Rész, Fejezet

 1   1,  26|             szép tót Hankát.~- Ki az a Hanka? - kérdem, csak hogy éppen
 2   1,  26|             éppen szóljak valamit.~- A Hanka, hehehe - válaszolta az
 3   1,  26|              az ékes szavú fõjegyzõ -, Hanka a tisztelendõ úr tányérjainak
 4   1,  26|              hogy minek viszi, mikor a Hanka jól érzi itt magát, a tót
 5   1,  26|                éppen olyan, aminõnek a Hanka apját képzelné az ember,
 6   1,  26|            legyõzte õket.~- Mit csinál Hanka?! - kiáltották a plébános
 7   1,  26|               nevelte ki, s minthogy a Hanka tud a kedvében járni legjobban.~
 8   1,  26|          vacsora - kész a vacsora.« »A Hanka terít - a Hanka terít.«
 9   1,  26|           vacsora.« »A Hanka terít - a Hanka terít.« A harangot is meg
10   1,  26|           ambitusra. Éppen künn volt a Hanka is, és a komondorokat csitította
11   1,  26|              tagbaszakadt leány volt a Hanka, hatalmas idomokkal, piros,
12   1,  26|             hogy az anyja nagyon sír a Hanka után, hát hazaviszi. A pap
13   1,  26|             Eol-hárfa pengése, pedig a Hanka még a tenyerét is a szája
14   1,  26|        rozsdavörös keze volt), amire a Hanka ijedten sikított fel, s
15   1,  26|                meg, egy szót se szól a Hanka, abban nincs semmi (azonfelül
16   1,  26|                támadt a jelenetre, s a Hanka egy dühös, durcás szempillantást
17   1,  26|           megszöktünk a társaságtól, a Hanka ki sem jött a konyhából,
18   1,  26|               elõ a sánta lábával.~- A Hanka haragszik - mondá.~Megdicsértük
19   1,  26|           volna reggelig. De az isteni Hanka, restellt puszit a Hanka.
20   1,  26|               Hanka, restellt puszit a Hanka. Hehehe!~A fõispán észrevette,
21   1,  26|       megtalálta a maga kis hambárját.~HANKA~Egészen megváltozott, rendes
22   1,  26|                exkántort alkalmasint a Hanka hangja bódította el, mert
23   1,  26|              tûnik fel elõtte, mikor a Hanka énekel e boltívek alatt,
24   1,  26|              hat pengõ forint volt, de Hanka soha föl nem vette; még
25   1,  26|         konyhaablaknál, de soha hogy a Hanka kinézett volna az ablakon,
26   1,  26| megkörnyékeztetni) érzéketlen maradt a Hanka és csak gúnnyal válaszolt.
27   1,  26|           többé az indulatával:~- Hej, Hanka, Hanka - sóhajtá -, de kár
28   1,  26|             indulatával:~- Hej, Hanka, Hanka - sóhajtá -, de kár a te
29   1,  26|            hogy ez a kötél eldurvítsa.~Hanka csak nevetett.~- Talán maga
30   1,  26|                  Nincs.~- Pedig látod, Hanka, akármit csinálsz is, az
31   1,  26|              haza se ment egész nap, a Hanka hozott ki neki ebédet. Tudott
32   1,  26|          indult némi beszélgetés, mert Hanka röstelkedve ejtette ki a
33   1,  26|            Soha sincs otthon - felelte Hanka -, valahol a városban barangol,
34   1,  26|      professzor.~- Jól teszi - felelte Hanka -, többet ér, mint a madarak
35   1,  26|               után lesni.~- Úgy látom, Hanka, neked nem nagyon tetszik
36   1,  26|        lelövöldözi - incselkedett vele Hanka.~- Az más. A madarakat bántom,
37   1,  26|             hogy megütöttél a múltkor…~Hanka fülig pirult, mialatt az
38   1,  26|                nem is hallotta volna a Hanka kihívását. Hankának pedig
39   1,  26|               elõbb.~- Csak egy volna, Hanka - mondá fojtott hangon és
40   1,  26|          megcsókolnál azon a helyen.~A Hanka felugrott, mint egy zerge,
41   1,  26|              képét.~S ezzel lehajolt a Hanka, és se szó, se teketória,
42   1,  26|              lejjebb az égbolton, mire Hanka összeszedte az edényeket
43   1,  26|           szomorú volt.~Alig jutott ki Hanka a nádból, amint a szõlõkbõl
44   1,  26|          személy találja el, ki fogja.~Hanka felsikoltott, s mondott
45   1,  26|          Hahaha! Rám nem ösmertél, kis Hanka. Hát ki volnék más, mint
46   1,  26|              de nem én.~- Attól félek, Hanka, hogy megfordítva van; te
47   1,  26|               kiveszlek, azt tudhatod.~Hanka felkacagott, de nem a tavasz
48   1,  26|                  Ne vigy a kísértetbe, Hanka, azt mondom neked. Nem tudom,
49   1,  26|     kukoricával megrakott szekérrel, s Hanka rákiáltott:~- Vegyen fel
50   1,  26|              halljuk!~Elbeszélte, hogy Hanka hozta ki neki az ételt a
51   1,  26|              ott minden.~Délben megint Hanka vitte ki az ebédet, de a
52   1,  26|            mint tegnap; a professzor a Hanka tegnapi kísérõje felõl tudakozódott.~-
53   1,  26|               hát most is rászállott a Hanka nyakára - már akárki küldte,
54   1,  26|        utánanyúlt és a földhöz csapta.~Hanka, ki egy sásnak a selymes
55   1,  26|       nyakadról? Te gonosz, te gonosz!~Hanka elhajította a sásbuzogányt,
56   1,  26|            normálisra.~- Mit gondolsz, Hanka, lesz ma esõ?~- Nem tudom.~-
57   1,  26|                 Szeretek veled évõdni, Hanka.~- No, azt ugyan nem látom -
58   1,  26|            ugyan nem látom - felelte a Hanka durcásan. (S azért, amit
59   1,  26|               ajkait, mint egy bolond.~Hanka pedig engedte, csak annyiban
60   1,  26|       beszélgetni.~- Oh, te kedves kis Hanka, látod, látod. Aztán hogy
61   1,  26|              úgy susognak, mint elõbb.~Hanka kidugta annyira az arcát,
62   1,  26|              nagy baj.~- Hát szeretsz, Hanka? mondd meg igazán.~- Ej
63   1,  26|          visszacsókolást, hadd lássam.~Hanka nem is kérette magát tovább…
64   1,  26|                hol késik annyi ideig a Hanka.~Képzelhetni, mekkora patália
65   1,  26|              körülmény nélkül telt el. Hanka szolgált fel a vacsoránál,
66   1,  26|         egyetlen lélek volt a réten, a Hanka.~Éppen hazafelé ment az
67   1,  26|             Formint meredek volt, de a Hanka meg ügyes volt. Egy-két
68   1,  26|              kalapjuk mellett viselni.~Hanka ösztönszerûleg felsikoltott
69   1,  26|                nõ elõtt lehetetlenség? Hanka hirtelen megoldotta szoknyáját,
70   1,  26|            vízbe, cup, cup, némelyik a Hanka nyakára, hajára; fölötte
71   1,  26|                nádból néhány lépésnyi, Hanka nagyot lélegzett. De még
72   1,  26|           Professzor úr!~- Itt vagyok, Hanka, itt vagyok! - kiáltá vissza
73   1,  26|            vissza egy lelkendezõ hang.~Hanka megállt, a professzor szavát
74   1,  26|              Az az én dolgom - mondá a Hanka -, de most már álljon meg
75   1,  26|              értem, hogy jöhettél ide, Hanka?~- Meg is sültem, meg is
76   1,  26|            visszafelé is van út. Ugye, Hanka?~- Visszafelé már nincs
77   1,  26|            eszedbe a szoknyáid? Ugyan, Hanka, Hanka!~- Nem meghalni jöttem,
78   1,  26|               szoknyáid? Ugyan, Hanka, Hanka!~- Nem meghalni jöttem,
79   1,  26|                kiáltok, maga is jöhet.~Hanka elsuhant a behunyt szemû
80   1,  26|               tanyájára, a kápolnához. Hanka már ott állt mosolyogva
81   1,  26|              juj, még mindég fázom!” A Hanka mosolyától Mayer Kristóf
82   1,  26|              lett.~- De szép vagy így, Hanka!~- No, meghiszem. Csupa
83   1,  26|              van itt mirõl rágyújtani.~Hanka elsápadt, s rémülten tekintett
84   1,  26|                Ah! - kiáltott fel most Hanka, megérezvén a gyufatartót
85   1,  26|             tovább megyünk - felelte a Hanka nyugodtan.~- Hová?~- Arra
86   1,  26|              mentsvár. Oh, te okos kis Hanka, engedd meg, hogy megöleljelek.~-
87   1,  26|            lett volna.~- Nem gondolod, Hanka, mi történhetett ezzel a
88   1,  26|      nádkatonáival.~*~Megmenekedtek. A Hanka terve bevált. Mikor én odaértem
89   1,  26|         tanácsbeli. - Derék lány vagy, Hanka húgom.~Én a professzor füléhez
90   1,  26|                tiltakozott Kristóf úr.~Hanka elvált tõlünk, hogy neki
91   1,  26|          kanalakat, bögréket elveszti. Hanka különben is szégyenlõsen,
92   1,  26|                egészen elérzékenyült a Hanka cselekedetén, mindenáron
93   1,  26|        koccintsunk vele mindnyájan. De Hanka, mikor hazakerült, sehogy
94   1,  26|                a városban, hogy a szép Hanka a vízbe fullasztotta magát.~