Rész, Fejezet

 1   1,  2  |            lépésekben lejtett ki az ajtón, s egy félóra múlva már
 2   1,  2  |              lábát!~Azzal kiment az ajtón.~Sásdy némán, összefont
 3   1,  4  |            szobában, míg a megnyílt ajtón Erzsike nem lépett be egy
 4   1,  4  |  pillanatban kopogás hallatszott az ajtón. Egy kékbe öltözött ember
 5   1,  9  |            alak gurult be fürgén az ajtón. Összetöpörödve, mint a
 6   1,  9  |            aduban, midőn a megnyílt ajtón Kamuti és Kléner lépett
 7   1,  9  |            alak gurult be fürgén az ajtón, összetöpörödve, mint a
 8   1,  12 |         megfogta, és kigurította az ajtón, egyszer ott esett össze
 9   1,  12 |      vedlett ruhájú fiatalembert az ajtón. Szakadozott diáktóga volt
10   1,  13 |             egyszerre kikiáltott az ajtón:~- Nosza hamar, Katalin,
11   1,  14 |            meg magad!~Annak, aki az ajtón jött, egy kis kézi lámpa
12   1,  14 |           elfogyott. Kezdett már az ajtón kopogtatni a szükség is.
13   1,  14 |         csodaállatok tódultak ki az ajtón, fekete bivalyok három szarvval,
14   1,  17 |            a selyembrokát-függönyös ajtón.~De még lent sem volt a
15   1,  17 |          félretolt egy kockát a kis ajtón, mire az így támadt nyíláson
16   1,  18 |          Marjánszky becsengetett az ajtón, kisvártatva nesz hallatszott,
17   1,  18 |           Menjen! Itt a Plange-féle ajtón! Hamar, hamar! Ezen a Plange-ház
18   1,  18 |           szíve megdobbant.~A kerti ajtón csakugyan egy csendbiztos
19   1,  18 |          szót se szólva kirohant az ajtón, becsapta maga után, hogy
20   1,  20 |         ment innen?~- Visszament az ajtón a pályaudvarra.~- Megfoghatatlan! -
21   1,  23 |         aztán fütyörészve kiment az ajtón.~(Én pedig azon tûnõdtem,
22   1,  23 |            csak úgy röpködtek ki az ajtón, mint tûzzé vált méhek,
23   1,  23 |       kedvesebb lesz. Kikiáltott az ajtón: - Panni, gyere be.~A Panni
24   1,  24 |           aki elvezette a baloldali ajtón.~Észre se vettük, már visszajött,
25   1,  25 |          csak besompolyog a nyitott ajtón két szerencsi parasztember
26   1,  28 |        mikor az utolsó is kiment az ajtón. Most már hadd veszekedjenek
27   1,  31 |        kurtán.~Kupolyi kikísérte az ajtón.~- Mi a baja? - kérdé künn
28   1,  31 |          megint kopogtattak a külsõ ajtón, Vince ment a závárt eltolni.
29   1,  32 |         csúszott be a félig nyitott ajtón, meggörbülve, félénken.~-
30   1,  34 |          mint a fal, s rohant ki az ajtón, megnézni, mi történik.
31  II,  1  |       gyûlöl.~Csendesen kopogott az ajtón, de a »szabad« szó nem hallatszott
32  II,  3  |        készen volt Palkó, a hátulsó ajtón nesztelenül bementek a friss
33  II,  5  |        pillantást vetve a kinyitott ajtón keresztül a pincébe, hol
34  II,  7  |      poharát s átkiáltott a nyitott ajtón keresztül a másik szobába.~-
35  II,  7  |          Kelemen zörögni kezdett az ajtón.~Dobogó szívvel bújt a párna
36  II,  19 |       Szervusz!~Azzal visszaoson az ajtón s becsapja maga után. Újra
37  II,  36 |           fel elszorult szívvel, az ajtón sápadtan, lihegve betántorogván.
38  II,  51 |             nem indokolja semmi.~Az ajtón kopogás hallatszék. Danner
39  II,  51 |             semmi semmi!~A megnyílt ajtón Lamiel lépett be, szerényen,
40  II,  51 |             léptekkel sietett ki az ajtón.~- Még valamit, Tim! - kiáltott
41  II,  60 |          grófnõ lépett be a feltárt ajtón, s arcából kikelve, fékezhetlen
42  II,  63 |             szokott dandy, midõn az ajtón kopogás hallatszék, s egy
43  II,  66 |         most kopogni fog valamelyik ajtón, csak ismét nem mert.~Olyan
44  II,  69 |         kétszer is bedugta fejét az ajtón, bekiáltandó a klasszisnak: »
45  II,  69 |           õket, benyitottak az elsõ ajtón, a mi osztályunkba.~Ott
46  II,  75 |    visszafordult, és a »két szarvú« ajtón eltávozott a sétányról.~-
47  II,  78 |           bekopogtattam a 14. számú ajtón. Egy magas, fekete ruhás
48  II,  80 |            kopogtatás hallatszik az ajtón.~Hát ki az ördög lép be
49  II,  82 |           levélhordó kopogtatott az ajtón.~- Egy kézbesíthetlen levelet
50  II,  96 |          szélmalomként gurult ki az ajtón.~Ebben a jelenetben aztán
51  II,  99 |         Végre kopogás hallatszék az ajtón.~- Szabad! - mondá Edith
52  II,  99 |        kocsibérrel.~Újra kopogás az ajtón, melyet tiszteletteljes
53  II,  113|   orvosságot te ehesd meg aztán.~Az ajtón kopogás hallatszik.~- Ki
54  II,  113|         halk kopogás hallatszott az ajtón, s anélkül, hogy bevárná
55  II,  115|             ember.~Kidugja fejét az ajtón, rákiált a fiúra:~- Eltakarodj
56  II,  117|     egyszerre kocogás hallatszik az ajtón, s teljes díszben belép
57  II,  120|             Lengyel Gyuri kiment az ajtón, a Berkes tanár úr arca
58  II,  122|         kitekintve a nyitva hagyott ajtón át a folyosóra, ahova éppen
59  II,  122|           suhogását még a becsukott ajtón keresztül is kiismerem a
60  II,  127|         Végre kopogás hallatszék az ajtón.~- Szabad! - szólt Mari
61  II,  127|         Újra kopogás hallatszott az ajtón, melyet tiszteletteljes
62  II,  129|            jönni az éjjel. Hanem az ajtón nem jöhet be, mert az be
63 III,  1  |   korállpiros ajkát és rohant ki az ajtón, mint az eszeveszett.~Krisztina
64 III,  1  |         mikor durcásan kifordult az ajtón, olyasvalamit motyogott:
65 III,  17 |             alakokat tuszkolt be az ajtón nemsokára, melyek közt különösen
66 III,  17 |            alak gurult be fürgén az ajtón, összetöpörödve, mint a
67 III,  33 |             eltaszítja s besuhan az ajtón, de oly hirtelen becsuknia
68 III,  36 |            hja…~Azzal visszaoson az ajtón s becsapja maga után. Újra
69 III,  59 |             hirtelen kopogtatnak az ajtón.~- Szabad!~Egy köpcös, polgári
70 III,  59 |             az, hogy kopogtattak az ajtón -, majd minden dolog ezzel
71 III,  100|            akik beléptek a nyikorgó ajtón, toporzékolva rázogatták
72 III,  102|      menjünk - s elõre bocsátott az ajtón.~Furcsa kinézése volt; szertelen
73 III,  105|         Kétségbeesve õdöngtem ki az ajtón, s a szomszéd házban tettem
74 III,  112|            megint kopogás hallik az ajtón, s megint belépnek sorba
75 III,  130|     hórihorgas embert tuszkol be az ajtón a hajdú, széles szíj van
76 III,  144|        egyszerre tódulni kezd be az ajtón ablakon a víz, a padlásról
77 III,  148|             foglárral, s beszólt az ajtón:~- Feri, itt vagy? Gyere
78 III,  148|             menyecske betipegett az ajtón. Dorogi éppen a revolverét
79  IV,  1  |          támolyogtam valahogy ki az ajtón.~- Érzékeny fiú - dörmögte
80  IV,  31 |            ne eresszen élve ezen az ajtón senkit, érti-e kend?~- Persze,
81  IV,  31 |             nem volt, már persze az ajtón át.~- Miért mondja kend,
82  IV,  31 |          Miért mondja kend, hogy az ajtón?~- Azért, jelentem alássan,
83  IV,  41 |        várom õket, amint valamelyik ajtón belépnek.~Mohón a szavamba
84  IV,  49 | csodálkozásomra, nemhogy az istálló ajtón ment volna be a tehenekért,
85  IV,  53 |          Azaz nem is kopogtatott az ajtón (nem szokta õ azt tenni).
86  IV,  56 |           midõn szemembe villan egy ajtón: »Horthy Pál telekkönyvvezetõ«.~
87  IV,  61 |           akkor némult el, mikor az ajtón kopogtattak, s belépett
88  IV,  86 |         ügyvéd barátom lépett be az ajtón, aki a 73-iki kolerában
89  IV,  92 |        szalonba vezetett, egy másik ajtón ellenben ez a vészjósló
90  IV,  95 |          amelyik legelõbb lép be az ajtón.~- Te szörnyeteg! - kiáltá
91  IV,  105|     állottunk. Miska dörömbözött az ajtón.~- Ki az? Ki van odakünn? -
92  IV,  127|  kituszkolta vendégét maga elõtt az ajtón az ebédlõ terembe, ahol
93  IV,  140|           Úgy néztünk ki, mintha az ajtón kopogtatott volna már a
94  IV,  146|        aztán leszállt a nyitva levõ ajtón. Mindnyájan kétségbeesve
95  IV,  148|       szelíd kopogás hallatszott az ajtón.~- Szabad!~Jarobitsek Vencel