéssel
28 1, 23 | Mindjárt elvette a levelet az a hadnagy? Oh, ezek a borzasztó katonák!
29 1, 23 | jutott a dinnyevirág, a hadnagy és dühtõl forrt föl a vérem.~
30 1, 23 | tehát a kis Prakovszky hadnagy? No, lássa az ember. De
31 1, 23 | kereste a levelet. Lám-lám, a hadnagy úrba vagyunk szerelmesek,
32 1, 23 | levegõben suhintani a Prakovszky hadnagy odaképzelt alakja felé,
33 1, 23 | levelét én veszem ki, nem a hadnagy, aztán az elfogultság, mikor
34 1, 23 | fölfedezést tett volna -, az a hadnagy annak az »ilyesvalaminek«
35 1, 23 | tán a fejedet is levágná a hadnagy.~- Hát úgy van-e, ahogy
36 1, 23 | mit szól ehhez Prakovszky hadnagy? Semmit. Hát mit szól a
37 1, 23 | reklamálnak, csak akvirálnak. A hadnagy elment a múlt õsszel és
38 1, 23 | Prakovszky Sándor csász. kir. hadnagy múlt vasárnap déltájban
39 1, 27 | zsandárokkal Sersinszky hadnagy menjen. Az ügyes ember,
40 1, 27 | lépett ki és szalutált.~- Hadnagy Sersinszky - mutatta be
41 1, 27 | énekel - jegyezte meg a hadnagy elég közömbösen.~- Hogyan?
42 1, 27 | No, igen - felelte a hadnagy a kalandor lengyelek nagyzoló
43 1, 27 | kezét.~- Ön derék ember hadnagy úr. Bocsássa meg, hogy tévedtem
44 1, 27 | mindenkor barátjának.~A hadnagy meghajtotta magát.~- De
45 1, 27 | Sersinszkyt.~- Baj van, hadnagy úr. Nem jön el.~- Talán
46 1, 27 | szemben!~- Mindegy - felelte a hadnagy feltûnõ hévvel. - A rablót
47 1, 27 | ült, s hallotta, amint a hadnagy beszélgetett az emberével: »
48 1, 27 | látsz, Gáspár?« »Semmit, hadnagy úr«. Egyszerre azonban fölordított
49 1, 27 | Megfoghatatlan dolog - lelkendezett a hadnagy. - A pénz eltûnt az ablakból.~
50 1, 27 | ha értem! - káromkodott a hadnagy. - Ez valami természetfölötti.
51 1, 27 | ostobaság - torkolta le a hadnagy -, kísértetek nincsenek,
52 1, 27 | valahol a kamrában.~- És a hadnagy?~Egy vékony, nyöszörgõ hang
53 1, 29 | emeletre.~- Teringette, kis hadnagy, hát hol jársz te itt, ahol
54 1, 29 | táskában van, mutasd meg!~A hadnagy mosolygott.~- No, nem, csak
55 1, 29 | Mert én aszkéta vagyok, kis hadnagy, és csak egy illatot szeretek,
56 1, 29 | hálótársad, mit gondolsz?~A hadnagy, miközben fölakasztotta
57 1, 29 | asszony - felelte a kis hadnagy egyszerûen.~A hercegnõ egy
58 1, 29 | rajta felejtette szemeit, a hadnagy lesütötte a magáét.~- Adja
59 1, 29 | tett le a hercegnõ elé.~A hadnagy teát rendelt és fagyos szalonnát. (
60 1, 29 | Niki mondta az imént.~A kis hadnagy elpirult. A hercegnõ ránézett.
61 1, 29 | az egyik ujját rátéve a hadnagy kezére, amitõl annak egyszerre
62 1, 29 | én, tudom én - tagolá a hadnagy és elfordította a fejét.~
63 1, 29 | kitalált.~- Uram, uram, hadnagy uram! - pirított rá az õ
64 1, 29 | nevetne ki - nyöszörgött a hadnagy.~- Nem magát nevetem, hanem
65 1, 29 | Nem, soha - tiltakozott a hadnagy hevesen. - Ezt az éjszakát
66 1, 29 | Huszákné az ablaknál.~A hadnagy törte meg a csendet.~- Tehát
67 1, 29 | volna! - mentegetõzött a hadnagy. - Hiszen ha elõlrõl kezdõdhetnék,
68 1, 29 | percig habozni látszott, a hadnagy észrevette ezt a vergõdését
69 1, 29 | végig az abroszon a kis hadnagy felé, aki azt elkapja, nyomogatja,
70 1, 29 | Hogy elmentél - felelte a hadnagy sugárzó arccal.~***~Félóra
71 1, 35 | oldalon, ahol még nem ült hadnagy.~Wraditzné kellemetlenül
72 II, 2 | mellett.~Egy pajkos fiatal hadnagy lefaragta kardjával a fa
73 II, 45 | hevesen folyt.~Ozemszki hadnagy azt indítványozta, hogy
74 II, 45 | kancsukázni.~Végre Csozemko hadnagy találta fején a szöget:~-
75 III, 3 | hencegő, mint egy francia hadnagy.~Ha valaki kíváncsi volna,
76 III, 110| Dezsõ, csinos, kedves fiú, hadnagy.~16., 17., 18-ik lap. Családi
77 III, 110| ik lap. Kökényesy István hadnagy, gazdag ember, gyönyörûen
78 III, 110| cinikus, szótalan, mogorva hadnagy.~Alig vártuk a vacsorát,
79 III, 110| volt ott?~- Kármán Elek hadnagy, cinikus, mogorva - olvasta
80 III, 110| Ki hitte volna! Nos, a hadnagy úr eszerint utazik, legalább
81 III, 141| összeveszett egymással egy hadnagy és egy kapitány…~A kapitánynak
82 III, 141| kapitánynak csinos neje volt, a hadnagy pedig maga volt csinos.
83 III, 141| Okos ember úgyis kitalálja.~Hadnagy… csinos kapitányné… párbaj…
84 III, 144| Bujdosó Mihály, a városi hadnagy, egy szúnyogra ült rá, Kartalyiné
85 IV, 19 | sikerült bevenni, kivált Gedõ hadnagy vitézségének miatta.~- Tied
86 IV, 48 | is szimpatírozom önnel, hadnagy úr, de fejtsen meg nekem
87 IV, 48 | már most, mondja meg nekem hadnagy úr, mi volt ebben a katonában
88 IV, 48 | kérdezte Borcsa a hadnagytól. A hadnagy ötölt-hatolt:~- Mindenesetre
89 IV, 48 | tõlem a kosarat. Adieu, hadnagy úr!~A Boriskát most is összeszidta
90 IV, 48 | apja.~- Felületes ember a hadnagy - mentegeté magát -, sohasem
91 IV, 85 | Bujdosó Mihály, a városi hadnagy, egy szúnyogra ült rá, Kartalyné
92 IV, 92 | akar engem? Gondolja meg, hadnagy úr. Ezer mordizom adta,
93 IV, 92 | csakhogy itt van a kis hadnagy is - kiáltá vidáman Kapalovics -,
94 IV, 147| a hadvezir«. (Quietált hadnagy volt a Mamula-ezredbõl.)
95 IV, 152| fruska, hadd költse Károly hadnagy minden gázsiját kaméliákra,
|