Rész, Fejezet

 1   1,  2  |              lágyságot kölcsönzött, - anyám haldoklik, három kis testvérem
 2   1,  5  |               történet már ez.~Még az anyám is rövid ruhában járt akkor,
 3   1,  5  |                  Hogy elperelte tõlem anyám örökségét. De bizony ösmerem
 4   1,  9  |          gyámjává kinevezve, levittem anyám halála után Pestre, a nevelõ-intézetbe.
 5   1,  11 |              Bizony szétoszlottak. Az anyám a réteken gyûjt, az ángyom
 6   1,  23 |               ismétlé:~- Ide kötözve?~Anyám összecsucsorította a tenyerét
 7   1,  23 |               föl volt a patkó verve. Anyám éppen kérdezni akarta, hogy
 8   1,  23 |       szégyenlõsen a mûhelybe, s hogy anyám be ne jöhessen utána fizetni,
 9   1,  23 |             Valaki szólott - suttogta anyám megijedve, mert õ nem tudott
10   1,  23 |            fecseg és nem csodálkozik.~Anyám azonban csodálkozott.~-
11   1,  23 |              igazi asszony volt az én anyám, hogy csakugyan megbetegszik,
12   1,  26 |             még meg.~- Dehogy nem. Az anyám, míg élt, meg a nagynéném,
13   1,  29 |     környezetem. Gott weiss warum? Az anyám összeszidott, ha az énekben
14   1,  32 |          bohókás furcsaságot, amit az anyám csinált. A mámika egy spanyol
15   1,  32 |             nagyon szép asszony volt. Anyám ezután így szólt: »Tiszteletreméltó
16   1,  33 |            Fili bácsi mi voltaképpen?~Anyám elnevette magát.~- Fili
17  II,  33 |      édesanyja egy ideig Párizsban?~- Anyám nem, Sire - viszonzá a lord -,
18  II,  34 |        előszobájában voltak.~- Kedves anyám - így szólt gyöngéden a
19  II,  34 |              különös viseletét.~- Oh, anyám - így végzé beszédét -,
20  II,  34 |        szüleid? - kérdé Nina anyja.~- Anyám van, atyám már régen elhalt.~-
21  II,  34 |               leszek!~Míg így beszélt anyám, igen keservesen sírt; oh,
22  II,  34 |            mégis felvidámultam, midőn anyám ígéré, hogy kis Pipim meg
23  II,  34 |               így gondolkozott: Apám, anyám nincs itt, a kis öcsém pedig
24  II,  34 |          öcsém mellett! Mit fog apám, anyám mondani?« Hanem csak lassan
25  II,  39 |               lesz, egészen az övé.~- Anyám, ne engedj! - sikolt fel
26  II,  39 |            kínom, meghalok Ne engedj, anyám, édesanyám!~És a nõ kétségbeesetten
27  II,  39 |               felkiáltása: Ne engedj, anyám!~Oh, ezt csak egy anya érti.
28  II,  39 |             meggyógyulok, édes kedves anyám?~- Meg, egyetlen drágám,
29  II,  39 |            ragadta meg anyja kezét.~- Anyám, édesanyám, ne engedj magadtól.~
30  II,  59 |              a Benoit anyóé.~Úgy van, anyám, az elsõ rózsa egészen az
31  II,  59 |        tekintetét az égre emelte.~Oh, anyám - rebegte összekulcsolt
32  II,  59 |                felkereslek holnap, jó anyám! Elviszem az elsõ rózsát.
33  II,  59 |           kétségbeesve kiáltott fel:~»Anyám! Oh, kedves mamám, mi lesz
34  II,  60 |               házmesternénié.~- Igen, anyám - mondá Katica elragadtatva
35  II,  60 |            lassan térdre ereszkedett.~Anyám, édes jó anyám, õrködjék
36  II,  60 |           ereszkedett.~Anyám, édes jó anyám, õrködjék felettem, vigyázz
37  II,  60 |          annyira magadénak vallottál, anyám, kinyílott, s én azt elfeledtem
38  II,  60 |         odaadni. Bocsáss meg, édes jó anyám, ezért. Hiszen te tudod,
39  II,  60 |             éjjelen. A rózsa tied, jó anyám!~A leány a virágállványhoz
40  II,  60 |           látszék.~- A rózsa tied, jó anyám! - ismétlé, s eközben sietve
41  II,  60 |               inti, hívja õt.~Megyek, anyám, megyek! Ne ints, ne hívj,
42  II,  60 |              a te virágodat, drága jó anyám!« - susogta, s újból megölelte
43  II,  60 |           számtalanszor a rideg fát.~»Anyám, egyetlenem, ne hagyj el,
44  II,  60 |       Elveszek, elpusztulok nélküled. Anyám, végy magadhoz!«~Így esengett,
45  II,  84 |             volt Guyon Rikhárd alatt.~Anyám holttestét õ vitte le a
46  II,  94 |                     A MÉZESHETEK~1879~Anyám temetése után, mely egy
47  II,  94 |            Mihályt és Kaczót. Szegény anyám végrendeletileg kötötte
48  II,  114|            megzsibbadt.~Hát még midõn anyám levelére került a sor.~Szegény
49  II,  127|            szívesen ajánlok föl egyet anyám rokonainak, a Szántay grófoknak
50 III,  2  |            ablakai a temetõre néznek. Anyám építtette azt oda. Valakije
51 III,  2  |           kezeivel.~- Jaj nekem, Szûz Anyám! Oh, könyörülj rajtam! -
52 III,  2  |            Télné iránt.~- Ha az én jó anyám itt volna! - sóhajtott fel
53 III,  2  |           kötne a talpára. Mert az én anyám nagyon hatalmas asszony
54 III,  4  |            ablakai a temetõre néztek. Anyám építette azt oda. Valakije
55 III,  4  |          Dessewffyné sikoltása.~Apám, anyám meg én, aki már nagyobbacska
56 III,  45 |               míg engem is elengedett anyám, hogy együtt mehettem a
57 III,  53 |         Láttam… láttam õt! Atyám vagy anyám, vagy nem tudom én ki, engem
58 III,  83 |       Rimaszombatba a latin iskolába. Anyám sorba elvitt búcsúzni a
59 III,  135|                sohasem feledkezem meg anyám barátnőiről, a jó öreg kisasszonyokról,
60 III,  135|               valahányszor ők jöttek, anyám mindég csokoládét főzetett
61 III,  135|           mégis jobb az orvosi pálya? Anyám hol ezt akarta, hol azt. »
62  IV,  1  |        jóságával úgy tûnt föl, mintha anyám lenne, sõt mintha a konziliáriusnak
63  IV,  1  |           olyan fürge, mint a karika.~Anyám éles tekintetét ki nem kerülte
64  IV,  1  |            mennyégben, kérem alássan.~Anyám is ki-kijött, s büszkeséggel
65  IV,  1  |               félénken, attól tartva, anyám utánunk néz valahonnan.~
66  IV,  1  |               került, én is kerültem.~Anyám még mondta néhányszor:~-
67  IV,  15 |        közgyûlést láttam a karzatról. Anyám elvitt Balassagyarmatra,
68  IV,  15 |              csillogva ült egy ember. Anyám azt mondta, hogy ez a fõispán.
69  IV,  15 |                Ott szeretnék én ülni, anyám - mondám -, vegyen nekem
70  IV,  15 |         vegyen nekem is olyan kardot.~Anyám mosolygott és a szájamra
71  IV,  97 |              láttam legelõször, midõn anyám látogatni ment a fivéremet,
72  IV,  97 |     legnagyobb bámulással töltött el.~Anyám a vendéglõbe szállt, és
73  IV,  97 |        visszafutottam a vendéglõbe.~- Anyám, anyám - kiáltám lelkendezve -,
74  IV,  97 | visszafutottam a vendéglõbe.~- Anyám, anyám - kiáltám lelkendezve -,
75  IV,  97 |     kisgyerekek is németül beszélnek.~Anyám mosolygott, és szeretetteljesen
76  IV,  97 |              úr, akkor - vágott közbe anyám -, most csak a másikról
77  IV,  97 |          kisebbik?~- 1849-ben - mondá anyám.~- Tyüh, hisz akkor nagyon
78  IV,  97 |               kedves Gábel úr - szólt anyám türelmetlenkedve. - Úgyis
79  IV,  97 |               Emich Gusztáv betűivel.~Anyám meg nem állhatta, hogy el
80  IV,  97 |          Gábel János bírt összehozni.~Anyám bámészkodó várakozással
81  IV,  97 |           akar ezzel mondani? - kérdé anyám szorongva.~- Tessék a gyerekeket
82  IV,  97 |            meg akarok tudni - sóhajtá anyám, egész testében remegve -,
83  IV,  97 |              fiamat várom itt - szólt anyám.~- Úgy? Hm… És?~De szigorúan
84  IV,  97 |          tartja ön az esetet? - kérdé anyám félénken.~- Természetesen.
85  IV,  97 |      cipókenyeret hívják bochnyának.)~Anyám belenyúlt a zsebébe, és
86  IV,  97 | arcfintorítással, a kezeit dörzsölve.~Anyám még egy tallért vett ki
87  IV,  97 |               leányocskám! - suttogta anyám a karzaton, s amint szorosan
88  IV,  97 |       kihallatszott a szobácskájából.~Anyám bement hozzá, és összevissza
89  IV,  97 |                Valamennyit - mondá az anyám mosolyogva. - Mert az is
90  IV,  97 |           német szóra. Mariskát pedig anyám vitte haza magyar szóra.
91  IV,  101|               aligha puszta tréfa.)~- Anyám! - kiáltá remegõ hangon. -
92  IV,  133|      hangoztatá fennen egynehányszor. Anyám azt felelte: »Ne kevélykedj
93  IV,  133|            effélét! (Veres Mária volt anyám, az ebecki Veresekbõl.)
94  IV,  148|      katonákból hátramaradt az egyik. Anyám a nyakát akarja elvágni,