Rész, Fejezet
1 1, 3 | nénié lesz az érdem, kit a kegyelmes isten olyan ihletett álommal
2 1, 4 | csináljak önbõl.~- Köszönöm, kegyelmes úr.~- Volna-e kedve Pozsonyba
3 1, 4 | is azt a könyvet olvasom, kegyelmes úr, mit az idõk nyitnak
4 1, 4 | gúnyosan…~- Azt olvasom, kegyelmes uram, hogy mindnyájan emberek
5 1, 4 | meg.~- Lehet észrevenni, kegyelmes uram, ha oszlani kezd a
6 1, 12 | kérdé Apafi.~- Megértettem, kegyelmes fejedelem.~- Nos, akkor
7 1, 12 | mit álmodtál, Habakuk?~- Kegyelmes jó uram, egy rabról álmodtam
8 1, 14 | Verona bírái! Nagytekintetû, kegyelmes urak! A kikiáltott gyilkosságnak
9 1, 15 | arccal:~- Az nem lehet, kegyelmes uram. Önmagát nem oldozhatja
10 1, 19 | Most már én hallgatom, kegyelmes asszonyom.~- Bolondság!
11 1, 35 | Mit? Nyúl? Annyi van, kegyelmes uram, hogy behunyt szemmel
12 II, 12 | megadjátok magatokat, oly kegyelmes lesz: meghagyja hitvány
13 II, 13 | kapitányt -, mit üzensz a kegyelmes úrnak, ki annyi kegyben
14 II, 13 | veled létezõ egyenetlenségét kegyelmes volt hallani, békülj meg,
15 II, 15 | mi hasztalanul vagyunk, kegyelmes uram. Elesünk egy lábig,
16 II, 15 | különb vitéz vált belõlem.~- Kegyelmes uram, hát én csak azt mondanám,
17 II, 32 | kezét elérhesse.~- Nem, kegyelmes úr.~- És lássa, azt mégis
18 II, 46 | El ne pocsékold.~- Oh, kegyelmes úrnõ, mikor az nekem annyi
19 II, 54 | gyere...~- Mit parancsol, kegyelmes uram? - kérdé ijedten és
20 II, 54 | Mindent el fogok követni, kegyelmes úr, dolgozni fogok egész
21 II, 54 | kendõvel.~- No, most gyerünk, kegyelmes basa - mondá gúnyosan. -
22 II, 113| egész ország fölött úr. Kegyelmes urunk.~- Asszony! - szólott
23 II, 113| következõ választ írta:~»Kegyelmes uram! Én rosszul érzem magam
24 II, 113| melyen Gábor úr lépett be.~- Kegyelmes uram, te itt?~- Testestül-lelkestül,
25 II, 113| gavallér ember vagy, kegyelmes uram, neked elmondom az
26 II, 113| kell lenned és hallanod. Kegyelmes uram, van szerencsém neked
27 II, 113| Jánost.~- Hallgass meg tehát, kegyelmes uram, és el ne ítélj - kezdé
28 II, 113| Isten önnel kisasszony!~Kegyelmes uram - szólt Domándy megkönnyebbülve -,
29 II, 117| Ha talán szíves lennél, kegyelmes uram, néhány sort...~Neczpály
30 II, 117| kezét.~- Csak önzõ vagyok, kegyelmes uram, ha egy percet sem
31 II, 120| híradással legyen, ha a kegyelmes úr csakugyan közelednék.~
32 II, 120| Dankó Miklós feleleteire a kegyelmes úr ajkaiba harapott és azt
33 II, 120| Most Dankó felé fordult a kegyelmes úr egész haraggal.~- Maga
34 II, 120| tovább az alakoskodást.~- Kegyelmes uram, könyörgöm alásan,
35 II, 120| akárhogyan haragszik is kegyelmes uram.~- Beszéljen hát.~-
36 II, 120| József, volt Miklós-huszár, kegyelmes uram szolgálatára.~A kormányzó
37 II, 120| Szedik az adót mindenfelé, kegyelmes uram!~De már erre nem állott
38 III, 1 | ki gondolta volna.~- Oh, kegyelmes uram… oh, kegyelmes herceg -
39 III, 1 | Oh, kegyelmes uram… oh, kegyelmes herceg - dadogja félénken -,
40 III, 1 | sem.~- Nem érték a leány, kegyelmes uram, inkább költség.~E
41 III, 1 | ennek a bûnös gyermeknek, kegyelmes uram.~A kegyelmes úr pedig
42 III, 1 | gyermeknek, kegyelmes uram.~A kegyelmes úr pedig annyira megbocsátott,
43 III, 1 | isten; õ arcul ütötte a kegyelmes urat. Ellenkezett vele,
44 III, 1 | Be van csukva az ajtó, kegyelmes uram. Én vagyok itt, ha
45 III, 1 | Olej, határozz!~- Nem, nem, kegyelmes úr, hagyjon el engem, kérem.
46 III, 1 | mondani, szóról szóra: »Kegyelmes uram, azt üzeni a brezinai
47 III, 1 | lehet semmi: tegyen le róla, kegyelmes uram.« Megértettél-e? Siess!~
48 III, 1 | úrhoz Talárba; küldje a kegyelmes úr után, de ne pecsételje
49 III, 40 | úgy hívják tréfából, hogy »kegyelmes úr«. Egészen megszokta ezt
50 III, 40 | is fog elpirulni.~Hát a kegyelmes úrral mentem; a tömött budai
51 III, 54 | havonkint öt forinttal a kegyelmes úr, s ezzel is hamarább,
52 III, 54 | csak benyit az inas, hogy a kegyelmes úr hívatja.~Lupcsek Jani
53 III, 54 | egyszerre kigömbölyödött a kegyelmes úr ábrázata, s maga taszított
54 III, 54 | bizony nótáriussá teszi a kegyelmes úr, otthon a falujában.
55 III, 56 | az õ testi súlyuk, isten kegyelmes jóvoltából.~S amerre vitte -
56 III, 63 | napjuk volt. Valami nagy kegyelmes úr jött aznap Szügybe a
57 III, 63 | nagyobb úrral is, Thököly Imre kegyelmes urammal Besztercén… az is
58 III, 69 | pénzügyminiszter reggelizik.~A kegyelmes úr leül, a szék megreccsen
59 III, 78 | megörült, hallván, hogy a kegyelmes miniszter és a méltóságos
60 III, 89 | A rossz lelkiismeret, kegyelmes uram! - akarta mondani Ráth
61 III, 98 | jelentik neki a vadászok:~- Kegyelmes uram, egy tizenöt agancsos
62 III, 98 | inspektor.~- Jó reggelt, kegyelmes uram - szólt fesztelenül.~-
63 III, 108| Hiszen pap mindenre akad, kegyelmes nagyasszonyom. Elvitte Detriknét
64 III, 108| legyen neki irgalmas és kegyelmes.~Széchy Mária nemkülönben
65 III, 108| uborkát akartam néked hozni, kegyelmes asszonyom. Mert tudom, a
66 III, 108| ült.~- De bizony én voltam kegyelmes húgocskám.~- Ej, kár, hogy
67 III, 131| miképp vágta õ ki magát az õ kegyelmes uraöccse elõtt, midõn egy
68 III, 147| Eljöttem, kérlek alássan, kegyelmes uram - mondá a jött tótosan.~-
69 III, 147| izé… a fõispánság, amit a kegyelmes uram sürgönyzött.~- Nem
70 III, 147| összes Kálmánok közül éppen kegyelmes uram passzolt volna be nekem
71 IV, 15 | Az utódokat már láttuk, kegyelmes uram - kezdé a tudákos levéltárnok. -
72 IV, 68 | egy részét. Mi lesz, ha a kegyelmes asszony megtudja?~A gróf
73 IV, 68 | meg ne tudja!~- Adok én a kegyelmes úrnak egy jótanácsot - suttogta.~-
74 IV, 83 | síri hangon.~- Én vagyok, kegyelmes uram.~- Na jó, majd fog
75 IV, 83 | nem is hallok.~- Tudok, kegyelmes uram - kiáltám.~- No, nagyon
76 IV, 93 | csodálkozva:~- Igen, igen.~- De kegyelmes uram…~- Semmi de. A közügy
77 IV, 93 | fekve, mégis dolgoztam.~- De kegyelmes uram…~- Egy szó ellenvetést
78 IV, 93 | betegség.~- Ha betegség, kegyelmes uram, akkor azt okvetlenül
79 IV, 108| lenni.~- Nagy baj van ott, kegyelmes uram - kezdé Ponikan János -,
80 IV, 108| valami hiba.~- Eltalálta, kegyelmes uram - szólt rendíthetetlen
81 IV, 108| Erzsébet kiirtotta leányinkat, kegyelmes uram. Minden rózsát leszakított,
82 IV, 108| kínzással. Irtóztató az, kegyelmes uram.~A nádor hátratántorodott.~-
83 IV, 108| lovag -, szinte sajnálom a kegyelmes húgomasszonyomat, hogy ki
84 IV, 108| figyelmeztette Thurzó György kegyelmes uramat, hogy talán nem is
85 IV, 127| mire való mindez néked, kegyelmes Bala basa? Ne beszéljek
86 IV, 127| Erõvel veled akar beszélni, kegyelmes úr - mond a szolgálattevõ
87 IV, 127| gyalázatos teremtés!~- Kegyelmes asszony! nincsen maradásom
88 IV, 134| volt merülve Busbachchal:~- Kegyelmes uram, hány óra?~Tisza szórakozottan
89 IV, 134| jön Szapáry Gyula gróf.~- Kegyelmes uram, hány óra?~A miniszterelnök
90 IV, 134| Dezsõ jött fújva, lihegve.~- Kegyelmes uram, kérlek, hány óra?~
91 IV, 141| volt. Hiszen megmaradt a »kegyelmes« címe és a nagy múltja.
92 IV, 152| Áthelyeztetésemet kérem, kegyelmes uram.~- Hova?~- Erdélybe.~
93 IV, 152| fogom helyezni.~- Köszönöm, kegyelmes úr.~Mire két hét múlva Erdélybõl
|