Rész, Fejezet
1 1, 4 | anyaföld is. Hiszen õ táplál bennünket, szegény. Ha azonban (mert
2 1, 5 | már elválasztottak volna bennünket.~Emancipáltuk magunkat.
3 1, 11 | kurátor, aki ide kísért bennünket?~- Igen, a »lovak reparálója«.~-
4 1, 12 | csak a király tehet meg bennünket.~Rozsomák János fölnevetett:~-
5 1, 12 | követei is és kinevetnének bennünket.~- Igaza lehet kegyelmednek -
6 1, 12 | Kristóf nevetve. - Legyõzött bennünket. Én megadom magamat.~- Egyszóval
7 1, 12 | Miklós. Most már ösmersz bennünket. Egytõl-egyig víg fickók
8 1, 12 | bátorságod nevetségessé tenni bennünket és az eszedet is megcsillogtatni
9 1, 13 | húsából jó.~Balázs vezetett át bennünket nehányunkat a »Pává«-ba.
10 1, 13 | vagyunk, mindennap itt lát bennünket.~- A többiek már évek óta
11 1, 13 | Tivadar.)~- Nem vinne el bennünket? Szerencsétlenül jártunk
12 1, 15 | anyó? Ezért ugyan kár volt bennünket felkelteni és megijeszteni.
13 1, 15 | udvarnál), azzal nyugtatott meg bennünket, hogy alkalmas idõben hozza
14 1, 17 | van. De ki is fog nevetni bennünket. Becsületemre mondom, ki
15 1, 17 | királyi felség!~- Pszt! Vezess bennünket, páter, a fejedelemasszonyhoz.~
16 1, 17 | Szörnyûség! Már megint háborgat bennünket valaki! Micsoda ördöngös
17 1, 18 | kezeik volnának: »Vegyél meg bennünket«.~S azalatt köröskörül a
18 1, 18 | azt se mondja, hogy látott bennünket valamikor.~- Isten neki,
19 1, 23 | odaértünk, Gállné fogadott bennünket a pitvarban, már ekkor le
20 1, 23 | kinyitván az ajtót, betuszkolt bennünket a szobába.~Ott ült a fiú
21 1, 23 | benéz a kerítésen és kinevet bennünket.~- Hát nekem szól a levél?… ~-
22 1, 23 | ilyen szerencsétlenség ér bennünket.~Szerettem volna neki emiatt
23 1, 23 | mellébõl. - A papok megcsalnak bennünket! Meglásd, János, hogy nincs
24 1, 25 | találtatnak, és végre ott hagyott bennünket is, a vendéglátókat is,
25 1, 26 | szívesen, melegen fogadott bennünket, és a megyeházán rendezett
26 1, 27 | lássátok, a tiszttartó rándel bennünket. Mujalipe16 lesz a vége.
27 1, 27 | jöjjön be és oldozzon ki bennünket!~- És kik önök? - kérdé
28 1, 30 | nem látod, hogy ott várnak bennünket?~S kezével a nagy terem
29 1, 33 | indulása szerint vitetett ki bennünket Kristóf az állomáshoz.~A
30 II, 4 | közöttünk, tanulmányoznak bennünket, lefestik vidékeinket, a
31 II, 4 | még egyszer biztosítván bennünket, hogy nemsokára okvetlenül
32 II, 15 | toronyirányában vezettek bennünket híres Branyicskó várához.
33 II, 25 | No bizony, nem fõznek meg bennünket olajban: majd eligazítjuk;
34 II, 34 | vannak és nem is ismernek bennünket.~- És miből éltek, mióta
35 II, 36 | szokatlan órában kellett bennünket fölkeresned?~- Nagy, nagyon
36 II, 38 | gyermekem, azért hogy elhagysz bennünket, kezemet nem veszem le rólad.
37 II, 40 | Vezessen és kormányozzon bennünket. Mi meghajlunk ön elõtt,
38 II, 42 | az a célja, most vigyen bennünket jégre Tisza Kálmán, ha tud!~
39 II, 77 | A kapuban már ott lesett bennünket az öreg Dankó bácsi (kivel
40 II, 85 | mégis csak átkozni fognak bennünket az unokáink unokái is.~-
41 II, 113| saját magadat s veled együtt bennünket is.~- De hát mivel, kedves
42 II, 117| Oh, Sir, ne fosszon meg bennünket a szerencsétõl.~- De, uram,
43 II, 119| királyleányra -, mennyire megbámul bennünket.~A princ odanézett, elsápadt
44 II, 123| másik katona -; az nem fog bennünket gátolni az evezõlapát kezelésében.~-
45 III, 19 | repült s magával ragadott bennünket is.~Azok, akik még a forradalomban
46 III, 31 | doktor.~- Hát mért hagyott el bennünket?~A doktor vállat vont.~-
47 III, 46 | elhatározással.~- Vezess bennünket! - sürgeté Kriska. - A mamának
48 III, 46 | mennyire megijesztettél bennünket! Hát történt valaha ilyen
49 III, 47 | nálunk veszett el. Ott lásson bennünket Budavárban.~Rögtön készülni
50 III, 49 | amint a kocsiban megösmertek bennünket, vagyis hogy csak az urambátyámat,
51 III, 53 | ügynek használjunk, s hogy az bennünket elkoptasson. Öröm nekem,
52 III, 58 | Az ellenfél már ott várt bennünket: szintén egy a mi népünkbõl,
53 III, 62 | akkor azt se tudja, hogy bennünket olvas-e?~A konkurrencia
54 III, 62 | át a praenumeráns nézeget bennünket.~Annak, aki nem éhes, mindegy,
55 III, 63 | hogy te eskettél össze bennünket a megboldogult urammal,
56 III, 65 | hirtelenséggel lerakott bennünket a parton, s miután rendbe
57 III, 65 | sül ki már, hogy te nem bennünket sirattál, hanem a kis ibriket.~
58 III, 71 | igaz. No, és mire tanít ez bennünket? Arra, hogy már a mennyország
59 III, 75 | lelkészlakra a bíró, s meghítt bennünket a fia lakodalmára, mely
60 III, 92 | Vázsonyiék szívesen fogadtak bennünket, annyival is inkább, mert
61 III, 96 | vad embereknek képzelsz bennünket, akik az öregeket erõszakkal
62 III, 115| ment közelebb.~- Bocsásson bennünket szabadon - esengett halkan.~-
63 III, 136| várfalakon:~- Bolonddá tett kend bennünket - kiáltja rá szemrehányóan
64 III, 144| iszen, van is hova hívni bennünket, csóválgatták azok a fejöket.
65 III, 144| amely hazaszállítgasson bennünket.~- Ha csak az kell - mondá
66 III, 148| valóságos vadembereknek képzelsz bennünket, akik az öregeket erõszakkal
67 III, 148| lehetetlen!~- Vezessen el bennünket hozzá - szólt közbe élénken
68 IV, 1 | meg a tanácsos. - Kisegít bennünket a »szellemi kártya«.~- Hát
69 IV, 10 | Itt állunk. Aki nem akar bennünket megtûrni jogainkkal, hazaszeretetünkkel,
70 IV, 10 | izgatottság tartott lázban bennünket is, s restellni kezdtük,
71 IV, 10 | egytõl egyig. Csak vezessenek bennünket.~- Majd elvezetlek én, fiaim.~
72 IV, 11 | skatulyába. Aztán minek néz bennünket a beküldõ? Csak nem teszi
73 IV, 15 | volt.)~Forgách kivezetett bennünket a hajdani felvonóhíd elé,
74 IV, 23 | kölyök is. Aztán majd kivezet bennünket a kiállításra.~Isten neki,
75 IV, 35 | alkalmasint ugratni akar bennünket.~- Nem én, becsületemre
76 IV, 43 | emberek és szeretnek is bennünket. Higgye meg, kedves Schmidt,
77 IV, 49 | gazdasági épületek felé vezetett bennünket. Három vagy négy paraszt
78 IV, 79 | közös Spanga szolgalta ki bennünket.~Pompásan ildegeltünk magunknak.
79 IV, 84 | miként becstelenített meg bennünket õexcellenciája?~- Éppen
80 IV, 85 | hiszen van is hova hívni bennünket! - csóválgatták az emberek
81 IV, 85 | amely hazaszállítgasson bennünket.~- Ha csak az kell - mondá
82 IV, 97 | visszafordult. Üldözõbe vettek bennünket nagy kiáltozásokkal.~- Hajrá,
83 IV, 97 | kérdém Palitól.~- Agyonütnek bennünket. Rajtunk már csak valami
84 IV, 97 | leányka ijedten.~- Üldöznek bennünket…~- Akkor fussanak, az istenért…~-
85 IV, 97 | lakik.~Pali ott künn várt bennünket. Rám nézett, elmosolyodék:~-
86 IV, 97 | felelj töredelmesen. Úgy nézz bennünket, mintha szülõid elõtt állnál,
87 IV, 107| alkalmatosak, és most megtesz bennünket fõuraknak.~Eltalálták félig.
88 IV, 121| konduktor, és nem bántott bennünket többé. A szuplikáció jól
89 IV, 121| tanári kar nagyon megdicsért bennünket, de különösen Herke Janit,
90 IV, 127| hogy eljöttél. Meggyóntatsz bennünket, akik még életben maradtunk.
91 IV, 128| Rossz helyen tett le bennünket. Télen nagyon hideg van,
92 IV, 131| szokjék és megszeressen bennünket. Igyekezzünk minél mulatságosabbak
93 IV, 142| összevesztünk, kitettek bennünket a hajóból a partra, tanakodási
94 IV, 147| teremben vacsorával várt bennünket a gazdasszony, jó kecsketokány
95 IV, 150| lenne, ki szolgálna fel bennünket? Még lehetetlenebb, hogy
|